Hihetetlen élmény, hogy mekkora élvezetet tudok okozni pusztán néhány mozdulatommal. Eszembe sem jutna megfosztani ettől, pláne, hogy nekem is örömet okoz, hogy láthatom és érezhetem reakcióit. Minden mozzanatára felfigyelek, gyorsan ki is tapasztalom, mi az, amire rendre összerezzen. Újra és újra végigsimítom nyelvemmel, vigyázok, hogy fogaimmal véletlenül se okozzak neki fájdalmat. Nem kínozni akarom, hanem a földöntúli gyönyörig sodorni, amihez meglehetősen jó partner. A végletekig tudnám így szeretni, szenvedélyesen, mégis az ő örömét a szemem előtt tartva. Nem is kell sokáig noszogatnia, mikor már többet kíván teste. A lehető legnagyobb odaadással simítok végig testén, miközben mélyebbre szívom számban. Egy pillanatra behunyom szemeimet, de csakhamar ismét felnyitom pilláimat. Nem akarom élvezetének egyetlen pillanatát sem szem elől veszíteni.

Vadul hullámzó mellkasa elég bizonyíték arra, hogy sikerül még tovább ingerelnem. Türelmetlensége más esetben mulattatna, most viszont engem is izgat, ezért nem is tudok tovább várni.. Vagy talán azért, mert megérzem, hogy löki felfelé csípőjét, miközben kérlelőn szól hozzám. Nem habozok megadni hát, amire vágyik, bár előbb megfékezem mozgásában. Nem kínozni akarom ezzel, hisz a későbbiekben majd a gyönyörét szolgálja, de én nem épp ebben a formában terveztem.
Magamon érzem tekintetét, ahogy hátrasöpröm hajamat az arcomból, hogy továbbra is jól lássa ténykedésemet. Semmi kétségem afelől, hogy pusztán a látvány is izgalomba hozza, hisz ott feszül még a kezemben. Nem sokkal később már a számba siklik, de nem engedem azonnal torkomig. Szépen lassan ízlelgetem végig, eszemben sincs semmit elkapkodni.

Élvezettel nézek fel rá és borzasztó elégedetten konstatálom, hogy parázslik tekintete a vágytól. Minden porcikájában ott vibrál a szenvedély és mélyen belül tudom, hogy aligha akadna bármi is, amit nem tennék meg, hogy továbbra is ez a pillantás fogadjon.
- Találgathatok... - futtatom végig körmeimet hasán, majd combja tövén. Értek a célzásból, nem is veszem zokon, hogy finoman lefelé nyom. Érintése olyan puha, hogy könnyedén ellenkezhetnék is, ha szándékomban állna. Még ha gondolnék ilyesmire..
Továbbra is játékos vagyok, buja mosollyal arcomon fogom markomba gerjedelmét, hogy óvatosan, szinte alig érezhetően végigsimítsak rajta. Már én is szaggatottan veszem a levegőt, de sziklaszilárd elhatározásom olyan élményt nyújtani, ami után többé nem lesz kérdéses, hogy csak engem akar.

Nem lep meg, hogy egy szavát sem hallani, szaporán emelkedő és süllyedő mellkasa mindent elmond helyette. Egy mohó csók erejéig ajkához hajolok, felegyenesedve húzom át fejemen pólómat, majd ismételten végigvezetem nyelvem selymes bőrén. Nem állom meg, hogy ne harapjam meg finoman, de azzal tisztában vagyok, hogy most nem hagyhatok rajta semmiféle jelet, hiába szívódna fel gyorsan, nem kockáztatok. Fokozatosan csúszok lejjebb testén, kezeim már remekbe szabott felsőtestét simítják végig. Finoman, érzékien, közben tekintetemmel még véletlenül sem engedem el az övét. Ilyenkor tökéletesen látni, hogy mi zajlik le benne, hogy ragadja magával a szenvedély. Férfiassága mellemnek nyomódik, mire akaratlan nyögés hagyja el számat.
- Mit szeretnél? Mit csináljak? - kérdezem huncut vigyorral az arcomon.

