Megfordultam, amerre Warren mutatott. Ilyen szerencsém lenne, hogy pont egy kihalt sikátoron vezetne az út a hamis gyönyörig, hiszen nem igazán kívántam az édességet, inkább éhes voltam még mindig emberi vérre. Nem is értem mi ütött belém, hiszen soha nem szoktam ennyire kívánni. - Rendben, de előtte nyugodtan edd meg . - mosolyogtam rá, s belekortyoltam a hideg üdítőbe. Reméltem azt, hogy elmondja, ha kérdőre vonom és nem kell megmutatnom igazi mivoltomat.-

- Akkor mit szólnál, ha átvágnánk ott a sikátoron, és a túlsó utcában lévő cukrászdában bedobnánk valami sütit vagy hasonlót? - mutattam az Ariel háta mögött, a tér túloldalán nyíló sikátor felé. Arra a leggyorsabb, hogyha át akarunk jutni a túloldalra. Ha a kislány ilyen nagyon vágyik az édesre, hogy már félrebeszél, gondolom a leggyorsabb útnak örülne.

Zavaromban elkezdtem babrálni a hajammal és mosolyogtam rá. Remek, most le fogok bukni. Mi a franc ütött belém?! soha se történt ilyen velem, akkor most miért zavarodok bele. Nem értettem magamat se már, de mondjuk nem is csodálom túlzottan is koncentráltam.
Nem tudom . - nevettem el magamat, hiszen mi mást tehettem volna szorult helyzetemben, de szerencsére ő tálcán kínálta a mentő övet.- Azt hiszem a második, szívesen ennék egy kis finomságot. - s elővettem a legtermészetesebb és a legaribb mosolyomat, s rávillantottam. Már csak el kell csalnom egy elhagyatott helyre és már is meg tudom mi ő. De részben sajnáltam is mert kezdtem megkedvelni őt egyre jobban. Rendesnek mutatkozott, s ez szerintem nem is az álcája volt.-

Kicsit furcsállkozva nézhettem vissza Rá, mikor válaszolt, mert... fura volt. Vagy belezavarodott a saját válaszába, vagy most utalni akar valamire?
- Na most a cukrászdában, vagy a Grill-ben? - néztem Rá somolyogva, és megtöröltem a kezem a szalvétámban. - Most két dologra tudok gondolni. Vagy nem emlékszel rá hol ettél nemrég, vagy célozni akarsz rá, hogy szívesebben ennél valahol egy kis édességet. Melyikkel járok közelebb az igazsághoz? - kérdeztem, de nem vádló hangnemben, mert nem volt okom vádaskodni. Inkább érdeklődtem. Végülis a nőknél sosem lehet tudni.

Örültem, hogy ennyiben hagyta, de láttam rajta, hogy nem hiszi el és a nézése még mindig fura, de nem törődtem vele, mert már előre láttam, hogy nem fogom meg tudni ki és mi ő, csak ha előveszem az igazi énem. Azt kell kitalálnom, hogy tudom elcsalni bárhova is, ahol nem látnak meg minket.
De nagyon finom. -próbáltam meggyőzően mondani, de biztosan nem sikerült, így egy gyors kibúvót kerestem.- Nem rég ettem édességet a cukrászdában vagyis a Grillben. - mondtam gyorsan és rá mosolyogtam.-

- Értem - hagytam ennyiben. Bár nem hittem neki, de ki vagyok én hogy vallassam? nem törvénytelen dolog furán nézni, végtére is, én magam is furán néztem Őt.
- Nem ízlik? - kérdeztem, mikor néhány perce már ettünk, de Ő olyan képet vágott, mint aki citromot eszik. - Kérhetsz mást is, ha ez nem jó - érintettem meg az étlapot. Végülis nem mindenhol készítenek mindent ugyanúgy, könnyen meglehet hogy Ő máshoz szokott Nem gáz az, ha az ember mást választ inkább, mert az előző nem jött be neki.

