Előre tudom, hogy nem fog tudni ellenállni és nem tagadja meg saját magától az élvezetet, amit nyújtani akarok neki. Bár kérésem valószínűleg sokban hozzájárul ehhez. Arra leszek figyelmes, hogy nemsokára már ő maga mozog a kezemben, egyre erőteljesebben, én pedig megadom neki, amire vágyik... A torkából feltörő rekedt hangba egész testem beleborzong, férfiassága lüktet és még forróbbá válik, míg én csak falom a látványt, ami szemem elé tárul. Minden kétséget kizáróan ez a világ legerotikusabb jelenete. Amikor a párom a szemem láttára borul át a határon. Ajkai elnyílnak, szíve úgy dübörög, mintha épp egy maratont futott volna le, de úgy sejtem kissé talán vissza is fogta magát. Megvárom, míg kinyitja szemeit, és az a ködös pillantás, amit rám vet, teljesen elveszi az eszemet. Ám ahelyett, hogy rávetném magam és addig ügyködnék, míg újra felizgul, hagyok neki időt, hogy lenyugodjon, s finoman mosdatni kezdem. Lustán simogatom végig egész testét, de még ezt is meglehetősen élvezem.

Imádom látni arcára kiülő érzelmeit és az élvezetét, testén érezni a rezdüléseit, amit kényeztetésem nyomán produkál. Bőröm legalább annyira felforrósodik, mintha ő izgatna engem, s ez is várakozással tölt el. De nem állok le kérésére sem, csupán ujját engedem ki a számból, hogy füléhez hajolva meg tudjak szólalni.
- Nem csak így akarom, de most igen.. - hangom rekedtebben hangzik, mint ahogy gondoltam. - Engedd... - kérem, aztán orromat jólesően végighúzom nyakának ívén. Jó érzés, ahogy érzem milyen gyorsan száguldozik vére a bőre alatt. Most nem kísért, hogy a vérét vegyem, elég sokat vettem el tőle, hogy telítődjek és féljek, ha arra kerülne a sor. De tudom, hogy őt még inkább felizgatja, így harapást imitálok, anélkül, hogy bőrét felsérteném.

Nem kerüli el a figyelmemet, hogy csípőjével néhányat döf előre. Olyankor erősebben szorítok férfiasságára, hogy hangokat csikarjak ki torkából. Teljesítem kérését ugyan, és visszaveszek a tempóból, de nem csak ezen a módon tudom az őrületbe kergetni. Megnyalom alsó ajkamat, mielőtt csókjáért hajolnék, aztán irányt váltok és nyaka vonalát csókolom végig. Nyelvemet érzékien végighúzom ütőerén, majd egy picit hátrébb húzódok. Egyik kezemmel továbbra is őt simogatom, másikkal az ő keze után nyúlok. Buja kis vigyort villantok felé, aztán számba veszem egyik ujját és szívni kezdem, nyelvemmel körülölelem, mintha csak férfiasságát kényeztetném vele. Habár kényeztetem is, csak az ujjaimmal. Arcától viszont nem szakítom el a pillantásomat, csillogó szemekkel fürkészem.

Az élvezet pillanatokon belül magával ragadott. Az utolsó gondolatom volt, hogy el kell engednem a vállát, ha nem akarom vérét ontani körmeimmel. Ugyan most nem voltam szomjas, de nem akartam kockáztatni. Elengedtem hát, így már mindkét kezemmel a kádba kapaszkodtam, mikor testem megrázkódott, minden porcikámban éreztem a végjáték izgalmát és a gyönyört, amit kaptam. Hátam néhány pillanatra megfeszült, így jól jött Chriest előrelátása, hogy megtámasztotta a derekamat, elkerültem egy csúnya találkozást a padlóval. Bár ezek után talán azt sem bántam volna, ha egy kicsit megütöm magam.
- Óh, istenem... - nyelek nagyot. A szám teljesen kiszáradt, a látásom még homályos, de már rendesen kapok levegőt. A vágyam viszont csak addig csillapodott, míg össze nem szedtem magam annyira, hogy visszacsússzak a vízbe. A meleg víz ismét megborzongat, testem még néha megremeg az orgazmus utóhatásaként, de ujjaim ellenállást nem tűrve indulnak meg ismét a víz alá. - Minden alkalommal egyre jobban akarlak. És egyre többet.. - helyezkedek úgy, hogy ezúttal ne a lábai között térdeljek, hanem a két oldalán. Mohó markom körülfogta férfiasságát, s csaknem eltátottam a számat, mikor megéreztem, mennyire lüktet a kezemben.

