- Sajnálom, hogy megfosztottalak a vöröske társaságától. Ha gondolod utána megyek és visszataszigálom hozzád és tovább böngészhetitek a... svédasztalt. - Ha már így szóba hoztam, felkaptam egy apró falatkát az asztalról, majd bekaptam és körbenéztem. Láttam, hogy Elena és Damon kíváncsi tekintettel nézelődnek az irányunkba, így feléjük emeltem a pezsgős poharamat, miközben a tekintetem és a mosolyom valami olyasmit sugallt, hogy "örülhettek, mert visszatértem és rólatok sem feledkeztem meg". Most tényleg úgy éreztem, hogy sikerült visszaállítanom magam a régi kerékvágásba így igen, a ribanc visszatért.
- Esther tudott róla, hogy jövök, de a lelkére kötöttem, hogy ne árulja el neked. Nem akartam, hogy megtudd és beleéld magad. De ahogy észrevettem, nem is tetted. - Én is belekortyoltam a pezsgőmbe. - Szóval hiányoztam? Igazad van, tényleg hihetetlen. Nem gondoltam volna, hogy akár egy könnycseppet is hullatnál értem, hiszen itt van neked a két másom.

- Oké, akkor tegye azt, de mi lenne, ha magunkkal foglalkoznánk? - kérdeztem végül Damontől, mikor meguntam Klaus arcának bámulását, és Tatia gúnyos vigyorát. - Ők maguknak valók, mi meg... még azt hiszik, hogy érdekel minket az, ami velük történik - magyaráztam, bár ki tudja?

- Ha itt világvége lesz, az csak Klaus számára jön el - mondtam, még mindig Elena válla felett pislogva a Tatia-Klaus páros irányába, miközben Harmony a bal fenéken távozott. - Ismerve Tatiát azon sem csodálkoznék ha előkapna és kést, és egy jól irányzott mozdulattal kiherélné ezt a város kanját - horkantam fel.

- Nos, én... - kezdtem bele, de mire a mondat végére jutottam volna Harmony viharos gyorsasággal távozott.
- Most elűzted - sóhajtottam, és Tatiára néztem. - Mikor érkeztél? És miért nem értesítettél, hogy hazajössz? Ugyanis bármily hihetetlen, de hiányoztál - ittam bele egy pohár pezsgőbe.

Harmony gyorsan eltűnt a képből, és nagyot sóhajtottam. Nos, úgy tűnt, Tatia valami rendíthetetlenséget erőltetett magára. Nem olyan volt, mint múltkor azon a vacsorán. Most még a tekintete is egészen más volt, mikor Klausra nézett... akkor olyan gyengének tűnt... most viszont mintha ereje teljében lenne, és semmi nem gyengíthetné le. - Talán... most jön a világvége? - sóhajtottam.

Klaus arcára döbbenet ült ki, ami megerősített abban a hitemben, hogy sem Esther, sem Rebekah nem szólt neki arról, hogy megjelenek a bálon. Legalább szavatartóak mindketten, ezt nem róhatom fel nekik.
A vörös hajú lányra néztem, amikor bemutatkozott. Harmony... milyen aranyos kis név. Aranyos pofi és ugyanilyen név? Hát nem elbűvölő? Nem volt nekem szimpatikus ez a lány.
- Tatia Petrova. És nem, még nem találkoztunk. Nem sok mindenkinek szoktam mondani, hogy örvendek, úgyhogy ne vedd magadra, de nem veled fogom elkezdeni. - Gúnyos fintort, vagyis inkább mosolyt eresztettem felé és megpróbáltam ügyet sem vetni a hasonmásom és férje szavaira, mert ugyebár mindent hallottam, amit mondtak.
- Egy kicsivel nagyobb lelkesedést vártam, legalább tőled, Nik. - Pislogtam rá lebiggyesztett ajkakkal, mint aki a végletekig szomorú. Magamban viszont örültem, hogy újra látom őt. - Nemrég jöttem vissza, mert Ether meghívott a bálra és nem mondhattam neki nemet. De látom, találtál te partnert, míg én távol voltam.

- Én ebben nem vagyok biztos - fordultam úgy Elenával, hogy premier planban lássam a történéseket, nehogy kihagyjak bármit is. - Klaus lefektette Harmonyt, és szerintem Tatia sem élt önmegtartóztató életet míg Klaus nem látta. Balhészag van, elhiheted nekem.

