Mire rájöttem, hogy itt és most biztonságos helyen vagyok, már a földön voltam és Chriest sietett megnyugtatni. Itt volt velem, a nyugalom pedig ha el tudta volna önteni minden egyes porcikámat, megtette volna. De nem tudta, mert még mindig nem voltam teljesen önmagam és lehetséges, hogy nem is leszek már. Még akkor sem, ha van mellettem egy olyan férfi, mint Chriest, aki felkutatott és képes volt eljönni értem... Óvón vigyázni és.. Hazahozni?! Igen.. Haza..
- Itt.. Igen.. - fogom fel kissé lassan a dolgokat. Enyhe kifejezés, hogy még mindig nem érzem magam jól. A heves mozdulatok még mindig fájnak, de a közelébe sem érnek az emlékek kínjaihoz. - Miért, te aludtál? - nézek rá kérdőn, amint összeszedem magam annyira, hogy értelmesen meg tudjak szólalni.
- Egy fürdő jól esne.. De neked is pihenned kell, Chriest.. - sóhajtok nagyot és megpróbálok kibontakozni az öleléséből. Igazából nem is azzal van a bajom, hogy megmosdatna, hanem azzal, hogy nem tudom milyen a testem.. Nem akarom, hogy lásson. Nem akarom, hogy lássa a mocskot. Azt se, hogy hozzáérjen.. De nem akarok ráijeszteni azzal, hogy megint úgy viselkedem, mint valami tébolyult. Nem érdemli ezt..
- Jól vagyok.. - hazudom hát könnyűszerrel, de túlzottan ismer engem ahhoz, hogy higgyen nekem. Csak azt remélem, hogy elég álmos éd s figyelme elsiklik a részletek felett.

Szeretném, ha a szökés nem lenne opció az ilyen estéken, de ha minden kötél szakad, muszáj megtennem. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem hiszek benne vagy annak, amit mondott. Hiszek abban, hogy farkas alakban is képes felismerni, most már sokkal könnyebben, mint korábban és abban is, hogy a párját látja bennem, mindig és mindenkor.
Vele együtt kezdek eszegetni a másik tányérról, de néhány falat után fel is tápászkodom az ágyról és inkább öltözködni kezdek. - Kész leszek, csak még gyorsan felöltözöm.. - bújok bele gyors egymásutánban a fehérneműmbe, majd egy farmerbe és egy pólóba, aztán megfésülködöm.
- Hmm? - állok meg hirtelen a mozdulat közben, de azonnal nevethetnékem is támad. - Nem hiszem, hogy ez épp most jó ötlet lenne. Legutóbb is.. eléggé elterelted a figyelmemet.. - hunyorítok rá, ám egy cseppet sem neheztelek érte. Végül is ennek köszönhetjük, hogy volt második randink.

Hát persze, most ezt mondja, de ha fordított lenne a helyzet, a fejemet tenném rá, hogy ő még rajtam is túltenne.
- Azért nem fogok bocsánatot kérni, mert aggódom érted.. - emelem tekintetem a plafon felé és nagyot szusszanok. Más egyébként sem nagyon tudok tenni az ellen, hogy csillapítsam a fájdalmát, vagy legalább megrövidítsem.
- Magam miatt nem aggódom, még farkas alakodban is lekörözlek gyorsaságban.. Ha gond lenne, valószínűleg egyszerűen eltűnnék, míg a hold hatása alatt vagy.. - rántok vállat. Ez a legracionálisabb lehetőség, és a talonban lévő vészmegoldás is, ami azt illeti.
- Ez az egy vigasztal engem.. - nevetek fel végül, majd feltápászkodom az öléből, mikor meghallom, hogy közeledik a folyosón a szobapincér. Összébb húzom magamon a köntösömet és ajtót nyitok, gyorsan átveszem a rendelést és az ágyba viszem Chriestnek.

- Igazából én azt sem bánnám.. - kacérkodom még mindig a gondolattal, aztán végre sikerül megálljt parancsolnom magamnak. Egy kis kilengést lehet ugyan hallani a szívem ritmusán, de annak tudom be, hogy szívesen hallgatom, ha épp azt ecseteli, mennyire kíván.
- Tudom.. Nem is szeretném megtapasztalni, elég nekem végignézni is, hogy min mész keresztül akkor, és nem kockáztatnám egyikünk épségét sem.. - simogatom meg arcát, és közben gondolatban elborzadok a lehetőségtől, hogy ha egy kicsit is gyengébb lenne, akkor talán nem tudná kontrollálni a farkasösztönét és engem is ellenségnek nézne.
- Jól értem, hogy ezt vehetem ígéretnek? - mormolom ajkaira, mielőtt megcsókolnám. Elvégre abban állapodtunk meg, hogy meghagyom neki az erőt, amelyet egy szenvedélytől túlfűtött szeretkezés kivenne belőle. Arról nem volt szó, hogy nem csókolhatom kifulladásig...

