- Ez nem ér! - Biggyesztettem le ajkaimat, ahogy betakart, és kilépett a hálóból, miután felvett egy alsónadrágot. Kimásztam az ágyból, és a táskámhoz léptem. Kivettem belőle egy bugyit, és magamra húztam, majd egy melltartót is. Egy kicsit azért hallgatóztam, hogy ki is jött ilyenkor. Csak egy nevet hallottam. Angela! Egy újabb nő? - Kérdeztem magamtól, és halkan felsóhajtottam, de aztán vártam, nem mentem oda.

Mikor már végleg megszabadultunk mind a ketten a ruháktól az ajtóm felől kopogtatást hallottam. Nagyot sóhajtottam. - Azt hiszem most valaki megint félbe szakít minket, de ha ez Kendra lesz esküszöm, hogy kidobom az ablakon. - Felemeltem majd magam mellé helyeztem és betakartam. Én pedig felhúztam a boxeremet és az ajtó felé indultam.
Lassabban azt hiszem nem is érhettem ki. Mikor kinyitottam az ajtót elkerekedtek a szemeim. - Angela?

/Hotel/
Mázli, hogy szereltek csengőket a hotelszobákra, így nem kellett pluszban megjárnom a recepciót, és nem is kellett azzal bajlódnom, hogy meghallja-e a kopogtatást. Egyedül az zavart, hogy a kocsim még mindig ismeretlen helyen van, és talán el is viszik, a cuccaimmal együtt. Még a bankkártyám sincs meg.
Csöngettem, aztán vártam. Reméltem nem veszi zokon, hogy időzítés nélkül jöttem, bár... már megszokhatta tőlem. Sosem szólok előre, mit tervezek, sőt, néha még én magam sem tudom. Csak sodródom az árral, és ha van egy tervem, azt megvalósítom, minimális beavatással. Úgy nagyobb a siker. Vagy esetünkben a meglepetés...

- Az én hibám? Az én szememben nem volt semmilyen könyörgés! - Vigyorogtam, és gyorsan fordítva a helyzeten én kerültem felülre. - Habár mondjuk lehet vágytam erre a leszakításra. - Néztem szemeibe kihívóan. Egy lágy csókot nyomtam ajkaira, majd végigcsókoltam álla vonalát, majd áttértem nyakára, míg kezem végigsimított mellkasán, majd kezem lejjebb vándorolt alsónadrágjához. Végül azt is lehúztam róla, szinte már kínzó lassúsággal.

- Én nem is szakítottam szinte a szemeidbe volt írva a könyörgés szóval... ez a te hibád. - Nevettem vele együtt és simítottam végig hibátlan testén, majd újból szenvedélyesen csókolgatni kezdtem. Miközben ő szorgosan elkezdett megszabadítani a felesleges ruhadaraboktól. Imádok vele lenni, ilyenkor megszűnik a világ csak ő és én létezünk.

Nem válaszolt, csak elvigyorodott, és az utolsó kis ruhadarabomhoz nyúlt. Ezzel már nem volt kíméletes, pillanatok múlva, már hallottam is az anyag szakadását, és a végén már a földön hevert két darabra szakítva. - Sean! - Nevettem fel halkan, és elkerekedtek szemeim. - És még te nem szakítod el a ruháimat. - Nevettem, és lágyan megcsókoltam, de aztán most én jöttem, és elkezdtem megszabadítani ruháitól.

Nem válaszoltam, csak elvigyorodtam te továbbra is csókoltam a nyakát viszont amikor kezem az utolsó ruhadarabjához ért egy egyszerű mozdulattal leszakítottam róla. - Miről beszélsz? - Néztem fel a szemeibe nevetve.

Ajkaink egy percre sem szakadtak el a másikétól, de közben azért elkezdett megszabadítani a ruháimtól. Észrevettem, hogy most kifejezetten óvatosan veszi le rólam ezeket a ruhákat. - Mi az nem szeretnéd, hogy igazam legyen? - Kérdeztem elvigyorodva, halkan felsóhajtva, ahogy aztán áttért nyakamra, és azt kezdte el csókokkal elhalmozni.

Ezt egy férfi sem felejtené el. Gondoltam magamban, hiszen megszólalni nem tudtam mivel egyszer én tapadtam ajkaira majd ő. Elkezdtem megszabadítani a felesleges ruhadaraboktól ügyelve arra, hogy semmit ne tépjek el. Csak azért, hogy ne legyen igaza azzal kapcsolatban, hogy én elszakítom a ruháit. Ajkaitól elszakadva nyakát kezdtem behinteni csókokkal.

