- Csak húzz el innen Kendra... - Szólaltam meg mikor végül befejezte mondani valóját Sean felé. Sean odahúzott magához, és a karomat kezdte simogatni. -Úgyse úgyse tört volna össze a lelkem, tudom, hogy egyszer úgyis megfogok ölni valakit.- Vontam meg vállamat mintha nem is törődnék a dologgal, és érzelemmentes arccal néztem Kendra-ra.

-Jézusom Sean... Rosszabb vagy mint gondoltam..-ráztam meg a fejemet fintorogva-Hová tűnt a régi éned akivel minden teliholdkor együtt jártuk az erdőket? ...-kérdeztem felvont szemöldökkel-Ugyan Sean....tudom, hogy még szeretsz..Ott legbelül..-húztam végig az ujjamat a mellkasán miközben egy gúnyos mosolyt vetettem a barátnőjére..-Ha rajtad is van átok akkor a sorsod előre meg van írva..Ezt te is tudod, és szerintem Sean is, csak nem akarta összetörni a picike kis lelkecskédet.-gúnyolódtam.

Nem akartam, hogy itt még kisebb női hajtépős háború alakuljon ki ezért magamhoz szorítottam Aurorat és finoman simogattam a karját. - A legjobb lesz Kendra ha most elmész. Szerintem egyet érthetünk abban, hogy nem szívesen látott személy vagy. - Néztem le szerelmemre bátorítást gyanánt.

Ahogy megjelentem Sean mellett, az ajtóban álló csaj arcáról rögtön le is fagyott a mosoly. Sean magához ölelt, és egy lágy csókot nyomott ajkaimra, amit viszonoztam neki. - Kendra... - Bólintottam egyet enyhén, és egy halkabb sóhajjal Sean-re néztem, de aztán hamar újra Kendra szemeibe néztem. - Még nem váltottam ki az átkomat,de nem mintha rád tartozna.. - Billentettem egy kicsit oldalra fejemet, és egy lépéssel közelebb húzódtam Sean-hez.

-Nevetséges lennék?-biggyesztettem le ismét az ajkaimat- Régen nem ezt mondtad..sőőt...-vigyorodtam el de hamar lefagyott az arcomról a vigyor amikor megjelent a barátnője. -Kendra vagyok..Sean ex barátnője.-közöltem fennhangon .-Miért ha nem ember vagy akkor mi? -vontam fel a szemöldökömet..Nem éreztem rajta, hogy több lenne mint egy gyenge kis ember.

- Te meg egyszerűen nevetséges vagy. Mikor unod már meg, hogy mindenkinek felkínálod magad? Hmm? - Éreztem, hogy már a feszültség kiül az arcomra. Mély levegőt véve próbáltam lemosni magamról nem sok sikerrel. Csak ember? Még ha az lenne. Nem szeretném, hogy azzá váljon ami én vagyok. Nem kívánnék neki akkora fájdalmat minden hónapban. Bár ez teljesen máshogy van Kendraval. Ő például, mint én élvezi. Talán ez az egyike a kevés közös dolognak bennünk. Végül megjelent Aurora akit finoman magamhoz öleltem és lágy csókot nyomtam az ajkaira.

Sean hamar elhagyta a fürdőszobát miután felém nyújtott egy törölközőt. Halkan felsóhajtottam, és magam köré tekertem a törölközőt. Nem mentem oda, és talán nem is fogok. Már csak hallgatózás céljából se. Átmentem a hálóba, hogy összeszedjem ruháimat, amit egy kis törölközés után fel is vettem. Akkor viszont a fülemet megütötte pár mondat. Egy nővel beszélgetett. Kiléptem a szobából, és a bejárati ajtó felé vettem az irányt. "Nincs nála jobb? Mit eszel benne? Csak egy ember..." Ezeket a mondatokat pont meghallottam mikor odaértem. -Rosszul vagy informálva, bárki is vagy.- Léptem oda egyenlőre még teljes nyugodtsággal a hangomban. Csak egy ember.. Bárcsak igaza lenne. Sean arcára néztem egy pillanatra, és csak a feszültséget láttam rajta.

