- Igen pont róla van szó. - Nevettem fel közben a szemeimet is megforgattam. Talán kijelenhetem, hogy életem egyik nagy hibái közé tartozik az, hogy összejöttem vele. De akkoriban senki és semmi nem érdekelt. Ő is ugyanilyen volt. Úgy voltam vele miért ne? Viszont szüleim halála után én megváltoztam őt pedig továbbra sem érdekli semmi és semmi. Nem értem, hogy egyáltalán miért szenved azzal, hogy szétszed minket Auroraval. Akkor sem mennék vissza hozzá.
- Most legalább egy napig maradj az ágyban és szedd össze az erődet. És nem szükséges. Tudom őt kezelni. Azt hiszem. - Bámultam magam elé összeráncolt homlokkal.

- Kendra az a dilis tyúk, aki az exed? - kérdeztem vissza. Mintha néhanapján láttam volna őket együtt, mindenesetre soha nem erősítette a "Szimpatikus Sean-barátnők" táborát. Nos, Auroráról egyelőre nem tudok véleményt mondani, de csak néhány barátnőjéről beszélt ilyen szeretettel. - Ha gondolod, ezer örömmel intézem el azt a kis senkiházi tyúkot. Igazán nem jelentene túl nagy problémát számomra - jelent meg egy halvány mosoly a szám szélén.

Aggódtam érte, hiszen az előbb dobta ki a taccsot és jó lett volna valamiféle erőt önteni belé a gyomrán keresztül, de valószínűleg még egy darabig nem akar enni. Ezt is teljes mértékben megértem.
- Hát, majd ha alkalmunk nyílik rá megígérem, hogy bemutatlak neki. - Mosolyogtam rá boldogan. - Tényleg különleges. Sőt talán még azt is elmondhatom, hogy gyenge kifejezés. Ő az akire mindig is vágytam. Teljes szívemből szeretem őt, de Kendra próbálja megnehezíteni a dolgainkat ami néha sikerül is. Próbálom visszafogni amennyire lehet. - Túrtam bele a saját hajamba hangosan sóhajtva.

Megráztam a fejemet. A kajának még csak a gondolata sem fért el most bennem, pedig a gyomrom valószínűleg elég üres volt ahhoz, hogy pótolni kelljen a tápanyagot, és talán még korgott is, de féltem, hogy minden, amit lenyelek, vissza is szökik, ugyanazzal a lendülettel.
- Még soha nem láttam Aurorát - mosolyodtam el. - Egyszer igazán bemutathatnál neki, biztosan aranyos lány, ha te szereted őt - jegyeztem meg. Ismertem Seant, tudtam, hogy hozzám hasonlóan kevés emberhez ragaszkodik, és ha ez az Aurora egy közülük, akkor egészen biztosan különleges lány.

Nem értettem, hogy pontosan mit akart elérni azzal, hogy megszállta Angelát, de nem is érdekel. A lényeg, hogy nem jött össze neki a terve. De ha legközelebb hallok felőle.. Nem tudom pontosan hogyan, de elfogom intézni, hogy többet ne zaklathasson. Már nagyon kezdett elegem lenni belőle. A múltbeli hibám miatt kísért. Ha nem lett volna olyan ostoba, hogy odajön.. Még mindig élne. Ha beavattam volna a dolgokba is, de idiótának nézett volna és örökre elkerült volna. Talán jobb megoldás lett volna, mint most ez az egész.
- Oké. - Nem voltam túlságosan bőbeszédű túlságosan is lefoglaltak a gondolataim. - Auroraval voltam. - Amint kimondtam egy féloldalas mosoly kúszott az arcomra. - Esetleg kérsz valamit enni? Vagy még inni?

Miután Sean lefektetett az ágyamba, máris sokkal jobb volt a helyzet. Amikor visszatért, kezében egy pohár vízzel, azt gondolkodás nélkül elvettem tőle, és nagy kortyokban inni kezdtem. Nem tudom miért, de előtte nagyon száraznak éreztem a torkomat, mintha a harc azt is kimerítette volna.
- Nem tudom, mit csinált az a csaj, de ne higgy el semmit abból, amit korábban mondtam, oké? - kérdeztem, bár tudtam, hogy úgysem fogja elhinni. - Na és, merre jártál? - jelent meg érdeklődő mosoly a szám szegletében.