A tökéletesen elégedett nyögések egyre csak elhagyják a számat, meg sem próbálom magamba fojtani őket. Nőiességem középpontja egyre jobban lüktet, ahogy a vágy hullámai is egyre jobban tombolnak bennem. A csípőmet előrébb tolom, de ez csak tovább ront amúgy sem túl stabil helyzetemen, s mikor ködös szemekkel lepillantok rá, kénytelen vagyok ajkamba harapni. A látvány, ahogy combjaim között kényeztet, önmagában is elég izgató, hát még mikor ujjait eltünteti a testemben. A képzeletem persze több lépéssel is előttünk halad, és azt vetíti elém, hogy férfiassága tör utat magának a testem mélyére...
- Abba. Ne. Hagyd. - nyögöm elfúló hangon. Kedvem lenne ujjaimmal végigszántani fürtjein, de még homályosan tudatom meggátol benne, hisz elveszteném az egyensúlyomat. Az viszont már rég veszett ügy, hogy teljesen mozdulatlan maradjak. A csípőm a kád peremén is életre kel, és tudom, hogy nagyon hamar végem lesz.
- Chriest.. Nem bírom.. - pihegem lélekszakadva, fejem pedig hátrabicsaklik.

Mindig teljesen feltüzel az, hogy milyen reakciót váltok ki belőle, elég hozzá néhány érintés. Azt pedig nem csak a bőrömön érzem, hanem a szívemben is, hogy ez nem csupán kémia. Lehetne az is, de nem az.
Rekedtesen kuncogok fel kifakadása hallatán, de nem hagyom abba gyengéd simogatását, csak akkor, mikor váratlanul eltol magától. Zavartan nézek rá, kutatom az arcát, és a tettének okait keresem rajta, de csakhamar választ is kapok kimondatlan kérdésemre. Az arcán szétterülő pajzán mosoly elég ígéret ahhoz, hogy ne tiltakozzak, mikor a kád szélére ültet. Torkomból vágyakozó sóhaj szakad fel, mikor széjjelebb tárom lábaimat, ezzel szinte felkínálom magam neki. Persze arra nem számítok, hogy néhány mozdulat és az egyensúlyom ingataggá válik. Szorosan markolom a kád szélt, másik kezemmel a válla húsát vájom, de arra is szükségem van, hogy ő megtartson. Máskülönben.. A gondolataim folyamát akkor veszítem el, mikor megérzem magamon forró nyelvének játékát és kénytelen vagyok levegő után kapni.

Minden reakció, amit kicsikarok belőle tovább sarkall arra, hogy folytassam az érzéki játékomat. Habár a hab jótékonyan takarja a víz felszínét, a kezeim megtalálják az utat alá is. Minden egyes pillanattal türelmetlenebb lettem, de ha jól belegondolok ez azóta tart, mióta délután elment és azzal köszönt el tőlem, hogy várjam egy szál semmiben.
- Tetszik az ötlet.. Én is épp erre gondoltam.. - nyomom ölemet az övének, hogy érezhesse, más is van a vízen kívül, ami forró és hívogató. A szemében pedig láttam a felismerést, a vágyat és egyszeriben, mintha minden érzelme kiült volna az arcára. Megdobogtatta a szívemet és olyan földöntúli mosoly ült ki arcomra, ami mindig, ha arra gondolok, mekkora szerencsém van, hogy hagytam leolvadni a jégpáncélomat és közel engedtem magamhoz.

Mire megfordulnék, már ott áll mögöttem, és se szó se beszéd vetkőztetni kezd. Nem mintha olyan sokáig tartania lebontani rólam a vékony köntöst és a fehérneműt... Végül a habok között, az ölében lelek nyugalmat. Igaza volt, vele sokkal kellemesebb még a fürdőzés is. Hozzá igazítom magam, azon már meg sem lepődöm, hogy testünk mennyire passzol egymáshoz. Fejemet vállának támasztva pihentetem, innen nézek fel rá, egészen elégedett, kissé talán lusta mosollyal arcomon és egyetértően hümmögök.
Kérdésére viszont akarva-akaratlanul is felnevetek, aztán néhány mozdulattal szembefordulok vele, így részlegesen ugyan, de testem kiemelkedik a vízből, és a forró víz után megcsap a hideg levegő. Azonnal bele is borzongok, bőrömön apró libabőrök jelennek meg, de egyáltalán nem foglalkozom vele.
- Nem.. - hajolok közel hozzá és szinte a szájába suttogom. - Vele így.. - csókolom meg ajkait, aztán tovább haladok és állát is, és arcomat az övének simítom. - Meg így.. - folytatom azzal, hogy kezeim végigsimítanak mellkasán, de itt sem állok le, fülcimpáját fogaim közé szívom.
- De vele sosem ilyen jó.. - csábítgatom hangommal, de csak nem tudom megállni, hogy ismét megcsókoljam. Szinte szomjazom rá.

