Kol, Warren

and Liz

Kol nem hallgatott rám, és kicsavarta Warren kezét. Hát ez egyre jobb! Már nem tudok többet tenni, csaj hogy "szurkolok", és kivárom a végét. Liz is beadta a kulcsot, és ellenkezett. Itt mindenki bunyót akar?! Majd jött az olaj a tűzre, Warren beszólásai. Ezen már azért elnyílt a szám. Fogalma sincs arról, hogy Liz nem tudja, ki is Kol? Kol mindent törölt, ami vele kapcsolatos... Hát ez érdekesnek ígérkezik...

(Kol, Peiper, Liz)

Volt egy tizedmásodperc... mikor Kol elkapott, és megint csak lefogott... míg az agyam kívánta, bárcsak Liz megakadályozná amit csinálok... de aztán ahogy sorba vettem, hogy Kol, Ő, meg az elmúlt nap... már egészen más jött ki a számon, mint amit először szívemből mondtam volna.
- Engem aztán... ne kapargasson ez a szajha! - kiáltottam dühödten, Liz felé bámulva, bár ez nekem legalább úgy fájt legbelül, mintha kaptam volna még egy egyenest a képembe. De nem tehettem róla, a szavak jöttek. - Már épp elég... elég kárt okozott! Kapargassa csak a patkányát! - legyintettem fejemmel Kol felé, bár a mozdulattól majdnem újra a földön kötöttem ki, csak az akadályozta ezt meg, hogy Ő szorította a kezem, ár én azt is próbáltam feszegetni.
- Dögölj meg! - köptem a szavakat, és ha már a kezem nem volt harcképes a kezei miatt, hát új taktika gyanánt inkább megpróbáltam jó méreteset rúgni beléje, hátha megtudja hol lakik az atya úr isten! - Ha addig élek is, te patkány, kicsinállak! Tied az a szajha, ha annyira kell, de előtte még kicsinállak! - üvöltöztem vele, ahogy jelenlegi épen maradt eszemből tellett.

- Hát, te is tudod, hogy Klausszal nem érdemes ujjat húzni. Tehát, ha ő arra kér, hogy védjem meg a kis hasonmásodat, hát megteszem neki, még akkor is, ha ezzel a te utadba kell állnom. Jobb, ha tudod, hogy én csak az életemet féltem. Valószínűleg elég egyetlen keresztbetétel a Mikaelsonéknál, és volt életem, nincs életem - feleltem szinte közönyösen. Mondjuk... tényleg ez volt az igazság. Aztán, ahogy megkérdezte, hogy cserben hagytak-e, érződött a hangján, hogy jót mulatna, ha így lenne. Viszont, ha azt mondom, dolga volt az illetőnek, akkor azt hiszi majd, hogy ez csak egy egyszerű kifogás. Ha meg azzal jövök, hogy Leó azon sértődött meg, hogy lefeküdtem valaki mással, az sem jó. - Volt egy kisebb összezörrenésünk. Különben is, ha egyedül megyek valahová, akkor legalább nem kell megfelelnem a partnerem elvárásainak.

- Érdekes. A nyakamat tettem volna rá, hogy együtt mentetek a bulira. Már csak azért is, mert olyan védelmezően álltál a kis hasonmásom mellett. - Lebiggyesztettem az ajkaimat, persze csak gúnyosan, ahogy arra a jelenetre gondoltam, amikor Elena feje szinte vöröslött az idegtől, ez a vámpírka pedig megpróbált beszólogatni nekem és felülkerekedni rajtam. A gond csak az, hogy ez nem sikerülhet akárkinek, sőt, eddig még senkinek nem sikerült. Nemhiába, túl sok tapasztalatot gyűjtöttem már az évek alatt ehhez.
A hangjából valamit mégis ki tudtam venni, mintha...nem is tudom, kissé vágyakozó lett volna. Hmm... csak nem? - Cserben hagyott valaki? - Kérdeztem rá ravasz mosollyal, mint aki szívén viseli a sorsát.