- Tatia, te mikor.... és hogyan jöttél vissza? - kérdeztem meglehetősen bambán, aztán összeszedtem magam. - A hölgy Harmony... ő pedig Tatia - mutattam be őket egymásnak. - Harmony és én épp a svédasztalt böngésszük végig - próbálkoztam egy meggyőző mosollyal.

Én is arra fordítottam a fejemet, és felfigyeltem Harmonyra, megint... de aztán tovább néztem, és feltűnt valami... vagyis pontosabban valaKI. Tatia... szóval visszajött.
- Szerintem most jön az a rész, hogy Harmony elutasítást kap, Klaus úgy fog viselkedni Tatia előtt, mint egy pincsikutya, és megkezdődik a love story - vontam egyet a vállamon.

- Én is szíves örömest mesélek róla, bár sosincs semmi extra. Van néhány program, és ennyi a történet. - sóhajtottam, de aztán megláttam magunk mellett egy nőt. Eleinte kis híján Elenának szólítottam őt, de a tekintete.. eléggé másról árulkodott.
- Öhm. - szólaltam meg kissé zavartan. Katherine-el már találkoztam, de ezzel a nővel még nem. Mert kizártam hogy ez a nő egyenlő legyen Katherine-el. - Mi még ha jól sejtem, nem találkoztunk. Harmony. - nyújtottam felé a kezemet, de eléggé.. nos, gonosznak tűnt. Mindig tudom, hová kell keverednem.

- Úgy látom, lesznek még meglepetések az este - mondtam Elenának, fejemmel bökve az ajtó felé. - Itt egy Petrova. Méghozzá Tatia, ha nem csak a szimatom - figyeltem az említettet, ahogy megállt Klaus és Harmony mellett. - Na, remélem ebből már lesz pofon - dörgöltem a kezem kárörvendően.

- Alapítók bálja... - hümmögtem. - Erről még nem hallottam. Majd valakit megkérek, hogy meséljen róla. Úgy tűnik, ebben a városban sűrűn vannak összejövetelek. Ez persze sosem baj. Házhoz jön a kaja. Legalábbis ma este mindenképpen - szedtem a falatokból Harmonynak egy tányérra valót, hogy a következő pillanatban csaknem leejtsem az egészet.
- Tatia - hebegtem, úgy nézve az érkezőre, mintha szellemet látnék.

Tatia birtoka ;; Hálószoba

A rossz érzésem nem múlt el, de arról senkinek nem kellett tudni, hogy nekem milyen előérzetem van. Ezer év után ismét össze leszek zárva az össze Mikaelson-nal, lehet, hogy csak ennyi volt a „bajom”, nem több. Ja és persze az, hogy valószínűleg a hasonmásom is megjelenik a bálon, úgyhogy kénytelen leszek látni Klaus arcát, ahogy epekedik utána. És ott volt az a szándékom, hogy beszélek Esther-rel is. Talány nyugtatóval kellett volna indítanom a reggelt, akkor jobb lenne. De szerencsére nem látszott rajtam semmiféle idegesség, mert nem is ideges volt én, hanem inkább… nem is tudom, hogy micsoda.
Pont jókor érkeztem ahhoz, hogy már el tudjak vegyülni a tömegben, a város nagy része már itt sürgött-forgott. A birtok kívülről és belülről is egyaránt gyönyörűen fel volt díszítve, bár Esther-től nem is vártam mást, hiába feküdt ezer évig koporsóban. A pincérek tálcákkal járkálgattak, leemeltem egy pezsgőspoharat az egyikről és belekortyoltam. Nem tévedtem, Elena és férje szintén megjelentek, éppen táncoltak. Aj, hirtelen rosszul lettem.
Ám megláttam Nik-et is, amint meglehetősen jókedvűen egy vörös hajú lánnyal társalog. Hmm, csak nem megtalálta a legújabb barátnőjét? Azért el kellett ismernem, hogy szép lány volt. Talán túlságosan is, de nem voltam én féltékeny...nyilvánosan nem.
- A kaviár egész jól néz ki. Esther kitett magáért. - Léptem oda az asztalhoz Klaus és a lány mellé, aztán a tekintetemet is feléjük fordítottam és a szokásos mosolyom jelent meg az arcomon.

- Az apró falatok jók lesznek. - néztem abba az irányba, miközben körbefordultam egyszer, hátha látok ismerős arcot de nem tudom, mire számítottam. Itt engem oly' kevesen ismernek. A bátyám köddé vált, Yve sincs itt.. hmm.. talán ideje lesz új barátok után néznem.
- Amikor utoljára bálon voltam itt, az egy..alapítók bálja volt. És Oliver megtisztelt minket azzal, hogy megtegye a kezdőlépést abba az irányba, hogy elválassza tőlem Damont.. - morogtam csak az orrom alatt. Nem szánt szándékkkal tette az a féreg, mert neki csak Elena kellett, de Damonben ez indított el valamit..

