Már azért a csalódott arcért megérte.. Talán gonosz dolog, de élvezem, hogy szenved egy cseppet. Bár ha jól sejtem a várva várt másnaposság elmarad nála, a jeleket legalábbis nem produkálja. Pedig igazán örülnék neki, ha csak egy kicsit is, de érezné a tegnap este súlyát.
- Rendelj, amit szeretnél, amíg rendbe szedem magam.. Én valami édeset kérek.. - adom ki az utasítást, aztán pár percre eltűnök a fürdőben. Át nem öltözöm ugyan, de az arcomat és a fogamat is megmosom. A fésűt néhányszor átengedem a hajamon, aztán leülök a kanapé karfájára.
- Ami a beszélgetést illeti.. Megejthetjük reggeli közben, vagy után, ha úgy jobban esik. És csak hogy tisztázzuk, nem iszom többet belőled.. - próbálom úgy előadni a tegnap reggeli vitatémát, hogy eszébe ne jusson belekötni. - Ami este történt.. - folytatom aztán egy nagy sóhajjal. - Nem akarlak még egyszer így látni, mintha nem lettél volna önmagad.. - húzom el a számat. - Az a határozott férfi, akinek megismertelek, nem csinál ilyet. És amiket mondtál.. - nyelek egy nagyot. - Be kell látnod, hogy ez nem így megy.. - próbálok uralkodni magamon. Semmi szükség arra, hogy megemeljem a hangom, a helyzet komolysága anélkül is kiérződik a mondandómból. - Ha komolyan beszéltél, akkor én.. - rázom meg a fejem tanácstalanul. Ezt már átrágtuk néhányszor. Tudja, hogy mit várhat tőlem, de feltétlen odaadást és szerelmet egyelőre biztosan nem. Ahhoz túl sok a démonom, amiket le kell győznöm magamban, hogy egyáltalán megpróbálkozhassak vele.

Jól sejtem, hogy nem akar beszélni róla, én meg nem erőszakoskodom. Azt hiszem ezzel tudom pillanatnyilag leginkább meghálálni azt, hogy ő sem firtatta az én álmomat. A magánügye, akármennyire nem tetszik.
- Mégis sikerült tartani magad az ígéretedhez... - vetek rá egy elégedett pillantást. Rosszabbra számítottam. Volt már dolgom részegekkel, de ő messze a jobbik fajtából való - azt hiszem. Nem volt erőszakos és még a szóból is értett. Csodaszámba megy.
- Reggeli.. Hogy legyen energiád, amit leszívhatok. - kacsintok rá, és a takaró fölött fölé mászok. Egy gyors csók után viszont elhúzódom. - És ne felejtsd el, hogy haragszom rád.. - nézek rá figyelmeztetőn. Bár a haragomat nagyrészt kialudtam az éjjel, azért a fejmosás még kijár, hogy tudja, hányadán állunk.

Amint sikerül egy kicsit ténylegesen is magamhoz térnem, észreveszem az apró részleteket is. Nem csak kapkodó légzése az, ami nyugtalanít.. Szinte az egész teste izzadtságban úszik, a szíve pedig úgy dübörög, mintha legalábbis ki akarna szakadni a mellkasából. Egy pillanatig értetlenül bámulok rá, aztán felkönyökölök az ágyon.
- Rossz álom? - ráncolom a homlokom kissé talán aggodalmasan. - Elmeséled? - kérdezem, ahelyett, hogy ráparancsolnék, hogy mondja el. Nem érnék el vele semmit, sőt, valószínűleg így is megtartja majd magának. Pechemre..
Odaadóan viszonzom csókját, közben próbálok elfojtani egy kisebb vigyort. - Bámultál? - nevetek fel aztán és visszadőlök a párnák közé, innen nézek fel rá. - Határozottan nem emlékszem arra, hogy azt álmodtam volna, kidoblak az első napsugárral.. - hunyom be szemeim ismét, majd mikor kinyitom felé fordulva megjegyzem.
- Egy fokkal jobban nézel ki.. - kezem arca felé nyújtom, hogy végigtapogathassam a sérüléseit, amik már ténylegesen gyógyulásnak indultak, a kisebbek pedig fel is szívódtak.

