Ha nem kapok valami értelmes magyarázatot arra, hogy tulajdonképpen most mi a franc is történt, akkor maradok a saját verziómnál miszerint ő is nőből van és ezért viselkedik így. Egyszerű hangulatváltozás. A nőknél igen gyakori. – A semmiből jön elő belőled ez az egész? – Na, igen.. Most már indokot adott arra, hogy elharapjam a torkát. Hiszen beszámíthatatlan. Ha nem vagyok itt valószínűleg neki esik valakinek. Azért fogta vissza magát, mert itt voltam. Nem másért. Most pedig egy ártatlan ember halott lenne, azért mert valami az apja emlékét idézi fel benne, ami miatt elborul az agya. Mondjuk az még egy jobbik esett, hogy így meg tudja fékezni, de vajon hányszor és meddig? Egyre jobb lesz benne vagy egyre rosszabb? Ez itt a nagy kérdés.. – Egyáltalán nem ostobaság. Nekem volt szerencsém egy szellemhez, de akkor már az unokatestvérem testét birtokolta. Eléggé károsul a felfogásuk egy idő után. – Bele sem merek gondolni milyen lehet úgy élni, hogy senki nem hal és lát téged. Egy ideig elviselhető, de nem örökké.
- Nem teljesen a semmiből... csak mikor megérzem azt a valakit - na, ezután ha nem zár be egy barlangba engem, akkor örülni fogok. Eléggé őrülten tudok fogalmazni, és hát... sokszor már magam is annak érzem magam, és szívesen bezárnám magam valahová, de mivel én zárnám be magam, így a kulcs is nálam lenne, és bármikor ki tudnék onnan szabadulni. És akkor az egésznek semmi értelme nem volt. - Furcsa az egész, és már elegem van belőle - nos, tudtam, hogy valami ilyesmi az oka az egésznek. - Viszont egyre erősebb vagyok, már sikerül nagyon hamar elkerülnöm a konfliktusokat és teljesen lenyugodnom... Azt hiszem, ez már haladás - biccentettem, és enyhébb mosolyt is megengedtem. Haladás... Legalábbis szerintem már annak vélhető ez, mert régebben már ilyenkor volt néhány áldozatom.
– Mintha itt lenne veled? – Valószínűleg Aubrey előtti időben röhögve hagytam volna magára, de nagyon jól tudom milyen érzés, ha találkozol egy szellemmel.. Igaz velem szemben már emberi alakban volt.. Méghozzá egy olyan emberében, akit soha nem bántanék. Örülök annak, hogy Angela nagyon erős és sikerült leküzdenie. Nem tudom mit művelt volna, ha ő irányít.. Ki tudja mennyi ideig. Lehet most arra gyűjti az energiáját, hogy újból megszállhasson valakit, csak ez alkalommal sokkal hosszabb ideig. Bár remélem szó sincs ilyesmiről. – Kellene melléd valaki, akiben megbízol annyira, hogy ilyenkor is tud rajtad segíteni egy társ.. Ehhez pedig kell a pozitív hozzáállás, amit már mondtam. – Szüksége van valakire, aki mellette van és kitart. Én nem ígérhetem meg neki ezt nem is akarom, mert vámpír. Másrészt pedig nem hiszem, hogy én lennék az a személy, akiben ő megbízna. Biztos vagyok benne, hogy sikerül találnia magának, majd egy partnert, aki átsegíti ezen.
- Igen, de nem mindig.. csak néha - bólintottam rá, mert tényleg érzem őt néha, és csak kering, és kering körülöttem... Mintha ő mondaná azt, hogy tedd ezt, tedd azt. Emiatt sokszor hülyének is érzem őt, és legjobb lenne, ha saját magamnak ártanék, nem pedig másnak. Egy társ, hát persze.. Aki a társam volt, és megbíztam benne, otthagyott mint egy szemetet. Hogy bízhatnék meg így bárkiben is, ha aztán meg ott találom meg magamat, egyedül? Ezt nem tudom megérteni, mindegy is.Csak helyrejön valamikor ez is, és tényleg lesz olyan, akiben megbízhatok teljesen, és nem fog minden szó nélkül elhagyni engem. - Megfogadom - egy nagyon kicsi mosollyal jelentettem ki, bár ez a rész a legnehezebb számomra, mert bár ő farkas, mégis már most másképp állok hozzá mindenhez, sőt még talán enyhült a vele szemben lévő ellenséges valami.
