- Elijah... - csóváltam meg a fejemet. Néha komolyan nem értem a testvéreimet. Egy igézésen mit nem lehet érteni? Oké, ő nem igazán használja ezt a trükköt, mert túl rossznak tartja, de... - Pár hónapja felkeresett egy boszorkány, hogy a vámpírbarátnőjének szerelmi bánata van, és tudja, hogy mi, a nagy és erős eredetiek ki tudjuk belőle igézni annak a férfinak még csak az emlékét is. Szóval, én megigéztem az illetőt. És most neked kéne, mert ha velem történik valami a bálon, akkor ez ugyebár megszűnik, és a vámpír visszaemlékszik, a boszorkány pedig nem tartja be az ígéretét, hogy segít nekem, ha kell. Viszont, ha ez megmarad, akármi is történik, akkor számíthatok arra, hogy megment. Érted? - kérdeztem. Nem is tudom, hogy jutott eszembe most Emily. Persze anyánknak a nyomába sem ér a hatalma, de azért ahogy észrevettem, nem egy utolsó a dologban. És ha minden kötél szakad, akkor ő... nos, azt hiszem, hogy ő bárhonnan képes lenne visszahozni engem. Ennyire ragaszkodom az életemhez, hogy leállok alkudni pár nálam fiatalabbal is. - Különben, mit tudsz Selenáról? - vetettem fel az ártatlan gondolatot.

- Figyelj Kol nem tehetem meg.. Az alapító bálon meg mi történne veled? Le lőne egy vadász? áhh nem hiszem én ott leszek és bárki támadna bárkire azonnal szét szedném őket. - Sajnos muszáj vagyok neki elmondani, hogy mért nem teszem meg, amit kér tőlem, másképp nem érti meg.
- Nem rég találkoztam egy Katniss nevű vámpírral, akit annyira megkedveltem, hogy egy tündérből ittunk. Vagyis próbáltunk volna sajnos a dolog egyéb okok miatt nem jött össze. A tündér lányt lekellet kötöznünk, hogy ki vallassuk, de ebből semmi jó nem sült ki. Egy boszorkány valamit csinált a vérével, ami örökké sérti a vámpírokat, ha táplálkozni akarnak belőle, tehát így nem tudtuk megigézni. Aztán jól megfenyegettem, hogy tartsa a száját.. Te is tudod, hogy nem szoktam ilyen vadállat lenni, szóval kérlek érts meg, hogy mért nem akarok újra gonosz lenni. - Magyarázkodtam neki és eléggé kihatott rám, amikor vissza emlékeztem erre a régi kis történetre.
-Selenáról nem hallotam ő kicsoda?

- Szerinted egy ostoba vadász miatt zaklatnálak ilyenekkek? - kérdeztem vissza, a kelleténél kissé dühösebben. Idegesített a válasza. Rendben, hogy a tetteimben nem mérem, hogy van-e jócselekedet, de Pearl fejének kiürítését annak könyveltem el, hiszen így ő nem szenvedett tovább olyan ostoba dolgokon, mint a szerelem, ezt pedig terveztem is kifejteni neki.
-Ez nem gonoszság, Elijah. Miért kell mindenkinek, minden tettemben azt látni? Nem vagyok jó, de ez a banya szívességet kért, mert testvéreként szereti Pearlt... Érted? Testvéreként, így nem akarta szenvedni látni. Az már csak plusz juttatás, hogy cserébe felajánlott egy szívességet, amit még nem használtam fel. - Amikor a Selenára tett megjegyzésemre értetlenül válaszolt, komoly erőfeszítésembe került, hogy ne borítsak valamit a fejére. -Emberkorunk. A menyasszonyod volt. De hogyan is emlékeznél rá, amikor folyton Tatia szoknyája után futottál?

