|
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 05, 2012 1:29 pm | - Rendben, de ne mi legyünk a fejbújtók, oké? - tettem a kezemet a melkasára - Szépen elkerüljük Warrent! - néztem a szemébe, parancsolóan. Ugyanis, én is láttam Warrent, és nem volt rózsás kedvében...Főleg, hogy eléggé üresnek tűnt az a whiskys üveg a kezében. Ilyen állapotban, Ő ugrik, és ha Ő ugrik, akkor Kol is. |
|  | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 05, 2012 1:09 pm | - Hát, ismersz minket. Tuti nem lesz vér és balhémentes a buli - kacsintottam rá. Ez igaz is volt. Ahogy elfigyeltem Klaust, meg Tatiát... Tatia arcáról le lehetett olvasni a nyugtalanságot, amit egy ismeretlen lány váltott ki belőle. Klaus meg... világosan megmondta, hogy kerüljem Peipert. Na és? Nem érdekel a véleménye. - Mondanám, hogy menjünk oda pár emberhez, de Warren cimborámnak inkább megmutatnám, mit tud egy Ősvámpír, mintsemhogy jópofizzak neki. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 05, 2012 12:25 pm | Kol - Akkor jó. - kuncogtam. Ismerősök után kutattam, hátha látok valakit, de csak elvétve egy-egy arcot. Hű, tényleg ennyire kevés embert ismernék? - És, milyen ez a buli? Úgyértem, lesz valami nagydurranás, vagy csak egy kis összeröffenés? - fordultam Kolhoz. |
| | | |
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
|
A poszt írója ♛ Tatia Petrova Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 05, 2012 12:05 pm | Nem tudtam már mit mondani Erin-nek. Utáltam, ha valaki másnak van igaza és most ez történt. Ám mégsem utálkoztam, hanem inkább rosszul éreztem magam. Tudtam, hogy most én vagyok a bűnös és elismertem, hogy én csináltam rosszul, én alakítottam így a dolgokat. És azt is elfogadtam, hogy ezen már nem fogok tudni változtatni, ez egy olyan hiba, ami kitörölhetetlen és elfelejthetetlen. Nem várhattam el Erin-től, hogy ne így viselkedjen velem, hiába voltam az anyja. Ettől a címtől megfosztottam magam akkor, amikor elhagytam. Nagy levegőt vettem, hogy kissé megnyugodjak, ő pedig addigra el is tűnt, kérdése viszont még mindig visszhangzott a fejemben: És most is elmész majd? Hogy az apám életben van? És ki tudja, mikor ér majd ide? Ezzel burkoltan gyávának nevezett és ebben is neki adtam igazat. Gyáva és önző, aki nem törődött senki mással, csak magával. Nem mintha ez változott volna azóta is... Kinyitottam az eddig összeszorított tenyeremet és láttam, hogy a pohár a szilánkok okozta vágások már begyógyultak, csak rózsaszín üvegdarabkák jelezték a sérülést. A fizikait... a lelkieket semmi. - Ne. Ne mondd ezt. Most ne. - Hangom még akkor is elgyötört és halk volt, amikor Klaus mellém lépett. Erre volt most a legkevésbé szükségem. - Nem tudsz te semmit. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 05, 2012 11:49 am | Elizabeth lakása
Én is megérkeztem a bálra! Kisebb késéssel de csak elértem idáig. Amint a bálterembe értem, ismerős arcok után kezdtem kutatni, amit rögtön meg is találtam. Ott volt Warren.. Egy lánnyal beszélgetett, de végül is nem mentem oda. Majd ha egyedül lesz majd akkor odamegyek hozzá, vagyis lehet. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 05, 2012 11:45 am | Peiper
- Dehogy lehet bajom - legyintettem. A bálon legalábbis biztosan nem, ha tiszteletben tartja anyám kérését, a bálra vonatkozóan. Utána meg... hát, ki tudja. - Klaus sem akarná, hogy anyánk esetleg megszabadítsa becsesebb testrészeitől, amiért tönkreteszi az olyannyira előkészített bálját - nevettem el magamat. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 05, 2012 11:17 am | Warren
- Hé, halkabban - intettem neki. Azt hiszem, jobb, ha nem szidja az Ősöket ilyen hangosan, hiszen pont az ő báljukon veszünk részt. Nem mellesleg, széleskörű védelmet én sem tudnék biztosítani neki. És még cska magamra sem akarom haragítani őket, ha idáig pont azért kerültem el nemes társaságukat. Időközben az említett is megérkezett, Peiper oldalán. Peiper... azt hiszem, vele is beszédem lenne, hogy szedje le végre ezt az ótvar köteléket, mert Eyal megőrjít azzal, hogy folyamatosan bajba kerül. - Mi az, most min vigyorogsz? - kérdeztem. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 05, 2012 8:32 am | Kol és Peiper
Peiper háza - nappali
Ide vezettünk a már jól ismert Mikaelson villába. Pont olyan volt, ahogy elképzeltem. Azaz, ahogy elképzeltük annak idején Klaussal. És végre, én is részt vehetek egy ilyen bálon. És nem akárki oldalán. Bár a régies ruhák hiányoztak a képről, no meg a lovas hintó, de minden tökéletes volt.
