Azt kérdezte, hogy így akarom-e ezt most, én pedig válaszoltam neki. Habár nem öntöttem szavakba, csak kapott egy kis dünnyögést, meg azt, hogy az ujjaim továbbra sem hagyták abba az ingerlését. Ő viszont másképp gondolta el ezt az egészet, ezt a tudtomra is adja azzal, ahogy megpróbál eltolni magától. Értem én a célzást, de nem fogom hagyni, hogy érvényesüljön. Legalábbis egyelőre még biztosan nem. Ezért is döntök úgy, hogy akár tetszik neki, akár nem, de folytatom ezt az egészet, csak már úgy, hogy neki is kényelmesebb legyen. Mert ha valamiben, abban egyetértek vele, hogy egyáltalán nem volt valami komfortos az előbbi pozíció. De bőven el tudtam boldogulni. Akármennyire is elrontottam a buliját, úgy érzem, sikerült legalább egy kicsit kárpótolnom őt. De még hosszú az este, szóval szerintem a végén már örülni is fog neki, hogy eljött arról a helyről. Én kétségkívül boldog vagyok, hogy nem maradtam végül itthon, hanem inkább elmentem abba a bárba, hogy beszéljek vele. Na meg újabb dolgot megtudott rólam. Hogy rohadt jól tudok masszírozni. A végén gyakran visszatérő vendégem lesz. Bár nem kizárt, hogy azok az alkalmak is hasonlóba fulladnának, mint amibe most. Nem mintha ez zavarna. El is repítem tehát a csúcsra, aztán pedig mosolyogva nézem őt, ahogy próbálja rendezni a sorait. Eléggé kikészült, ez pedig csak még szélesebbé teszi a vigyort az arcomon. De nem tököl sokat, már húz is oda magához, hogy újra megízlelhesse az ajkaimat. Tarkójára téved az egyik kezem, és hajába túrok, miközben szenvedélyesen viszonzom a csókját, a másikkal pedig az egyik mellét markolom meg. - Mi az, hogyhogy nem rejtegeted már őket? Belemosolygok, mikor a nadrágomba csúszik a keze, aztán pedig nem sokkal később már el is kezdi rólam lefejteni a farmert. Hülye lennék megakadályozni, akármennyire is tudom, hogy egy ördögi dög tud lenni ilyenkor, és nem kizárt, hogy most is kínozni fog, amennyire csak tud. Segítek neki leszedni a nadrágomat, aztán pedig az alsómat is, miközben ajkaimmal áttérek az egyik mellbimbójára, és azt ingerlem tovább egy rövid ideig. Végül viszont hagyom, hadd érvényesüljön, és a hátamra fordulok vele együtt, hogy ő lehessen felül, aztán pedig át is adom neki a stafétát. - Kápráztass el! Mondom neki továbbra is egy mosollyal az arcomon.
Egyszerűen csak egy diadalittas mosoly kúszott az arcomra, hogy megnyertem ezt a „csatát” is, mint megannyi mást. Sokak szerint tőrtető kis fruska voltam, vagy vagyok, de szerintem meg nem. Inkább csak sok esetben céltudatós és ha valamit a fejembe veszek, akkor azt véghez is viszem, vagy éppen megszerzem. Cole-val se volt egyszerű eleinte, de végül beadta ő is a derekát és szerintem azóta se bánta meg, vagy legalábbis azokat a perceket nem, amiket együtt töltöttünk, a többivel meg eddig se foglalkoztam, akkor miért tenném most? - Hmm, akkor lehet itt lenne az ideje mind a kettőnket „megbüntetni”. – a hamiskás mosoly pedig ott bujkált az arcomon, de ez is inkább megint csak egy húzás volt, egy fura előjáték része, mint megannyi apró mozzanata a ma estének, ahogyan a többi estén is lenni szokott. Hamarosan pedig kényes vizekre is evezünk, de már nem szavakkal, hanem sokkal inkább tettekkel, hiszen sok esetben a beszéd feleslegessé válik és csöppet sincs ellenemre az új fordulata az estének. Még jobban is alakul, mint terveztem. Nem mintha hasonló terveim nem lettek volna estére, de hát egyik verzió se lett volna olyan jó és egyszerre bosszantó, mint esetleg vele lehet a szeretkezés. Vele szemben nem mindig tudtam átvenni az uralmat, vagy éppen én irányítani kedvem és kínom szerint, ez pedig még inkább adott egy kis pikantériát az együttlétünknek. Az ujjaival pedig könnyedén vesz birtokba, miközben a testem egyre inkább nem csak kezd ébredezni, hanem egyre inkább kezd felhevülni, amikor meg közelebb hajol hozzám, akkor a közelsége még inkább megőrjít, meg persze ajkának a játéka is, így szerintem érthető, hogy én se maradok kőszobor, hanem a testem nagyon is reagál