- Ha nem boldogulsz egyedül szólj, és kihajítom - motyogtam, majd ahogy hozzám bújt megöleltem. - Jó éjt, Tatia - simogattam meg a haját, és magam is aludni próbáltam.

- Nem, nem az. Örülök neki, hogy így van, mert én is kívánlak. De amint mondtam, ma jó kislány leszek és türtőztetem magam. - Odahajoltam hozzá és megcsókoltam, de mivel nem nagyon akartam olajjal locsolgatni a tüzet, ezért nem sokkal később elszakadtam tőle. - Aludjunk, mert holnap reggel le kell lépnem. Valahogy ki kell paterolnom Olivert a házamból. - Tettem hozzá magyarázat gyanánt, majd megvontam a vállam és hozzá bújtam, hogy érezzem a közelségét. - Jó éjt. - Suttogtam még halkan és ahogy lehunytam a szemeimet szinte abban a pillanatban magával ragadott az álom.

Megadóan sóhajtottam egyet, ahogy a vállamat kezdte simogatni.
- Értem én, és tudom, mire gondolsz... de olyan bűn az, ha kívánlak? - húztam a kezét a derekam alá, hogy érezze. - DE nem leszek erőszakos. Ha nem akarod, nem kell - motyogtam, még mindig kissé savanyú arccal, de már legalább nem haragosan. - Majd igyekszem a meglepetéssel. Vagyis hát... nem nekem kell igyekeznem vele - gondoltam a hibridjeimre. Mire jó egy szolgasereg, ha nem arra, hogy segítsenek?

Fújtam egyet és megcsóváltam a fejem. Ilyen nincs, egyszer akarom azt csinálni, amit kért tőlem, erre bedurcázik? Ne már! Így is elég sok minden jár a fejemben, ez egyáltalán nem kellett hozzá.
- Nik... - Simogattam meg a vállát. - Ígérem, hogy kárpótollak, amint megkapom a meglepetésemet, de... most értettem meg igazán, hogy mire gondoltál nemrégen. Hogy olyan jó így együtt lenni... csak szimplán együtt, mindenféle egyéb más nélkül. - Adtam egy csókot az arcára. - Érted?

- Értem - mondtam tompán, aztán elengedtem Tatiát. Marha nagy hatással lehetek rá, ha képtelen vagyok beindítani úgy, ahogy ő engem.
- Akkor... pihenjünk. Úgyis ki vagy készülve - tettem hozzá durcásan, majd megfordultam, és lehunytam a szemeimet. Nem esett jól a visszautasítás... most extrán nem.

Már a szemeimet is lehunytam, amikor Klaus hozzám bújt és a nyakamba csókolt. Elvigyorodtam a csókjai hatására és ujjaimmal lágyan beletúrtam a szőke hajába. - Azt mondtad, hogy a meglepetésedre szeretnéd tartogatni ezt az alkalmat, én pedig beleegyeztem. Sokkal szebb lesz akkor. - Motyogtam még mindig mosolyogva. - Éppen ezért leszek most jó kislány. - Kacsintottam rá és reméltem, hogy nem bánja a dolgot. Én csak azt akartam tenni, amit egy fél órával ezelőtt kért tőlem, semmi mást.

Tatia ledobta a törülközőt, és mellém csúszott az ágyba, aztán úgy gömbölyödött össze mellettem, mint egy álmos kis cica.
- Mmmm... - dünnyögtem, és hozzábújtam. - Tényleg aludni akarsz? Gondoltam, én jobban kikészíthetnélek. Édesebb lesz utána a pihenés, meglátod - súgtam a fülébe, és megcsókoltam a nyakába. - Iszonyúan vágyom rád...

Visszajöttünk a szobába és figyeltem, ahogy Klaus a takaró alá mászik, csak ezután bontottam le a törölközőt egy apró sóhaj kíséretében, hogy aztán ravasz mosollyal nézzek rá.
- Megyek már, ne légy türelmetlen. - Kacsintottam rá és leültem az ágyra, majd befeküdtem mellé és magamra húztam a takarót. - Pihenjünk, mert eléggé kikészültem az utóbbi időben. - Ejtettem a fejem a párnára, majd mégis felhajoltam, hogy adjak egy csókot Klaus szájára.