Voltak már bent páran. Nem is értem, hogy nem hallhattam erről a bálról. Mostanában, nem ezekkel voltam elfoglalva. Majdeszembe jutott valami.
- Ugye, bajod nem lehet abból, hogyha Klaussal összefutunk...? - Ja, hogy Ő is itt van... |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 05, 2012 7:01 am | Álldogáltam egy sarokban, kissé kivonva magam a bál forgatagából. Láttam hogy Elena meg Damon eltűnnek a pihenőszoba irányában, de most a legkevésbé sem foglalkoztam velük. Tatiát figyeltem, meg az idegen lányt. Aki szintén vámpír volt, ehhez kétség sem férhetett. És ahogy láttam, nem volt köztük épp szívélyes a viszony... Egymás után ittam a pezsgőket, néha vetve feléjük egy meglehetősen morcos pillantást. [You must be registered and logged in to see this image.]Épp be akartam olvasni Tatiának, mikor a lány félbeszakított, ez pedig szokatlanul ingerültté tett. Még a hozzám fogható mércével nézve is. A lány ebben a pillanatban magára hagyta Tatiát, én pedig kihasználtam az alkalmat, és odasiettem. - Mi van szépségem? - érdeklődtem. - Találtál valakit, aki szintén utál téged? Nem meglepő... |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 05, 2012 6:11 am | Belátta azt, amit mondtam. És így volt. Ő sem elégedett volna meg.. ahogy Én sem. Most úgy éreztem, semmivel nem tudnék megelégedni... mert semmi nem pótolhatja azt az időszakot, amelyet így elvettek tőlünk. Ő vett el tőlem, és magától!
Végül a bálterem egy másik szegletére csúszott a tekintetem, ahol éppen az anyámmal egyforma nő távozott, valószínűleg a szerelmével, és aztán eszembe jutottak a mende-mondák. A hasonmásokról, és az eredeti Petrováról, mindenről, így pislogtam vissza az anyám szemeibe. És minden vérvonalamba tartozó nő hibákat követett el. Mindannyian csak akkor cselekedtek, vagy éppen nem, és ez a rosszabbik eset, mikor már elvesztették, ami annyira fontos volt nekik állítólag. Nem kérdőjelezem meg. Velem is megtörtént, mikor a lányomat elveszítettem.
- És most is elmész majd? Hogy az apám életben van? És ki tudja, mikor ér majd ide? - kérdeztem tőle, ámbár nem vártam választ. Azt hiszem, elég lesz egy ideig ennyi az olajból a tűzre. - Inkább használd ki addig is az időt... Tatia! - hangsúlyoztam ki a nevét, fél szemmel az előbbi partnerére nézve, mert szemmel láthatóan kettejük között működött valami kémia, még ha az előbb épp valami iszonyat nagy "Ki a köcsögebb ma este?"-vitába keveredtek.