minden egyes érintésére, ingerlésre. Viszont újra előtör az, hogy nem így akarom, ezt pedig szóvá is teszem. Viszont, amikor ujjainak a játékával reagál csak rá, akkor még szép, hogy megpróbálom ellökni őt, de hát a farkasom erejét most se vetem be ellene, így esélyem sincsen, viszont ezzel egyúttal saját magamat is megszívatom, hiszen már annyira közel volt az a pont, az a mámor, de persze nem lehet az enyém. Mintha csak az ellenkezésem miatt akarna megbüntetni. Könnyedén fordít hagyat. Kíváncsian fürkészem őt, miközben a felső lekerül róla, közben pedig a bugyim is idővel könnyedén siklik le végig a lábamon, hogy utána a többi ruha között kössön ki. Hamarosan pedig a nyelvét veti be ellenem, aminek köszönhetően ismét sóhajtok. Amikor viszont az ujjait is beveti, akkor érzem azt, hogy elvesztem. Az ujjaim könnyedén tekerednek a lepedője, vagy az-az anyag köré, ami alattunk terül el, miközben a testem beleremeg az oly áhított orgazmusba, amit már majdnem az előbb is sikerült elérnem, de persze a tettemnek köszönhetően ő inkább visszarántott onnan. Pihegek és alig kapok szinte levegőt, mintha hirtelen valaki felcsavarta volna a fűtést a szobában. Keresem őt a tekintetemmel és ha van lehetőségem rá, akkor közelebb húzom őt magamhoz, hogy ajkait megízleljem ismét, közben pedig a kezem pontosan arra a helyre vándorol, ahova egy úri hölgy keze talán sose siklana, de valahogy nem érdekel. Vágyom rá és akarom őt. A nadrágját pedig könnyedén kezdenem el lefejteni róla, hacsak meg nem akadályoz benne, mert még mindig inkább ő akarna irányítani, ha már múltkor én irányítottam és kicsit talán fel is ültettem őt nem egyszer, amikor ingereltem őt, majd rövid időre lógva is hagytam. Sose mondtam, hogy tiszta lapokkal játszom.
- Ezzel, ha akarnék sem tudnék vitatkozni. Néha meg kell valamivel spékelni az életet, mert különben tényleg unalmas lenne az élet. Bár az én magánéletem az elmúlt években eléggé egyhangú volt így is, aztán ennek a csajszinak a betoppanása volt, ami rendesen felborította ezt. Egyáltalán nem bánom, sőt, nagyon is örülök neki, hogy már nem csak annyiból áll egy napom, hogy dolgozok, hazajövök, foglalkozok Lilah-val akármennyi időt is, aztán pedig alszok, ezt pedig minden nap újra és újra megismétlem. - Hm… úgy néz ki akkor, hogy mind a ketten hibásak vagyunk. Kezeimmel pedig más vizekre evezek, és azt is sikerült észrevennem, hogy Wanda kicsit megélénkedik ennek köszönhetően. És egyáltalán nem a rossz értelemben. Ha kényelmetlen lenne neki ez az egész, amit csinálok a testével, akkor biztosra veszem, hogy vagy mondaná, vagy pedig tenne ellene valamit. Elmosolyodok, ahogy egyből reagál a teste arra, mikor a legérzékenyebb pontjához érek. Nem csak neki, nekem is jól esik végre újra megérinteni őt ilyen kényes területen. Az pedig plusz örömmel tölt el, hogy élvezetet is tudok ezzel okozni neki. Nem sokkal később pedig belé hatolok, és el is kezdem mozgatni benne az ujjaimat, miközben kicsit előredőlök mellette, és a nyakát csókolom meg. Továbbra sem vettem sietősre a dolgot, szépen lassan ingereltem őt odalent, miközben lágy csókokat adtam a nyakára. - Mhm. Kérdésére csak ennyit válaszolok, és kicsit gyorsabbra is veszem most már a tempót, és egészen addig kényeztetem őt, míg el nem éri azt a pontot, hacsak nem tesz valami olyasmit. Ha tesz, akkor nem hagyom továbbra sem érvényesülni, és mielőtt elérné az orgazmust, úgy fordítom a hátára, és húzom le a bugyiját, majd veszem le a pólómat, és hajolok le a legérzékenyebb pontjához. Amennyiben hagyta, hogy már először a csúcsra repítsem, akkor sem változik semmi, és elkezdem a nyelvemmel kényeztetni őt odalent, valamivel később pedig ujjaimat is ismét bevetem, és úgy folytatom az ingerlését. Ha először nem állított meg, és hagyta, hogy végigvigyem azon, amin akartam, akkor most másodjára repítem már őt a csúcsra. Nem tagadom, én is egyre jobban felizgultam ennek köszönhetően, de már az is élvezettel tölt el, hogy neki okozhatok ilyen érzéseket.
