Azzal a lépésemmel, mikor leszedtem róla a pólóját, határozottan felgyorsítottam az eseményeket. Feltételezem tetszhetett neki a viselkedésem.. hát nem vagyok már kezdő, az biztos. Miközben az ölébe húzott, én lábaimat a csípője köré emeltem, persze egy percre sem válva el az ajkától.
Megszabadítva a felsőmtől, látszott rajta, hogy tetszik Neki amit lát. Végigsimított a derekamon, majd a melleimet kezdte kényesztetni. Halk sóhajok hagyták el a számat, miközben azon töprengtem inkább meghagyom ezt a pillanatot, mint az Ő szerencsenapjának. Ígyis eléggé összezavartam már szegénykét, nem bírna el egy újabb sebet, azon a már amúgy is vérző szívecskéjén. Megadom neki ezt a rövid időt, hadd élvezze, mielőtt lecsapnék a nyaki ütőerére.

Már kezdtem azt érezni, hogy ennek a lánynak nemcsak a tekintete furcsa, de a temperamentuma is nagyon megnyerő! Az iszonyatos módon tetszett benne. Még ha nem is pártolom a női nemet. De... mindenkinek lehetnek gyenge napjai, nem?

Az ölembe húztam Őt, lábait így a csípőm köré emelhette, és így hajoltam fel, hogy egy másodpercre se szakadhasson el a számtól, így téptem már kissé hevesebben ajkait, és megszabadítottam őt felsőjétől hogy elámuljak a domborulataitól. Nem szóltam egy szót sem, ujjaim odasiklottak a domborulatokra és simogattam a melleit.

Csak ámultam, ahogy ismét lecsapott az ajkaimra. Nem éppen erre a reakcióra számitottam, de ezen se lepődtem meg túlzottan. Gondoltam egyet és ugyanakkora hévvel csókoltam vissza. Kezeimet a nyaka köré téve húztam közelebb magamhoz. Volt valami benne, ami nem hagyott nyugodni. Talán a sármos alakja is hozzájárult, de az is lehet hogy csak simán a szívtelen, ellenszenves viselkedése a ludas. Eddigi elég hosszas életem során még sosem botlottam bele olyan hozzá hasonlóba, aki ennyire gyűlölné a nőket. Muszáj megtudnom, mi vezette idáig. Vagy így, vagy úgy.
Kezeim egy idő után lecsúszva a nyakáról, izmos felsőtestére tévedtek, hogy egy nemes egyszerűséggel megszabadíthassam őt a pólójától. Nem akartam letépni róla, inkább a nyakán keresztül szedtem le róla.

Felvontam a szemöldökömet. Ez most vajon mit akar tőlem? De zavarosak ezek a nők! Főleg ez a darab! Mióta belefutottam, egyáltalán nem tudok semmit se. Legalábbis a józan eszemből nem sok maradt.

Ahgy néztem a szemeit folyamatosan, fogtam magamat és szépen odacsúsztam mellé, kezeimbe fogtam az arcát, és csókolni kezdtem nem kevés hévvel. Húh, kell nekem ez a nő most!

- De éppenséggel van egy jobb tippem - kontráztam, mivel picit felidegesitettek a szavai.
Ezuttal idióta szempillarebegtetések nélkül néztem mélyen a szemébe, olyan mélyre hogy szinte a lelkébe láttam, de kötve hiszem, hogy lenne neki olyasmije. Nem ígéztem meg, csupán szavak nélkül bűvöltem a tekintetét, mint a parkban. Csak ezuttal nem használtam szavakat. Hagytam hogy a tekintetem beszéljen helyettem.

- Maximum álmaidban, hercegnőm. Máshol bűvös szavakra tőlem ne számíts. - vigyorogtam mintha most olyan jól esne ez. Főleg mert kíváncsi voltam és tudni akartam hogy mit rejteget. Egyszerűen érdekelt és ennyi. Fogalmam se volt róla hogy mi ilyen nagy dolog amiért 'játszani' kell.

- Nem, nem erre gondoltam. - sóhajtottam amikor a szempilláit kezdte rezegtetni. - Jobb tipped nincs?

