Megjelenésemmel ezúttal még csak nem is volt hátsó szándékom, úgy tűnik mégis sikerült kicsapnom a biztosítékot. Őszintén szórakoztat, hogy milyen reakciót váltok ki belőle még úgy is, hogy testemet még mindig egy réteg agyag fedi.
- Későn.. - pontosítom kérdését. - Ha egy kicsivel hamarabb jöttél volna.. - jelentőségteljesen elhallgatok, míg elképzelem, hogy ott az a nagy kád... Hm.. Ezzel már van célom, természetesen. Imádom látni a férfiak arcán a csodálatot, és hogy teljesen odáig vannak értem. Jó érzés tudni, hogy még mindig nem hagyom hidegen.
- Egy kicsit később keltem, mint terveztem, és még nem volt időm felöltözni.. - rántok vállat, miközben becsukom az ajtót mögötte. Nem érzem magam zavarban attól, hogy csak a köntös van rajtam. - .. és igazából reméltem, hogy segítesz valami olyasmit választani, ami megfelel a mai terveinkhez - teszem még hozzá édesen mosolyogva. Nagyon kíváncsi vagyok, meddig fogja bírni, hogy ne essen nekem.
- Kávézol? - lépek az asztalhoz, majd magamhoz veszek egy csészét, és mielőtt még válaszolhatna a kezébe is nyomom.

Ráérősen feküdtem a habok között, míg valamiféle válaszra vártam az elküldött üzenetre, csak akkor emelkedtem ki a vízből, mikor hűlni kezdett. Hajamat már előre a fejem tetejére tornyoztam, mert egyszerűen nem volt kedvem ahhoz, hogy fél órát töltsek a szárításával. Helyette egyszerűen magam köré csavartam egy törölközőt, és így mentem vissza a szobámba, hogy - a tegnapi szerelésemmel ellentétben ma - a terveimhez mérten öltözzek fel. Hamarosan azonban kopogásra kaptam fel a fejem, így a törölközőmet egy köntösre cseréltem és vigyorogva indultam ajtót nyitni. Arra számítottam, hogy a kávé érkezik, de az már ott figyelt a kisasztalon a narancslével és a pirítóssal együtt. Tehát nem ért meglepetés, mikor ajtót nyitottam, tekintve, hogy más vendéget nem vártam.
- Jó reggelt.. - vigyorogva tártam ki az ajtót. Ismét kénytelen voltam elismerni, hogy szívdöglesztő ez a pasi, nagyon is.. Végül elálltam az útjából, hogy beljebb jöhessen.

Könnyed, ruganyos léptekkel indulok az emelet felé. Itt már nem kell attól tartanom, hogy eltévedek, mintha a városban járkálnék. A szobámat is egyszerű megtalálnom, csak végig a folyosón és jobbra. Már jócskán az éjszakában jár az idő, így nem foglalkozom azzal, hogy a smink rajtam van, egyszerűen lerúgom a cipőimet és kioldom a ruhám cipzárját, hogy a fotelba dobhassam, majd befészkelhessem magam a puha franciaágyba. Kényelmes, nem kell azon aggódnom, hogy nem tudok itt aludni, szinte azonnal elnyom az álom.
Nem foglalkozom annyira az idővel, mint kellene. Ébredés után csak fekszem a takarómon, és próbálok magamhoz térni. Kicsit tovább tart, mint azt előre gondolom, mert az órára pillantva ámulva tudatosul bennem, hogy dél is elmúlt. Nyűgösen tápászkodom fel az ágyból, hogy a fürdőbe vánszorogjak, és míg folyik a fürdővizem, rendeljek valami ehetőt is a kávém mellé. A forró víz ellazít, percekig relaxálok még, mielőtt végül a mobilom és a tegnap kapott fecni után nyúlnék. Nem érkezett meg, vagyis tényleg arra vár, hogy én hívjam. Vagy közbe jött neki valami?! Magam előtt sem ismerem be, hogy zokon veszem, de hátha... Végül küldök neki egy egyszerű sms-t egyetlen szóval, tudni fogja, hogy tőlem kapta.
"Késel."