Jó kis kérdés, meg kell hagyni. A jómúltkor láttam, hogyan néz utána Klaus. Talán azt hiszi, ráhajtottam Klausra, vagy esetleg a csicskása vagyok? Erre a gondolatra kénytelen voltam elvigyorodni. Meg kell hagyni, Klaus a mai és a régmúlt idők embereinek szemével is jól néz ki, és szó szerint el tudja bűvölni az embereket, de nem olyan, aki szeretni képes. Legalábbis ezt vallja.
- A jómúltkor sem ő volt a kísérőm. Csupán összeakadtunk - magyaráztam az igazságot. Én igazából csak egyvalaki meghívására mondanék igent, de ő egyik bulin sem volt ott.

Jobban végigszemléltem a báltermet és a jelenlévők arcából, valamint két bevert arcból és az apró vérfoltokból arra következtettem, hogy itt bizony verekedés volt, méghozzá elég szép. Az egyik résztvevő ismeretlen volt számomra, a másik viszont Kol volt. Hát, tőle nem is vártam mást, tudja, hogyan kell feldobni egy bulit. Mindig is csíptem a srácot, megvolt a maga stílusa.
Mire feleszméltem, a szőke hajú lány már oda is lépett mellém. Valószínűleg észrevette, hogy ránéztem és a tekintetem nem a legjobbakat sugallta a legutóbbi találkozásunkból kiindulva. Hogy is hívták? Azt hisze, hogy Sarah a neve, legalábbis úgy rémlik, hogy Elena így szólította őt.
- Helló. - Köszöntem neki én is, elvégre sok minden vagyok, de tahó az nem. - Hogyhogy nem Klaus kísérője vagy?

Tatia
Egy ideig még figyeltem a kibontakozó eseményeket, ahogy Kol könnyedén legyűri Warrent, de nem állt szándékomban közbelépni. Ugyan minek? Lehet sunyinak mondani, de nem akarom közelebbről megismerni Kol dühét. Elvégre ha nekirontanék, akkor csak egy tolakodó vámpír, és nem egy nő lennék. Aztán észrevettem, hogy figyelnek, és odakaptam a fejemet. Tatia... Na ja, azért nála sikerült kihúznom a gyufát. Vagy nem, ki tudja. Mindenesetre odaléptem hozzá, mert láttam már elég bunyót ahhoz, hogy tudjam, mi lesz.
- Üdv - biccentettem. Mi mást mondhatnék? Legutóbb elég szemét voltam vele, szóval nem csodálnám, ha földhöz csapna, mint néhányan a petárdát szilveszterkor.

Dolgozószoba

Már nem volt nagy kedvem a bálhoz, azok után nem, ami ezalatt az egyetlen este alatt történt. Megtudtam, hogy az a nő, akiről azt hittem, hogy csak segít nekem és esetleg a barátom, mégsem az akinek mutatja magát, hiszen ő az én majdnem ezer éves lányom, aki jelenleg fürdőzik a bosszújának sikerében. Összevesztem Nik-ek és megtárgyaltam a régmúlt történéseit Esther-rel, úgy mondhatjuk, hogy eléggé padlóra küldött ez az este. Sőt, talán még soha nem volt ilyen rossz estém és bálom.
Levettem egy pezsgőspoharat a mellettem elszáguldó pincér tálcájáról és belekortyoltam. Valami erősebbre lett volna szükségem, ami szépen kiüt, de most akárhogy néztem, be kellett érnem ezzel. Körülnéztem a termen és Klausnak semmi nyoma nem volt, emiatt egyszerre lélegeztem fel és szomorodtam el. Viszont kiszúrtam valakit, akit már régen láttam... a szöszit, aki a 20-as évek buliján védelmezte Elenát. Hogy engem mennyire idegesített akkor az a csaj...

Nem hallgattam Peiperre. Minek is? A barátom, de én túl önfejű vagyok ahhoz, hogy most épp érdekeljen a józan ész, amit ő képvisel. Warren ismét megindult felém, és egy futó pillanatig elgondolkodtam azon, mi lenne, ha hagynám őt, hogy megüssön, csak hogy utána én nagyobbat mérjek be neki. Aztán ezt az ötletet elvetettem, és egy laza mozdulattal lefogtam a kezeit.
- Ha most jófej lennék, hazaküldenélek. De nem vagyok az, szóval próbálkozz még kicsit - gúnyolódtam.

