Eddig annyira gondtalannak tűnt, felelőtlennek és most minden egy csapásra megváltozna?! Tényleg fogalmam sem volt arról, min rágja magát, és most hogy tudom, aláírhatom, hogy egyáltalán nincs könnyű helyzetben.
- Oh.. - lehelem magam elé. - Részvétem.. - húzom magamhoz és nyugtatólag simítom végig haját. - Én sosem ismertem a családomat.. - jegyzem meg mellékesen.
- Unokatestvéred? Ő az alfa? - próbálom megérteni milyen döntés előtt áll, de kétségkívül nem sikerül elsőre. A családi viszonyok amúgy sem voltak soha a kedvenceim, lévén, hogy sosem éltem családban. Rokonok között sem..
Már épp megjegyezném, hogy bizonyára jó vezető lenne belőle, mikor a szavam megint elakad. Nem azért, mert ha kitudódik, hogy velem - egy vámpírral - hentereg és még a vérét is felajánlja nekem, egy cseppnyi tisztelet nem sok, valószínűleg annyit nem kap majd a falkájától, de ez se utolsó szempont.
- Ne mondj nekem ilyet.. - sóhajtok nagyot. Innen már csak egy lépés, hogy olyat tegyek, ami egyikünknek sem lenne jó. - Itt vagyok melletted, de... Ígérj meg valamit. Sose engedd, hogy fontossá váljak. - simítom meg arcát. - Én mindig a saját érdekemet nézem. Ez most a te érdeked.

Nem csak gondoltam. Azok alapján, amit felvázolt, tényleg komoly a helyzet. Először azt hittem, hogy el fog gyengülni, de erről szó sem volt, ugyanolyan határozottsággal mesélt tovább, én pedig hallgattam.
- Rám ne nézz, a szerető státusz sok mindenre elég volt, de arra nem, hogy az ügyeikbe is beavassanak.. - emeltem fel a kezem tartózkodón. Ebben én sem lehetek segítségére, annak ellenére, hogy csaknem 7 évig éltem egy vérfarkassal.
- Nem ismerem.. - vallom be homlokomat ráncolva. - Kellene? - nézek rá érdeklődve, miközben erősen gondolkozom azon, hátha az évek során hallhattam a nevét, de nem ugrik be. - Ki ő? Ő vezeti most a falkát? - kérdezem aztán. Ha így van, akkor máris itt a magyarázat, miért nem hallottam róla, ha mégsem.. Akkor hamarosan úgyis megtudom, hogy mi a helyzet vele.

A mocsokról tudnék neki mesélni, azt hiszem kellően ismerem azt a végletet is, de inkább hagyom, hogy ő meséljen most. Valószínűleg mindketten jobban járunk.
- Tehát van egy vámpír család, akiktől származnak a vámpírok.. - próbálom leszűrni a lényeget. - Ez annyira nem bonyolult.. - vágom rá csípőből. Ennyit igazán fel tudok fogni. Arra nem számítok, hogy bebonyolítja a sztorit.
- Léteznek hibridek? - nézek nagyot, amint megtudom ezt. Máris több ez az információ, mint amire számítottam. Továbbra is lankadatlan a figyelmem. - Oké, rendben. Folytasd csak.. - biztatom, de aztán ismét kérdésem akad.
- Ezek szerint te választhatnál, hogy melyik falka alfája leszel? Létezhetne olyan, hogy egyesíted őket? - vetődik fel bennem. Nem tudom, hogyan is működik náluk ez a rendszer, és úgy általában a hierarchia. - Gondolod, hogy ha te lennél a vezető, meg tudnád győzni a falkádat, hogy ez az egyetlen biztos és jó megoldás? - próbálom megérteni, miért pártolja a békét, ha folyamatosan ellenségeskednek. - Ez borzasztóan nagy felelősség.. És még nagyobb fejtörés.. - sóhajtok nagyot. - Viszont ez azt is jelenti, hogy más farkas közelébe nem ajánlatos mennem.. Igaz? - húzom el a számat. Ez egészen leszűkíti a lehetőségeimet a városban.
Meglep, hogy ebben a helyzetben csókot kapok tőle, de amint észbe kapok, hogy valószínűleg megnyugtatásnak szánja, illetve neki van szüksége rá, viszonzom finoman.
- Bár megkönnyítené a helyzetet.. - nyugtatom tenyerem arcán, és apró mosolyra húzom ajkaimat.

