|
Régi kripta a vikingek korából | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Nov. 18, 2013 7:53 am | - Ide nem tudnak betörni - mondom, és otthagyom a kis rést. Leülök a takaróra, aztán várom, hogy Hayley is mellém üljön. - Meg kell várnunk az éjszaka végét. Biztosabb. Ha most kimegyünk... nem tudom. A farkasok talán behódolnak, de az is lehet, hogy véres mészárlás lesz a vége. Egyedül kevés lennék, rád pedig nem számíthatok - mondom tárgyilagosan. - Addig azt hiszem, eltölthetjük az időt valahogy. Kár, hogy nincs nálam semmiféle kötél - teszem hozzá végképp ártatlan pofával. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Nov. 18, 2013 9:11 am | Szavai megnyugtatóak, legalábbis az a része, hogy a farkasok nem tudnak hozzánk betörni. Bár ez talán attól is függ, hogy mennyire elszántak. Attól viszont nem vagyok elragadtatva, hogy egész éjjel itt kell kuksolnunk a hideg kriptában. Figyelem, ahogy Klaus leül, de nem megyek utána. A kukucskálónál maradok, és a holdat kémlelem. Még mindig borasztóan szokatlan érzés így látni. A tekintetem végül a farkasokra vándorol. - Úgy érzem, hosszú éjszakánk lesz - sóhajtok hátat fordítva az ablaknak. Utóbbi megjegyzésére apró mosollyal felelek, de őszintén ebben a helyzetben nem hiszem, hogy könnyen el tudnék csábulni ilyesmire. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Nov. 18, 2013 9:19 am | - A romantika miatt nézed ennyire a Holdvilágot, vagy élvezed a látványát emberszemmel? - kérdeztem, és nekidöntöttem a hátam a falnak, majd kinyújtottam a kezem Hayley felé. - Gyere ide - mondtam. - Az éjszaka eltöltésére több opciót is fel tudnék ajánlani. Aludhatsz, beszélgethetünk, vagy akár szexelhetünk is. Ezúttal rád bízom a választást. Ne aggódj, nemsokára itt a hajnal. Ha szürkülni kezd, még ha nem is jön fel a nap, már kimehetünk. Akkor már közel áll a farkasok visszaváltozása. Nem az lesz a legnagyobb gondjuk, hogy megtámadjanak. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Nov. 18, 2013 9:33 am | - Még mindig hihetetlen így látni, hogy nem fejti ki rám a megszokott hatását - utalok a holdra. Pár pillanatig nézem a felém nyújtott karját, aztán ellököm magam a faltól, és kezemet az övébe helyezve sétálok közelebb, majd ülök le mellé a takaróra. - Nem mondod, hogy ez a rideg, hűvös kripta be tudja indítani a fantáziádat - húzom fel az orrom egy kis gúnyos fintorra. Igazából kicsit fázom is, de nem akarok ennek hangot adni. Nem szeretek gyenge virágszálnak tűnni, mert nem is vagyok az. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Nov. 18, 2013 9:37 am | - Bármi képes beindítani a fantáziámat - mosolyogtam perverzül. - Szerintem tisztában vagy ezzel te is. Egyébként is, a mi fajtánkhoz mi illene jobban, mint egy ilyen hely? És amúgy is, Henryk öcsémet nem hiszem, hogy zavarnánk vele. Ezer év után belőle már még csontok sincsenek, csak egy marék hamu - vettem le a kabátomat, és Hayley vállára terítettem. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Nov. 18, 2013 10:06 am | - Igen, már észrevettem. Bárhol, bármikor. Nyilván mert férfiből vagy - ingatom a fejem mosolyogva. - De nem csak arról van szó, hogy egy kriptában vagyunk... - Hiszen itt vannak a ránk leső farkasok, meg ez a feszültség bennem, a zavarodottság, amiért nem változtam át, és ez az egész... És nem javít a helyzeten, hogy az öccse porladó csontjairól beszél. Az viszont jól esik, hogy rám teríti a kabátját, hamar összébb is húzom magamon, és nem tagadom, hatással van rám és a melegség, meg az illat, ami belőle árad. Szinte ösztönösen húzódok még közelebb Klaushoz. - Köszönöm - motyogom, aztán kicsit lehunyom a szemem. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Nov. 18, 2013 10:21 am | Nekidöntöm a hátamat a falnak. Ez az egyik előnye a hibrid létnek. Én nem fázom, és nem érzek hideget. Ellentétben Hayleyvel, aki finoman reszketett a dermesztő kriptában. Összehúzta magán a kabátot, aztán a mellkasomra bújt, én pedig fél kézzel átöleltem. - Pihenj egy keveset - javasoltam. - Mire felébredsz, talán már itt is lesz a hajnal - súgtam, és mikor lehunyta a szemét, csendben maradtam. Vártam egy keveset, míg a szuszogása egyenletessé vált. Úgy tűnt, mintha aludna... hát vettem némi bátorságot, és a hasára csúsztattam a kezem. Tudtam, hogy nem érzek még semmit, de... azt hiszem, ez volt az első alkalom, hogy volt bátorságom ehhez. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Nov. 18, 2013 11:18 am | Elszendergek Klaus karjaiban, de az álmom nem túl mély, nem igazán pihentető, csak olyan éber álom, melyből minden nesz kirángat egy kicsit. Már magában az is különös, hogy milyen régen aludtam utoljára telihold idején. Még gyerekkoromban, tizenhat éves korom előtt. - Hmm... - érzem, ahogy Klaus a hasamra csúsztatja a kezét, de nem ébredek fel tőle egészen, csak annyira, hogy még közelebb fúrjam hozzá magam. Mintha érezném álmomban is, hogy ő jelenti számomra is, és a gyereknek is a teljes biztonságot most, amíg vigyáz ránk. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Nov. 18, 2013 11:32 am | Hayley alszik is, meg nem is, viszont egyre inkább bújik hozzám. Befúrom a kezem a kabát alá, és érzem, hogy így is elég hűvös a bőre. Gondolhattam volna rá, hogy velem ellentétben ő képes lehet fázni. És a tétlen földön ücsörgés nem a legjobb módszer a kimelegedésre. Megmozdulok, eltolom őt kissé magamtól, mire az amúgy sem túl mély álom ki is megy a szemeiből. Egy szó nélkül felkelek, és kiemelem a zsebemből a telefont. A modern kor vívmányai... nos igen. Azért ezekért érdemes átélni ezer évet. Elindítom a zene alkalmazást, és sejtelmes vigyorral állapítom meg, hogy ennél találóbb dalt nem is választhattam volna. Jazzes jellegű, mintha még mindig New Orleansban lennénk. A szövege és a címe pedig mintha magában kifejezné ezt a csillagfényes, teliholdas, farkasokkal és rejtélyekkel teli különös éjszakát. https://www.youtube.com/watch?v=uNsmF9JTpuIKezem kinyújtom Hayley felé, és várom, mit fog reagálni. Emlékeim szerint ilyet még mi ketten nem csináltunk egyszer sem. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Nov. 18, 2013 11:52 am | Álmosan pislogok rá, amikor eltol magától, ráadásul fel is kell mellőlem, és a telefonját kezdi babrálni. Nem is értem, de túl bóbiskolós vagyok még ahhoz, hogy a látványon kezdjek tűnődni. Talán üzenetet ír... Aztán felcsendül az a dal, ismerős dallamok. Ismerem a számot, kicsit a New Orleansban töltött első napokat juttatja eszembe, amikor egymásba gabalyodtunk ott a motelben, aztán együtt mentünk a bálra. Akaratlanul is elmosolyodom. Pár röpke másodpercig üres tekintettel nézem a felém nyújtott kezet. Táncolni akar? Nem is rössz ötlet, legalább kicsit észhez térek, és egy kis mozgás sem árt, amilyen hűvös van. Felállok, tenyerébe csúsztatom ujjaimat, és közelebb is lépek. - Érdekes, egyetlen dal milyen könnyen varázsolja szebbé ezt a hűvös éjszakát - jegyzem meg egy félmosollyal. Szeretem a zenét. Egy jó szám sokszor elég, hogy az embert kihúzza a kár a legnagyobb búskomorságból is. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Nov. 18, 2013 11:58 am | - Én meg már azt hittem káprázatos, elbűvölő és lenyűgöző énemé a dicsőség - dünnyögöm, megfogva Hayley kezét, aztán magamhoz húzom, és lépegetni kezdek vele a zene ütemére. - Zenés műsor, kiegészítve némi farkasvokállal - bökök aztán fejemmel a falon lévő rés felé, mert egy-két halk vonyítás és morgás hangzik fel, bár még mindig távol tőlünk. Úgy tűnik, felfogták, hogy nem ajánlatos közelebb jönniük. - Azért örülök, hogy jól érzed magad - mondtam halkan. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Nov. 18, 2013 5:02 pm | - Sosem unsz rá magadat fényeztetni, igaz? - nevetek fel halkan. Persze az ő társasága sem mellékes, még ha nem is hangoztatom ezt, de a zene csak most csendült fel. - Jobban... - javítom ki, aztán táncolgatás közben csak annyira húzom el az arcom, hogy a szemeibe nézhessek. - Nézd... szeretném elmondani, hogy... - kezdek bele valamibe, amihez még nagyon keresem a szavakat. - Látom, hogy milyen hosszú utat tettünk meg, nem csak szó szerint, New Orleans óta... az az este óta, amikor elárultam neked, hogy gyerekünk lesz. Látom, hogy mennyire igyekszel, hogy a gondunkat viseld, hogy megóvj minket, hogy biztonságban tudj... és tudom, hogy nem könnyű... szóval... csak azt akartam mondani, hogy köszönöm - mosolygok fel rá zavartan, de ez most kikívánkozott belőlem. Mint a vallommás lezárása, közelebb hajolok hozzá ismét, és egy puszit adok az arcára, aztán tovább táncolva visszahajolok a vállára... |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Nov. 18, 2013 10:54 pm | - Ez nem fényezés. Ezek a tények - mondom Hayleynek, aztán kissé megdöbbenve hallgatom a szavait. És még rám mondja, hogy kiismerhetetlen vagyok. Hát akkor ő aztán végképp a két véglet. Vagy hisztizik, vagy kenyérre lehet kenni. - Még mindig nem vagyok boldog a gyerek tényétől - vonok vállat. - Nyilván nem árulok el nagy titkot ha azt mondom, jobb lenne, ha... ha nem így történt volna. De ha már ez a helyzet, akkor azt hiszem, az a dolgom, hogy.... - hallgatok el hirtelen, és az ajtó felé kapom a fejem, mert a fa jókorát reccsen. Fülelek, de a reccsenés nem ismétlődik meg, és hangokat sem hallok. - Maradj itt! - mondom Hayleynek, aztán az ajtóhoz sétálok, és segítségül hívom a vámpírérzékeket. Kinyitom a fülem, hallgatózom, de semmi. Sem morgás, sem lábak kaparászása. - Remélem ez az időette, roskatag tákolmány nem most szándékozik összeomlani - nézek végig még egyszer az ajtón, majd visszasétálok Hayleyhez, de az előbbi pillanat már elmúlt. Elteszem a telefont, és csak mellékesen vetek egy pillantást a kijelzőre. - Van még két óránk hajnalig. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Nov. 18, 2013 11:30 pm | Nem vártam tőle nagy szavakat, sőt, semmilyen választ. Igazából jobb lett volna, ha inkább nem mond semmit, mint hogy ismét az orrom alá dörgölje: boldogabb lenne, ha az elmúlt időszak meg sem történt volna. Persze, én is tele vagyok félelmekkel, és vannak helyzetek, pillanatok, amikor azt kívánom, bárcsak álom lenne ez az egész, de én már nem érzem úgy, hogy megbántam volna bármit is. És őszintén...? A félelmek ellenére néha egyenesen örülök is annak, hogy anya leszek. Ő az én kislányom lesz, és mindent meg fogok tenni azért, hogy jobb sorsa legyen, mint ami nekem jutott. Maradjak itt. Megkaptam a parancsot, és mivel megígértem, hogy engedelmeskedem, főleg egy ilyen veszélyesnek tűnő helyzetben, ezért ezt is teszem. Kicsit hátrébb is vonulok, és csak összevont szemöldökkel nézek az ajtó felé. - Nem tudnák esetleg még valamivel eltorla....? - a mondat végét elnyeli egy újabb, ezúttal nagyobb reccsenés, ami tényleg elég közelinek hangzik, azt pedig szapora lépések hangja követi. Oké, kezdek kicsit aggódni. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Nov. 18, 2013 11:53 pm | Az újabb reccsenés már jóval erősebb. És nagyon nem tetszik nekem a dolog. Én is voltam már vérfarkas alakban, Hayley is. Tudjuk mindketten, hogyan hajt az ösztön a zsákmány után. Nem, ezek a farkasok odakinn láthatóan nem csak várakoztak. Ezek valami mást akarnak. Körbenézek, és a régi oltáron állapodik meg a tekintetem. Tömör, faragott kő. Átlagos halandó, de még akár átlagos vámpír sem lenne képes megmozdítani. Nekem sem könnyű, de eltolom az ajtóig. Ez így némileg biztosabb... és azért az ajtó sem egy olyan könnyen betörhető akadály. A falon ütött réshez lépek, és ekkor már ki is látok a kripta elé. Amíg mi táncoltunk, a farkasok leügettek a hegyről, és most ott ülnek, vagy fekszenek a porban, és a levelek között, sárgán villogó szemükkel a kriptát, és bennünket pásztázva. - Talán ki kéne törnöm - fordulok Hayley felé. - Alfa vagyok. Elintézhetném őket. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Nov. 19, 2013 12:35 am | Elkerekedett szemekkel nézem, ahogy Klaus az ajtó elé tolja azt a kőtömböt. Egy superman veszett el benne, úgy tűnik. A kripta másik hátsó faláig hátrálok, úgy érzem, jobb biztos távolságban lenni. Bár ezt inkább nevezhetném csapdának, mert innen már nem lenne hová menekülnöm. A hangok pedig továbbra sem szűnnek meg. Oké, bevallom, kezdek tényleg félni. És ezt ritkán ismerem így be, még ha meg is történik velem. Gyakran csak fejjel megyek a falnak, lesz ami lesz alapon. De ez most más, mert van mit veszítenem. Kezem a hasamra simul, úgy nézek idegesen Klausra. - Ezt most komolyan gondolod? El tudnád rendezni egyedül? Elég sokan vannak... - kezdem harapdálni az ajkamat. Nem látok ki rendesen, de már a hangok is elárulják, hogy nem csak egy-két farkas van kint. Mégis mi a fenét akarhatnak?! |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Nov. 19, 2013 9:54 am | - Fogalmam sincs - ráztam a fejem. - Ha egyedül lennék, nem hezitálnék. Kirontanék, és élnék a meglepetés erejével, meg a saját erőmmel. De ha többen vannak... akkor van rá esély, hogy míg engem lefoglal a harc, a többiek berontanak ide. És gyanítom, ezt te sem szeretnéd - fordulok Hayley felé. Járkálok fel-alá tanácstalanul. Kirohanni, vagy meglapulni a viszonylagos biztonságban? - Még ha találnánk is neked menekülő útvonalat, két lábon jóval lassabb lennél, mint ők négy lábon. Esélyed sem lenne - morgok. - A fenébe is! Engedned kellett volna, mikor felajánlottam, hogy hibriddé változtatlak! Most átváltozhatnál, és minden sokkal egyszerűbb lenne! - dühöngtem. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Nov. 19, 2013 10:22 am | - Egyszerűbb?! - vágok vissza ingerülten, bár a haragom nem neki szól, még ha úgy is tűnik, csak kezdek eléggé feszült lenni. Ha ő, a nagy ravasz hibrid, nem talál megoldást, hogy juthatunk ki innen, akkor tényleg nem áll jól a szénánk. - Neked talán az egyszerűbb lenne, ha kötődnék hozzád, és lesném minden szavad. De ha hibrid lennék, akkor nyilván gyerek sem lenne - fújok rá, de hamar észbe is kapok, hogy nem rajta kellene levezetnem a feszültséget. - Sajnálom - mondom végül békítően. - Csak... azt hiszem, kezdek egy kicsit pánikba esni - pillantok el az ajtó felé, melyet a farkasok folyamatos ostrom alatt tartanak. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Nov. 19, 2013 10:49 am | Inkább nem válaszolok Hayleynek, csak vetek felé egy meglehetősen morcos pillantást. Sokért nem adnám, ha most nem idegesítene fel. Ennek ellenére, önmagamat is meghazudtoló módon szó nélkül hagyom a zsörtölődését, és az ajtó elé tolt oltárhoz lépek. Szemeim sárgán felvillannak, és szabadjára engem magamban a farkast. Néhány dühödt, harcra kész morgás... aztán kiszakad a számból egy fenyegető üvöltés is, mire a kinti mozgás elhalkul... aztán elhal. Bár azt nem tudom eldönteni, vajon meddig lesz hatásos a fenyegetés. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Nov. 19, 2013 10:58 am | Képletesen bár, de inkább behúzom a nyakam. Elég csak egyetlen pillantása, hogy tudjam, ideje befognom a számat. Mint ahogy az ábra mutatja, nem én vagyok itt az egyetlen, aki kezd ideges lenni. A falnak dőlve igyekszem összehúzni magam, mintha itt sem lennék, amíg Klaus a kinti bagázst rendre inti egyetlen, kemény morgással. Csak mikor abból az irányból minden elhalkul, akkor hallom meg a motoszkálást a hátam mögül, a falon túrlól. Ijedten ugrok el onnan, és meredek az üres falra, mintha szellemet látnék. Pedig igazából nincs ott semmi látható, de a halk neszek alapján arra tippelnék, hogy elkezdték valahogy megbontani a falat, és beásni magukat a másik irányból. Atyaég, mit ártottunk nekik, hogy ennyire elszántak. - Klaus? - suttogom, hogy felhívjam az ő figyelmét is a dologra, ha még nem vette volna észre. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Nov. 19, 2013 11:12 am | Magam is megperdülök. Hallottam azt, amit Hayley is hallott. A falhoz lépek, és nekitámasztom a tenyerem. Stabil. Végeredményben ezer éve áll. Ha ennyi idő alatt nem rogyott össze, akkor remélhetőleg most sem fog. - Beásni körülményes lesz magukat. A föld alól, a fal alatt kell feljönniük, azt pedig csak egyesével tehetik. Akkor túl könnyű prédák - mondtam halkan Hayleynek. - Próbálkozni fognak... de valami mással - forgatom a fejem. A tető? Oda nem nagyon tudnak feljutni négy lábon. Az ajtó marad a lehetséges betörési lehetőség. Néha egy-egy koppanás hallatszik rajta, mintha neki-nekirontanának teljes testsúllyal. A falon ütött résen át pedig egy pillanatra feltűnik egy felugró farkas sárgán világító szeme. Hátra terelem Hayleyt, a kripta végébe. A tér itt kissé keskenyebb, egyszerre két farkasnál több nem fér el. - Ha betörnének, maradj a hátam mögött - mondom, és remélhetőleg látja rajtam, hogy itt most végképp semmi helye az ellenkezésnek. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Nov. 19, 2013 11:21 am | - Oké, persze - ez egyszer eszemben sincs ellenkezni, csak bólintok, hogy értettem. Mi mást tehetnék? Nagyon úgy néz ki, hogy az életünk az ő kezében van, és csak remélhetem, hogy a farkasoknak nem sikerül kicseleznie őt. Félő, hogy egyetlen farkas is elég lenne ahhoz, hogy komoly károkat okozzon bennem, és még inkább a gyerekben. A kezeimet egy pillanatra sem húzom már el a hasamról, takarom, védem, mintha a saját életem múlna rajta. A zajok egy pár pillanatra megszűnnek, aztán egy éles reccsenés jelzi, hogy az ajtó lassan bizony kezdi megadni magát a nekifeszülő erőknek. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Nov. 19, 2013 11:50 am | Hát akkor harc. Nincs más megoldás. És nincs más fegyverünk, csak én. Bár, azt hiszem, én vagyok a legveszélyesebb fegyver. Ránéztem még egyszer az ijedt, és sápadt Hayleyre, aztán lehunytam a szemem, és felkiáltottam, ahogy a vállam kifordult a helyéből, majd sorra eltört a testem minden egyes csontja. Végül, néhány perc múlva ott álltam négykézláb, kissé még fájdalmasan lihegve, de felkészülve akár az élet-halál harcra is. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Nov. 19, 2013 11:55 am | Nem kapcsoltam azonnal, mihez is kell a nagy előkészület, csak azt láttam, hogy Klaus tervez valamit, aztán meghallom az első csonttörést, és azonnal elhúzom a szám. Át akar változni. Illetve nem csak akar, véghez is viszi a fájdalmas műveletet, míg végül ott áll előttem négy lábon. - Csak vigyázz magadra - suttogom megérintve a hátán a puha bundát. Aztán el lépek tőle, és fülelni kezdek. A hangok elhaltak. Nem értem. - Most megint nagy a csend... - Talán meghallották, hogy Klaus átváltozik, és visszavonultak? |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Nov. 19, 2013 12:07 pm | Érzem Hayley kezének érintését a hátamon, majd tesz előre néhány lépést, de orrommal lökdösöm vissza a hátam mögé, még a fogaimat is kimutatom. Tudok meggyőző lenni, ha akarok. Viszont ugyanakkor én is felfigyelek arra, amire ő. Csend. Az eddigi "roham" hangjai elhalnak. Mintha soha nem is lettek volna, vagy mintha csak ketten lennénk az egész erdőben. Gyanakodva figyelek, cselt sejtek. De semmi... némaság. Körülnézek, és ekkor megértem a magyarázatát. Odakinn a sötétség lassan, de biztosan oszlani kezd. Közeleg a virradat... |
| | |
|
A poszt írója ♛ Ajánlott tartalom Elküldésének ideje ♛ | |
| | | | Régi kripta a vikingek korából | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
• az új oldal nyitásáig •
• ROTM FRPG •
|
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm Szer. Május 29, 2019 1:28 am Kedd Május 28, 2019 8:31 pm Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm Szer. Május 22, 2019 12:03 pm Hétf. Május 20, 2019 10:43 am Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm • ROTM FRPG • |
|