Allie hatására a lány mégis elkezdett sikoltozni, ami veszélyes mutatvány volt, tekintve, hogy a sikoltozás mindig begerjeszt. Nem csak itt, hanem mindenhol, bár szerencsére az ivás közben inkább csak az ivási ösztöneimre hat, máskor meg máshová. Az önuralmam mindenesetre így is a helyén volt, szóval éppen a kellő időben elszakítottam magamat tőle, beleharaptam a saját csuklómba, majd a szájához tettem. Megvártam, míg egészen biztosan annyi vér szivárog a szájába, hogy kénytelen legyen lenyelni, majd eltörtem a nyakát, és ő holtan esett össze.
- Namármost, következő lépés. Szerzünk neki egy emberáldozatot, mire felébred. Megkóstolhatja, de a java a miénk marad ott is - nyaltam meg a szám szélét, arra gondolva, hogy még plusz vacsink is lesz. Utána meg jöhet a hibrides kis őrjítő mutatvány.

Tejesen be gerjedtem Koltól, de próbáltam magam féken tartani.
Szívtam és csak szívtam az édes vérét ami feltöltött energiával és csak
többet akartam. Lenyaltam a nyakáról a kicsörgedezett vért is. Bólintottam .
-Miközben ide fele tartottam sátorozókat láttam nem messze innen. Megfelel?-Húztam fel egyik szemöldököm lenyalva ajkaimról a vért.
-Remélem élvezed majd a műsort-Nevettem fel és pillantottam a holtan fekvő lányra.

- Príma. Hozd csak ide az egyiket, vagy akár többet is.- bólogattam szaporán, majd leguggoltam a lányhoz. Nem volt semmi életjele, de tudtam, hogy ez már nem sokáig lesz így. Csak remélem, hogy nem fog ellenkezni a rövid vámpírság ellen. De ha mégis, hát felajánlom neki a bosszú lehetőségét. - Amiatt meg ne aggódj, hogy nem élvezném a műsort. Te is csodás jutalmat fogsz kapni érte - ígértem neki, ezúttal meglehetősen csábító hangon.

-Okés- Mondtam, majd ajkamba haraptam. Elindultam nem messze volt egy hely ahol el kaptam az egyik srácot még a csaj csak kiabált. Biztos voltam benne, hogy ezt Kol is hallja. Megigéztem a lányt, hogy ne emlékezzen semmire és ne óbégasson.
Majd vissza indultam sebesen Kolhoz. Lány már ébredezett és panaszkodott, hogy fáj a feje és ilyenek. Nem érdekel, mert egyből a fiú kezébe haraptam és a lányra dobtam aki egyből enni kezdte.
-Hé nekünk is hagy.-Mondtam morcos képet vágva és elvettem tőle a srácot.
a lány megízlelte a vámpír életet és tudtam eljött az én időm bele haraptam alányba aki már is szenvedett.
-Igen!-Kiáltottam fel Kolba kapaszkodva.

Figyeltem, ahogy megeteti, majd megharapja a lányt. Kegyetlen volt, éppolyan kegyetlen, mint Klaus, vagy akár csak én, és még csak nem is élt meg annyi időt, mint mi. Allie belém kapaszkodott, miközben le sem vette a szemét az egyelőre még csak gyenge fájdalmakkal, és hallucinációkkal küzdő lányról. A dolog később sokkal, de sokkal elviselhetetlenebb lesz, de majd a végsőkig fokozzuk a fájdalmát...
- Igen - kiáltottam fel én is örömittasan, majd a turistához fordultam, és ezúttal minden óvatosságomat félretéve a nyakába haraptam. Kell, kell, kell... De ez után az este után úgy érzem, Klaus kis hibridje is kell nekem.

Figyeltük ahogy a lány szinte már üvölt és kérdezi miért csináljuk ezt vele. Látszott, hogy a neveltetésemben közre játszott Klaus is mert nem érdekelt a fájdalma,
sőt vártam mikor lesz még elviselhetetlenebb. Láttam, ahogy Kol a férfire veti magát, gondoltam most meghagyom neki, ha még éhes lennék ott hagytam egy lányt.
Csak nevettem a lány fölött és néztem őt. Hirtelen nekem ugrott egy bottal én pedig nevetve kicsavartam a kezét és a földre löktem.
-Kevés vagy te hozzám!-Mosolyogtam az arcába, miközben fél szememet Kolon tartottam.