A helyzethez mérten egészen meghitt a hangulat közöttünk. Jó érzéssel telik meg a szívem, nem csak azért, mert Chriest mellett ébredtem, hanem mert azt érzem, hogy szüksége van rám.
- Hmm.. Az lenne a legjobb, ha mindketten, de kétlem, hogy megállnám anélkül, hogy le ne támadjalak.. Ha csak nem rajzolsz rettentően gyorsan.. - nevetgélek és még jó, hogy nem a szobapincérnek mondom, aki időközben felvette a telefont és a rendelésre vár. Szerencsémre nem sokat kell gondolkodnom, útmutatást kapok, mit enne szívesen, így azt rendelem, méghozzá olyan mennyiségben, hogy az több embernek is elég lenne. Persze mellé egy kancsó kávét is, biztos, ami biztos.
Míg a rendelésre várunk, felveszem a köntösömet és az ölébe furakszom.
- Szóval meghozta az eredményét? - vonom fel kérdőn a szemöldökömet. - Ne tedd próbára a határaimat. Nagyon kevés híja van annak, hogy nem mászok rád már ebben a pillanatban. Igazság szerint nagyon szeretnék veled szeretkezni átváltozás előtt, de tudva, hogy már most fájdalmaid vannak.. - sóhajtok nagyot. Nem fájdalmasan, sokkal inkább vágyakozva. Persze nem akarom, hogy az energiájának jó részét rám fordítsa, hisz sokkal jobban megviselné akkor az átváltozás. De ez legalább annyira izgat engem, mint őt az, ha megharapom.

Csábításból jelest kapnék, semmi kétségem. Még mindig a hátam mögött térdelek és úgy ölelem magamhoz, simogatom vállát és próbálom ellazítani, már amennyire tudom. A hold nem csak átváltozáskor viseli meg, hanem előtte és utána is. Csak rá kell néznem és látom, hogy mennyire feszült már most. Elképzelni sem tudom, min mehet keresztül.
- Viccelsz? Imádnám.. - lelkendezem az ötletért. Igazság szerint ilyenben még sosem volt részem. Másrészt rettentően tetszik, hogy Chriest egy számomra eddig ismeretlen oldalára is fény derült. Művész. Én pedig nem csak egy alany akarok lenni, akit lerajzol, hanem a múzsája. - Én értékelem.. - adok csókot most tarkójára, s közben még inkább magamhoz szorítom. - De csak meztelenül rajzolhatsz le.. - kuncogok a fülébe, aztán nagy nehezen elszakítom magam tőle és feltápászkodom az ágyról.
- Ha csak azt szeretnéd, hogy meztelenül flangáljak előtted, egy szavadba kerül.. - lépek végül a telefonhoz, hogy rendeljek. Jócskán a nap felét is átaludtuk, így nem hiszem, hogy reggelit kellene hozatnom. - Mit szeretnél enni? - kérdezem végül kissé tanácstalanul. A tegnapi az én estém volt, most nem akarok kísérletezni.

Halkan kuncogok érveit hallva, de voltaképp mindkettővel egyetértek. Elég sok előnye lenne annak, ha a nyelvét továbbra is a szájában tudnám. Elmém pedig ennek megerősítéseként elém vetítette a tegnap estét, mire akaratlanul is felnyögtem és megnyaltam az ajkaimat.
- Ne gondolkodj ilyeneken.. Ott leszek veled, egész végig, minden alkalommal, amikor csak szeretnéd, és kárpótollak majd minden egyes fájdalmas perc miatt.. - suttogom halkan, behunyt szemekkel. Hirtelen ül fel az ágyban, én pedig azzal a lendülettel fordulnék is vissza, hogy a párnába temessem az arcomat és lopjak még néhány kósza percet magamnak, de lerángatja rólam a takarót is. Nincs ugyan hűvös a szobában, mégis azonnal megborzongok, amint a hűvösebb levegőt megérzem bőrömön, és ennek bizony látható nyoma is lesz, de eszembe sem jut eltakarni magam, sőt, kitüntető figyelme arra késztet, hogy úgy mozduljak, hogy tökéletes rálátása legyen minden egyes részemre. Aztán gondolok egyet és máris mögé mászok az ágyon, a hátához simulok és nyakába csókolok. Igazság szerint fogalmam sincs, jól esik-e neki most az érintésem vagy sem, de nem tudok ellenállni neki.
- Nem is tudtam, hogy művész lélek vagy.. - ámulok el egy pillanatra. - De szeretném, ha egyszer lerajzolnál.. Vagy lefestenél.. Vagy is-is.. - mondom vágyakozva. Igazság szerint felőlem akár viaszbabát is készíthetne, amíg ő maga csinálja.

