Pillanatokig vacilláltam, majd fogtam az első épkézláb ötletemet, és miután benyúlva tárcámba, asztalra terítettem néhány aprót,a srác keze után nyúltam, és magammal sodorva loholtam a park felé. Folyt.: Játszótér
– Ó, így most már mindent értek. Köszönöm nagyon sokat segítettél. – Mondtam egy mosoly kíséretében és végignéztem a gyönyörű kipirult arcán. Legszívesebben odanyúltam volna, hogy végigsimítsak rajta, de visszafogtam magam. Az már biztos, hogy ez az egész vonzalom, amit iránta érzek kölcsönös. Nem szeretném elrontani semmiféle hülyeséggel. Meg hát nem is ismerem.. Az első benyomás a legfontosabb. Nem örülnék annak, hogy valami hülyeségem miatt kezdene el kerülni. Meg akarom ismerni.. Ránézett az órája és olyan rémület ült ki az arcára, mint akit most készülnek kivégezni vagy legalábbis valami olyasmi. – Ne kísérjelek el? – Vetettem fel az ötletet kicsit rekedtes hangon, hiszen tudom hogy baromság. Sietnie kell én meg valószínűleg csak lelassítanám.. A másik pedig hogy valószínűleg most a szemében nem vagyok más, mint egy tapadós pióca.. Talán mégis sikerült elrontanom ezt az egészet.
- Nos, két eshetőség áll fenn. Vagy olyan egyértelmű jelzéseket tesz,ami épp kiszúrná a szemed,csakhogy nem veszed észre, ilyen például a kacsintgatás- kissé rájátszva, erőltetve hunytam be bal szememet újra, majd újra, aztán folytattam- Vagy egyszerűen zavarban van, ez váltja ki,hogy félpercenkét a hajába túr, esetleg egy tincsét pödri - újból vászonra vetítettem szavaimat, s szemléltetve a dolgokat fulladtam megint vörösségembe. - Jajj- kaptam tekintetem órámra. - El fogok késni! - ráncoltam homlokom, s tekintetembe olyasfajta rémület szökött, ami még számomra is újdonságként hatott. Vállamra buktattam táskám pántját, és kínosan rágni kezdtem ajkam szélét. - Melóhely. Kutyát sétáltatok. Tegnap kezdtem. Ki fognak nyírni. Mennem kell..sajnálom ...
A tértől a kávézó teraszát egy kis vékony sövény választotta el, amolyan apró virágos fajta, ami alacsony faló ládákba volt ültetve, melyeknek színe passzolt a kinti asztalokhoz és székekhez. Az asztalok felett a napfénytől védelmet nyújtó ernyők magasodtak, így azok alatt most kellemes árnyék húzódott. Az egyik asztalhoz vezettem Ariel-t, és kihúztam előtte az egyik széket. Hiába, úriember vagyok, nem ülök l egy hölgy előtt. - Parancsolj - kacsintottam Rá barátságosan.
Csak mosolyogtam rá. Látszott rajta, hogy már nem retteg, hanem boldog. Hihetetlenül boldog és ennek nagyon örülök! Hisz a világ legszebb dolgát éli át... édesanya lesz. És én is boldog vagyok, hisz nem mindennap tudja meg az ember, hogy a legjobb barátnője egy kisbabát hord a szíve alatt. - Ott bizony! Ezt meg el ne felejtsd!- viccel búcsúztam tőle, de csak egy kis időre, majd a táskámért kapva rohantam a patikába, bármerre is legyen.
Csak hallgattam barátnőm szavait.. és néztem .. és néztem őt.. Igaza van. Nincs más magyarázat.. És mikor felajánlotta, hogy a hotelszobámban várjam meg, amíg ő elugrik egy terhességi tesztért csak bólintani tudtam. Szent ég, még mindig nem voltam hajlandó elhinni ezt, ami épp velem történik... Pont velem! Katie Westtel! Terhes vagyok.. Mióta is vágyom már erre a pillanatra.. És erre fel, ez most megtörténik velem! Ráadásul Warrentől lesz a gyerekem.. Életem egyik legeslegszebb pillanatát élem most át.. - Rendben Pati! Akkor ott találkozunk. És imádlak! - mondtam, majd miután ő elsietett, én is összeszedtem magam és hívtam egy taxit, hogy minél hamarabb a már egy ideje érintetlenül ácsorgó hotelszobámba mehessek.
Már az agyamban az összes lehetőséget végig pörgettem, ezért Katie utolsó mondata ekkor már nem hatott rám meglepetés erejeként. - Nincs más magyarázat, csak ez. Katie várandós vagy!? De mielőtt még leszögezzük a tényt gondolkodjunk okosan. Először is ezt nem itt kell megbeszélni, mert félek, hogy itt a végén még elkapsz te és a baba is - már ha van- valami betegséget.- ismét az aggódó Pati kapott beszédlehetőséget. - Találkozzunk a hotelszobádba. Én hozok egy terhességi tesztet, te meg bepattansz a taxiba és a hotelig megpróbálsz felhőtlenül boldog és kiegyensúlyozott lenni. Ehhez mit szól?- teljesen bepörögtem. Ez tényleg velünk történik meg? Istenem, Katie terhes? Hihetetlen... alig hiszem el. Csak ott álltam és vártam a válaszát, vagy a reakcióját. Még mindig nem fogtam fel a helyzet magaslatát...
