Rebekah & Marcel I am a survivor. Don’t mess with me!
Hosszan és fáradtan sóhajtottam fel. Eleresztettem a nőt, ledobtam kardom és megcsóváltam a fejemet. – Ahogy én sem vagyok a te játékszered. Kihívtalak de te megrettentél. – végignéztem magamon, az egykori rabszolgán aki ma, maga is vámpír akart lenni. – Akkor meg minek harcoljak ha a vámpír képességeid nélkül nem mersz szembeszállni velem? – kérdeztem kihívón és megunva csupán pár szavas reakcióit, fordítottam neki hátat. – Értesíts ha képes vagy játszani Rebekah. – indultam el a kijárat felé, hogy magára hagyjam a sértődött nőt.
◌Hangulat.: Parázsló ◌ Rövid cím.: felnőtt a kisfiú ◌ Youtube.: -
◌ Elegem volt a kis ded játékaiból és ideges lettem rám. -Marcellus! Nem vagyok a játék szered és tisztelj vagy elintézlek-Jelentettem ki idegesen és felvettem a ledobott pengét. -Nem akarok egy tőrrel a szívemben végezni még akkor se ha csábít.-
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Okt. 27, 2013 12:01 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
Rebekah & Marcel
• • How you like me now? • •
“Angels are bright still, though the brightest fell.”
- Ha a vámpír képességeid nélkül győzedelmeskedni tudsz felettem, nem teszem! – jelentettem ki magabiztosan, mert ugyan tőle tanultam a legtöbbet, vívás terén, nekem más tanítóm is akadt, méghozzá Klaus, ki vámpírként harcolt, épp ezért én is jóval többet kellett gyakoroljak és jóval nagyobb teljesítményt kellett nyújtanom, hogy megfeleljek elvárásainak. – Na, melyikhez van több bátorságod? – mosolyodtam el csibészesen és a maszkom a földre dobra csaptam pengém az övéhez. A tánc, melyet jártunk, igen kiélezett és veszélyes tánc volt. Klaus szerint nem voltam elég jó a húgának de ki lehetett volna nálam jobb? Senki, még csak a közelembe sem ért az udvarlói közül, akiknek én láttam el a baját és még csak nem is Klaus. Ismert engem mióta gyermek vagyok, ő nevelt fel, tanított, tett azzá aki ma vagyok és aki épp készült megfosztani a győzelemtől a húgát. – Na, mi lesz Rebekah? – ingereltem hisz ha vámpírképességeit használja, akkor csal és elveszti fogdásunkat. Mindenképp nyerek hisz Bekah túl szeszélyes volt és tudtam, ha elég ideig hergelem, vámpír erejét és gyorsaságát fogja használni, hogy legyőzzön engem.
◌Hangulat.: Parázsló ◌ Rövid cím.: felnőtt a kisfiú ◌ Youtube.: -
◌ Csókja váratlanul ért engem és visszonztam, de akkor is eltóltam magamtól -Marcell Kérlek ne tedd, lehet, hogy most nincs itt, de ki tudja mikor jön viszsa- Löktem el magamtól és fogtam meg a kardomat és az övét és felé dobtam. Elkapta és vissza húztam a maszkomat!
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Okt. 20, 2013 9:04 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Rebekah & Marcel
• • How you like me now? • •
“Angels are bright still, though the brightest fell.”
Ki tudja hányadik alkalommal fordultam már ki rutinosan a penge útjából. Ki tudja hány tavasz, nyár, ősz s tél telt már el azóta, hogy Niklaus Mikaelson úgy döntött véget vet a szenvedéseimnek, hogy kiveszi az ostort kínzóm kezei közül és a családjába fogad. A Mikaleson família tagjaként nőttem fel. Ők tanítottak. Ők faragtak le a hibáimból és neveltek azzá aki ma vagyok és ezért örök hálával tartozom nekik, ez kétségtelen. Ezen a nyári napon pedig épp úgy mint gyerekkoromban, most is Rebekah volt a tanítója a vívás mesterségének. - Lassú? – vontam fel a szemöldököm miközben újra támadtam és a falhoz szorítottam. – Vagy egyszerűen csak eltereltem a figyelmedet. – vigyorodtam bele bátran abba a csodaszép arcba melyért oda voltam és közel hajolva ziháltam halkan. Távol tartottam magam tőle mert Klaus, ki felkarolt, ezt kívánta tőlem. Becsületesen nevelt fel és soha nem tiltott semmit… kivéve persze ami a húgát illeti. Nem voltam elég jó hozzá. Klaus szerint legalábbis. Én viszont mást gondoltam. Épp ezért pofátlanul hajoltam közel és csókoltam meg hosszan és szenvedélytől fűtött emberként. - Most nincs itt Klaus. – állítottam meg mielőtt tiltakozni kezdhetett volna. Tenyerem derekára futott, ujjaim a gerince mentén játszottak egy ismeretlen de mégis oly édesen csábító dallamot. Én pontosan tudtam, hogy őt akarom és azt is tudtam, hogy ő is kíván engem ha nem is azóta, mióta kijelentettem, hogy feleségül veszem. Kardom pengéje még mindig a testének simult és eszem ágában sem volt leengedni addig még ő maga fel nem adja a küzdelmet.
◌Hangulat.: Parázsló ◌ Rövid cím.: felnőtt a kisfiú ◌ Youtube.: -
◌ Sosem feledem azt a napot, mikor Klaus megtalálta Marcell-t. Mindig is furcsáltam, hiszen tudtam, hogy Klaus magára ismert, mert a mi apánk is folyton folyvást bántotta. -Lassu vagy még mindig!- Nevettem fel ahogy a kardom érintette őt. persze egy ősi vámpírral szembe úgy se nagyon lenne esélye, de most nem vetettem be semmiféle vámpíri trükköt. -Emeld a karod úgy lóg, mint egy rongy.- Tanítgadtam a fiút és közben jókat derültem azon, hogy milyen viccesen igyekszik. Sok év telt el és a kis fiúból fiatal férfi lett, akihez mindig is vonzódtam. Igyekeztem ezt leplezni, hiszen Klaus megtiltotta nekem, és nem akartam, hogy megölje, mint ahogy tette az összes udvarlómmal
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szer. Okt. 16, 2013 6:39 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
◌ Mikaelson család itt élt, itt voltak a legboldogabbak. Ez a ház volt számukra az a menedék amik a minden napi gondok alól óvta őket.
Kezdőlap
