- Vacsora? Jó is hogy mondod, majd éhen halok.. Elfogadom az ajánlatot. - Mondtam, és megpróbáltam elmosolyodni. Valahogy elfelejtettem enni napközben. Meg egy vámpírnál töltöttem a fél délutánomat, örülhetek is, hogy végül nem én lettem feltálalva vacsorára.

Nagyon jól tudtam, hogy nem esett valami jól neki ez az egész. Megbocsájt, de nem felejt. A jövőben ezzel bármikor előhozakodhat. De nem is érdekel, csak az, hogy a jövőm vele legyen. Rövid csókja közben gyengéden simogatni kezdtem a combját. - Meghívhatlak egy vacsorára? - Nyeltem egy nagyot. Kárpótló vacsi amiért egy másik csajjal csókolóztam. De kezdetnek nem olyan rossz.

- Értem... - Bólintottam enyhén válaszára, és adott egy félénk puszit arcomra, amitől halványan elmosolyodtam. - Kérdezni fogok én, csak most egyenlőre ennyi elég volt. - Mondtam a végére elhalkulva. Ennyi információ pontosan elég a mai napra. Szeretem Őt, és még véletlenül sem szeretném elhagyni, de őszintén bevallom, hogy attól még megbántva érzem magam egy kicsit. De ez majd csak el fog múlni.. Bátorkodtam közelebb hajolni hozzá, és röviden megcsókolni.

- Remélem nem. - Elmosolyodva öleltem szorosan magamhoz. Őrületesen boldog voltam, hogy nem vesztettem el egy bugyuta kis hibám miatt. Tényleg nagyon szeretem. - A múltat, a szüleim emlékét. Megvan a saját múltunk is, de az valahogy nem érdekel. Csak a szüleim. - Nyeltem egyet, majd félénken, de adtam egy puszit az arcára. - Bármikor nyugodtan kérdezhetsz akármit. Jogod van hozzá. - Gyengéden hátát kezdtem simogatni.

- Akkor többet nem is foglak kérdezni? - Mondtam, rögtön az ölébe húzódva. Ez a nap volt a csúcspont az elmúlt napokhoz képest. Egy vámpírral töltöttem egy pár órát, persze csak beszélgetés céljából, és most erre ezt is megtudom. Megértem tettét, vagyis azt hiszem. - Csak a múltat keresed benne? - Kérdeztem szemeibe nézve. Ez lesz az utolsó kérdés amit felfogok neki tenni. - De ígérem, hogy nem kérdezek többet. - Nyeltem egy nagyot.

- Igazán sokat jelent a számomra, köszönöm. - Letettem magam mellé a whiskys üveget majd széttártam a karjaimat. - Kérdezned sem kell. - Sokkal jobban éreztem magam. Vele úgymond megfogtam az isten lábát. Egy tökéletes lány aki elfogad a hibáimmal együtt. És ráadásként még viszont szeretjük is egymást. Egyszerűen fantasztikus érzés volt újból a karjaim között érezni, mintha újból életre kapnék.

- Ez tudom hogy nem ér túl sokat, de én segíthetek neked elfogadni, vagy nem tudom.. - Mondtam kissé tanácstalanul. Simogatni kezdte gyengédem kezemet. Valamiféle megkönnyebbülés jelent meg szemeimben mikor mondta, hogy Ő sem akar elveszíteni.
- Én is szeretlek.. - Mondtam halkan, szemeibe nézve, és lehunytam szemeimet ahogy két keze közé fogta arcomat. - Ide ülhetek hozzád? - Kérdeztem újra szemeibe nézve, és halkan felsóhajtottam.

- Tudom, hogy nem élhetek a múltamban tudom. Egyszerűen csak nem tudom elfogadni. - Megkönnyebbülten sóhajtottam amikor nem húzta el a kezét ezért gyengéden simogatni kezdtem azt. Nem akartam lefeküdni Kendrával csak Aurorat akarom. Hibáztam. De még mekkorát. - Én sem akarlak téged. - Finoman a két tenyerem közé vettem az arcát. - Szeretlek és nagyon, de nagyon sajnálom.

- De nem élhetsz a múltban, Kendra által.. Ha csak egy csók is volt. - Próbáltam valami értelmes választ kicsikarni. Mert tudtam volna, mást is mondani, ami sokkal rosszabb, de mégse tettem. - Nem tetted, meg de ki tudja mikor teszed meg! - Néztem szemeibe, ahogy megfogta kezemet. Nem húztam ki kezei közül, hagytam neki.
- Nem akarlak elveszíteni! - Mondtam halkan. Ez volt az igazság! Haragudtam, mérges, voltam és talán még sírni is tudtam volna, mégis ezt mondtam.

Mikor megkért rá nagy nehezen a szemeibe néztem ami tükrözte a szomorúságát bármennyire is próbálta leplezni.
- Nem arról szólt, hogy élveztem-e. Csak amikor megcsókoltam mintha visszarepültem volna a múltba.. amikor még éltek a szüleim. - Nagyon nyeltem majd folytattam. - Ha akartam volna tovább mentünk volna és elmondanám. - Most viszont kerestem tekintetét, hisz az többet elárul, mint ő maga. Majd bátorkodtam megfogni a kezét annak reményében, hogy nem húzza el.