A férfi hamar kinyúlt, úgyhogy eldobtam magamtól, és tovább figyeltem, ahogy a lány mindenáron próbálja megmenteni a saját, halálraítélt életet.
- Elég kellemes az este? - nevettem fel kegyetlenül, majd odaléptem hozzá. Arcomon kisfiús félmosoly ült, ami ellentéte volt a készülő tettemnek. Magamhoz húztam a lányt, mintha meg akarnám csókolni, de ehelyett a kezeim határozottan benyúltak a bordái közé, és határozottan megmarkoltam a szívét. - Megtehetnénk. Feloldozhatnánk a szenvedésed alól, de egyikünk sem teszi. - A lány hisztérikus zokogásban tört ki, és egyfolytában azt kérdezgette, hogy miért. - Mert mi kegyetlenek vagyunk. - feleltem tömören, majd üresen kihúztam a kezemet, és Alliehoz léptem. Erőteljesen megcsókoltam, éreztetve vele, hogy ez után az egész után még lennének szándékaim vele.

Tökéletesen alakult a tervünk, Kol oda lépett a lányhoz először azt hittem csókot vált, de szívét markolta a lánynak. Csak némán álltam és mosolyogtam ahogy a lány szinte az életéjért könyörög.
-Még meddig hagyjuk szenvedni?-Kérdeztem szinte teljes izgatottsággal.
-De még mennyire-Helyeseltem a kegyetlenek vagyunkra.
Ekkor hirtelen Kol felém fordult és csókot nyomot ajkaimra, nem mondom, hogy nem lepődtem meg. Viszonoztam azt és már teljes lázban voltam. Le akartam őt teperni és forró testét érezni.
-Akarlak-Hagyták el ajkaimat suttogva ezek a szavak.

- Öljük meg most! - suttogtam teljes izgatottsággal, amikor tudatosult bennem a szavai hallatán, hogy ő is benne van a játékban. - Aztán gyújtsuk fel, és dugjunk itt, az erdőben, a lángoló hullája mellett. - Miközben beavattam őt a további terveimbe, kezeim a gerincoszlopára tévedtek, és végigsiklottak ott, meg sem állva egészen a fenekéig. Ó, drága bátyám, azt hiszem, jól választottad meg a hibridedet - gondoltam magamban. Elvégre, ha egy sima, büdös farkas lenne, szóba se állna velem.

Nem is tétlenkedtem amit meghallottam mik a tervei meg is lepődtem, hogy így tudtomra adja, de mit csodálkozom családban marad. Végig mért a kezével én pedig ruhájánál fogva megragadtam és csókolni kezdtem. letéptem róla az inget. Rá pillantottam a lányra elengedvén Kolt.
-Bocs szívi találtam jobb játékot-Mondtam, majd kezembe vettem egy ágat és szíven
döftem vele. Mosolyogtam és Kol zsebéből kivettem egy öngyújtót amit a tetemére dobtam.
-Hol is tartottunk?-Néztem rá a számba harapva és ismét rá cuppanva, mint valami pióca édes ajkaira. Lerángattam róla a ruhadarabokat ő is így tett és meztelen testéhez hozzá simultam. Rá löktem a ruhákra, hogy még is ne a földre kelljen és kezemmel és ajkaimmal kényeztettem bizonyos helyeken. Hosszan és forrón.

Hű! Ami azt illeti, már az elején gondoltam, hogy nem egy szende kislánnyal van dolgom, egy kicsit azért mégis meglepett a belőle áradó vadság. Nem mintha bántam volna, hiszen már alaposan rászorultam egy hozzám hasonlóan tartós nővel való szórakozásra... Na igen, az emberek sajnos elég hamar meghalnak, mert nem túl strapabíróak.
- Azért csak lassan a testtel, hibridcicus - gördültem fölé, hogy átvegyem én az irányítást. Vadul nekiestem a nyakának, majd egyre lejjebb és lejjebb haladtam, közben finomítva a stílusomon, mígnem elértem odáig... Azt hiszem, igazán kívánom ezt a lányt. Jelen pillanatban mindennél és mindenkinél jobban, szóval egy kis kényeztetés után visszafelé haladtam az ajkaimmal, mígnem ismét a szájához nem kerültem, ám ezúttal nem szándékoztam megcsókolni, sőt, még a vágyamat is igyekeztem legyűrni, amit iránta éreztem... - Tudod, van egy rossz szokásom. Szeretem kínozni a játszótársaimat - vigyorogtam rá.

