Mi tagadás, rettentően élvezem, hogy most én dominálok és az irányításom alatt tudhatom az együttlétünket. Finoman, puhán simítok végig mellkasán, majd csókjáért hajolva számba szívom alsó ajkát. Megrészegít a látványa, ahogy fekszik alattam és hagyja, hogy már-már kínzó lassúsággal apró köröket tegyek a csípőmmel. Tekintete megbabonáz, nem tudom elszakítani tőle pillantásomat, de nem is akarom. Csábos mosolyt villantok rá, hátratúrom a hajam, aztán mellkasán támasztom meg tenyeremet és így emelkedem meg újra, még mindig lassabban, mint amire vágyom, és amire ő is vágyik. Kígyóként tekergek felette, nem tudom eléggé visszafogni magam a játékhoz, amit űzni készültem vele, és ezt egyre hangosabb sóhajaim is jelzik. Teljesen a hatása alá kerültem és egyáltalán nem is szégyellem, ahogy azt sem, hogy érintéséért sóvárgok. Kezem öntudatlanul indul meg testemen és simítok végig idomaimon, de egyáltalán nem vált ki olyan érzéseket, mintha ő tenné mindezt, így aztán kezét csípőmre húzom, közben néha-néha rászorítok titkos izmaimmal bennem lévő kőkemény férfiasságára.

Minden próbálkozásom ellenére tervem, mi szerint nem kapkodok el semmit, most dugába dől. Képtelen vagyok tovább ugyanezt a lassú tempót diktálni, mikor megérzem, hogy csípőjével felveszi mozgásom ritmusát és erőteljesen döf felfelé. Még mélyebbre hatol testemben, a kéj hangjai tódulnak ajkamra. Hátrébb dőlök, hátammal homorítok, hogy melleim tenyerébe feszüljenek, körmeimmel végigszántok mellkasán és bár nem akarok fájdalmat okozni, talán megteszem.
- Abba ne merd hagyni.. - nyögök fel akadozva mozgásának hála. Nem akarok még egyszer hoppon maradni, mint az imént. Akkor is olyan közel voltam már, szinte fizikai fájdalom volt, hogy visszarántott a földre, most viszont nem fogom hagyni.

Tenyerem végigcsúszik mellkasán, majd ugyanezt az utat ajkaimmal is bejárom. Csókolom izzadt bőrét, olykor fogammal is súrolom, nyelvemmel érintem a gyöngyöző cseppeket és pontosan tudom, hogy ezzel mennyire az őrületbe lehet kergetni valakit. Minden egyes porcikám felhevült, testem néha megremeg, mikor a vártnál mélyebbre furakszik testemben és sóhajaim nyögésekbe váltanak.
Értetlenül nézek rá, ahogy motoszkálni kezd, mintha keresne valamit, a következő pillanatban pedig a szavam is elakad. A kezemben egy nem túl hosszú, de viszonylag vastag, kissé érdes felületű kötél landol. Eszembe jut, mikor az én csuklóm köré tekeredett, és kicsit visszább veszek az iramból. Egész testemen borzongás fut végig, a szám kiszárad. Egyszerre izgat fel és rettent el a dolog, a nem túl kellemes emlékeim miatt. Biztosítani akarom magam, hogy ez most más, főként azért, mert én irányítok.
- Szeretnéd.. ? - kérdezem zihálva tőle, és egy hatalmasat nyelek.

Ez a helyzet egészen új nekem, és nem csak az irányítás végett. Teljesen uralmam alá hajtja magát, nem akadékoskodik, csak elveszi, amit adok. Ha jól sejtem, a figyelmét nem kerülte el néhány másodperces hezitálásom, de amint biztosít, hogy valóban ezt szeretné, a levegőt kapkodva húzom magamhoz kezeit. Nem számítok arra, hogy csípőjével ekkorát lök rajtam, az intenzív érzésektől hangos nyögés szakadna fel belőlem, ha nem fojtanám el, így viszont ajkamba harapok. Érzem kiserkenni a véremet, de nem foglalkozom azzal, hogy elharaptam a számat. Egyenként körbetekerem csuklóin a kötelet, keresem a módot, hogy tudnám rögzíteni, végül egy kellően szoros csomóval kötöm az ágy támlájához. Közben folyamatosan arcát fürkészem. Fölé hajolva egyszerre simítok végig mindkét karján, majd vállain. Mozgásom ismét ütemessé válik, ahogy ringok csípőjén. Ujjaim nyakára csúsznak és körbefonják, mintha meg akarnám fojtani, de szorításomban nincs erő, csak a túlfűtött szexuális vágy, amit ő hoz ki belőlem.

