- Igen nagyon régen. - Nevettem fel keservesen. Még mindig nem volt túl jó kedvem, de azért nem akartam elrontani az övét.
- Te sem panaszkodhatsz. - Néztem végig rajta. - Igazi nővé váltál. - Mosolyogtam rá.
- Csak pasi ügy, de nem érdekes. - Legyintettem egyet.

-Jaj pasi ügye... nyírjuk ki őket!-Nevettem fel.
-De biztos? Jó hallgatóság vagyok-Folytattam komolyabban. Aztán mikor azt említette igazi nővé értem, hát igen korán fel kellett már nőnöm, de inkább lennék hallott, mint igazi nő.
-Köszönöm-Hagytam figyelem kívül gondolataimat egy mosollyal, majd leültem a közeli padra ahová ő is követett.

Leült az egyik padra, majd követve őt mellé ültem.
- Eléggé bonyolult az egész. Egy ideig minden rendben ment köztük aztán egyfolytában veszekedni kezdtünk. Talán ki is jelenthetem azt, hogy minden addig volt szép és jó amíg el nem jegyzett. - Mutattam fel a jegygyűrűmet. - De veled mi van mostanság?

Meglepődtem a jegygyűrűn és csodálva néztem.
-A házasság csak egy darab papír, de talán attól van ez, hogy féltek az elkötelezettségtől vagy ő fél-Próbáltam kitalálni ennek okait.
-Velem hát össze futottam Jeremyvel rég nem láttam-Vágtam fancsali képet vissza gondolva mik is történtek.
-És hát van pár dolog amit nem akartam tudni..-Mondtam sejtelmesen, égnek emelve szemeimet.

- Azt hiszem, hogy az életünk egy picit bonyolultabb annál, minthogy egy darab papíron akadjunk fel. Sőt sokkal bonyolultabb. - Sóhajtottam egyet.
- Jeremyvel? Valami azt súgja, hogy nem úgy történtek a dolgok ahogy szeretted volna. Legalábbis az arckifejezésed alapján. - Most már őszinte mosolyra kúszott a szám az arca láttán. Ha valaki grimaszol mindig ezt hozza ki belőlem.
- Pár dolog amiről nem akartál tudni? Mégis mi? - Néztem rá kíváncsian.

-Értem-Mondtam határozottan. Jeremy hát vissza se gondolnék rá úgy gondoltam jobb, ha nem említem mi is történt, de kikívánkozott, hogy elmondjam.
-Hát igazából csak beszélgettünk-Füllentettem eszméletlen rosszul remélve, hogy be veszi.
-Meg tudtam ezt azt Mystic Fallsról, de említésre sem méltó mert még hülyének nézel.-Mondtam, majd lenéztem a földre. Majd karkötőmmel birizgáltam amit még Jertől kaptam.

Amikor azt mondta, hogy csak beszélgettek hallottam, hogy szívverése felgyorsult. Ebből könnyen levettem, hogy hazudik. Nem akartam firtatni, mert valószínűleg nem akar arról beszélni, hogy mi is történt ott pontosan nekem meg semmi közöm ahhoz, hogy beleszóljak a magánéletébe. Ha akarja úgy is elmondja.
- Azt hiszem épp eleget tudok a helyről, hogy semmit ne tekintsek hülyeségnek. Szóval mondd el nyugodtan. - Mosolyogtam rá kedvesen, majd a karkötőjére tévedt a szemem. Lehet hogy Jeremy beavatta volna a dolgokba? És a a karkötőjében verbéna van? Hát ha ezt nem is most mondja el, de idővel rájövök.

-Biztos anyukád is mesélt a polgárháború idején tartott vámpír történetekről.-Forgattam meg a szemem.
-Ezekről beszélt nekem ő is.-Utaltam vissza Jeremyre. Gondoltam nem érti mire gondolok, de nem tudom kiben bízhatok ebben a városban.
-Lehet, hogy igazak..-Suttogtam, majd vártam reakcióját tuti, hogy bolondnak tart és kinevet majd engem. Vajon mennyi vámpír lehet ebben a városban? Következőleg felkutatom őket talán, ha egyet is találok.

Felnevettem ahogy elmondta, de nem azon, hogy nincs igaza hanem, hogy mennyire félénken mondja el a dolgokat. Bár megértem. Azt hiszem ilyesmi lett volna az én reakcióm is, ha lett volna esélyem a saját reakciómra.
- Bocsánat. - Raktam az egyik kezemet a szám elé és megpróbáltam elfojtani a nevetésemet.
- Igen teljes mértékben igazak. Nehogy azt hidd, hogy azért nevetek, mert hülyeséget beszélsz. Csak aranyos volt ahogy előadtad. - Nyugtattam meg.

nevetésén kissé el kenődtem, majd rám tette a kezét és elnézést kért.
-Szóval vannak...-Mondtam hangosan és magamat meghallva lejjebb vettem a hangerőn.
-Vámpírok?- Kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-ismersz egyet is?-Faggattam őt tovább. Tudnom kell, hogy hogyan védekezzek ellenük minden tudnom kell, de apránként hallattam.