- Sajnálom testvérem ezt neked kell megtenned én ehhez nem asszisztálok.. - Amikor felhozta Tatai-t, akkor egy kicsit dühös lettem, mert őt már régen elfelejtettem. Főleg azóta amióta volt egy szép estén Katnissel.
- Hát mondjuk igen ő segített őt elfelejteni, de azóta már Tatain is túl vagyok. - Mondtam el neki gyorsan a gondolataimat és igyekeztem vissza térni a főtémára.
- Én értem, hogy szeretnéd neki betartani a szívességed, de értsd meg, hogy nem szeretek vissza élni azzal, hogy vámpír vagyok. Valami más megoldást kell keresni, vagy valami.

- Nos, ha nem akarsz segíteni - tártam szét a karomat, de persze a dolog nem ennyiből állt. Utáltam, ha ellentmondanak nekem, kivéve persze, ha mondjuk Klausról van szó, mert ő nyugodtan ellentmondhat nekem. De Elijah? Ő ugyanolyan erős, mint én... ha nem gyengébb, mert mint azt ő is említette, nem szeret visszaélni a vámpírságunk egyik legjobb adományával. - Ha szeretnéd, megkereshetem ezt a Katniss nevű vámpírt, és megigézhetem. Mondhatom neki azt, hogy ölje meg magát, vagy ami még jobb, a kezébe adok egy ezüsttőrt, és megkérem, hogy öljön meg téged... Akkor ő is meghal, és te is. Ha mondjuk verbénát használ, az sem baj. Ki is tudom véreztetni, ha akarom. Vagy megharaptatni pár büdös korccsal, esetleg Nik valamelyik hibridjével... Vagy ha sietős a dolgom, egyszerűen kitépem a szívét, esetleg kiállítom a napra attól óvó ékszer nélkül... - soroltam el mindazt, hogy hogyan ölhetném meg ezt a kedves kis vámpírt, aki ugyan belevitte Elijaht a rosszba, de kétségek között hagyta. Aztán eszembe jutott egy, még ennél is sokkal gonoszabb ötlet, ami ugyan nem vezetett közvetlen halálhoz, de... Hát igen. Azt hiszem, ez teljes mértékig rám vall. - Esetleg beleigézhetem, hogy másszon be Nik ágyába. Fogadni mernék, hogy a mi hőn szeretett testvérünk nem ellenkezne. Tudod, én a te helyedben inkább segítenék, hacsak nem szeretném holtan látni Katnisst. - Nos, azt hiszem, mi soha nem voltunk egy normális család, tehát meg sem kellett volna próbálnom úgy szívességet kérnem tőle.

* David *

Összevontam szemöldökömet, amik felszaladtak szemöldökömre, és meglehetősen bambán néztem rá. Ez ismer engem? Dehát honnan a fenéből ismerhetne? Ekkor kezdett leesni a dolog... Ő Warrent ismeri, nem engem...!
- Te bizonyosan az ikertestvéremről beszélsz most, nem? - kérdeztem egy vigyorral az arcomon. Lelepleztem magamat, de már amúgy sem ovlt hangulatom titokban tartani ezt az egészet. Ideje felfednem magamat, ha lehet ezt így mondani. - A nevem Severus. Warren fivére vagyok.

Amikor sorolta Katniss-t hirtelen a hideg szaladt végig a hátamon.. Nem tudom Katniss érez-e irántam valamit, de amióta kilépett a házamból azt veszem észre, hogy egyre jobban hiányzik és megakarom keresni őt. Szerintem már elég mélyen beleestem a lányba.. Felálltam és a pulthoz nyomtan Kol fejét és ordibálni kezdtem vele.
- Azt próbáld meg te hülye gyerek! Lehet, hogy kell a segítségem és rá akarsz venni arra, hogy bele mennyek, de Katniss-t hagyd ki ebből! - Mindenki ránk nézett és elengedtem őt és leültem a helyemre. Nagyon feldühített az öcsém annyira utálom, amikor ezt csinálja. Kibírhatatlan egy testvér még Klaus-t is jobban kedvelem, mint őt.