Aubrey. Rögtön gondolhattam volna.. Nem volt neki elég az, hogy Auroranak beszélte tele a fejét hülyeségekkel még Angelaval is szórakozik. Legszívesebben most tényleg megölném. Amikor megtettem egyáltalán nem állt szándékomban, de mivel nem voltam magamnál így fogalmam nem volt arról, hogy mit csinálok.
- Tudom, hogy erős vagy. - Mosolyogtam rá, majd gyorsan karjaimba kaptam és a szobába indultam meg vele ahol le is raktam az ágyra, majd gyorsan kirohantam a konyhába.
- Tessék, igyál. - Tértem vissza a kezemben egy pohár vízzel és az ágy szélére ülve nyújtottam át neki.

Forgott velem a világ, ahogy Sean leültetett. Ráadásul, valahol a belsőmben, a vérfarkas énem tombolni szeretett volna... Kibújni a bőrömből, elszaladni az erdőbe, és addig tombolni, amíg a harag el nem múlik... De még erre sem voltam képes. Jelen pillanatban egy roncsnak éreztem magam, aki még nem nyerte vissza teljesen az irányítást önmaga felett.
- Valami szellem-ribanc, akit állítása szerint te bántottál, és bosszút akart állni rajtad... Szóval megszállt. De én túl erős vagyok - jegyeztem meg, bár a hangom nem éppen erről győzhette meg őt.

Azt hittem, hogy csak rájött valami női hülyeség azért viselkedett ilyen hülyén szóval nem is igazán vettem magamra. De attól függetlenül még kiállok Auroraért, mint úgy általában. Szeretem őt és már most hiányzik. Legszívesebben még mindig vele lennék ahelyett, hogy itt takarítanék.
Nekiálltam pakolászni, majd a szemem sarkából figyeltem fel Angela rángatózására. Azonnal odalépkedtem hozzá habár hozzáérni valahogyan nem akartam. Nem tudtam mi a franc folyik, de volt egy olyan érzésem, hogy csak idő kérdése és kiderül.
Nem sokkal később összeesett a földön, majd kidobta a taccsot. Ezután már lehajoltam hozzá és felültettem, majd két kezem közé vettem az arcát.
- Jól vagy? - Néztem rá szemeimben tükröződött az aggodalom bármennyire is akartam ezt elrejteni nem voltam rá képes. Mégis csak az unokatestvéremről van szó. Habár húgomként tekintek rá még ha nem is beszéltünk túl gyakran a múltban és megvolt a magunk titka. Attól még bármikor képes lennék az életemet adni érte. El sem hiszem, hogy nekem még eszembe jutott volna Auroraval maradni. De mi van ha ez az egész előbb történik? Előjött volna a szokásos bűntudatom, hogy mindig akkor hagyom magukra az embereket amikor szükségük van rám. Nem akartam túlságosan mozgatni még ezért megvártam a válaszát.

Egy ideig lebegtem a sötétségben... Nem tudtam, hol vagyok, vagy hogy mit tegyek, és hogyan legyek elég erős visszafoglalni a testemet ettől a gonosz lélekfoglalótól... Akartam magamat, de a sötétség csak nem engedett el, folyamatosan maga köré kerített, mihelyst megláttam egy cseppnyi fényt. Egy cseppnyi pillanatot az én életemből. Ám engem nem olyan emberből faragtak, akit könnyű elnyomni... Gyűjtöttem egy ideig az erőmet, de amint volt rá lehetőségem, nekiveselkedtem. Először nehéz volt. A sötétség fokozatosan tört meg, de aztán nem kerített újra a hatalmába, és végre láttam a fényt... Láttam, mit kell tennem. Ott volt az a szuka a testemben, és ott volt Sean, akin rajtam keresztül akart kedvére szórakozni. Na, azt már nem! Elemi erővel törtem bele a saját testembe, ahol ezután ádáz küzdelem kezdődött.Kívülről meg valószínűleg úgy tűnt, mintha orbitális erővel rángatóznék, mintha valami rohamom lenne.
A szuka folyamatosan ki akart lökni magából, én pedig folyamatosan vissza akartam térni a testembe, a sejtjeim pedig nekem engedelmeskedtek. Az én oldalamon álltak, és ezúttal sikeresen megnyertem a csatát. Lépésről lépésre taszítottam ki a testemből, míg végül már az ujjaimat is én birtokoltam. A harc azonban rémesen kifárasztott, és hiába próbáltam megállni a saját lábamon, a földre borultam. Savas érzés öntötte el a torkomat, majd nem sokkal később már sikerült is kitaccsolnom magamból a kaját, amit ki tudja, mikor vettem magamhoz.