- És ez az egész mióta tart? Mármint mióta érzed a jelenlétét? - Ha már a kezdetektől fogva az eléggé súlyos.. Hiszen, ha eddig nem sikerült neki leküzdeni ezt és maga mögött hagyni, akkor kétlem, hogy pont most fog sikerülni.. Bár, ha kitartó lesz és pozitívan gondolkodik elég sok minden előfordulhat. Tudom, hogy valószínűleg ez az egész társ dolog már a könyökén jön ki, de úgy gondoltam jobb, ha én is megemlítem, hogy ez a világ jobb valakivel együtt, mint egyedül. Volt is szerelmes méghozzá egy emberbe, szóval tudhatná. Vagyis azt hiszem, hogy valami ilyesmit említett. - Akkor pedig már nincs miért aggódnod. - Ha megfogadja, amit mondok neki, akkor azt hiszem nagy baja nem eshet. Maximum annyi, hogy újra rátalál a szerelem esetleg el tudja, majd terelni a gondolatait egy olyan dologgal, amit eddig még soha nem csinált.
- Hát, csak időszakonként érzem őt... - olyan fanyar pofival néztem rá, majd folytattam. - Az utóbbi időben pedig már megjelent többször is - az apám az tuti, mert tudom, hogy ő próbálja irányítani az elmémet, és próbál belevinni olyanba, amit szeretnék örökre elfelejteni. - Mindig is próbált irányítani engem, de valahogy most már sikerül legyőznöm őt, legalábbis erősebb vagyok nála - mosolyodtam el a mondatom végén. Sok minden az agyamra megy, de valahogyan nyugtat ez a vérfarkas. Nem tudom, hogy érezhetek ilyet egy farkassal szemben... Csak örülök neki, és kész. - Köszönöm - fú, hát, ez az egyik mondat, amit olyan ritkán ejtek ki a számon, mint a fehér hollók létszáma, de most valahogy mégis azt érzem, hogy tényleg ezt kellett tennem. Milyen fura az élet, az elején majdnem széttéptük egymást, most elég jól eldumálunk. - S azt is, hogy beszélgetsz velem, valahogy könnyebb nem gondolnom az emberekre - egy újabb apró mosoly jelent meg arcomon.
– Meg kell próbálnod valahogy kizárni a tudatodból, mintha soha nem is létezett volna. – Ennél szerintem nem is kérhetnék nehezebbet, de próbálom valahogy kezelni a helyzetet. Mert, ha tényleg szellemként van jelen, de annyira képes, hogy kizárja eléggé ahhoz, hogy ne lássa akkor ahhoz is elég erősnek kell lennie, hogy teljesen kizárja. Persze azért ehhez kitartás kell. – Ő halott, már nem árthat neked. Csak ezt kell észben tartanod. Sokkal erősebb vagy nála, mint ő valaha is lesz. – Remélhetőleg ő nem tervezi, hogy bárkit is megszállna, mert az elég kellemetlen tud lenni. – Igazán nincs mit. – Nem értem miért akarok rajta annyira segíteni, amikor biztos vagyok benne, hogy jó pár embert megölt már és egyáltalán nem sajnálja. Vagyis akkor nem sajnálta. Lehet, hogy családokat is. – Az nekem csak jó, ha nem gondolsz emberekre és nem tervezel a torkuknak esni vagy bármelyik másik testrészüknek. – Lényegében ez is az oka annak, hogy beleegyeztem a sétába. Hogy mikor váltottam át segítőkész üzemmódba azt nem tudom.