Nem akartam megijeszteni, de úgy éreztem jobb ha elárulom neki, hogy mi is vagyok. Annyira meg volt rémülve.. De mégis.. Össze kell szednie magát és leküzdeni a félelmét. Máshogy nem fog eljutni egyről a kettőre. Mély levegőt vettem, majd a vállára helyeztem a kezeimet és mélyen a szemébe néztem.
- A legfontosabb az, hogy most ne ijedj meg. Nem fog senki bántani. - Lesütöttem a szemeimet, majd mikor újból felnéztem rá immár vörösen izzó szemekkel és a szemfogaim is előjöttek.

Fogalmam sem volt róla mit akar, de rám tette kezét és mikor lesütötte már vártam, hogy mondja, hogy á nem léteznek Jeremy átvert. De máshogy történt.
-Úristen!-Álltam fel a padról és kezdtem jobbra barra rázni a fejem.
-Te is.. ne.. ne és akkor Jeremy mi volt? Vagy vannak még-Mondtam nem rémült arccal inkább döbbenten.
-Mióta vagy és hogy?-Faggattam.

Stefan

- Mi a..? - néztem értetlenül a férfire, akit a sötét miatt még csak látni sem láttam. Még a fényviszonyok sem nekem kedveztek. Minden olyan hirtelen történt, hogy a beígért sikításom elmaradt. Nem is csoda, hiszen bármire fel voltam készülve, de erre nem. Pont most nem számítottam rá, hogy egy vámpírral akadok össze. Nem tűnt annak... Van egyáltalán valamilyen különös ismertetőjegyük? Még ezt sem tudom..
Ez borzalmas érzés... Fáj, lüktet.. Érzem, ahogy a vérem hagyja el a testemet, csak azért, hogy a benne lakozó szörnyeteget éltesse. Nem! - próbáltam ellökni magamtól. Csinálnom kell valamit, mielőtt még legyengülök! Nem végezhetem úgy, mint az anyám, egy vámpír karjaiban...
Úgy látszik a véremben áramló verbéna nem volt kellő mennyiségű, nem értem el vele a kívánt hatást. Nincs más választásom, meg kell próbálnom varázsolni. Szemeimet szorosan összezártam, egy könnycsepp is végiggördült az arcomon, de egy hangot sem hallattam, ami a fájdalmamra utalt volna. Először csak karmoltam őt, ahol értem. Próbáltam újfent ellökni és menekülni a karmaiból... Egyre nagyobbakat kortyolt belőlem, a sebem folyamatosan tágult, ahogy a sűrű folyadék elhagyta a testemet, de még mindig nem csináltam semmit. Vagyis csináltam én, csak semmi hatása nem volt. Próbáltam felidézni, hogy milyen érzés volt, mikor Clarissával varázsoltam. Már ha együtt tettük. Nem voltam biztos benne, de jelen pillanatban az az egyetlen esélyem, ha hiszek benne. Ha hiszem, hogy működik. Nem tudom hogyan, nem tudom mivel, de a végén arra lettem figyelmes, hogy a támadó és köztem egy méternyi távolság feszül és dühtől izzó tekintettel nézek szemébe. Az erőm...

Lehunytam egy pillanatra a szemeimet és újból emberi alakot öltött az arcom. Rögtön felálltam, de nem akartam közeledni felé hiszen láttam a félelmet az arcán. Vagy lehet, hogy egyszerű döbbenet. Valahogy meg kellett nyugtatnom habár még fogalmam sem volt, hogy hogyan.
- Jeremy nem vámpír. Erről biztosíthatlak. Én pedig nem saját akaratomból lettem az, de ha már így alakult megpróbáltam vele együtt élni. És eddig egész jól haladok. Nyugodj meg. Nem foglak bántani. - Tettem egy kisebb lépést felé.

Jól esett minden egyes kortya a vérének habár volt benne talán egy kis verbéna. De még ez sem rontotta el teljesen az ízét. Arra vártam, hogy mikor fog végre valamit csinálni is, de nem történt. Próbáltam cselekvésre ösztönözni azzal, hogy egyre hevesebben szívtam a vérét.
Vére bejárta a testemet és életerővel töltött el. Már nagyon szükségem volt erre, de nem azért szemeltem ki, hogy egy pillanat alatt kiszívhassam az összes vérét. Nem az túlságosan is unalmas lenne. Nem ez volt a célom, de nem is teszem meg még ha nem is ellenkezne. Valahogy nem lennék rá képes. De nem értem miért. Általában nem érdekel, ha elhagyok egy-egy hullát magam mögött.
Majd végre megtörtént amire számítottam. A fejembe egy lüketető érzés ütött be. Már kicsit ismerős volt hiszen nem először volt dolgom ilyennel.
- Na végre. Azt hittem hagyod, hogy megöljelek. De a sikítás elmaradt. - Próbáltam összeszedni magamat, hogy valamennyire felnézhessek rá.