Bár Pati próbált megállítani, hogy lassítsak már, de én nem tudtam. Az adrenalin csak úgy termelődött bennem.. nem tudtam leállni. És az agyamban is folyton csak az az egy mondat ismétlődött.. Amit képtelen voltam kiverni a fejemből. Hiába is próbáltam, nem ment..! Aztán Pati is elkezdett kérdezősködni... - Nem.. semmi olyat, aminek illyenfajta következményei lehetnének.. - miközben beszéltem, a fejemben még egyszer újra is gondoltam, hogy mit ettem az elmúlt órákban. Alig ettem valamit.. kizárt, hogy emiatt tőrt volna rám a hányinger. És ekkor leesett, hogy mi a bajom. Mármint ha nem a gyomrommal van a baj.. akkor már csak egy lehetőség maradt, mégpedig az, hogy TERHES VAGYOK! - Nem is tudom.. - túrtam bele a hajamba teljesen kétségbeesve emiatt. - Lehet, hogy tényleg... állapotos lennék? - nyögöm ki nagy nehezen az 1000 dolláros kérdést.
Fogalmam sincs mit csináljak! Csak ott guggolok mellette, majd mikor megállapítom, hogy végzett, a kezemet elveszem a hajától és lehúzom a wc-t, hogy senki ne találkozhasson ezzel a "szörnyeteggel". - Várj, várj, ne olyan gyorsan, nehogy valami bajod legyen.- szóltam rá kedven, miközben a szép lassan elértünk a csaphoz. Ott Katie megmosta, vagy csak borogatta az arcát, én meg kérdő tekintettel néztem rá. Vagy valami rosszat vette, vagy... Ez lehetséges volna? Mármint persze, Katienek ott van a barátja, de ők ezt akarták vajon? - Ugye nem ettél semmi rosszat?- kérdeztem tőle, miközben simogattam a hátát. Mintha még mindig zihált volna egy kicsit. Szegénykém, jól meglepődhetett! - Vagy talán...- kis mosolyra húztam a számat. Ravaszabbnál ravaszabb gondolatok születtek az elmémben, a mondtad kimondását után, és elképzeléseimet nem is titkoltam meglepődött barátnőm elöl. Bizony ez is benne volt a pakliban... az, hogy esetleg várandós!
- Ugyanmár! De én is szeretlek! - öleltem őt magamhoz még addig, amíg képes voltam rám és a gyomrom ki nem akarta adni magából a megemésztett ételt. Miközben a wc csésze fölé hajoltam és kiadtam magamból a már megemésztett ételt... a fejemben egyfolytában csak egy mondat ismétlődött, mintha csak a magnóról hangzana. De nem.. nem, nem és nem! Az nem lehet..! Még túl korai lenne.. NEM! Ez bizonyára csak egy egyszerű gyomorrontás volt.. Semmi több! Nem! Ezért még gondolatban sem mondhatom ki magamnak azt a mondatot.. mert azzal elismerném, hogy igen is lehetséges. De nem! NEM! NEM LEHET! Vagy mégis.. miért ne lehetne? Hiszen.. Bármennyire is el akartam kerülni a pillanatot, hogy Pati ilyen helyzetben lásson, természetesen ez lehetetlen volt, mert hamarosan már ott is guggolt mellettem és tartotta a hajamat.. Mint aki már reflexből cselekszik.. de olyan jól esett a hideg víz a homlokomnak.. Mikor már úgy éreztem, hogy vége.. és a gyomrom már olyan üres, hogy ha akarnák se tudnék több mindent kiadni magamból... megpróbáltam feltápászkodni és barátnőm segítségével elbotorkálni a kagylóhoz, hogy megmoshassam az arcomat. - Hát.. nem is tudom - feleltem bizonytalanul, miközben az arcomat töröltem egy papírkendővel.