Két pohár után már kezdett felszabadultabb lenni, és kíváncsibb. Rossz kombináció. Vigyorogva kezdett el becézgetni, de nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget a dolognak. Ha berúg, csak könnyebb dolgom lesz. Csak ne lenne a vérének az a megszokott alkoholos bűze... azt utálom.
Aztán lassan közeledni kezdett az arcomhoz, és olyanokat mondott, hogyha nem tudnám az igazságot, azt hihetném szerelmet vall?! De tudtam, és szó sem volt semmi ilyesmiről.
- Óó, és most jön az a rész, hogy kimondod a varázsszót és örök hűséget fogadsz? - húztam az agyát, tettetve hogy nem tudom mire célzott. - Tudod, arról a 8 betűs szóról beszélek.. - folytattam ártatlanul, de nem bírtam ki nevetés nélkül. Aztán elkomolyodtam, és mélyen a szemébe néztem. Ezuttal nem úgy, mintha meg akarnám ígézni, csak egyszerüen a női vonzerőmre támaszkodtam. Csábosan rebegtetni kezdtem a szempilláimat, miközben végig mosolyogtam. - Erre gondoltál? - szólaltam meg végül tőle eltűnődve.

- Kösz, babám! - vigyorogtam rá szélesen, és legurítottam a második pohárral is, közben istenesen gondolkodva azon hogy vajon mit fog szólni Warren tesókám ha megtalálja az üzenetet. Vicces lesz, az biztos. Remélem hogy hamar összeakadok a jelenlegi párjával. Igen, ezt szívből remélem.

- Mondd már meg nekem.. - hajoltam Lucyhoz kíváncsian. - Ki vagy te? Soha nem találkoztam még hozzád hasonlóval az életemben. Olyan nagyon.. különleges hatással vagy rám. Legalábbis a tekinteted. - nyeltem egyet. Reméltem, hogy nem érti félre. Nem szerelmi vallomás, éppen csak... a parkban történt valami egyik pillanatról a másikra, és ezt... nem tudtam hová tenni.

- Üzleti kapcsolat? - kérdeztem felvont szemöldökkel. - Hát akkor igyunk arra - emeltem meg a poharam, összekoccintva az övével. Hm, akkor ezek szerint később is akar még találkozni velem.
Vele ellentétben, én két részben üritettem ki a poharat, majd rögtön azután újra megtöltöttem mindkettőnkét. Erős volt, de pillanatnyilag jól esett. Szerettem az alkoholt, főleg az utóbbi néhány évszázadban. Mióta megnövekedett a választék belőlük.
- Fenékig - emeltem meg másodjára is a poharat.

Vártam egy ideig, míg végül a kezembe kaparintottam a poharat, és felvontam a szemöldökömet. - Igyunk a kettőnk üzleti kapcsolatának kezdetére. - kacsintottam rá. Nem akartam egyelőre más kapcsolatról beszélni. Talán rossz néven veszi, vagy nem is tudom. Meg amúgy is... arról nem beszélni kell, hanem megtenni!

Beleittam a poharamba miután összekoccant az övével, és egy hörpintéssel lehúztam az egészet.

- O..k..é - húztam el a betűket, miközben a konyhába siettem két pohárért. - Sejtettem, hogy birod az alkoholt - emeltem meg a hangomat, hogy meghallja. Visszatérve a nappaliba, ki is töltöttem a vodkás üveg tartalmát a poharakba, majd az egyiket átnyújtottam a kanapén ücsörgő Sevnek.
Leültem mellé közben lábaimat keresztbe téve, hogy egy szinben lehessünk. - Mire igyunk? - kérdeztem töprengve.

Bentebb sétáltam, de rögtön meg is álltam ahogy beszélni kezdett, és ajánlkozni hogy mit is ihatnék. A bor túl könnyednek tűnt a többi mellett, ezt határozottan állítom.
- Legyen vodka. De már egyből duplán. - jelentettem ki. Mindig bírtam az alkoholt, ámde ha nővel voltam, még innom kellett rá egyet-kettőt. Merthogy... a múlt emlékei mélyen bennem élnek. Hiába próbálom őket legyűrni, nem megy. Legalábbis nem olyan nagy sikerrel.
Leültem a kanapéra, és így vártam hogy kiszolgáljon.

- Remek - feleltem nevetve, izgatottságára célozva. - Akkor fáradj beljebb.. - mondtam fölöslegesen, hiszen már bent is volt. Csak forgattam a szemem, mikor rám kacsintott.
- Jöhet valami erős? - kérdeztem, miután becsuktam magam mögött az ajtót. - Vodka, whisky, jäger vagy ... bor? - soroltam a mini bár tartalmát, mikor a nappaliba értünk. Bor? Ez komoly? Mindegy.