Nem csak őt izgatja, hisz a kihívásokat mindig is szerettem. Most tudatosul csak bennem, hogy uralkodnom kell magamon annyira, amennyire csak lehetséges, mert a kötél szabta akadály meggátolja abban, hogy megvédje magát, ha igazán elszabadulok. Bár arról fogalmam sincs, mekkora erőt képes kifejteni szükség esetén. Ennek ellenére nem kell sok idő, hogy visszanyerjem teljes önbizalmamat. A hideg is kiráz, amint egy hűvös izzadtságcsepp végigszalad a gerincem mentén, felerősödött érzékeimmel ez egészen leírhatatlan. Mámorító és szabad. Megnyalom ajkaimat, aztán úgy döntök, kihasználom, hogy jelen pillanatban nem érhet hozzám. Az erotikát szinte vágni lehet a levegőben, mikor mutatóujjam bekapom és nyögdécselve szopogatni kezdem.

Behunyt szemeim ellenére biztos vagyok abban, hogy csakis engem néz, minden mozdulatomat lesi.. Hallom, hogy akad el a légzése, hogy dörömböl a szíve bordái fogságában. Érzem testem mélyén lüktető férfiasságát, és előbb ismét lassan kezdek mozogni. Vágyakozó hangja sejtjeimig hatol, így képtelen vagyok megfékezni magam. Mellkasára támaszkodom és majdnem teljesen kiengedem magamból, majd visszacsúszom rá.
- Még.. - kérem zihálva, mikor nagyot lökve rajtam sikerül olyan mélyre furakodnia bennem, hogy legszívesebben lélekszakadva sikítanék fel. Egy új pontot ér el ölem mélyén, és ha így folytatja, rettentő gyorsan elérek a gyönyörig.

Testem már így is remeg, vágyom a kielégülést. A vérem forr, szinte marja az ereimet, érzem minden rezdülését, az illatát a levegőben, egy rövid pillanatra elbódít. Nem csak a vére aromája, hanem fűszeres kipárolgása is.
Megdermedek a mozdulat közben, már nem tudok tisztán gondolkodni, csak annyit fogok fel az egészből, hogy nagyon jó, amit művel, ahogy mozdul és szükségem van rá. Keményen temetkezik újra és újra belém, én pedig tartom magam, hangosan és szinte artikulálatlanul nyögdécselek. Nem akarom, hogy hamarabb ragadjon el a gyönyör, de már nem tudok gátat szabni az élvezetnek.
- Chriest.. - lehelem felé erőtlenül, mintha minden erőm elszállna abban a pillanatban, mikor körmeimmel mellkasába marok, végül, ahogy megérzem, hogy nem bírom tovább, vele ellentétesen mozdulva ereszkedem rá.

Egész belsőm összerándul, mikor a kéj utolsó hullámai magukkal ragadnak, nem vagyok képes másra, csak pihegésre. Kell egy kis idő, mimre tudatosul bennem, hogy csak én lovagoltam meg vágyaim csúcsát, bennem lüktető  kőkemény férfiassága és rekedt vágyódó hangja is mind ezt bizonyítja. Rettentő fáradt vagyok, lustán hajolok csókjáért, amin kicsit rendeződött a légzésem.
- Megérdemled? - súgom a kérdést ajkai közé. Persze egyáltalán nem akarom tőle megtagadni az élvezetet, és mozdulataim is erről tanúskodnak. Ugyan most remegtem csak bele egy hihetetlen orgazmusba, testét végigcsókolva ismét feltolom magam és csípőmet ösztönösen mozgásra késztetem. Ezúttal combjain támaszkodom meg és melleimet kitolom felé, hogy tökéletes rálátása nyíljon vonagló testemre. Élesen szívom a levegőt a tüdőmbe, néha még meg-megremegek, de eszembe sem jut kioldozni a kezét és elveszíteni felette az irányítást. Ahhoz túlságosan tetszik a domináns szerep.

Sejtelmesen mosolygok rá. Nem áll szándékomban az orrára kötni, hogy minden elvárásomat felülmúlta már azzal, hogy vállalta a veszélyt és a kiszolgáltatottságot, átadva az irányítást nekem, holott nem lehetett biztos benne, még most sem lehet teljesen, hogy megtartom a kontrollt. De sikerül. Nem veszítem el a fejemet, nem tör a felszínre vámpír énem, mikor teljesítem kérését. Egyre gyorsabban és egyre mélyebben engedem magamba, mígnem mámoros nyögését meghallom. Másodpercek alatt önti el élvezetével testem, teste feszül alattam, miközben zihál. Előrehajolva óvatosan csókolom végig testét, csak finoman érintve bőrét, mely most az átlagosnál is érzékenyebb lehet. Egészen addig becézem mellkasát, míg meg nem érzem, hogy teste elernyed. Én is pihegek még, mikor feltornázom magam, hogy kioldjam kezeit az őt akadályozó béklyóból. Egy gyors csók után pedig legördülök róla és szorosan mellé fekszem.
- Ez.. új volt... - keresem a szavakat vigyorogva, ujjaimmal szinte öntudatlanul kezdek mintákat rajzolgatni bőrére.