Bosszús, aggodalmas gondolataimat néhány másodperc leforgása alatt eltereli, persze az is közrejátszik, hogy ezt egyáltalán nem is bánom.
- Téged is elfogadlak reggeli.... gyanánt... - mondom szakadozva. Ajkaim elnyílnak, amint kutakodó kezei utat találnak pólóm alá, egész a melleim. Elég csupán ennyi, másik érezheti izgalmamat, hisz bimbóim már keményen meredeznek.
- A búcsú nem az én műfajom, pont ezért nem is fogunk búcsúzni. Nincs miért.. - nyögdécselem, ahogy vágya nőiességemet súrolja, aztán mielőtt észbe kapna, fordítok a felálláson. Csak ilyenkor használom ki ellene, hogy erősebb vagyok, könnyedén fordítom magam alá. Még az is előfordulhat, hogy hagyja magát, de nem számít. Kezeit feje két oldalán lazán a párnába szorítom. Nem célom uralkodni felette, hisz egyenlők vagyunk ebben a kapcsolatban. Ha valamiben, hát ebben biztos vagyok. Lágy csókokkal borítom el végig nyaka ívét, kulcscsontját, majd szépen lassan mellkasát is, közben kiélvezem, hogy rajta nincs alsó, rajtam viszont van bugyi..

Az egyetlen pozitív gondolatom tódul a nyelvemre, majd kis megfontolás után ki is mondom.
- Csak azért nem sajnálom, mert legalább soha többé nem fogod magad alaptalanul összehasonlítani vele.. - követem végig mutatóujjammal meglehetősen szórakozottan állának ívét. A két férfi között a különbség ég és föld, most alkalma nyílik majd ezt ténylegesen is megtapasztalni. Persze azt azért remélem, hogy akkor is örülni fogok ennek, miután találkoztak.
- Hmm.. - nézek rá elmélkedve, de az lerí rólam, hogy egyáltalán nem a lekváros pirítóson járnak gondolataim. - Azt hiszem, te már terveztél helyettem is.. - próbálok nem felnyögni, mikor hozzám dörzsöli magát, de élesebben szívom be a levegőt. - Szóval szeretnéd végérvényesen is elűzni az éjszakát? - futtatom végig nyelvem alsó ajkaimon, annak ellenére, hogy egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet hajnalok hajnalán lefárasztanom.

Ha eddig volt is valamennyi kis romantika a levegőben, azt szépen elintézte. Bár tudom, hogy ez a szörnyű valóság, mégis borzasztóan hangzik. Mintha legalábbis mindennapi lenne ez a dolog.
- Megígérem.. - bólintok kissé esetlenül, aztán karjaimat nyaka köré fonom, hogy eszébe se jusson eltávolodni tőlem.
- Jó meglátás. Csak megyünk és jövünk. Ez a terv.. - mosolyodom el, hátha ez arra ösztönzi őt is, hogy a lehető legpozitívabban álljon az utazáshoz, holott tudom, hogy szívesebben maradna ő is itt.
- Csak egy felet? - próbálom elterelni a témát, és ezzel együtt valószínűleg a gondolatait is. Azonnal éberebb leszek, és most én húzom magamhoz, hogy meg tudjam csókolni.

Elégedetlenül nyöszörgök, mikor abbahagyja testem csókolgatását, de várható volt, hogy nem tudom átverni, hisz jelenléte alapjáraton is hatással van rám.
- Korán van még.. - méltatlankodom. Nem aludtam túl sokat az éjjel, de azon ügyködöm, hogy ez minél kevésbé látszódjon rajtam. Ha mázlim van, nem kezdi firtatni az okokat, egyébként is meglehetősen egyértelmű.
- Remélem tartod magad az ígéretedhez és vigyázol a bundádra.. Szeretném viszont látni.. - nyitom fel pilláimat csak annyira, hogy épp kilássak alóluk. Magam is meglepődöm azon, hogy hangomon mennyire nem érződik feszültség, holott a gyomrom egy gombócban van.
- Elkísérnélek az államhatárig.. Pontosabban elkísérlek, abban az esetben, ha garantálod nekem, hogy nem fogsz aggódni értem. Megígértem, hogy meghúzom magam.. - emlékeztetem, mielőtt meghiúsítaná a tervemet, bár tegnap este biztosított róla, hogy rám bízza a döntést.

Hiába nyomott el az álom békés állapotomban, az éjszaka folyamán többször is megriadok, majd visszazuhanok az öntudatlanságba. Igyekszem minél kevesebbet fészkelődni, végül feladom a próbálkozást, hogy újra álomba merüljek. Az imént olyan hirtelen sodort magával, most pedig képtelen vagyok arra is, hogy lehunyjam a szemeimet. Az aggodalom munkál bennem. Nem igyekszem hát feleslegesen, beérem azzal, hogy behunyt szemmel fekszem mellette és hagyom pihenni.
Egész addig tartom is magam ehhez, míg mocorogni nem kezd mellettem és előbb azt érzem meg, hogy bámul, majd előbb kezeit érzem meg magamon, aztán száját. Igyekszem nem elárulni magam, de testem azonnal reagál a gyengéd kényeztetésre és szívem is feldübörög, így akarattal sem tudom tettetni az alvást. Az időt viszont húzni akarom. Vagy így, vagy úgy...

