Míg szemeit kutattam, kénytelen voltam felidézni a múltunkat, melyet együtt töltöttünk el hónapokkal ezelőtt a Nagy Almában. Igazából... nem volt ez olyan nagy kényszer. Ahhoz, hogy megértsem őt, teljes mértékben szükségem volt arra, hogy ismerjem ezeket róla, és mi több... tudnom kellett, honnan jött, mi ő, ki ő... azon kívül, hogy tudom a nevét. De nem mindig jártam szerencsével az ilyen ügyekben... nem voltam a legjobb emberismerő, bárki mondjon bármit. Győztes pereket vittem véghez, de sosem jelentette azt, hogy mindent tudtam. - Nos.. - köszörültem meg a torkomat, s gyengéden a kezére csúsztattam másik kezemet, mikor görcsösen az ujjaimra kapaszkodott, és végigsimítottam mutatóujjammal kézfején. - Nem hiszem, hogy őrült lennél. Csupán.. - gondolkodtam el pár másodperc erejéig. - Azt hiszem, hogy okkal nem emlékszel erre az egész helyzetre. - billent oldalra a fejem. Nem szerettem én lenni a fekete bárány, hisz rájöttem már, hogy egyrészt vannak nálam rosszabbak, másrészt túl szép és jóképű vagyok ahhoz, hogy fekete bárány legyek, de néha mégs magamra kellett öltenem ezt a kellemetlen feladatot. - Ne keress válaszokat így... - tettem aztán hozzá. - Vágj a dolgok elébe. Ha segítségre szorulsz, nem kell tovább keresned, itt vagyok én is. Olyan vagyok mint egy vadászkopó, ismered a szaglásomat. - vigyorodtam el szélesen, ezzel próbálván megnyugtatni őt.
Elmosolyodtam a lány reakcióján. Nem hinném hogy ellenem játszana, vagy épp hagyná szó nélkül hogyha komolyra fordulnának a dolgok és szarul állnék. - Akkor legközelebb mindent bele adok.. - Néztem vissza rá ugyanolyan gúnyosan. De remélhetőleg nem mostanában lesz ez, azt hiszem egy darabig kerülném a harcokat.. illetve a hasonló szitukat. - Szerintem ha az vagyok, akkor nyugodtan jöhet a második. - Vicceltem el a dolgot és tartottam az arcomat neki. Egyáltalán nem tetszett egyik pofon se, csak próbáltam jól kijönni belőlük hogy ne legyen annyira gáz az egész. Normális esetben amúgy se hagytam volna hogy csak úgy pofozgassanak, biztos vagyok benne ha más tette volna nem hagynám szó nélkül. Csak tudnám Kendrával miért kivételezek ennyire.. Amint ráraktam a zakómat Kendra megfordult és nekem ütközött. Ösztönösen megfogtam őt. Fogalmam sem volt hogy direkt csinálhatta e, de elég meglepettnek tűnt. Magamat is sikerült meglepnem, nem lehetek ennyire kedves vele egy pofon után..de miután láttam mennyire remeg, ezt is ösztönösen tettem nem gondolkozva.. - Micsoda? Nem hallottam tisztán.. - Kérdeztem vissza mosolyogva, igazából hallottam hogy megköszönte az előző cselekedetemet. Biztos voltam benne ha ezt vissza kérdezem nem mond rá semmit. - Ó igen? szerintem te pedig ahhoz ne szokj hogy ilyen kedves vagyok.. - Kacsintottam rá és már nyúltam a zakómért hogy le vegyem a lányról, de nem nem volt szívem hozzá így csak egy simogatás lett a vége. - Ekkora szélben? - Nem voltam túlzottan oda az ötletért, utáltam a szelet... lényegében a hajam miatt, utáltam ha össze vissza fújja. De azt hiszem ennyit megér a lány. - Egy ilyen nap után már úgyis mindegy. - Vontam vállat, próbáltam leplezni mennyire örülök neki hogy még nem válnak el útjaink és keresi a társaságomat. Elindultam lefele a lépcsőn, de a közepén megálltam és megfordultam. A tekintetemet Kendrára szegeztem, vártam hogy jöjjön és induljunk végre. Még a kezemet is kinyújtottam felé.
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | Note: Folyt. köv Mystic falls utcái ? [You must be registered and logged in to see this link.]
