- Persze, megértelek. Ha tudnék majd valamiben segíteni, csak szólj! - válaszoltam egy apró mosoly kíséretében. De a következő pillanatban, amikor kimondta a segítője nevét, ledermedtem. Eyal? Jól hallottam? Nem vagyok süket? Jó pár másodpercig csak gondolkodtam és próbáltam felfogni, hogy pont ő segít neki. Nem arról van szó, hogy féltem Eyalt. Annyi fájdalmat okozott nekem, hogy megérdemelné, ha történne vele valami. De úgy látom, keresi magának a bajt. Sosem fogom sajnálni... - De... a harapásotok halálos a vámpírokra, ugye? - érdeklődtem tőle. Ez most komolyan úgy hangzott a számból, mint, ha majd valamikor megszeretnék ölni egy vámpírt, akkor a vérfarkasokat fogom felhasználni. Pedig egyenlőre semmi ilyet nem tervezek.
- Semmi baj, csak tudod egyre jobban közeledik a holnap esti telihold, és ilyenkor kicsit feszült vagyok. - mondom neki barátságosan megnyugtatás képen. Nem akarom, hogy rosszul érezze magát, hisz nem tehet arról, hogy tudni szeretné, hogy ilyenkor mi történik. Őszintén szólva megértem őt, ha én nem ebben élnék 1 éve, és most hallottam volna ilyet először engem is érdekelne, és kérdezősködnék. - Eyal a neve, pár hónapja ismertük meg egymást New Yorkban, és nagyon jó barátok lettünk. Egyből tudta, hogy ő vámpír, ő pedig érezte, hogy én vérfarkas vagyok. Jó pár teliholdon segített már át, és nagyon jó érzés, hogy nem kell ezt egyedül végig csinálnom. - felelem egy bájos mosoly kíséretében. Amiket mondtam az mind igaz. Az ember el sem tudja képzelni, hogy milyen jó érzés ha mellette van egy barát akire számíthat jóban-rosszban. Nos, Eyal nekem ilyen.
Láttam rajta, hogy egyre jobban feszült. Ilyenkor azt hiszem, hogy csak arra gondolhat... Nem lennék a helyében. Persze, átélni a legborzasztóbb, de azért az ember nem mindennap hall ilyen szörnyűségeket. - Sajnálom, hogy felhoztam ezt a témát... nem akartam neked kellemetlenséged okozni. - és ez volt az igazság. Hm, tehát van egy vámpír barátja, aki segít neki. De a vérfarkas harapás nem halálos rájuk? Mármint én úgy hallottam. - És ki az? Hátha ismerem. - mosolyodtam el halványan.
Mondatom végén lehunyom pár pillanatra a szememet és sóhajtok egyet. Így próbálom nyugtatni magamat, és nem gondolni arra, hogy mi vár rám holnap... Mikor kicsit sikerült lenyugodnom és nem annyira feszültnek lennem újra a lányra pillantok. - Átélni rosszabb mint hallgatni, hogy milyen. - közlöm vele a szerintem nyilvánvaló tényt. - Nem, nem vagyok egyedül. Van egy barátom, ő vámpír és ő szokott nekem segíteni, és átvészeli velem a teliholdakat. - mondom és halványan elmosolyodok mikor Eyal eszembe jut. Nagyon jó barátom, és szerencsésnek mondhatom magamat, hogy megismertem őt pár hónappal ezelőtt New Yorkban.
Egyszerűen lesokkolt, amit a lány mondott. Hihetetlen, hogy ilyen egyáltalán megtörténik. Ha nem tudnám, hogy léteznek természetfelettiek, biztosan nem hinném el neki. De... én pontosan tudom. A létezésük nem mese, átéltem.. Ilyenkor áldom az eget, hogy én csak egy egyszerű embernek születtem. Nagyon sajnáltam Serenát. Én biztosan nem lennék képes ezt végigcsinálni minden egyes telihold alatt. - Dehát... ez borzalmas! - csak ennyi jött a számra és újra belegondoltam a borzalmakba. - És ilyenkor teljesen magadra vagy maradva? Mármint úgy értem, hogy nincs ott veled senki, aki segítene neked? - érdeklődtem felőle.
Halkan felnevetek mondatán, miszerint emberekből manapság kevés van. - Hát ez Mystic Falls, hemzseg a természetfelettiektől. - mondom mosolyogva. Most érzem azt, hogy kezdek feloldódni. Már nem vagyok annyira feszült és ennek nagyon örülök. Csak el kell terelni a gondolataimat a holnap estéről, és nem kell ráparáznom. Hisz hol van még az?! Felsóhajtok kérésén, és átgondolom, hogy mit hogyan mondjak el neki a vérfarkassá változásról. - Több órán keresztül történik ez az egész. Első pár órában csak feszült vagy és ideges, aztán jó pár óra múlva a tested el kezd átalakulni. Eltörnek a csontjaid, az érzékeid átalakulnak, és elveszted magad felett az uralmat... - mondom és itt kicsit megállok, hiszen ez a legfájdalmasabb része az egész "mókának". A csonteltörés piszkosul fáj, nem is tudom, hogy mihez tudnám hasonlítani. -Egyszóval nagyon fájdalmas. Én egy éve vagyok vérfarkas, de még mindig nem tudtam megszokni a fájdalmat amivel ez az egész jár. - mondom őszintén és szinte beleélem magamat. Érzem magamon az egész átváltozást.