Összeráncoltam a homlokomat, hallva Tatia és anyám szavait. Valami gyerekről beszéltek... biztos Damon meg Elena gyerekeiről, nem hallottam tisztán, mert egy pincér a fülembe csörömpölt egy tálca tiszta pohárral.
Türelmetlen mozdulattal eltoltam őt magam mellől, és közelebb léptem az ajtóhoz. Momentán az sem érdekelt volna, ha a fülemmel odatapadva találnak majd rám.
A következő mondatra viszont úgy éreztem, egy tüzesen izzó karddal szúrt valaki belém. Mert Tatia szavai a gyerekről megismétlődtek... de ezúttal felhangzott a mondatban az én nevem is. És nem szörnyű, fenyegető idegenként... hanem a gyerek apjaként.
Leejtettem a poharamat, ami szilánkokra robbant a parkettán, és sápadtan hátrálni kezdtem, közben úgy néztam a bezárt ajtóra, mint aki nem hisz a fülének.
Úristen, ez nem lehet igaz... nem lehet igaz - zakatolt az agyamban folyamatosan. Elöntött valami keserű érzés... a becsapottság, és a hazugság íze.
Valaki hátulról megfogta a vállamat, én pedig sarkon fordultam, és nem nézve, hogy épp kit lököm fel, hogy kinek megyek neki, szívem minden fájdalmával és dühével a kertbe rohantam.

(udvar)

Katherinnek

-Igen kedves Katherine.-mosolyogtam, és megfogva kezét a táncparkettre mentünk, és elkezdtünk táncolni...-De rég volt ez, hogy egymás karjaiban táncolunk.-nevettem, és egy puszit nyomtam arcára...A következő táncok során is egymásba voltunk kapaszkodva, amikor is két srác kezdett el verekedni..Az egyik egy ősi volt biztos.-Na hát, annak a srácnak sem lesz esélye.-sóhajtottam egy halkat..-Nem igaz, kedvesem?-kérdeztem egy apró mosollyal

Még egyet bevert ez a bizonyos Kol Warren-nek és elém lépett. Nem mondtam semmit. Csak a szemeit fürkésztem, és egy nagyot nyeltem. Közben Peiper próbálta tőlem elhúzni Kolt. Szemeim könnyekkel teltek meg habár a végén már magam sem tudtam miért. Még utoljára Kol szemeibe néztem, de aztán hirtelen Peiper szólt rám, hogy kaparjam össze Warrent. -Tudod mit, nem!- Mondtam elcsukló hangon. -Többet nem vagyok hajlandó még csak a közelébe se menni..- Mondtam nagyot nyelve Warren-re nézve. -És remélem ezt te is hallottad!- Mondtam most már potyogó könnyekkel.

Kol nem hallgagott ram, és bemosott egy embereset Warrennek. De most, hogy már Liz is belekeveredett, nem akartam több fájdalmat Kolnak. Elég lehet, csak látnia őt...
- Gratulálok, ki élted magad?! - Mentem Kol mögé, és átfontam az egyik karját - Mostmár elég lesz, gyerünk! - Próbáltam elhúzni, de nem sok sikerrel, hát be kellett vetni Lizt - Végig szeretnéd nézni, ahogy Liz leápolja? - Vettem le a hangomat - Már nem tehetsz semmit... - Néztem rá.
- Liz, kapard össze Warrent! - Szóltam rá - Kol, Te meg tűnj el innét!