Hálás tekintettel pillantottam Katiere. Hihetetlen ez a lány! Ő mindent másképp lát, másképp kezeli a dolgokat, sokkal jobban, mint én, és ezért nagyon tisztelem őt. - Neked nem lesz ilyen, hidd el. Minden rendben lesz!- biztattam most én őt. Még mindig a vállán volt a fejem és nagyokat szippantottam különleges, "Katie-s" illatából. Ez egy picit megnyugtatott.. a tudat, hogy tényleg nem ítél el. Sőt titokban még picit örülök is annak (tudom, micsoda barátnő...), hogy ő is átélte azt amit én, vagyis valami hasonlót. Tudom ez részemről iszonyat önzően hangzik, de azt is nagyon jól tudom - mert ismerem annyira a barátnőmet- , hogy nem bocsátott volna meg, ha ezt így elmondom neki, még olyankor, mikor nem váltotta ki az átkát. De mindegy is! Én nem is hibáztatnám, ha úgy reagálna a dolgokra, ahogy... de nem úgy tette és ennek nagyon örülök. Mikor kifejtette a véleményét hirtelen ismét a nyakába ugrottam. - Köszönöm Katie! Te vagy a legjobb barátnőm és ha nélküled kéne leélnem az életem maradék éveit... az borzalmas lenne!- pár pillanatig még szorosan öleltem, majd elengedtem és egy kisebb mosollyal az arcomon, vártam, hogy szóra nyissa a száját. De ekkor hirtelen felállt és elindult a mosdóba, szó szerint rohant, s ezt nem tudtam mire vélni. - Úristen!- még kintről is hallattam a köhögéseket és a kisebb zajokat a mosdóban, és a hangok hallatán eljött az aggódó énem, ami csak vészhelyzetek esetén mutatta meg magát. Én is berohantam a mosdóba és nem lustálkodtam... A jobb kézfejemet a csap alá tettem és hideg vizet engedtem rá, majd mikor már csepegett le róla a hideg víz, elzártam a csapot és a bal kezemmel összefogtam Katie haját, míg a jobbat a tarkójára helyeztem. Ebben már vér profi voltam... hogy is mondjam, bulis ismeretek. - Jól vagy? - aggódó hangon kérdeztem tőle pár másodperc múlva. Vajon csak elrontotta a gyomrát?
- T udom! - mondtam meggyőzöen barátnőm szavaira. Naná, hisz ismerem őt és tudom, hogy bármit megtenne értem! Ahogyan én is őérte! A mi barátságunk már nem is nevezhető barátságnak.. mert mi inkább afféle testvérpáros vagyunk, akik képtelenek huzamosabb ideig egymás társasága nélkül meglenni. És ez így is van jól! Aztán izgatottan hallgattam a történetét, az első átváltozásáról.. Te jó ég.. Jobb kezemet az ajkam elé tettem, hogy elrejtsem a meglepettségemet, miközben a bal kezemmel Pati hátát kezdem el simogatni, megnyugtatásképpen. - Hihetetlen.. Hát.. nem is tudom.. Én nem akarom ezt átélni. De van egy olyan érzésem, hogy muszáj lesz - mondtam, mert muszáj volt kimondanom. És hiába nyűgölök itt neki.. mert azzal csak rontok a jelenlegi helyzetünkön. Inkább bele kéne már törődnöm az elkerülhetetlenbe: vérfarkas vagyok. És ezzel együtt elfogadni az evvel járó előnyöket is. Például azt, hogy teliholdkor azzal a vérszívóval végezhetek, akivel csak szeretnék.. Mert állati alakban képes leszek rá. Csak egyetlen harapá.. és az illető sorsa örökre megpecsételődött. - Ez nem igaz! - szóltam közbe, mikor azt mondta, hogy neki lett volna más választása is. - Neked sem volt más választásod, mert az a férfi rád akart támadni.. Sőt, még ha el is szaladtál volna, lehet hogy ő utánad megy és akkor ennél sokkal rosszabb dolog történik! - győzködtem, hogy ez volt a legjobb, amit ott, abban a helyzetben tehetett. Mert kitudja.. lehet, hogy a férfi meg is erőszakolta volna.. borzadtam bele a gondolatba. Épp mondani készültem valami vidámat.. de helyette hirtelen eluralkodott rajtam egy érzés.. Mintha fel akana jönni belőlem az ebédem.. Úgyhogy beszéd helyett én inkább gyorsan felpattantam a székről és a kávézó mosdója fele igyekeztem. Alig sikerült elérnem a wc csészét és már fel is tőrt belőlem a sárga undormány.. te jó ég!