Care

-Tudom, hiszen már megtetted volna, de akkor is mióta vagy és mondj el mindent hogyan tartsam távol magam tőlük, hiszen egyedül vagyok nem is merek senkit aki mellettem állna-hajtottam le a fejem és engedtem magamhoz közelebb.
-Akkor ő mi?-faggattam tovább.

- Például az a karkötő. Lefogadom, hogy verbéna van benne. Nos hát ha azt belerakod az italodba még hatásosabb. Hiszen a szervezetedben van akkor ha esetleg a nyakadra akarna tapadni az egyik nem igazán lenne kellemes számára sem. - Mosolyogtam rá, majd a vállára helyeztem a kezem.
- Jeremy ha jól tudom egy egyszerű ember. Nyugodj meg. - Biztattam.

-Verbéna azt adott nekem apukám minden nap azzal iszom a teám.-Mondtam, majd a karkötőmre pillantottam.
-Ember..-suttogtam. Most már mindegy nem siránkozhatok a múlton.
-És hogy bírod?-Kérdeztem és megsimogattam a karját.
-Vannak még más lények is?-Kérdeztem tőle kíváncsian. Carolineról nem mondtam volna meg, hogy ő is egy vámpír, de hogy így tudom még mindig nem hiszem el.

- Na ezt jól teszed. - Mosolyogtam rá. Egész jól fogadta a dolgokat habár azt hiszem, hogy Jeremy már lenyugtatta a sajátos módján. Valószínűleg ezért is nem akar róla beszélni.
- Bírom amennyire csak lehet. Igen bőven vannak különböző lények észre sem veszed és egy újjal találkozol. De ezért is kell mindig odafigyelned, hogy kivel állsz szóba. - Túrtam a hajamba és Tyler újra a gondolataimba túrta magát. Vajon még mindig az erdőben van? Nem szabad rá gondolnom, ha helyre akarja hozni a dolgokat neki kell lépni. Nem nekem.

Stefan

- Bizonyára nem esne nehezedre... - gúnyolódtam kellő távolból. Így merjen bízni az ember egy vámpírban.. - Ismerem a fajtádat.. Mind gyilkosok vagytok.. - néztem rá kíméletlenül, undorodva. A vérem még ott vöröslött a száján, ez egyszerűen borzalmas..
- Nem vagyok ostoba, hogy a sikongatással még több ember életét sodorjam veszélybe.. - mondtam ki a legkézenfekvőbb indokot cselekvésemre, miközben a sebemet próbáltam eltakarni, amiből még mindig szivárgott a vérem. Remek..

Megan

- Nem éppen nevezhető olyan dolognak amit én ne tudnék megcsinálni, de azért nem szeretnék egy szépséget csak így itt hagyni. - Letöröltem a számról a vérét, majd újból vigyorogtam rá.
- Igen. Azt már észrevettem. De egy pár vámpír alapján ne ítéld el a többit. Nem mindegyik gyilkos. Ennyi erővel az embereket is el lehetne ítélni csak a bűnözők alapján. - Tekintettem újból a nyakára irányult ahonnan még mindig folyt a vére.
- Tessék. - Haraptam meg a csuklómat és felé nyújtottam. - Nem vagyok túl gyakran ilyen adakozó szóval fogadd el. - Néztem ezúttal már a szemeibe.

Mosolyogni kezdtem.
-Ez érdekesen hangzik-Mondtam, majd belerúgtam egy kőbe elöttem. Majd a hajába túró lányt néztem.
-Valami baj van?-Kérdeztem aggódóan tőle és ismét helyet foglaltam a padon várva, hogy kövessen.

Ahogy visszaült a padra én is újból helyet foglaltam mellette. Nem így képzeltem el ezt az egész napot. Szerettem volna ha Tylerrel minden rendben lesz. Egyszerűen csak elcsesztem. Vagy elcsesztük. Majd megoldjuk. Azt hiszem..
- Csak aggódom a barátomért. Eléggé durván váltunk el. Aztán ha felidegesíti magát vagy éppenséggel most én idegesítettem fel.. Abból nagyon sok jó nem származhat. - Mondtam egy sóhaj közepette.

Megsimogattam a hátát majd mosollyal azt feleltem.
-Menj és béküljetek ki!-Mondtam neki kérlelő boci szemekkel.
-Ha szeretitek egymást nem lehet akadály.-Nyugtattam meg. Végig néztem az utcán vajon ki lehet még ember feletti lény? Vajon az a lány Megan akivel először találkoztam ő mi lehet?

- Nem mehetek. Megmondtam neki, hogy keressen fel ha észhez tért. Nem fogok mindig utána futni bármennyire is szeretném ezt. Az egész bonyolult. - Forgattam meg a szemeimet, majd halványan elmosolyodtam.
- Néha már úgy érzem, hogy ő ezt az egészet nem akarja. - Sütöttem le a szememet.