(fürdő)

A szobában kellemes meleg volt a kandallóban ropogó fahasáboknak köszönhetően, így hát csak a takaró alá másztam, és várakozásteljesen néztem Tatiára.
- Nem harap a párna - vigyorogtam. - Jöhetsz. És zavarni sem fog senki, ne aggódj. Na gyere, mássz mellém - ütögettem meg a takarót.

- Én is utálom, de ha választani lehet a vadászat, és közted, habozás nélkül téged választalak - szóltam Tatia után, majd sarkon fordultam, és lesétáltam az emeletről.

(konyha)

- Sajnálom édesem, te akartad. - Kacsintottam rá és felültem a szőnyegen. Bólintottam az ötletére, ezért az ülésből is felpattantam és így néztem rá. - Utálom azt a vérnek nevezett tasakos izét, de jöhet. Jobb, mint a semmi. - Vontam meg a vállamat szemforgatva. - Te hozd a vacsit, én pedig megengedem a vizet. - Hajoltam hozzá egy rövid csókra és átsétáltam a fürdőbe.

Klaus fürdőszobája

- És nem lehetsz ennyire kegyetlen... - ejtettem a fejem a szőnyegre úgy, mint akit letepert valami hirtelen ragály, és az utolsókat rúgja. - Fel vagyok ajzva, te meg képes vagy várni - sóhajtoztam. - De rendben, elfogadom a döntést. Várjuk ki azt a pár napot - bólintottam, majd az ágyra néztem.
- Szép nagy ágy, ahogy látod. Kényelmesen elférünk. És ami azt illeti, szeretnék reggel úgy ébredni, hogy itt vagy mellettem. Nos, mivel a vacsora kimaradt, hozok fel néhány tasak vért. Mit szólsz ha azt mondom, engedj nekünk addig egy kád forró, habos vizet?

Készségesen oldalra biccentettem a fejemet, hogy jobban hozzáférjen a nyakamhoz és mosolyogva hallgattam a szavait. Boldognak éreztem magam. Újra.
- Rendben. - Sóhajtottam egyet. - Akkor várjunk a meglepetésedig, de ugye tudod, hogy már nagyon fúrja az oldalam a kíváncsiság? - Kérdeztem kiskutya-szemekkel, viszont nem akartam, hogy elárulja a tervét. Most talán kibírom, hogy ne tudjak meg mindent rögtön.
- Szóval ezzel azt akarod mondani, hogy van egy saját hibridem? Milyen szerencsés vagyok. - Vigyorodtam el, aztán hallgattam pár másodpercig. - Ugye itt tölthetem az éjszakát? Semmi kedvem hazamenni. - Szólaltam meg végül.

Nem válaszoltam, csak lehajoltam, és végigcsókoltam Tatia nyakát.
- Nagyon finom vagy. Ízletes... és gyönyörű - simítottam néhány kósza hajtincset ki az arcából. - És most legszívesebben... tudod, mit tennék veled - vettem nagy levegőt, hogy lecsillapodjak. - De mint mondtam, terveztem valami meglepetést neked. És szeretném, ha... ha majd akkor történne meg. De ha nagyon rámenős vagy, nem fogok tudni ellenállni - vágtam álszent képet. - Ergo öné a döntés, Miss Petrova. Nem kevesen mondhatják el, hogy betörtek egy hibridet, tehát értékeld a pozíciódat - koppantottam az orrára játékosan.

Nagyokat pislogtam, hiszen pont ettől féltem. Féltem attól, hogy ismét belé szeretek és tartottam attól is, hogy mi lesz akkor, ha ugyanaz történik, ami pár hónappal ezelőtt? Hogy utat engedek ezeknek az érzéseknek, utána pedig koppanok egy jó nagyot... abba belehalnék. Vagy ha nem, akkor a világot irtanám ki fájdalmamban. Melyik a jobb lehetőség? Még magam sem tudom.
- De... jó így. - Nyögtem ki végül bólogatva egy nagyon apró és nagyon halvány mosoly kíséretében. - Örülök, hogy... így érzel. - Motyogtam egy kicsit magabiztosabban.

