Kíváncsian fordultam felé, hogy figyeltem őt. Egyáltalán nem értettem, mire megy ki a játék, nem beszéltem farkas nyelven, és nem ismertem a testbeszédüket. Amit elkönyveltem, hogy nem mérges és morcos, mert akkor már megszabadított volna a karomtól.
- Hát, ha ezt emberi alakban csinálnád, nagyon furcsán néznék. - bámultam rá, és elterült alakjára a fürdő kövezetén, majd egy sóhajjal odaguggoltam mellé. Rá kellett jönnöm, hogy a szemeiben sem láthatom az emberi énjét, hiszen sárgán villogott mindkét szembogár. De nem féltem tőle, ez volt a lényeg.
- Erre a célra talán vehetnénk egy kutyát, nem gondolod? - kérdeztem, ahogy rájöttem, mit is akar, és odanyúlva a bundájába mélyültek ujjaim, kissé intenzívebb mozdulatokkal, mint ahogy a simogatást szoktam csinálni. De nem is arra ment ki a játék, hogy simogassam.

Tessék, most meg rossz kutya vagyok. Nem rossz farkas, á, dehogy. Rossz kutya... Na szép.
Persze, nem haragudtam meg, amin én magam csodálkoztam a legjobban, hanem odaügettem hozzá, és hanyatt vágtam magam a kövön, a négy lábam és a hasam mutatva a mennyezetnek, meg Erinnek, elhatározva, hogy ha kapok némi vakarászást, egye fene, visszaváltozom.

Hallottam a neszezést, és nem telt el sok idő, Klaus - legalábbis a vérfarkas énje - megjelent a fürdőben, de nem úgy, ahogy vártam.
Persze, hogy nem, szemmel láthatóan még nem visszaváltozni akart, és ennek nyomát éreztem is az arcomon és minden csupasz végtagomon, ami kimaradt a ruha alól. Most viszont már elfintorodtam és felálltam a kád mellől.
- Rossz kutya. Nagyon rossz. - morogtam csak az orrom alatt, végignézve a felsőmön, de volt valami viccelődés az én hangomban is. - Ezt a felsőt meg fogod venni nekem, ez az egyik kedvencem! - sóhajtottam, és gyorsan a mosdókagylóba dobtam a besározott ruhadarabot.

(erdő)

Ugyanúgy értem be a házba, ahogy távoztam. Mancsommal és orrommal addig bökdöstem odalenn az ajtót, míg ki nem nyílt, aztán felkörmöztem az emeletre, ahol Erin a fürdőben ténykedett.
Mordultam egyet köszönés gyanánt, bár még eszem ágában sem volt visszaváltozni. Ehelyett megálltam Erin előtt, és a bundám megrázva hó- víz- és sáresővel borítottam be tetőtől talpig, aztán az ínyem kivillantva, némán röhögve vártam a reakcióját.

Csak egy vértasakot fogyasztottam el, méghe nem is jött be az íze. Ez körülbelül olyan lehet, mint a vegáknál a szója. Csak pótlék.
Egy sóhajtással felültem az ágyon és az órára pillantottam, így lépve át a fürdőbe.
A helyére pattintottam a dugót, majd megnyitottam a forró vizet és minden vackot, amit találtam, beleszórtam, így a kellemes illatok sem késlekedtek sokáig.

Megnyalta az arcomat, és normális esetben ettől biztosan fintorogtam volna, de most még ez sem váltott ki belőlem ilyesmit. Furcsa ez a szituáció, de biztos van erre is valami magyarázat. Például, hogy én is változom.
Nagy sóhajjal néztem kifelé az ablakon, mikor elment, és leültem vissza az ágyra, hogy hátradőljek. Az imént még ebédet terveztem, de némileg elment az étvágyam, ahogy eszembe jutott, hogy bármikor összefuthatok a városban a drágalátos férjemmel. Inkább a fenekemen maradok.

Mordultam egyet, bár nem fenyegetően, és megnyaltam Erin arcát, jelezve, hogy oké lesz minden, csak ne aggódjon értem.... majd elkocogtam az ajtóig, és onnan még visszanéztem rá, hunyorítva. Innen a bejárat már csak egy iramodás volt.