Mégis jól gondoltam. Serena egy vérfarkas. Nagyon meglepődtem, úgy gondoltam, hogy azok tényleg csak a mesékben léteznek. De, ha vannak vámpírok, szellemek stb., akkor vérfarkasok miért ne? És tessék, itt a példa rá. - Igen, én ember vagyok. Kezd ritkaság lenni a városban, igaz? - húztam egy apró mosolyra a szám. Láttam rajta, hogy egyre csak feszültebb, ahogyan telik az idő. Igazából felkeltette a kíváncsiságomat ez a téma. Hiszen még sosem találkoztam vérfarkassal. - Nem szeretnék tolakodó lenni, de kíváncsi lettem. Csak annyit mesélj el legalább nekem, hogy mi történik veletek teliholdkor! - kértem meg udvariasan.
Ahogy egyre telik csak az idő, én annál inkább csak feszültebbé válok. Nem tudom miért, hisz csak holnap este lesz a telihold, de még is... Ahogy belegondolok érzem a csontjaim törését azt ahogy átalakul a testem és egy szörnyeteggé válok. Utálom azt ami vagyok, de a szüleim soha nem beszéltek erről, és eléggé sokat ittam azon az estén, nem láttam azt a gyereket. Én nem akartam őt megölni, én nem akartam kiváltani az átkot... Kérdése meglep, úgy látszik tud a természetfelettiekről. - Tagadnám, de nem teszem. Úgy látszik tudsz a természetfelettiekről, de te ember vagy. - gondolok jobban bele a dolgokba, és végig nézek a mellettem ülő lányon. Már az elején éreztem, hogy ember. Viszont akkor vannak vámpír, és kitudja, hogy milyen ismerősei, vagy netán barátai. - Amúgy igen, vérfarkas vagyok. - felelem halkan.
A holnap este... Persze, miért ne lehetne programja holnap estére? Csakhogy ez egy kicsit furcsa. Ugyanis telihold lesz. Ezt nem tudom sehogy sem megérteni.. Tudom, hogy Mystic Falls hemzseg a természetfelettiektől. Ismerek én nem is egy vámpírt, meg szellemféléket, de ezekre nincs igazán hatással a telihold. De várjunk... a vérfarkasok! Bár, ez lehet hogy hülyeség. Még nem hallottam volna, hogy léteznének. - Csak nem vérfarkas vagy? - kérdeztem tőle halkan, nehogy hülyének tetessem magam, hogyha mégsem az.
Halványan elmosolyodok mikor közli, hogy csak kijön levegőzni. Én is így vagyok vele, szeretek levegőn lenni és sétálgatni. - Csak a holnap estét tervezem. - ha Colette eléggé agyas, és tud a természetfelettiekről akkor rájöhet, hogy holnap telihold van, ami a vérfarkasokhoz köthető, ami pedig az átváltozással. Ez így eléggé bonyolult, de ha a lány tud a természetfelettiekről, akkor rájön, hogy én vérfarkas vagyok. Félnem kéne, hogy ha rájön akkor elárulja a titkomat, de barátságos lánynak tűnik, akiben meg lehet bízni.
Láttam, hogy egy pillanatra elgondolkozott. Lehet, hogy zavarom. Várhat valakire, mivel úgy bele volt merülve a telefonozásba. Nem ismertem, nem láttam még errefelé Serenát, bár kit szoktam én látni? Sosem mozdulok ki otthonról. Jobb lenne, ha nem vetne ennyire erőt rajtam a lustaság. Ki tudja, milyen dolgokról maradok le a városban. - Akárcsak a tiéd. - válaszoltam vissza mosolyogva, amint megdicsérte a nevem. - Nem, nem várok senkit. Csak jöttem friss levegőt szívni. Néha olyan jól esik kimozdulni. - válaszoltam neki kedvesen. - Nem zavarlak téged? Csak mert annyira nézted a telefonod. Találkozód van?