Úgy aludtam el, hogy közben mellkasát cirógattam lágyan és puhán. Fáradt voltam ugyan, de mégsem sikerült egyből lemennem alfából bétába. Pedig én nagyon igyekeztem, mielőtt még újra olyan témába ütközünk, amit tiszta fejjel kellene átgondolnom azelőtt, hogy bármit reagálok rá. Végül sűrű, egybefüggő, álomtalan álomba merültem. Ne m volt igazán pihentető, ami azt illeti, de valószínűleg békésen végigszuszogtam az éjszakát. Ezt az engem körülölelő békességet viszont egy idő után vad zihálás szakítja félbe, amire felébredek. Álmosan nyitogatom a szemeimet, kitapogatom, hogy Chriest még mindig mellettem van.
- Minden oké? - kérdezem kissé rekedt hangon, mikor meghallom káromkodását és próbálok közben arcára fókuszálni, cseppet sem leplezve azt a tényt, hogy számomra még elég korán van.

Egyetértően hümmögtem, közben pedig reflexszerűen bólintottam hozzá, amit nem láthatott, viszont érezhette a fejem mozgásából. - Nem tudsz neki olyat kínálni, ami megváltoztatná a döntését, pénzzel mindent elér.. És ha csak nem azon töröd a fejed, hogy meg kell ölni, ami már eleve bukott ötlet... - még szerencse, hogy csak a hadarásomat hallja és nem látja, hogy forgatom hozzá a szemeimet. - Majd reggel.. - értek egyet végül. Azt hiszem reggelre elég sok megbeszélni valónk gyűlt össze a mai nap folyamán, és egyik sem olyan, amivel túl könnyen dobálózhatnánk. Részemről legalábbis.
Viszonzom óvatos csókját, majd mikor megelégelem, hogy szinte csak lepkeszárny finomsággal súrolja ajka az enyémet, tenyerem a tarkójára csúsztatom, hogy úgy istenigazából megcsókolhassam.
- Jó éjt! - húzódom el végül én hamarabb és súgom a bőrébe álmatag hangon, de egyelőre nem tudok még elaludni, hát hallgatom szívének egyenletes ütemét.

Újra megmosolyogtat kijelentése, bár ez ő már nyilván nem is látja a sötétségtől, de nem foglalkozom vele. Egyetlen szó nélkül bújok hozzá, persze nem hagyom figyelmen kívül a sérüléseit. Próbálok rá tekintettel lenni és nem ficánkolni olyan sokat, majd mikor végül elhelyezkedem, félig vállába fúrom arcom.
- Ha nem bírsz magaddal, egy szavadba kerül és átköltözöm a kanapéra. Vagy te a folyosóra.. - vetem fel a különböző alternatívákat, ám kétlem, hogy bármelyikre is szükség lenne. - Nem vagyok szomjas... - ráncolom a homlokom, aztán rájövök, hogy ezt nem is nekem, hanem a bennem élő vámpírnak szánta. - Nem érzek semmi olyat, amivel ne tudnék megbirkózni - biztosítottam róla, hogy ha el is nyomja az álom, nem ez lesz az utolsó éjszakája.
Kissé elkomorulok, mikor Benedict kerül szóba, nem számítottam arra, hogy épp elalvás előtti témává avatjuk ezt az ügyet, így néhány perc hallgatás után válaszolok csak.
- A leghalványabb fogalmam sincs... - sóhajtok nagyot. - Egy igazi őrült.. Egy elmebeteg.. Nyilván nem elégedne meg annyival, hogy karót döf a szívembe.. - keseredik el a hangom a végére. - Ne nem ő volt és nem talált rám. Ha mázlim van, egy jó ideig nem eszi még ide a fene őt.. - próbálom békésebb vizekre terelni a beszélgetést.