(ház és udvar)

- Jól van, lesz víz, fürdő, bármi, amit akarsz. - bólogattam, miközben végigcikázott szemem pucér alakján, tetszéssel időzve az alsóbb részeknél, de amint változni kezdett, jobbnak láttam elfordulni. A hang is épp elég volt ahhoz, hogy belesajduljon a szívem ebbe. Hiszen ha pár percig is, de most szenvedett.
Csend lett, és a következő pillanatban már egy orr nyomódott hozzám, mire megfordultam, és egy halvány mosoly jelent meg arcomon. Nem volt szokásom vérfarkasokkal barátságba bonyolódni, de Klaus ez alól kivételt képezett, hülyén is nézne ki, ha a vámpírt képes vagyok szeretni benne, de a vérfarkast nem.
Ujjaimmal a sűrű bundájába túrtam, elmélázva néztem rá, majd megszólaltam. - Szeretlek. Még így is, szóval ha lehet, a vérfarkas pofikádnak se essen baja. - mosolyodtam el. Erről ennyit. Méghogy nem vagyok állatbarát.

- Ne aggódj értem - paskoltam meg Erin fenekét, majd hátrébb léptem. - Akkor engedelmeddel hölgyem, tartok egy vadászós görbe napszakot. De jobb, ha itt változom át. Utálom a hideg földről összeszedni a ruháimat - fintorogtam, majd a levetkőztem, a sarokba álltam, és rákacsintottam Erinre.
- Mire hazajövök, várhatnál egy kád meleg vízzel... olyan három-négy óra múlva. Jól fog esni egy fürdő a sáros erdő után. És aztán... találok nekünk való programot - tettem hozzá kéjes pofával, majd nekifogtam az átváltozás műveletének. Noha a legkevésbé sem nevezhetem a dolgot fájdalommentesnek, valahogy mégsem volt olyan hosszadalmas, és elborzasztó, mint máskor. Talán a szervezetem kezdett hozzászokni a dologhoz, vagy a holdfogyatkozás gyötrelmes átváltozása után ez már semmi volt, tudja fene. Tény, hogy alig öt perc múlva már kifejlett farkasként kocogtam oda Erinhez, és a térdéhez nyomtam a fejem, mint egy hízelgő macska.

- Igen, nekem is nagyon tetszett, de azt hittem, ez látszik rajtam. Nagyon régen volt utoljára olyan kellemes vacsorám. - néztem rá vigyorogva, még odaállva a szekrény elé, de már csak a fejemet ráztam.
- Menj egyedül. Én nem veszem el a szabadságodat, csak amennyi feltétlenül szükséges. - kacsintottam rá. De nem is éreztem kényszernek, hogy egész nap a nyakában lógjak, mint a legtöbb szerelmes nő. Nem szokásom öt percenként hívogatni senkit, és azt hiszem, ez a legjobb bizalom-teszt is.
- Csak vigyázz magadra, nehogy emberedre találj! - néztem rá némi aggodalommal. Ebben a városban soha nem lehet tudni, ki vagy épp mi jön velünk szembe.

- Ígérem, duplán kapod vissza Párizsban a türelmed jutalmát - ültem fel az ágyon. - Most viszont, ha nem bánod... talán tényleg futnom kéne egyet az erdőben. Vadászhatnánk akár közösen is, mint a múltkor. Az neked is tetszett, vagy nem?

- Ki mondta, hogy most romantikát akarok? - néztem rá kacéran, elszaladva a nyakától, de szüntelen mosolygással, és sóhajtottam egyet. - De legyen, a végtelenségig türelmes vagyok. - kuncogtam, majd leszálltam róla és mellé ültem? Ez valami ritkaság... én, mint türelmes? Nem gyakran van rá példa.

Meglepetten kitágult a szemem, mikor az ágyra huppantam, lesodorva a két nagy táskát, majd felnéztem Erinre, aki ekkor már csípőmre telepedett, és lehajolva megcsókolt, majd lesiklott csókjával a nyakamra.
- Mmmm... egyrészt szívesen maradnék... másrészt azt mondanám, maradjon a romantika Párizsra. Sőt... mivel magángépen leszünk, szívesen kipróbálnám életemben először a "szexeljünk a gép mosdójában" kezdetű részt is - vigyorogtam el magam.