Tálán túl el ragadtattam magam. Vad csókoltam, de ő került felülre, kényeztetni kezdett nyelvével ami nagyon jól esett. Beletúrtam a hajába és halkan sóhajtozni kezdtem.
Elindult fel és már vártam édes csókját, hogy ajkamra tapassza, de helyette
mást mormolt.
-Micsoda?-Értetlenkedtem fel nézve rá teljesen égve a vágytól.

- Ne gondolj rögtön rosszra, nem vagyok perverz - vigyorogtam, miközben arra gondoltam, ezt a fogalmat igencsak furcsán kezelem. Egy égő hulla mellett, a bátyám játékszerével dugni az erdőben határozottan perverz dolognak hatott másnak. Nekem, Kol Mikaelsonnak azonban maga volt a megtestesült gyönyörűség. - Nemes egyszerűséggel, imádom, ha valaki ennyire vágyik rám, és én még kényeztetem egy sort. Édes kín, érted? - Mondatomat befejezve nekinyomtam az ágyékomat az ő csípőjének, hogy érezze, egyáltalán nem viccelek. Persze ha úgy akarja, nyugodtan átveheti az irányítást, nem ragadom én azt mániásan magamhoz.

Elmosolyodtam miközben még hallottam a hullaropogását, lehet beteg vagyok, de jó volt hallgatni. Ajkamba haraptam és úgy döntöttem tetszik és teljesítem az álmát és a vágyát.
-Akkor, mire vársz? Minden porcikámmal kívánlak-Mondtam, majd megcsókoltam. Imádom, ha egy férfi irányít. Szerintem ez a dolga egy férfinak. Hátra hajtottam a fejem és élveztem minden egyes porcikámmal. Lágyan végig simítottam tökéletes felső testét miközben magamhoz szorítottam.

- Nem is tudom, hogy mire várok még - jegyeztem meg négédes hangon. Tulajdonképpen... felesleges úgy tennem, mintha nem lennék elég vad. Lépésem gyors volt, és határozott, úgyhogy pár pillanat múlva már benne is voltam, és mozogni kezdtem vele, miközben az ajkaim szinte le sem váltak a nyakáról. Azt hiszem, valahol ekkor történt az a bekattanás, amiközben azt suttogtam a fülébe: - Harapj meg! Kérlek! - Nem vagyok normális. Ha megharap, az minimum egy kínzás, ugyanakkor... azt hiszem, ez a mámoros éjszaka már így is hosszú idő óta a legjobb mind közül, tehát egy kis plusz fájdalmat még igazán megérne.

Már bennem is volt és mozgott nyögéseitől csak úgy visszhangzott az erdő. Karmolni kezdtem a hátát véresre. Élveztem ezt a véres ujjamat lenyaltam és a szemébe néztem.
Ekkor hirtelen furcsa kéréssel állt elő. Tudtam nem hallhat meg a harapásom által, de viszont gyötrődni fog és hallucinálni.
-Komolyan?-Néztem rá értetlenül egy pillanatra megállva. Még is csak épp szexeltünk és féltettem egy kicsit.

- Miért is ne? - kérdeztem olyan könnyedén, mintha csak arra kérném, hogy szórakozzunk még egy kicsit. Oké, az egész hirtelen felindulás, és az azt követő pár órában rémesen meg fogom bánni, de... Amikor életemben egyszer megharapott egy vérfarkas, újra láttam Freyát. Arra számítottam, hogy most talán nem csak ő, hanem Liz is megjelenik majd. - Kérlek! Attól függetlenül a csúcsra tudlak juttatni - kacsintottam rá, miközben tovább folytattam a benne való mozgást.

Nem az zavart, hogy nem elégít ki, hanem az, hogy fájdalmas lesz és gyötrelmes lesz számára. A szemem el sárgult fogaim előjöttek és már is a nyakába mélyesztettem a fogaimat. Ha ő ezt kéri miért ne teljesítsem? Egyre erősebben és gyorsabban csinálta és élveztem ezt. Hatalmasokat sikítottam és nyögdécseltem miközben csókoltam a száját.
-Jól vagy?-Kérdeztem tőle remélvén nem lesz nagy baja.

Kevés dolgot érzek meg igazán, de ezt a harapást határozottan éreztem. Égetett, de nem csak egy pillanatig, hanem sokkal tovább... De még ez sem akadályozott meg abban, hogy tovább folytassam a dolgot, figyelmen kívül hagyva Allie kérdését, míg meg nem éreztem azt a robbanást, ami azt jelentette, hogy eljutottam a csúcsra. Legördültem Allieról, de a tekintetemet továbbra is rászegeztem.
- Sose félts te engem! Még nem kívántam az önnön halálomat - nevettem fel. Oké... egy kissé kellemetlen a dolog.