- Akkor hol maradna a móka, a kacagás és a kihívás, ha csak a természet adta lehetőségeimre hagyatkoznék? - kérdeztem vissza ártatlanul, hiszen néha sokkal édesebb a jutalom, ha azért meg kellet küzdeni, vagy nem egyből pottyant az ember ölébe. Mondhatni egy kisebb sikerélmény is lehet a férfiaknak, ha éppen nem a „szarvukat” töröm le azzal, hogy éppen pofára ejtem. Csak megrántottam a vállaimat a követkő kijelentésére, hiszen ki miben mesteri az mind-mind részletkérdése. Így inkább hagyjuk is, mert nem hiszem, hogy amiatt lennénk itt, mert éppen erről akarna csevegni. Meg abban se vagyok biztos, hogy csevegni szeretne annyira. Főleg olyan képek után, amiket kapott. Mosollyal az arcomon figyelem őt, miközben végül szép lassan a melltartó is lekerül rólam, hiszen nem olyan régen meg tárgyaltuk azt is, hogy nem éppen vagyok angyali teremtés és eléggé ördögi játékokra vagyok képes, így nem csoda, hogy nem villantom meg neki teljesen a kebleimet. Hiszen akkor hol maradna a „móka” és a „küzdelem”. Meg akkor nem kizárt, hogy a jól beígért masszás is elmaradna, vagy éppen kicsit másképpen értelmezné, mint amire gondoltunk eredetileg. - Nem tudtam, hogy kérdeznem kell, hiszen néha mesélsz magadtól is. – feleltem könnyedén, miközben a hajamat kicsit megigazítottam, hiszen eléggé hosszú volt már és nem szerettem azt se, amikor teljesen az arcomat terítette be. Éreztem, ahogyan egyre lejjebb halad a kezével, de még se állítottam meg. Most ahhoz túlzottan is jó volt ott feküdni és élvezni a kezének a játékát. Egyre inkább rám telepedett a pilledtség is egészen addig a pillanatig, míg a keze a combomon egyre inkább feljebb és beljebb nem haladt. Akkor azért az érzékeim is egyre inkább életre keltek és a fáradtság is könnyedén röppent arrébb, de mielőtt még bármit is tehettem volna a csipke bugyin keresztül is megéreztem a kényeztetését, mire a testem automatikusan reagált. Ahogyan egyre inkább kényeztetni kezdett úgy rándult egyre inkább görcsbe a lábam köze és hirtelen az egész testemen szétáramlott az elmúlt két hiányának az érzése, hiszen vele mindig is kicsit másabb volt az együttlét, mint másokkal, de mielőtt még esetleg mozdulhattam volna, vagy változhattam volna a pozíción, azelőtt egyszerűen csak megéreztem, amint belém hatol az ujjaival. A lábam köze még inkább görcsbe rándult és kéjes sóhaj tört fel a torkomból, miközben a játéka nem maradt abba, hanem egyre inkább ingerelt, így pedig az én „csípőm” is, amennyire így lehetséges volt még inkább mozgolódni kezdtem. A percek múlásával pedig egyre inkább kezdtem elveszni a játékában. - Tényleg ezt akarod, így? – kérdeztem kicsit nyöszörögve, hiszen nem volt éppen könnyű beszélni, miközben a testemet akarta milliónyi darabra "széttépni". Kár lenne tagadni, hogy nem volt jó érzés, de azért hason fekve annyira nem volt kényelmes se, meg nem is láthattam őt, meg jobban vágytam arra, hogy a férfiasságával töltsön ki, mintsem az ujjainak a játékára, még ha képes volt azzal is elvenni az eszemet még inkább.