- Tudom, hogy halott - röpke kis választ dobtam Sean felé, mert igaza van abban, hogy le kell tudnom gyűrni ezt a furcsa és nagyon rossz dolgot, mert anélkül nem igazán tudom majd egy idő után, hogy mi a valóság és a képzelet. - S csak remélni merem, hogy hamarosan békén hagy majd - fejeztem be ezt a kényelmetlennek tűnő kis dolgot. Tudom, hogy legbelül azok a gondolatokat futják át őt, hogy miféle szörnyeteggel beszélget, aki több száz ember életét oltotta ki, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy utáljon. Bár, teljesen érthető, hogy gyűlöli a fajtámat, de valahogy ez az, ami most a leginkább zavar engem. - Tudom, ez most valóban furán és olyan nem tudom hogyan fog hangzani, de én sosem bántottam gyerekeket, sőt még nőket is alig, ha csak épp nem gyermekbántalmazóval találkoztam össze - miért is kezdtél bele kedvesem ebbe?! - Éppen ezért szeretnék átállni valami olyasmire, ami inkább a régi énemhez hasonlít, a segítségadáshoz - nagyon komolyan és őszintén a szemébe nézve mondtam el ezt neki.
– Az, hogy valaki meghalt még nem azt jelenti, hogy megszűnt létezni ezt tapasztalatból mondom. – Sajnos a mi világunkban a halál nem mindig egyenlő az élet végével. Hiszen van, aki nem tud nyugodni, mert valami nem hagyja és emiatt akár évszázadokon keresztül képes itt maradni. Bár azon csodálkozom, hogy nem őrülnek meg. Mondjuk Aubrey megőrült, hiszen tönkre akart tenni és megszállta az unokatestvérem, mikor nem is ártott neki. De végül is őt is meg lehet érteni. Hiszen megöltem, de ha rám hallgat a közelembe nem jön azon az estén. – Hát, ha eddig nem adta fel kétlem, hogy most feladná.. – Nem hiszem, hogy feladná azelőtt, hogy elérné a célját. – Hiszen láthatja, hogy hatással van rá és ez inkább csak bátorítja.. – Akkor ezen az úton kellene elindulnod. Talán el is tüntetné az ilyen kirohanásaidat. – Ami mondjuk eléggé jó lenne, mert ki tudja kinek menne neki és kinek nem.
- Hát, igen... jó lenne ha megszűnne az egész létezni, de erre nagyon kevés az esély - válaszoltam olyan normális hangnemben, amit én már rég nem tettem, és teljesen őszintén beszéltem. Mindig szerettem segíteni másoknak, mivel én egy eléggé elcseszett gyönyörűség vagyok, de mások életét ezen kívül megmenthetném, és azzal én már teljesen jól érezném magam, hiszen valamit adhattam másoknak, az életüket, hogy még jobb legyen nekik. Nem szeretek csak úgy hirtelen ötlettől vezérelve átváltoztatni senkit sem, legtöbb esetben, csak olyankor teszem ezt, ha tényleg nincs más lehetőség, és ha ezzel megmenthetek valakit... - Belekezdek ebbe minél hamarabb - kacsintottam egyet Sean felé, és egy kicsi mosolyt is láthatott tőlem.
– Gondolkoztál már azon, hogy valakinek a segítségét kéred ahhoz, hogy teljesen kizárhasd? – Nem tudom, hogy melyik boszorkány segédkezne bármi ehhez hasonló dologban, de szerintem manapság már épp elegen hajlandóak bármire egy alku fejében. Csak valami olyasmit kell ajánlani a varázslatért cserébe, amire szükségük van. Bár nem tanácsos hagyni, hogy ők szablyák ki mi legyen. De néha az is megengedhető. Ha valami olyan dologról van szó, amire nagyon szüksége van az embernek. Mint például most Sofia esetében a békére és a nyugalomra. Bár azért azt nem mondanám, hogy bólintson rá minden őrült ötletre. – És miben gondolkozol, hogy mivel kezded? – A legjobb, ha van egy terve, ami szerint haladhat. Legalábbis számomra így lenne logikus az egész.