Továbbra is figyeltem őt, de nem akartam. Láttam a nézésében, hogy gyaníthat valamit, mert nem úgy nézek rá, ahogyan mások tennék. Persze nem is csodálom, hogy a nők megbámulják, mert van mit megnézni rajta az egyszer biztos. Ebből kiindulva nem is szívesen keverednék össze vele.
Nincs semmi se. - mondtam nevetve.- Bocsánat, csak picit elbambultam. - tettem hozzá gyorsan, mert nem akartam gyanúba keveredni.- Köszönöm. - mondtam, majd lassan elkezdtem enni az enyémet, de nekem ez annyira nem jött be. Sokkal jobb lett volna bármelyik emberi vér is per pillanat.-

- Oké - bólintottam rá vigyorogva mindkét témára, az állásra, és arra is, hogy beszéljek egészen nyugodtan. De hiába biztat, így sem tudom. Talán azért érzem másnak, mert Ő sem ember? Érzem hogy más, mert én is más vagyok? Nem, ez hülyeség, én ilyesmit nem szoktam megérezni, erre Katie a legjobb példa, hiszen évekig együtt éltünk, és nem tudtam hogy farkasjelölt... Nem, valami más lehet, de akkor mi..??
- Mi az? - kérdeztem egy mosollyal, amikor észrevettem, hogy olyan furcsán néz. Megszoktam hogy a nők megbámulnak, de ők általában rajongással néznek, és nem úgy, ahogy most Ariel.
Közben megérkezett a rendelésünk, és megköszönve azt a pincérnek, hozzáláttunk hogy együnk.
- Neked is jó étvágyat - feleltem, miközben a kezembe vettem a sajtburgeremet.

Még mindig nevettem, de amikor a munkáról kezdett beszélni akkor próbáltam komoly maradni. Miért is ne lehetnék rendőr, tudom miért nem, mert gyanús lenne, ha egy golyó után éppen felkelnék vagy nem halnék bele. Ez idióta ötlet volt, de mondjuk mindig szerettem az extrém, idióta dolgaimat. Lehetne akár hulla lopás is akkor, gondoltam magamban, s mosolyogva hallottam. - Rendben, akkor még átgondolom és maximum bemegyek, ha úgy adódik.- mondtam neki kedvesen.
Nyugodtan mondjad. Mindig is kiváncsi voltam mit váltok ki másokból, szóval nyugi. - mondtam mosolyogva, s figyeltem minden mozdulatát. Szóval nem ember, vámpír se, boszi, farkas se lehet és még  a vámpír boszit is kizárnám, de akkor vajon mi lehet. Ez a járt a fejemben egészen addig, amíg meg nem érezett a rendelésünk. - Jó étvágyat. - mondtam neki.-

Mulattatott a reakciója, miközben megvonva vállam, rábólintottam a szavaira.
- Gyere nyugodtan, ha úgy érzed jobbnak. Komolyan mondtam, itt mindig jól jön a lelkes munkaerő. Az ilyen kisvárosokban mindig történik valami. És a fiatalok főleg jól jönnek, az újítás sosem árt - magyaráztam bátorítón. De nem tettem hozzá, hogy azért is jók a fiatalok, mert ők még gyorsabbak és a reflexeik is jobbak az idősebb kollégáikénál. Egy ilyen fiatal, és fittnek tűnő nő bármikor jól jöhet a csapatba, HA tényleg erős, jól bánik a fegyverrel, és elég határozott. De annak tűnik, mindhárom dologban, szóval... én biztos nem bánnám ha beállna közénk.
- Igazából ezt is nehéz megmondani. Nem rossz, de mégis olyan... furcsa. Nem tudom megmagyarázni, de ne is foglalkozz vele, hülyeség, nem lényeges. - Már bántam hogy kicsúszott a számon. Tudtam én hogy hülyének fog nézni. Nyilván a közelmúltban történtek miatt van ez az érzés... még friss, és engem is megrázott ami Katie-vel történt. Egyszerűen vissza kell rázódnom az ilyen szitukba. Semmi több. És akkor nem lesznek téves és ostoba érzéseim.

Na attól még, hogy szőke vagyok és törékenynek látszom, nagyon is erős vagyok és jól bánok a fegyverrel is. - jegyeztem meg úgy mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, de én is elnevettem magamat. - Azért otthon nem zavarlak, majd lehet inkább meglátogatlak ott. - mondtam nevetve továbbra is.- De persze csak szakmai és baráti látogatás lesz. - tettem hozzá gyorsan.-
Ebben mindig is jó voltam, hogy valójában mit gondolnak, hogyan éreznek az emberek. Ez nálam nem csak akkor jelent meg, amikor vámpír lettem, hanem emberként is ilyen voltam. Lehet ezért nem volt sok barátom, mert mindig tudtam, hogy ki kétszínű.
Mit nem tudsz? - néztem rá kíváncsian- Fura vibrálás? - hitetlenkedve néztem rá, majd picit el is nevettem magamat, mert nem akartam hogy rájöjjön. - Fura vibrálás? Ez jó vagy rossz dolog számodra? - tettem fel a kérdést kíváncsian, majd a hajamat a fülem mögé igazítottam. Mi lesz ha rájön. Megölni csak nem ölhetem meg. Meg kell tudnom, hogy micsoda is valójában.-

