- Szóval nem mondod el - dünnyögtem kicsit mérgesen. Sosem szerettem a visszautasítást. Azt meg pláne nem, mikor elhúzzák az orrom előtt a mézesmadzagot, majd pofára ejtenek.
Morogtam még valamit az orrom alatt, de aztán elhallgattam, ahogy a férfiasságomat kezdte el simogatni, és jókora nyeléssel átadtam magam fürge ujjai kényeztetésének.
- Gyere ide - húztam magamhoz hogy a háta ismét a mellkasomhoz érjen, majd átfűztem lábfejem az ő lábán, így mindegy bilincsbe zárva, közben ujjaimmal máris utat találtam a lábai közé.

- Sejtésem sincs, hogy miért járnál ide. - ráztam meg a fejemet. Mindez nem bántás volt, csupán a valóság. Egyáltalán nem tudtam, vajon mi hozhatná ide azon kívül, hogy szórakozzon velem, de talán megint az én világnézetem a hülye.
Jólesően felsóhajtottam, mikor mosni kezdte hátamat, de még mindig csóváltam a fejemet. - Nem, sajnálom. A ma már nem lenne aktuális. - mondtam titokzatosan. Kedvem támadt volna hozzátenni csak szivatásból, hogy még nem szereztem be neki nyakörvet és pórázt, de túl perverz poén lett volna.
És ahogy ujjaim kitapintottaák a víz alatt férfiasságát, ujjaimmal kezdtem őt simogatni, miközben fejemet felé fordítva, gyengéden megcsókoltam a száját.

- Gondolod, hogy csak szórakozni járnék ide? - kérdeztem ahogy Erin felült, és lágy mozdulatokkal mosni kezdtem a hátát. - Néha talán eljönnék, csak úgy is. Persze, ha szeretnéd. Na nem mintha nekem lehetne nemet mondani, vagy ellenállni - tettem hozzá tényszerű tárgyilagossággal, aztán támadt egy ötletem.
- Hm... és ha mégis azt mondom, meséld el, mit szerettél volna velem tenni? Esetleg most is sort keríthetünk rá. Látod... ez itt már egy garancia, nem? - húztam a kezét merevségemre.

Szinte felnevettem, ahogy reakcióját hallottam és éreztem, de megráztam a fejemet. - Most még nem mondom el. Ki tudja, talán egyszer még bevethetem ellened, ha néhanapján szórakozni lesz kedved, és idehoz a sors. - vontam egyet a vállamon mosolyogva. - De nem fájdalmas. Perverz... talán egy kicsit, de ezt sem mondanám. - mondtam célozgatva, majd felültem, és elszakadtam a mellkasától.

Jólesően felmordultam, ahogy a combomat kezdte el simogatni, és élveztem a forró víz, meg Erin kezének érintését. Már-már le is hunytam a szemem, mikor a legutolsó mondatára meglepetten kipattant.
- Atyaég - vágtam szörnyülködő ábrázatot. - Mire gondolsz, mit akartál velem csinálni? Vagy nagyon perverz lett volna, vagy nagyon fájdalmas. Más most nem nagyon jut eszembe. A perverz dolgokat szeretem. A perverz nőket is - haraptam játékosan Erin fülébe. - Na gyerünk, beszélj. Felkészültem mindenre - siklott a kezem előre, és megsimítottam a melleit.

- Remek. - mondtam egy apró mosollyal, majd be is másztam mellé, és ahogy helyet szorított nekem, mellkasának döntöttem a hátamat, és karjait kezdtem simogatni, melyek magához szorítottak engem.
- Hát.. semmi kétség. De végképp meglep, hogy a nappali után már idáig is eljutottunk. - jegyeztem meg nevetve, miközben kezem besiklott a víz alá, és a combját kezdtem el cirógatni ujjaimmal. - Bár kellemes program, meg kell hagyni. - vontam egyet a vállamon. - És ha néha a fejemben tudnál olvasni, szerintem már elmenekültél volna... ha tudnád, mit csináltam volna veled annak idején legszívesebben. Mikor még együtt voltunk. - tettem hozzá.

Folytatta a vetkőző showt, és mire elért odáig, hogy letolja magáról a bugyiját is, már úgy lógott a szemem, mint egy csigának.
- Most viccelsz? - hörrentem fel elfúló-vágyakozó hangon. - Már itt kellene lenned - csúsztam még hátrébb, hogy a két lábam között helyen tudjon foglalni úgy, hogy a háta a mellkasomnak érjen.
- Tökéletes hely, és tökéletes társaság - nyomtam apró csókot a vállára, ahogy a karjaimmal magamhoz szorítottam.

- Szóval Mr Mikaelsonnak még mindig nem elég? - mondtam mosolyogva, és ekkor már nadrágom gombjához nyúltam, hogy egy mozdulattal lebontsam magamról, és finoman letoltam, hogy kilépve belőle arrébb rúgjam. Nem voltam szemérmes lányka, és amúgy is, Klaus már látott vetkőzni. Soha nem voltam aggódó olyasmi miatt, hogy olyat lát, amit nem kellene. Rajtam semmi olyan nincs.
Az alsóneműm is a földre hullott, megcsapta lábaimat a kissé hűvösebb szellő, ami a nyitott ablakon keresztül áramlott be a nyári melegben, de ez a hűvösség sem lombozott le.
- Mit mondasz? Méltó vagyok, hogy egy fürdőkádba üljek veled? - kérdeztem perzselő hangon.