Látom arcán, hogy megdöbbentette, hogy már ennyi az idő. Nem csodálkozom, néha én is ledöbbenek. Mikor barátokkal vagyok, vagy valami jót csinálok vagy éppen a természetben töltöm az időmet akkor szinte repül az idő, mint a villám. Bezzeg ha unatkozol... Úgy érzed mintha soha sem érne véget a nap. Nálam sajnos ez most pont fordítva van, repül az idő. Pedig mindent megtennék, hogy elkerüljem a holnap estét. Már csak az nyugtat, hogy Eyal ott lesz velem és segít. Itt már szó sincs arról, hogy ruha nélkül vagyok mikor vissza változom. Ilyenkor semelyikünknek sem jár azon az esze. Nekem legalábbis nem azon jár az eszem. Nekem azon szokott, hogy vészeljem túl ezt az átváltozást is. Az eleje még nem is "annyira" rossz, de az amikor elkezdenek törni a csontjaid, és érzed, hogy a testedben minden átalakul, és nem tudsz uralkodni magadon... Mikor azt sem tudod, hogy ki kicsoda... Rohadtul nem jó érzés, főleg, hogy félek, hogy egyszer bántani fogom Eyalt, és azt nagyon nem akarom, mert a vérfarkas harapás halálos a vámpírokra. Kicsit elkalandoztak a gondolataim, pislogok párat majd újra a lányra nézek. - Szép neved van Colette. - mondom neki barátságosan. - És mi járatban vagy erre? Tán vársz valakit? - kérdezem tőle.
A lány barátságosan válaszolt. - Köszönöm. - feleltem neki. Te jó ég! Én aztán tényleg eltudom tölteni az időt semmittevéssel. De hová is mehetnék? Ja, és kivel... Jobb lesz, ha maradok még itt egy kicsit. Egyébként is, ez a lány barátságosnak tűnik, szerintem semmi bajom sem lesz belőle, ha ismerkedni kezdek. Végül is ezért jöttem le a parkba, nem igaz? - Örvendek, Serena. - nyújtottam neki a kezemet. - Én Colette vagyok. Colette la Trinité.
Észre sem veszem, hogy ülnek mellettem. Ilyenkor szoktam meglepődni, hogy mennyire bele tudok merülni a telefonozásba. Anyám szerint - már ha itt lenne velem - tutira azt mondaná, hogy egy másodpercre sem tudok felnézni a telefonomból és egyszer így fogom elveszíteni. Mármint, hogy ellopják tőlem. Oh ugyan! Tudok annyira figyelni a dolgaimra, hogy ne veszítsem őket el. Elküldöm az üzenetet majd a lányra nézek. - 12:30 van. - felelem neki barátságosan majd zsebembe csúsztatom a telefonomat. - Amúgy Serena Benward vagyok. - mondom egy halvány mosoly kíséretében.
Elég sokáig ültem már a parkban, miközben az embereket figyeltem, ahogy sétálgatnak. Viszont egy ismerőst sem láttam. Mystic Falls kihalt? Vagy direkt kerülnek az emberek? Mindenesetre furcsa érzés... Csak elpazaroltam az időm. Fogalmam sincs hány óra, de 2 órát biztos, hogy ültem itt a semmiért. Legalább valami történt volna.. Eközben egy lány ült le mellém, aki a telefonját nyomogatta. - Elnézést, megtudnád mondani, hogy hány óra? - kérdeztem meg barátságos hangon.
Közeleg a telihold, és én egyre feszültebbé válok, hamar felkapom a vizet, és ok nélkül veszekszem emberekkel. Esküszöm olyan, mint mikor megjön, akkor is feszült az ember és ingerült. Nah pont ilyen vagyok most én is, feszült és ingerült. Pedig holnap lesz telihold, addig még van egy napom, hisz délelőtt van. Megreggelizek, elintézek otthon pár dolgot majd felveszek egy kényelmes, de csinos ruhát és elindulok sétálni egy kicsikét. Ha a friss levegőn vagyok akkor mindig sikerül lenyugodnom, és így a fejemet is ki tudom szellőztetni. Még csak az kéne, hogy fűbe-fába is belekössek. Alapjába véve nem vagyok egy veszekedős típus, de telihold előtt és teliholdkor jobb ha elkerülnek az emberek, mert szokásom veszekedni ilyenkor. Kisétálok a Főtérre és ott is a parkos részre. Nagyon szépen ki lett építve ez a rész, szeretek itt sétálgatni. Találok egy padot, majd leülök és előveszem a telefonomat, mert kaptam egy sms-t.
Friss levegőre volt szükségem, de eddig nem volt kedvem még a lakásomból se kimozdulni. Egy jó ideje nem láttam az ismerőseimet, senkit. Jó lenne ezen változtatni. Ezért lejöttem sétálgatni a Főtérre, hátha összeakadok valakivel. Bárkivel... csak ne legyek egyedül. Rossz érzés, hogy nem tudsz kivel beszélgetni, egész nap némán ülsz a szobában. Ez nem én vagyok.. Társaságra lenne szükségem. Itt remélem találok valakit.