Mikor elmondtam, hogy mi is a célom az Ariellel való kapcsolatomnak láttam, hogy megkönnyebbült. Mintha egy világ dőlt volna össze benne, mikor kimondtam, hogy a barátom volt. És Katie nem egy féltékeny típus, mármint egy vérszívóra sosem az! Na meg tudja, hogy miatta jöttem Mystic Falls-ba, a barátságunk miatt. Nem ér nekem annyit Ariel barátsága, - sem vámpír információja- mint Katie-é. - Az vagyok! Katie ha kell én még a leggonoszabb farkast is eljátszom az információkért cserébe.- mondtam csillogó szemekkel. Bármit megtennék azért, hogy az, az aljas vámpír megkapja a magáét, az aki a barátnőmmel ezt tette. Mikor Katie megkérdezte, hogy én tényleg egyedül csináltam e végig az első átváltozást... a hangom ismét megremegett és a szívem is gyorsabban kezdett kalapálni. - Míg el nem kezdődött az átok én nem is tudtam, hogy mi van... persze éreztem már előtte is, hogy valami megváltozott, de senkinek nem tűnt fel a változás körülöttem. Este épp futni mentem, mert tele voltam energiával, és akkor ott, a parkban elkezdődött...- kezdtem bele, mikor éreztem, hogy az arcomat ismét ellepik a sós könnycseppek hada. A fejemet Katie vállára hajtottam, míg fel nem száradtak a könnycseppjeim. Borzalmas volt az, az éjszaka! - De veled nem történhet ez Katie! Nem mert itt leszek és mindenben segítek. Bemegyünk az erdő közepébe, hogy senkit se bántsunk.- folytattam rengeteg lelkesedéssel. - Azért barátnőm, mert nekem volt választásom. Nem volt kötelező az útra lököm a férfit, de megtettem, mert féltem..- nyeltem egy nagyot. Nekem tényleg volt lehetőségem arra, hogy ne kövessem el az egészet... Majd mikor láttam a vigyorát, tudtam, hogy most derült ki a nagy és boldog titok, a kis kulcsunk, amivel kijátsszuk a vámpírt, azt aki megigézte őt... - Igen, teliholdkor könnyedén végezhetsz vele Katie, és garantálom, hogy még szenvedni is fog.- avattam be a részeltekbe.
– Jobban átgondolva lehet, hogy tényleg ezt kellene csinálnom.. Hiszen sokszor meglepődünk, hogy pont egy kávézóban találkozunk egy olyan személlyel akinek az ízlése egyezik a miénkkel… Láttam is egyet. Gyönyörű volt. Szép szőke haja könnyedén hullott a vállaira.. Aztán végül is összeszedtem a bátorságomat, hogy leszólítsam, de mivel annyira nem vagyok otthon az ilyesmiben ezért azt a könyvet dobtam fel témának, amit olvasott remélvén, hogy ezzel bevágódok nála, de eddig nem tudom mit sikerült elérnem, hiszen semmi komolyabb visszajelzést nem kaptam. – Ha már ő is, akkor én is.. Miért ne vázolhatnám fel a helyzetünket. Mert azt hiszem éppen ez zajlik.. Vagyis hát na.. Most beismertem, hogy nem szokásom nőket leszólogatni.. Ezzel már utalok arra, hogy érezze magát különlegesnek.. De, aki egy ilyen regényt olvas az csak az lehet.
- Talán több hasonló hülyeséget kellene betervezned a napjaidba, mint például leszólítani egy lányt - húztam fel egyik szemöldököm- egy kávézóban- váltottam szemöldököt-, ráadásul szemtelenül jó ízléssel a könyvek tekintetében... Talán kevesebb ihletproblémád lenne - mosolyogtam jóízűen, majd az üres bögrémre tereltem tekintetem. Hát..ez üres.
Azok után, hogy bevallotta jóban van egy vámpírral először nem is tudtam mit gondoljak. Mert örulni semmiképpen sem örültem a hírnek... hisz az egy vámpír, még ha a 'kedvesebb' fajtából is való. És a vámpírokban nem lehet megbízni. Egyikükben sem.. mert mind gusztustalan teremtvények és az átlagos halandók vérét szívják. Dee nem dönthetek Pati helyett.. ha ő megbízik abban a lányban, akkor tegye meg, csak ne járjon rosszul a végén. Én csak max. tanácsokat osztogathatok neki.. az életébe nem szólhatok bele. - Óh, szóval valójában csak tanulmányozod őt - vontam le a következtetést arról, amit mondott. - Ravasz vagy, barátnőm! - kacsintottam rá büszkén. Tudtam én, hogy ő nem olyan kis naiv mint én.. De azt már nekem sem szabad többé. Meg kell tanulnom első pillantásra eldönteni, hogy kiben bízhatok meg és kiben nem. Mert ha nem teszem meg, a végén ismét rosszul fogok járni. És azzal csak magamnak ártok.. és mindazoknak, akiknek sokat jelentek. - Ja.. téged senki nem készített fel? - néztem rá meghökkenve. - Szegénykém.. - öleltem magamhoz a vállánál fogva. - Köszönöm és szeretlek! - mosolyogtam bátorítóan Patira, miközben ő egy könnycseppet törült le éppen az arcáról. - Miért kéne utálnom téged? Hisz én is az lettem... - mondtam csodálkozva, hogy miért beszél ostobaságokat. - De még ha nem is sikerült voltam kiváltanom ezt az átkot.. akkor sem utálnálak! - biztosítottam róla. Őt soha! - Rendben, vigyázni fogok vele.. - ígértem meg neki habozás nélkül, hogy vigyázni fogok a farkasölővel. - Csak még azt nem tudom, hogyan is néz ki az a farkasölő - kezdtem el játszadozni az egyik hajtincsemmel, elrejtve a bizonytalanságomat. - A farkas harapás halálos a vámpírokra? - ismételtem el a barátnőm szavait és ekkor a szemeim is felcsillantak egy pillanatra. - Hát ez remek! - mosolyogtam el magam örömömben.
