- Harmony? - visszhangoztam a nevet csodálkozva. - Nem tudom - vontam vállat. - Akkor ott a Grillben az volt a problémám, hogy egyáltalán meg tudjak ülni a széken, nem az, hogy ezt megkérdezzem - motyogtam, és letettem a tányért. - Akkor táncolhatunk?

- Egyszerű ruha, mégis káprázatos. Akárcsak a viselője - kacsintottam Harmonyra. - Nos... szeretnél nézelődni, vagy körbekalauzolhatlak a terem és a ház többi részében is? A végére tartogatom a legjobbat - súgtam pajzánul - a svédasztalt. Ha csak Salvatore addigra fel nem zabál mindent - mosolyogtam.

- Mikor bántam én utoljára ilyesmit? - mosolyogtam rá, és már megfogtam a kezét, hogy a parkettre ráncigáljam, de ekkor affelé fordultam, amerre ő, és nagyot sóhajtottam. Nem azért, mert Klaus már ott is legyeskedett körülötte, hanem hogy... ki tudja, nincs-e még belehabarodva ez a lány az én férjembe?
- Harmony mióta lett vörös? - ittam bele a poharamba.

- Ha nem félsz tőle, hogy az imént teletömött a gyomrom a forgástól felkavarodik, benne vagyok a táncban - mondtam vigyorogva, majd a fejemmel az ajtó felé intettem, mikor beláttam az új belépőt.
- Harmony mégis eljött - mondtam. - És szegény szerencsétlennek máris megvan a lehető legrosszabb társasága.

- Oh - mondtam kissé meglepetten. A francba, a mai vacsorám, vagy reggelim máris kicsúszott a markomból, és ahogy utána fordultam megláttam egy ismerős arcot.
- Harmony! - siettem oda üdvözölni az újonnan érkezettet. - Gyönyörű vagy ma - mondtam elismerően.

Egy ideig még vártam, hogy nyilvános helyen is megmutatkozzam. De ha már meginvitáltak, kötelességemnek éreztem teljesíteni ezt a kérést. Legalábbis ehhez hasonlíthattam azt, amit Klaus említett nekem a lakásomon néhány hete.
Felvettem egy pohár pezsgőt, és nem igazán bírtam noha az alkoholt, de belekortyoltam. Damon ésElena rögtön feltűnt nekem. Elena még mindig annyira szép volt, mint régen. De inkább gyorsan le is vettem róluk a szememet mielőtt a régi sebeket feltépném.

Boldogan koccintottam vele, főleg amiatt amit mondott. Éreztem, hogy jól kifogunk jönni egymással.
- Rendben, tegeződhetünk - nevettem fel.
- De a másikat sajnos egyelőre nem tudom teljesiteni. Mennem kell - szomorodtam el. - De igérem később bepótoljuk ezt a táncot - igértem meg, majd érintetlenül adtam vissza neki a poharat.
Megfordtultam és távoztam.

- Igazad van. De... oké, lényegtelen - legyintettem végül. Talán én kezdem megtanulni, hogy nem szabad mindenkiben megbízni, de... nem úgy ismertem Esthert, hogy ő tervezgetne. Ellentétben a családjával.Talán mégsem annyira eltérő ő, mint a családja többi tagja.
- És mondd... ha végeztél azzal a nagy tányér kaviárral, felkérhetlek végre egy táncra, ha már te nem tetted meg eddig? - tettem hozzá, vicces piszkálódással.

- Mondd édesem, nem vagy te már kissé paranoiás? Az Elsők villájában vagyunk. Itt mindenki titokzatos, és ősrégi. Számomra nincs ebben semmi furcsa - vontam vállat. - Sőt, csodákozom hogy még egyáltalán a személyzet él, tekintetbe véve a sajátságos táplálkozási szokásaikat, és a meglehetőség bő létszámú családot - tömtem magamba a kaviárt.

- Egy kezdődő barátságra - koccintottam poharamat Lucyéhez, majd a táncparkett felé néztem, ahol már keringett néhány pár. - Nos, csupán két kérdést tennék fel. Az első, hogy mit szólna a tegeződéshez. A második, hogy ugye nem kosaraz ki, ha felkérem egy táncra? - hajoltam meg kissé előtte.

- Majd legközelebb elhozzuk őt is. Te legalább annyiban szerencsésebb vagy, hogy nem kell félned az elhízástól. Ha megennél egy hegynyi kaviárt, akkor is ilyen izmos maradnál, meg szexi, viszont én... hjaj... - sóhajtottam, de mosolyogva, viszont én nem nyúltam a tányérjára. A kaviár sose volt a kedvencem, már abból kiindulva, hogy miből készül.
- Amúgy... az előbb, ahogy Esther elment arra... - böktem az egyik szoba irányába. - Neked nem tűnt gyanúsnak? Oké, ebben a városban mindenki gyanús, de... az ő arcán volt valami. Mintha... tervezne valamit - motyogtam.

Igen, mivel nem szándékozom sokat ülni - feleltem továbbra is mosolyogva. Elvettem az egyik pezsgős poharat a kezéből és koccintásra emeltem. - Egy leendő barátságra - mondtam tósztot, miközben kérdőn néztem rá.
- Óó mindjárt elpirulok -tettem a kezem a szám elé, közben még szélesebben mosolyogva.
Ez a férfi felettébb ismerős számomra. Csak éppen nem tudom honnan.