Mosolyogva néztem Erinre, ahogy megállt a kád mellett, és vetkőzni kezdett. Először a felső, majd a melltartó hullott le róla, egyenesen a vízbe, a kezeim közé.
Kiemeltem onnan a csipkés csoda fehérneműt, majd orromhoz emelve mélyet szippantottam az ismerős Erin-illatból, és újra hátradőltem, mintha moziban lennék.
- Még... - suttogtam rekedten, perzselő pillantást vetve rá. - Folytasd...

Meg kellett köszörülnöm a torkomat, ahogyan lehullott róla az utolsó ruhadarab is. Láttam már jópárszor így, minden ruha nélkül, de az már hónapokkal ezelőtt volt.
- A te produkciód hihetetlenül... izgató volt. - vallottam be mosolyogva, hiszen éreztem a hatását, de ő sosem hagyott hidegen, szóval erről ennyit.
Közelebb léptem a fürdőkádhoz, és először a blúzomat dobtam le magamról, de én sem voltam gyorsabb, mint ő. Lassan csináltam, majd lekapcsoltam a melltartómat és a kezei közé dobtam. Vizes lett? Kit érdekel?

- Kérésed parancs - válaszoltam, majd ledobtam az utolsó ruhadarabot is magamról, és ott álltam előtte, égnek meredő férfiassággal. Viszont nem hagytam, hogy sokáig élvezze a látványt, bemásztam a kádba, és hátam nekidöntöttem a végének.
- Most te jössz bébi. Előbb le a ruhát, aztán gyere ide... - paskoltam meg a vizet magam előtt. - Lássuk a sztriptízt.

- Mintha nem tudnád, hogy tetszel nekem. Ha nem így lenne, nyilván hónapokkal ezelőtt a ház küszöbét sem léphetted volna át. - mondtam szemtelenül, majd megálltam az ajtó mellett. Nem mintha menekülni akartam volna, de innen tökéletesnek ígérkezett a kilátás, és jó pár nyeléssel néztem végig, hogyan csúszik le róla a nadrág, majd a mellkasa is ismét fedetlenné vált, csak egy bokszer takarta már testét.
- Le azzal az alsóval! - kacsintottam rá szemtelenül, de tekintetem már jócskán árulkodhatott arról, hogy a képzeletem világában már sokkalta másabb helyen kalandozom.

- Csak ismerem a nőket, mert a fürdőszobákat egy női házban. Százból nyolcvannál lapul valami hasonló a szekrényben - vontam vállat, aztán kajánul végigmértem Erint.
- Szóval tetszem neked? Pedig nem újdonság a látványom a te szemeidnek - gomboltam ki a nadrágomat, hogy lassan lecsúsztassam magamról, majd kibújtam a pólóból is, míg egyetlen bokszerban nem álltam előtte.
- Látod? - intettem fejemmel az ágyékom felé. - Már megint felhúztál...

- Mintha te már jobban ismernéd a fürdőszobámat, mint én magam. - lepődtem meg, mikor kinyitotta a kis szekrényt, és talált benne olyat, amiről én nem is sejtettem, hogy van a házban. Vagy talán az a gond, hogy nem gyakran használok ilyen vackokat.
- Öhm.. ezúttal én szívesen rádbíznám ezt a feladatot. - néztem végig alakján. - Ennél már csak akkor nézhetsz ki jobban, mikor nincs rajtad semmi. - sóhajtottam fel, de egy cseppnyi zavartság sem volt arcomon.

- Vissza sem tudnál tartani - pattantam fel, de bármennyire is siettem Erin után, mire a fürdőbe értem ott már zubogott a forró víz a kádba.
- Lássuk csak... - nyitottam ki a fürdőszekrényt, és valami fürdősót vettem elő. - Vaníliás. Próbáljuk ki - szórtam belőle keveset a vízbe, majd Erinre vigyorogtam.
- Ki vetkőzik először?

- Hm... valóban? - kérdeztem, felemelve a fejemet, ahogy felrémlett, hogy igaz, amit mond. Mert a fürdőszoba csempéjén már többször is csináltuk, de a kádban még úgy igazából egyszer sem. Hát..
- Jól van, akkor gyere, ha felocsudtál. - löktem el magamtól kuncogva, mintha valami kis tiltakozólány lennék, majd eltűntem a fürdőajtó mögött, és máris megengedtem a forró vizet.

- Na látod - mondtam elégedetten, és elhevertem az ágyon Erin mellett, majd oldalt pislogtam. - Nem tudom, te hogy vagy vele, de én benne lennék egy jó forró fürdőben. És ha megjön a kedved, a kádban még úgysem nagyon csináltuk - fúrtam a nyelvem játékosan a fülébe, de közben már a hasát simogattam.