-Téged.-válaszoltam halkan és érzékien. Igazából pont erre számítottam...teljesen megváltozott..-Teljesen megváltoztál.... Elpuhultál.-mondtam megvetéssel a hangomban. Mielőtt rám csaphatta volna az ajtót az elővigyázatosság kedvéért megfogtam.-Nincs nála jobb? Mit eszel benne? Csak egy ember....-vontam fel a szemöldökömet karba-tett kézzel.

- Bökd ki, hogy mit akarsz. - Forgattam meg a szemeimet. Régebben csak kopogtatnia kellett. Komolyabb elkötelezettségek nélkül ment minden. De azóta én megváltoztam. Lehet, hogy ő nem, de én igen.
Kezét lefogtam majd így toltam kicsit hátrébb. - A neve Aurora és képzeld nincs nála jobb. - Tipikus. Azt gondolta, hogy bekopogtat és minden úgy lesz ahogy régen volt. Talán a legjobb lenne ha most azonnal rávágnám az ajtót.

Még egy ideig ácsorogtam az ajtóban amikor végre kijött Sean. Egy széles vigyor ült ki az arcomra amint megláttam.-Na végre! Mi tartott ennyi ideig?-kérdeztem gúnyosan-Csak nem megzavartam valamit?-biggyesztettem le az ajkaimat, de nem bírtam sokáig, hogy ne nevessem el magamat. -Nem gondolod, hogy jobbat érdemelsz annál?-böktem fejemmel a lakás belseje felé, majd végig simítottam álla vonalát s közben az ajkaimba haraptam.

Nagyot sóhajtottam amikor észrevettem, hogy a kopogás dörömböléssé fajul. - Azt hiszem eléggé türelmetlen. Jobb lesz ha kinyitom. - Elhúztam a számat, majd elzárva a csapot magam köré csavartam egy törölközőt egy másikat pedig Auroranak nyújtottam. - Tessék. - Még egy utolsó csókot loptam tőle mielőtt elindultam volna a bejárati ajtó felé.
Mikor megláttam ki is volt ennyire türelmetlen már egyáltalán nem is csodálkoztam. - Kendra. - Mondtam ki érzéketlenül a nevét. Biztos minden napra jutott neki egy pasi az ágyába. A hírnevéhez legalábbis ez illik.

Nem nyitott ajtót senki..De még mindig tisztán hallottam ahogy egymást falják.. Undorító volt ez számomra.... Egyre türelmetlenebbül kezdtem el dörömbölni rajta, de persze, hogy nem nyitottak ajtót. Időm mint a tenger... kivárom..Már egy ideje tervezgetem magamban a bosszút és itt az idő, hogy véghez is vigyem.

Ahogy felkapta a fejét kinyitottam szemeimet, és talán elsőre értetlenül néztem szemeibe. Elmondta, hogy vendégünk akadt, amire csak halkan felsóhajtottam. -Pont most?- Mondtam egy kis szomorúsággal hangomban, de aztán megpróbáltam halványan elmosolyodni, csókját pedig kérdés nélkül viszonoztam. -De akkor viszont igazán letehetnél! Már ha beakarod engedni azt a vendéget.- Szakadtam el ajkaitól, enyhén felvonva szemöldökömet.

Mikor meghallottam, hogy valaki kopogtatott rögtön felkaptam a fejem bár annyira nem törődtem vele, mert az egyetlen fontos dolog pont itt van a karjaim között. - Azt hiszem társaságunk akadt. - Mivel ő még nem hallhatta megosztottam vele is majd egy hosszabb csókba invitáltam.

(Sikátorok)

Egy kis szórakozásra vágytam mielőtt hazamegyek....Ezért is jöttem Sean-hez. Ki tudja, lehet, hogy megzavarok valamit? Már a gondolat is csábító. Megálltam az ajtaja előtt és mielőtt bekopogtam volna hallgatóztam egy kicsit. És mit hallottam? Hát persze, hogy barátnője elégedett sóhajait. Nem akartam berontani. Plusz az ajtó sem volt nyitva. Így hát maradtam a szokásos módszernél és bekopogtam.