- Rendben - bólintottam, nem téve hozzá, hogy nem tőlem kell elvárnia, hogy minden rendben legyen a fejemben és a szívemben. Elvégre... na jó, nem is várhattam el tőle, hogy ilyen gyorsan összekapja magát azután, amit megtettem vele. És így elnézve, hogy Klaus mit csinál, tényleg nem érte meg... míg én neki egy voltam a sok közül, hát... én mindent elveszítettem kis híján.

- Az után a kis közjáték után a kertben nem kimondottan vágytam rá. Vagyis hát... is-is - magyaráztam. - És tényleg úgy gondolom, korai lenne még az, hogy vágyjunk egymásra. Először legyen minden rendben itt, és itt - tettem a kezem Elena homlokára, majd a szívére.

- Damon, említettem én ágyat? Tudok anélkül is romantikus lenni... - mosolyogtam kissé szélesebben. - Én... én azt akarom, hogy vágyj rám. Anélkül nem fogok közeledni feléd olyan téren. Ahogy... ma a konyhában se csókoltalak meg, mert... úgy láttam rajtad, hogy nem akarod úgy igazán, mint ahogy tegnap akartad - sóhajtottam.

- Öhm... - motyogtam, és tanácstalanul néztem Elenára. - Figyelj, arról volt szó, hogy apró lépésekkel... és nem hiszem, hogy jó ötlet lenne az ágyba menni, úgy és azok után - mentegetőztem mint valami szűz lányka.

- Rendben, ne beszéljünk róla, ha nem akarsz - vontam vállat, és az asztalhoz kormányoztam Harmonyt. - Mit szedhetek? Kaviárt, lazacot, gombás húst, vagy ilyen apró falatkákat? - mutattam a kínálatra. - Egyébként mikor voltál utoljára bálon? Csak úgy általában is, meg hát Mystic Fallsban is.

- Nos, én csak arra tudok következtetni, hogy tüske benne az, amiért én szerettem a férjét, és ő is szeretett engem. Amúgy ezek nélkül úgy hiszem, kedvelne, de... ő egy makacs nő. - kuncogtam. - De ne is említsük többé. Ő is alkot rólam véleményt, én is róla, így kitesszük az egész kirakót, és nem kell róla beszélnünk. - mosolyogtam, és hagytam magamat vinni abba az irányba, amerre az asztalok voltak.

- Nem is engednék a közelembe senki mást... nekem tökéletesen megfelelsz te is... sőt, ami az illeti, ha hazaértünk, vagy holnap reggelre, mindegy, de támadt egy ötletem... - mondtam kissé kacéran, ahogy a szemeibe néztem. - És ugyan azt a felállást senki nem fogja látni, deeee... azután már mindenki tudná, és látná mi rajtunk is, hogy nem érdemes egyikünk közelébe se menni semmiféle olyasmi céllal - magyaráztam, bár aztán rájöttem, hogy az otthoni felállás kissé félreérthető megfogalmazás volt.

- Nocsak - csodálkoztam. - Oké, az megvan hogy te meg Damon szakítottatok. De Elena miért utál? Végülis már nem vagy együtt a férjeurával - csóváltam a fejem, aztán felnevettem. - A kis álszent. Ha Damon a közeledbe menne ugrana. De az már a legkevésbé sem zavarja, ha ő csalja meg Damont. Különös logika - vigyorogtam. - Nos, már mehetünk. Salvatoreék táncikálnak.

Elena a parkettre kalauzolt, és elmosolyogtam magam, ahogy a nyakamba fonta a karjait.
- Nem, semmi kifogásom ez ellen a figura ellen - mondtam jókedvűen. - Legalább mindenki látja, hogy mi a felállás jelen téren. És hogy jobb ha nem jönnek a közeledbe, mert akkor kő kövön nem marad.

- Aha, értem. Jól van, jól van... mehetünk táncolni - mosolyogtam rá, és megfogtam a kezét, hogy a parkettre érve a romantikusabb figurát vegyem fel a közepes "sebességű" zene hallatán, ezért átkulcsoltam a karjaimat a nyakán. - Nos, Mr Salvatore... remélem ez a felállás nem zavarja. Én így szeretek táncolni veled - mosolyogtam rá.