Hiábavalónak tűnik a próbálkozásom, hogy segítek neki, de számítanom kellett volna rá.. Ezt a gondolatmenetet már biztosan lejátszotta magában párszor, és ha mégsem jutott dűlőre, akkor valóban elég nagy a gáz. Vagy talán mégsem?
- A megoldás itt van az orrod előtt.. - nézek rá értetlenül. - Mindkét falkát nem irányíthatod, de az egyiknek teljes jogú tagja, pontosabban a vezetője lehetsz. Annyi a dolgod, hogy választasz magadnak egy párt. Bár elég ósdi szokás.. - szusszanok nagyot a végén. Én, mint aki sosem kedvelte a hagyományokat, miért vélekednék róla másképp? Az érdekházasság dolgot mondjuk én sem támogatom, de ha ez kell ahhoz, hogy elfogadják, akkor miért ne?!
- Ha egyesíteni nem tudod a falkákat, akkor legalább az egyik oldalt erősítsd.. - érvelek továbbra is. Az már az ő dolga, hogy megfogadja-e vagy sem.
- Hmm.. Milyen finoman fogalmaztál.. - nevetek fel azon, hogy a fajtáink "nem kedvelik" egymást. - Rövidtávon vége lenne az életemnek, és meglepetés vagy sem, túlságosan szeretek élni ahhoz, hogy öngyilkos küldetésbe kezdjek. Vagyis miattam nem kell aggódnod.. Különben is, nagylány vagyok már, tudok vigyázni magamra... - dőlök vállának. A tudat viszont, hogy saját bevallása szerint már most fontos vagyok neki, nem tesz boldoggá. Már körülmények között egész más véleménnyel lennék erről, most viszont inkább összepréselem ajkaimat és hallgatásba burkolózom.

Vigyorral az arcomon figyeltem arcát, miközben épp ellenkezni kezd. Pedig ez valóban megoldást jelentene, na meg persze egy csomó kötelezettséget is a nyakába venne ezzel újfent. Nem csodálom, hogy nem repes érte.
- Sok nyűgtől kímélnéd meg magad.. - zárom le végül én is a témát. Ha erről vitázni kezdenénk, nem biztos, hogy szép vége lenne.
- A farkasok.. Biztosan értékelnék, hogy egy vámpírt védelmezel.. - forgatom meg szemeimet. Hát erre nem is gondol? Komoly tervei vannak. Legalábbis azt hiszem, hogy vannak és nem csak a levegőbe beszél. De amint meghallom rekedtes hangját, máris nem foglalkozom többet azzal, hogy mennyire kell vagy nem kell a mocsárba merészkednem ahhoz, hogy összeakadjak valakivel, aki nem kívánatos személynek ítél meg.
Hirtelen állok fel, a következő pillanatban pedig már vele szemben ülök az ölében. Tetézve a váltást teszek néhány ingerlő mozdulatot is, közben a vigyort le sem lehet vakarni az arcomról.
- Mesélj.. Mi a vége? - kérdezem játékosan tőle.

- Minden farkassal nem óhajtok ilyen békét kötni.. - túrom hátra arcomba hulló hajamat, közben elégedetten veszem tudomásul, hogy nem csak a férfiasságát keltem életre, hanem a benne lakó farkast is.
Nem érek hozzá, csupán az ölünk érintkezik, de már ez is elég ahhoz, hogy egy apró sóhaj szakadjon fel belőlem. Kidomborítom melleimet, szinte felkínálom neki, de nem megy tovább. Ki sem kell nyitnom a szemeimet, fel sem kell pillantanom arcába ahhoz, hogy tudjam, mennyire vigyorog most. Szemeim mégis kipattannak, mikor megáll és kezeit továbbra is melleimen nyugtatja. Parázsló tekintetemet az övébe fúrom, aztán ajkaira hajolok, hogy nyelvem áttolhassam a szájába. Ha eddig nem vágyott rám veszettül, most olyan csókban részesítem, hogy én legyek minden gondolata. Közben kezeim sem tétlenkednek. Egyszerre csúsztatom le mellkasán mindkét tenyeremet, egyiket hagyom közénk kúszni, hogy a vastag anyagon keresztül is végigsimíthassak rajta, másikat visszavezetem egészen a tarkójáig, aztán elhúzódom tőle.
- Megfeledkeztél a vacsoráról.. - súgom közel a füléhez, ördögi vigyorral párosítva, de eszem ágában sincs elhúzódni tőle.