Észleltem a háttérben hogy Peiper elhúzza Liz-t, és láttam a pillantását ahogy rám nézett. Nem láttam el odáig hogy kiolvashassak bármit a szeméből, de Ő remekül láthatta mi van az enyémben... harag... bánat... fájdalom... Hogy a szerelem látszott-e belőle, azt nem tudom... bár az alkoholmámoron át éreztem én még azt is...
Ellenben a következő ami elrántotta a figyelmem egykori kedvesemről, az egy istentelenül fájdalmas ütés volt, ami a képemet érte, és Kol-tól származott. A földre zuhantam, s hallottam hogy körülöttünk zúgolódnak az emberek, egy-két nő felsikkantott... és automatikusan hátráltak el tőlünk.
- Te mocsok... - köptem Kol felé, még a földről fekve is gyűlölködve nézve fel Rá. - Alávaló féreg! Nem volt még elég, mi! Mindig keresztbe kell tenned! - beszéltem össze vissza, bár ennek magam sem voltam tudatában. Meggyőződésem volt hogy jogosak az indulataim. - Ezt még megkeserülöd! - vágtam hozzá a szavakat, miközben minden igyekezetemmel azon voltam hogy feltápászkodjak a földről. Fél kezemmel az arcom dörzsölgettem, ami sajgott rendesen, de nem érdekelt. Újra megindultam Kol felé, hogy újra nekirontsak. Ezúttal nem akartam megállni egy ütésnél, ütni akartam amíg magánál van!

Úgy tűnt, Warren nem adja fel, és akkor megjelent Liz is. Ez egy pillanatra elbizonytalanított, meg Peiper szavai is, de aztán úgy voltam vele, hogy nem érdekel tovább, elengedtem, de csak hogy megmutassam neki, fn mekkorbt vagyok képes bemosni neki. A kezem meglendült, és ennek nyomán ő hamarosan a padlóra került.
- Kedves Liz, ideje lesz távoznia - fordultam felé. Ó, egek! Mennyire látszódik már rajta a terhessége.

-Peiper...- Mondtam halkan nevét ahogy hátra húzott egy kicsit tőlük. Warren szavai, ahogy beszélt velem. Megérdemeltem. Talán, sőt biztos! Egy nagyot nyeltem és egy pillanatra Peiper-re néztem, de aztán újra Warren-ékra néztem idegesen.

Úgy gondoltam, Warrenre hiába szólok rá, mert tök részeg, inkább Kolra... De megjelent Liz, és mellé siettem.
- Liz, szerintem jobb, ha most odébb állsz, gyere! - húztam kicsit odébb. Neki fogalma sincs arról, hogy Ő a vita tárgya...

Kol hátrafeszítette Warren karját, de szemlátosmást, egészen nyugodt volt.
- Kol kérlek, nem ér ennyit! - szóltam, Kolra. Nagyobb balhé ne legyen már, igen, most Warren életét féltem. Tudom, hogy Kolt nem kell félteni, Ő az erősebb.

Hát okoztam egy hangyányi felháborodást... de jó magasról tettem rá! Az ütésem célba ért, de aztán többminden is elvonta a figyelmem. Egyrészt Liz... aki megjelent mögöttem és jééé, hozzám szólt... ezt a kegyet, atyám...!
- Mi közöd hozzá? - vetettem oda neki undokul, és nem érdekelt ki mit szól. Előbb otthagy, most meg idejön a nyakamra, hát ha neki jólesik nézni hogy verjük szét egymást miatta, hát tessék! - Húzz innen!
Kol volt a következő, aki az ütésemet követően elkapott, és magához rántott. Sziszegtem rá amikor kicsavarta a karom, és próbáltam kirántani magam a kezéből, de erősebb volt mint hittem.
- Én ütök beléd! - vágtam rá dühösen, és a másik kezem lendítettem, hogy pofán verjem. - Eressz! - hadonásztam felé, aminek a vége az lett, hogy egy, a közelben elhaladó nő kezéből kiverve a poharat, ráborítottam... valamit.

Nem telt bele sok időbe, megpillantottam Warrent ahogy egy férfi felé sétál igen csak fenyegető tekintettel. Már nem sejtettem semmi jót, és méghozzá még rossz érzésem is támadt. Felálltam a székről, és rögtön odamentem, de már késő volt behúzott egy férfinak. Nem tudom ki volt az, de mégis...
-Warren te meg mi a fenét művelsz?- Kérdeztem habár nem hiszem, hogy törődött volna velem.