A zuhany alatt érzem csak meg igazán, milyen fáradt vagyok. Ismét nem fizikai értelemben, hiszen alig csináltam ma valamit, de túl sok érzelmi hatás ért ahhoz, hogy el tudjak siklani felette. A víz viszont megteszi a hatását, a forró párában ellazulok, és jót vigyorgok azon, hogy kényelmesnek találja az ágyat. A szálloda érdeme lenne. Nem folyatom sokáig a vizet, szokásos módon magam köré csavarom a törölközőt, aztán indulnék is vissza a szobába, mikor rájövök, hogy azért hoztam be a ruhákat, hogy ne Chriest előtt kelljen átöltöznöm és ne túráztassam feleslegesen az idegeit.
- Még nem alszol? - vonom fel kérdőn a szemöldökömet, amint visszaérek a hálóba. Lekapcsolom a lámpákat és befurakodom mellé az ágyba, végül erőt véve magamon közelebb araszolok hozzá. - Viselkedj.. - figyelmeztetem még, nehogy félreértse a helyzetet.

- Lehet, hogy azt kellene.. - forgatom meg a szemeimet. - Bizonyára kevesebb problémával járna, de rosszul érintene, hogy nem beszélsz.. Nem bírom, mikor csendben vagy, akkor elméleteket gyártasz és mint ahogy látszik is, annak ehhez hasonló következménye van.. - magyarázom hevesen és gyorsan, bár nem lennék meglepve, ha ebből mindössze csak annyit fogott volna fel, hogy problémás. Elvégre az.. Meg én is az vagyok, ami azt illeti. - Reggel elég rendesen megcsapoltalak, kétlem, hogy most villámgyorsan gyógyulnál, úgyhogy tehetsz egy szívességet és tűrheted a jeget a képeden.. - szusszanok fel nagyon is határozottan.
- Ezt megtárgyaljuk reggel.. - bököm meg a mellkasát. - Addig pedig örülnék, ha valami közelebbi kapcsolatot keresnél az ággyal. Most! - nyomatékosítom, aztán szemügyre veszem újra a kezét, ami szintén sebes, de már gyógyulófélben van, ergo régebbi, mint az összes többi. - Ne kérdezzem, ugye? Borzalmas vagy... - rázom meg a fejem, aztán az ágy felé intek, jelezve, hogy ott akarom látni, mire visszajövök.
- Lezuhanyzom.. - kapom fel a pólót, amiben aludni szoktam és egy bugyit is, biztos, ami tuti alapon.

Nem is kellett olyan sokat várnom a jégre, és hiába voltak tisztában azzal, hogy van nálam valami, nem kérdeztek semmit. Sem a nő, akivel telefonon beszéltem, sem a fiatal srác, akivel felküldte a jeget, amit kértem. Nem mintha bármi közük lett volna a magánszférámhoz, meg alapjáraton ahhoz, hogy ki van nálam és meddig szándékozik maradni. Egy kicsit mégis megkönnyebbültem. Mire visszaértem kezemben a rongyba jéggel Chriest már a kanapén ült. Az a kis boxer nem takart belőle sokat, ám szerencsémre a sérülése még mindig el tudta terelni a figyelmemet.
- Pezsgőzni? Eleget ittál már.. - szinte morgom felé és meghálálva eme kérdését állának nyomtam a jeget. - Lehet, hogy nem néztél tükörbe, de elég szarul nézel ki.. És nem, nem érdekel, hogy holnapra elmúlik a a duzzanat is. Ezt most rajta hagyod.. - nézek rá nagyon komolyan. Nem tudom miért érzem úgy, hogy ápolnom kell, de mihelyt nem ragad a saját vérétől és nem bűzlik a piától, jobban érzem magam én is. - Remélem ebből nem szándékozol rendszert csinálni.. Mert az egy dolog, hogy csupa véresen beengedlek és rendbe raklak.. De az is biztos, hogy reggel páros lábbal rúglak ki, ha ez még egyszer előfordul.. - Nem fenyegetem, ez csupán egy figyelmeztetés a számára. - Nem akarok balhés kapcsolatot.. - lehelem magam elé álmos hangon.

