- Igen, igazad van. Nem lesz baj - vettem nagy levegőt. - Biztos csak ez a hülye holdfogyatkozás az oka - rázogattam a fejem, majd mosolyt erőltettem magamra. - Akkor hölgyem, mehetünk öltözni? Igérem, csak fél óránként leszek nagyon türelmetlen, hogy mikor végzel már - vigyorogtam.

Ahogy magához húzott, és valami eszméletlenül idegesítő hangon mondott nekem valamit, az agyamban valami elkezdett kibontakozni. Méghozzá az ijedség. Ez nem jó. Nagyon nem jó. Nem tudtam, hogy milyen rossz érzésekről beszélt, de megfogtam a kezét, és közelebb hajoltam az arcához.
- Nem lesz semmi baj ma este. Minden menni fog a rendes kerékvágásban, oké? - adtam neki egy gyengéd csókot, hogy valamivel meggyőzzem: én nem vagyok ideges az egésztől. Persze ez volt a látszat.

- Oké, akkor ez nem volt túl jó este egyikünknek sem - csaptam Erin fenekére, mikor felkelt az ölemből, és ahogy magam is feltápászkodtam, magamhoz húztam.
- Erin, szeretlek - mondtam neki komolyan. - Azt akarom hogy tudd, ma bármi is történik, nagyon szeretlek. Nem tudom miért... de valami nagyon rossz érzés van bennem.

- Én nem erre tippeltem volna, de jó, legyen. - böktem oldalba, ahogyan félreérthetetlen célzást tett, ő hol is töltené szívesen az idejét, majd amint én is kiittam a tasakot, az ölébe húzott, és egy aprót sóhajtottam.
A homlokának döntöttem saját homlokom, miközben megráztam a fejem. - Nem, én nem haragszom. Én is kiállhatatlan voltam, mintha rámjött volna a havibaj. - mondtam zavart mosolygással, és ez elég ritkának számított tőlem. - De rossz utat választottál, mikor azt mondtad, hogy élvezed, amikor feleselek veled. - kacsintottam rá, és felálltam az öléből. - Öltözz előbb te. Már csak azért is, mert ahogy mondtad, nekem az hosszabb folyamat lesz. - vigyorogtam ártatlankodva.

- Lenne tippem, hol van az én helyem - néztem félreérthetetlenül Erin ágyéka felé. - Az ott nagyon jó hely. Kimondottan kedvelem - mosolyogtam tenyérbemászóan, majd felhajtottam a maradék vért is a tasakból.
- Akkor mi jön? Öltözködés? - kérdeztem, majd odahúztam Erint az ölembe.
- Ugye már nem haragszol rám a tegnap este miatt? - kérdeztem halkan.

Felvontam a szemöldökömet, és nevetve hozzávágtam az egyik tiszta mosogatórongyot. Még jó, hogy tiszta. Én nem szoktam mosogatni, mivel nem eszem emberi ételt, és így ezekre sincs szükség. Már-már a dekoráció részei.
- Ne akard megtudni, hogy szerintem meg hol van a TE helyed. - vigyorodtam el pimaszkásan, majd a maradék vért, ami a kezemben maradt, inni kezdtem, míg teljesen ki nem ürült a tasak.
Jól esett, mert valami újult erővel töltött fel. Ma még nem is ettem, ez nyilván hiányzott belőlem.

- Tökéletes a kiszolgálás - ültem le az asztalhoz, miközben ő megmelegítette nekem a vért. - Örömmel látom, hogy néhány nap után máris megtaláltad, hol a helyed a konyhában - tettem hozzá pimaszul, majd nevetve lefogtam a kezét.
- Nem, édesem... ne is álmodj róla - vigyorogtam rá, majd kivettem a kezéből a vért, hogy lassan kortyolni kezdjem.

- Háló és fürdő -

Elengedtem a kezét, amint a konyha területére beléptem, és kinyitottam a hűtőt, hogy egy tasak vért kivegyek. - Pohárban kéred, mint a múltkor? Meg is melegíthetem neked. Legyen egyszer neked gyereknap, hogy kiszolgállak. - kacsintottam rá, már elő is készítve a poharat, és beleöntöttem a vér egy részét. Ami azt illeti, én a ma esti vadászatról sem fogok lemondani. Nem szeretem ezt a vért, nekem muszáj valami meleget is innom.

- Nos, mivel az előbb pihenésről beszéltél, ezért aludni fogunk, legalábbis legjobb tudásom szerint. - kacsintottam rá, elengedve a nyakát, majd megfogtam a kezét. - És a holnapi naphoz kell az erő. Ahogy mondtad, a holdfogyatkozás is valami furcsa hatással van rád. - néztem elhúzott szájjal a lépcső felé.