Igen.. Ez így mind szép és jó. Mármint, ahogy felsorakoztattam, de ehhez is kell kitartás meg szervezettség.. De így első ránézésére ő olyan lánynak tűnik, akit támogatni kell. Másképpen nem tart ki. Ha nincs az ember mögött valaki tényleg nagy elszántság kell hozzá. Itt vagyok én. Nekem is hatalmas elszántság kell ahhoz, hogy még mindig kitartsak az írás mellett, de végül is könnyű. Hiszen szeretem. Nélküle talán élni sem tudnék. Nem tudom megállni, hogy időnként ne vessek papírra valamit. Ezért is jó, ha az ember csak egy dolog iránt érdeklődik. De az sem baj, ha több iránt.. Sőt talán még jobb is. Ha egy dolog érdekli az csak egyszerűbb.. – Én az írásban szeretnék végre valami maradandót is elérni. Ez az, ami engem igazán érdekel. – Mivel engem csak egy dolog érdekel nem tudok erről annyit beszélni, mint ő. Na meg volt 300 évem, hogy elmondjam, amit ez az egész jelent nekem. – De ha ez nem is sikerül akkor csak egyszerűen írni.. Megnyugtat. Szinte már olyan számomra, mint a levegő. Belehalnék, ha néha napján nem írhatnék. Természetesen van, hogy elszáll az ihlet.. Olyankor pedig keresni kell valamit vagy valakit, aki ihletet ad. – Azt hiszem mégis tudok beszélni.. Na, de ez nem is baj. Legalább nem könyvel el valami szűkszavú idiótának.
Féltem reakciójától. Az ilyen kirohanásokat kevesen tudják kezelni. Főleg,ha az enyémekről van szó. De...mégsem éreztem annyira kínosnak a jelenetet, mint az többszöri rágondolásra tűnt. Ez is én vagyok. Maximum egy elüldözött idegennel több. Szavai meglepetettséget kölcsönöztek arcomnak. Mondanom sem kell, így lehálózva a dolog pofonegyszerűnek tűnik. - Öm... - még mindig a meghökkentség szólt belőlem. - Igazad van! - böktem ki hirtelen. - Már csak el kell terveznem ... mindent - mormogtam halkan,s agytekervényeim már táblázták napjaimat. Már most látom... sok dolgom lesz. - És mi van veled? - tereltem finoman át a szót. - Álmok, célok... bármi? - kuncogtam el a végét. Az én szófosásom után..ideje,hogy benne is megeredjenek a szavak.
Rettenetesen örültem annak, hogy folyamatosan kezdett beszélni. Nem tudom, hogy zavarában kezdett el ennyit beszélni, vagy mindig ennyit beszél, de nem is érdekelt. Én soha nem voltam a szavak embere. Leírni még csak leírtam amit gondolok, amit érzek vagy éppenséggel, amit ki szeretnék mondani. De soha nem voltam olyan, aki folyamatosan tudott volna beszélni.. Főleg ennyit. Mosolyogva hallgattam végig, ahogy elmeséli, hogy ez élete szinte kudarcok sorozata. Kitartani. Egy ilyen világban elég nehéz. Főleg, ha az ember sok minden felé kacsingat. Mindent ki kell próbálnia mielőtt elhatározza, hogy mit is szeretne csinálni. De akkor az mellett már kitarthat. Viszont, ha ezt a döntést még nem sikerült meghozni elég nehéz helyzetbe kerülhet az illető. – Ennyi elképzelés elég sok időt igényel. Miért nem kezded először mondjuk az iskolával? Mellette pedig hobbi szinten énekelhetnél és kereshetnél valami gyakornoki állást egy divattervező cégnél vagy akármi. Mondjuk itt nem vagyok biztos benne, hogy találnál.. De viszont kezdhetnéd a polgármesternél. Hátha kellene valami ruhákat készítened eseményekre vagy ilyesmi. Persze ehhez be kellene mutatnod pár már elkészült ruhadarabodat, amit szintén el tudnál készíteni a szabadidődben. Miközben varrsz még énekelhetsz is. Kettő már azzal ki van pipálva. Az irodalom erősen kötődik az iskolához. Az irodalom tanárodnál rögtön jelentkezhetnél plusz feladatra. Ha esetleg pedig úgy érzed, hogy ez neked így egyszerre sok. A szabadidős varrást illetve éneklést mindig félreteheted egy kis időre. Egy idő után pedig szerintem már hozzászoknál a pörgéshez. – Be kellene táblázni a napjait. Semmi több. Egy idő után már hozzászokna.. De természetesen nem szabad túlvállalnia magát. Iskola.. Talán nekem is be kellene iratkoznom. Kíváncsi vagyok, hogy mit tanulhatok meg így körülbelül 300 év eltelte óta.
