Büszkén hallgattam a dicséretét. Noha eddig is tudtam, hogy jobb vagyok szinte mindenkinél, férfi legyen a talpán, aki ezeket a dicséreteket nem szereti minél többször hallani.
Kissé elmosolyodtam, és tovább folytattam így a kényeztetését egészen addig, míg hevesen meg nem reszketett csípője, amikor rátört a kéj pillanata. Akkor felkeltem, mindkét lábát a csípője köré fontam. Még magához sem tért az őt ért kéjből, máris kemény mozgással hajtottam őt a következő csúcs felé.

- Oh, te jó ég.. - nyögtem fel, amikor a hideg csempéknek nyomódott hátam, és nyelve máris érzékeny pontomnál csapongott, hogy szorgos kényeztetésbe kezdjen. Nem jutott eszembe semmi, annyira fantasztikusan csinálta azt, amit.. egyszerűen nem voltam képes gondolkodni, nemhogy még megnyikkanni...
Testemen minden apró kis pihe megemelkedett, libabőrössé váltam, és vállára tettem mindkét kezemet. - Nálad jobb férfi még nem járt az ágyamban.. és a fürdőmben.. - tettem hozzá sietősen, néha belemarkolva vállába finoman.

- Ez így mind stimmel - mosolyogtam fel az arcába, majd letérdeltem, és a hasát csókolgattam. - Na és még milyen vagyok? - döntöttem őt lágyan a csempének, majd egyik lábát a nyakamba emeltem, és combjai közé fúrtam a fejem, nyelvemmel végigsimítva teste legérzékenyebb pontját.

- Hát, ha ragaszkodsz hozzá.. - motyogtam mosolyogva, de mielőtt bármibe belekezdtem volna, Ő már felém fordult és nyelvével kezdett kényeztetni lehajolva.
Egy párás sóhaj hagyta el a számat, testem pár másodpercre megreszketett, végül némi józan gondolat jelent meg az elmémben, és lehunyt szemekkel kezdtem el suttogni, a hajába túrva. - Ami biztos, hogy.. egy izgató, és őrjítő férfi vagy.. vámpír, párdon. - mosolyodtam el. - Kívánatos, és.. csábító.. - motyogtam tovább az apró jelzőket.

- Azért meghallgatnám, miféle jelzőket tudnál még rám aggatni. Kedvelem a kreatív nőket - fordultam vele már szembe, és miközben a víz a bőrünkre záporozott lehajoltam, és nyelvemmel cirógatni kezdtem mellbimbóit.
- Remélem, ez nem zavar a gondolkodásban - suttogtam, majd visszatértem az előbbi tevékenységemhez, élvezve, ahogy egy apró remegés végigfutott a testén.

Vállat vontam az első kérdésére, eléggé terebélyes mosolygással, és magam is öblögettem egy kevéske vizet ahátára, hogy minden habpamacs eltűnjön róla.
- Hát, őszintén szólva: ember koromban még nem igazán használták a nőkre ezt a kifejezést. - mosolyogtam. Igen, teljesen más volt az akkori Bulgária, mint a mostani. De oda eleve hamarabb jut el a 'fejlettség' mint ide. - Az egy éjszakás kalandjaim meg nem beszéltek túl sokat. - kuncogtam fel, majd megfogtam a kezét, amivel a hasamat kezdte cirógatni. - De én hiába próbálnék bármi újat kitalálni rád, nyilván milliószor hallhattad már mindet. Ezért a szavaimra ne számíts, érd be a tetteimmel. - vontam egyet a vállamon nevetve.

- Oh, és úgy ítéled meg, hogy az az egy alkalom elég volt belőlem? - kérdeztem kajánul, de azért engedelmesen hátat fordítottam neki, igaz, némi szégyenkezés is vegyült ebbe. Bár úgy tűnt nem izgatják a hátamon húzódó sebhelyek, ezért pedig roppant hálás voltam, és lehunyt szemekkel élveztem a lágy mozdulatokat, amikkel végig csutakolt.
- Egyébként, ha már itt tartunk... ki mondta neked utoljára, hogy milyen tüzes nő vagy? - fordultam félig hátra, meg megsimogassam a hasát. - Mert ha rég hallottad már, én szívesen mondom.