Lehet legközelebb páholyból fogom nézni azt ahogyan küzdesz. - mondtam neki gúnyosan, mert sejtettem, hogy nem fogja megköszönni vagy nem tartja nagy dolognak. Néha elgondolkozok azon, hogy mi lett volna akkor, ha megharapom. Ezt viszont hamar ki is vertem a fejemből, mert a néha-néha igen idegesítő dolgai ellenére jól éreztem magamat, mert amióta vele találkoztam azóta egy másodpercre se játszottam meg magamat, maximum talán azt, hogy jól vagyok. Azt látom, hogy nem az erősséged és talán ebben hasonlítunk is. - mondtam neki mosolyogva, majd az ételre néztem. Mivel már alig volt benne, így úgy döntöttem, hogy ezt az etetés dolgot inkább hagyom. Majd talán egyszer, de az is lehet, hogy soha se. Fogalmam nem volt, hogy kedvelhettem meg egy vámpírt, hiszen mindig is utáltam őket és talán még jobban utálom őket Elijah miatt.. Nem érdekelt, hogy mit gondol az étvágyamról, de most nagyon is jól esett ennyi finom étel.- Valószínűleg azért se tettem semmit se, mert bíztam benne annyira, hogy nem fog megharapni. Nem csak amiatt, ahol voltunk, hanem úgy egészében kezdtem már benne bízni. Az meg amit csinált legbelül éreztem, hogy jól esik, de ezt minden megmaradt erőmmel próbáltam titkolni és úgy nézett ki, hogy ment is. Akkor mazochista vagy és ha így haladsz megkaphatod a párját is. - mondtam neki habozás nélkül, bár nem éreztem arra kényszert, hogy állandóan pofozgassam őt, vagy bármi. Figyeltem ahogyan megérinti a pofon helyét, de gondoltam, hogy nemigen fájhatott neki, mert tényleg nem ütöttem erőset. Mondjuk úgy, hogy olyan jelképes dolog volt, de azon már meg se lepődtem, hogy nem kért bocsánatot, illetve semmit se mondott arra, amit előbb csinált. Meglepődtem, amikor megéreztem, hogy valaki valamit rám terít. Pillanatok alatt megfordultam, aminek következtében neki ütköztem L-nek. Már éppen leakartam ordítani a fejét annak a személynek, aki csak úgy mögém lopakodott, de amikor megláttam, hogy kiről van szó egy apró mosoly jelent meg az arcomon. Ezek után óvatosan belebújtam a zakójába és összefogtam magam előtt, mivel nagyobb volt, mint az én méretem. - Köszönöm.- mondtam szinte suttogva, mert egyáltalán nem gondoltam volna, hogy a pofon után még fog ilyet csinálni.- Szerintem ne szokj hozzá . - mondtam neki egy apró mosollyal az arcomon és közben azon gondolkoztam, hogy vajon miért is tettem. Magam sem tudtam rá a választ. Közben folyamatosan őt néztem és a tekintetét, majd egy hirtelen ötlettel vezérelve megkérdeztem tőle .- Nem lenne kedved sétálni a városban? - már rég le kellett volna lépnem innét, de helyett inkább azon voltam, hogy még vele tölthessek egy kis időt és ez egyre furább lett számomra.-
Valahogy éreztem,hogy ilyesmi választ kapok és úgyse menne bele semmibe amit én szeretnék. Pedig szerintem már lassan én is megérdemelném. - Én is meg tudtam volna tenni, szóval lényegtelen. - Játszottam a sértődöttet, én szinte semmit nem kapok meg amit szeretnék. Picit ugyan ez kamu volt, mert próbálkoztam kiszedni a gólyot, kevés sikerrel.. de egy kis idő múlva sikerült volna, ha Kendra nincs ott..nagyobb szenvedések árán. Kíváncsi voltam még meddig jön ezzel a fa golyóval. - Rád bízom a döntést. - Vontam vállat, már annyira nem tudott érdekelni hogy meg etessen. Inkább a vére íze az, ami izgatott. De próbáltam magam vissza fogni, ami úgy tűnt sikerült is, mivel nem bántottam őt. - Nem az erősségem a kéregetés.. jobbat ne várj tőlem. - A mondandóm végén rákacsintottam a lányra. Valahogy sose volt erősségem a kéregetés, a büszkeségem nem is engedné.. Mindig is parancsolgatással próbáltam a másik illető tudtára adni, hogy mit is szeretnék. Néztem ahogy a kajámból szinte már semmi sem marad, most már biztos voltam benne hogy nem fog megetetni.. de nem is bántam. Már azzal megteltem hogy néztem őt enni.. vagyis inkább zabálni, ami elég vicces volt hogy ennyit megbír enni. Úgy tűnt Kendra nem nagyon szeretne ellene tenni hogy megkóstoljam őt..legalábbis nem ellenkezett túlzottan, ami meg is lepett. Szerintem nem vágyott még egy harapás nyomra nyakán, ami nem rég gyógyult még csak be. El léptem tőle, és nem sokkal utána ő is felállt. Elég ijesztően közeledett felém, tudtam hogy nem lesz éppen jó vége és nem fog tetszeni. Be is igazolódott , ugyanis kaptam egy pofont ismét az arcomra.. - És ha azt mondom hogy szeretem ha fáj? - Kitoltam a nyelvemet és gúnyolódtam a lányon. Ezek után szinte biztos voltam benne hogy nem fog pofont osztogatni.. Oda nyúltam az arcomhoz, ezúttal nem fájt..csak ez egy szokás volt tőlem. Nem sokkal ezek után kaptam egy puszit ami majdnem szájra ment. Kicsit meglepett Kendra hogy előbb még pofonokat osztogat, most meg puszit..Időm sem volt reagálni ugyanis itt hagyott. Kicsit még elidőztem bent, a számlát "kifizettem". Majd ezek után ki mentem én is, és megláttam őt. Halkan mögé lopóztam, a zakómat útközben levettem , és ráraktam Kendrára. Eléggé remegett, bár a pofon után nem voltam biztos benne hogy megérdemli. - Ha ezt tudom, előbb elhozlak kajálni. - Gondoltam itt a puszira, majd elmosolyodtam. Nem tudom merre szeretett volna menni ilyen rossz időben, az se lepne meg ha már haza menne legszívesebben. Ezért inkább hagytam rá a döntést, mivel eddig mindig én rángattam el mindenhova. Csak néztem a lányra kíváncsian.