Elnevettem magam, amint rákérdezett, hogy nálunk nem-e lenne munkalehetőség.
- Nos, ebben a városban mindig van hely a rendőrség kötelékében, bármikor szívesen fogadjuk a lelkes vállalkozókat. Ha tényleg érdekelne, hívj fel - bányásztam ki a kabátom zsebéből egy névjegykártyát, és az asztal lapján odacsúsztattam neki. Rajta volt a nevem, a címem, a vonalas, és a mobiltelefonom száma is.
Meglepődtem, amikor rákérdezett, baj van-e. Azt hittem, ennél azért lényegesen jobban tudom álcázni magam. Elpuhultam...
- Nem, nem semmi, csak... nem is tudom... olyan furcsa érzésem van... Veled kapcsolatban - próbáltam ésszel fogalmazni, nem úgy hogy idiótának nézzen... mármint ne teljesen. - Olyan különös... vibrálást érzek Felőled. Nem igazán tudnám megmagyarázni... - próbáltam gondolkodni, de tényleg nem tudtam, mit érzek Vele kapcsolatban, csak... különös érzés volt.

S majd mit mondok miért kezd el minden kutya ugatni, amikor belépek? Na jó ez valami hülye ötlet, hiszen nem akarom leleplezni magamat, de csak mosolyogtam rá és bólintottam.- Majd meglátom. - mondtam kedvesen és csak úgy poénból megkérdeztem a kosza gondolatomat.- Itt a rendőrségen nincs valami munka, vagy akár üresedés? - tettem fel kedvesen kérdést. -
Láttam, hogy figyel és éreztem is, ahogyan megváltozott a szívverése, de hát van ilyen. Próbáltam először nem tudomást venni a dologról, de egy idő után nem ment,így ránéztem érthetetlenül.- Valami baj van? - kérdeztem tőle kedvesen-

- Ezt könnyedén tesztelheted, menj be egy állatkereskedésbe, és meglátod mit szólnak hozzád az ottani kutyák, ezzel le is tesztelhetnéd, menne-e a munka Velük, vagy sem - javasoltam, egy kósza elméletet. Először a kóbor kutyára gondoltam mint javaslat, de azok nem biztos hogy olyan megbízható mércék, végtére is életük a bizalmatlanság. Tapasztaltam. De a kereskedésben lévő kutyák rendszerint még kicsik, azaz tesztelésre tökéletesek.
- Sikerült - bólintottam én is, és magam is leadtam a rendelésemet a pincérnek, miután felvette Ariel kérését, majd aztán el is sietett, mondván hogy nemsokára hozza is amit kértünk. Így újra hármasban maradtunk, de... hirtelen nem is tudtam mit mondhatnék. Furcsa érzéseim voltak Ariel-t illetően, de nem tudtam hová tenni őket. Rá meg nyilván nem kérdezhetek, hogy "Fura érzéseim vannak Tőled, szerinted mi okozza?". Enyhén nézne dilisnek.

Igen szeretem őket nagyon. - mondtam mosolyogva, majd adtam egy apró puszit a kutyának a fejére.- Lehet igazad van, de ő másabb mint a többi. - mondtam kedvesen.- Tudod mindig van olyan, akivel hamar megtalálod a közös hangot. - hiszen nem akartam elárulni, hogy a többi kutya nem biztos, hogy csipné a vámpír burámat.- s lehet a többi kutyával nem jönnék jól ki. - s azért egész Mystic Falls kutya állományát meg nem igézhetem meg.-
Igen sikerült. - majd leadtam a rendelésemet a pincérnek.- és ha lehet akkor kérnék még valami edényben vizet a kutyusnak is. -tettem hozzá sietve-

- Hát... ha ennyire szereted Te is a kutyákat, nem gondoltál még rá, hogy velük foglalkozz? - érdeklődtem, ahogy láttam, hogy a kutyája, Ariel-hez hajtja a fejét, és hízelegve bújik Hozzá. Ő szereti a kutyákat, a kutya szereti Őt, és fiatal lánynak tűnik, szóval akármi lehet még belőle. De ez persze nem az én dolgom, csak látom.
Ekkor érkezett meg mellénk a pincér, és kérdezte meg, hogy mit hozhat nekünk.
- Döntöttél mit szeretnél? - pillantottam Ariel-re.