- Háló -

- Ha te védenél meg, azzal oda lenne a renomém - mormogtam, de azért átöleltem Erin derekát. - Ne pimaszkodj velem, mert rosszul jársz - csóváltam a fejem nevetve. - Na gyere, te hős... menjünk ágyba, rendben? És ott az lesz, amit te szeretnél. Alhatunk is, vagy akár mást is csinálhatunk.

Letettem a kiürült poharamat, és elégedetten sóhajtottam fel, de a tömény íz azért ott maradt a számban egy rövidke ideig.
- Egyetértek a pihenési javaslattal. - bólogattam, mint egy öt éves, de félre billentettem a fejemet, ahogyan arról beszélt, hogy rossz érzések vannak benne a holnapi nappal kapcsolatban.
- Ne aggódj. Nem lesz semmi gubanc. Majd én megvédelek. - mondtam nem kevés pimaszsággal, miközben átöleltem, és a fülébe kuncogtam. Vicces helyzet lenne, már ahogy lezajlott a szemem előtt. De érthette a hangomból kiszűrődő poénkodást.

- Kettőnkre! - vettem át az italomat, és egy húzásra bedobtam, majd krákogtam egyet-kettőt, míg a maró érzés elmúlt.
- Pihenjünk? Holnap itt az a francos bál. Most valahogy a hátam közepére kívánom az egészet. Nem tudom miért... - kezdtem járkálni fel-alá - de valami iszonyú rossz érzés van bennem. Nem tudom megmagyarázni, mert nem értem, csak érzem. De biztos csak valami hülyeség... valaki csinál egy balhét. Esetleg fatökű Salvatore bunyózik egyet - rántottam a vállamon.

- Valami tömény rendel. - A pulthoz léptem és kis vacillálás után a tequila mellett döntöttem. Tisztán tényleg felmelegíti az embert, a vámpírok pedig nem nagyon szoktak a sóval és citrommal vacakolni. Én legalábbis soha, keményebb vagyok attól, hogy egy kis tömény pia ne csússzon le a torkomon.
Kiöntöttem a poharakba az italt és mosolyogni kezdtem Klaus karjait érezve a derekamon. A szavai pedig annyira jólestek, hogy erre nem is volt szó, hiszen én is szerettem őt, még ha új is volt ez az érzés, akkor is igaz volt.
- Bár nem pezsgő, de kettőnkre. - Fordultam vele szembe és a kezébe nyomtam a poharat, aztán meghúztam, hogy az alkohol végigfolyjon a torkomon.

- Legyen valami töményebb - dobtam le a kabátomat, megdörgölve a karomat, amit azért kissé átjárt a hideg. - Valamit, ami felmelegít - tettem hozzá, és míg Erin italt töltött, hátulról hozzásimultam.
- Tökéletes, édes kis vadászom - súgtam a fülébe. - Imádlak. Eleven vagy, okos, gyönyörű, és vad. Te vagy nekem a tökéletes nő. Veled akarok maradni, amíg lehet. Lehetőleg örökké - csókoltam bele a nyakába.

- Erdő -

A kinti időhöz képest a házban sokkal melegebb volt, nem mintha megfázhatnánk vagy lebetegedhetnénk, de azért sokkal jobb volt, mint a hóesésben ácsorogni. Ha emberek vagyunk, ha nem.
- Akkor jó lesz a bor vagy keressek valami töményebbet? Ha már vadulni van kedved. - Néztem Klausra kacér vigyorgással.

- Ki gondolta volna, hogy valamiért annak a férfinak is lehet hálásnak lenni... - sóhajtottam apró kis mosollyal, majd amikor magához húzott, az ötletét hallva elgondolkodtam. - Hm... nem hangzik rosszul, sőt! Egészen előnyös ajánlat, ami azt illeti, mert már kezdek nagyon éhes lenni valamire, ami nem tasakos. - bámultam a szekrény felé. - Remélem, a farkas éned nem olyan önző, hogy minden falatot lenyúl előlem. - kacsintottam rá, egy kis csókot lehelve a szájára, majd sóhajtottam egyet újra.
- Menjünk. Különbben tényleg soha nem végzünk!

- Bevásárlóközpont -

- Jól van, tessék - tettem le Erint a földre, majd magam is kabátot kaptam. - Naná, hogy jó kondiban vagyok. Örülök, hogy mikor átváltoztam, nem valami hájas, tohonya alak voltam... mert akkor ezer év magányra lettem volna ítélve. De a nomád élet meghozta az eredményét - feszítettem meg az izmaimat. - Ha másért nem, ezért hálás vagyok Mikaelnek, hogy nem hagyott elpuhulni. Ezzel vettelek le a lábadról is - nevettem Erinre, majd közelebb húztam magamhoz.
- Közös vadászat? Csábító ajánlat. De van jobb ötletem. Mit szólnál, ha egy vámpír együtt vadászna egy vérfarkassal? Szerintem formabontó ötlet, nem hallottam, hogy lett volna még ilyenre példa.