Kiengesztelni téged?- kérdeztem tőle miközben a szemeimet is megforgattam.- Tudtommal egy fagolyótól ma már megmentettelek. - tettem hozzá higgadtan, mert fogalmam sem volt, hogy mire gondolhat. Nem éreztem úgy, hogy bármi miatt is ki kellene engesztelnem őt, de kíváncsian vártam, hogy fog-e még valamit mondani. Érdekelt, hogy mire is gondolt. Néztem a perverz mosolyát, de álltam a tekintetét és kíváncsian vártam, hogy most mi is járhat a fejében.- Megérdemelnéd? - kérdeztem visszadöbbentem, majd végig futott a fejemben, hogy mi is mentünk ma keresztül. A legtöbb baj L óta ért, de a legtöbb jó is. Szóval magam sem tudtam, hogy mi az igazság abban amit mond.- Először elég parancsoló voltál és már ennyire ismerhetnél, hogy minél jobban parancsolsz, annál jobban megmakacsolom magamat. - tettem hozzá mosollyal az arcomon, mert tényleg így volt. Minél inkább valaki parancsolt nekem, annál jobban pont az ellenkezőjét tettem/teszem. Közben Kim ételéből már csak pár falat maradt, mert szinte azt is megettem, de már több nem fért belém. Úgy éreztem magamat, mint aki mindjárt kipukkad. Egyáltalán nem tetszett a nézése, mert biztos voltam abban, hogy megint készül valamire. Figyeltem minden egyes tettét, felállt, arrébb tolta az asztalt úgy, mintha valami pihekönnyű dolog lett volna, majd letérdelt a lábam közé. Pár másodpercre még levegőt is elfelejtettem venni, amikor megéreztem a kezét a vállaimon és éreztem, hogy egyre közelebb hajol a nyakamhoz. Már éppen vissza akartam kérdezni, amikor megéreztem ajkainak és nyelvének az érintését a nyakam vonalán. Éreztem, hogy minden szempár ránk szegeződik, de látni nem láttam, mert a szememet is becsuktam és az ajkamba haraptam. Éreztem amint a kezeim ökölbe szorulnak, de nem ütöttem. Egyszerűen csak próbáltam arra koncentrálni, hogy a normál légzésem megmaradjon. Alig, hogy arrébb lépett tőlem, a szemei kipattantak és figyeltem őt. Egy kisebb habozás nélkül felálltam a helyemről. Megigazítottam a ruhámat, majd kimért léptekkel elindultam felé. Pár másodperc gondolkozás után lekevertem neki egyet, de figyeltem, hogy ne legyen túl erős ütés. - Ezt az előbbiért. - tettem hozzá, majd közelebb hajolva, az ajkaihoz közel adtam egy puszit az arcára.- Ezt pedig a vacsoráért. Köszönöm. - mondtam neki higgadtan és mosolyogva, és ezek után pedig elsétáltam mellette, ki az utcára. Éreztem ahogy lángokban áll az arcom, ezért is akartam kimenekülni ide. Nem bírtam volna ott maradni már. Nem akartam megütni, de azt se akartam kimutatni, hogy túlzottan is élveztem azt amit csinált, szóval maradt a pofon, de gondoltam a puszival sikerült valamennyire kárpótolnom őt. Álltam a kijárat előtt és vártam. A karomat magam köré fontam, mert elég hűvös szél támadt fel, s persze kabátom meg nem volt és közben próbáltam lehiggadni és a normális szívverésemet visszanyerni, illetve vártam L-re.
Picit meglepetten ért Kendra bocsánat kérése, nem volt túl nagy dolog,ezért igazán nem kellet volna bocsánatot kérnie. Meg aztán a mai nap folyamán én is hasonló dolgokat tettem vele.. - Ha ezúttal te engesztelsz ki engem, megbocsátok.- Kicsit perverzebben kezdtem mosolyogni, hülye lennék nem kihasználni ezt a helyzetet. Bár szinte biztos voltam benne hogy Kendra úgysem megy bele az olyasféle dolgokba,én azért próbálkoztam. Úgy tűnt nem ijedt meg a kis szólásomtól, pedig volt benne igazság és szívesen bele kóstolnék a lányba. Már csak az a kérdés milyen téren.. - Pedig.. mondhatni szépen kértelek. Ennyit csak megérdemlek..- Néztem rá kicsit sajnálkozva, reméltem ettől majd meggondolja magát. Ha már én hoztam ide őt, és ráadásul az én kajámat is falatozza. Látszott rajta nagyon is élvezi a helyzetet, hogy végre kicsit szívhatja a vérem. Azzal meg már csak rátett amit utána mondott.. tényleg nagyon kezdett érdekelni hogy vajon milyen íze lehet a lánynak.. csak néztem őt, és erősen agyaltam hogy mitévő legyek. Nem sok kellet és felálltam az asztaltól, majd Kendra mellé igyekeztem. Picit arrébb tolva az asztal, a lába közé térdeltem, kezemet pedig a vállára helyezve a nyakához hajoltam. - Ezt már csak egyféleképpen tudhatjuk meg..- Súgtam a lánynak, majd végig nyaltam a nyakán. Ezzel a tettemmel ismételten sikerült minden szempárt magunkra szegezni, az ott dolgozók pedig nem vették ezt az egészet jó néven.. túl nyugis hely volt ez az ilyenekhez. Azt hiszem ezzel az egésszel csak rá akartam ijeszteni, eszem ágában sem volt bántani őt. Csak tudtára szerettem volna adni, hogy nem éppen a legjobb ötlet velem szórakozni. Ellöktem magamat tőle mielött bármit is tehetett volna, pár lépést hátráltam..biztos ami biztos.