Pontosan, hiszen bennünk az ember soha se csalódik és nem használják ki az emberek. S ha azt nézzük még hűségesek is, nem úgy mint egyes emberek. - majd zavaromban a hajamat a fülem mögé tettem és láttam, hogy kutyát nézni. Na ez kezd egyre érdekesebb lenni, mi lenne ha elengedném. Tudom, hogy ott az internet, meg minden, de így sokkal érdekesebbnek tűnik, ha tőle tudom meg, hogy mi is valójában.- Köszönöm. - mondtam gyorsan, mert nem akartam erről beszélni, még rágondolni se. -
Ezt nehéz kérdés, hiszen szinte soha semmit se szoktam csinálni, mert egy idézés és már is enyém ingyen a dolog, de ezt még se mondhatom neki. - Most per pillanat semmivel se. Még gondolkozom, hogy mivel foglalkoznék szívesen. - hazudtam gyorsan, majd megláttam hogy jön is  a pincér.-

- Igaz, a kutya az ember legjobb barátja, és néha több is annál, mert jobb helyeken családtagok is - néztem az Ariel-nél elhelyezkedő kutyára, aki még onnét is lelkes érdeklődéssel bámult énrám. Hmm... jobb lenne ha ezt lassan szüneteltetné, mert a végén még gyanús lesz a gazdájának...
- Részvétem a családodért - mondtam neki, mély sajnálattal, ahogy láttam, hogy Ő maga is megrendült, hiába hogy csak említette a dolgot... El sem tudom képzelni, mit éreznék ha én elveszteném a családom... Katie-t... Belehalnék... ez nem kérdés, hisz... már Liz-t elveszteni is pokoli volt, de ha Katie-t veszteném el... annyi lenne... vége lenne...
- És mivel foglalkozol? - próbáltam menteni a helyzetet, mielőtt teljesen kútba esik a beszélgetésünk..

Igen, én is azt hallottam, hogy itt mindig van nyüzsgés és soha se lehet unatkozni. - nem akartam elárulni jó párszor voltam már, hiszen az picit gyanús lenne, főleg ha kiderülne valójában mennyi idős is vagyok. Éreztem Mancs hogyan vonzódik Warrenhez, ami egyre jobban furcsálltam, hiszen miféle lény lehet. Amikor rám kacsintott, akkor kicsit elnevettem és reméltem hamarosan megérkezik már a pincér.-
Nem mondanám, hogy egyedül. - mondtam mosolyogva, majd megsimogattam a kutyusom búbját.- Hiszen itt van nekem ő. - mosolyodtam el.- Családom meg nincsen, mindenki meghalt már. - próbáltam higgadt maradni, mert ez egy nagyon kényes téma volt nálam. De úgy láttam, csak úgy hatódtam meg, mint egy ember tenné, pedig ez annál sokkal rosszabb.-

- Hát, ha extrém dolgokra vágysz, a legjobb helyre jöttél, ez a város igen különleges, itt mindig zajlik az élet - vigyorogva kacsintottam Rá, de csak úgy "emberi mivolta" képében a szövegnek, hiszen azt nyilván nem fogom kifejteni, mi is a valódi "extrém élet" ami itt zajlik. De egy fiatal és csinos emberlány nyilván nem fogja ezt félreérteni.
- Na és egyedül jöttél ide, vagy esetleg családdal együtt költöztél? - kérdeztem, kedves érdeklődéssel. Végülis fiatalnak tűnik, de manapság az nem nyom sokat a latban, ennyi erővel családja is lehet, de lehet egymaga is.

Azért csak nem vinnél be. - mondom nevetve, majd próbálom leplezi, hogy érzem hogy valami nem stimmel. Eléggé megemelkedett a pulzus száma, s így egyre jobban lüktetnek az erei. Muszáj elterelnem a figyelmemet, mondom magamnak, így a jég hideg vízzel kezdek eljátszani, mert azt már kaptunk, amíg várunk a rendelésre. Vajon mi zaklathatta fel, hiszen csak a letartoztatásról dumáltunk, mi van ha van valami sötét folt a rendőr múltjában, akkor ez megmagyarázható lenne.
Remek rákérdezett, most mondjam neki azt, hogy emberek vérét kiszívni, de azokét akik nem könnyen adják magukat. Ezt azért még se kellene, hiszen nem akarok lebukni. - Tudod, extrém sportokat. - nézek rá mosolyogva.- Bunyók, autóversenyek és folytathatnám a sort. - hiszen mondhatni nagyon jó bunyós vagyok.-