- Gondolkodtam már... de az egyik boszi, akinek a segítségét kértem, megpróbált átverni, de én sokkal okosabb voltam, és időben rájöttem erre - azt hiszik sokan, hogy olyan könnyen át lehet engem verni mindenféle aprósággal, de sokkal ravaszabb vagyok sokaknál... Elvégre jó ideje élek már, és elég nagy szakmai tapasztalatom van ebben is már. - Szóval, még nem találtam rá arra, aki igazán alkalmas lenne nekem - fejeztem be ezzel a mondatomat. Amikor megkérdezte, hogy mivel kezdem majd ezt az új dolgot, még nem igazán tudom. - Jó néhány évvel ezelőtt adományoztam több klinikának, és alapítványnak is rengeteg pénzt. Már akkor megindult bennem ez a valami, csak aztán abbamaradt - kissé szomorkásan nézelődtem, már-már majdnem könny szökött a szemeimbe, de tartottam magam. - Ez jó dolog, szerinted? - kérdeztem tőle egy nagyon halvány mosoly mellett.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Pént. Szept. 06, 2013 11:02 pm
– Manapság már a boszorkányokban sem lehet megbízni. Eléggé letértek úgymond a helyes útról. – Mondom ezt egy vámpírnak, mint aki erről már teljesen megfeledkezett. Úgy beszélek vele, mint bármelyik másik emberrel. Én egyértelműen megkergültem. Mondjuk egyszer tehetek kivételt, de azért ebből nem szeretnék rendszert csinálni. – Azt hiszem ebben a városban elég könnyen belefuthatsz egy olyan személybe, aki megfelelne. Ha nem is elsőre, de másodikra. – Elég sok boszorkány megfordult már a városban nem hiszem, hogy olyan nehéz lenne találni egyet, aki tényleg segítene és nem csak át akarja ejteni. – Hogy jó dolog? Még szép. Tökéletes kezdet. Kezdhetnéd újból ezzel talán.. Aztán meglátod, hogy mihez kapsz még kedvet. – Ha jó cselekedetekre sarkallom annyira nagy baj nem lehet az, hogy jóban legyek vele. Mikre gondolok.. Soha, de soha. Egyetlen egy vámpírt sem engedhetek túl közel. Annak egyáltalán nem lenne jó vége.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Szept. 07, 2013 7:23 am
- Nos, majd csak akad egy megfelelő boszorkány... - kisebb mosollyal mondtam Sean-nak, akit nem is tudom, mintha több száz éve ismernék, úgy dumálgatok vele itt. Most még valahogy az sem érdekel, hogy ő vérfarkas, mert túl jó társaság. - Akkor valamelyik nap utánanézek pár helynek, aminek szüksége lehetne ilyen célú adománynak - teljesen őszintén jelentettem ki, hiszen bár örök barátok tuti nem leszünk Sean-nal, de ha bármi van vele, engem megtalál, és segítek neki. - Tudom, hogy továbbra is ellenséges csapatban leszünk, de ha bármi kell, akármi... még védelem is, bátran keress meg, hívj fel, vagy bármi - komoly arccal mondtam ki ezt, nem szeretném, ha baja esne.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Szept. 07, 2013 12:54 pm
– Azt is csak úgy lehet találni, ha keres az ember. – Ember.. Végül is az.. De nem egészen. Most nem kezdhetek el ezen problémázni egyszerűen nem lenne helyes. Emberi módon beszélgetek vele most nem hagyhatom, hogy eluralkodjon rajtam megint a gyűlölet. – Na, ehhez sok sikert kívánok és remélem idővel minden rendben lesz veled és megtalálod azt a valakit is, akit igazán boldoggá tesz. – Biztos vagyok benne, hogy van valaki, akibe képes lenne beleszeretni. Talán pont egy emberbe fog beleszeretni vagy egy vérfarkasba ki tudja? Bár az mondjuk eléggé bonyolult kapcsolat lenne az már biztos. – Köszönöm.. Úgy lesz. – Habár nem hiszem, hogy valaha is képes lennék elfogadni a segítségét. A büszkeségem nem engedné. Képes vagyok megvédeni magamat és azokat, akiket szeretek. Ez jelen pillanatban két hölgyeményt takar. Habár Aurora-t sem tudtam megvédeni Kendra-tól, de mostantól kezdve jobban odafigyelek..
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Szept. 07, 2013 3:18 pm
/Csak erős idegzetűeknek, Iz, ha lehet Te ne olvasd!/
Nem fordultam felé. Nem érdekelt. Ismertem Tatjana művészetét, és élveztem is egykor, most mégis reméltem hogy nem keni össze a ruháimat. Mégis volt ott egy pillanat. A hirtelen csend. Na meg a visszahangzó szavak ami mégis rávett hogy forduljak és megnézzem miben is mesterkedik éppen. És nem tévedtem.