Elnevetem magamat azon amit mond. Fogalmam sem volt arról, hogy ő itt van és én is csak nem régen érkeztem ebbe a városba. Talán régebben kellett volna ide jönnöm, de nem ment. Túlzottan is haragudtam a bátyámra, de végül úgymond hazatértem az éppen aktuális családi fészekbe. Figyeltem őt, de még mindig nem válaszoltam neki. Szerettem vele játszani, hiszen ismertem már annyira, hogy nem egy türelmes ember, jobban mondva nem türelmes vámpír. Nem kerültelek, azt se tudtam, hogy itt vagy éppen tökfilkóm. - mondom neki egy apró gúnyos mosollyal az arcomon. - Nem régen érkeztem meg ide Kimy. - tudom jól, hogy egyik ráragasztott név se fog neki tetszeni, de vele mindig is ilyen leszek. Mindig húzni fogom az agyát. Valahogy ezt nehéz elhinnem, hogy nem érdekel mások problémája. - mondom neki egy féloldalas mosollyal az arcomon, majd látványosan a levegőbe szagolok és egy grimasz jelenik meg az arcomon. - Érezni is lehet a farkas szagot rólad, mintha csak úgy beitta volna a bőrödbe magát. Szóval mióta is nem érdekelnek mások problémái? - kérdezek vissza mosolyogva, majd összefonom magamat előtt a karomat. Ismer már annyira, hogy nem fogom békén hagyni addig, amíg dalolni nem kezd. Lehet szépen, durván vagy éppenséggel kegyetlenül is játszani ezt a játékot. Nem akartam neki mesélni semmit se. Túl szeszélyes és a végén még a vesztemet okozná. Talán ezért se engedtem őt soha se túl közel magamhoz azután, hogy vámpír lett. Sokat megéltem már és nem akarom, hogy pont ő legyen a vesztem, mert éppen olyanja van. Kikapcsol, belerúg az emberekbe sokszor. Szóval egyszerűen nem 100%-an megbízható, bár lehet az utolsó találkozásunk óta változott. Tudod letagadhatsz sok mindent, de ezt nem. Régóta élek már és pontosan tudom, hogy milyen egy vámpír memória. - mondom neki kicsit unottan, hiszen egyre idegesítőbb a sok tagadása. Előttem nem kell megjátszania magát. Saját magát becsaphatja, de engem nem tud, ha csak megint nem kapcsolja ki magát. Nem értem, hogy lehet ennyire gyenge, hogy állandóan ki akarja kapcsolni az érzéseit. Legalábbis számomra ez a gyengeség jele. Egy vámpír legyen erős és talpra esett, tudjon megbirkózni az érzéseivel. Öregasszony? De még mindig fiatalabbnak nézek ki, mint te, vén trotty. - mondom neki egy gúnyos mosollyal az arcomon, de tényleg jóval idősebb vagyok, mint ő. De az embereket úgy se a korom érdeklik, hanem a kinézetem és én fiatal, ártatlan lánynak látszom. Csakis ez számít. Részleteket Kimy. - mondom neki kicsit sürgetően, hiszen kíváncsi vagyok arra a farkas lányra, aki képes mellette lenni. Illetve ő is az életével játszik, hogy pont egy farkassal játszik. Soha se volt normális, de ezt már nem is tudom, hogy hova tegyem. - Szóval ki ez a Júlia, aki ellopta a nem létező szívedet? - kérdezem tőle újra, hiszen mindig is szívtelennek tartotta magát, akkor meg most miről is beszélünk? Csak nem vannak mégis érzései? Ezt érdemled? Végre szeretsz valakit, vagy hasonló és meg akarsz halni? - kérdezem tőle kíváncsian, de továbbra se engedem el őt. Ezek után nekem senki se mondja, hogy ő teljesen normális. Nem értem őt komolyan. Figyelem és a válaszát várom.
▷Music: - ▷ Note:To my old "lovely" friend ▷ Words:- [You must be registered and logged in to see this link.]