Nem tudom, hogy most mi a francért csinálta ezt, de valószínűleg kikészítettem amiért itt hagytam pár órára. - És most akkor boldog vagy? - Vontam fel a szemöldököm, majd visszalépkedtem hozzá.
- Először is, nem ribanc.. Vigyázz a szádra. Másodszor nagyon jól éreztem magam vele. Mindent megbeszéltünk. - Mosolyodtam el az elmúlt pár órára gondolva.

Vigyorogva néztem ahogy a farkasölő marni kezdi a torkát és a csapnál próbálja enyhíteni a hatását.
-Egy kis ajándék.-vigyorodtam el- De mondjuk a történtek után meg is érdemled.-kuncogtam és hátradőltem a kanapén. Ha tudná, hogy ez még csak a kezdet. Bár mondjuk azt se tudja, hogy nem a drágalátos Angela vagyok.
-Szóvaal..-húztam el a szót-..hogy érezted magad azzal a ribanccal? -vigyorogtam gúnyosan.

- Bocs tényleg. - Néztem rá egy kicsit megbánóan. Habár egyáltalán nem bántam meg jobb volt ez annál, hogy megbánjam.
- Nem baj, kösz. - Belekortyoltam a kávéba, majd hirtelen az egész marni kezdte a torkomat és köhögni kezdtem, majd a csaphoz mentem, hogy bevágódjak alá és kimossam ezt a számból, majd megfordultam. - Ez mi a fene volt? - Vontam kérdőre. Oké, hogy már valamennyire hozzászoktam a dologhoz, de még mindig nem kellemes.

Hangokat hallottam és nagyon reméltem, hogy Sean az. Amikor ő lépett be az ajtón egy bájos mosolyt erőltettem az arcomra és közelebb lépdeltem hozzá a kávéval a kezemben.
-Egy sms-t igazán írhattál volna. Még akkor is ha annyira egymásba voltatok mélyedve.-gúnyolódtam és a kezébe nyomtam a már kihűlt kávét amibe volt egy kis kellemetlen plusz.
-Gondoltam csinálok neked egy kávét, de mivel nem jöttél haza ezért kicsit kihűlt. -fintorogtam és levágódtam a kanapéra.

(Park)

Nagy vigyorral az arcomon léptem be a lakásba mert jó volt ez a pár óra Auroraval, na meg örülök, hogy végül is sikerült rendbe hoznunk a dolgainkat. - Megjöttem. - Láttam, hogy valamennyire össze lett pakolva, de a vérrel írt üzenet még mindig a falon van. Azt hiszem akkor ez majd rám vár. - Bocs, hogy ennyi ideig elvoltam, de túl jól éreztem magam ahhoz, hogy hazajöjjek. - Kacsintottam rá egyet, de rajta már látszott, hogy mindjárt felrobban.

Sean nem érkezett meg és kezdtem egyre türelmetlenebbé válni. Biztos az újdonsült nőjével enyeleg békítés gyanánt. De nem is érdekel..Megkapja ami neki jár. Elkezdtem turkálni Angela zsebében és szerencsémre ott volt a telefonja. Legalább nem kellett sokat keresgélnem. Előkotortam Sean számát és sms-t kezdtem el írni neki, hogy tolja haza a seggét. Bár ha annyira elvan Aurorával akkor valószínűleg rám se hederít majd, mármint az unokatestvérére.
Furcsa érzés volt újra lélegezni és tapintani, érezni. Persze csak egy dolog volt amit igazán éreztem és az a gyűlölet.
Egy valami hiányzott csak a szellemlétből mégpedig az, hogy ott tudjak teremni bárhol, hisz így elég hülyén jönne ki ha csak betoppannék.