- Nem tudom, de kezdetben utáltam magamat és ezt az énemet. Az a férfi volt az első áldozatom, aki miatt mindenről lemondtam, akit életemben a legjobban szerettem.. - motyogtam halkan, de aztán rájöttem hogy utálom az érzelemkitöréseket is, hát megköszörültem a torkomat, és elvigyorodtam.
- Ma már bizonyítottad egyszer az önzetlenségedet. - nevettem fel, a hálószobájában lezajló momentumokra utalva, és megfogtam két vállát hogy hátat fordítson nekem. Ezúttal én kezdtem lágy simogatással hátába masszírozni a tusfürdőt, amit néhány másodperc alatt víz tüntetett el.

- Ez tesz bennünket varázslatossá. Olyanokká, mint az istenek. Isten gondolkodás nélkül öl, és mi is azt tesszük. Mondd hát... mi hasonlíthat jobban hozzá, melyik teremtmény, mint a vámpír? - kérdeztem, majd elmosolyodtam. - Igen, én vágyom a kényeztetésre. De gondoltam, nehogy azt mondd, hogy önző módon csak magamra gondolok.

- Oh, és még nem is tudod az egész történetet. - mosolyogtam a múltamat emlegetve, miközben behúzott maga mellé a vízsugár alá, és szinte azon nyomban elöntötte a vállamat a kellemesen víz.
- Mindkettőnk személyiségét a családunk alakította ki, legalábbis én úgy hiszem. Magammal kapcsolatban ezt határozottan állítom. - folytattam tovább. - De ez nem mentesít fel az alól, hogy egy gyilkos vagyok. Már a kezdetektől fogva kissé telhetetlen gyilkos. - mosolyodtam el kis ravaszsággal, mégis haloványan és tekintetemmel követtem simogató mosdatásának útját. - Nekem úgy rémlik hogy neked van szükséged kényeztetésre, nem nekem.

- Nehezen is tudnálak elképzelni engedelmes kamasznak - vigyorogtam rá. - Nem, biztos vagyok benne, hogy már akkor is ugyanolyan makacs, önfejű, és szabad voltál, mint most - nyújtottam ki a kezem mikor levette a felsőjét, és behúztam a vízpermet alá.
- Fura, nem? Egyikünk sem volt a családunk szíve csücske. Mégis, még mindketten élünk, és itt vagyunk - öntöttem habfürdőt a kezemre, és simogató mozdulatokkal mosni kezdtem a karját és a melleit.

Beljebb sétáltam, így hallgatva Őt, miközben levetkőzött. Egy apró sóhajt hallattam, és keserű mosoly rajzolódott a szám köré.
- Legalább emberként volt egy édesanyád, aki meg tudott vigasztalni, ha az apád bántott. - jegyeztem meg halkan. - Engem az én apám soha nem bántott így - böktem a hátára -, de miután elmúltam 14, már nem tetszett neki, hogy nem ugráltathat úgy, ahogyan Ő fütyül. - vontam egyet a vállamon. - Így tudom, hogy mit érezhetsz te. Én is félek az apámtól, főleg mivel életben van. És van benyújtatlan számlája felém is. Nem voltam valami engedelmes kamasz. - nevettem halkan, aztán észbe kaptam, hogy kissé elragadtattam magamat, és elöntöttek az emlékek, ezért legyintettem egyet. - Lényegtelen. - léptem oda Klaus mellé, és magam is ledobtam a felsőmet.