- Fürdő és háló -

- Oké, mint láthatod, már szépen fel vagyok öltözve, akár le is tehetsz! - kuncogtam még továbbra is, majd amint a lábaim elérték a talajt, egy elégedett sóhajjal néztem végig rajta. - A vámpírság nélkül is jó kondiban lennél. - nevettem fel, belebújva a kabátomba, majd megfogtam a táskámat.
- Mit szólnál vásárlás után egy erdőbéli vadászathoz? Vagy bárhol. - mosolyogtam rá, ahogy elé léptem kis kacér vigyorgással.

- Hm, de ez ugyanúgy igaz visszafelé is, ha valaki hozzád ér... - suttogtam még a fülébe, majd felnevettem. - Morbid jelmezt? Hát, nem hiszem, hogy sokat kell majd gondolkodnod. - kuncogtam, miközben húzni kezdtem a fürdő felé.

- Fürdő -

- Mmmm, ez izgalmasan hangzik - jegyeztem meg, végignézve Erin alakján, és ugyan nem tudtam, miféle filmről beszél, máris elképzeltem őt lenge öltözetben. - Vadító leszel... és bármikor a tiéd a lelkem - kacsintottam rá. - Aki pedig egy ujjal is hozzád nyúl a bálon, farkasként szedem apró darabokra - tettem hozzá. - Nos, zuhanyzunk? Addig én is kiötlök valami morbid jelmezt magamnak - nyújtottam a kezem.

- Nem vagy kegyetlenebb, mint én és ebben kiegyezhetünk. - mosolyogtam, majd megfogtam a kezét, és vontam egyet a vállamon.
- Van, van ötletem. - bújtam oda hozzá, hogy a fülébe suttogjak. - Hozzám leginkább az ördög passzolna, de nem az a megszokott két szarvú, piros köpönyeges ördög... hanem, hát nem tudom, mennyire vagy tisztában a horrorvígjátékokkal, de az egyikben... eléggé lenge öltözetben tűnt fel egy ördög nőszemély. És hozzám véleményem szerint az passzolna. - vigyorodtam el. - De megígérem, hogy a te lelkedet csak a buli végén veszem el. - adtam egy csókot a nyakára nevetve.

- És még rám mondják, hogy kegyetlen vagyok - nevettem el én is magam, majd feltápászkodtam. - Rendben, egy zuhanyban benne vagyok. Azzal a feltétellel, ha te is velem tartasz. Aztán el kellene néznünk valami ruhát kölcsönözni arra a horror bulira - mormogtam. - Van már elképzelésed, mi akarsz lenni?

Felöltözött, bár láttam rajta, hogy fáradt. És ezután a prodecúra után valamiért tökéletesen meg is értettem ezt.
- Na, ha azt megpróbáltad volna, a seggedbe dugtam volna fel a farkasfüvet és csak utána használtalak volna felmosórongynak. - jött ki belőlem hirtelen a káromkodás meggondolatlanul, de a végén elnevettem magamat. - Ha gondolod, zuhanyozz le. Eléggé leizzadtál. És a fürdő majd ellazít. - sóhajtottam.

- Jól vagyok - ültem fel, kivéve kezéből a pólómat, hogy belebújjak, és magamra húzzam a nadrágot is. Bár tény, hogy ebbe a néhány percbe belefáradtam.
- Semmi bajom, tényleg - sóhajtottam. - Bár most már talán tudod, miért nem szoktam sűrűn átváltozni. Nem vagyok mazochista - dünnyögtem. - Szerencsésen megúsztad. Általában ki szoktam jelölni a területem is - mutattam a sarokba. - Bár gyanítom, ebben az esetben a bundámmal törölted volna fel a saját mocskomat - hajtottam oda hozzá a fejem.

Miért is gondoltam, hogy a visszafelé út könnyedebb lesz? De legalább tudtam, hogy átváltozásba még nem halt bele senki, legalábbis elviekben.
És mikor megláttam újra Klaust, már teljesen normálisan, egy aprót nyeltem, és megfogtam a pólóját, hogy odasétáljak mellé és eldobtam a farkasfüvet.
- Nem, nem bántottál. Sok mindent csináltál, de nem volt ártó mozdulatod. - bújtam oda hozzá. - Ugye te is jól vagy? Meg kell hagynom, ezt még hallani is borzalmas. - vált kissé aggódóvá a hangom.