Elégedetten veszem tudomásul, hogy legalább annyi időre van szüksége ahhoz, hogy légzése visszatérjen a normális ütemre, mint nekem. Nyugodtan szuszogva fekszem karjai között, szórakozottan tanulmányozom a csuklóján virító halvány csíkot, a kötél nyomát.
- Bármikor elveszthettem volna a kontrollt.. - nyögöm elégedetlenül. Elég rosszul viselem a vámpír lét ezen részét. - És azt hiszem hamarosan vadásznom is kell.. - mocorgok mellette idegesen. Bosszant az is, hogy az áldozataim többsége engem lát utoljára életében. Pont azért hagytam ott Chicago-t, mert nem bírtam tovább nézni, hogy halomra gyilkolják egymást. Most pedig én hagyok magam után hullákat.
- Fantasztikus vagy.. - mosolyodom el és szavaimat nyomatékosítva adok neki egy futó csókot. Tény, hogy jól érzem magam vele. Minden szempontból.
Zavartan nézek fel rá, nem gondoltam, hogy különösebb jelentőséget fog ennek tulajdonítani, így váratlanul ér kérdése. Egy pillanatig megfordul a fejemben, hogy erre nem fogok neki válaszolni, bár előttem voltaképp nincs tabu, de a szexuális életemről nem szeretek diskurzust folytatni.
- Fordított helyzetben nehezen viselem.. - mondok végül csak ennyit.

Magától értetődően bújok hozzá és hagyom, hogy újra és újra végigsimítson testemen. Állam mellkasára támasztom és így nézek fel rá elgondolkodva szavain.
- Túlságosan nagy bizalmas szavaztál nekem.. - forgatom meg szemeimet jókedvűen. Valójában nem tudom, hogy ennyire alábecsül, vagy tényleg bízik bennem annyira, hogy ne tartson attól, hogy egy óvatlan pillanatban megölöm. - Nem tudom, feltűnt-e, hogy te is csak azért vagy életben, mert le tudtál állítani.. - kötöm az orrára, hogy ha rajtam múlna én nem tudnám megállni. A vére ízét érezve a számban nem is érdekel más, csak hogy megkapjam mindet. Most is egy nagyot kell nyelnem, hisz túl élénken él az emlékeimben, milyen volt átszakítani a puha szövetet a nyakánál.
Észre sem veszem, mikor szorul mellkasát cirógató kezem ökölbe, de felszisszenve ébredek rá, hogy a körmeimet már sikeresen a tenyerembe vájtam. Látom rajta, hogy nem számított erre, és hogy valószínűleg elég sok információt sikerült leszűrnie ebből anélkül, hogy konkrétan kinyögném, mi történt. Mégis rosszul érint szánakozó pillantása. Nem akarom, hogy így érezzen.
- Nem fontos... - húzom el kezemet, mikor óvatos csókokat kezd lehelni csuklómra. - Nem is engedném... - hajtom vissza fejem vállgödrébe. - Már nem... - javítom ki magam. Ha valamire jó az, hogy vámpírrá változtam, nos egész egyszerűen arra, hogy ténylegesen is meg tudom védeni magam. - Először hagytam, hogy kihasználjanak.. Aztán én használtam ki mindenkit, akit csak tudtam.. Most pedig, nem tudom, hol tartok.. - vigyorodom el végül. Nem akarom, hogy a múlt keserűségei bélyeget nyomjanak egy szép éjszakára.

Egy pillanat erejéig morcosan meredek rá, amiért elhúzódik, mikor olyan kényelmesen elhelyezkedtem a karjaiban, de méltatlankodás helyett a hangomat is keresnem kell, ha meg akarok szólalni. Nem, nem akarok egyelőre. Inkább kíváncsian várom, mire akar kilyukadni.
Mérlegelni próbálom, amit mond, de igyekszem nem több jelentőséget tulajdonítani neki, mint ami.
- Nem minden farkas egyforma.. - suttogom magam elé a szavakat. Akaratlanul is összehasonlítom az exeimmel, merthogy több is van. Nagyot mondani mindegyikük tudott, volt akinek a bizonyítással sem akadt nagy baja, de mégis mindegyik más.
- Ez nyálas.. - nyögök fel nevetve. - Tudod, csoda egy fickó vagy.. - simítom tenyerem az arcára, ahogy fölém hajol. - Nagyon bolond, felelőtlen és perverz.. De édes is, és a végén még kiderül, hogy szíved is van.. Vitrinben kellene tartani téged.. - sóhajtok nagyot és viszonzom a csókját. Odaadóan simulok hozzá, amilyen egyébként nem vagyok..
- Ne kérdezd meg miért bízom benned.. - válaszolok végül kissé ködösen, de arra utalva, hogy egy részem hisz neki. Talán azért, mert képtelen vagyok azt hinni, hogy ezek a szemek ilyen könnyedén átverhetnek.
- Viszont, ha igazam van, és tényleg van szíved, tartsd tőlem biztonságban.. - tanácsolom neki, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk.