Már benne jártunk a másnap délelőttben, mikor felébredtem, és oldalra kapva a fejem láttam, hogy Erin még mélyen szuszog mellettem, hát odahajoltam, és pimasz vigyorral belefújtam a fülébe.
- Ébresztő szépségem - csaptam a fenekére közben. - Vár ma ránk egy csomagolás, és a nőket ismerve, jó most nekilátni, ha estig végezni akarsz vele. Ki az ágyból - rántottam le róla a takarót nevetve.

Ő is mellém mászott, és elmosolyodva bújtam oda hozzá én magam is, és felkuncogtam a másnapi tervezeten. - Öhm... ennyi szeretkezés biztosan elég lesz? - nevettem fel, miközben még egy csókot nyomtam a mellkasára, majd újra visszahajtottam oda a fejemet, és kellemesen elnyúltam a takaró alatt.
- Ideje lesz pihenned. Szegény idegsejtjeidet nagyon megmozgattad ma... - sóhajtottam kislányosan, de már lehuynt szemekkel.

- Tessék, és máris elhagy - sóhajtottam, ahogy Erin az ágyba mászott, majd feldobáltam a párnákat, és én is csatlakoztam hozzá.
- De igen, a lelkem mélyén tudtam - válaszoltam. - Csak mint mondtam, meginogtam. Vagy megijedtem, fene tudja, melyik a jobb szó rá - öleltem őt magamhoz. - Elálmosodtam - ásítottam nagyot. - Holnap eszünk, pakolunk, hatalmasat szeretkezünk... aztán megfürdünk, szeretkezünk, ágyba mászunk, szeretkezünk, és már alszunk is. Megfelel? - vigyorogtam.

Felemeltem a fejemet, és halványan elmosolyodtam. - Most már tudom. - suttogtam, és hozzá bújtam. A kandallóból jövő meleg gondoskodott arról, hogy ne fázzunk, bár mondhatni, az előbbi kis szórakozásunk is tett róla, legalábbis nálam.
- Nem, nem gondoltam. De kellemes meglepetés. - mondtam halk kuncogással, a mennyezetre meredve. - Viszont azt hiszem, reggel még te sem tudtad, hogy mit is akarsz, hiába mondtál ki valamit tegnap éjjel. - suttogtam és felültem, hogy felmásszak az ágyra.

Éreztem, hogy ő is a fellegek fölé szállt, akárcsak én, és míg mindketten visszatértünk magamhoz öleltem, hevesen kapkodva levegő után, majd megcsókoltam mindkét lehunyt szemhéját.
- Szeretlek látni ilyenkor, ugye tudod? - mosolyogtam. - Egyszerűen csodálatos vagy - fektettem magam mellé, és óvatosan elhagytam a testét. - Fogadok ma reggel még nem gondoltad, hogy az estéd ilyen véget ér - dörmögtem.

Érezhette, hogy milyen közel járok a gyönyörhöz, hiszen csókolni kezdett, majd bíztató szavakat hallottam újra, de azt hiszem, ezeket úgy igazán már nem fogtam fel... hiszen megérintett a kéj pillanata, és remegve adtam meg magam a hullámnak, hogy felnyögjek eléggé hangosan (ha már hangosan szeretem), és testem izmai megrándultak... amit még érzékeltem a külvilágból, hogy ő sem maradt a földön, és követett engem. Fél kezemmel az arcát simogattam, remegve még mindig, majd egy apró csókot leheltem szájára, hogy utána a nyakába hajtsam arcomat.

Egyre gyorsabban mozdult, a sóhajok és nyögések már szinte másodperc szünet nélkül szálltak alá az ajkáról, én pedig magamra húztam, hogy a gyönyör küszöbén csókolni kezdjem.
- Rajta... - suttogtam, hangosan lihegve közben - ne tartsd vissza, Erin... élvezd! - temettem a vállába a fejem, és éreztem, hogy merevségem megrándul benn, mélyen a testében, ahogy elöntött a mámor, és testébe engedtem kéjem jelét.

Újabb és újabb nyögéseket csikart ki belőlem változó tempójával, már kezdett egyre inkább hasonlítani régi valójára, amit úgyszintén szerettem benne. Kegyetlen vámpírként én is szerettem az ilyesfajta együttléteket is, de ezt ő ne tudná? Még ha most mélyen, valahol tényleg nagyon mélyen volt bennem valami leírhatatlanul rossz érzés... ezt azonban most nem engedtem uralkodni.
A szájára hajoltam, ahogyan helyzetet változtattunk, és nem kellett sokat buzdítania, megmozdultam én önként is, a vadság és a gyengédség között találva meg az arany középutat, de mindvégig olyan mélyre engedve magamban, ahogyan az csak lehetséges volt.
Szavak már nem jöttek a számra, nem is kellettek most ide, hiszen ahogy a nyögések és sóhajok sokasodni kezdtek, már tudtam, hogy közelebb van a mámor, mint azt csak gondolni tudnám...

Lehunytam a szemem, ahogy megéreztem simogató kezét a hátamon, és olyan mélyen nyomultam belé, ahogy csak lehetett, kissé gyorsítva is a tempón, de ekkor már erősebben csaptam neki magam, bár még mindig innen a durvaság határán.
- Várj... - súgtam háta alá csúsztatva kezem, és átfordultam vele, hogy ezúttal ő legyen felül. - Mozogj... - ösztökéltem, két kezemmel a két mellét masszírozva közben.

Volt bennem egy sejtés... és ez be is igazolódott, mikor gyengéden kezdett el mozdulni. Hiszen most kivételesen én is úgy éreztem, hogy ha valahová nem illik a vadulás, és a durvulás, akkor az ez a perc.
Végigsiklott mindkét tenyerem a hátán, finoman simogatva, miközben felnyögtem, és hátrahajtottam fejemet a párnára, de mindez csak pár másodpercig tartott, mert utána már kapva kaptam a szája után, hogy csókolni kezdjem, mint valami őrült.

Elmosolyodtam győzedelmesen, aztán lassan a testébe nyomtam magam. Ezúttal nem voltam vad, és kíméletlen, épp ellenkezőleg. Egyszerűen ez illet az alkalomhoz, és ehhez a mai naphoz... ehhez a perchez.
- Édes kicsi Erin - suttogtam, majd óvatosan mozdultam benne egyet. - Imádlak - húztam ki magam belőle, hogy aztán újra fürgén visszatérjek a testébe, de ekkor már semmi nem szabhatott volna stopot nekem, folyamatosan mozogtam benne, lassú tempót diktálva.

Újra rám feküdt, és értettem az okát. A férfiak testét sem nehezebb kiismerni, mint a nőékét, és ezer év után már tényleg nem esett túlságosan nehezemre az ilyesmi.
Lihegve néztem a szemeibe, ahogyan még várakoztatott, és szinte parancsolón kért tőlem valamit... hát nem látja a szemeimben, hogy mennyire akarom?
Felemeltem a fejemet, és megszakítva a szemkontaktust, egy centire hajoltam a füléhez. - Nagyon szeretném... annyira vágyom rád... - mondtam mámortól túlfűtötten, és egy apró csókot leheltem még nyakára.

Új volt ez a helyzet, és szokatlan... talán épp ezért hamarabb meg is szakítottam a dolgot, még mielőtt túlságosan is kiélveztem volna az alkalom adta lehetőséget, mert ebben az esetben Erin alaposan hoppon maradt volna.
- Kívánod? - kérdeztem tőle, míg testére feküdtem, csípőmmel utat találva két szétnyitott lába közé. - Mondd ki, hogy szeretnéd... hallani akarom! - parancsoltam, de valami kedves kérés is volt ebben.

Már az felért egy kielégüléssel, hogy neki élvezetet tudtam nyújtani, de ahogy megfordult, és ujjai helyett ezúttal már nyelvével kezdett kényeztetni, és ekkor már ténylegesen nem tudtam kontrolállni magam, felnyögtem, és pár másodpercig eltartott, míg eljutott a tudatomig, hogy ki vagyok és hol vagyok.
Végigsimítottam a csípőjén, miközben újra kinyitottam a szemeimet, de tudtam, hogy ő mire vágyik. Hát készségesen fogadtam őt a számba, ugyanazzal a tempóval kezdve, mint a kezeimmel az imént.

Ahogy ujjait izgalmamra kulcsolta, és mozgatni kezdte a kezét, halkan nyögdécseltem, fejem hátravetve elveszve abban a jó érzésben, amit adni tudott nekem.
- Ó, Erin... - súgtam a nevét szinte mámorban, majd egy hirtelen ötlettel megfordultam mellette, hogy míg ajkammal vettem át kényeztető ujjam szerepét, csípőmmel az ő arca felé közelítettem óvatosan.

Lehúzta rólam az alsómat, majd bíztató szavakat hallottam tőle, de ami azt illeti, azt hiszem, enélkül is megtettem volna, nem kell hozzá biztatás, sosem kellett, és emiatt ki is ült egy kis pimasz mosoly az arcomra.
A mutatóujjam végigsimított hasán, és köldökén, míg a merevségéhez értem, és ujjaim közé fogtam őt, hogy lassan kezdjem el az őrületbe kergetni, miközben füléhez hajoltam. - Szeretlek. - motyogtam. Fogalmam sem volt róla ma délelőtt, hogy ezt képes leszek még egyszer kimondani neki, de ebben a helyzetben, ebben a pillanatban alkalmasnak éreztem ezt, miközben ujjaim már gyorsabban simogatták.

- Nem fogsz belehalni, ne félj - nevettem rá, majd lehámoztam róla a falatka kis alsóneműt, hogy akadálytalanul jussak hozzá kényes pontjához, de ekkor már magam is közeledni kezdtem csípőmmel a keze felé, mintegy biztatásképp.
- Rajta, Erin... - súgtam. - Mutasd meg, hogy szeretsz... - lihegtem.

Mielőtt megérinthettem volna, de nem hagyott rá nekem időt, máris kezébe vette az irányítást, és benyúlt a bugyim alá, ami méginkább fokozta bennem a már meglévő izgalmat. A fejem alatt levő párnára hajtottam hátra a fejemet, kellemesen felsóhajtva, ahogy testem libabőrözni kezdett, és halvány mosolygás játszott mindvégig az arcomon, ahogy néha az izmaim megremegtek testemben.
- A fogaid nélkül is képes vagy gyilkolni... - mondtam már kissé zihálva. Bók, a magam módján.

- Hangosan szeretjük, hangosan szeretjük? - mosolyogtam rá élcelődve Erinre, és hagytam, hogy ő is megszabadítson engem minden ruhámtól, de nem engedtem, hogy hozzám érjen. Még nem...
- Én vagyok a soros - dünnyögtem, aztán végigsiklott tenyerem a hasán, a csípőjén, majd betaláltam a bugyija alá, hogy megérezzem, teste máris reagált, és vágyik rám.
- Te csodálatos lány - mormogtam, és óvatosan kezdtem őt simogatni, szinte csak leheletfinoman, mígnem minden apró pihe meg nem emelkedett testén ettől a finom érintéstől.

- Soha nem viszek túlzásba semmit... -suttogtam a fülébe, miközben a fejemben jegyzeteltem, hogy lassan ruhatár-újításra lesz szükségem, mert nem marad ép ruhám. De mindegy, legalább a szórakoztató cél érdekében válnak ilyenné, nem?
A fülemben hallottam a hangját, de most még azon sem tudtam fennakadni, hogy Erinának hívott. Gyűlöltem a megnevezést, már csak azért is, mert Christopher éppen így hívott engem a bulin, mégpedig akkor, mikor azt mondta, szégyent hoztam erre a névre.
Felnyögtem, ezt már nem bírtam magamban tartani, és lehunytam szemeimet, de nem tudtam megállni, közben folyamatosan legyűrtem róla az ő nadrágját, az alsójával egyetemben.

- A kölcsönös szimpátia a kedvencem - dünnyögtem, és hirtelen még a levegő is belém szorult, ahogy nadrágomba csúsztatta a kezét.
- Óvatosan... ne akard, hogy gyors legyen a dolog - simogattam nyelvemmel Erin fülét, majd letéptem róla a felsőt, és nem telt sok időbe, hogy megszabadítsam őt a nadrágtól is. - A gyönyörű, szépséges, és okos Erina... - mormoltam, ezúttal kiszabadítva melleit a fehérneműből, hogy ajkammal lecsapjak rájuk, és kényeztetni kezdjem.

Lelöktem róla az inget, amikor a gombok már nem tartották össze a ruhadarabot, és elmosolyodtam, szinte beleborzongtam a csókjaiba, és simogatásaiba, ahogyan mindig máshol jártak ujjai.
- Ők is imádnak téged. - feleltem eléggé pimaszul, már amennyire tudtam pimasz lenni, elvégre testem egyre inkább reagált érintéseire, és a forróság szinte ráterepült az agyamra.
Kettőnk közé néztem, ahogyan kipattintotta a nadrágomat, és odahajoltam a nyakához, hogy apró csókokkal simogassam végig ütőerét, miközben hasonlóképpen cselekedtem, és amint kigomboltam a nadrágját, máris alá csúsztattam ujjaimat.

- Erre nem kell nekem külön engedély - mondtam pimaszul, majd ajkára tapadtam újra, de beborítottam testemmel is. A kezem, mintha önálló életet élt volna, úgy járt a testén fel- és alá, lágy, simogató mozdulatokkal, majd betalált a felsője alá, hogy lassan tapogatózzon el a melléig.
- Imádom őket... - súgtam, és a fejem is a ruhadarab alá bújva, fogammal megrángattam a melltartóját. - Az illatod pedig fantasztikus - szabadítottam ki magam a "felszínre", aztán kipattintottam a gombot a nadrágján.

- Igen, azt fontolgattam. De ebben a helyzetben jelen pillanatban meg sem fordul a fejemben. - nevettem egészen halkan, majd ahogy a párnákra döntött a földön, magammal húztam őt is, és mutatóujjammal végigsimítottam alsó ajkán lassan és gyengéden.
- Akkor tégy a magadávé... itt... - céloztam a helyszínre, miközben szemeibe néztem, és kezemmel megindultam a mellkasán, így bújtatva ki minden gombot a helyéről. Talán most megleptem magamat is, hogy a hevességem eltűnt. Ki tudja, talán a romantika tényleg ilyen hatással is tud ránk lenni... miközben észre se vesszük.

- Már most imádom a bolgárokat - mormolom. - Nem mellesleg, egy olyan nővel, aki valószínűleg néhány órával ezelőtt még azt fontolgatta, hogy milyen módon öljön meg, jobb óvatosnak lennem - csúsztam ki Erin háta mögül, hogy szemtől szemben húzzam magamhoz, és mohón tapadjak az ajkára.
- Itt akarok veled szeretkezni - súgtam. - Itt a földön, a kandalló előtt - döntöttem hátra, a párnák közé.