- Idefigyelj kiscsillag... nem bánt a bácsi, ha csöndben maradsz. – mosolyogtam hajolva a kistacskó szemeibe amikor elhúzott volna és nem is tudom mit éreztem. Vagy ezernyi gondolat száguldott a fejemben. A múlt. Érzések.. Olyanok amiket nem kívántam senkinek ezért…
- Régen sosem hibáztál! – emeltem meg a kölköt az ingénél fogva és lógattam Milena felé – Régen még nem féltél… ÖLNI! – húzódott a vigyorom szélesre miközben az ő kezeiben már egy élettelen test vergődött. – Hát hovááá.. lett az én réégi Tatjanám aki mindenkin átsöpör és kegyetlen!? – váltottam visítóba, de az egész csak színészet. Szerettem elengedni magam és vele.. nyugodtan megtehettem. – Pedig azt hittem tényleg nem változtál.. – fűztem hozzá lemondóan sajnálkozva majd visszanézve a kölyök szemeibe, egyetlen pillanat alatt vigyorogtam újra.
- Add át üdvözletem apádnak, kistacskó! Már vár rád.. – kacsintottam a gyerekre és egyetlen roppanás.. és a fiú halott teteme puffanva hullott le a földre.
- Na.. ezzel is megvagyunk. – vettem panaszos sóhajt a kezeimet törölgetve és újra Tatjánára néztem. – Nem arról volt szó hogy nem vérezed össze a ruhám? – emeltem szemöldököt a felém közeledő alakjára, és arra az izére.. a kezében.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Szept. 07, 2013 8:17 pm
Ember... de nagyon rég hallottam ezt a kedves kis szót, ami már soha nem leszek már, csak szeretnék tenni olyat, amit emberként is tettem volna. - Köszönöm - kacsintottam egyet Sean felé, nem tudom már magam sem, hogy mit szeretnék hirtelen tenni, de azt tudom, hogy mindent megteszek annak érdekébe, hogy túljussak mindenféle nagy dolgon. - Remélem, hogy még találkozunk - nagyon őszintén mondtam ezt neki, mert tényleg öröm vele beszélgetni, és még jó lenne majd egyszer valamikor újra ezt az egészet megtennünk.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Szept. 07, 2013 10:27 pm
Furcsán kedvesen viselkedem vele.. Valószínűleg, ha erre bárki később rákérdez az egészet letagadom. Hülye lennék bevallani, hogy jó pofiztam egy vámpírral. Oké.. Nem tűnik átlagos vámpírnak, de azért még sem fogok ezzel dicsekedni vagy mi. – Igazán nincs mit. – Élveztem a társaságát. Attól függetlenül, hogy mi is ő valójában. Bár elég sok mindent megosztott velem ahhoz képest, hogy egy puszta idegen vagyok. Mondjuk esélyes, hogy így akarta elnyerni a bizalmam. Ami azért még nem sikerült. Ennél azért több kell. – Szintúgy. – Válaszoltam mosolyogva. Legbelül reménykedtem, hogy nem kell rendszert csinálnunk a dologból, mert az rossz fényt vetne rám.
Nem is tudom, mi történt velem valójában, hogy-hogy ennyire közvetlen voltam egy rám veszélyes alakkal, aki nem mellesleg könnyen megölhetett volna akár fél perc alatt is... - Olyan rég vágyom arra, hogy nyugodt életem mint nagyon-nagyon régen... - sóhajtottam fel, majd az égre pillantottam fel, majd végül Sean-ra. - Utazzátok majd körbe a világot a szerelmeddel, megéri - mondtam neki mosolygósan, hiszen én már minden szegletét bejártam a Földnek, amit csak lehetett, jó kimaradt néhány ország, amiket én is szeretnék még megnézni.