- Nem értem, miért van szükséged trükkökre. Gyönyörű vagy, már ezért is dögölhetnek utánad a férfiak. Igazi sármőr vagyok ezekkel a folyamatos bókokkal. Mondjuk komolyan is gondolom, amit mondok. Az meg egy teljesen másik kérdés, mennyire nem tetszik nekem, hogy másokat is ugyanúgy beenged a ruhái alá, de ez csak az én problémám, meg hogy jobban elkezdtem kötődni Wandához, mint azt először akartam. De ő nem tűnik olyasvalakinek, akit a kötöttségek túlzottan érdekelnék, szóval nem fogok rázúdítani semmit. Jól megvagyunk így is jelenleg. - Ha így van, akkor mesterien csinálod. Eléggé bulizós fiatal Wanda, és ehhez az alkohol is közel elengedhetetlen a fiataloknak. Azt pedig nem tudom, hogy ő mikor kezdhette ezt el, de ha már elég régen, akkor elég valószínű, hogy a tűrőképessége a piák tekintetében nagyobb, mint egy átlagos emberé. Mosollyal felelek csak a válaszára. Még, hogy nem tudom, milyen ördögi is tud lenni. Nagyon is jól tudom, hisz nem egyszer volt, hogy engem is teljesen kikészített, de ez csak az első alkalmaknál mutatkozott meg a külvilágnak is, ezzel együtt Wandának. Azóta már megtanultam kezelni ezeket, több-kevesebb sikerrel. De a tényt továbbra sem cáfolom meg, hogy rendkívül kegyetlen tud lenni a férfiakkal. Legalábbis nagyon kétlem, hogy csak velem lenne így. Megrázom a fejemet, arcomon egy mosollyal, ahogy eltakarja a melleit előlem. Mintha nem láttam volna már többször is őt teljesen csupaszon. De azért érzem, hogy ebben van egy kis incselkedés is a korábbi tettemnek köszönhetően. Imádom ezt az adok-kapok játékot. És látszólag Wandát is teljesen sikerül levennem a lábáról a masszázzsal, hisz nem egyszer hagyják el kellemes sóhajok az ajkát, meg azt is érzem, ahogy egyre jobban ellazul. Jót mulatnék, ha tényleg bealudna ennek köszönhetően. - Nem kérdezted sosem, hogy mihez van született tehetségem. Mondom neki mosolyogva, a masszázst pedig tovább folytatom, egyre lejjebb haladva, és én is úgy mozdulok, hogy kényelmesen tudjam mindezt csinálni. A formás fenekén áthaladva a lábaival folytatom, méghozzá először a vádlijaival, aztán feljebb haladva az egyik, aztán a másik feszes combját dolgozom meg. Aztán pedig még feljebb haladok, és már a combjai belső oldalával folytatom, szépen lassan téve mindezt, ha pedig túlzott ellenkezést nem kapok, akkor pedig ujjaim a legérzékenyebb pontjáig mozdulnak, és kicsit el is kezdem őt ott simogatni a fehérneműjén keresztül. Továbbra sem sietősen, hanem teljesen ráérő tempóban. Aztán pedig kicsit tovább lépve az egészen félrehúzom a bugyiját egy kicsit, és ujjaimmal is belényomakodok, úgy folytatva a… „masszázst”.
Csak bólintottam egy aprót, de nem firtattam tovább. Nehéz lenne vitatkozni vele, hiszen nem ismeri a múltamat, ahogyan azt se tudja, hogy amit mutatok az csak látszat, vagy tényleg ilyen vagyok. Én inkább az utóbbira tippelnék, hiszen mindig is hasonló típus voltam és kötve hiszem, hogy valaha ez változóképes lenne, de nem is akarok senki kedvéért megváltozni. - Kár, pedig szerintem egészen könnyű dolgot lenne, de az is igaz, hogy akkor talán jobban hasonlítanál rám, hogy mindenféle trükköt bevetsz azért, hogy mások ágyában köss ki, vagy csak szórakozz velük. – gondolkoztam hangosan, hiszen vélhetően ő is pontosan tudta azt, hogy nem ő az egyetlen férfi az életemben. Inkább ő az egyetlen, akivel többször is összegabalyodtam. Így valamennyire ő tényleg kivétel, de arról már fogalmam sem volt, hogy ő ezzel mennyire is van tisztában, vagy mit gondol arról, hogy esetleg másokat is beengedtem a ruhám alá, de hát sose kérdeztem és nem is fogom. Tudja, hogy részben milyen vagyok, így akár most is mondhatta volna azt, hogy nem jön és kész. - Vagy csak jól leplezem. – tettem úgy, mint aki véresen komolyan gondolja, de szerencsére egészen jól hozzászoktam már a piákhoz és nem most fog megártani nekem se. A bárban tény, hogy nem sajnáltam magamba önteni a különféle italokat, de tény, hogy a bor nem fog megártani nekem. Vagy legalábbis nem most, de mégis jól esik és mennyei az íze is. Pedig nem voltam sose nagy boros, inkább jobban szeretem a rövidebb és erősebb italokat, de hát mindig be kell érni azzal, ami van. Nahh, meg a hangulathoz se árt. - Ohhh, nem is sejti, hogy mennyire az tudok lenni Mr. Gibson. – szólalok vissza mosolyogva és egy kisebb nevetés keretében, hiszen tényleg eléggé ördögi tudok lenni, ha az akarok lenni és részben ő is megtapasztalta már, hogy mennyire tudom az emberek agyát húzni, játszadozni velük, ha éppen úgy tartja kedvem. De hát ilyen az élet, néha kellenek ilyenek is, hiszen ha minden túl könnyedén jönne, akkor mit becsülnénk meg az életben? Semmit! Ajkai érintésének köszönhetően egy-egy apró sóhaj szökik ki az ajkaim között, ahogyan abba is beleborzongok, ahogyan az ujja a gerincem vonalához ér többször, miközben lehúzza a cipzárt. Tudom, hogy most éppen ő akarja szívni a véremet és túl jól megy, hiszen mindig is képes volt megőrjíteni. Hamarosan pedig a fekete mini ruhám a földön köt, hogy utána az ágyra dőljek, de előtte még könnyedén váltam meg a melltartómtól, hogy utána a kezemmel takarjam el a halmaimat, de persze előtte azért lopva láthatta azokat, mintha csak a korábbi ingerlését, húzását akartam volna viszonozni. Aztán pedig könnyedén hagyom, hogy az ujjaival ismét elvarázsoljon és kicsit ellazítson. Néha egy-egy sóhaj, vagy hümmögés elhagyja az ajkaimat, ahogyan élvezem, de nem beszélek. Most jó egy kis csend, amiben szinte sosincs részem az őrült életmódomnak köszönhetően. Ahogyan pedig telnek a percek úgy kezdek egyre inkább ellazulni és még inkább jól érezni magam. Mondhatni szép lassan szerintem tök simán is bealudnék, ha ez így megy még tovább. Szerintem legalább 10 perce masszírozott, amikor megtörtem a csendet. - Talán szakmát kellene váltanod. Ez túl jó és nem is értem, hogy eddig ezt miért titkoltad el előlem. – szólalok meg játékosan és kicsit komolyan is, de nem mozdulok meg, mert ahhoz túlzottan is jó. És ezt a testem beszédéből, vagy az apró hangokból is kiveheti, amik néha elhagyják az ajkaimat.