Soha nem ízleltem még vámpír vért, de azzal a harapással megtapasztaltam milyen is.
Nem sokkal tért el, de még is más volt. Hallottam már olyat, hogy a vértől kötődni fog ahhoz az illetőhöz, de biztos nem rám gondoltak.
Kol el juttatott a csúcsra ami nem mindenkinek sikerül, talán eddig az volt a baj, hogy emberekkel próbáltam. Ők nem annyira energikusak. Mellettem feküdt én pedig oldalamra fordultam kitámasztva a fejemet.
-Ősit félteni? Mind örültek vagytok.-Mosolyodtam el és ezt persze viccnek szántam.
-Biztos minden okés?-Faggattam azért, mert ő érdekelt. Nem úgy, mint az a lány aki éppen mellettem porladozott. Rá pillantottam a tetemre ami már kialudt és az a lány semmivé vállt.

- Nos, el kell ismernem, valóban őrültek vagyunk - vontam vállat mosolyogva. Elvégre annyi furcsa, már-már őrült dolgot tettünk mindannyian, Finnt kivéve, hogy az másoknak felfoghatatlan. - Nem, semmi nem okés. Érzem, hogy egyre jobban fáj, de én akartam ezt - magyaráztam. A fájdalomküszöböm viszonylag magas, de a farkasméreg így is elég gyorsan terjed a szervezetemben. Hamarosan jön a képzelődés... Nem vagyok normális. A halálomat fogom kívánni. És mégis élveztem a dolgot valahol.

Aggódva pillantottam a fiúra hiszen erei fel fel villantak."Mi a franc?"Gondoltam magamban, tényleg nem nézett ki valami jól és már vártam mikor vihetem Klaushoz ami az én halálommal fog végződni.
-Na jó ne kínozd itt magad, kell ide Klaus még akkor is, ha halott leszek, de ebből most elég-Mondtam kissé idegesen. Nem azért mondtam, mert megtetszett volna, hanem mert cinkostársat láttam benne aki megtud védeni engem a testvére előtt. Vajon miért teszi ezt? Nő van a dolog mögött vagy csupán ennyire mazohista?

Felkaptam a fejemet. Na nem, azt már nem. Nincs szükségem a bátyám segítségére, főleg, hogy nem is biztos, hogy adna a véréből.
- Nem szükséges. Sosincs rá szükségem. - Mondtam volna tovább is, de akkor a távolban megláttam őt. Aki miatt csináltam. Az agyam épeszű része tudta, hogy az egész csak egy képzelet, hisz Elizabeth ki tudja, hol van, de a másik igazán el akarta hinni, hogy létezik. Akárcsak Freyával, akit majdnem ezer éve öltem meg teljesen véletlenül. De ő most nem jött. Talán haragszik rám? Visszanéztem Allie-ra, és olyat mondtam, amit normál esetben soha nem mondanék. - Utálom ezt az egészet. Hogy én mindig, mindent elcseszek. Amikor ember voltam, szerelmes lettem a legjobb barátnőmbe. És vámpírként véletlenül, de megöltem. Most meg itt van ő, akit azért vesztettem el, mert nem törődtem vele. Érted ezt? - kérdeztem.

Szerinte nincs, de tudom, hogy szüksége van Klausra és azt is tudom, hogy el kell őt vinnem hozzá.
-Kol kérlek nem bírom ezt nézni-Mondtam megfogva az arcát. Elég rég nem mondtam ilyet senkinek sem.
Hirtelen láttam a szemén, hogy hallucinálni. Egyre idegesebb kezdtem lenni. Aztán mormolt valami, biztos voltam benne, hogy ez a rohama csak a mérgemtől van.
-Vannak emberek akik félnek a attól, hogy közel kerüljenek valakihez. Kérlek, had segítsek rajtad-Mondtam szemben ülve vele és mélyen a szikrázó szemeit kémlelve.

Teljesen letaglózott a farkasméreg okozta gyötrődés. Furcsa, de néha hiányzott a fájdalom. Ha megöltek, sem igazán éreztem meg, és így... Minden arra emlékeztetett, amit tettem. De nem fájt, mert láttam őt. Még ha nem is szólt hozzám. A ködfüggönyön át azonban átszűrődtek Allie szavai.
- Az is lehet, hogy alapból szarul vagyok összerakva, azért utál még a családom is. Esetleg automatikusan belénk van építve, hogy úgy tegyünk, mintha nem éreznénk. Ki tudja. - vontam vállat.