Csak remélni tudtam, hogy Katie nem akad ki nagyon a hallottak utána. Igen, ezt jól elszúrtam, de megkedveltem Ariel-t és hiszek neki. Szerintem aki ezt tette Katievel az egy érzéketlen, buta vámpír. Még mindig nem értem miért volt ez neki jó... Vagy sak ezek, úgy néha megkeserítik ez emberek életét? - Jogos a felháborodásod, de most nem szabad magamtól elijeszteni. Meg kell tudnom még több infót a vámpírokról, hogy utána téged is beavassalak!- mondom neki sziklaszilárdan. Pontos és jó tervhez fel kell térképezni az ellenséget és a helyzetét, valamint az adottságait, nem szeretnék pofára esni és Katiet bajba sodorni. Tudtam, hogy nem fog tetszeni az átokról szóló rész, amiről elkezdtem beszélni, de muszáj volt szép lassan felkészíteni erre is. - Persze értem, csak tudod engem senki nem készített fel, szóval gondoltam jó lesz lélekben felkészülni rá.- húztam egy pici mosolyt az arcomra, majd kicsit elérzékenyültem azon amit mondott. Ha ő nem érdemel meg engem, akkor én mit mondjak?! - Ugyan már! Segítek amiben tudok!- mondtam, miközben az arcomról letöröltem egy kis könnycseppet. - Én köszönöm, hogy nem utálsz amiatt amivé lettem.- bár tudom, hogy ő is farkas, de nekem volt választásom, neki nem és én rosszul döntöttem. És akkor jöjjön a valódi "oktatás". A farkasölő, amit már az előbb említettem amiatt kellett olyan csúnyán lelépne múltkor. - Pontosan! Katie, kérlek, kérlek nagyon vigyázz vele!- hangom televolt aggodalommal, mikor a bűvös növényről beszéltem, ami a kínunkat okozza. Ez még számomra is egy elég kényelmetlen téma volt, hisz még én sem tudtam vele mit kezdni... - Teliholdkor megölhetjük őket! Mert a vérfarkasharapás... nos ha jól ismerem a legendákat és mondákat, halálos számukra!- ismét ravasz mosolyra húztam a szájamat.
Még mindig lefüggesztett fejjel vizslattam a könyveimet, aztán mintha beugrott volna valami, söpörtem az egész cécót a tatyómba, majd megforgatva kezeim között az utolsó, tömény száraz alapirodalommal átáztatott dossziét, őt is a táskámba csúsztattam. - Nem is tudom,hogy miért gondoltam,hogy sikerül rávennem magam a tanulásra. Tudod, - dobtam fel kezeimet az üveglappal kiegészített asztalkára, és sűrű magyarázatba kezdtem- nekem sosem mentek a nagy elhatározások. Addig,hogy megtervezem, sima liba, DE - emeltem fel hangom-, amikor már a végrehajtáson a hangsúly...elfogy a lelkesedésem. Egyszerűen.. - ujjaimat kifelé pöcköltem- elszáll. Pedig... most egyszer annyira teljesíteni akartam...ha már most bedobom a törülközőt, elképzelni nem tudom, hogy mi lesz, mikor már a sulipadot koptatom. Pedig...annyi tervem van. Szívesen lennék divattervező. Az a sok mesés ruha... a rakott szoknyák, fejpántok... És imádnám... Mert.. imádok varrni, és...az az egész világ. Magával ragadó! - lelkesültem be, és...csak folytattam. - De ott a másik véglet. Az éneklés... Amikor énekelek, olyan,mintha megszűnne minden...Csak én vagyok és a mikrofon... Az egy teljesen másik világ... És ott van még az irodalom.. élek-halok érte,de nem tudom,hogy mit kezdhetnék vele. De,ha ilyen szerencsétlen vagyok, az életem zátonyra fut - fejemet az asztalra csúsztattam, mint aki kiborult a biliből, és hatalmasat sóhajtottam. Aztán..meghallottam a nevét, és felkaptam a fejemet. - Stacey...- vigyorogtam zavartan, és kezet nyújtottam.