Én őszinte vagyok vele, de láthatóan nem vesz komolyan. Egyrészt igaza van, mert tényleg nem akarok változni, de ha akarnék sem tudnék, ezen nem tudok már változtatni. Nem tudok változni. Még az ő kedvéért sem. Nyelek egy nagyot. Igyekszem visszafogni magam közelében s nem lekezelően bánni vele mint mindenki mással, ha már egyszer régen a barátom volt. Valamiért nem akarom elveszíteni, de ezt biztos hogy nem vallanám be neki. - Csak nem ezért kerültél az utóbbi időben? - Próbálom nem észrevenni a sértését, és terelni a témát kissé más irányban, amiben meglehet hogy van egy kis igazság, esetleg pont rátaláltam az okra amiért nem volt itt, nem találkoztunk. Pedig egy ideje már itt tengetem az életemet, unatkozok. - A bátyád? Vadász? Azt hiszem sok pótolni valónk van. Ha nem rólad lenne szó valószínűleg már elfutottam volna. Nem érdekelnek mások problémái, a történetük.. de érezd magad megtisztelve, szóval figyelek. - Tényleg sosem voltam az a nagyon ismerkedős fajta, s a látottak alapján még emberi éveimben sem, ha már Shannaról sem tudok szinte semmit sem. Nem tudtam hogy bátyja van.. még ezt sem mondta el magáról. De itt az ideje megismerni a másikat.. mondjuk jobb lenne este hallgatni, altatónak biztos elmenne. De hajlandó vagyok meghozni érte ezt az áldozatot, hogy megmutassam tényleg adok a barátságunkra. - Shanna.. alig emlékszem. Alig emlékszem ember éveimre, anyámra, apámra.. hogy milyen voltam.. csak a fájdalom maradt nekem. - Kérdezem kissé kétségbeesetten. Előtte merem magam gyengének mutatni, talán ő lenne a legutolsó ember aki kihasználna engem.. a sok éves bántások most gyűltek össze. Szorít.. gombóc van a torkomban. Nem tartom kizártnak ha nem küzdenék, elsírnám magam. Attól hogy ilyen vagyok még én is érzek.. most törött el a mécses. Nekem is vannak gyenge pillanataim, s ez az egyik. - Egy szóval sem mondtam ilyet, te öregasszony. - Játszok a szavakkal hangulatingadozásom ellenére is. Nem szeretném ha halott lenne, ebben a pillanatban jöttem rá hogy valójában mennyire is fontosnak nekem. De ezt kimondani persze, hogy nem fogom.. soha nem tudtam kimutatni érzéseimet mások iránt, hogy valójában mire is gondolok és ezt a gátlást egyszerűen képtelen vagyok leküzdeni. Még ha csak róla is van szó. - Igazad volt, egy farkasról van szó. Egy lányról, tulajdonképpen. Miatta vagyok csak itt, rá várok.. de ez.. nagyon bonyolult. Úgy látszik még van valaki aki a hülyeségeim ellenére is eltud viselni, még ha sokat is veszekszünk.. - Emelem rá tekintetem amiből lerí a fájdalom és a félelem az újabb elutasítás miatt. Rá várok , igen.. de mégis meddig kell várnom a válaszára? Ennyire nehéz eldönteni hogy engem akar, vagy pedig a másik lehetőséget? Az őrületbe kerget.. Hátam a meleg ellenére is a hideg falnak csapódik, s látszólag nem zavartatom magam a kialakult helyzet miatt. Shanna tarkójához nyúlok, s homlokom homlokára tapasztva nézek a szemébe. - Gyerünk. Csináld. Én már csak ezt érdemlem. - Biztatom, s elengedem a lányt, elhajolok tőle várva válaszára.
Soha se értettem, hogy miért ad ennyit a külsőjére, hiszen ha valaki szeretni fogja őt, akkor az nem a külsője miatt lesz, vagyis nem csak az amiatt. Legalábbis én így gondolom. Figyelem őt és nem akarom elhinni azt amit mond. - Nem tudsz? Inkább csak nem akarsz... tökfilkó.. - mondom az utolsó szót kicsit halkabban és közben az ajkamba harapok, hogy ne legyek rá dühős. Próbálok, de ezért az én türelmemnek is van határa, főleg most hogy még éhes is vagyok. Szeretném jól fenékbe rúgni, vagy esetleg kicsit megütni, hátha attól vissza jön az esze, de úgy érzem, hogy esélytelen lenne. Túl makacs. Mindig is az volt. A bátyám seggét mentettem meg. mondom neki kicsit bosszúsan, hiszen talán még a bátyámról se tud. Miért is tudna, hiszen nem nagyon szoktam magamról senkinek se beszélni. Félek bízni, hiszen annyi sebet kaptam már, majd kicsit higgadtabban folytatom.- Utána meg majdnem egy vadász áldozata lettem, mert először azt hitte, hogy ember vagyok, majd végül kiderült, hogy mi is vagyok valójában. - mondom neki higgadtan és közben kicsit elgondolkozom, hogy lehet tényleg velem van a baj, hiszen még egy vadász is majdnem megtévesztettem. Talán tényleg nem vagyok valami jó vámpír. Éppen melyik eseményre gondolsz? Amikor még ember voltál? Vagy amikor éppen hogy csak átváltoztál vagy amikor kikapcsoltad az érzelmeidet, kedves Kim. - nézek rá kíváncsian, hiszen elég sok mindent történt velük, de még se léptük túl soha se a barátság határait. Barátok voltunk, de talán soha se bíztunk egymásban teljesen. Igenis fiatal vagyok, csak nézz rám. - mondom neki mosolyogva, de jól tudom, hogy mire gondolt. Ártatlan arcom, gyermeki bájom van, de ez mindig az előnyümre szolgál, hiszen ennek köszönhetően bárkinek a bizalmába tudok férkőzni, ha arról van szó. De jobb szeretem magam megoldani a bajaimat. - Szóval szeretnéd, ha halott lennék? - állom a tekintetét és nem mozdulok. Nem értem mit vár tőlem, hiszen ez vajmi kevés ahhoz, hogy kihozza belőlem azt a szörnyeteget, amit olyan jól el tudok ásni magamban. Még szép, hogy érdekel, mert vagy ostoba vagy vagy pedig szerelmes. - mondom neki mosolyogva, hiszen én se vagyok normális, hogy egy vadásszal akadtam össze és érzek valamit iránta, hiszen ez is halálos kimenetelű lehet. - Rendben, de mit akarsz tudni? - kérdezem tőle kíváncsian és várok. Elkapom őt és a falhoz nyomom, ha nem lenne itt ennyi szemtanú, akkor valószínűleg megtanulna repülni is. Nem szeretem, ha játszanak velem és próbálgatják az idegeimet. - Ne kezd Kim, mert a végén olyat teszek, amit mind a ketten bánni fogunk. - mondom neki komolyan, de a kezem még mindig a nyakán pihen.
