Miközben szinte már elbambultam,nézve,hogy mi történik körülöttem, észrevettem egy férfit aki szemmel láthatólag felém közeledett mosolyogva. Felkaptam a tekintetemet, és azzal követtem, ahogyan egyre közelebb ér hozzám.
-Helló. -köszöntem neki amikor megállt előttem,felvont tekintettel kérdőn nézve rá,hátha csak útbaigazítást kér,vagy akármi.. Halvány mosoly ült ki az arcomra,és vártam,hogy megszólaljon.

Clarissa

- Szerintem inkább a természetellenesség miatt. Én is ezért jöttem ide, nem csak azért, hogy az itt sétálgató vagy éppen játszadozó tömeget bámuljam. - Oké, ez a lány több volt, mint fura. A szemeiben azt hiszem, hogy elszántság tükröződött. De mégis mi iránt? Nem volt okom félni, mivel amúgy sem voltam az az ijedős fajta, de most már tényleg érdekelt, hogy ki is ő, mit akar és miért célozgat. Ez a fajta kíváncsiság lesz egyszer a vesztem. A hangjában bujkáló cinizmus nem engedett sok jóra következtetni, viszont tovább fokozta az érdeklődésemet.
- Megvan annak az oka, hogy ideköltöztem. Nevezhetjük akár családi ügynek is. - Megrántottam a vállam, de ez egyrészről igaz volt. - És te? Mit keresel? Vagyis fontosabb kérdés, hogy... mégis mi vagy te? - Rögtön bele a közepébe, most nem volt kedvem a köntörfalazáshoz. Meg akartam tudni, miféle szerzet ő.

- A kérdésedre felesleges szót pazarolni. Süt le rólad, hogy bizony nem kell bemutatkoznom. A kérdésre a választ magadban keresd. - oktattam ki, és nagyot sóhajtottam.
- Hogy miért vagyok itt? Lényegtelen. Azt viszont állíthatom, hogy pont jó helyen vagyok jó időben, úgy ahogy te is. - láttam rajta, hogy elbizonytalanítottam. Szegénykém. Most, hogy így belegondolok, nehéz dolog lehet velem szót értene... elég nehéz eset vagyok, ami valljuk be nem mindig könnyíti meg a dolgom, de eddig nem panaszkodhatok. A sors mellém állt.
- Rossz kérdések.. A jó kérdés, hogy miért is vagyok itt - körbetekintettem. Túl sok ember. Nehéz így diszkrétnek lenni. - A válasz te magad vagy. Javaslom, keressünk egy nyugodtam helyet, hogy megbeszéljük a következő lépéseket... És nem, ez nem kérés volt. - közelebb léptem hozzá, és szúrós tekintettel néztem rá, így remélhetőleg sikerült megértetnem vele a helyzet komolyságát. Kissé felszabadultam, hiszen remélhetőleg meg van, hogy mi jelent megoldást a problémámra. A megoldás Ő maga.

Furcsán vette a közeledésem a lány felém köszönt én pedig viszont.
-Helló-Üdvözöltem széles csibészes mosollyal.
-Új vagy erre szépségem?-Kérdeztem az oszlopnak dőlve. Kíváncsi voltam vajon tudja-e mi vagyok.
Vagy magáról tudja e , hogy micsoda.

Clarissa

Nem tetszett a kioktató hangja és egyre inkább nem volt szimpatikus. Igen, már rájöttem, hogy micsoda, csak még mindig csodálkoztam rajta. Most ha szemét lennék, akkor azt is mondhatnám, hogy ő szinte egy mutáns, elvégre a természet úgy teremtette, hogy a vámpír és boszorkány nem fér el egymás mellett, elvégre egyikük a jó, míg másikuk a rossz oldal teremtménye. Ezért lenne lehetetlen, hogy egy testben elférjen a két oldal.
Aztán elnevettem magam. Tényleg meg akar ijeszteni? Nem lehetett annyira idős, hogy megijedjek tőle, ahhoz már több évezrede kellene élnie, hogy én csak megrezdüljek a szavaira. Én magam már elmúltam ezer, szóval megedzett az élet. Egy piti kis vámpírkaféleség nem fog nekem pampogni.
- Miért is kellene veled mennem? Láthatod, hogy nem vagyok azaz ijedős fajta és megvannak az eszközeim arra, hogy szedáljalak arra az esetre, ha megpróbálsz gyorsabb lenni, mint én. - Néztem komolyan a szemeibe, egyáltalán nem viccelődve. - Pontosan mire is szeretnél megkérni engem ilyen kedvesen? - Ha normálisan szólt volna hozzám és látnám a szemeiben, hogy nem egy impulzív vérszívó, akkor talán még beszélgethetnénk is. De így...