- Mondjuk úgy, hogy megérzés. Nem nagyon néztem utána a múltjának, mert úgy voltam vele, ha majd akarja, elmondja. Na meg nem mindig mutatjuk azt a világnak, amik valójában vagyunk. Egyeseknél ez egy védőmechanizmus, ki tudja, talán Wandánál sincs ez másképpen. De nem tudhatom biztosra, mert ahogy mondtam, nem ismerem a múltját, pedig ha tudnám, könnyebben tudnék válaszolni a kérdésére is. Ehelyett inkább csak a megérzésemre hagyatkozok. - Maradjunk annyiban, hogy főztem már másoknak is, de főként magamnak. Semmi olyan szándékom nincs vele, hogy a te szavaiddal éljek, „levegyem a nőket a lábukról”. Pláne, mert nem igazán vagyok az a nagyon csajozós típus. Wandával is véletlenül akaszkodtunk össze, jókor voltam jó helyen, aztán pedig a többi már jött magától. De olyan, hogy elmenjek egy szórakozóhelyre ismerkedni, vagy akár munkán belül meghívjak valakit egy randevúra… az nem vall rám. Nem igazán kerestem a nők társaságát, ami azt illeti. - Nem vagy te olyan részeg, mint azt beállítod, egy bor pedig végképp kétlem, hogy megártana. Nekem legalábbis sosem szokott, ihatok két üveggel is, nem lesz tőle semmi bajom. Többel pedig úgysem próbálkozok meg, mert bőven sok lenne nekem az előbb említett mennyiség is, hogy ne legyek utána erre szomjas. - Kegyetlen kis dög maga, Ms. Carson. Arcomon mosoly bujkál, ezzel adva tudtára, hogy ne szívja mellre, amit mondtam. Bár nem is olyannak ismertem meg, mint aki ilyenekre besértődne. Az másik kérdés, hogy szereti kiforgatni a szavaimat, ha úgy tartja kedve, de engem ezzel nem tud eltántorítani. Vagy fűzöm tovább az adott beszélgetéstémát, vagy pedig egy „lapozzunk” szócskával terelem el. A borosüveget hozom magunkkal, és lerakom Wanda pohara mellé. Nem válaszolok a kérdésére, hanem egyszerűen csak odalépek hozzá, és szép lassan elkezdem lehúzni a ruhája cipzárját, miközben néhány lágy, ingerlő csókot nyomok a nyakára. Én is szeretem őt húzni, ahogyan ő engem, ez elég evidens. Mikor a cipzár eléri a végpontját, utána ha akarja, segítek még kihámozni őt a ruhájából, de ha megoldja egyedül, nekem az is jó. Utána pedig már vezetem is oda az ágyamhoz, hogy lefeküdhessen rá. Ha így tesz, akkor már mászok is fölé, és ha ő nem tette volna meg, akkor kikapcsolom én a melltartóját, mert a hátát máskülönben nem fogom tudni rendesen megmasszírozni. Aztán pedig már bele is kezdek, ha nem kapok valami ellenkezésre utaló jelet. Nem jártam masszőr képzésre, de anno a feleségem is imádta, mikor ő vele csináltam ugyanezt, meg bárki, akinek szüksége volt egy gyors vállmasszázsra. Jól ki tudom érezni, hol vannak azok a pontok, amikre ráfér a kézmunkám. Ezt követően pedig könnyedén el tudnak lazulni az emberek. Fentről kezdem el az egészet, a vállától, aztán kezdek el egyre lejjebb haladni a háta irányába. Nem nagyon beszélek, hacsak Wanda nem dönt úgy, hogy inkább hanyagolja a csendben levést.