▷Music: - ▷ Note:To my old "lovely" friend ▷ Words:- [You must be registered and logged in to see this link.]
Elhúzódva tőle kissé morcosan nézek rá, s a szokásos mozdulattal igazítom meg hajam. Ha régen ennyire nem is, most már nagyon is fontosnak találom a külsőmet. Fontos a külső megjelenés. Tagadják, de a szimpátiát mindenki a külsejével nyeri. Döntő részben. - Sajnálom.. nem tudok változni, Shanna. - Ránézve a tekintetem sugallja valós érzéseimet. Nem akarok változni, de közben még sem akarom elveszíteni azt az embert, aki egykor szinte az életemet jelentette. Mindig felvidított bármi ért, mindig mellettem állt mindenben, kivéve egy fontos dologban aminek.. meg is lett a kára. Haragszok rá, de mélyen remélem hogy valami fontos indoka volt rá hogy nem volt mellettem. - Mégis mire menjek a sajnálatoddal? Hova tűntél? - Amilyen váratlanul mutattam gyengédebb énemet olyan hamar változtam vissza. Soha nem kérdeztem merre járt .. mit csinált, de azt hiszem ideje megtudnom hogy hol volt pont akkor. Tudni akarom.. bár nem csodálkoznék ha már ezt sem kívánja megosztani, már pedig egyrészt tartozik rám is. Tartok tőle, egyrészt. Már csak nem azért, mert idősebb vámpírról van szó aki felé talán egy kis tiszteletet kéne mutatnom, de soha nem voltam jó ebben. Sunyinak tartom.. valamiért. - A múltunk? Olyan rég volt.. rég történt minden. - Szinte nem is emlékszek. Ennyi idő eltelt.. még csak nem is láttuk egymást, bár soha nem feledtem arcát, soha nem feledtem őt. Már ha csak rá gondoltam, eszembe jutott igyekeztem valami emberséget magamba verni.. látszólag elbuktam. - Fiatal? - Nevetek fel kissé gúnyosan. Kétlem hogy a helyszínen lenne egy nála erősebb, idősebb vámpír. Talán ő az egyetlen akitől tartani kéne a helyszínen, ha nem lenne ilyen kis gyerekes. - Megéri a kockázatot. - Komolyodok el hirtelen, s arcomról lefagy a mosoly. Perzselő tekintettel figyelek rá, mint aki nem tűr ellentmondást. Tudni akarom mi történt vele.. hogy maradt ilyen. Mindent.. - Tudni akarod? Előbb te beszélj. - Ha ő így, akkor én is így. Bármennyire is szívesen , s büszkeséggel beszélnék Kendráról ez csak is úgy fog menni ha neki is megered a nyelve. Nem tudom mennyire fogja szívlelni hogy egy farkas ilyen érzéseket váltott ki belőlem ilyen rövid idő alatt.. - Szorít az idő.. és oly sok ember van itt. Válassz, Shanna. - Emelem fel kezemet, s nézem a karórámat. Hallom mindegy másodpercnél a kattanását.. ami egy idő után kissé idegtépő. Nem fogok éhezni.. kell a vér.