Amikor a pulthoz nyomta a fejemet, megfordult abban a bizonyos testrészemben, hogy egyszerűen csak visszaadom neki, de aztán... Miért tenném most azonnal? Nem, nem, higgye csak magát helyzeti előnyben. Különben pedig, pont ezért jobb, ha nem tudja, hogy a saját anyánk ellen készülök szervezkedni, és ha nem jön össze, na, akkor lesz számomra extra szívás, de hogy én lennék a legelső célpont Nik után, az is egészen biztos.
- Nos, ezt könnyen megoldhatjuk - túrtam bele a hajamba, hogy legalább egy kicsit úgy álljon, mint annak előtte. - Te segítesz nekem, és Katnissnek nem esik bántódása. Tiszta sor, nem? És különben is, csak nyerhetsz vele. Az új csajoddal tökéletes nyugalomban és békességben élhettek majd... tőlem - jegyeztem meg egy sötét vigyor kíséretében. Valaki úgyis keresztbe fog tenni nekik. Teszem azt, az elfeledett exmenyasszony, Selena...

- Akkor sem akarok segíteni.. keress más megoldást és ha valami baja esik Katnissnek, akkor nagyon azon leszek, hogy megbosszuljam, szóval ne akard, hogy a testvéred rád akadjon.- Egyre jobban aggódtam Katnissért és vele akartam lenni még, akkor is ha ő annyira nem akar most engem. Nagyon félek attól, hogy csak én akarom őt viszont látni és ő nem engem. Ideje lenne már hamarosan felkeresni őt..

- Fogd már fel, hogy nincs másik lehetőség! - üvöltöttem a képébe, majd kissé halkabban és visszafogottabban. - Egy olyan alak akar eltenni láb alól, akinek tényleg van hatalma... És ezt nem hagyhatom. Ez meg csak egy ostoba szívesség, de sokat segíthet... Kérlek, bátyám. Ezt már egy kicsit finomabban jegyeztem meg. Kell az az igézés, nagyon kell... Emilyre még szükségem lehet később. Persze nem kéne úgy tennem, mint aki meg is akar halni, de azért bármi jöhet, nem? Mondjuk a családom valószínűleg örömtáncot járna a hullám felett.

Az állam a padlót érte, annyira megdöbbentem amikor bevallotta, hogy Ő Warren ikertestvére. Az ikertestvére!? Szent ég, de akkor miért titkolta el ezt a jelentőségteljes infót Warren előlem? Ó, hát persze, nem igazán terelődött erre a téma. Kivéve, amikor a húgomat ecseltem neki, na akkor igazán megemlíthette volna, hogy neki is van egy testvére, aki ráadásul pont úgy néz ki, mint ő.
- Ó, örvendek. David vagyok - nyújtottam udvariasan a kezemet, hogy kezet rázhassak vele. - Nem is tudtam, hogy Warrennek van egy ikertesója - vallottam be még mindig csodálkozva a hallottakon.

- Hát nem volna rossz ha az a valaki eltenne téged láb alól. - Tettem gonosz megjegyzést és kicsit felnevettem.
- Látod Kol tudsz te szépen is megkérni valamit, nem muszáj rögtön neki esni ha nem úgy jön össze a dolog ahogy te szeretnéd. Tegyük fel, hogy segítek.. mesélj már, hogy mi ez az egész, mert nekem ez egy kicsit ködös.. kit kell megigézni és miért is? - Végre leszállt már Katnissről és kezd jó fiú lenni. Nem nagyon értettem pontosan mi is az a szívesség, szóval kicsit meg kell tudnom mi is az. Nem döntöttem még el, hogy segítek-e neki, mert ezzel a Katnisses dologgal nagyon felhúzott..