Igen, nekem is úgy tűnik. - mondtam neki mosolyogva, majd ekkor eszméltem rá, hogy egyre erősebben szorítom a kezét, pedig nem akartam. Gyorsan el is engedtem. - Sajnálom. - mondtam neki őszintén, mert tényleg nem akartam őt bántani. Nem kedveltem a vámpírokat, de azt hiszem kezdtem őt kedvelni valami miatt... - Elmosolyodtam a reakcióján, amikor a rám majd a hasamra nézett. Egyáltalán nem zavart, hiszen magamról is tudtam, hogy most elég sokat ettem, pedig nem igen szoktam. De megjött az étvágyam, nagyon is, arról meg már ne is beszéljünk, hogy ilyen finomat is rég ettem. Jól esett az is, hogy nem tűnt el miután ő vissza nyerte az erejét, hanem elhozott ide. Először nem indult valami jól ez a dolog se, de egyre jobban kezdtünk kijönni. Néha piszkáltuk egymást, néha kedvesek és néha pedig valami fura dolog volt közöttünk, amit még én magam sem tudtam, hogy hova tegyek.. Elnevettem magam azon, amit mondott, mert biztos voltam ebben. De egy dologban nem voltam biztos, hogy most a vámpír énje beszél-e belőle vagy esetleg a férfi énje. Az is lehet mind a kettő, így csak figyeltem őt mosolyogva, majd folytattam az evést. Figyeltem ahogyan még lehunyta a szemét is és mennyire várta ezt, de talán pont ezért is gondoltam meg magamat. Végül én folytattam az evést közben figyeltem őt és kíváncsian vártam, hogy mennyi ideig is fog várni. Amikor kinyitotta a szemét, akkor hangosan elnevettem magamat.- Te se gondolhattad, hogy ilyen gyorsan és ilyen könnyen összejön az amit szeretnél. - néztem rá mosolyogva és közben továbbra is az ételt néztem, majd őt. - Tudod tényleg íncsiklandozó vérem van. Édes nagyon is. - mondtam neki miközben az ajkamba haraptam és végig őt néztem. Élveztem a helyzetet, hogy húzhatom kicsit az agyát, majd újból bekaptam egy falatot az ő ennivalójából. Sejtettem, vagyis nagyon reménykedtem, hogy nem bántana. -
Úgy tűnt Kendra nem veszi jó néven hogy elhülyültem a helyzetet, fogalmam sincs mit gondolhatott erről az egészről, de én végig csak mosolyogva figyeltem őt. Miután meg pöcköltem a homlokát elkapta a kezemet, elég erősen szorított. Úgy tűnt sikerült vissza kapnia az erejét, és tele zabálnia magát. - Nagyon úgy tűnik sikerült bepótolni a 2 napi koplalást..- Céloztam hogy picit erősebben szorított meg mint kellene, bár lehet hogy ő akarta így , fogalmam sincs. Közelebb hajoltam hozzá, és a szemébe pillantottam, majd pedig a hasára szegeztem a tekintetem. Fogalmam sem volt hogy férhet bele ennyi kaja.. Lehet arra hajtott hogy minél nagyobb számlát csináljon nekem, de még szerencse hogy nem én fogom kifizetni. Egy nap alatt sikerült elköltenem rá a jelenlegi teljes vagyonomat.. Fogalmam sem volt miért tettem, leszarhattam volna az egészet hogy mi van vele. Azt hiszem kicsit sikerült össze zavarnia. Egy darabig még agyaltam, majd vissza ültem a helyemre. Egyik kezemmel megtámasztva arcomat az asztalon figyeltem őt ahogyan eszi már az én kajámat. - Hát szívesebben kóstolnám a véredet, mint az itteni kajákat.- Néztem a lányra és végig nyaltam a számat.. ezt most tényleg így gondoltam, nincs szükségem emberi kajákra..Ettől a kijelentésemtől lehet picit elijedt tőlem, de nem leplezem beteges vágyaimat.. A kérésemet úgy tűnik hogy teljesíteni fogja, és már emelte felém a kanalát. Tényleg azt hittem hogy meg fog etetni, és már nyitottam ki a számat, és vártam hogy megtörténjen a dolog. Lehunyt szemekkel, és nyitott szájjal ültem.. elég hülyén nézhettem ki. Egy darabig csak vártam így, ilyen helyzetben, majd felnyitottam szememet és azt láttam hogy nagyban lakmározik tovább, és már alig van a kimchiből. Picit elpirultam, azt hiszem sikerült beégetnem magamat. - Ha ezt folytatod tényleg belőled fogok táplálkozni..- Próbáltam valahogy kijönni ebből a kínos helyzetből.. bár volt valami kis igazság az mögött amit mondtam, de eszem ágában sem volt bántani a lányt.
A válaszán felvontam a szemöldökömet és néztem őt. Nem akartam elhinni, hogy tényleg ezt mondta. Egy pillanatig meg se tudtam szólalni, mert megfordult az is a fejemben hogy hülyül, de ezt hamar elvetettem és ezek után még az is átfutott a fejemben, hogy felállok és elmegyek. Minek maradjak, ha úgy is untatom. Legalább akkor megszabadul az unalmas énemtől... Amikor megpöckölte a homlokomat, akkor elkaptam a kezét és nem engedtem el egy darabig, majd ezek után ellöktem magamtól a kezét. Milyen biztató. - mondtam neki fintorogva, mert eszembe jutott, hogy már más korábban lelépett szó nélkül tőlem és ez fájt. Úgy éreztem, hogy az ettől való félelem örökké kísérteni fog, hiszen féltem, hogy valaki újra meg fogja ezt tenni. Kezdtem egyre jobban kedvelni L-t és ez még engem is meglepett. A viselkedésem pedig még jobban meglepett engem, mert soha senkivel se voltam ilyen kedves.. - És ha nem? - kérdeztem vissza és összefontam a karomat magam előtt. Soha se tűrtem el, hogy bárki is parancsoljon nekem és most se fogom eltűrni. - Ki tudja? Végén még a véremre fájna a fogad. - mondtam neki egy mosoly keretében, hiszen egy vámpír ült velem szemben. Kicsit közelebb hajoltam hozzá, majd felemeltem az evőeszközt és elkezdtem felé nyújtani, de az utolsó pillanatban meggondoltam magamat és végül én ettem meg. - Igazán finom. Nem tudod, hogy miből maradsz ki. - mondtam neki ördögi mosollyal az arcomon, majd egy újabb adag ételt felemeltem és türelmesen vártam és kíváncsian néztem rá. Néztem a szemét, az arcvonását mosollyal az arcomon. -
Imádtam játszani Kendra érzéseivel..vagyis inkább húzni őt. Már csak azon csodálkozok hogy még mindig nem kaptam egy második pofont.. nem mintha erre játszanék. Csak egyszerűen nem bírtam nyugton maradni így mellette. Végre beértünk az étterembe, bár én azt se bántam volna ha egy ideig még így maradunk. Kicsit ugyan csalódott fejjel, de leültem az asztalhoz. Nagyban nyújtózkodtam mikor egy elég hülye kérdést tett fel nekem.. szép nyugodtan befejeztem amit elkezdtem, majd én is ránéztem. - Ahogy mondod.- Mélyen a szemébe néztem , és mondtam neki teljesen komolyan. Annyira rám koncentrált hogy muszáj volt legalább egy picit is rá ijesztenem..de valójában nem így gondoltam. Egyáltalán nem untatott,élvezem a társaságát. Elmosolyodtam a nézésén, és megpöcköltem gyengédebben a homlokát. - Már megint hülyeségeket beszélsz, akkor már rég leléptem volna egy szó nélkül.- Azt hiszem kezdtem mellette..megváltozni. Valahogy nem bírtam hozni a szokásos formámat,késztetést érzek rá hogy kedvesen bánjak vele.. a magam módján. Bár ennyi ellenség mellet néha jól jön egy szövetséges..fura, hogy épp egy farkasra esett a választás. - Csak csináld.- Ismételten sikerült parancsolgatni neki, pedig nem így terveztem..de ezen nem tudok változtatni, ha egyszerűen ilyen a természetem. - Kétlem hogy belehalnál.- Egészítettem ki gyorsan magam, hogy még se jöjjek ki olyan szarul ebből az egészből. Magam sem értettem miért szeretném ennyire hogy Kendra etessen.. nem vagyok egy kis baba, aki segítség nélkül nem bír enni..