Figyelem őt, majd kicsit összekócolom a haját. - Annyira komor vagy, még mindig a régi időkre gondolsz? - kérdezem tőle kíváncsian, hiszen tisztán emlékszem arra, hogy mennyire kijöttünk egymással és milyen jól elvoltunk. Úgy mond kaptam egy barátot, majd minden megváltozott, amikor vámpír lett. Fogalmam sem volt, hogy hogyan fogunk kijönni ezek után, de egyre inkább úgy éreztem, hogy egyre távolabb kerülünk egymástól.- Sajnálom. - mondom neki őszintén és rá pillantok. Talán érti, hogy mit. Ott kellett volna lennem, de ehelyett máshol voltam jelen, mert ott is szükség volt rám. Szerintem igen. - mondom neki komolyan, majd figyelem a kezét, hiszen a kezem nyoma ott maradt kicsit. Erősebb vagyok, mint ő. Nem elég ok a múltunk? - kérdezek vissza kíváncsian és figyelem őt és minden egyes mozdulatát. Nem értem, hogy miért akar ennyire ellökni magától, hiszen jól tudom, hogy a magány mennyire rossz és mennyire felemészti az embert. Ennyi fül előtt? Nos, nem. Nem akarok meghalni, ahhoz még túl fiatal vagyok. - mondom neki kicsit ironikusan a dolgot és mosolyogva figyelem őt. Keresem benne azt a régi Kim-et, akit egykor ismertem. Vajon velem van a baj, hogy az átváltozásom utána nem változtam meg? Mindenki megváltozik a környezetemben, de 700 év alatt nekem nem sikerült. Még mindig ugyan olyan kedves vagyok, mint egykor és néha már azt érzem, hogy én ufó vagyok és még vámpírnak se vagyok igazán jó, mert túl kedves vagyok. Szerinted ilyen közel akarlak? Biztos vagyok, hogy találtál mást, mert még mindig tiszta farkas szagú vagy. - mondom neki mosolyogva és közelebb lépek hozzá.- Szóval beszélj Kimy. - mondom neki komolyan és várok. Tudom, hogy nem szereti, ha így hívom, de ez engem soha se érdekelt. Igen, mert ő még egy ártatlan gyerek. - mondom neki komolyan és figyelem az ártatlan kislányt. Egyszer még arról ábrándoztam, hogy normális életem lesz és családom lesz, de minden megváltozott azon az estén. Minden álmom szerte foszlott.
▷Music: - ▷ Note:To my old "lovely" friend ▷ Words:- [You must be registered and logged in to see this link.]
Egy olyan lányról beszélünk, akinél emberként nem kívánhattam volna jobb barátot magamnak. Túl jól kijöttünk.. az akkori énem rémisztően hasonlított Shannahoz.. s ha jól emlékszem még csak nem is voltak veszekedéseink.. legalábbis ilyen nagyobb. De azt soha nem felejtem el neki hogy a legnagyobb bajban nem volt ott.. azt mondta, mindig számíthatok rá.. még sem így alakult. Eddig nem említettem , de nem is fogom.. vagy rá jön magától, vagy nem.. de egy bocsánat kérés jól esett volna. Kicsit neheztelek is rá. Érezve a szorítását a kezemre pillantok, majd rá s nem bírom ki mosolygás nélkül. Bár őszintén, kicsit megrémiszt. - Ohóó tartanom kellene tőled, Shanna? - Elkapom kezemet szorításából, s a csuklómhoz nyúlok. - Adj rá okot és meglátom mit tehetek. - Lányra nézve fenyegetve érzem magam társaságában, s őszintén rosszul esik hogy vele is kezd úgy alakulni a kapcsolatom, ahogy a többiekkel. De egyszerűen bennem van.. a megszokás, bármennyire szeretném őt megtartani barátnak. Elrémiszt a kedvessége.. - Egy fontos bizalmasodnak, barátodnak ennyit nem vagy képes megosztani magadról? - Húzom fel szemöldököm, s vágok vissza neki. Nem egy újonnan jött idegen vagyok, bár nem is tudom mennyire tart barátjának hiszen ennyi idő után sem tudok róla oly sok mindent, mint kéne. Nem mintha én ezért bármit is tennék, én sem regélem el neki az életemet.. még csak arról sem tud hogy egy új lány lépett az életembe.. nem tudom mennyire díjazná. Gondolom én nem akarja hogy újra arra a sorsra jussak, s kikapcsolva érzéseimet még nagyobb szörnyűségeket tegyek. De ha akarna sem tudna semmit ellene. Nem tudom mikor érem nála azt a bizonyos határt, de egyszerűen már unom ezt a folytonos nyugodtságát, kedvességét. Látni akarom milyen is valódi énje, mikor fejét vesztve cselekszik..még ha ez az én káromra is megy lépek közelebb hozzá. Talán életemben először most vagyok ennyire közel hozzá, mint most. - Ha ennyire közel akarsz tartani magadhoz nem kell a kezemből kiszorítani a vért.. csak mondjad.. és jövök. - Soha nem voltam az a nagyon bújós, ölelgetős barát. Talán akkor mikor még emberként éltem napjaimat. Ezt a részt meghagyom inkább Shannának. - Egyébként is.. egy vadidegen életét többre tartod mint egy barátodét? Éhen halok.. - Nézek rá szinte boci szemekkel, még ha nem is csatlakozik hozzám legalább egyedül had csillapítsam éhségemet az nélkül, hogy közbe avatkozna.