Sikerül meglepnie. Őszintén nem hiszem, hogy valaha megcsalnám és ki is derülne a dolog, megúsznám ennyivel. Nem mintha ilyesmit forgatnék a fejemben.. Nem akarom elrontani a kapcsolatunkat. Mert ez az. Benedict mellett nem számított megcsalásnak, hogy néha napján Lucasszal múlattam az időmet. Chriest viszont más. Szívem minden dobbanásával szeretem.
- Emiatt kár aggódni.. Egyébként sem bántanád a hátsómat. Épp most tetted hivatalossá, hogy a legjobb.. - kacsintok rá, miközben egymás után simogatom le róla a ruhákat, míg végül nem marad rajta. Arra számítok, hogy ő is lefejt rólam minden darabot, de csak felsegít, mire csípőmet erőteljesen ringatva vonulok át a fürdőbe. Megnyitom a vizet, habfürdőt csorgatok bele és a fodrozódó vizen járatom ujjaimat. A levegő megtelik forró párával, az egész helyiség kezd egy nagy szaunára emlékeztetni, mikor kiszólok Chriestnek, hogy kész a fürdővíz.

- Valamivel agyon kell ütni az időt, míg nem vagy velem.. - forgatom a szemeimet, mintha ez teljesen magától értetődő lenne, de ő sem veszi komolyan, amit mondok. Legalábbis úgy hiszem, nem így reagálna a hírre, hogy esetlegesen szeretőt tartok.
- Héé! Ezzel ne viccelődj... - szisszenek fel, még le is mermedek egy pillanatra. - Utálom a gondolatot is, hogy miattam leiszod magad vagy bajod esik.. És megbeszéltük, hogy nem teszed többé... - enyhülök meg azonnal, mikor nyakamba csókol. Automatikus reakció, nem tehetek róla, hogy testem már a puszta jelenlétére is reagál.
- Úgy nézek ki, mint aki fél? Különben is, imádlak levetkőztetni.. - harapok ajkamba, miközben végignézek rajta. Van rajta bőven ruha, amiből kihámozhatom. - Persze az sem utolsó szempont, hogy mikor velem vagy, csak a tiéd vagyok.. - kuncogok fel. Na nem mintha egyébként osztozkodna rajtam bárkivel is. Azoknak az időknek vége...

- Nocsak, emlékeztető kell? - vonom fel a szemöldökömet, de közben még mindig vigyorgok. - Tudok én jobbat egy poszternél.. - kacsintok rá, ujjaimat pedig mellkasán futtatom végig, miközben viszonzom csókját. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy sokkal jobb bőrben van, mintha a délutáni kis botlásom meg sem történt volna.
- Azelőtt vagy azután, hogy elzavartam a szeretőmet? - kérdezek vissza, miközben továbbra is mintákat rajzolgatok mellkasára.
- A kádban töltöttem a délutánt, alaposan kiáztattam magam. És rendeltem vacsorát is, míg rád vártam. Persze, ha előtte szeretnél fürdeni, szívesen csatlakozom hozzád.. - ajánlom kacér mosollyal arcomon.

Nem tudtam mennyi időm van, míg visszaér, de igazság szerint nem is számított túlságosan. Nem terveztem semmi különöset. A női program számomra - barátnő híján - kimerült annyiban, hogy vettem egy kiadós, forró habfürdőt, s mikor már minden porcikám illatozott a fehérrózsa kivonattól, egy vastag törölközőbe csavartam magam, a hajamat gyorsan szárazra dörgöltem és máris nyúltam a telefon után, hogy vacsorát rendeljek. Eddig ugyan nem volt mit szem előtt tartanom, most viszont az is jó érzéssel tölt el, hogy odafigyelek Chriestre, na meg arra, hogy holnap éjjel telihold és nem árt, ha ereje teljében van olyankor.
Az ágyra telepedtem, habár nem kívánságához mérten, hisz az mégsem venné ki magát túl jól, ha a szobapincér évakosztümben is megnézne magának. A törölközőt fehérneműre és köntösre cseréltem, aztán a tévét kapcsolgatva vártam, hogy visszaérjen hozzám. Ugyan azt mondta, hogy siet, nem ismertem még a mércéjét, de kétség sem fér hozzá, hogy nem kellett csalódnom.
- Már épp kezdtél hiányozni.. - eszmélek fel, mikor mellém fekszik és felém gördül egy csókra. - Egyedül kellett fürdenem abban a hatalmas kádban.. - sóhajtok megjátszott csalódottsággal, holott az ötlet nagyon is tetszett. Azonban sikeresen elterelte a figyelmemet a dobozzal, amit a kezembe nyomott. Kérdő pillantást vetettem felé, de csak azt láttam, hogy majd szétreped a feje a vigyortól, így értetlenül nyitottam fel a tetejét. Beletelt majd egy perc, mire képes voltam reagálni, akkor viszont akkora nevetés szakadt fel belőlem, hogy az egész szoba zengett tőle.
- Ami igaz, az igaz. - nézek fel rá jókedvtől csillogó szemekkel. - De vigyázz, a végén elkezdem gyűjteni őket.. - kuncogok fel a szobrocskát tanulmányozva. - Talán a zsűri megérdemel egy kis repetát is.. - kúszom közelebb hozzá, majd miután az ajándékom az éjjeliszekrényre kerül, a kezét a díjazott részre húzom.