Szavaira ledöbbentem, és egy nagyot nyeltem. - Te aztán nem kímélsz! - Nevettem fel kínomban halkan, és felálltam a kanapéról. Lesütötte szemeit, nem akart a szemeimbe nézni. Odaléptem hozzá, és egy kicsit közelebb hajoltam. - Nézz a szemeimbe! - Kértem meg olykor elcsukló hangon. Elhatároztam, hogy nem fogok sírni, mert miért tenném? Fáj, szar érzés, de nem kell látnia ezt rajtam. Legalábbis amennyit eltudok ebből takarni. - Élvezted? Tovább mentél volna? - Kérdeztem, habár most én sütöttem le szemeimet, és ajkaimba haraptam.

Még az arcomra se érdemeltem meg ezt a csókot. Hiába vágytam rá. Megkapartam a torkomat és ittam egy kortyot a whiskymből. Eldöntöttem, hogy nem fogok kertelni. - Megcsókoltam. Utána pedig ő engem. Azt hiszem ez az egyetlen dolog amit elértem. Talán ennek hatására csak még jobban felhúztam. Teljesen megértem, ha most felpofoznál vagy itt hagynál a francba. Ha akarod nyugodtan megteheted. Megérdemlem. Megígértem, hogy nem lesz semmi és és.. - Nagyot sóhajtottam, majd lesütöttem a szemeimet. Nem bírtam a szemébe nézni.

Nem éppen volt legjobb hangulatba, vagyis inkább nem tudtam semmit leolvasni arcáról. - Rendben. - Mondtam, és ahogy a fotel mellé értem odahajoltam hozzá és egy csókot nyomtam arcára. Nem is tudom, nem éreztem azt, hogy most ennél többet kéne tennem. Leültem a kanapéra, és táskámat ledobtam magam mellé.
- Na mi volt? - Kérdeztem, habár ez volt az utolsó kérdés amit megakartam volna kérdezni tőle. Egy pár tincset a hajamból fülem mögé tűrtem, és úgy vártam Sean válaszát.

Közeledő lépteket hallottam, de csak akkor figyeltem fel rá amikor kulcszörgést hallottam az ajtó felől. Egy helyben ülve vártam, hogy beérjen Aurora. Mikor megláttam még nagyobb lett bennem a bűntudat. Hogy tehetettem ezt pont vele. Egy pillanatért a múltamból.
- Szia. Ülj le ahova szeretnél. - Nem várhattam el tőle, hogy üljön az ölembe hisz lehet, hogy miután megosztom vele a dolgokat kiugrik belőle. Azt pedig nem akarom megélni.

Petrova birtok

Nem siettem. Talán féltem attól, hogy mi történt azon a kis találkozón, Sean és Kendra között. Csak reménykedni tudtam, hogy nem volt semmi. Nyeltem egy nagyot, mikor aztán Sean lakásának ajtaja elé értem. A zsebembe nyúltam, és kivettem a kulcsot amit Sean adott. Kinyitottam az ajtót, és beléptem rajta. Becsuktam magam után az ajtót, és a földre pillantottam. Kulcscsomó hevert a földön. Beljebb léptem, míg nem a nappaliba értem. A fotelben ült egy üveg whiskyvel a kezében. - Szia! - Üdvözöltem igen csak bátortalanul, és megálltam ott a nappali közepén.

(Kendra lakása)

Mikor hazaértem bevágtam magam mögött az ajtót és földhöz vágtam a kulcsomat. Meg van az esély arra, hogy Aurora nem akar többé látni. Megígértem, hogy nem lesz semmi erre önfeledetten csókolóztam vele. A konyhapulton felejtett telefonomhoz mentem, majd elolvastam Aurora sms-ét, hogy békésen hazaért. Kifújtam a levegőt, hiszen ez megnyugtató volt számomra, hogy Kendra nem csak ki akart vonni egy ideig a képből. Bár elérte azt amit akart, majdnem.. Összeszedtem a bátorságomat és eldöntöttem elmondom neki. Először is írtam neki egy sms-t.

Beszélnünk kell. Amint tudsz gyere át. Fontos. - Sean.

Visszaraktam a konyhapultra, majd egy üveg whisky társaságában leültem a fotelbe és csak bámultam magam elé reménykedve, hogy minél hamarabb meghallom a lépteit.

- Rendben majd írok egy sms-t.. - Sóhajtottam fel, és miután kaptam egy puszit homlokomra, el is tűnt a hálószobába. Mire újra felé fordultam volna, újra megjelent a nappaliba, és hátulról átölelt. - Én is szeretlek. - Mondtam egészen halkan. Nem akartam hagyni elmenni, de nem volt más választásom, nem akadályozhatom meg Őt semmiben. - Ezt észben fogom tartani, csak aztán nehogy itt lógjak napokat. - Próbáltam elmosolyodni, ahogy aztán kezembe nyomta a lakás kulcsát. Hosszan megcsókolt, én pedig viszonoztam neki, de mire újra észbe kaptam, már el is ment Kendra-hoz. - Szia.. - Suttogtam még utána halkan, és kezembe véve a táskámat én is elmentem haza.