Candice
Kinevetett! Egyszerűen kinevetett! Erős indulatokat váltott ki belőlem, de lefogtam magam. Ez elég sokat foglalhat magában. De semelyik verzió sem jelent számomra jót. És jó fényt sem vet rám, ajjaj... Első eshetőség, fiatal, nem érdekli az élete. Második, amitől inkább tartok, hogy sokkal idősebb nálam, ami valljuk be, nem nagy tudomány az én holmi 20 évemhez.... Bajt szimatolok...
Nagy bajt, mely bár árnyaltan, de be is bizonyosodott... Két lehetőségem maradt, fitogtatom az erőm nyílt terepen, akkor kiderül, hogy mi annak a fene nagy pofátlanságának az oka, vagy visszakozok. Szégyenszemre, de a másodikat választottam, az elsőt még bevethetem bármikor, ha jónak látom. Legalább marad valami a tarsolyomban.
- Szükségem van... - pár percig morfondíroztam, majd kinyögtem- a segítségedre - lesütött szemmel vártam, hogy mit mond, kínos. Kínos egy "erős", magabiztos vampwitch szájából hallani ezeket a szavakat. De bárhogy is történt, előhozta az emberségemet, s ezt én sem gondoltam volna. Így nem.
- Sajnálom- adtam be a derekam. - Nem volt szép, így letámadni téged, szóval... sajnálom.

Mintha elgondolkozott volna azon, hogy mi legyen a következő lépése, így nekem is volt időm átgondolni, hogy mégis mit csinálnék, ha nekem ugrana. Nem vagyok olyan gyors, mint ő vámpírként, de tudom, hogy hogyan kellene kiütni. Először is ha megtámadna, akkor is ott lenne a véremben a verbéna, másodszor pedig elég lenne csak felemelnem egy ujjamat, hogy szenvedni kezdjen. Nem hiába, az anyám a világ legerősebb boszorkánya és jó hosszú ideig én is birtokoltam ezt a címet, így nem nagyon kellene megerőltetnem magam.
- Ez a hangnem már sokkal jobban tetszik. - Állapítottam meg. Hogy csak színleli, hogy segítsek neki vagy tényleg komolyan gondolja ezt a hangulatváltást? Majd meglátjuk. Ha szórakozik, akkor nem segítek neki. Ennyi. - Ha elmondod, hogy mégis mi miatt voltál ilyen kis agresszív, akkor beszélhetünk. - Burkoltan arra kértem, hogy mondja el, miben kellene a segítségem.

Mi az, hogy jobban tetszik neki ez a hangnem?? Mindjárt felrobbanok... Felháborító! Már épp vissza akartam szólni, hogy fejezze be, vagy kitekerem a nyakát, amikor inkább beleegyezően bólintottam. A hit csodálatra méltó szép dolog. Sikeresen meggyőzi az embereket, hogy az álmaik valóra válhatnak, na meg, hogy az előttük álló vampwitch engedelmesen viselkedve igazat ad egy "részfajtársának". Szép álomba ringat.. Álomba.
- Ha megtisztelne őméltóságod, hogy hallgatva rám esetleg, persze, ha nem túl nagy kérés, egy kevésbé zsúfolt helyre táboroznánk, akkor talán megbeszélhetnénk. Talán.

Még mindig nem láttam a teljes őszinteséget a szemeiben, de mivel minden ehetőségre fel voltam készülve, ezért nem is nagyon érdekelt. Addig, amíg nem arra kell a segítségem, hogy ártatlanokat bántson, addig meggondolom, hogy részesévé válok-e ennek az ügynek. Nem volt szokásom vámpíroknak segíteni éppen a hatalmas erőm miatt, azt meg főleg nem szerettem, ha azt hitték, hogy különbek és hogy parancsolgatni tudnak nekünk. Főleg egy ilyen kis keverék csaj.
- Fogd vissza magad, oké? - A szemöldököm a homlokomra csúszott, ismét nem tetszett a stílusa. Moderálnia kellene magát néha. - Hol szeretnél beszélgetni? Én egy árva helyet sem ismerek.