Megfogtam egy pohár pezsgőt, belekortyoltam, és miután lefolyt a torkomon, nagyot nyeltem. - Még találkozunk. Akár ma este is sor kerülhet rá. De ez kíván némi emésztenivalót, nemdebár? - kérdeztem tőle feleslegesen, már az előbbi kis gunyoros csillogással a szememben, jelezvén ezzel, hogy nálam a sok embernél hasznos lelkizős dumával nem vesz le a lábamról. - Kellemes táncikálást! - mosolyogtam még rá elbűvölően, majd elvegyültem a tömegben. Még akartam találkozni vele... akár ma este, akár holnap. De csak akkor, ha már megemésztette az ügyet. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 05, 2012 1:21 am | - Nyilván igazad van... - bólogattam magam elé, és ingattam a fejem, hol erre nézve, hol arra, járt a tekintetem az asztal és Sarah közt. - És nyilván én járnék rosszul, de... ha a nőm legalább egy emberrel csalna, azt tisztességesen elverhetném... ezt a férget, még azt se lehet... Talán belepusztulok, de... már nem számít. Liz nélkül... jobb is lenne ha Kol megölne. Még jót is tenne velem... lehet inkább erre kéne megkérnem, nem csak simán nekimenni... - töprengtem el hangosan, ahogy új adagot töltöttem a pohárkámba, hadd fogyjon... ahogy közben eszembe jutott a kádas fiaskó délután... felderengett a gondolat is, hogy ki akartam inni az ősikéket a vagyonukból... amire most muszáj volt elvigyorodnom. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 05, 2012 1:00 am | - Tudod, vámpírnak lenni sem minden esetben kifizetődő - gondolkodtam el a szavain, amiket a félkutyára mondott. - De mi bizonyos mértékben örökké fiatalok maradunk. Érdekes lenne hát, ha nagymami meg nagypapi korúakkal kezdenénk. Viszont ha nekimész Kolnak, csak te jársz rosszul. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 05, 2012 12:55 am | Hallgattam Sarah-t, de amikor rátértünk arra a vámpírvadászós, ripperes, románcos részre... úgy éreztem, ehhez a témához ilyen mélységekben MÉG nem vagyok megfelelően kapatos... szóval gyorsan lehúztam még egy pohárral.
- Hát... nem tudom hogy vagy vele, de én azt hiszem kezdem bánni... hogy egy ilyen... félig bepasszoló egyed vagyok ebbe a világba... kezdem azt hinni egyszerűbb és kellemesebb is volt amikor az volt a legnagyobb bajom, hogy hogy mondom meg a nőmnek hogy félig kutya vagyok... Valahogy nem kellemes ez a kavarodás a fajok meg a szálak közt... - gondolkodtam el kissé, illetve... próbálkoztam, de hát igen... ennyi pia után, már csoda hogy a nevemet tudom. De mivel sajna még mindig emlékeztem Liz-re és a hiányára, így inkább újra az üvegemre fordítottam a figyelmem. - Mi az égnek kell a sok vén kujonnak pont az én nőm... mért nem volt jó nekik a korabeli, vagy tudom is én... - mondtam továbbra is ide meg oda akadó nyelvvel, és nem is nagyon zavart, hogy igazából nem többesszám kéne hogy legyen, hisz "csak" Kol szedte el a nőm, más nem... |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 05, 2012 12:31 am | - Nem lehet kikapcsolni - ráztam meg a fejemet. Bevallom, volt már, hogy nem akartam érezni azt a töménytelen keserűséget, ami felgyülemlett bennem, és a magányt is próbáltam pótolni a megigézettekkel, de sosem volt túlságosan célravezető. - Mi csak tagadunk másoknak, mert nem merjük levetni a nagy és erős vámpír álcáját, aki bárkin átgázolna. Ott van Klaus, a legrettegettebb Ősi... Azt hiszem, szerelmes Tatiába, de közben a hasonmása után is vágyakozik... Aztán ott van a kedves Tatia. Ő sem érez, mégis megrengettem azt a fene nagy érzéketlenségét... Egyébként köszönöm a kérdést. Eyalra rátört a ripperötperc, én meg sikeresen elcsesztem a jól induló románcomat Leóval, aki nem mellesleg egy vámpírvadász, de miután tegnap segített rajtam, úgy érzem, nincs minden veszve - magyaráztam. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 05, 2012 12:18 am | - Kedves vagy Sarah... de mi ebbe már belehaltunk... - keseregtem lehajtott fejjel az asztalterítőnek. - Az életem adtam volna érte, bármikor, kérdés nélkül... Én megértem, a nőknek vannak hülye szeszélyeik, meg néha meggárgyulnak a hormonok miatt, de hát... az égre, ezt én már nem bírom cérnával. Én leszek az első aki golyót repít a saját fejébe, ha komolyan ennyit kell szenvedni mert a nőre rájön az öt perc... Nézz rám, itt szenvedek miatta mint egy kutya, és mi jutott nekem? Pár üres szekrény...
