-Serena..Kérlek ne tedd ezt velem.-suttogom,és nem tudom már mit tehetnék. -Mit tegyek? Mit szeretnél? Mit csináljak azért,hogy ne ilyen legyen a hangulatod?-kérdeztem halkan,és picit megszorítom a kezét, de csak gyengéden.
Szemetforgatok mondatan. En ne csinaljam vele?! Hisz o smarolt le es tapizott, aztan jott azzal a dumaval, hogy ezt ne csinaljuk. - Ne jatszadozz velem! - mondom hatarozottan es szemeibe nezek. Tekintetemben latszik hogy erzek iranta valamit...
Már én magam sem tudtam,hogy hogy van...-Eszemben sincs veled játszadoznom! Főleg veled nem.-néztem őt, és látszott rajta,hogy mintha azért lenne dühös, amit az előbb mondott. Hogy más szeretek? Akkor ezek szerint ő.... -Mondd, miért vagy most tényleg ennyire dühös?Soha nem voltál velem ilyen..-suttogtam.
- Most meg is ezt teszed... - mondtam ujra erzestelen hangon. Igen ezt szoktam csinalni ilyenkor, elnyomom az erzeseimet. - Derisd ki, hasznald a hulye vampir kepessegeidet. Igezz meg ha ugy tetszik, csinalj amit akarsz. - tort ki belolem ez a mondat amit duhosen mondok.
-Akkor azt mondd meg mit tegyek? Nem tudom mit tehetnék most...-sóhajtottam, és inkább elengedtem a kezét. -Igen hülye vámpír képességek...De veled nem tenném azt,hogy megigézlek...Ezért kérem,hogy te áruld el.-nem tudtam mit mondani. Saját magam sem értettem ezt az érzést.
Mikor elengedi a kezemet, ossze pakolok a taskaba. Mikor vegzek felallok es a hatammal neki dolog a fanak. - Iszol a verembol, a testunk osszesimul. Megcsokolsz es letapizol. Ezek utan egyszer csak veget vetsz ennek. Szived ugye... - mondom. Mar nem vagyok annyira duhos, csak iszonyatosan szomoru.
Sóhajtottam egyet, és fel álltam.-Én magam sem értem az érzéseimet. Tudni akarod miért tettem ezt? Azért mert elképzelhető,hogy érzek irántad valamit. Nem lenne szabad, de így van. Ha tudni akarod, akkor itt helyben lecsókolnálak még egyszer, és csak veled lennék elfoglalva...-mondtam komolyan, és tettem néhány lépést hátra, majd egy nagyot sóhajtottam.
Csodalkozok mondatan. - Es mi van a masik csajoddal? - mondom ujra erzestelen hangon. Bar az, hogy itt helyben lecsokolna... Barcsak megtenne... Termeszetesen ezt nem mondom el neki. Csak orulnek ha idejonne, megcsokolna a tobbi pedig jonne magatol... A fanak dolve figyelem ot.
-Hogy mi van Lettivel? Nem tudom, de sok mindnet tettem ellene...Szóval fogalmam sincs.-sóhajtottam, de továbbra is őt néztem.-De tőled is választ várok!Te is mondj nekem valamit!-mondtam komolyan, és közelebb mentem, már alig pár centi választotta el testünket.
A Lettis dologra nem mondok semmit, jobb ha nem mondok semmit. Nezem ahogy kezelebb lep, es mikor a testunket par centi valasztja el felgyorsul a szivveresem. - En... Szeretlek a francba is! - tor ki belolem.
Meglepett a válasza, ledöbbentem....Hirtelen még nyelni se tudtam. -Serena..ezt nem hittem volna.-suttogtam, de már nem érdekelt semmi, csak ő... Hogy érezhessem, ezért megcsókoltam, most már szenvedélyesen. A kezét összekulcsoltam az enyémmel, és csak őt akartam érezni.
- Te akartad hallani. - vonok vallat. Habar hangom erzestelen, de szivem gyorsan ver kozelsegetol. Es ahogy ismerem ot tuti hallgatja azt ahogy gyorsul a szivem dobbanasa ahogy kozeledik felem. Nezem ot, es a reakciojat. Meglepodok mikor megcsokol, de termeszetesen visszacsokolom. Ujjainkat osszekulcsolom es lagyan csokolom.
Édes volt a csókja, és most rajta kívül nem érdekelt senki.-Igen én akartam hallani, amit nem is bánok.-mosolyogtam, és újra megcsókoltam, de már a pólóját leszedtem ilyenkor róla, és nyakát kezdtem el csókolni.
-Ha tudtam volna,hogy most le kell vetkőztetnem, akkor fel se öltöztettelek volna.-mosolyodtam el pimaszul,és újra megcsókoltam de már vadabbul, közben a fenekébe markoltam.