- Igyekszem. - mosolyogtam vissza rá. Persze egyáltalán nem őszinte mosoly ült arcomon, hanem afféle " nem sokáig bírom már türtőztetni magam" típusú, de érje be ezzel, többre nem nagyon számíthat. Mély levegőt vettem és folytattam.
- Amott az a hotel. Az egyik szobában táboroztam le. Nem túl feltűnő, könnyebb a rejtőzködés és az elvegyülés. Esetleg ott megbeszélhetnénk. Csak hozzátenném, hogy a segítségért elég messzire elmegyek. Bármit... bármit megteszek, csak mond! Mi az ár? - elég fanyar képet vágtam hozzá... nehezemre esett bármiféle jóindulat, vagy egyéb gesztus, egyszerűen csak a lényegre tértem.

Lee;;

Egy oszlopnak dőlt a férfi, és méregetni kezdett. Remek. Megint kifogtam egy ilyen embert.. Mélyet szippantottam a levegőbe. Vagy nem is ember? Az orromat megcsapta valami igen különös szag/illat,még azt sem tudom, hogy hogy nevezzem. Nem volt ismerős, egy picikét sem,még soha nem láttam ilyet. Érdeklődő tekintettel bámultam a csibészesen mosolygó férfira, és miközben mosolygott, én sem tudtam visszafojtani egy féloldalas vigyort.
-Nem vagyok új. -jegyeztem meg. -Régóta itt lakom. -magyaráztam,bár nem mintha rá tartozna,de kit érdekel.. Eddig az volt a bajom,hogy nem ismerek senkit..
-Na és te? -kérdeztem rá,miközben keresztbe tettem a lábamat a padon. -Még nem láttalak erre. -persze esélyem sem volt rá,hiszen alig mozdultam ki itthonról!

Valerie

Keresztbe tette a lábait én meg csak bámulta a szőke szépségre.
Még mindig nem tudtam elszakadni attól a gondolattól,hogy ő tudja e mi vagyok.
-Mennyi boszorkány van ebben a városban!-Jegyeztem meg suttogva a lány felé még egy mosollyal kísérve. Reméltem el gondolkodtatja ez a kis röpke célzásom, hogy tudom mi is ő valójában.
-Kérlek én 2 hete érkeztem, de időérzékem nem sok van!-Mondtam majd leültem mellé.
-Hogy is mondjam én olyan mélyen délről jöttem!-Nevettem fel hiszen a pokolra céloztam.

Egy pillanatra a torkomon akadt a szó, és kikerekedett a szemem. De, a végén csak elmosolyodtam.
-Ugyan... -vontam vállat,elkezdve a mondókámat. -Fele annyi,mint a több lényből. -nem suttogtam mint ő,bátran mondtam. Max hülyének néznek,ez a legkevesebb,mert ha nem tudják,úgy sem fogják elhinni... Leült mellém,és figyeltem,amit mond.
-Szóval délről. -ismételtem,és megpróbáltam rájönni magamban,hogy mi is ő valójában.
-És mégis,mennyire mélyen délről? -kérdeztem rá,kezdtem kapizsgálni, de ha nem lennék boszorkány,még akár évekig is gondolkodhattam volna rajta,de így rögtön próbáltak segíteni a régi boszorkányok. Annyit tanultam,és annyira felszabadultnak és erősnek éreztem magam tőle..

Valerie

-Nagyon mélyen délről!-Felemeltem a szemöldököm majd vissza, kíváncsi voltam mikor esik le neki gondoltam rá ijesztek és mivel nem emberi lény így elmondhatom neki a titkomat.
Mélyen a szemébe néztem és közelebb hajoltam másoknak úgy tűnhetett egy csókot adnék, de eszem ágában sem volt. Szemem elfeketedett és úgy néztem rá Démoni szemekkel.
-Én vagyok az ördög!-nevettem. Majd szemei újból rendes színre változtak és vártam a reakcióját.
-Talán, ha közelebb ülsz szarvat is láthatsz.-Viccelődtem hiszen nincs is szarvunk,de ha már ördögnek mondtam magam.