Hosszas várakozás után nem kaptam választ az sms-re ezért úgy döntöttem, hogy kiszúrok Sean-el. A konyha felé vettem az irányt és kotorászni kezdtem a fiókokban, majd előhúztam azt amit kerestem. Farkasölő..
Feltettem főni a kávét és amint kész lett óvatosan öntöttem bele egy pár cseppet a növényi keverékből, mivel Angela is az ami Sean, ezért vigyáznom kellett a cuccal nehogy hozzányúljak.
Már csak azt kell megvárnom, hogy beállítson.

Hosszú percekig próbált harcolni a testéért, de mint mindig én bizonyultam erősebbnek. Szegény kicsi Angela...Ha tudná milyen gonoszságokra fogom használni a testét. Mármint tudni foglya mivel szemmel követheti a dolgaimat, de nem tehet ellene semmit. Végre az enyém volt a teste feletti irányítás. Ez már félsiker volt számomra. Már csak Sean érkezését kell megvárnom és kezdődhet a játék. Bár ehhez erősen elő kell vennem a színészi vénámat ami már évek óta velem együtt a sötétségbe veszett.
Hogy jobban tudjam tartani a szerepemet összepakoltam a lakásban valamennyire, de a falról nem kapartam le az általam írott fenyegetést. Valahogy jó volt nézni, hogy ott van.

Hallottam a hangját, de már nem igazán volt időm feldolgozni, ugyanis valami belém szállt! Oké, ez elég debilül hangzik, de valami ilyesmi történt, és olyan dolgot éltem át, amiről eddig fogalmam sem volt, hogy lehetséges. Ki akart lökni a testemből, hogy aztán az övé legyen. Na azt már nem, szó sem lehet róla! Minden erőmmel azon voltam, hogy visszatérjek, és megbirkózzak vele, de még soha nem kellett így harcolnom a lelkemért. Akarat kérdése volt nálam az egész, és nekem abból van bőven... Neki meg a bosszúállási szándékból, és úgy tűnt, ez egyre erősebbnek bizonyult. Megpróbáltam lépni a lábammal, de az már nem volt az enyém. Megpróbáltam megmozgatni a kisujjamat... Az még sikerült. De amikor a többit is akartam, éreztem, hogy elszáll az energiám, és már csak pár szót vagyok képes kinyögni.
- Te büdös ringyó, ezt még megbánod - sziszegtem, szó szerint magamnak. Közvetlenül ezután éreztem, hogy már vége, minden erőfeszítés hiába volt... És ott feküdtem, test nélkül a fürdőszoba padlóján, reszketve az idegtől, de semmit nem tudtam tenni. Aztán jött a sötétség. Nem, nem a fény... Még nem. Amíg a testem él, a lelkemnek is élnie kell, és visszaszerezni azt. Egyelőre azonban marad a jótékony sötétség, meg a testemhez való, láthatatlan kötődés, amit talán egyszer ki tudok majd használni...

-Bla..Bla..Bla..-parodizáltam ki- Baromira hidegen hagy a dolog. A lényeg az, hogy halott vagyok, de most még ha csak kis időre is újra élni fogok neked köszönhetően. -jelentem meg előtte teljes valómban.
-Szóval most egy időre kölcsönkérném a tested, de nyugi majd idővel visszakapod, ha én is az enyémet. -vigyorogtam rá gonoszan és összeszedtem minden energiámat, hogy sikerüljön megszállnom őt. -Viszlát Angela!-mondtam ki végszóként és a testébe léptem. Valami nem volt rendjén..Nem tudtam elsőre elfoglalni a testét, ez erős akaratra vallott. -Add már fel!-rivalltam rá miközben próbált ellenállni.

Azt hiszem, ennek a csajnak is az agyára ment a szellemlét... De úgy éreztem, kötelességem megvédeni Seant.
- Egészen biztos nem akarta. A farkasságot nem lehet irányítani! - közöltem vele határozottan, mintha olyan nagyon sokat tudnék a dologról az után a három átváltozásom után. Nem sokkal később pedig megéreztem a lélegzetét. Hideg volt és furcsa. - Mégis hogy akarod rajtam keresztül tönkretenni? - kérdeztem vissza értetlenül, ugyanis fogalmam sem volt arról, hogy ezzel mire célzott.