Feszültem figyeltem és magamat se értettem, hogy miért nem lépek távolabb tőle, miért csak figyelek és nézem őt. Még a közelsége se zavart és láttam, hogy ő élvezi a közelségemet, amit még a tudtomra is adott. Éreztem ahogyan a kezemet megfogja, majd a testén végig húzta a kezemet, majd a derekára tette. Egy pillanatra lenéztem és még az ajkaimba is haraptam, de meg se mozdultam. Éreztem ahogy ezek után pedig ő húzta végig a kezét a hátamon, majd a derekamon megpihent. Az érintésnek hatására még egy fura bizsergés is végig futott a testemen. -Gondolom igen. - néztem rá kicsit érthetetlenül, mert egyre jobban összezavart a tetteivel és a szavaival. Ezek után pedig elindultunk végre be az étterembe. Próbáltam nem tudomást venni a ránk szegeződő tekintetekre. Egyre lassabban ettem, mert egyre jobban tele volt a pocakom. Egy-egy falat közben bele-bele kortyoltam a borba, majd ránéztem. Figyeltem ahogyan nyújtózkodik és ásítozik. Elgondolkoztam, hogy vajon csak fáradt lehet, vagy ennyire untatom.- Ennyire unalmas társaság lennék? - kérdeztem tőle érdeklődve és kicsit le is raktam az evőeszközeimet és úgy figyeltem őt. Megetetni? - vontam fel kicsit a szemöldökömet és én is közelebb hajoltam hozzá. - Miért is tennék ilyet? - kérdeztem tőle kihívóan és még az ajkamba is haraptam. Ezek után pedig az ételre és ránéztem felváltva.-
Élveztem Kendra közelségét,ami látszólag neki is feltűnhetett. Bár kicsit furcsa volt ugyan, de semmi jónak az elrontója nem vagyok. Egy darabig csak álltunk úgy "ölelkezve" , majd megfogtam kezét és végig simítva saját testemen a derekamnál állítottam meg. Úgy tűnt tényleg nem értheti hogy most már mit szeretnék, elég érdekes fejet vágott.. -Na, most már mehetünk..- Kacsintottam a lányra, majd szintúgy én is elhelyeztem a kezem a dereka környékén , ami néha egy picikét lejjebb is kalandozott. Csak sikerült elérnem amit szerettem volna, hogy így egymásba karolva menjünk be az étterembe.. Ha eddig nem most már biztos egy párnak néztek minket. Talán ezek után megtanulja hogy felesleges levegőnek néznie, vagy épp nem a legjobb ötlet ha tudomást se vesz rólam, ugyanis mindig elérem amit szeretnék. Picit ugyan túl nyugis volt ez a hely számomra, legalábbis egy ilyen nap után.. már alig vártam hogy ágyba bújhassak, mert 2-3 napja biztos már fent lehetek. Valahogy mindig rám találnak az olyanok, akiket majdnem hogy messziről elkerülnék. Lásd, épp hogy csak beértem Mystic fallsba, már rám is támadott egy vadász.. a többiről nem is beszélve. Figyeltem Kendrát ahogy eszik, néha néha bele ásítva egy nyújtózkodás kíséretében. Egy részt örültem hogy sikerült vissza hoznom az étvágyát, viszont azt nem értettem hogy ennyi kaja hova férhet bele.. A kérdésére rászegeztem a tekintetemet,kezemmel pedig megtámasztottam a fejemet picit beljebb hajolva az asztalon. - Csak ha megetetsz..- Felváltva figyeltem a Kimchire és Kendrára, tényleg hiányzott már az íze de úgy gondoltam így érdekesebb lenne, ha Kendra etet meg. Bár semmi garancia nem volt arra hogy megteszi, de nem baj egy próbát megér ez is.