- Vétek? - Vigyorodtam el, de ahogy visszabújtam hozzá, már fölém is mászott, és hosszan megcsókolt. - Már el is felejtettem... - Mondtam, de aztán nem tudtam befejezni a mondatot, mert újra ajkaimra tapadt, én pedig kérdés nélkül viszonoztam csókját. - Te aztán nem felejtesz könnyen, főleg ebben a témában. - Mosolyogtam, és magamhoz húztam még egy hosszú csókra, miközben kezem már tarkójára is csúszott, hogy közel tarthassam magamhoz.

- Nagyon jól. Egy ilyen nő mellett, csak jól lehet. Habár ez egyben vétek is. - Kacsintottam rá. Miután visszabújt a karjaim közé szinte rögtön felpattantam, hogy felé kerekedhessek és hosszasan kezdtem el csókolgatni. - Azt hiszem tegnap valami elmaradt. - Tapadtam újból ajkaira és kezdtem el simogatni idomait.

Halványan elmosolyodtam ahogy szorosabban magához húzott. - Jól aludtál? - Kérdeztem. Én személy szerint remekül aludtam, habár még tudtam volna aludni még egy pár órát. De nem baj, mert így most legalább nem vagyok már nem vagyok fáradt. Közelebb hajoltam hozzá, és egy puszit nyomtam ajkaira, majd visszabújtam karjai közé.

Pislogtam párat, majd a mellettem fekvő Aurora-ra mosolyogtam. - Szép jó reggelt, szerelmem. - Húztam szorosabban magamhoz és a homlokára nyomtam egy csókot.

Mikor újra kinyitottam szemeimet láttam, hogy Sean szemei kipattantak. - Szia. - Mondtam halkan felnézve rá, álmos szemekkel.

Már jó pár óra is eltelt talán, de számomra túl csábító volt még az álom világa. Élvezni akartam ameddig csak tehetem.
Nem sokkal később, már kipattantak a szemeim, mintha egy robot lennék ami feltöltődött, habár én egy cseppet sem éreztem így.

Csak jó pár óra múlva ébredtem fel, mikor kinyitottam szemeimet, láttam, hogy Sean még alszik. Nem akartam zavarni, ezért inkább meg se mozdultam és egy kicsit ismét lehunytam szemeimet, de nem aludtam vissza, vártam Sean mikor ébred fel.

Szinte abban a pillanatban, hogy lehunytam a szemem el is aludtam. Fáradt voltam szóval ez várható volt. Nem kellett sokáig arra várnom, hogy elraboljon az álom világa főleg, hogy tudtam Aurora is biztonságban van. Itt a karjaim között és remélhetőleg ez már így is marad.

Bebújtunk a takaró alá, és odabújtam hozzá. - Aludj csak. - Mondtam egészen halkan a csók után. Én is fáradt voltam, szóval nekem is jól esett volna egy kis alvás. Lehunytam a szemeimet, és Sean után nem sokkal később én is elaludtam.

Csak szótlanul dőltem el vele az ágyba már a fáradságtól megszólalni sem tudtam. Leállt már az agyműködésem is. Csoda, hogy épségben ideértünk. - Akkor pihenjünk. - Szedtem össze magamat nagy nehezen és bebújva vele a takaró alá magamhoz húztam és gyengéden megcsókoltam.

- Erre igazán nincs szükség. - Sóhajtottam fel halkan, ahogy karjaiba kapott mikor felértünk lakásába értünk. Átsétált a hálóba, és letett. - Na gyere, ahogy látom már rád fér egy nagy alvás. - Mondtam halkan, és levéve kardigánomat, bemászva az ágyba, magammal húztam Seant is.

(Aurora lakása)

Most nem siettem annyira, mint odafele menet viszont már nagyon nehezemre esett nyitva tartani a szememet. Leparkoltam nem messze a hoteltől, majd felsétálva a lakásomra ledobtam a táskáját a kanapéra majd Aurorat a karjaimba kaptam és elindultam vele a hálószobába ahol lepihenhetünk.

Hosszab ideig voltam a zuhany alatt, mint gondoltam. Törölközőt csavartam a derekam köré majd a telefonomhoz vándoroltam. Elolvastam Aurora smsét. Ami nem igazán volt valami nyugtató.. 'Már ha túl élem a mai éjszakát'.. Mi a fenéről maradtam le?! Nem is tétováztam tovább felöltöztem és újból a kocsimba ülve olyan gyorsan hajtottam hozzá amennyi csak kitelett a járgányomból.

(Aurora lakása)

(Vízesés)

Miután hazaértem rögtön ledobtam az asztalra a táskámat és a zuhany felé vettem az irányt, mert hát ez az esti esemény után jól esett a zuhany. Majd ezután esetleg írok Auroranak, hogy most alkalmas-e.

Amint megkaptam az sms-t a hátamra kaptam a táskát amibe mindent összekészítettem már és elindultam a vízeséshez.

[Folyt ott. ]

Sean telefonja:

Gyere a vízeséshez én ott leszek.

Nathalie