-Ó, nem egyáltalán nem. Tudod ő volt az én volt barátom.- mondtam kihangsúlyozva a VOLT szócskát. -Kegyetlenül széttépett. -közöltem vele hidegen mintha nem is érintett volna meg igazán a dolog, pedig mélységesen megvetettem miatta Sean-t. -Hamarosan megtudod. -vigyorogtam bár ő úgyse láthatta az arckifejezésemet, ez amolyan megszokás miatt volt. -Igazad van. Így nem fogom tudni tönkretenni...De rajtad keresztül igen. -nevettem el magam gúnyosan és egészen közel mentem hozzá, hogy érezhesse ahogy "lélegzem".

Amikor megszólalt, és igazából fogalmam sem volt honnan, azt hittem, a szívem fog kiugrani a helyéről. Jó ég, ez valóban egy szellem!
- Sean tett el láb alól? Szóval veled váltotta ki az átkot? - kérdeztem kerekre tágult szemekkel, majd a következő pillanatban egy bárgyú vigyor jelent meg az arcomon. Oké, a csaj közölte, hogy nem jó szándékkal jött, sőt, bosszút akar állni, mert nem képes nyugtot találni az unokatestvérem miatt, de... Automatikusan az jutott eszembe, hogy talán Jake is itt van még, és talán el tudom neki mondani, mennyire szeretem. De aztán megráztam a fejemet, mert a fürdőszobai szekrényből kiborultak a holmik. Kár, hogy nem normális szándékkal jött, mert akkor megtudhattam volna, mi van a halál után, és hogy ő hová került. - Akkor meg miért jöttél? - kérdeztem vissza. - Így nem tudod tönkretenni Seant, akárhogy is próbálkozol - jegyeztem meg gúnyosan.

A munkám hamar meg is hozta gyümölcsét amikor is Angela a hang után jött. -Túl sok kérdést teszel fel nem gondolod?-mondtam közömbös hangon és a kád szélén hagyott tusfürdős dobozokat is ledöntögettem. -Aubrey vagyok..Aubrey Frewin...legalábbis a néhai. -nevettem el magam gúnyosan kínomban.
-Tudod a drágalátos rokonod tett el láb alól. Azóta itt ragadtam..Bosszút akarok állni, addig nem megyek el. -mondtam egyre ingerültebben és a fürdőszobai kis szekrényből is kiborogattam a holmikat.
-Sejtheted, hogy nem vagyok túlságosan barátságos. Mondjuk nem is teázgatni jöttem. -gúnyolódtam továbbra is.

Miután Sean elment, elkezdtem elpakolászni a szétdobált holmikat. Mit ne mondjak, elég sok volt, és szinte teljesen belemerültem, amikor... Amikor hirtelen azt hallottam, hogy valami eltörik a fürdőszobában. Automatikus reakcióként azonnal odaszaladtam, és megláttam a széttört tükör maradványait a padlón. Valaki járt itt... Talán a szellem?
- Ki vagy? - kérdeztem akaratosan, elnyomva a hangomban bujkáló félelmet. Na meg, hogy hülyének néznének, ha valaki így látna meg. - És mit jelent a felirat a falon? - kérdeztem egy újabbat.

Csak egy egészen kis időre tűntem el a lakásból, talán pár óra lehetett az egész. Bár ha úgy vesszük nem is mentem sehova csak eltűntem a sötétségben.
Mikor visszatértem láttam, hogy Sean unokatestvére van csak a lakásban aminek igencsak megörültem. Talán itt az alkalom, hogy frappánsan visszavágjak Sean-nek.
Természetesen az első dolgom az volt, hogy kicsit ráhozzam a frászt aztán kezdek csak bele az igazi tervembe. Először valami semleges dologgal akartam kezdeni így arra jutottam, hogy a fürdőben maximumra kinyitom a csapot, majd a tükröt amit már megrepesztettem teljesen széttöröm.