Rendben, akkor ennyiről van szó. - bár még mindig kíváncsi voltam, hogy miért gondolja ezt, de tudtam, hogy úgy se fog sikerülni bármit is kiszedni belőle. Megadóan még a kezeimet is pár másodpercre felemeltem, csak hogy lássa tényleg befejeztem ezt a témát és ráhagytam. - Már örültem neki, hogy végre sikerült kicsit kitolnom őt az intim-szférámból, mert tényleg kezdett idegesíteni az, hogy még a tudtomra is adja, hogy tudja, hogy sikerült zavarba hoznia és még ezt élvezi is. Kicsit kezdtem fellélegezni, hogy sikerült kicsit távolabb tolnom őt, de hirtelen elkapta a kezemet és magához rántott, aminek következtében neki ütköztem és a mellkasának estem. A tekintette szinte perzselte az én tekintetemet, de én se szólaltam meg, csak néztem őt és vártam, hogy mit fog mondani vagy esetleg lépni. Legszívesebben már mentem volna az étterembe és otthagytam volna őt, de a kíváncsiságom győzött és ennek köszönhetően meg se mozdultam. Álmodozz csak. - mondtam neki ördögi mosollyal az arcomon és már nagyon is vártam azt a pillanatot. Magam sem tudtam, hogy mit fogok kérni akkor tőle, de biztos voltam abban, hogy a pillanathevében majd csak kitalálok valamit. Figyeltem őt és már azon voltam, hogy esetleg mondok már egy dátumot is, hogy mikor legyen, de végül még se tettem. Úgy gondoltam, hogy nem lenne jó elsietni ezt a dolgot. Miért vagy ebben olyan biztos? - kérdeztem tőle érdeklődve és kicsit közelebb is hajoltam hozzá az asztal fölött. Érdekelt, hogy miért gondolja így, hiszen alig ismer még. - Reméltem, hogy nem fog semmi általános dolgot mondani, mert soha se bírtam az olyat. Nem vágytam biztatásra, se lecseszésre. Én csak őszintén válaszoltam a kérdésre, még ha ez hihetetlenül is hangzik. Mostanában hazugságot hazugságra halmozok, halmoztam, talán ezért is volt fura, hogy L-el őszinte voltam a kezdetektől fogva. Amit gondoltam azt tényleg ki is mondtam, nem törődve a következményekkel. A kérdésén elnevettem magamat és kicsit váratlanul ért. Ránéztem mosolyogva, majd rákacsintottam.- Soha se lehet tudni. - közben végig őt figyeltem. A mai nap folyamán sokszor felhúzott, de más részről meg sokszor meg is nevetett. Talán pont ez a kettősség miatt magam sem tudtam volna konkrét választ adni a kérdésére. Még egy darabig ízlelgettem az első falatot, mert igen szokatlan volt számomra az ízvilága, de nem volt rossz. A szavai hallatára megforgattam a szemeimet, majd ránéztem.- Egészen jó. - mondtam egy apró mosoly kíséretében és elkezdtem enni, de ekkor eszembe jutott, hogy valójában ez már az ő kajája lenne, mert én már végeztem a sajátommal. -Kérsz? - kérdeztem meg tőle kicsit sietve és felé toltam a tányért. -
-Pedig tényleg csak ennyiről van szó.- Ez volt az én okom, nem akartam hogy lássa. Meg aztán útban is lett volna ott bent, lehet véletlenül őt is bántottam volna ha ott marad. Biztosabb volt ha két csatlósom kezébe adom őt. Nagyon is élveztem azt hogy sikerült őt zavarban hozni, amit nem is lepleztem. Miután kezét az arcomra helyezte hagytam egy kicsit magam eltolni, csak a látszat kedvéért. Hadd örüljön a feje egy picit. Még mindig az arcomat fogdozta, nem kellet sok és meg ragadtam a kezét, majd magamhoz rántottam őt, de még mindig nem mondtam semmit csak mosolyogtam. -Remélem mi hamarabb, le foglak alázni..- Ki toltam rá a nyelvemet és próbáltam őt provokálni. Nem értettem magamat ismételten, saját magam ellen játszottam.. talán próbáltam túl magabiztosnak tűnni hogy vissza szívja ezt az egészet..de lehet egyszerűbb lenne bevallani neki hogy nagyon nem bírom a piát.. Bár ehhez már túl késő. Azt hiszem. -Nálam rosszabbakat biztos nem tehettél..- Meglepne a dolog eléggé, nem nézném ki a csajból.. mert akkor már túl gonosznak számítana..és jelenleg velem elég kedves, és kétlem hogy színjáték lenne az egész. Úgy láttam rajta hogy eléggé össze van zavarodva..és ezt megerősítette az ahogy elkezdte a mondókáját. Figyeltem őt, és igazából már a felénél le maradtam olyan sok mindent mondott egyszerre. Sose bírtam sokáig összepontosítani valakire.. Nem nagyon tudtam erre az egészre mit reagáljak.. Most biztos azt várja el tőlem hogy biztassam őt, vagy amit az ilyenekre szokás mondani..de ez nekem nem ment, én nem ilyen vagyok. -Akkor azt hiszem jobb lesz ha nem húzom ki nálad a gyufát... vagy már késő?- Mosolyogtam a lányra. Nem igazán féltem tőle ezek után se, attól még hogy neki is van egy két jó húzása nem sokat változtat a dolgon. Magamat ismerve úgyis megoldanám valahogyan. Nem túl biztatóan kezdett hozzá a Kimchihez, pedig nagyon finom volt én szerettem. Az ízét leginkább káposztához tudnám hasonlítani. - Nem mérgező..- Morogtam oda neki, szinte már pazarolta azt a finom ételt. Rossz volt nézni amit művel vele, látszólag nem ízlett neki.