Benéztem a helyiségbe, ami mint kiderült a fürdő volt, aztán kigomboltam magamon a nadrágot, és megnyitottam a zuhany vizét.
- Oh - fordultam hátra kissé lelombozva. - Én úgy értettem, hogy ide is kísérj el - mutattam a vízsugár alá. - Talán ellenedre volna? Igérem, jó fiú leszek. Csak... néha tudod, én is vágyom egy kis törődésre. Régen, ha Mikael bántott, mindig anyámhoz menekültem. De már nem vagyok ember, és momentán nem is vagyunk olyan viszonyban, hogy a vállán sírjam ki a bánatom - mosolyogtam. - De némi kényeztetés ilyenkor nekem is jól esne. Mondjuk úgy, annak ellensúlyozására, amit Mikael tett ma este.

- Nappali és konyha -

Benyitottam a hálóba, miután felértünk az emeletre, majd azt követően átsétáltam a fürdőbe hogy mutassam neki az utat, nem mintha annyira el lehetett volna tévedni egy hálószobában.
Amikor beért, bedugtam a fejemet a fürdőszoba ajtó nyitvahagyott kis résén. - Ha szükséged van valamire, csak sikíts.

Már elmúlt este tíz, mikor az agyam nagyon is kezdett dolgozni. Mégpedig azon, hogy.. nem kellett volna segítenem Mikael haverkámnak. Akkor nem tűnt más lehetőség , de most már kicsikét megbántam.
Újra az órára néztem. És ezer éve nem éreztem hasonlót. Na ne már! Nehogy már nekem legyen bűntudatom!
- A fenébe is! - pattantam talpra.

- Elhagyatott templom -

- Mikaelson villa ;; Klaus szobája -

Elégedettséggel töltött el, hogy sikerrel jártam. Ám kissé sajnáltam Klaust. És magamat is, hogy ki kell hagynom azokat, amiket Ő ott szépen felsorolt. A fene egye meg.
Csak leültem a kanapéra a hálószobámban, megragadtam a telefonomat, és közben pötyögni kezdtem Mikaelnek egy üzenetet, hogy sikerrel jártam, és Klaus este 10 körül fog odaérkezni.
Majd letettem a telefont, és nagyot sóhajtva dőltem hátra. Téyn, hogy vétek lett volna kihagyni ezt a délelőttöt. De az estét még nagyobb vétek.

- Grill -

Nagyon gondolkodtam azon, hogy vajon jól teszem-e, ha belekeveredem valami családi perpatvarba. Valahogyan nem a jóságáról lehet híres ez a Mikael. Eddig semmi jót nem hallottam Róla. Ki tudja, talán teljesen rosszul döntöttem, de kénytelen leszek megenni a saját főztömet. Nem mintha annyira tartottam volna az ígéreteimet, de most muszáj lesz.
Befeküdtem az ágyamba egy alapos zuhany után, és hamar elnyomott az álom.


Nagy nyújtózás, egy kis csontropogtatás, és elégedetten nyitottam ki a szemeimet. Kellett már ez az alvás, mint éhezőnek a kenyér. A tegnap eléggé összetetté vált.
Nem kellett sok hozzá, rögtön eszembe jutott, hogy mit ígértem a mai napra. Tehát.. indulás.
Felöltöztem valami kényelmes ruhába, zsebre vágtam a mobilomat, és Mikael számát is, mert ha sikerrel járok, értesítenem kell.

- Mikaelson villa ;; Klaus szobája -

- Mikaelson villa ;; Klaus hálószobája -

A mai cselekedetemmel bizonyítottam, hogy én aztán tudom, mit is akarok. Nem, nem Klaust, arra még gondolni se akarok. Hanem bosszút állni. A bosszúnál nincs is édesebb. Klaus tökéletes eszköz hozzá. És éppen Ő is bosszút esküdött, tehát számára én is tökéletes eszköz voltam. Brilliáns. És már csak idő kérdése, hogy Tatia megtudja. Erre a gondolatra vigyorognom kell. De addig.. lássunk valami vacsorát.

- Temető -