Javában a tánc közepén jártunk, mikor Warren odajött hozzám, és egy kurta köszönés után se szó, se beszéd, behúzott nekem egyet. Hát, eddig sem volt a kedvencem, na de ezek után meg végképp nem. Egy pillanat alatt hátracsavartam a kezét, és magamhoz rántottam, hogy a fülébe sziszeghessek.
- Jól figyelj. Ha még egyszer megpróbálsz megütni, isten bizony hogy nem érdekel anyám bálja, és itt helyben megkeserülöd a dolgot. Mégis mi a franc ütött beléd? - kérdeztem.

Warren elment, szemmel láthatóan, hogy behúzzon egyet Kolnak, de én nem követtem. Minek? Az Ősi családdal tuti nem fogok összeakaszkodni, hogy aztán én járjam meg. Így aztán csak leültem a helyemre, hogy körbeszemléljem a résztvevőket.

Kol és Warren

- Mindig nagy álmom volt egy ilyen bál. Ezért irigyellek, Te mind ezt megélted. A gyönyörű ruhák, az élőzene, a tánc... És ma mi megy? Warren tök részeg, fogadjunk, hogy egyes szobákban párok bújtak el... Szörnyű! - kuncogtam.

Ekkor Warren támolygott oda hozzánk. Ó te jó ég, teljesen elázott! Ugyan ezzel a lendülettel húzott be egyet Kolnak, félrelökve engem. Kol nem volt felkészülve az ütésre, és hátra tántorodott. Én a szám elé kaptam a kezemet, és csak arra tudtam gondolni, hogy Kol megígérte nekem...

(Sarah)
- Éééértem én... - sóhajtottam naaagy levegőáramlás közepette, míg kezem billent, és kitöltöttem az utolsó cseppeket az üvegből még. Hát... ennyi volt egy üveg whisky. És Liz még mindig ugyanott csücsült a fejemben... ez nem jött be, a fene... Na, de hát ha nem, hát nem. Az ivástól jobban érzem magam, de még mindig emlékszem, és a hiány is megmaradt, meg a bosszúvágy, azaz összességében a piálás nem segített... akkor "b" terv.
- Nos... bocsásson meg hölgyem, de... ideje pontot tennem egy bizonyos... dologra... - nyögtem, miközben lehajtottam az utolsó csepp italom is, és felálltam Sarah mellől. - Ha túlélem, remélem még találkozunk - biccentettem Feléje, azzal megindultam a táncparketten át, egyenesen Kol alakja felé. Már a fenét se érdekelte hogy tömeg, és emberek, meg egyebek. Én ütni akartam, amíg mozog!
Volt egy másodperc amikor megláttam a nem messze ülő Liz-t, de oly mértékben el voltam már ázva, hogy szemernyit sem érdekelt lát-e vagy sem, otthagyott, legyen hát boldog ott ahol van... Engem most csak Kol képének átmaszkírozása érdekelt!
- Helló aranypofa! - böktem meg a vállát, amikor odaértem mögé, és a vele lévő Peiper-nek biccentettem egyet. - Elnézést hölgyem - mondtam, majd amint Kol rám nézett volna, azzal kezdtem az "üdvözlést" hogy meglendítettem a kezem az arca felé, bízva benne erősen hogy a kellős közepébe fogok találni...

- Régebben imádtam az ilyen bálokat - magyaráztam Peipernek. - Tánc, zene, kellemes hölgytársaság. Bár, azt hiszem, most mindhárom megvan - villantottam felé egy mosolyt.

Elfintorodtam az alternatív étkezés gondolatától. Vámpír vagyok, nem denevér, hogy állatok vérét szívjam. És ezt meg is szándékozom mondani neki.
- A mi világunk mérhetetlenül lenézi azokat, akik állatvéren élnek. És ők nagyobb eséllyel nem tudják tartani magukat, ha embervérhez jutnak. Én azért tudom és legtöbbször ölnöm sem kell. A tegnapi meg igen, bosszúféle volt. Említettem, Leó kidobott, miután megtudta, hogy összefeküdtem egy vérfarkassal. Na, amiatt akadtam ki ennyire.