Követtem Őt, és megálltam az ajtóban, ahogy Ő megállt. Minek néz engem ez a nő? Itt megállni? Miért, mi ez, az oroszlán barlangja?
- Héh, hülye lennék itt megállni! - méltatlankodtam, belépve a lakásba, és végigmértem. - Majd holnap lelépek. De addig még van pár órám. - kacsintottam Lucyra jókedvűen.

(Worthington lakás)

Úgy éreztem magam mint egy ribanc, aki önként felkinálja magát. Á, ez túl undoritó! Maradjunk inkább a vadásznál és az Ő zsákmányánál. Hm, ha Sev csak sejtené, hogy egyenesen az oroszlán barlangjába tart... Na jó, elég. Gyorsan megráztam a fejem, hogy elhessegtessem ezek a gondolatokat.
A hotelbe érve, nem tétlenkedtem a szobafoglalással, hiszen már volt egy lakásom. Annyira nincs nagy kupi, hogy ne merjek vendéget fogadni benne. Sőt, a cuccaim még mind bőröndben vannak.
- Irány a lift - jelentettem ki, előre mutatva.
A szobám elé érve, aztán megtorpantam és szembe fordultam vele.
- Ugye tudod, hogy még simán visszaléphetsz? - néztem rá, adva neki egy utolsó esélyt, hogy elmehessen.

/Vizesés/

Megérkezve a szobámba, az első dolgom volt átöltözni. Leváltani a kinti ruhát valami kényelmesebbre. A rövid nadrág, póló kombó most tökéletes. Mielőtt magamra kaptam volna, vettem egy jóleső meleg zuhanyt, hogy közben átgondolhassam a mai napot. Hm, egész kedvesen viselkedett velem Esther, ahhoz képest, hogy nem éppen erről a tulajdonságáról hires. De lehet, hogy megérezte, hogy én sem akarom bántani. Miért is tettem volna? Hisz nem akarok öngyilkos lenni! Most, hogy visszagondolok rá, felajánlotta a segitségét. Szerintem szükségem is lesz majd rá. Az eredeti boszorkánnyal az oldalamon szinte bármire képes leszek. - Önelégült mosoly jelent meg az arcomon. Csak jelenne már meg Ő, hogy elkezdhessem végre a bosszú hadjáratomat.
Fél óra múlva kiszáltam a kádból és magamra vettem az előkészitett ruhadarabokat. Mivel kifárasztott az utóbbi néhány óra, készitettem magamnak némi harapnivalót, majd lefeküdtem pihenni.

Pár óra mulva mikor kikászálódtam az ágyból, rögtön felöltöztem és ismét a nyakamba vettem a várost. Ezuttal csupán sétálni indultam.

/Mystic Falls utcái/

/Mikaelson bál/

Miután eljöttem a bálról egyenesen a szobámba igyekesztem, hogy minél előbb lecserélhessem ezt a meseszép estélyi ruhámat. Kár volt ennyi pénzt kidobni rá, hiszen ugysem töltöttem el ott 5 percnél több időt.
Azalatt az 5 perc alatt viszont megismerkedtem az egyik házigazdával, egy ősi vámpirral, Niklaus Mikaelson személyében. Nem igazán tudom mennyit lehet adni a szavára, ezért azt sem lesz-e folytatása a beszélgetésünknek. Mindenesetre ha alkalom nyilna rá, hogy ott folytassuk ahol abbamaradt, én benne lennék. Végtére is minden kapcsolat számit. Persze azt nem hagynám, hogy kihasználjon, ugyanis sütött róla, hogy azt is akarta. Vagy csak sima vacsorának nézett? Hát akkor egy idióta. Ha nem vette észre, hogy mi vagyok.
Gondolataimba merülve vettem le a ruháimat és helyeztem vissza a gardróbomba. Nem éreztem szükségét annak, hogy kimossam, hiszen alig volt rajtam pár percet. A cipőmet is vissza tettem a helyére, majd egy jóleső forró zuhany után elővettem egy farmert és egy mély dekoltázsó pólót, hozzá egy bokacsizmát párositva. Vadászathoz nincs szükség tűsarkúkra. Úgyis oda megyek.
Felkaptam a kézitáskámat, melyből sosem hiányozhattak a legszükségesebb kellékeim, majd egyenes út vezetett az erdőbe.

/Erdő/

Lucy szobája