Mert kell valami okának lennie, hogy így gondolod. -mondtam neki őszintén és habozás nélkül. Megtanultam már, hogy minden cselekedett és kimondott szó mögött lappang valami és biztos voltam abban, hogy kellett valami okának lennie, hogy nem akarta azt, hogy lássam. Nem akartam elhinni, hogy még zavaromban sem lehet nyugtom. Rápillantottam és próbáltam rájönni, hogy most vajon élvezi azt, hogy sikerült zavarba hoznia... Tekintetünk pár pillanatra találkozott és meglepett, hogy semmi megjegyzése sincsen. A kezemet az arcára raktam és úgy próbáltam eltolni magamtól, majd elfordultam a bejárat irányába, mert nem akartam, hogy így lásson. Benne vagyok vámpírka. - mondtam egy kacsintás keretében és elfogadtam a felém nyújtott kezét. - Akkor valamikor majd találkozunk és párbajozunk. - mondtam kicsit nevetve és figyeltem őt. Reméltem, hogy nem ő fog nyerni. Nem szerettem soha se veszíteni, most meg pláne nem hiszen bármit kérhet majd a másik... Kérdését amikor meghallottam egy pillanatra abba hagytam még az evést is ránéztem. Nem tudtam, hogy válaszoljak erre vagy ne. Pár másod perc után újból enni kezdtem, de hamar le is raktam az evőeszközt és ránéztem. - Sok mindenki nem szeret, mivel sok rossz dolgot tettem már világ életemben. - mondtam neki általánosságban, mert nem éreztem úgy, hogy tudok Sean-ről beszélni neki. Magam sem tudtam, hogy állnak most a dolgok vele, mert kezdtem úgy érezni, hogy tehetek bármit akkor is kudarc lesz a vége. Néztem őt, de láttam rajta, hogy nem ez érdekli és nem fogja annyiban hagyni a témát. Lassan a hajamba túrtam és egy apró sóhaj hagyta el ajkaimat.- Van, volt egy férfi... - mondtam neki még mindig általánosságban és kicsit zavarban is voltam, mert soha senkinek se beszéltem erről eddig.- Ő barátom volt és mindent jelentett számomra, de egy napon a családját megölték a vámpírok. Emiatt részben engem hibáztat, mert én rángattam el őt szórakozni azon az estén. Pár nappal később minden szó nélkül lelépett, végül kiderítettem, hogy ebbe a városkába jött így követtem, mert tudni akartam, hogy miért tette és hogy jól van-e. De azt hiszem túlzottan is naiv voltam. - mondtam egy apró nevetés és grimasz közben és egy pillanatra elfordultam.- Mikor megtaláltam őt, akkor rájöttem, hogy már egy másik nővel van. Vele boldog volt és szerelmes volt, ami engem nagyon fel dühített, mert soha se gondoltam, hogy valaki ezt fogja velem tenni. - még mindig viszonylag higgadtan folytattam és próbáltam leplezni azt, hogy mennyi is fájt az egész.- Próbáltam vele beszélni, visszakapni, de mindig elküldött, míg végül kiváltottam a farkas átkát az új barátnőjének, ekkor még jobban pipa lett rám. - rántottam egyet a vállamon, mert nem bántam a dolgot. Úgy éreztem, hogy Aurora nagyon is megérdemelte a dolgot.- Végül boszorkánnyal töröltem az emlékeit. - tettem hozzá halkabban.- Azt hiszem ez nem volt a legjobb ötletem és a legkedvesebb tettem se. De talán az ember képes ilyet tenni, ha szeret valakit. Bármit megtenne érte. - néztem rá őszintén, mert én így gondoltam.- Nos, azóta meg szép lassan összeomlik körülöttem minden. Sean próbálja tagadni, hogy kutatja az emlékeit és én meg játszom tovább a szerepemet. De hiába reménykedtem, mert semmi se olyan már, mint régen volt. - néztem le újra a tányéromra és kicsit az ajkamba haraptam. Nem csodálkoztam volna, hogyha most elmond mindennek vagy éppen feláll és kisétál az ajtón. Most legalább tudja, hogy csöppet se vagyok jó ember és talán pontosan ezért történik ez velem. Talán útólért a sok rossz tettem, de úgy éreztem, hogy még csak ez után fognak jönni igazából a bajok.... - Nem fogyózom, csak túl sok minden történt. - néztem rá és elmosolyodtam picit a nézésén, mert sejtettem, hogy ruhaboltban történtekre gondolhat.- Bólintottam, majd óvatosan elkezdtem piszkálni az ételt. Óvatosan megkóstoltam és elkezdtem megízlelni és magam sem tudtam, hogy mihez is hasonlíthatnám ezt az ételt.
A kérdésére felhúztam a szemöldököm és úgy figyeltem rá.-Nem zavar.. csak ezt miért olyan nehéz elhinni hogy nem akartam hogy lásd.. ?- Nem hinném hogy abban az állapotában kíváncsi lett volna az egész kis akciómra. Főleg ha meg hagyom ott lenni akkor meg az ért szól meg, hogy mekkora egy állat vagyok.. Feltűnt hogy sikerült őt zavarba hoznom, amitől széles vigyor jelent meg az arcomon. Elfordítva fejét próbálta leplezni az egészet, amit én nem hagytam ugyanis picit arrébb léptem és a képébe hajoltam, így ismét találkozott a tekintetünk. Csak néztem rá és semmit nem mondtam. - Senkitől nem félek.- Vágtam hozzá gyorsan és magabiztosan, amitől csak még jobban rontottam a helyzetemen. - Szerintem fogadni kéne.. Aki veszt és előbb kifekszik , az teljesít egy kérést a másiknak. - Teljesen elkapott a hév, és a győzni akarás. Szinte mindenben nyertem eddig, és reméltem hogy most sem lesz másképp. Nyújtottam Kendra felé a kezem hogy "hivatalossá" tegyük az egészet.. Egy kis idő múlva jöttem csak rá hogy mekkora hülyeséget csináltam. Már csak abban tudtam reménykedni hogy ez a verseny nem éppen mostanában lesz, hogy azért valamit rátudjak "gyakorolni". Kendra mikor rám nézett az jött le, hogy még friss lehet ez az egész ami történt vele..azon agyaltam hogy rákérdezzek e, de ha már én is ki öntöttem neki a lelkemet akkor úgy gondoltam viszonozhatná ő is. - Mi történt? Ki az a hülye aki nem szeretne viszont pont téged? - Kérdeztem komolyan, majd próbáltam elviccelni a helyzetet, de fogalmam sem volt Kendra hogy reagálja le hogy lehülyéztem akit nagy valószínűséggel még mindig szeret. Mondjuk most már mindegy volt.. belefért, amennyit ma veszekedtünk már úgy is mindegy. - Két napja? - Kérdeztem vissza meglepetten. - Ennyire nincs pénzed, vagy csak egy újabb női hülyeség hogy fogyóznod kell? - Néztem végig a lányon , és vissza gondoltam az öltözős részre. Teljesen előttem volt az amit akkor láttam, ami egy picit még talán izgalomba is hozott. Egyáltalán nem volt husos, szóval az ilyen pont jó és tökéletes az alkata. - Hogy ez? Csak kóstold meg és eldöntöd ízlik vagy sem. - Nem tudom neki mennyire jönnek be az ilyesféle ételek, de számára ez különlegesnek számíthatott ha még nem evett ilyet. Koreában az ilyen hidegebb időkben szinte mindig ilyet ettünk, mondhatni a szegényebbek étele.