Soha se szerettem senkit se beavatni abba, hogy mi vagyok, illetve belátását engedni az én kis életembe. Kim fura volt, mert soha se kerestem úgy igazán az emberek barátságát. Egyszerűen csak szerettem mindenkivel kedves lenni, illetve kicsit velük lógni.Amikor emberek között voltam még inkább emberibbnek éreztem magamat. Talán ezért sikerült még jobban Kimet megtévesztenem, hiszen amúgy is eléggé emberi vagyok, de így még inkább az voltam. A barátja voltam és ott voltam neki, ha bármire szüksége volt. Sokan nem hisznek egy lány és egy fiú lehet csak barát. Mindig azt mondják, hogy az egyik fél úgyis többet érez, mint a másik, de nálunk semmi ilyen se volt. Mi tényleg csak barátok voltunk, ezért is érzem magamat felelősnek azért ami vele történt, hiszen ha ott lettem volna, akkor megtudtam volna védeni őt, de még erre is képtelen voltam. Mintha eddig érdekelt volna. - mondom neki még mindig gúnyosan és kicsit megforgatom a szememet. Elkapom a kezét és megszorítom.- Vigyázz magadra kicsi Kim. - mondom neki egy apró mosollyal az arcomon majd elengedem. Az itt jelenlévők közül senki se gondolná, hogy én idősebb és erősebb vagyok nála. Bár, senki se gondolja ezt rólam soha se. Persze ebből nekem csak előnyöm származik, hiszen a meglepetés ereje mindig nekem kedvez. - Egyszerűen lehetett belőlem vámpír, de miért mindig ez a téma?! - színpadiasan megint megforgatom a szemeimet. - Majd talán egyszer megtudod, hogy hogyan is lett belőlem és miért. - mondom neki mosolyogva, majd közelebb lépek hozzá.- Amint látod, még mindig élek és virulok. Figyelem pt és biztos vagyok abban, hogy csak húzni akarja az agyamat. Nem lenne képes rá, egyszerűen nem lehet képes rá. Láttam már, hogy mire képes akkor, ha ki van kapcsolva az érzése, de most nem tűnt annak, hogy ki lenne kapcsolva. Várok picit, majd pár lépés után ott teremtem mellette, majd elkaptam a kezét. - Meg ne próbáld, mert megbánod Kim. - mondom neki határozottan és minden kedvesség nélkül. Nem látot még engem, hogy mire vagyok képes és jobbis ha így marad.
▷Music: - ▷ Note:To my old "lovely" friend ▷ Words:- [You must be registered and logged in to see this link.]
Emberként fogalmam sem volt hogy léteznek ilyen erők a világban. Vámpírok, farkasok és miegyéb lények. Sőt, talán még a halálom napjáig sem lennék tisztában a világ valódi , sötét arcával. Shanna olyan annyira jól titkolta vámpíri mivoltált, hogy én még csak feltételezni sem mertem volna olyat akkoriban, hogy nem számít embernek.. semmit nem mondott, egy olyan tette nem volt amiért legalább egy kicsit is feltételezni tudtam volna róla ezt a dolgot. Valószínűleg nem bízott meg bennem teljes mértékig, de nem hibáztatom érte hogy nem mondott el egy ilyen titkot. Az emberekben nem lehet bízni, sőt.. annyira nagyon senkiben sem. A bizalmat előbb utóbb kihasználják. Kimmy.. mindig is utáltam, ha így hívott de erről egyszerűen képtelen vagyok leszoktatni. Szerintem minél jobban megemlítem neki mennyire nem is tetszik a rám akasztott név, annál jobban mondja. - Mondtam már hogy ne hívj így. - Ráncolom össze szemöldököm, s bedurcizott képet vágva mutatom nem tetszésemet felé. Majd nem sokkal ezek után homlokon pöckölöm, a jóból is megárt sok és eleget élvezkedett rajtam. - Attól félek én is. Te, aki egy báránynál is ártatlanabb vagy.. még mindig nem értem hogy lehetett belőled vámpír, hogy nem halsz éhen. - A tanácsát nem fogadom meg miszerint több tiszteletet mutassak felé. Oké, egy elég sok időt élt vámpírról van szó.. de egyszerűen annyira gyereknek látszik, olyan ártatlan, kedves.. és csak jót tudnék róla elmondani. Tehát teljesen az ellentétem.. nem tudna bántani. Talán arra játszok hogy végre kihozzam a sodrából s megmutassa valódi arcát előttem, ennyi idő után. Mindenkinél van egy határ csak valakinél ezt egyszerűbb túllépni. - Egyszerűen megoldok mindent, feltűnés nélkül.. csak figyelj.- Indulok el a nemrégiben kiszemelt csinos kis látszólag korombeli leányzó felé, s egy utolsót pillantást vetek Shanna felé elégedetten mosolyogva. Még, míg nem késő megállíthat..az úgyis nagyon megy neki.
Kezdőlap
▷ Words:-