Őszintén remélem, hogy legalább ez az éjszakánk békés lesz, hisz számomra most semmi sem fontosabb, minthogy ki tudja pihenni magát. Talán eddig sosem volt ez ennyire létfontosságú. Nem akarom lehangolni azzal, hogy ha elcseszek valamit, akkor már nem lesz arra szükségem, hogy ő maga intézzen el. Nagy valószínűséggel úgy is mulattatja a dolog, talán ő sem hiszi, hogy lebukásveszély fenyegetne. Minden esetre azt nem kockáztatom meg, hogy elkergessem az álmost a szeméből, ami láthatóan kezd szemhéjaira telepedni. Csendben fekszem mellette, halkan szuszogok és bár meglep, hogy most akár felkérésnek is vehetném, hogy menjek vele, nem veszem annak.
Próbálok minél tovább ébren maradni mellette, szívesen végigsimítanék kisimult vonásain, de nem kockáztatom, hogy felébred. Ám hiába nem akarok elpilledni mellette, mert tartok attól, hogy szó nélkül lelépne, végül nyugodt légvételem egyenletesebbé válik és amilyen lassan, olyan mély álomba merülök.

A nyugodtság persze még messze áll tőlem, amennyire csak lehet, mégis mérséklődik aggodalmam csupán annyi kell hozzá, hogy megígérje, nem fog hősködni.
- Semmi bajom a vakmerőségeddel, egészen addig, míg nem kockáztatod vele azt a szép bundádat. És amíg nem akarod kivívni a haragomat, eszedbe sem jut kockáztatni.. - teszek úgy végül, mintha teljesen nyugodt lennék, hátha elsiklik felette és nyugodtabban telik az éjszakája. Most aztán tényleg szüksége van a pihenésre.
- Boldog leszel.. - fúrom arcom vállába, aztán jót mosolygok azon, hogy sejtésem beigazolódik és az elmúlt napok fáradtsága most tetőzik be nála. - Most pedig aludj.. Én pedig nem mozdulok mellőled - lehelek csókot bőrére és tenyerem szíve fölé fektetem. Az kérdéses, én tudok-e majd aludni éjjel, de mindez jelenleg nem is foglalkoztat annyira.

Meghökkenve nézek rá. Bűn? Méghozzá az enyém? Ám legyen, magamra vállalom, ha ténylegesen nem fogok bírni magammal.
Mégsem teszem szóvá, inkább somolyogva bújok mellé és hajtom fejemet karjára. Olyan természetesnek hat már ez a póz, mintha évek óta aludnánk együtt, nem csak néhány napja...
- Ne.. - tiltakoznék azonnal, de már késő. Pedig tudom jól, hogy pont erre nincs most semmi szükségem. - Az nem egy olyan lehetőség, amit el tudok fogadni.. - jelentem ki ám hangom elcsuklik. Hiába nem akarom elképzelni sem, mit éreznék, ha tényleg így történne, a veszteség gondolata kezdi nyomni a szívemet. Óriási bűntudatom támad, amiért miattam sodorja veszélybe magát, és tudom jól, hogy sosem bocsátanám meg magamnak.
- Meg kell esküdnöd.. Chriest, esküdj meg az én életemre, hogy ha bármi gyanúsat veszel észre, vagy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kellene... Te lelépsz.. Eltűnsz, felszívódsz... - sorolom a szinonimákat zaklatottan, hogy nyomatékosítsam. - Nem leszek nyugodt, de szükségem van erre. A tudatra, hogy nem kell amiatt aggódnom, hogy hülyeséget csinálsz. Túl merész vagy, igazi hazárdjátékos, de ezt ne most reklámozd... - intem meg finoman, de igyekszem, hogy minden szavamat komolyan vegye.
- Nekem egy darabban van szükségem rád.. - szorítom magamhoz és jószerével semmit sem hallani a szavaimból, mert bőrébe duruzsolom őket. - Ami pedig a sorsot illeti, még mindig nem hiszek benne. Mi alakítjuk a jövőnket. És nagyon ajánlom, hogy továbbra is legyen "mi".. - sóhajtok fel, szívem zakatol mellkasomban. Az aggodalom és a szerelem keveréke működteti most már és ezután is váltakozó arányú elegye miatt fog dobbanni.