Gondolkodó fejet vágtam, és vállat vontam. - Nem is tudom... - sóhajtottam, de közben már mellkasára siklottak kezeim és egy mozdulattal az ágyra döntöttem. - Azt hiszem, mégis eldöntöttem.- hajoltam fölé és az arcát simogatva másztam oda az arcához és szenvedélyesen megcsókoltam.
- De ha hívnak az ösztöneid, nagy szomorúsággal, de elengedlek. - siklottam le a nyakára.

- A hölgyek azt is szomorúan fogják hallani, hogy hozzám tartozol - morogtam bele a csókba, és élveztem kezének tapintását a hátamon, majd cinkos szemvillanással néztem rá.
- Akkor most menjek, vagy maradjak? Teljesen összezavarod szegény hibrid fejemet - sóhajtottam. - Szóval.... hogy döntesz? - kérdeztem kíváncsian, és nyelvemmel végigsimítottam a fülén.

Valami megértés vegyült abba, amikor bólintottam. De jól mondta, én nem tudhatom, hogy ez milyen. Soha nem lehetek farkas, amit egyébként nem is bánok, hiszen sem átváltozgatni nem vágyom, se szőrös bundára. Az maradjon meg Hayley barátnőnknek.
Elgondolkodtam, hogy nekem van-e bármi dolgom, de egy valamire lyukadtam csak ki, azzal meg nem garantált, hogy egy délután alatt végeznék. Még ha ideje is lett volna már megtennem, tiszta fejjel, és nem indulatosan..
- A hölgyek ezt a hírt roppant szomorúan fogják hallani. - sóhajtottam mosolyogva, a két hét távollétre utalva vissza, és viszonoztam a csókját, mindkét tenyeremet végighúzva izmos hátán.
- Tehát, ha most nem indulsz el, másra foglak kötelezni. - szakadtam el tőle széles vigyorral.

- Hm... - hajtottam félre elgondolkodva a fejem Erin javaslatára. - Nem lenne rossz. Igaz, a fájdalomért nem rajongok, de az a szabad rohanás... az erő, és a hatalom, ami akkor a föld fölé emel... azt nem értheti más, csak másik hibrid, vagy farkas - merengtem el. - Rendben, legyen. Futok egyet az erdőben... és vadászom. Majd délután megjövök. Ha van addig bármi dolgot, menj csak, és intézd el te is. Két hétig legalább úgysem látnak minket a városban - húztam magamhoz Erint, és megcsókoltam.

- A tél hideg, és esős Bulgáriában. De kellemes a szellő. - emlékeztem vissza, és halvány mosolyt engedtem meg magamnak, ahogy szinte éreztem saját arcomon a szelet. Emlék, de nem sokáig.
- Jól van, ne mondd, hogy nem vagyok szófogadó. - tettem még oda pár felsőt az eddigiek mellé, majd ezen is behúztam a cipzárt, és elégedetten sóhajtottam. - Ez is megvan. - hagyta el egy elégedett sóhaj a számat, majd kinéztem az ablakon.
- Ha már úgyis ennyire a farkas énedről van szó, talán még mielőtt elindulunk, járhatnál egyet az erdőben... négykézláb. - tettem hozzá. - Levezetni az energiáidat. - mosolyodtam el.

- Szerintem kibírja Bulgáriáig. Párizsig legalábbis mindenképp - fejeztem be az állam tapogatását, majd eltűnődve néztem a bőröndöket.
- Szerinted farkasként milyenek lehetnek a bolgár erdőségek? - vetettem fel. - Szívesen kipróbálnám. Bár biztos hideg lehet ott. Bulgáriát úgy képzelem el, hogy a zord hegyek miatt mindig hideg van. Igy van? - hajoltam le, és behúztam a táskám cipzárját. - Lehet, hogy tényleg jól fog jönni a farkasbunda - vigyorogtam, majd megszemléltem Erin cuccait. - Hozz több felsőt szerintem. Hacsak nem lesz kedved mindig kimosni azt, amit az emberek összevéreznek haldoklás közben.