-Szóval, neked van egy vámpír barátnőd? - kérdeztem egy kissé megemelve a hangsúlyomat, persze akaratlanul, de ettől függetlenül eléggé hisztérikusra sikeredett. Ezt nem hiszem el! Én itt elpanaszolom neki, hogy mire képesek a vámpírok.. és errefel kiderül, hogy Pati össze is haverkodott az egyikükkel. Elképesztő vagy barátnőm! Aztán egy pillanatra meghökkentem, amikor folytatta.. és kijelentette, hogy az a bizonyos barátnője, nem jön ki túlzottam a saját fajával. Mi van? - Az meg, hogyan lehetséges? Utálja a saját faját? - szaladt fel a szemöldököm a kíváncsiságtól. - Igen, pontosan ezt akarjuk - jegyeztem meg a lehető leghatározottabban, mikor a bosszú szót emlegette. Még az sem érdekelt túlzottan, hogy voltaképpen megígértem Warrennek, hogy semmit nem teszek nélküle. Sajnálom, dee.. Én nem akarok olyat tenni, amit ő ellenez, azonban.. ebbe soha, soha nem menne bele. Ezért inkább a háta mögött intézkedek.. ki is nyírna, ha megtudná, hogy mire készülök. - Ühm.. oké, de ezt inkább ne részletezd - kérleltem Patit egy fintor keretén belül, mikor elkezdte mondani, hogy mi lesz, mikor átváltozunk farkassá.. Erre egyelőre én még nem vagyok kíváncsi. Majd ha eljön az ideje, akkor valahogy csak túlteszem magam azon is. - Köszi.. mindent - villantottam egy aprócska mosolyt, közben akaratlanul is megeredtek a könnyeim. - Meg sem érdemlem, hogy ilyen barátnőm legyen, mint Te! - néztem rá hihetlenül hálásan, hogy mellettem áll mindenben. Mikor kijelentette, hogy kezdjük az oktatást, én abban a percben megfigyelő üzemmódba is kapcsoltam. - Ez az a farkasölő, amiről az imént is beszéltél? - kérdeztem, hisz egyszer már emlegette korábban is. Amit valaki állítólag nekem szánt.. Tudni akartam. Mert ha igen, akkor lehet, hogy az illetőnek ennyi nem volt elég és legközelebb is küldeni fog hasonló nem kívánatos 'ajándékot'. Még csak az kéne.. Jobb, ha felkészülök a legrosszabbra is! - Végezni.. egy vámpírral? - kérdeztem, kissé izgatottan. Nem is tudom honnan jött ez a hirtelen támadt izgalom a részemről, de teljesen felderültem annak a gondolatára, hogy képes leszek kinyírni egy nyamvadt vámpírt.
A fejem búbját vakartam, hogy összeszedjem a mondani valómat. Minden olyan dolgot, amit már most közölhetek vele. - Van egy lány, akivel itt barátkoztam össze. És ő, nos ő... ő egy vámpír.- mondtam kicsit bizonytalanul. Képzelhetem, hogy neki mennyire nem esik jól a mondandóm. Szegényt megigézte egy vérszívó és a legjobb barátnője meg egyel összehaverkodott... azt hiszem erre a megfelelő mondat: szép kis bagázs! Talán máshogy kellett volna kezdenem. Kicsit törtem a fejem a következő mondatomon, hogy nehogy még több felesleges infóval traktáljam... - Tudomásom szerint ez a "barátom" nem jön ki valami jól a fajával, de nekünk már az is elég ha kioktat ellenük, mielőtt még bosszút állunk. Mert ugye azt akarjuk?- kérdeztem tőle, majd újra a kávés poharamat fogtam a kezembe. Az ital már teljesen hideg volt és talán ihatatlan is, de most nem is állt szándékomba inni belőle. Csak szükségem volt valamibe amit szorongathatok, az izgalom, az értetlenség és a bosszú miatt. - Persze! Ez csak természetes. Együtt bemegyünk majd az erdőbe és ott... nos tudod....- vontam meg a vállam. Nem könnyű elmondani, hogy mi is lesz ott. [colr=royalblue]- Fájni fog! De megpróbálok segíteni.[/color]- mondom őszintén majd megsimítottam a karját. Még pontosan én sem tudom mi lesz ott... hogy kinek lesz nagyobb fájdalom az, az átalakulás. Neki megélni, vagy nekem látni az ő fájdalmait. - Akkor kezdjük is az oktatást...- csaptam össze a kezem. Tudom, hogy nincs sok időm teliholdig, a lecke meg nehéz és hosszadalmas... Nem lesz könnyű dolgunk! - Első és legfontosabb pont: Farkasölő! Katie, ne nyúlj hozzá, ne rágd meg, vagy cirógasd mert... rosszul jönnél ki a szituból. Veszélyes ránk az a növény. De nem lesz semmi gond, ha már kitudod szagolni... Ja, és tudom, hogy te nem vagy az, az ész nélkül rohangáló fazon, de ne felejtsd el, hogy vámpírral nem érdemes kikezdeni, csak teliholdkor.- húztam ravasz mosolyra a számat. Mivel a barátnőm most tudja majd meg a legnagyobb fegyverét. - Mert akkor végezhetünk velük!- csillogó szemmel avattam be.