Azt hiszem, jobban tettem, hogy most nem tettem rá semmiféle megjegyzést. Majd később esetleg, ha már elintézte, amit akartam.
- Röviden szólva egy ex szerelmi bánatos vámpírt kell megigézni, hogy ne emlékezzen a volt szerelmére, aki csak fájdalmat okozott neki, vagy valami ilyesmi. Nem érdekeltek a részletek - vontam vállat. Az rendben van, hogy megtettem, amire a banya kért, mert nem ingyen akarta, de nem kértem túlzott részletezést. - Ja igen, a fickó, akire nem szabad emlékeznie, valami Benjamin Lockwood - tettem még hozzá.

-Jó rendben megteszem.. és még is hol kell találkoznom ezzel a vámpír csajszival? - Kérdeztem rá gyorsan, mert minél hamarabb túl akartam ezen esni és Katniss-t megkeresni.
-De ígérd meg, hogy békén hagyod Katniss-t és mindeki mást, aki egy kicsit is fontos nekem. Kol szerintem nem szeretnéd ha én is felkerülnék az ellenségeid listájára.. - Ráztam meg szemöldököm és egy kis vigyort is elengedtem.

- Célszerű lenne a házához menni, gyanítom még nem költözött el... - jegyeztem meg. Másik tartózkodási helyről nem igazán tudtam, mivel azonban Emily ide vezetett korábban, azt hiszem, célszerű most is oda mennem. - Nem jelentesz te nekem túl nagy ellenséget, Elijah. Az a baj veled, hogy úgysem lennél képes megölni, mert te nem vagy Klaus - vigyorogtam. Nos, igazából lassan az összes testvéremnek okot tudnék szolgáltatni arra, hogy eltegyen láb alól. Kivéve talán Bekaht, ővele azt hiszem, néhány régi, de egyébként humoros ügy kivételével nem igazán volt vitám. Finnt a család szégyennének tartom, Klausnál egyszerűen könnyű kihúzni a gyufát, Elijah meg... nos, ő azt hiszem, nem mostanság fogja megtudni az indokokat, bár azt hiszem, hogy nem is különösebben érdekelné a dolog. - Amondó vagyok, induljunk is - jegyeztem meg.

Elmondtam amit akartam tudni és már indulni is akart.
-Rendben akkor induljunk, de igyekezzünk, mert szeretnék minél hamarabb túl lenni rajta. - Jegyeztem meg kéréseimet és követtem őt.

- Ne aggódj, a szerelmed megvár - jegyeztem meg szarkasztikusan, miközben elindultam az ajtó felé. A fizetés? Ugyan már, majd Elijah fizet, vagy megigézi a pincért, ha nincsen rá pénze. Most amúgy is mást kell elintéznem.
/Pearl háza, kezdek/

David

Udvariasan felém nyújtotta kezét, én csak meredve néztem rá, hogy most kinézi belőlem az etikett bármely pontját? Nem, nem vagyok kézfogós fickó, még ha olyasmit is éreztem vele kapcsolatban, hogy az én fajtámból való.
- Azt hiszem hogy Warren sincs tisztában azzal, hogy van neki egy testvére. De rá fog ébredni.. hamarosan. -suttogtam teljesen őszintén és vártam, hogy végre mondjon valamit. Mert az igazság azt is megkívánta, hogy.. Warren nem tudott rólam.
- Mit tudsz a bátyámról? - kérdeztem tőle szemrebbenés nélkül.

Látva, hogy esze ágából sincs kezet rázni velem, biztossá vált számomra, hogy ez a tag szöges ellentéte a bátyjának. Ezek után csak egyszerüen visszafordultam az italomhoz és nagyot húztam belőle.
- Nem tudja? - néztem rá csodálkozva. Egy ilyesmiről, hogy lehet nem tudomást szerezni? Csak egyféleképpen.. ha soha nem találkoztak még életük során. Fura. - Ez érdekes.. - gondolkodtam el egy pillanatra a hallottakon.
- Hogy mit tudok a bátyádról? - horkantottam fel kérdése hallatán. - Ez egyszerű. Az legjobb barátja vagyok, szóval vigyázz mit tervezel ellene, mert semmiképpen sem fogom hagyni, hogy keresztbe tegyél neki - jegyeztem meg figyelmeztetően rámordulva. Nagyon ellenveszenves kezdett lenni nekem ez a pasas.