Reakcióját hallva hangos nevetésben török ki, másrészt viszont sikerült elérnem, amit akartam. Teljesen odáig van értem, érződik a hangján és a gesztusain is. A felsőm olyan gyorsan kerül le rólam, hogy szinte észre sem veszem. Csak szinte, hiszen kezei azonnal végigsimulnak idomaimon, mire jóleső remegés járja át a testem. Egyszerűen képtelenség most megálljra inteni, folyamatosan ingerlem, nem foglalkozva azzal, hogy szinte bőrömbe nyögi, hogy kíván. Érzem én anélkül is, hogy mondaná, pontosan ezért dörzsölöm ölem még inkább vágyához.
- Most, hogy már tudom kivel van dolgom, nagyobbak az elvárásaim.. - súgom kihívóan a fülébe, ujjaimmal a hajába túrok. Nem azért teszem, mert nem voltam megelégedve vele, hanem mert megtehetem. Merész, és  azt hiszem ez a kis megjegyzésem nem lesz akadály számára.

Helyeslő hümmögésem sóhajomba veszett, mivel így nem csak őt bolondítottam meg, a saját határaimat is feszegetem, és bizony máris rettentően kívánom. Másodpercek alatt kerülök az öléből az asztal lapjára, fejem aprót koppan, de így még tökéletesebb rálátásom nyílik felsőtestére.
Egész testem görcsbe rándul, ahogy megérzem ajkait, amint apró csókokat lehel minden egyes lábujjamra. Érzem forró lélegzetét, ahogy bőrömet súrolja és mosolyra húzódó számat időről-időre hangos sóhajok hagyják el. Egy-egy érintése képes izgalomba hozni, és ez elképeszt.
- Megbirkózol vele? - könyökölök fel kényelmesen, és felvont szemöldökkel pillantok rá. A következő pillanatban már fel is ülök és az övénél húzom közelebb magamhoz, hogy azt bontogathassam, szakadatlan kacér mosollyal ajkaimon.

- Nem leszek hálátlan.. - lehelem felé sokat sejtető mosollyal, és hagyom, hogy kihámozzon a farmeremből. A fehérneműm is olyan gyorsasággal kerül le rólam, hogy szinte észre sem veszem. Ismételten zavart kellene éreznem, de olyannyira hozzászoktam már ahhoz, hogy testem minden porcikáját árgus szemek figyelik, hogy semmi ilyesmi nem lappang bennem. Sőt, kifejezetten izgató, ahogy látom a fényt megcsillanni vágyakozó tekintetében.
Semmi kétség, mindent meg akarok most kapni, amit csak nyújtani tud nekem, és nem is szégyellem bevallani. Nincs időm megszabadítani a nadrágjától, csupán kigombolni tudom nadrágját, mert amint nőiességemhez ér simogató keze, a levegő tüdőmben reked és hirtelen nem is számít más, csak az, hogy abba ne hagyja.