- Miért ne lennék? Igazam van.. - rántom meg a vállam, mintha csak mellékes dologról lenne szó. Nekem viszont ez jelent mindent. Hiába terül szét vigyor a képén, elégszer tudtomra adta már, hogy érez irántam, ez pedig magabiztossá tesz. Az ő hibája.
- Akkor holnap.. - fixálom az időpontot, miközben én mulatok jót az arcán. Ahhoz már hozzászoktam, hogy ő kel hamarabb és valamilyen módon felkelt, vagy épp magamtól ébredek fel mellette. De jó érzéssel tölt el, hogy a karjaiban alszom éjjel. Mellette biztonságban vagyok, akármi történik is. Most példának okáért minden bosszúságom elpárolgott, amit amiatt éreztem, hogy elég keveset sikerült pihennem.
- Leharapom.. - fenyegetőzöm évődve, aztán a hajamat hátratúrva támaszkodom a könyökömre és már hajolok is felé. Teljesen megbolondít, hogy milyen játékos kedvében van most is.

Legszívesebben fejbe vágtam volna, amiért gyenge pillanatomon jót mulat, de persze erre nem került sor. Inkább azért, mert még ahhoz sem voltam elég éber, hogy felemeljem a kezem, mintsem azért, mert megesett rajta a szívem.
- Nem csak reggel imádsz... - emlékeztetem közbekotyogva, de már én is elmosolyodok. Még mindig el vagyok nyúlva, de fektemben közelebb csúszok hozzá, hogy teljesen hozzápréselődjek. De az álom mégiscsak kifut a szememből, mikor igazgatni kezdi rajtam a takarót. Vele ellentétben én ugyanis meztelenül aludtam el, a törölközőm valahol az ágy előtt landolt.
- Miért sejtem azt, hogy nem az, hogy legközelebb hagysz engem aludni? - ásítok hatalmasat, de nyűgösségem nem ennek tulajdonítom. De nem is az én hibám, hogy későn tudtam elaludni.
- Úgy érted... Holnap? Már holnap? - kezdem nyitogatni a pilláimat és igyekszem az arcára fókuszálni. Ahogy szemébe tudok nézni, szívembe azonnal melegség költözik, a kérdése pedig izgatott várakozással tölt el.

Minden percet kihasználtam, miközben ő békésen aludt mellettem. Szeretem nézni, mert ilyenkor kisimulnak a vonásai, izmai elernyednek és bár nem látom, miről álmodik, annak tanúja vagyok, hogy rebben meg néha csukott szemhéja. Persze most látszólag nem tudott túl nyugodtan aludni, vagy csak tartott valamitől. Én viszont nem hagytam abba a simogatását, óvatos cirógatását. Olyan finoman értem bőréhez, hogy biztos legyek benne, nem ébreszti fel... Fogalmam sincs, mikor sikerült elaludnom, valószínűleg csak hajnaltájt, de nem sajnálom.
Azt viszont igen, hogy túl korán kezdett ébresztgetni. Nem keltem fel arra, hogy megmozdul mellettem, arra viszont igen, mikor finoman megcsókolt. Mikor elhúzódott és megszólalt, hallottam hangján, hogy még rekedt az ébredéstől. Karcos és szexi, de az álom még mindig ott volt a szememben, így egyetlen mozdulattal átöleltem és arcomat a nyakába rejtetve próbáltam kibújni az ébresztő alól.
- Mmm... Még egy kicsit.. - motyogtam alig forgó nyelvvel, csoda lenne, ha megértené, de nem zavartattam magam.

Hiába siet megnyugtatni, valahogy rossz érzéssel tölt el az az inger, amit a kezdődő telihold vált ki belőle. Szinte újra érzem, ahogy izmai összerándulnak, de végül bólintok.
- Aludj csak.. - simítom ki homlokából a haját, majd úgy helyezkedek, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen alváshoz, habár én még nem vagyok álmos. De nem is csoda, kettőnk közül nem engem visel meg az átváltozás. Kétszer.
- Mondanám, hogy segítek ellazulni, de este kelleni fog minden erőd... - borítom magunkra a takarót, ügyelve arra, hogy közben ne nagyon szakadjak el tőle. - Tökéletes lesz a múltkori hely - nyújtom nyakam, hogy csókot adhassak neki. Amiatt pedig egyáltalán nem aggódom, hogy mit fogok csinálni, míg mellettem alszik. Már most végigsimogatom mellkasát, vállát és karját várva, hogy elaludjon.