Ellenségesen viselkedett, de számomra ez sosem jelentett sokat. Érdekel is engem, hogy fenyeget... soha nem ijedtem meg az ilyesmitől, hát ezek után sem fogok. Semmi értelme félni. Bár.. jobb félni, mint megijedni, ezt mondják a nagy emberek.
- Nos, akkor most figyelj rám. - néztem mogorván a szemeibe. - Nem érdekel,hogy ki vagy, és nem érdekel, hogy milyen viszonyt ápolsz a testvéremmel. A bosszú ideje eljött, jobb, ha ezt ő is tudja. - mondtam mogorván.

Nem úgy tünt, mintha komolyan venné a fenyegetéseimet, pedig jobban járt volna. Az egy dolog, hogy a mérgem nem árt a fajtársaimnak, de attól függetlenül még tud kellemetlenségeket okozni nekik.
Ismét felhorkantam az elhivatottságát látva. - Bár nem ismerem az indokaidat, sem a céljaidat, de egy dolgot igen. Hogy engem egyetlen bosszúszomjas kis korcs sem fenyegethet - sziszegtem a képébe dühösen.

A pultra csaptam előbb megkapott italomat, és úgy néztem szemeibe, mintha neki akarnék ugrani már itt helyben. Az tartott vissza egyedül, hogy tudtam, nyilvános helyen vagyunk és ez visszavetett annyira, hogy ne rendezzek jelenetet.
- A korcs én lennék? - néztem rá közelről, szinte farkasszemet, és érezhette leheletemet az arcán. - válogasd meg a szavaidat. Mert legközelebb én válogatom meg, hogy melyik testrészed maradhat.

Felhorkantam, amint a pultra csapott és kis hiján nekem esett..
- Bocsi, de egy ennyitől nem ijedek meg - vágtam vissza flegmán, majd ismét meghúztam a poharat.
Aztán amint fenyegetően közelebb hajolt hozzám, legszívesebben a képébe röhögtem volna.
- Látsz még valaki mást is a közelben? - néztem körül, direkt idegesítve a kutyát.
- Na ne mondd.. pont te akarsz fenyegetni, engem? - kérdeztem úgy, mintha már a feltételezése is sértő lenne rám nézve.
- Mégis mit tudnál te tenni velem, egy kutya..? - folytattam tovább heccelve őt.

- Igazad van. Én sem látok senkit a környéken. Csak téged. De a szememben te is egy senki vagy. - néztem rá durván, és kicsi választott el attól, hogy ne szedjem le az arcát itt helyben, mert.. bosszantott, és eddig iylesmire még nem gyakran volt példa.
- Fogd be a szád, különben kiráncigállak a sikátorba, és megmutatom, mit tudnék veled csinálni, kis bartátom. - ragadtam meg mindkét gallérját durván, szinte már fröcsögött a nyál a számból.

- Mit mondtál? - vicsorogtam fenyegetően a képéhez hajolva, amikor senkinek nevezett. - Te csak ne sértegess engem .. - sziszegtem kidülledő íriszekkel. Közel jártam hozzá, hogy itt helyben neki essek.. De amikor hirtelen megragadott a galléromnál fogva, nem bírtam tovább türtőztetni magam, muszáj volt behúznom neki egy hatalmas bal egyenest.
- Te csak ne fenyegess engem - billentettem kissé oldalra a fejemet,kissé hátrálva, hogy elkerülhessem a következő támadását. Nem igazán hiányzott egy véraláfutás az arcomról.. sem más testrészemről. De ez a tag már nagyon kezdett kihozni a sodromból. - Ugye nem akarsz jelenetet rendezni? - vigyorogtam a képébe, direkt bosszantva, mikor a csapos is ránk szólt.