- Jobb bizony, mert beviszlek ha mégis - nevettem fel, bár részint komoly szöveg volt, ha törvénysértést vagy vétséget követne el, bevinném. Hiába zsarureflex. Mondjuk lehet arról inkább nem kéne villogtatnom a tehetségem, végtére is... a barátnőm megölt egy embert, én meg nem csak befolyásoltam a helyszínt, de a tettest is elmenekítettem, eltitkoltam ki is az illető, és azóta is titkolom, meg fogom is, mert ha rajtam áll, soha, senki nem tudja meg, hogy Katie ölte meg azt a fickót anno. Ez nem rendőrhöz méltó, az igaz, de... szerelmes emberhez viszont méltó. Főleg hogy nem is Katie volt az igazi bűnös inkább csak... az eszköz. A gyilkos az a fickó volt, akinek kitépem a szívét, ha megtalálom.
- Extrém dolgokat? Ez alatt mit kell érteni? - kérdeztem, egy érdeklődő mosoly kíséretében, hogy ne legyen feltűnő, mennyire nem vidám irányba mozdultak el a gondolataim.

Most biztos azt hiszi, hogy ismerkedni akarok, pedig szó sincs erről, csak ráakarok jönni, hogy kicsoda, akarom mondani miféle lény. Hallgatom őt mosolyogva, s próbálok normálisan viselkedni, de közben az zakatol a fejemben, hogy én mit fogok rendelni, hiszen nem vagyok oda az emberi kajáért, most meg pláne nem, hiszen baromi éhes vagyok vérre. Remek semmit se mond arról, amit tudni akarok. Na nem baj, ha nem mondja el, amit akarok akkor vagy neki vagy a drágalátos barátnőjének fog baja esni, hiszen most már az is biztos, hogy van neki. Viszonoztam a mosolyát.
Aww értem, akkor jobb ha nem szegem meg a rendet. - mondom nevetve, hogy oldjam a feszültséget.- Ariel vagyok, s nem rég érkeztem ide, pár hónappal ezelőtt. - mondtam mosolyogva.- Állatbarát vagyok és szeretem az extrém dolgokat. -fogtam rövídre nehogy elszóljam magamat.-

Miután helyet foglalt, én magam is leültem Vele szemben, és intettem a nem túl messze épp rendelést felvevő pincérlánynak, hogy következőleg álljon meg nálunk is.
Ariel kérése kissé meglepett, hogy meséljek magamról, bár... mostanában azt vettem észre, hogy a nők többsége így ismerkedik. Vagy csak én fogom ki mindig, hogy a nők azt akarják hogy meséljünk magunkról? Na de, nem lényeg... nő vagy nem nő, mesélhetek én, egyrészt, foglalt a szívem, másrészt, a titkos részleteket úgysem teregetném ki, még taccs részegen sem, nem még szín józanul.
- Mit meséljek? - kérdeztem vissza elvigyorodva, majd vállat vontam. - Kb. egy éve jöttem a városba, Orlandóból. Ott éltem addigi életemben, aztán most itt. Rendőrként dolgozom. Amúgy meg... egy tök átlagos fickó vagyok, aki... szívesen baseball-ozik, lovagol, úszik, és boldog párkapcsolatban él - foglaltam össze egy rövid dolgot magamról... hát ami hirtelen eszembe jutott. - Ja, és állatbarát - mintha ez eddig nem jött volna le rólam.
- Te jössz, mesélj akkor Te is - vigyorogtam Rá biztatóan.

Warren /főtérről /

Nagyon hangulatos helynek tűnt, virágokkal volt tele a terasz rész, ami picit olyanná varázsolta mintha réten lennék. A korábbi eső nyomai szinte el is tűntek, hiszen annyira erősen sütött a nap. Amikor megláttam, hogy vannak napernyők, amik árnyékot adnak, akkor nagyon megörültem, hiszen hiába ez a kabala dolog, ami megvéd a szénné égéstől, akkor is egyre jobban zavart a nap. Amikor kihúzta nekem a széket, akkor nagyon meglepődtem, de az is átfutott az agyamon, hogy vajon akkor is ezt tenné, ha tudná mi vagyok. - Köszönöm. - mondtam neki kedvesen, majd amikor leült, akkor kicsit megrohamoztam.- Mesélj magadról.. - néztem rá kedvesen és ártatlanul, s közben Mancsot az ölembe tettem.-