- Ezen így meg kell döbbenni? - vontam fel a szemöldökömet. - Tatia, te vagy nekem az örök szerelem. Szerethetek másokat, volt rá példa bőven, de senki, soha nem lesz olyan az életemben, mint te - cirógattam az arcát és száját ujjam hegyével. - És igen. Ez az igazság, hogy így érzek irántad. Ha nem így lenne, most nem lennénk itt együtt... így. Úgy értem, csaknem úgy, mint annak idején. Vagy... nem jó így neked? - bizonytalanodtam el elkomorodva.

Elvigyorodtam. Én is régen éreztem már ennyire emberinek magamat és kezdett bennem körvonalazódni az, hogy talán előtte nem is kell olyannak mutatkoznom, mint akárki más előtt. Hogy talán... egyszerre lehetek ilyen és az az önző dög, aki lenni akartam.
Nevetve néztem a szemeibe, amikor maga mellé fektetett, de ez a vigyor lefagyott az arcomról, helyett döbbenet ült ki rá. Tudtam, hogy őszinte, hallottam a hanglejtésén, hogy a szavai komolyak, mégis meglepődtem. Vagyis inkább... nem tudtam, hogy mivel szolgáltam rá erre.
- Ez igaz? - Kérdeztem kissé bambán. - Tényleg szeretsz?

- Akkor azt hiszem, mindenképpen folytatom - mosolyogtam rá Tatiára, ahogy a csípőmre ült, és szenvedélyes, tüzes csókot adott, majd felnyúltam, hogy meg tudjam simogatni az arcát, és elgondolkodva néztem rá.
- Most, ebben a pillanatban tényleg úgy érzem magam, mint az a reszkető térdű fiú, aki először voltam veled - hunyorogtam vidáman, aztán magam mellé gurítottam, és jókedvűen néztem a nevető arcába.
- Tatia... valamit el kell mondanom - vettem nagy levegőt, és kimondtam valamit. Olyan őszintén, amire soha nem tartottam volna magam képesnek.
- Szeretlek - súgtam halkan. - Az egész bolond, őrült, hatalommániás hibrid mivoltomban szeretlek. És szeretlek úgy is, mint a hajdani Nik.

Lehunytam a szemeimet, így kényeztettem őt. Azt akartam, hogy neki jó legyen és élvezze, ezért kicsit meglepődtem, amikor felhúzott magához, ám én is szaporábban vettem a levegőt annak hatására, hogy a felsőm alá nyúlt és először a hasamat, később pedig már a melleimet cirógatta.
- Ha ezt folytatod... nem leszek képes leállni... - Suttogtam, aztán a felsőm aljához nyúltam és lekaptam az magamról. A csípőjére ültem, lehajoltam hozzá és kezeim közé fogtam az arcát, hogy szenvedélyesen, vággyal és tűzzel telve megcsókoljam.

Lehunytam a szemeimet, így adva át magam annak az érzésnek, amit ő váltott ki belőlem... szinte feloldódtam ebben a testetlen lebegésben, csak akkor sóhajtottam hatalmasat, ahogy már nem a bokszeremen éreztem simogató ujjait, hanem közvetlenül az izgalmamon... ami már ennyitől is sikeresen erőre kapott. Az pedig már csak a hab volt a tortán, ahogy nemsokára forró ajkait is megéreztem magamon, és szinte görcsbe rándult hasizmokkal fogadtam a kényeztetését.
- Ez így nem fair... - dörmögtem, majd felhúztam magamhoz. - Nem fair, hogy csak én kapok. Nem szeretek adós maradni - kezdtem el simogatni a hasát, és egyre feljebb jutottam a felsője alatt, míg lágy mozdulatokkal el nem jutottam a melleihez, hogy cirógatni kezdjem őket.