Mikor Pati magához ölelt, én olyan szorosan öleltem őt magamhoz, mintha csak az életem múlna most ezen a mozdulatomon. Hiszen talán ezekben a percekben volt most a legeslegnagyobb szükségem a barátnőm jelenlétére, illetve támogatására. Főleg, hogy bevallotta, hogy nemrég ő is túlélt már egy hasonló esetet. Ez valamicske erőt ad nekem a túllépéshez. Hogy a barátnőm mellettem lesz.. hogy együtt majd megoldjuk a problémákat. Mert Warren mindazok ellenére, hogy tudom, mindig mellettem lesz és segíteni fog nekem, amiben csak tud, ő mégsem egy vérfarkas. Csak egy animágus.. aki nem kell minden hónapban teliholdkor akaratán kívül átváltozzon. Nekünk meg muszáj.. - Hát, én is csak akkor szereztem róla tudomást, mikor velem művelte mindezt - motyogtam szomorúan, lehajtott fejjel, mert ha ez nem történt volna meg, most boldogan ülnék itt barátnőmmel szemben és kitudja mikről fecsegnénk éppen. Vagy nem.. mert akkor az sem biztos, hogy így reagálok Pati történetére. Igaz, hogy akkor is támogattam volna, de nem ennyire. - Köszönöm! - borultam ismét barátnőm nyakába. - Köszönöm, hogy mellettem vagy és leszel is mindvégig! Ahogyan én is kiállok majd melletted jóban és rosszban egyaránt, mint egy házastárs, egy testvér és barát egy személyben - kacsintottam rá, mikor egy pillanatra elengedtem őt. - Nem is tudom, hogy mi lenne velem, nélküled! - próbáltam egy vidám, bár annál őszintébb mosolyt összehozni, kisebb nagyobb sikerrel. Az őszinte részt viszont azt hiszem sikerült kiviteleznem. A vidámot már nem annyira.. - Rendben.. mindegy milyen mértékben, de tudni akarok mindenről.. És ígérem, én is elmondok majd neked mindent, már ha lesz olyan, amit én tudok meg hamarabb - emeltem égnek a szemeimet, arra gondolva, hogy ebben a tekintetben eléggé maradi vagyok. Nem vagyok az az érdeklődő típus, így hát a legfrissebb információk sem jutnak el hozzám valami hamar. - A telihold.. Erről jut eszembe, remélem a következőt együtt éljük majd túl.. - néztem rá hatalmas kiskutya szemekkel méregetve közben a barátnőmat, remélve, hogy megszán és nem hagyja, hogy egyedül éljem túl azt a bizonyos estét. Kitudja mi lesz velem.. hogy miként fogok átváltozni. És amúgy sem akarok egyedül magányos farkas módjára túlesni a dolgon. Warrent meg túlságosan is féltem ahhoz, hogy magammal ráncigáljam oda. - Ex barát? - néztem rá kissé aggodalmasan, ám annál kíváncsibban. Ez érdekesen hangzik. - Jó színésznő? Hát.. megpróbálhatom - kezdem el vakargatni a fejem búbját, hiszen én sosem voltam valami jó színésznő. Annál inkább egy nyitott könyv, akin bárki könnyen átláthat.
Hirtelen nagyon nagy keserűség öntötte el a szívemet. Pont Katienek kell ebbe beavatnia, neki, aki még át sem változott. Én hülye! Megbíztam egy vámpírba, azt hittem sajnálatra és gondoskodásra szorul, de most már tudom, hogy az összes mind olyan, olyan elvetemült, hogy képes ilyenenkre. Mind ugyan olyan! - Én erről nem is tudtam...- mondom szégyenlősen, hisz most nekem kéne a beavatottnak lennem. Ez a megigézés számomra annyira furcsának tűnik... Most rajtam volt a sor. Amint megláttam még egy könnycseppet Katie arcán jó szorosan, ám gyengéden megöletem. Úgy ahogy az édestestvérek teszik. - Katie nem lesz semmi baj! Minden rendben van, és tudod miért? Mert én itt vagyok és segítenek neked mindenben. Hallod?! MINDENBEN!- mondtam lágyan, mégis határozottan. Már tudtam mi a dolgom, életem egyik legjobb színdarabját kell játszanom, hogy kiderítsem ki tette ezt a legjobb barátnőmmel. - Ez csak természetes! Mindent elmondok neked, de csak egy kis idő elteltével és lassan, aprólékosan. Nehogy túl adagoljuk információval és kiborulj, mert azt nem bírnám ki ha az én szavam miatt fogsz rettegni a teliholdtól.- vallottam be őszintén, majd kicsit hátrébb csúsztam, hogy a szemébe tudjak nézni. - Van egy barátom... khmmm....van egy EX barátom, aki talán segíthet nekünk kideríteni, hogy ki tette ezt veled.- avattam be. - De ahhoz egy remek színésznő bőrébe kell, hogy bújj.- húztam egy ravasz mosolyt az arcomra. Arielnek el kell mondani, hogy mit tud az itteni vámpírokról és, hogy vajon kinek volt indítéka erre. Melyik vámpír akkora hülye, hogy kiváltson egy farkasátkot?
Kezdőlap