-Ezt még egyszer ne! -a hangom kíméletlenül és parancsolóan csengett. Hiába is nem ijedtem meg tőle, hiszen, valószínű az én képességeim közelébe sem ér,az ő szemelváltoztatós cucca, mégis félelmetesek voltak azok a nagy fekete szemei.
-Nem hiszem,hogy azt szeretnéd,hogy én is bemutatót tartsak. -elmosolyodtam,bár csak annak a tudatában,hogy milyen nagyra lehet magával,pedig közel sem olyan félelmetes,mint azt hiszi. Időközben sikerült megfejtenem,hogy mi is ő. Ördög? Ugyan!
-Ha jól sejtem a démon bácsinak nincsenek szarvai,akármennyire is bizonygatja.. -jegyeztem meg,majd ismét elvigyorodtam.

Clarissa

Komolyan kezdtem azt hinni, hogy ezt a lányt az Isten nem jókedvében teremtette. Eléggé morcos volt, mintha fájt volna neki az, hogy őszintén mosolyogjon vagy egy szívből jövő kedves szó hagyja el a száját. Bár egy részről meglehetett érteni, hiszen minek mosolyogjon állandóan, biztosan nem jókedvéből keres boszorkányokat, hanem azért, mert megvan a maga baja.
- Rendben, menjünk. - Bólintottam rá, de utána csak megráztam a fejem. - Ez nem ilyen egyszerű, kislány. Nem lehet csak így megmondani, hogy mit kérek cserébe, míg azt sem tudom, hogy mit akarsz. Majd még gondolkozom. - Nem nagyon volt szokásom kérni akármit is, de az sem volt az, hogy segítsek a vámpíroknak a mocskos kis ügyleteikben. Viszont már nagyon kíváncsi lettem, hogy mit szeretne.

Hotel ;; Clarissa Morgan szobája

Valerie

Nagyot nevettem tetszett, hogy megrémült a szemváltoztatós cuccomtól.
-Nos tedd rám nem minden hat!-Engedtem el gyengéd ördögi, szemtelen vigyort.
-Főleg, hogy én a haragból táplálkozom!-Suttogtam hajába temetkezve, majd kicsit játszadozva vele végig húztam kezem az arcán. Szeretek embereket kínozni vagy éppen csábításba vinni.
-Nos és te mit tudsz? Tudod a gyenge pontjaimat?-Vigyorogtam szélesen.
Vártam, hogy előkap némi szentelt vizet vagy esetleg egy kést ami a mi fajtámhoz tartozik, akár csak az angyalka tette. Bár ő még is csak többet tud az én fajtámról mint ez a kis lány!

Szemernyi kedvem sem volt összeállni egy boszorkánnyal, sőt tőle függeni sem. Feszélyezett ez a helyzet, az is közrejátszott a dologban, hogy látszott rajta, hogy nincs elragadtatva a lehetőségtől. Miért is lenne? Sóhajtottam egyet, majd intettem, hogy kövessen. Nem úgy tűnik, hogy nagy barátok leszünk, de semmiképpen sem szeretnék egy ellenséget máris begyűjteni, úgyhogy jó képet vágva az egészhez elindultam a hotel felé.

Folyt.: Hotel, Clarissa szobája

Lee;;

Összeszűkült szemekkel bámultam rá. Felesleges is lenne az erőmet egy ilyen emberre pazarolni... Akarom mondani ilyen démonra,aki csak úgy hipp-hopp kifordítja a szemét, aki ilyen ördögien vigyorog,és várja,hogy felbosszantsam magam.
-Ezt se. -újra felmordultam és lesöpörtem a kezét magamról,bár próbáltam magamat tartani,hiszen ahogyan mondta, a haragból táplálkozik. A gyenge pontjait? Honnan a frászból ismerném a gyenge pontjait?! Erre inkább nem is válaszoltam,inkább csak megvontam a vállamat.
-Mi a fészkes fenét akarsz? -álltam fel, szemben előtte, miközben haragosan néztem rá. Ennek ellenére,belül nyugodt voltam,hála annak, hogy jól tudom magamat kontrollálni...