Ezért is utálok erről beszélni. Tudtam előre, hogy ha felhozza ezt a kikapcsolósdit, nem fogom megúszni ezt a beszédet, és nem akartam hallani azt, hogy mennyire szeretett, de nem tud szakadni az életmódjától.
- Nekem nem tartozol magyarázattal, ismerlek nagyon jól. És van benne igazság, túlontúl nagy. - bólintottam. - Valószínűleg így is, úgy is idő kérdése lett volna az egész. Én sem vagyok hűséges fajta. - vontam egyet a vállamon. Nem mutattam, hogy valójában érdekelt a téma, de most nem akarok érzelmekről beszélgetni. Ahhoz hangulatban kell lenni.

- Valami azt súgta, hogy én sem maradok le a listáról - sóhajtottam, majd feltérdeltem. - Azt hiszem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy én soha, egy nő mellett sem fogok, és nem is tudok tartósan megmaradni. Visz a vérem, hiába - vontam vállat. - De nem is ígértem senkinek semmit. Sem házasságot, sem gyerekeket. Szerelmet igen. És téged is szerettelek... valahol most is szeretlek. De azt sem ígértem senkinek soha, hogy örökké szeretni fogom. Ergo, soha, egy kapcsolatomban sem hazudtam. Vagy te nem így gondolod?

Felkuncogtam, mikor csiklandós érzést éreztem a fülcimpámnál, majd mikor kérdését sikerült felfognom, már némileg nem volt kedvem mosolyogni.
- Öhm... ez eléggé összetett. Elhiheted, hogy miután újra életben voltam, nem volt kedvem érezni semmit. Se fájdalmat, se azt, hogy azt éreztem, mindenki elárult. Tatia miatt, Chris miatt... miattad. - sóhajtottam egyet.

- Hát, azért volt már rá példa - hunyorogtam. - Te is megtetted. Bár nyilván a vérem miatt kissé gyorsabban regenerálódom - mondtam, aztán Erin fülével kezdtem játszani. Mármint a nyelvemmel.
- Miért kapcsoltál ki? - tettem fel aztán a kérdést, ami már a kezdettől foglalkoztatott. - Christopher miatt? Vagy Tatia tehet róla?

Hát, Klaus már csak ilyen. Ő szeret dobozolni. De míg más ezt játékokkal teszi, ő a családtagjaival. Hol a különbség?
Viszont már nem reagálhattam rá, mert maga alá tepert, és felkuncogva néztem az arcába, míg ő bele nem harapott a nyakamba.
- Hát.. gondolkodnom kell. - sóhajtottam fel, majd végighúztam az oldalán kezeimet. - Igen, megvan. Szinte lehetetlen kimeríteni. - vigyorodtam el.

- Értem - hümmentettem. - Bár engem az ilyesmi nem ráz meg túlzottan. Elvégre elég sűrűn szoktam dobozokba pakolni a saját családomat is - vigyorogtam, majd egy hirtelen mozdulattal magam alá birkóztam Erint.
- Szóval szereted a hibrid énemet - mondtam komoly képpel, de a szemem jókedvűen csillogott. - Meséld tovább, mit szeretsz még? - haraptam a nyakába játékosan. - Nyilván, hogy jóképű vagyok, és okos. Meg egy isten az ágyban. És még mi van bennem jó?

- Ha ebből az egészből egy szó is igaz, akkor... valószínűleg nem fogom engedni, hogy lenyomják a torkomon. Vagyis Chris. És... azt hiszem, azt se hagynám, hogy a tiéden lenyomja valaki. Ahhoz túlzottan szeretem a hibrid énedet. - mondtam neki egy apró mosollyal, majd felsóhajtva ültem vissza az ágy szélére, és elgondolkodva próbáltam szavakat megfogalmazni.
- Nem éreztem szükségesnek, hogy egy kriptában múlassuk az időt. Tudod... sok olyan ember nyugszik ott, akiket túlzottan szerettem ahhoz, hogy csak nézzem, hogy míg ők halottak, én itt vagyok. Ezer éve már lassan. És köztük van a lányom is. - nyeltem egyet. Arra már inkább nem tértem ki, hogy a lányom mit keres abban a kriptában, hiszen más nevelte fel, és nem Petrovaként nőtt fel. De ami biztos, hogy vámpírként megvannak a módszereim, ha valamit el akarok érni.

- Talán lehet köze a családodnak a gyógyszerhez? - kérdeztem, és kinyújtottam a kezem, ahogy Erin felkelt onnan. - Na mindegy. Majd én utánajárok ennek a gyógyszernek. Meglátjuk, hogy anyám és Christopher egyszerre őrültek-e meg, vagy igazuk van. Abban az esetben lépni kell. Nekünk kell gyorsabbnak lennünk, mint nekik, feltéve, ha hajlandó vagy velem összefogni - húztam Erint vissza. - Most viszont igazad van, beszéljünk másról. Bármiről. Amikor Bulgáriában voltunk, miért nem mentél el a családi kriptához? - kérdeztem váratlanul Erint.