Bólintottam kérdésére, ujjaimat becsempésztem a nadrágja alá, közben pedig a másik kezemmel a cipzárt is lehúztam a ruhadarabon, hogy lentebb tudjam tolni a csípőjén. Éveztem a helyzetet, arcára pillantva pedig elégedett is voltam. Az hiszem, hogy erre a nyugalomra volt most szükségem, semmi másra.
Egy nagyon rövid ideig csak az alsóján keresztül ingereltem őt, hogy egy kicsit húzzam az agyát, ám aztán azt is letoltam róla és ujjaimmal most már a férfiasságát simogattam. Először lassan, majd egyre jobban fokoztam a tempót és - masszázs ide vagy oda - hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam, hogy a hasára adjak apró csókokat, majd az ajkaimat is bevessem a kényeztetésben.

Valami különös fényt láttam meg Tatia szemeiben, a szokásos ravasz kis csillogáson kívül. Nem tudtam volna neki nevet adni. Vágy? Némi béke? Vagy csak valami, ami közel állt a boldogsághoz? Nem volt időm, sem lehetőségem töprengeni rajta, mert máris egy gyengéd csókot lehelt a vállamra, aztán egyre lejjebb, és csakhamar masszírozó keze is csatlakozott az ajkához. Mire a nadrágom övéhez ért, már szinte kapkodtam levegő után. Nagyon tetszett a helyzet.
- Megtennéd, hogy... folytatod? - bukott ki belőlem a kérés, és akaratom ellenére is összerezzentem, ahogy benyúlt a nadrágom alá, és ott is megérintett.
- Igen... így gondoltam - hunytam le a szemem jólesően. Valahogy ez a helyzet, ahogy most voltunk... csak mi ketten, mintha loptunk volna némi örömöt és boldogságot magunknak, sokkal élvezetesebbé tett volna minden egyes érintést. Ezer éve éreztem utoljára ilyet, ilyen intenzíven.

Félrebiccentett fejjel és mosolyogva figyeltem, ahogy a nadrágja felé intett, de a későbbi szavaira megráztam a fejemet. - Ráérsz még viszonozni. Most viszont megengedem, hogy mohó legyél, szóval... befejezem, amit elkezdtem. - Gyengéden az ajkaimba haraptam és az illóolajért nyúltam, hogy újra a tenyereimre csöpögtessek egy-két cseppet, majd közel hajoltam Klaus-hoz, de félúton meggondoltam magam és nem a szájára, hanem a kulcscsontjára adtam egy csókot, aztán a mellkasát is ugyanúgy kezdtem el masszírozni, mint a hátát. Áttértem a karjának eme oldalára, majd az oldalára, mozdulataim következő állomása pedig a hasa volt. Érzékien simogattam és masszíroztam a kockáit, aztán ujjaim lejjebb csúsztak a csípőjére. Egy kis ingerlés után kigomboltam a nadrágját és a szemeibe néztem. Ha tetszik neki, akkor folytatni fogom.

- Különleges kívánság? - kérdeztem, majd óvatosan hasra fordultam, és rámosolyogtam Tatiára. - Nos... lenne - intettem szememmel a nadrágom felé. - Ha már masszázs... de nem vagyok mohó. Azt ígértem, viszonozom a dolgot. Szóval ha gondolod, jöhet a helycsere. Lehet, hogy nem leszek olyan ügyes, mint te, de majd igyekszem - pislogtam.

Elégedett mosolyra húztam a számat sóhajait és szavait hallva, miközben tovább masszíroztam a hátát. - Tudom. - Súgtam lehelethalkan a fülébe, amikor azt mondta, hogy isteni kezeim vannak. - Volt időm kitanulni, hogyan használjam őket. - Adtam a nyakára egy apró csókot, aztán visszahajoltam az eredeti helyzetembe és pár percig még a hátát masszíroztam, de vigyáztam a sebeire, amiket anno miattam szerzett. Utoljára ezer éve láttam ezeket a sebhelyeket ilyen közelről, amikor a hátára kerültek.
Néhány perc után lassan áttértem a vállára, aztán le a karjára és az alkarjára, majd vissza a hátára. Érintésem lágy volt, kedves és figyeltem arra, hogy a lehető legjobb legyen neki és jól érezze magát. - Van valami különleges kívánságod? - Kérdeztem halkan.