- De még nem mondtam semmi konkrétat. Addig maradok ameddig szeretnéd!- Mondtam amint hallottam hangjában azt a kis szomorúságot. A csókunk közben karjaiba kapott, és hátamat a csempének támasztotta, míg én megkapaszkodtam vállaiban, és úgy viszonoztam a csókot. Elvált ajkaimtól, és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Lehunytam szemeimet, és egy pillanatra ajkaimba haraptam, és végül letért melleimre is ami kicsalt belőlem egy apróbb sóhajt, és kezem a tarkóján kötött ki, és azt kezdtem simogatni.

- Csak egy ideig? - Kérdeztem vissza egy kis szomorúsággal a hangomban. Mikor elmélyítette a csókunkat én karjaim közé kaptam hátát óvatosan a csempének támasztottam majd ajkától elválva a nyakára kezdtem csókokat hinteni és a melleire. Olyan számomra, mint a drog. Azt hiszem már függő vagyok, de soha nem akarok leszokni.

-Időnk mint a tenger! Vagyis én még ráérek egy ideig.. - Jelent meg arcomon a mosoly egyik halványabb verziója, és viszonoztam gyengéd csókját.
-Ezerszer jobb.- Suttogtam hirtelen még mielőtt újra megcsókolt volna, és elmélyítettem csókunkat.

- Van időnk nemde? - Mosollyal az arcomon végig simítottam állának vonalán, majd gyengéden megcsókoltam. - Na meg persze szerintem egyetérthetünk abban, hogy ez jobb. - A mondatom erejéig nagy nehezen elváltam ajkaitól, de újból birtokba vettem őket.

Nem voltam sokáig távol ajkaitól, derekamnál fogva, újra magához húzott, és ismét ajkaimra tapadt. Nem ellenkeztem, sőt viszonoztam azt. -Sean.- Suttogtam nevét két csók között. -Nem arról volt szó, hogy zuhanyzunk?- Kérdeztem elhúzva pár vizes tincset hajamból. -Mondjuk nem is baj..- Vontan vállat halkan felnevetve, és újra megcsókoltam.

Egy pillanatra sem engedett el aminek én csak örülni tudtam. Viszont mikor elvált ajkaimtól derekánál fogva magamhoz húztam és újból falni kezdtem édes ajkait. Jó érzéssel töltött el, hogy a karjaimban tarthatom. Mindenáron azon leszek, hogy boldoggá tegyem.

-Miért ha nem akarnám akkor becipelnél magaddal a zuhany alá?- Kérdeztem összeszűkült szemekkel, de aztán felnevettem. Karjaiba kapott, és egy pillanatra se engedve ajkaimat, vitt át a fürdőbe a zuhanyhoz. Megnyitotta a langyos vizet, de így sem hagytam neki, hogy vége legyen a csókban. Karjaimat a nyaka köré fontam, és közelebb húzódtam hozzá. A csók végén, óvatosan az ajkába haraptam, majd elmosolyodtam.

- Ajánlom is, hogy benne legyél. - Felnevettem, majd finoman fenekére csaptam és viszonoztam csókját. Eközben karjaimba kaptam, majd elindultam vele a fürdő irányába, de nem váltam el ajkaitól. A zuhany alá érve langyos vizet nyitottam magunkra.

-Közös zuhany?- Kérdeztem egy huncut mosollyal az arcomon. -Még jó hogy benne vagyok!- Bólintottam rá, és közelebb hajolva ajkaihoz, röviden, de annál szerelmesebben csókoltam meg. Egyetlen vágyam az volt, hogy ne legyen vége ennek a napnak. Túlságosan is szeretek a közelében lenni!

Eltűrtem arcából pár kósza tincset, majd füléhez hajolva belesúgtam. - Lenne kedved egy közös zuhanyhoz? - Lekophatatlan mosoly továbbra is ott volt az arcomon, miközben tökéletesen sima testét simogattam. Nem ismerjük egymást hosszú ideje, de mégis úgy szeretem, mint még soha senkit.