Újra üres lett a poharam, és újra tele töltöttem. Vetettem egy pillantást Sarah poharára, de abban valami nagyon gyengének kinéző ital volt, így inkáb erősen megmaradtam a magam kis whiskyjénél.
- Irigyellek titeket... nektek nem muszáj érezni... Én a helyedben kikapcsolnám magam, és csak élnék... fájdalom nélkül... szerelem nélkül. Vagy csak nekem nem megy, fene tudja, vagy... vagy csak nem éri meg... - sóhajtottam, ám aztán megragadt egy apróság... a név amit említett... - Ki az a Leó? Amúgy... Veletek mi a pálya? |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 05, 2012 12:07 am | Túlviláginak is beszámítható nyugalommal hallgattam végig a dühkitörését Kolról. Aha, szóval a nőcsábász Első. Nem mondanám, hogy nem az esetem, de valahogy soha nem éreztem szükségét annak, hogy közelebb kerüljek hozzá.
- Rosszul látod a helyzetet - álltam fel, hogy töltsek magamnak a puncsból. A tegnap után nemigen volt hangulatom túl sokat vagy túl erőset inni. - Neked Liz volt az egyetlen. Csakúgy mint nekem... Leó. Tudod, az a baj az emberekkel, hogy azt hiszik, a szerelem nem fontos. Hiába van meg a kémia két ember között, hiába töltenek együtt kellemes perceket az ágyban, azzal nem pótolják a dolgot. A szerelem egy szoros lelki kapocs, érzelmi kötelék, amit szétszakítani vétek. Lehetnek hullámvölgyek, amik a kötél csomózása közben keletkeztek, de ezeken túl kell lépni. És ti is túl fogtok - biztattam. |
| | | |
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
|
A poszt írója ♛ Tatia Petrova Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 05, 2012 12:03 am | Minden egyes szava igaz volt, ezt be kellett ismernem, ahogy azt is, hogy tényleg tud olyan lenni, mint én. Én is ugyanígy viselkedek és nem csak ilyen helyzetekben, hanem szinte mindig. Talán tényleg van ebben a vérvonal-dologban valami vagy lehet, hogy csak az idő tette ezt vele és velem is? - Nem, nem elégednék meg ennyivel. Ugyanezt csinálnám, amit te. - Ha más nem, legalább őszinte legyek vele. Mi értelme lett volna hazudni, ha amúgy is tudja, hogy milyen vagyok? - De én most mást nem tehetek. Elmondtam neked, hogy miért hagytalak el és azt is, hogy nem mehettem vissza Bulgáriába amíg azt hittem, hogy az apád életben van. Utána pedig...nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy egyszer csak odaálljak eléd és bemutatkozzak, mint ahogy most te tetted. Nem tudtam volna mit mondani és féltem attól, hogyan reagálnál. Három éves voltál, amikor elhagytalak és azt hittem, hogy így sokkal jobb lesz neked. Tévedtem. Szükséged volt rám, úgy, ahogy nekem te rád. Tudom, hogy elrontottam és azóta is bánom. - Hiába látszott rajta, hogy nem akarja, hogy észrevegyem, mégis láttam megcsillanni egy apró könnycsepp-féleséget a szeme sarkában, ez pedig még jobban meggyengített. Most szembesültem csak igazán azzal, hogy mennyi szenvedést okoztam annak, akivel mindenkinél jobban kellett volna törődnöm és akire vigyáznom kellett volna és én mégsem tettem. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Aug. 04, 2012 11:51 pm | (Sarah)
- Az ősbarom... az Kol, az a sunyi, féreg, alattomos rohadék... Még hogy ősvámpír... inkább ősféreg... Nekem kellett az a nő! De az a gennyes... rohadék... mindig belepiszkított... pedig nekem kellett az a nő... - morogtam mély bánattal, lehajtva közben az újabb pohárral. - Vártam rá... küzdöttem érte... elfogadtam, amikor nem bírt választani, mert "mindkettőnket szeret", meg... neveltem volna a gyerekét... szerettem... erre ennyi...! Mi vagyok én, lábtörlő?? Rángat dróton, mint egy rohadt bábút... Hol kellek, hol nem... Én aztán nem megyek utána... ha neki ennyit értem... akkor maradjon csak Kol-al... De akkor is beverem a pofátlanja képét..! - csaptam dühösen az asztalra, és nem érdekelt hogy a körülöttünk a közelben lévők felénk néznek. - Akkor is, ha cserébe megöl, úgyis mindegy. Én azért a nőért meg a gyerekért éltem! Magába bolondított... és EZÉRT... hogy aztán rámcsapja az ajtót... hát akkor menjen...! Ennyi önérzet még bennem is van. Ha kellenék neki, tudná hol keressen. Megtalálna pont ott ahol hagyott - öntöttem újabb adagot a pohárba. Istenemre kiverem a fejemből Liz-t... még ha a város összes piáját le is kell érte döntenem a torkomon... kiverem onnét...