- Ugye nem várod el, hogy most megszakadjon a szívem? - morogtam, és letettem a kis falatkát, aztán kaviárt lapátoltam a tányéromra, majd pirítóst szedtem mellé.
- Megtaláltam a legjobb bosszút az Elsőkön. Kizabálom őket a vagyonból - nevettem fel. - Kár, hogy nincs itt Delena. Ketten tuti nyerők lennénk ebben.

- Nos, én úgy vélem, hogy ez a kaja neked tökéletesen megfelelne, ha a Lockwood birtokon lennénk... de a helyszín és a bált adó család valahogy nem a kedvenced, és ez kihat a kajára is - mosolyogtam, aztán én is megkóstoltam, de nekem semmi bajom nem volt vele. - Amúgy... maximum megismerkedünk egy újabb szokással. Képzeld el, hogy ezt ette annak idején az egész család, és Oliver... hányszor feküdhettek le éhesen... - sóhajtottam.

/Hotel/
Elégedetten tapasztaltam, hogy lévén vámpírlak, itt nem kell beeresztést kérnem a házba, így rövid időn belül a bálteremben találtam magam. Még alig volt ott pár ember, tehát igencsak az elején érkeztem. Azért Klaus máris talált magának beszélgetőpartnert. Mindenesetre odabiccentettem neki üdvözlésképpen.
Aztán a tekintetem továbbsiklott Elenáékra. Úgy tűnt, mintha egy kicsit feszültebben viselkednének egymással, és talán nem is ez lenne a legalkalmasabb pillanat közölni, hogy ja, amúgy valami Jenna nevű frissvámpír nőszemélyt megdugott a bátyám, aztán meg én kitörtem a nyakát, mert az én ruháimba öltöztette. A tekintetem egy ideig megállapodott rajtuk, majd továbbsiklott, beszélgetőpartnert keresve.

- Szerintem borzalmasnak tűnik - fintorogtam. - Ha a zenekar kissé hangosabban játszana, most ordítva rókáznám le ezt a virágot ennek az izének a puszta látványától is - nézegettem az apró szendvicsfélét. - Te jó ég, ez a kaja még az Elsők emberkorából van?

- Csak nem egyedül, kedves Lucy? - mosolyogtam a lányra, és két pohár pezsgőt hoztam. - Kérem, fogadja el, és érezze magát otthon nálunk. Azt hiszem, ha lenne bál szépe verseny, Ön lenne az első helyezett - bókoltam kedves mosollyal.

- Nem is te lennél, ha nem a kaján akadna meg először a szemed - nevettem fel, hátha ezzel benne is oldom a feszültséget, majd odasétáltunk az asztalhoz, és Damon kezébe adtam a tányért. - Ez jól néz ki... - néztem valami kis falatokra.

- Nem fogok vele táncolni - ráztam a fejem. - Ugyanúgy, ahogy te sem Klaussal. Nem akarok újabb veszekedést - mondtam kissé kedvetlenül, és szemügyre vettem a svédasztalt. - Nem eszünk valamit? - kormányoztam arrafelé Elenát.

- Aha, értem. Hát... minden esetre... ha te táncolni akarsz majd Harmonyval, én mit csinálok addig? - kérdeztem, de mosolyogva. Elvégre.. asszem, nem lenne helyes tőlem, ha én mondanám, hogy nem táncolhat Harmonyval.
Körülnéztem kicsit a teremben. - Igazából... arra számítottam, hogy se Katherine, se Tatia nem hagyja ki a ma estét. De még egyikőjüknek sincs nyoma. Addig is béke van, és nyugalom.

- Halvány fogalmam sincs - vontam vállat. - Akkor láttam őt utoljára, mikor összefutottunk a Grillben. Igaz, akkor kb hármat láttam belőle - röhögtem fel. - Azóta nem volt időm elmenni a hotelba, és a telefonszámát sem tudom. Azt meg nem tudom, Klaus meghívta-e. De kétlem. Vagy hát ki a fene tudja.... Klaust nem lehet kiszámítani.

Annyira meglepődtem a látványon. Ez a hely egyszerűen fenomenális!!
Hirtelen megállt előttem egy igen jóképű férfi.
- Helló - fogadtam a köszönést mosolyogva. Ez a férfi megbabonázott az íriszeivel.
Elfogadtam a felém nyújtott kezét.
- Lucy Montgomery - mutatkoztam be én is. - Ugyszintén én is örülök a találkozásnak, Klaus!!

Követtem Damon tekintetét, de a lány és Klaus alakját látva csak vontam egyet a vállamon. - Azt hittem, ennél bensőségesebb dologra is ihatunk, de... jól van, tőlem ihatunk erre is - koccintottam össze vele a poharamat, de mielőtt beleittam volna, eszembe jutott valami.
- Harmony is eljön? - kérdeztem tőle. Nem mintha ő beszélt volna vele mostanság, legalábbis én nem tudok róla, de... bármi megtörténhet. Lehet, hogy annak a lánynak a közelében meg én nem tudnám moderálni magamat.