Nem feleltem semmit se, csak megrántottam a vállaimat és tovább haladtam mellette, hiszen szerintem ez is egészen beszédes volt, hogy nem fog olyan könnyedén most már megszabadulni szerény személyemtől. Bár a szavai alapján egyáltalán nem bánta a társaságomat. Néha én se értem őt, hogy miként képes elviselni, hiszen sok minden vagyok, de könnyű eset az tuti nem. - Ha annak jobban örülnél, akkor legyen az. – hagyom rá a dolgot, hiszen ő is sejti most már azt, hogy miért küldtem, én pedig nem fogom nyíltan kimondani, hiszen szembe nézni se vele. Inkább fognám a piára, hogy az tehet mindenről, hogy küldtem, hiszen olyankor még nehezebb féken tartani magunkat és nyíltabbak is vagyunk. Hazugságot nem éppen könnyű olyankor benntartani. - Szerintem sokan egyetértenének velem, de halljuk te miért gondolod másképpen! – nagyon is érdekelt, hogy miért gondolja azt, hogy van szívem, vagy bármi szeretet és hasonló dologra képes lennék. Sose adtam okot, hogy ezt higgye, ahogyan másnak se. Sose voltam a kedvességemről, vagy a kötödéseimről híres, de annál inkább a kalandjaimról és a többi dologról. Nem egyszer pattantam már meg mellőle is reggelre, így… - Sok embernek főztél már? Vagy első körben néha ezzel feszed le a nőket a lábukról, hogy utána könnyebb dolgod legyen? – mármint a főzésre értettem és nem pont erre kajára, hiszen tényleg remek íze volt. Persze manapság ritka az, amikor az embereknek jut idejük kaját is csinálni, vagy az, hogy tudnak. De legalább még egy dolog kiderült róla, aminek azért örültem, még ha nem is vertem nagy dobra. Az pedig, hogy ő nem kért… Nem túlzottan foglalkoztam vele, legalább több marad nekem, mert tényleg remek volt és talán segít majd abban is, hogy kicsit hamarabb lépjek a józanodás útjára. - Akkor legyen az ágy… - pillantok rá, majd könnyedén elveszem a felém kínált borospoharat, miután már töltött bele. Ha adott szalvétát, akkor előtte még megtöröltem a számat is, majd megízleltem az italt. Tényleg sikerült jól választanom, hiszen remek íze volt. Akkor lenne gáz, ha inkább azt mondanám, hogy köszönöm, de nem kérek, mert nem ízlik. - Helyes válasz Mr. Gibson. – cukkoltam kicsit őt, amikor azt mondta, hogy örül annak, hogy van társasága és vehette úgy ezt a kijelentésemet, hogy én is örülök annak. De hát sose voltam az, aki ilyen dolgokat csak úgy kimondana, meg még magam sem értettem, hogy miként lehetséges az, hogy ő hozzá többször is visszajártam és nem csak amiatt. Néha csak jó volt beszélgetni is, akár még a semmiről se. - Meglátom, hogy mit tehetek az ügy érdekében. – kuncogtam el magam, majd hamarosan ki is ürült a poharam. Könnyedén nyújtottam felé, hogy újra töltse az enyémet is, amikor megkérdezte, majd ismét elmerültem kicsit a mámorító ízében. – Amúgy meg nem inkább a józanságom ügyében kellene cselekednek? Inkább még jobban leitatsz? – kérdeztem tőle, miközben a második pohár bort kortyolgattam már, majd könnyedén álltam fel, amikor is mondta, hogy akár mehetünk is. - A focicsapat irányítója, aki nem túlzottan szereti azt, ha nemet mondanak neki. Meg vélhetően az se tetszett neki, hogy múltkor is csak a bolondját járattam vele. – rántom meg a vállaimat, hiszen nem túlzottan volt még sose közöm Mikehoz. Igaz, csók már volt, de soha semmi több. Ő inkább csak egy játékszer volt, akinek az idegein eddig mindig is remekül táncolhattam és kísérthettem is, mert végül ő maradt mindig lógva és nem én. Amikor viszont beérünk a hálóba, akkor lerakom a polcra, vagy éjjeli szekrényre a poharat, miután ittam még egy kortyot belőle, majd pedig elhúzom a hajamat a hátamról. - Esetleg segítesz kihámozni, vagy inkább ruhástól szeretnél megmasszírozni? – kérdeztem meg kicsit incselkedve vele, hiszen eleve a ruhámon hátul volt a cipzár és most semmi kedvem nem lett volna nekem cseszekedni vele. Ő neki meg szerintem nem kell kényszer mondani azt, ha lehetőséget adok arra, hogy kihámozzon a ruhámból.