Néhány perc leforgása alatt képes elérni, hogy ne foglalkozzak semmi mással, csak ezzel a pillanattal. Nem vagyok benne biztos, hogy képes lennék másfelé koncentrálni a figyelmemet, mikor már-már fájón meredező mellbimbómat szájába veszi és játszadozni kezd vele. Ajkaim elnyílnak, mellkasom hevesen emelkedik és süllyed alá utána, ahogy a levegőt kapkodom. Nyögéseim kontrollálatlanul hagyják el a torkomat. Minden idegsejtem feszülten várja a folytatást, ahogy elindul lefelé testemen és végigcsókol. Számban érzem, ahogy az idegvégződések vibrálnak kényeztetése nyomán.
Épp akkor emelem fel a fejemet, mikor felnéz rám egy rövid pillanat erejéig. Vágyakozó tekintettel nézek rá, fejem pedig azonnal visszahanyatlik az asztalra, amint megérzem nyelvének játékát lüktető nőiességemen. Egyik lábam felhúzom, másikat megemelve vállára csúsztatom, miközben egy pillanatra sem tudok gátat szabni halk nyögéseimnek.

Egyre épül bennem, rettentő mód vágyom arra, hogy az élvezet utolsó hullámai maguk alá gyűrjenek. Már most zihálva veszem a levegőt, egyik kezem a hajába túr, míg másikkal nem győzöm az asztal szélét markolni, de mielőtt hátam elemelkedne az asztallaptól, az utolsó nyögésem a torkomra forr. Fájdalmasan szusszanok fel, míg ő talpra áll és kezemet ágyékára húzza. Szavak nélkül adja értésemre, hogy mit szeretne, én pedig nem szemérmeskedem. Szemtelenül szorítok rá férfiasságára, másik kezemmel már nadrágját bontogatom, de nem meztelenítem még le. Tenyeremet mellkasára fektetem és hátrafelé tolom, de az ördögi vigyort a képemről eszemben sincs eltakarni.
- Ez.. egy rémesen rossz döntés volt.. - rázom meg enyhén a fejemet, miközben lehuppanok az asztalról és egészen az ágyáig tolom, de mielőtt rálökném, a nadrágját a boxerével együtt a bokájáig küldöm. Férfiassága kitartóan meredezik felém, a puszta látványára összefut a nyál a számban. Most rajtam a sor, hogy elé térdeljek, de nem adom még meg neki, amire vágyik. Néhányszor végigsimítok rajta és tudom, hogy ezzel csak tovább feszítem a húrt. A tekintetében viszont olyan tüzet látok, ami arra késztet, hogy nyelvemmel is érintsem.

Nem kapkodok el semmit, először csak lágyan érintem, nyelvem hegyével és ajkaimat férfiasságának csúcsára szorítom. Játszadozom vele, élvezem, ahogy kissé megremeg tőlem és az élvezettől teste. Aztán hirtelen tüntetem el a számban, szinte azonnal egészen a torkomig engedem. Pillantásom egy percre sem szakad el arcától, már a látványa is újra izgalomba hoz, de nem elégszem meg ennyivel. Körmeimmel leheletfinoman simítok végig alhasán, majd combjai tövén. Fogaimmal - amiket eddig ajkaim mögé rejtettem - szinte alig érintve siklok végig rajta. Eszemben sincs fájdalmat okozni neki, pont ellenkezőleg, az a vágyam, hogy előttem hulljon darabokra a világa.

Az, hogy látom rajta az élvezetet, már önmagában is izgató, hát még azt érezni, hogy többre vágyik. Csípője egy darabig ütemesen mozdul előre, aztán egyik pillanatról a másikra távolodik el tőlem olyannyira, hogy legközelebb már a párnák között pillantom meg. Nem tétovázom, azonnal fölé mászom, és mikor megpillantok rajta egy kósza izzadtságcseppet, nyelvemmel tüntetem el hasfaláról. Merev férfiassága a mellemnek nyomódik, de nem állok meg, kitartóan kúszom feljebb hozzá, hangját hallva pedig pulzusom az egekbe szökik. Szinte felkínálja magát nekem, én pedig ki is használom a helyzetet, hogy én irányíthatok. Lassú csókot lehelek nyakára, érzem, hogy milyen erősen száguldozik ereiben a vér, de most nem pályázom harapásra.
- Imádni fogod.. - súgom bőrébe, majd csípője két oldalán támaszkodom meg térdeimen és magamba fogadom. Centiről centire, kiélvezve, hogy kitölt. Még mindig nem sietek el semmit, csak élvezem.