- Ne haragudj... sajnáltatom csak itt magam... - legyintettem keresztül-kasul, és Sarah-ra néztem újra. - Nyugodtan mond hogy hagyjam abba, úgyse való... rinyálni itt... mintha... Liz lett volna az egyetlen nő a világon... van még sok... Mit számít a szerelem... |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Aug. 04, 2012 11:32 pm | - Óóóó, igen, pontosan ezt tettem! Átvertelek, és hazudtam neked, jól mondod! - helyeseltem rendkívül szaporán, és serényen. Valamit láttam az arcán, ami eltért az iménti kíméletlen kifejezéstől. Most már érzett. Sőt.. legyengült. De én ezt nem engedhettem meg magamnak. Engem Ő nem láthat gyengének! Volt rá alkalma, lett volna rá alkalma, ha ott marad.. velem! De nem.. Ő világot ment látni! Hát ennyit jelentettem én neki?
- Sajnálod? Tegyük fel, hogy tényleg így van... szerinted ha fordított helyzetben lennénk, és ezer év elteltével Te állnál elém ezzel a vallomással, Te egy egyszerű "sajnálom"-mal megelégednél? Valld be, hogy ezt te sem gondolod komolyan. De élek, és virulok, köszönöm, jól vagyok. Az évek engem is megedzettek, és annyira tudok kíméletlen ribanc lenni, amennyire Te képes vagyok rá. - néztem a szemeibe jó mélyen, de már eltűntettem a sziszegést a hangomból. - Az anyám vagy. És vártalak! Ezer éven keresztül vártalak ott, Szófia utcáin. De már nem tudom, miért tettem. Talán jobb lett volna nekem eltemetnem Téged, és neked is engem. Soha nem lehetünk azok, akik lehettünk volna! - ráztam a fejemet, és próbáltam egy apró könnycseppet visszaszívni. |
| | | |
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
|
A poszt írója ♛ Tatia Petrova Elküldésének ideje ♛Szomb. Aug. 04, 2012 11:09 pm | Most, hogy jobban megnéztem, szinte magamat láttam magam előtt. Persze nem úgy, mint amikor a hasonmásaimmal állunk egymással szemben, hanem máshogy. Erin gesztusai, ahogy gúnyos mosolyra húzta a száját, amikor mint valami kígyó sziszegve ejtette ki a szavakat és szemei összerándultak az elégtételtől. Mert úgy gondolom, ez az oka annak, hogy átvert. Elégtételt akart venni, amiért elhagytam és amit már annyiszor megbántam... nem gondoltam volna, hogy ilyen módon, pont most és ezen a helyen kell majd szembesülnöm az igazsággal. Elismertem, hogy megérdemeltem, amit tett és olyasmi már meg sem fordult a fejemben, hogy hazudik. Tudom, hogy mikor hazudnak nekem és ő nem ezt tette. A színtiszta igazságot mondta, a számomra fájdalmas igazságot. - Átvertél... hazudtál nekem. - Nyögtem ki nagy nehezen, de nem ráolvasás céljából. Ehhez tényleg nem volt jogom. - Te vagy az... az én kislányom. Én... sajnálom, Erin. Komolyan, tényleg sajnálom. - Néztem rá őszintén, már teljesen elgyengülve. Nem voltam képes tartani magam, hiszen itt állt előttem a gyermekem, akit ezer éve láttam utoljára, akkor is apró kislányként. És tudtam, hogy a bocsánatkéréssel elkéstem, hiába volt őszinte. Már ott elrontottam, hogy elhagytam őt. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Aug. 04, 2012 11:09 pm | - Aha, értem. Na, az ilyenek tényleg elég ritkán fordulhatnak elő - adtam neki igazat. Furcsa egy barátnője lehet, az már egészen biztos. Én legalábbis adtam volna magyarázatot a helyében. - Szerintem előbb a csajt keresd fel, aztán az emlegetett ősbarmot. Apropó, kit is takar az ősbarom kifejezés? Csak nem egy ősvámpírt? - érdeklődtem. Azért velük nem lenne érdemes ujjat húznia. Még én sem merek, nála meg sanszos, hogy az üveg az ő, és nem egy ősvámpír torkában landol majd... |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Aug. 04, 2012 10:48 pm | - Jaaa, hát süt... - sóhajtottam gondterhelten, miközben hallgattam hogy miért is van egyedül... hmm... akkor nem csak nekem vannak gondjaim a párkapcsolattal.