- Mindegy, már így történtek a dolgok, ezen nincs mit változtatni. Felesleges most ezen agyalni, mi lett volna, ha… alkalmazkodnunk kell a megváltozott helyzethez, nekem pedig ezzel egy szál gondom sincsen. Az mondjuk kicsit tényleg szar, hogy elrontottam a buliját Wandának, de egy bizonyos szintig örülök is neki, hogy így legalább nem áll fenn annak a lehetősége, hogy végigcsókolgatja az egész bárt, mint ahogy azzal a lánnyal tette. Bár azt sem tagadom, hogy a látott dolog nem keltette fel az érdeklődésem, de nem vagyok olyan, mint az ott lévő sok kanos kissrác, hogy már ettől feláll nekik… - Figyelj, én nem foglak kényszeríteni arra, hogy maradj. Szeretem a társaságod, és tényleg jó látni annyi idő után, de ha nagyon akarsz, felőlem visszamehetsz, én pedig megyek utamra. Nem fogok ebből nagy ügyet csinálni, hogyha úgy döntene végül, hogy inkább visszamegy. De ha már alapból inkább jött velem, nem nagyon hiszem, hogy visszavágyna oda. Nem vagyok én olyan rossz társaság, azért azt ő is beláthatja. - Az első verzió valahogy jobban tetszik. Mármint az, hogy hiányoztam neki is, nem csak fordítva. A második sem hiszem, hogy túl messze áll az igazságtól, valahol a kettő határa lehet a valódi ok az eddig történtekre. - Mondogasd csak ezt magadnak. Válaszolom neki továbbra is mosolyogva, hisz szerintem ilyet állítani, hogy nincs szíve… eléggé radikális. És nem vagyok hülye, tudom, hogy nem konkrét értelemben gondolja, hanem átvittben, de a véleményem továbbra is áll. Annyiban viszont szerintem egyet érthetünk, hogy csak szereti jól véka alá rejteni azt az oldalát. - Hát, ez csak is rajtad múlik. Eddig nem panaszkodott még senki a főztömre. Nem vagyok egy mesterszakács, de vannak kaják, amiket jól meg tudok csinálni, tudom melyik fűszert mennyire kell keverni a másikkal, hogy finom legyen. Biztos vagyok benne, hogy olyanokat is meg tudnék csinálni, amiket eddig nem főztem még soha sem, mert nem egy agysebészet azért a főzés sem… Csak felteszem a kezemet, mikor felém nyújtja a falatot, hogy nem kérek. Ettem már néhány órája, azóta pedig nem éheztem meg egy csöppet sem. Aztán pedig felállok, és odaviszek két poharat, valamint egy bornyitót, amivel már el is kezdem kibontani az üveget. - Én inkább szavaznék az ágyra a hálómban, az a legkényelmesebb, de a végső döntés rajtad áll. Aztán pedig, ha befejezi a kaját, a tálcát elviszem onnan, és lerakom valahova a konyhába, aztán pedig öntök a borból magunknak a poharakba. - Igazából nem nagyon hazudtam, tényleg pihengettem csak, és… - bökök a konzol felé, – játszottam. Nem volt konkrét tervem mára, de azért örülök, hogy nem egyedül töltöm az estémet. Aztán pedig már adom is oda neki az egyik poharat, és koccintásra emelem a sajátomat. - Elég jó kis bort választottál, egy 40 éves Bordeux-i vöröset. Becsüld meg minden egyes kortyát! Nem vagyok nagy alkoholfogyasztó, azért is volt ez még bontatlan. De hát legalább van valaki, akivel közösen el lehet fogyasztani, és nem egyedül kell iszogatnom. A pohár tartalmát pedig hamar ki is ürítem, és ha kér még Wanda, akkor nem csak magamnak, hanem neki is öntök. - Na de visszatérve arra a masszázsra. Mehetünk? Ha a válasza pozitív, akkor már meg is indulhatunk, de előtte még kiürítem a pohár tartalmát. - Egyébként muszáj megkérdeznem. Ki volt az a srác, akinek újrarendeztem az arcát?