Felnevetek mondatan. - Elegge abszurd lett volna ha ugy beszelgetunk hogy nincs rajtam ruha. - mondom es huncutul mosolygok. Szenvedelyesen csokolom. Es akkor jut eszembe hogy meg senkivel nem fekudtem le...
Naná, hogy nem vagyok boldog, hogy valaki csak úgy megállít az út közepén, és közben simán át is hajthattam volna rajta, ha nincs szerencséje. Mázlija van, hogy eléggé figyeltem ahhoz, no meg, ha kell akkor is meg tudom állítani a kocsit, ha mégis csak későn fékezem. De megúszta, mondhatjuk, hogy mázlija van, de azt is, hogy megkegyelmeztem, mindegy, hogy fogalmaztunk. Él és... gúnyolódik, ezt tisztán érzem, hiszen ebben én is profi vagyok. - Csak a te hibád, ha unalmas az életed. - szökik fel a szemöldököm, mintha komolyan venném a szavait és nem tudnám, hogy csak gúnyból mondta őket. Egyébként meg szerintem az a jó sorozatgyilkos, akiről nem tudod, hogy az. Akiről ránézésre is ki lehet szúrni úgy béna, ahogy van. Én öltem már... épp eleget, de elsőre nem nézek ki valami pszichopatának, egyszerűen csak nem vagyok túlságosan lelkes, de az csak nem kell mindenkinek annak lennie. - Szóval kellene egy telefon... csak úgy, mert olyan kedves vagyok? - morfondírozom, ahogy újra végignézek rajta. Ismerős, az biztos, és lassan kezd körvonalazódni, hogy honnan. Azaz pontosan nem tudom, de más fejében láttam az arcát. Valami köze lehet Hozzá, és ez nagyon-nagyon fontos dolog. - Mi a neved? - egyszerűbb kérdezni, mint eleve nekiesni, azt talán nem veszi egyből ellenséges kiállásnak, bár barátságos sem voltam, ez tény. Végül előveszem a mobilomat és szórakozottan kezdem el forgatni a kezemben. - Tudod... ismerős vagy nekem, és mivel nem igazán vannak barátaim, biztos hogy nem jó értelemben... - kicsit közelebb lépek hozzá. Nem fenyegetően... nem nagyon fenyegetően, de elég határozottan ahhoz, hogy legyen róla sejtése, nem én vagyok a kis angyal, aki megmenti a kis elakadása után, vagy legalábbis biztosan kérek valamit cserébe.
-Na jó ebben van valami , de akkor is. Most akkor hiába dolgoztam annyit.-mosolygok, és lecsúsztatom róla a nadrágot, de észreveszem,mintha valamin elgondolkozott volna. -Mi a baj?-kérdeztem halkan.
Szívem gyorsabban kezd el dobogni, mikor már csak fehérnemű van rajtam. - Meg ne sajnáljalak. - mondom halkan felnevetve. Sajnos észrevette, hogy elgondolkoztam valamin. - Semmi, én csak... Nah szóval... Nem voltam még férfivel úgy... - mondom halkan és kínosan lehunyom a szemem. 18 vagyok, szóval ez nem nagy gond de még is...
-Természetesen sajnálni kellene.-nevettem, és simogattam őt, míg meghallgattam a válaszát, amin kicsit elnevettem magamat halkan. De aranyosnak is tartottam.-Ez nagyon aranyos tőled.-mosolyogtam, és szájon csókoltam. -Ha szeretnéd, akkor máskor is csinálhatjuk.-suttogtam.
Halványan elmosolyodok mondatán. Annyira megértő, és annyira örülök, hogy New Yorkban találkoztam vele, mert ő is az életem részévé vált, főleg, hogy bármi van jön és segít nekem. - Én most szeretném. - suttogom miután vissza csókolom őt. Szenvedélyesen, de még is lágy a csókom.
Visszacsókoltam őt, és lehúztam az alsóját is, majd a rólam is lekerült a ruha. Ruhánkra terítettem őt, és végigcsókoltam a testét, majd elkezdtem lent játszadozni a nyelvemmel, a legérzékenyebb pontjával.
- Egy valamit ne felejts el, ember vagyok és nem vámpír. Szóval vigyázz rám. - mondom huncutul mosolyogva, de még is komolyan gondolva. Szeretem őt ami kicsit furcsa, és vele akarom az elsőt. És nem izgat, hogy vámpír vagy ember vagy mi, kedves velem és csak ez számít. Mindig mellettem áll, és segít ha baj van. Vámpírsebességgel kerülünk a földre, én a hátamon fekszek és lehunyom a szememet.
-Vigyázok rád, megígérem.-mosolyogtam, és folytattam a kényeztetését, majd megcsókoltam, és óvatosan beléhatoltam. Nagyon lassan, és óvatosan csináltam,hogy ne fájjon neki, közben a csókon kívül simogattam a testét.
Kezdőlap
