Figyelem őt és látom rajta, hogy gondolataiban messze jár. Vajon esetleg kaja után nézne? Nem, az nem lehet, hiszen ennyire még ő se lehet hanyag, hogy pont egy ilyen helyen akarjon enni. Túl sok a gyerek, illetve a szemtanú. Bár amióta ismerem soha se a józan eszéről volt híres. Nem mozdulok egy darabig csak figyelem az eseményeket és az jár a fejemben, hogy vajon most milyen állapotban van... Ismertem már emberként is, mellette voltam amikor vámpír lett belőle és akkor is amikor kikapcsolta az érzéseit, most vajon milyen újdonsággal tud majd szolgálni számomra. Figyelem ahogyan a kislánnyal beszél, majd picit elnevetem magamat, amikor látom ahogyan a kislány sikítva elrohan. A kezemet a szám elé teszem, majd egy aprót az ajkamba harapok, hogy elfojtsam a nevetésemet. Azt hiszem ezen a téren még mindig nem változott. Még mindig nagyon ért ahhoz, hogy elijessze az ártatlan kislányokat. Figyelem ahogyan labdázik, majd amint eldobja ott termek minden gondolkodás nélkül. Nem tud nekem ártani, hiszen jóval idősebb vagyok nála, pedig a kinézetem egyáltalán nem erről árulkodik. Kinézet alapján ő idősebbnek tűnik, de az élet már csak ilyen, hiszen a felszín alatt sok minden rejtőzik, ezért is kell nyitott szemmel járni a mai világban. Én is örülök neked Kimmy. - mondom neki kicsit gúnyosan, majd előtte termek. Mosolyogva figyelem őt és fürkészem a tekintetét, hogy rájöjjek, hogy most éppen melyik énjével is találom magamat szemben. - Eddig is vámpír voltam és úgyis viselkedtem általában, amúgy meg több tiszteletet, mert a végén seggbe billentelek. - mondom neki ártatlan arccal és még a szempilláimat is kicsit megremegtetem. - Amúgy meg nem szeretek véres ruhában járkálni, szóval inkább kihagyom, de látom te még mindig nem változtál. Talán öngyilkos akarsz lenni, hogy ilyen helyen keresel ebédet? - kérdezem tőle kicsit unottan, hiszen ismerem már annyira, hogy tudjam soha se volt az az óvatos fajta. De mindig is szerettem húzni az agyát és erre most is kicsit rájátszok.
▷Music: - ▷ Note:To my old "lovely" friend ▷ Words:- [You must be registered and logged in to see this link.]
Szép napsütéses délután, amit általában az emberek lehetnek bármennyire is lusták, javarészt a szabadban töltik. Kint a szabad ég alatt, s ezt én is pontosan tudom. Egy kis fagyizás, pletykázás, játék a gyerekkel.. ez ami a legtöbb embert foglalkoztat.. én is hasonló céllal jöttem. Friss, meleg vér sosem árthat.. préda után nézegetve sétálok a véget nem érőnek látszó füvön , s azon gondolkozok merre is csábíthatom el jövendőbeli prédámat.. nem kéne feltűnést kelteni. Nem figyelve magam elé egy kis labdára lépek, s egy kislány húzkodja gatyámat hogy szálljak le róla. Már csak ez hiányzott.. komolyan. Gyerekek... kísértenek engem. - Mit szeretnél, kislány?- Lehajolva hozzá igyekszem erőltetve gyengéden mosolyogni, s nem elijeszteni.. de ellenkezőjét érem el, mint szeretném. A kislány sikogatva rohan el előlem, s lelépve a labdáról hajolok le, s veszem kézbe. Nem változott semmi, még mindig nem tudok bánni a gyerekekkel. - Én megpróbáltam.. - Ezzel nyugtatom magam s elhajítom magamtól a labdát amilyen messzire csak tudom. A közeli szökőkút vízébe esik. Nem sokkal ezek után egy kézpárt érzékelek szemeim előtt, eltakarva előlem a külvilágot. Nem sok embert ismerek aki ezt megmerné tenni, vagy épp ilyen közel állna hozzám.. de az illata, s hangja mindent elárul. - Shanna. Már csak te hiányoztál. - Jegyzem meg lehangolóan mintha nem örülnék társaságának, majd előre hajolva billentem ki egyensúlyából, s a hátamra kapom. Őt ismerve lőttek a tervemnek, miszerint táplálkozzak , illetve megöljek valakit.. erősen próbálkozik visszahozni régi énemet, de minden hiába. Már a felfogásomból is kiindulva nem fog sikerülni neki.. én nem akarok megváltozni. - Szóval.. mit gondolsz? Végre vámpír módjára viselkedsz és társulsz hozzám egy ebédre? - Általában nem ilyen egy meghívás ebédre, de nálam még csak az ebéd se azt jelenti, amire szívesen eljönne így nem csodálkoznék ha elutasítaná ajánlatomat.
Gyönyörű tavaszi nap volt, egy felhőnek se volt nyoma az égen, csak úgy szikrázott a napsütésben a sok kirakat ami a főteret tarkította. Szerettem érezni a nap sugarait amint a bőrömet melegítik, hiába tudtam jól, hogy veszélyes. A melegsége már régóta nem volt olyan, mint amikor ember voltam, de még most is éreztem kicsikét és ez jobb kedvre derített. Figyeltem az embereket, a kirakatokat és mosolyogva néztem a szaladgáló gyermeket. Láttam egy testvérpárt, aki rám és Ren-re emlékeztetett, de annyira távolinak tűnt minden. Emlékszem amikor minden annyira gondtalannak tűnt, de mostanra már minden annyira bonyolult és annyi minden történt velem. Leültem a főtéren található parkos rész egyik padjára és onnét figyeltem az embereket, ahogyan örülnek a tavaszi napsütésnek. Lassan megigazítottam a hajamat, amikor egy ismerős személyre lettem figyelmes. Figyeltem őt távolról, majd elmosolyodtam. Egy darabig haboztam, majd hirtelen mögötte teremtem. Kezemet a szemeire tettem, majd egy apró puszit nyomtam az arcára.- Ki vagyok? - kérdeztem tőle játékosan. Őt még ember korábbról ismertem, majd újra akkor találkoztunk, amikor kikapcsolta az érzéseit. Soha se vetettem meg egy vámpírt se és jól tudtam, hogy nem önszántából lett az és talán ezért is éreztem azt, hogy segítenem kell neki. Valószínűleg egyszer tényleg az lesz a vesztem, hogy túl segítőkész vagyok, de én már csak ilyen vagyok. Reméltem, hogy vele minden rendben van, de hamarosan úgyis megtudom.
▷Music: - ▷ Note: Kezdőkben béna vagyok. ▷ Words:- [You must be registered and logged in to see this link.]
Kezdőlap
▷ Words:-
▷ Words:-