- Asszonyverő? Azt hiszem, hogy vagy kimaradt az, hogy mikor lett belőlem asszony, vagy csak megsérültél verekedés közepette. – haraptam rá arra az egy szóra. Nem is én lettem volna, ha nem így teszek. Sose a bájosságomról vagy az angyali viselkedésemről voltam híres hírhedt, hanem sokkal inkább amiatt, mert szeretek szabályokat áthágni, ahogyan a picinyke számra se tudok sokszor lakatot tenni. - Hmm, nem felejtek ám! – hívom fel egy apró dologra a figyelmét, mert kőkeményen be fogom vasalni rajta azt a masszást, és most tényleg arra gondoltam. Legtöbben azt hiszik, hogy a magassarkú cipőket hordani nem szenvedés. Hiába hordok évek óta ilyeneket, attól még néha ugyanúgy fájni tud. Na, meg ott volt az a szép esés is, nem mintha összetörtem volna, de egy kis kényeztetés nekem is jár és eddig se volt sose panasz az ujjaival való mutatványokra. - Lehet, de az se kizárt, hogy amúgy is jönnöd kellett volna, csak nem miattam, hanem miattuk… - de inkább nem fejtettem ki, hogy mire is gondolok. Egy-két hulla lehet nem ilyen téren dobta volna a fel az estéjét, de az se kizárt, hogy én állítottam volna be véresen hozzá. Magam sem tudom. Mostanság azt hiszem, hogy egyre inkább kezdek összezavarodni, hiába élek évek óta együtt a farkasommal. Azt hiszem, hogy Mira ilyen téren sokkal szerencsésebb, mint jómagam. - Nos, így talán jobb, vagy inkább menjek vissza és mész tovább egyedül? – pillantottam rá kérdőn és egy pillanatra meg is álltam, hogy nyugodtan döntse csak el, hogy mit szeretne. Még visszamehetek, vagy akár mehetek máshova is. Tudomásom szerint még máshol is vannak partik, vagy csak simán lelépek az erdőbe, néha a magány és a csend is kell, mielőtt esetleg tényleg olyat fogok tenni, amit nem akarok. Elég volt tavaly, vagy még anno, amikor az egész elkezdődött… - Talán csak hiányoztál, de én inkább így fejezem ki ezt, mintsem egyetlen egy szóval, vagy csak tényleg őrült zaklató akartam lenni és látni a reakciódat, hogy jössz, vagy inkább maradsz ott, ahol voltál. – Miért tettem pontosan? Ki tudja, amúgy se vagyok józan, így össze- visszafecsegek néha, de talán ő is sejthette, hogy vélhetően magamnak se akarom pontosan belátni azt, hogy miért tettem, amit tettem és küldtem neki azokat a dolgokat. - Erre szokás azt mondani, hogy melengeti a szívemet, de mint tudjuk nekem nincs olyan. – haraptam egy aprót az alsó ajkamba, mert kár lenne tagadni, hogy nem esett jól az, amit mondott, viszont ez kicsit zavart is, mert egyre inkább rá kellett döbbennem arra, hogy jobban a bőröm alá férkőzött, mint eddig bárkinek is sikerült. Még akkor is, ha alig tud valamit rólam és inkább a jelenről szoktunk beszélni, mintsem a múltunkban lappangó titkokról. A bilincs dolgon meg hamar túllendülünk, hiszen ki tudja, hogy éppen mi fordult meg a fejemben. Talán túl sok minden is a pia miatt. Még inkább talán kinyitottam a csipámat, ahogyan a merészség vödrét is. Ki tudja. A csók nem hosszú, de attól még szenvedélyes és már ennyi is elég ahhoz, hogy picit enyhítse azt a hiányt, amit az elmúlt hetek okoztak. Talán szórakoztam másokkal is, talán nem, de nem vagyok a tulajdona, ahogyan a földi örömök az élettel együtt járnak, de az tény, hogy még senki se volt olyan hatással rám, mint ő. - Milyen lovagias valaki. – mondom könnyedén, majd hamarosan már a kabátomtól válok meg, illetve a táskámtól, a cipőm is a földön koppan, majd úgy indulok egyre inkább beljebb a részben ismert lakásban. A kutyája viszont sehol nincs, így gondolom már alszik. Mennyi lehet az idő? Fogalmam sincs. - Remélem képes lesz a mennyekbe repíteni. – egyáltalán nem gondolom komolyan, de tényleg farkaséhes vagyok már. A piákat meg könnyedén megtalálom és hamarosan egy édes bort ki is választok. Bár nem vagyok nagy guru ilyen téren, így tök simán felülbírálhatja majd. Csak lerakom a pultra, hiszen a férfiak dolga kibontani, a következő pillanatban pedig már a kanapén is landolok. - Köszönöm! – csak ennyit mondok, amikor megérkezik a kaja és pár pillanat erejéig még őt figyelem, de végül inkább a kajának szentelem a figyelmem és elhessegetem a gondolataimat, amik hirtelen támadtak. - Azt hiszem, hogy még megtartalak, legalábbis még kuktának. – pillantok rá mosolyogva, majd felé nyújtok egy falatot, hátha kér ő is, ha nem, akkor meg csak egyszerűen én kapom meg. - Szóval mikor és hol is jár az a masszás, ha már ezzel sikerült kicsit levenned a lábamról? – kérdeztem meg kíváncsian, hiszen szóba jöhet itt, az ágyban, vagy akár még a kádban is, ha jól rémlik, akkor az is van neki, vagy csak zuhanyzó? Tudja a fene…. – Amúgy miben is zavartalak meg? – persze, hogy arra céloztam, hogy mit is csinált, mielőtt jött volna a bárba. Nem hiszem, hogy éppen valami csajtól pattant volna meg, ahhoz túl jó lenne a szimatom és női parfümöt nem éreztem rajta.
Kezdőlap