- Hát, nekem még perpatvarom se volt... - vontam meg a vállam keservesen, és újra teletöltöttem a poharam, aztán Felé nyújtottam, mintegy kínálva hogy kér-e belőle. - Tegnap elmentem dolgozni, előtte volt egy kis zűr, valami ütött a barátnőmbe... az ég tudja mi, bezárkózott, azt mondta rosszul érzi magát, meg mit tudom én... aztán... mire hazaértem, huss... összecsomagolt és se üzenet, se anyám kínja, eltűnt... Nekem az se adatott meg hogy elküldjön a búsba... - meséltem, teljes átéléssel sajnálva magam közben... - De csak kerüljön a kezeim közé az a férek ősbarom, lenyomom a torkán ezt az üveget - emeltem kezembe a whiskys üvegemet, elég nagy átéléssel, mert egy kevés így a benne lévő nedűből a földön végezte. De sebaj, gondoltam, majd Kol felnyalja ha nem tetszik ott neki... |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Aug. 04, 2012 10:33 pm | - Nem, egyszerűen csak süt rólad -nevettem fel, majd az invitálásának eleget téve leültem mellé. - Ismerem már annyira az embereket, hogy tudjam, mikor mi a helyzet. Tudod, ötszáz év - mutogattam magamra. - Egyébiránt nincs kísérőm. Volt vele egy kisebb perpatvarom, ami úgy tűnik, még mindig nem oldódott meg teljesen. Na szóval... Mi a helyzet azzal a csajjal? - kérdeztem. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Aug. 04, 2012 10:21 pm | Egy darabig csendesen elvoltam magamban az üveggel és a pohárral, mígnem egyszercsak egy hang ütötte meg a fülemet.
- Ennyire látszik? - kérdeztem vissza, amint sikerült Sarah arcára fókuszálni. Na igen, megint a legjobb formámban tündöklök, erről már ennyit, azt hiszem. - Nincs kedved leülni mellém? Persze csak ha a kísérődet nem zavarja - vigyorogtam Rá, és felé kacsintottam. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Aug. 04, 2012 10:10 pm | Unatkoztam... egészen addig, amíg meg nem akadt a szemem egy ismerősön. Warren. Ha ő nem lett volna, akkor Eyalból tényleg csak húscafatok maradnak, aminek nem örültem volna. De segített, és ezért hálás vagyok neki. Még akkor is, ha jelen esetben erősen illuminált állapotban látszódott lenni. Hm, fogadni mernék, hogy nő van a dologban.
- Csak nem nő van a dologban? - kérdeztem rá kerek-perec, amikor mögé léptem. Azért emberi tempót tartottam, bár még így is elég gyorsnak voltam mondható. |
| | | |
|
A poszt írója ♛ Ajánlott tartalom Elküldésének ideje ♛ | |
| | | | |
Similar topics | |
|
| | Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
• az új oldal nyitásáig •
• ROTM FRPG •
|
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm Szer. Május 29, 2019 1:28 am Kedd Május 28, 2019 8:31 pm Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm Szer. Május 22, 2019 12:03 pm Hétf. Május 20, 2019 10:43 am Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm • ROTM FRPG • |
|
Kezdőlap