Valerie

-Imádom a tüzes nőket-Mondtam neki miközben ő fel állt én kényelmesen a pad tetejére tettem a kezem és szuggeráltam őt,hogy haragos legyen embereknél ez működik, de nem tudtam mystickus lényeknél mi a helyzet.
-Én mit akarok nem is tudom szórakozni?-Nevettem fel halkan. És ismét belenéztem a szemébe miközben ott állt előttem.
-Mi a neved?-Kérdeztem tőle szám sarkában egy vigyorral. Sok nővel volt már dolgom és mióta ide jöttem a városba az volt a célom, hogy táplálkozzak valamit az, hogy szép nőket hajtsak, de mióta a húgommal találkoztam újra éreztem emberi mi voltam. vajon, ha találkoznék egy lánnyal újra tudnék szerelmesnek lenni. Megráztam fejem és koncentráltam a lányra tovább.

/David lakása/

Éppen az utcákat róttam és elmélkedtem, hogy van-e egyáltalán valami normális hely is a városban, a kocsmákon kívül, hiszen tudniillik, hogy egy magamfajta úriember oda be nem teszi a lábát. Közben persze feltűnés nélkül kémleltem a velem szembe jövő nőciket, és elképzeltem magamban, hogy vajon melyiküket lenne érdemesebb meghódítani. Hm, kíváncsi vagyok, hogy az itteni lányok vajon mennyire kaphatóak egy kis játszmára, hiszen rengeteget hallottam már arról, hogy a kisvárosi tyúkok ilyenek meg olyanok. Szemtől szemben azonban még eggyel sem találkoztam, ugyhogy ezen most azt hiszem mindenképpen változtatnom kell...

Lee;;

Sóhajtottam egyet,miközben megforgattam a szememet. Most én dőltem neki az oszlopnak, és igen untam már az ilyen embereket..
-Tudod kivel szórakozzál! -vetettem oda neki könyörtelenül,majd ismét megforgattam a szememet.
-A nevem? Valerie. -ejtettem ki,bár egyáltalán nem állt módomban elmondani neki a nevemet,mégis megtettem,viszont csak a keresztnevet nyögtem ki.
-És a tiéd? -kérdeztem felvont tekintettel.

David

[Hilly lakása]

Miután vártam a kis hybridre, de felültetett idegesen léptem ki az utcára. Megölhettem volna valakit azonban nem tettem nem szeretem az emberi életet bántani, csak, ha kötelező.
Leültem az első padra és észre vettem egy férfit aki igen csak megfordult a lányok után nagyot mosolyogtam rajta. Kis tudatlan fiúka nem tudja még, hogy itt minden második ember nem is ember és a vérét akarja.
Éppen észre vette, hogy mosolygok és felém tartott. Most én leszek a soros? Gondoltam magamban.

Valerie

A lányt idegesítettem ami nem érdekelt, de nem értettem miért nem megy el ott van a lehetősége vagy annak, hogy megkínozzon engem.
-Lee-Mondtam neki én is a kereszt nevemet hiszen ő sem árulta el én miért tegyem?
-Szép név és a hozzá társuló alak is.-Próbáltam bókolni bár a lány nem volt annyira fogékony állapotban e téren. Kedvem lett volna a lány meg fojtani egy kis kanál vízben, de itt nyilvánosan? Hoztam mosolyra ennek a gondolat hatására a számat.

Miközben tekintetem ide-oda cikázott a csajok után, hirtelem érdekes szagokra kaptam fel a fejem. Pontosabban arra a tipikus vámpír szagra.. amit annyira imádok. A szag forrás fele fordultam, ami egy igen szemrevaló kis teremtéstől származott. Magamra erőltettem a csajozós vigyoromat és elindultam feléje. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet a kicsiket, mert mikor találkozott a tekintetünk, ő is mosolygott. Hűha, ebből a dologból még sok minden kisűlhet..
- Helló csajszi - köszöntem, egy sokat sejtető vigyorral a képemen. - Mondd, szabad ez a hely, itt melletted? - kérdeztem, közben rá kacsintva, csupán az illedelmesség látszatát keltve.