Nem tudom mi vezérelt úgy igazából, hogy segíteni akartam.. Talán most az emberi oldalam győzedelmeskedett. Elég sok mindenben hallgatok úgymond a másik felemre. De mostanában talán kezdek egy kicsit felnőni és észhez térni Aurora-nak köszönhetően. Értelmet adott az életemnek.. Most már nagyon jól tudom, hogy mindennek súlya van.. Nem is kicsi. Régebben úgy viselkedtem, mintha megvesztem volna.. Mára ezen már teljes mértékben változtattam.. Legalábbis azt hiszem.. – Ehhez nem éppen a legjobb várost választottad. – Ha már csak azt néztük, hogy én miket éltem meg itt. – Biztos vagyok benne. – Ha az esküvő meglesz a nászúton körbeutazhatjuk, de még majd meglátjuk.. Nem tervezek előre semmit.
Az emlékek és az elmosódott lábnyomok a szem számára láthatatlanok, a figyelmes lélek mégis képes megérezni a régen elmúlt álmok és az idővel elhaló fiatalkori vágyak rezdüléseit. Ha valaki csendben megáll és szívével hallgatja a csillagfényes éjszakát, érezni fogja a szerelmet, amelyet hajdan oly sokan, oly sokféleképpen éreztek és fejeztek ki.
-Hmm sok a nő a listádon mondjuk vele még azt hiszem nem is találkoztam..-Emeltem égnek a szememet. Bárcsak nem lennék ennyire rohatt magányos már komolyan hozzá mennék egy fához is. Több mint 90 évig nem volt senki mert egy koporsóban feküdtem. Szét mar a szenvedés belül. -OKé hova menjünk? Igyuk le magunkat nem jó ötlet?-Mosolyogtam rá nagy széles vigyorral, majd a kezemet nyújtottam, hogy fel húzzhassam.
Játék adatok!
♠ Szószám.: 108 ♠ Játék címe.: Vissza a múltba ♠ Játék hangulata.: Össze zavarodott
– Hidd el, eléggé gyorsan kiürül a listám valamit úgy is el fogok rontani.. – Sóhajtottam egyet, mert tudom nagyon jól valamit el fogok bénázni. Hiszen ennyi nővel nehéz.. Már csak az is, hogy ne lépjem át mindegyikükkel a barátság határait vagy ne feszegessem.. Mindegyikük közel áll hozzám és egytől egyig gyönyörűek, ami megnehezíti a döntésemet. – Tökéletes. Legalábbis a számomra. Nem vállalok felelősséget azért, amit részegen művelek. – Mondtam egy vigyorral az arcomon, miközben felálltam.
- Tudom, hogy ez a város nem híres a nyugodtságáról - mosolyodtam el a mondaton, de miért is kellene nekem a nyugi, aki örök életű, és hát mindenben benne van. - Sok országban van ismeretségi köröm, szóval csak egy szó, és bármi el van intézve - mondogattam neki, hiszen biztos vagyok abban, hogy majd kér valamit tőlem valamikor, hiszen tényleg szeretnék több jót tenni a következőkben, mint rosszat.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Pént. Szept. 13, 2013 10:32 pm
– Már az lenne a furcsa, ha pár napig nem történne semmi.. – Mondjuk nem is tudnám elképzelni.. Mystic Falls az Mystic Falls. Érdekes emberek alkotják. Többségük imád keresztbe tenni a másiknak.. Ebből pedig létrejönnek a konfliktusok, amiknek soha nincs jó vége. – Ez nagyon kedves tőled.. Köszönöm.. Tényleg. – Nem tudok mást mondani rá, csak azt, hogy köszönöm. Ki gondolta volna, hogy egyszer, majd egy vámpír segítségét kérem.. Mert ebben még talán segítséget kérek.. Bár ki tudja mit kér érte cserébe.. Mondjuk nem úgy tűnik, hogy kérne bármit is, de lehet, hogy ez csak a látszat.. És a látszat néha csal..
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Szept. 14, 2013 7:22 am
- Jaj, ne is mondd... Az már több mint furcsa lenne - nevettem el magam, pedig ez egy elég komoly téma, de mindegy, én sosem olyan reakciót váltok ki, amilyet valójában kellene. - Igazán nincs mit, én örülök, ha segíthetek - egy apró mosoly, teljesen őszinte arc, és majd egy picit szomorkásabb hangulatom lett, de próbáltam enyhíteni egy újabb mosollyal.
Kezdőlap