- Nekem ruhában is tetszel. - kacsintottam rá nevetve, miközben tovább hajtogattam a ruhákat, már a sajátjaimat is. - Oké, teszek olyat is. Csokornyakkendőt akarsz? - néztem rá teljes komolysággal, de viccnek szánva ezt. Nehezemre esik abban elképzelni.
- Tudod, a borosta jól áll neked. - simítottam végig arcán halvány mosollyal, majd elszakadva tőle, a fürdőbe sétáltam át, a saját-, és az ő cuccaiért. Bár hideg is kirázott, ahogy eszembe jutott, hogy a franciák hetente talán kétszer, vagy háromszor, ha fürdenek.
- Még most kezdj el borotválkozni, mert ha elteszem a cuccaidat, nem ásom elő még egyszer. - kuncogtam az orra elé nyomva holmiját.

Megálltam az ágy szélénél, onnan figyeltem Erint, ahogy felhajított az ágyra két táskát, és rámolni kezdett.
- Én eddig úgy hittem, ruha nélkül vagyok a legdögösebb. Úgy értve, hogy közben nem takar dús bunda - álltam Erin háta mögé, és nekisimultam, majd belecsókoltam a nyakába. - Vigyünk valami... kissé elegánsabb öltözéket is. Szerintem kelleni fog - villant meg a fejemben egy ötlet. - És azért a fürdőből sem ártana némi cucc. Bosszantó, hogy a borostásodás még vámpírként is működik - morogtam, megtapogatva jelenleg már kissé szúrós államat.

- Nappali -

Annyit be kellett látnom, hogy a legutóbbi nagy utazó én voltam, talán jobb is, ha én pakolok össze. Bár amikor idejöttem, akkor sem áldoztam rá túlzottan sok időt, mert mindent megkaphatok, ha valamim nincs meg. Egyedül a ruháimhoz ragaszkodtam mindig, volt néhány utánozhatatlan darab köztük.
- Nos. - sóhajtottam fel, a gardrób szekrényből elővéve az utazótáskát, és már nyitottam is a szekrényt, és Klaus pár fekete pólóját és ingét vettem ki. - Ezt már csak az én kedvemért is, ezekben vagy a legdögösebb. - mosolyogtam. De ki nem tudta, hogy neki a fekete ruhák állnak a legjobban? Na jó, egyezzünk meg a sötétett árnyalatokban.

Ki nem néztem volna belőle, hogy hagy tovább aludni, de miután kisétált, a hátamra fordultam, és a mennyezetet kezdtem bámulni. Ha egyszer felébredtem, semmi esély, hogy visszaalszom. De ha feküdni olyan jó...
Mélyen beszívtam a levegőt, majd újonnan kinyitottam a szemeimet, és felpattanva rögtönzötten léptem a szekrényhez, hogy kivegyek egy blúzt és egy farmert. Jöhetne már a tavasz, utálom ezeket a hosszú nadrágokat.

- Nappali és konyha -

- Jól van, békén hagylak - emeltem fel a kezem, aztán kimásztam az ágyból, és miután magamra kapkodtam a ruháimat, a telefonommal megindultam a konyha irányába.

(konyha)

Arra rezzentem össze, hogy levegőt éreztem a fülemben. Pontosabban inkább, valaki pimaszul piszkált, amiért nem fogok kegyelmezni neki, nincs itt vita erről. Bár a bosszúálláshoz most túlontúl álmos vagyok még.
- Hm? - kérdeztem lehunyt szemekkel, miközben már felrémlett előttem, hogy Klaus van mellettem és ő szívózik velem.
- Én gyors nő vagyok. Fél óra alatt is elintézem. - suttogtam még mindig lehunyt szemekkel, és nem törődve azzal a ténnyel, hogy lehúzta rólam a takarót, fáradtan a másik oldalamra fordultam és a fejemre húztam a párnát. Egyértelmű tiltakozás az ébresztés ellen. Nem vagyok hozzászokva, hogy ne akkor keljek, amikor én akarok.