Aurora lakása

- Csörgess meg amint hazaértél. Tudni fogom akkor, hogy jól vagy. - Egy csókot nyomtam a homlokára, majd berohantam a szobámba, hogy magamra aggassak valami ruhát. Fél percbe se telt elkészülnöm mikor kiértem hátulról átöleltem Aurorat. - Szeretlek. Minden rendben lesz ígérem. - Nem hagyhatom, hogy a múltam kis darabkája tönkretegye az életem. Felkaptam a kulcsomat amiről leszedtem a pótkulcsot és Aurora tenyerébe nyomtam. - Az ajtóm előtted mindig nyitva áll. Ha akarsz még ehetsz mielőtt elmész. Van valami müzliféle itthon. - Hosszan megcsókoltam, majd kiviharoztam a lakásból Kendrához.

[Kendra lakása]

-Nem úgy néz ki a csaj akit hamar meglehet győzni bármiről is, főleg nem a határokról.- Haraptam ajkamba, és egy nagyot nyeltem. -Jó, jó nem lesz semmi bajom..- Léptem vissza hozzá gyorsan, és mellkasára tettem kezemet, hátha valahogy letudom nyugtatni. Miért van egy olyan érzésem, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki. Mármint a beszélgetésből. Bízok én Sean-ben, de abban a nőben már nem. -Inkább hazamegyek.- Ráztam meg fejemet. -Majd akkor átjössz, hogy mi volt, vagy holnap, nekem mindegy..- Néztem szemeibe, és megpróbáltam egy mosolyt erőltetni arcomra.

Valami ilyen reakcióra számítottam. A történtek után érthető volt, hogy kiakadt. De akkor is meg kell húznom a határt Kendra számára és ezt csak négyszemközt tudom elintézni. Meg nem is akarom bajba sodorni Aurorat. - Nyugodj meg. Hiába akar visszaszerezni nem fog neki menni. A szívem a tiéd. De meg kell húznom egy bizonyos vonalat neki amit nem léphet át. Viszont ha egy ujjal is hozzád mer érni.. A saját kezemmel tépem ki a szívét. - Morogtam, de gyorsan kitisztult fejjel megpusziltam. - Megvársz itt, vagy hazamész?

- Én is szeretlek, de tudok én magamra vigyázni. - Makacskodtam ahogy mélyen szemeimbe nézett. Még ilyen helyzetbe is ezt csinálom, pedig szinte felesküdött arra a csaj, hogy még nagy bajom lesz abból, hogy Sean-el vagyok. - Ugye most csak viccelsz velem?- Távolodtam el tőle, ahogy megemlítette, hogy beszélni akar Kendra-val. - Ez a... a nő vissza akar szerezni magának, engem meg valósággal felfalt a tekintetével percekkel ezelőtt. Mi az nem beszéltél vele eleget? - Mondtam kissé idegesen, és összevonva szemöldökömet.

Becsuktam az ajtót, majd lassan becsoszogtam a nappali közepére és átöleltem Aurorat. - Szeretlek. Nem hagyom, hogy bármi bajod essen. - Finoman végigsimítottam az álla vonalán és mélyen a szemébe néztem. - De azt hiszem jobb lesz, ha még beszélek egyet Kendrával. Csak, ha nem bánnod. - Nyeltem egy nagyot.

Lehajtottam fejemet, és majd csak akkor néztem fel újra mikor Kendra távozott. Felesleges lett volna beleszólni ebbe. De amint elment, otthagytam Sean-t az ajtóban, és a nappaliba sétáltam. Továbbra sem szólaltam meg, majd csak akkor ha Sean idejön. Ajkamba haraptam feszülten. Komolyan képes volt ez a nő kiakasztani egy perc alatt.

Ezt nagyon nem kellett volna kimondania....Őszintén szólva kiakasztott.Nagyon..-Hát jó..-vigyorodtam el ördögien-De ne csodálkozz, hogyha nem látod többet a kis barátnődet..mert hát tudod, hogy megy ez..Édes a bosszú.-néztem rá merő gonoszsággal a tekintetemben. Szegény kislány.. nem is sejti, hogy még mi vár rá.-Jó enyelgést!-fintorogtam és megpaskoltam Sean arcát, majd azzal az erővel ott is hagytam őket.

[folyt.Kendra lakása]

Kezét elhessegettem a mellkasomról, majd érzelemmentes arcot öltve ránéztem. - Ha ennyire nem felelek meg az ízlésednek miért is vagy itt? - Felvontam a szemöldökömet és amilyen gyorsan végigfutott az agyamon a gondolat olyan gyorsan ki is mondtam. - A legjobb lenne ha lemennél az utcára egy 'Bárhol, Bárkivel, Bármikor' táblával. Mert tudod Kendra téged ez jellemez. - Lehet, hogy ezt a beszélgetést nem Aurora mellett kellene folytatni, de már mindegy.