Végigmosom hátát is, közben a vigyor ott játszik ajkaimon, most megtehetem, mert nem látja..
- Először azt hittem, hogy Benedict talált rám, úgy verted az ajtót.. - idézem fel ijedtségemet egy pillanatra, aztán hagyom is tovaszállni. - Aztán megéreztem a véred illatát, és tudtam, hogy valami gond van. Nem dobtalak volna ki.. Előbb tekertem volna ki a nyakad, azt hiszem.. - ismerem el belegondolva, hogy valószínűleg ezt tettem volna, ha épen és egyben toppan be. Nem lett volna okom arra, hogy kíméletes legyek vele. Így viszont volt, és ez a szerencsém. Másképp lehet, hogy csúnyább lenne a vége.
- Chriest.. - nyögök fel, amint meghallom, amit mond. Lemosom róla a habot és homlokomat egy pillanatra a hátának támasztom. - Ez nem olyan.. Ezt én.. - sóhajtok nagyot. - Nem akarom, hogy úgy érezd, ezt kell tenned.. Amíg én nem tudom ezt adni neked, nem is várom el tőled.. - próbálom értésére adni és mindezt megtoldom azzal, hogy óvatos csókot lehelek két lapockája közé. Vizes haján is átfuttatom ujjaimat, aztán kihátrálok. Már így is épp elég vizes vagyok.. Megtörlöm magam és felitatom a ruhámról a vizet.
- Hozatok fel jeget.. Ha lehet, addig ne fulladj meg.. - kérem mosolyogva, bár ez már egyáltalán nem szívből jön. Csak nehéz elviselnem, hogy ennyire... Ennyire elfogult és. Szerelmes..

- Hagyjuk őt.. - kérem ezúttal én, miközben ügyelek arra, hogy a lehető legfinomabban bánjak a szivaccsal, holott gyakorlatilag meg sem érdemelné.. Vagy mégis. Nem tudom, hányadán állok vele meg ezzel az egésszel. De azt gyanítom, hogy nem vezetne jóra, ha elkezdeném ecsetelni, hogy Lucasnál előbb a tiszteletet kell kiérdemelni, aztán utána várható bármi más.
Olyan gyengéden fonja körém karjait, mintha csak puhatolózna, eltolom-e a kezeit, de nem teszek ilyesmit. Hagyom, hogy rám is peregjenek a vízcseppek, de szerencsére úgy áll, hogy csak a róla legördülők hullanak rám, így nem ázok el teljesen. Kedvem lett volna odahajolni hozzá, egészen közel az ajkaiig és megcsókolni, de nem tettem, helyette végigsimítottam arcának ép oldalán és bólintottam.
- Nyugodj meg.. Ott leszek melletted. Akármekkora barom is vagy.. - vigyorodom el. - Egy ágyam van és a kanapé nem olyan kényelmes, hogy bárki elaludjon rajta. Az ágy viszont épp elég nagy kettőnknek is.. Fordulj! - szólok rá, hogy a hátát is megmoshassam és közben újabb adag tusfürdőt nyomok a szivacsra.

Fel voltam készülve arra, hogy azért is harcolnom kell vele, hogy végre a zuhany alatt tudjam, ezzel szemben magától értetődően vetkőzött meztelenre és állt a tus alá. Bár a ruháival némiképp megküzdött, amit meg is mosolyogtam, fellélegeztem, hogy nem kell támogatnom, mert annyira magánál van, hogy egyedül is tudjon zuhanyozni. A ruháit összeszedtem és egy kupacba hajtogattam, miközben fél szemem végig rajta volt. Itt-ott látszott némi zúzódás rajta, de semmi olyan, ami nem szívódna fel.. Hát az ő esetében talán néhány óra alatt.
- Engem egy kicsit sem érdekel, mit mond rám.. - tárom szét karjaimat. - Akkor te miért foglalkozol vele? - kérdezem feldúltan. Nem azért, mert bosszant, hogy behúzott neki, hanem mert fogalmam sincs, miket mondott neki Lucas rólam. Hajlamos eltúlozni a dolgokat.
Persze álltam a szavam, elvettem tőle a szivacsot és a tusfürdőt, de előbb arcáról mostam le a rászáradt véres piszkot az ujjaimmal. Puhán érintettem őt, fogalmam sem volt, hol fáj épp neki.
- Miattam nem kellett volna.. Sőt, leinnod sem kellett volna magad. - dörgölöm az orra alá bosszúsan, majd újra a kezembe veszem a szivacsot, egy kis tusfürdőt teszek rá, hogy felhabosítva mellkasát kezdjem mosni vele.