Már javában a kávémat iszogattam amikor egy lány jött be a kávézóba és leült a velem szemben lévő asztalhoz. Szinte megcsapott a belőle áramló energia.. Ezek szerint ő is boszorkány és nem éppen a gyengébbig fajtából.
Nagy volt bennem a kíváncsiság, hogy ki is ő, de nem akartam megzavarni. Bár az arca ismerős volt valahonnan. Lehet, hogy az egyik bálról, vagy nem tudom..

Szerencsére a bordáim totálisan rendbe jöttek, így el tudtam jönni a hotelból. Na igen, Tatia vére nagyot dobott rajtam. De hogy megérte-e az az ár, amit ő szabott... neki biztosan. Én még meglátom, hogy hogyan tovább.
Beléptem, és leültem egy szabad asztalhoz. Csak egy kávét kértem jó sok habbal, aztán a velem szemben lévő asztalnál ülő lányra figyeltem fel. Valami hihetetlen erő áradt... felőle is.

(Bennett ház)


Teljesen leszívta az energiámat ez a mai nap..Szükségem volt egy kis kikapcsolódásra és egy friss kávéra. Ahogy beértem láttam, hogy elég sokan vannak, de szerencsére még volt egy szabad asztal ahová le is ültem.
Hamarosan a pincér is kijött. -Egy kávét kérek.-mondtam mosolyogva és szinte pár percen belül ki is hozták a rendelésemet.

- Nekem az, oké? - mosolyogtam bájosan, majd én is megittam a kávémat - Indulhatunk is. - álltam fel, és a vállamra takartam a kabátomat.
/Hyde ház/

Végiggondoltam, amit mondott és egy vállrántással jeleztem hogy nekem oké, tetszik az ötlet. De még mennyire! - Nem kínzókamra, vigyázz a szavakkal! - ittam bele a kávémba vigyorogva, és meg is ittam az egészet. - Ha végzel, mehetünk - kacsintottam rá.

- Nem szállsz le a témáról, igaz? - kuncogtam - Mit szólnál ahhoz, ha tovább beszélgetnénk a lakásodon, messzire elkerülve az orvosi kínzókamrádat? - mosolyogtam.

- Hát... a másik, amit fel tudok neked ajánlani, és nem a kórház, az a lakásom. Ott készülök berendezni egy saját kis rendelőt, tehát talán kissé hasonlít egy kórházra, de jóval melegebb. És az alap megfigyeléseket ott is el lehet végezni - ajánlottam fel, bár reméltem, hogy látja a szemeimben, hogy kisülhet más is a beszélgetésből, nemcsak a vizsgálatok.

- Micsoda örömhír... - húztam el a számat. Pedig már reménykedtem...
- Most? - néztem rá kiguvadt szemekkel - Oh, nem kösz, nem. Nem, nem. - tiltakoztam hevesen - Nem kösz, tökéletesen meg vagyok, kedves tőled, de a kórház közelébe sem megyek, a-a, nem! - mosolyogtam azért közben.

Megráztam a fejemet. - Az asztma nem kinőhető. Egy időgen az orvosok úgy vélekedtek, hogy igen, megtörténhet, hogy a gyerekkori asztmát kinövik az emberek. De végül rájöttek, hogy ezek csak hosszabb szünetek, tünetmentes szünetek. Az asztmás hajlam életünk végéig fennmarad, bármikor újra fellobbanhat, tehát életünket ennek figyelembevételével kell terveznünk - magyaráztam szorgalmasan.

- Nem akarom, hogy okoskodónak nézz, de.. nem akarsz inkkább eljönni velem a kórházba? Éjszaka van, senki nincs ott. Néhány vizsgálat, és többé nem is zargatlak. Csak.. aggódom. Igen, tudok aggódni minden új barátért. - mosolyodtam el.

- Hát Vivienne-t tényleg nem ismerek. - gondolkodtam el. Nem, Vivienne-el még nem találkoztam itt.

- Tudom, Doktor úr, hogy jobban ért hozzá, és igaza van, és tisztában vagyok azzal, hogy hallgatnom kellene az okosabbra, de... Már rég nem történt velem semmi rossz. Belefáradtam a gyógyszer szedésbe, és mindenbe. Kinőhető ez a betegség? - gondolkodtam el. Talán már nem is vagyok asztmás...

Elvigyorodtam. - Nem hiszem, hogy ismered. Vivienne-ek hívják. - vontam egyet a vállamon, de több szót nem is akartam fecsérelni a témára. Ha Vivienne-t érdekelném, már hívott volna, úgyhogy... innentől talán hülyeség volt idejönni, de talán más célt még találhatok.

- Kösz. - kacsintottam rá. Friss diplomás orvosként mondhatni, hogy tudok egyetsmást, de az életben még nem igazán sikerült gyarapodnom. Mondjuk úgy, hogy az elmélet megvan, a gyakorlat még hiányzik néhány szempontból.

- Biztos vagy te abban? Ki tudja, hogy... egy asztma mennyire teszi az immunrendszeredet sebezhetővé. Főleg ha nem is jársz vizsgálatokra. - komolyodott meg némileg a hangom. - Kockázatos az ilyesmi. Következményekkel járhat. Komoly következményekkel. Bármi fertőzés... és megvan a baj. - jött elő belőlem a stréber egyetemista hallgató.

- Ki a régi ismerős? Hátha tudok segíteni. - mondtam. Jó, nem ismerek túl sok embert, de azért mégis, hátha.

- Bár nem jártam még a kórházunkban, de biztosan egy kiváló orvossal gyarapodott. - bólogattam. De tényleg, valahogy bízok abban, hogy egy jó orvos. Még ha nem is hallottam még egy "szakmai" megnyilvánulását sem.

Mondatán elnevettem magam. Aranyos volt.
- Hát azzal próbálkozhatsz. Kirendíthetetlen vagyok. - mosolyogtam.

Amíg vártunk a kávéra, elmosolyodva figyeltem őt, ahogy az asztalra könyökölt. Mystic Falls kétségtelen, hogy tele van szép nőkkel. És ha még kíváncsiak, még szebbé válnak. Ez valami alapszabály, vagy mi. Mert így biztos beszélünk.

- Egy régi ismerőst jöttem keresni, de őt sehogy nem találom. Tehát... marad az orvosi állás a kórházban, és ismerősök szerzése. És most már az, hogy téged meggyőzzelek a kivizsgálásról. - kacsintottam rá.

/ Utcák /

Megköszöntem, mikor kedvesen kihúzta nekem a széket, és helyet foglaltam.
- Köszönöm, elég lesz csak a kávé. - kuncogtam. Kedves volt! Na, mégis valami jó dolog sült ki ebből a bálból...

- Na és, Doktor úr, most maga jön! - mosolyogtam - Mi járatban erre? - könyököltem fel az asztalra.

/ Utcák /

Határozottan biztos voltam benne, hogy az asztma-dolgát nem fogom még annyiban hagyni. Addig biztosan nem, míg meg nem tudok róla mindent amit csak kell. Komoly betegség, nem lehet csak úgy simán elnapolni az ügyet.

- Foglalj helyet! - húztam ki neki egy széket, és leintettem a felszolgálót. - Hozzon mindkettőnknek egy jó forró kávét. És a kisasszonynak bármit, amít megkíván. - kacsintottam Peiperre. Jó lesz, ha átmelegszik.

Kávézó