Zavar? - kérdeztem kicsit kihívóan, s feszülten figyeltem, amikor ő is közelebb lépett és alig volt köztünk pár centi. Fogalmam sem volt, hogy mit fog tenni, de reménykedtem benne, hogy semmi ostobaságot, de belőle már mindent kinéztem. Éreztem, amint a kezét az arcomra rakta, majd próbált valami mosoly félét az arcomra varázsolni, ami sokkal inkább volt idegesítő, mint hasznos. Komolyan egyik pillanatban komoly, a másikban meg gyerekes, kicsit. Szerencsére hamar belátta, hogy ezzel nem sokra fog jutni és abba hagyta. Miért is nem lepődök meg ezen, hogy megint nem adsz választ arra, amit kérdezek. - mondtam neki komolyan, de pár másodperccel később egy pillanatra még a lélegzetem is elállt, amikor megéreztem a gyengéd simítását az arcomon. Pár másodpercre még a tekintetünk is találkozott és ettől még jobban zavarba jöttem, de igyekeztem leplezni. Biztos voltam abban, ha más csinálja ezt, akkor ott helyben ripityára töröm a kezét, de valami miatt most nem éreztem erre kényszert... Egyszerűen csak elfordítottam a fejemet, mert nem akartam az arcába nézni, mert magam sem tudtam, hogy vajon mit tükrözhet a tekintetem. Nem fogom, vagy félsz esetleg egy ittas farkas lánytól? - kérdeztem tőle mosolyogva, mert lett volna ötletem is, hogy hol lehetne ezt megvalósítani. De magam sem tudtam, hogy tényleg párbajozni akarnék vagy csak egy indokot kerestem arra, hogy újra összefuthassak vele.... Tudod az a legrosszabb érzés, amikor azt hiszed viszont szeret az a személy akit te szeretsz. - néztem rá egy pillanatra, majd vissza fordultam a vacsorámhoz. - De közben kiderül, hogy nem. - csúszott ki a számon, pedig tudtam, hogy jobb lett volna befognom, de most valahogy nem tudtam. Túlzottan is vágytam arra, hogy végre egyszer kiadhassam magamból ezeket. Soha se gondoltam volna, hogy részben egy lány tehet arról, hogy ilyen ő, de teljesen megértettem, hiszen én is sokat változtam a körülöttem levőknek köszönhetően. Csak én rossz irányba, bosszúállóbb lettem és könyörtelenebb. - Körülbelül két napja nem ettem. - mondtam sietve a mentségemre, majd egy grimaszt vágtam arra az ételre, amit elém tolt.- És ez mi is lenne? - kérdeztem tőle kicsit bizonytalanul és egy reménykedő mosollyal az arcomon, hiszen nagyon is reméltem, hogy erre végre választ kapok.-
Közelebb léptem én is hozzá, alig volt pár centi köztünk.-Ó hogy neked mindig mindenre van valami kérdésed..- Mosolyodtam el, mert tényleg mindig így volt. Kicsit komolyra fordultak a dolgok köztünk és annyira komoly fejet vágott hogy már szinte engem zavart. A kezeimet arcára helyezve próbáltam mosolyt formálni a szájával, amiből minden lett csak az nem. Elég viccesen nézett ki. -Szerintem maradjunk az én verziómnál..- Mondtam neki még mindig mosolyogva, majd elengedtem őt a kezemet végig simítva arcán. Az egész helyzet kicsit félre érthetően nézett ki, pedig csak annyiról volt szó hogy így próbáltam oldani az egészet. Kendra úgy tűnt szóhoz se jut ezek után, én pedig inkább nem szenteltem ennek több figyelmet. -Csak aztán nehogy megbánd..- Szóltam vissza neki mosolyogva, kivülről elég magabiztosnak tűnhettem de belül.. már azon agyaltam kétségbe esetten hogy fogom ezt megoldani, nem szeretnék beégni pont előtte. Ha eddig nem bírtam a piát nem hiszem hogy ez pont most fog változni. Még én is meglepődtem magamon hogy ennyit kihoztam ebből az egészből..tényleg rossz volt vissza gondolni rá, de ez már a múlt és nem számít. Változtatni úgy sem tudok rajta.. legalábbis próbáltam ezzel nyugtatni magam. -Végre még egy valami amiben egyetértünk..- Elmosolyodtam a szólásán,én is annak tartottam. Eddig meg voltam nélküle, és szerintem továbbra is megleszek. Szerintem az ha törődnöm kell pluszba még valakivel csak legyengít, és meg puhít. Nem hiányzott még egy gyenge pont. Ellenségből van bőven és lesz is, elő szeretettel használnák ki a helyzetet. -Csak nem kell az én részem is? Ennyire éhes vagy?- Amúgy is csak a látszat miatt ettem volna belőle, nincs szükségem embereknek szánt kajára. Bár éhezni megint kezdtem, de másra. Oda toltam Kendrának a Kimchit, amit nagy valószínűséggel még nem evett. Koreai kaja, szóval meglepne ha tudná hogy mi is ez.
Magam sem tudtam, hogy miért de közelebb léptem hozzá és a szemébe néztem. - Miért vagy olyan biztos, hogy miattam volt és nem miattad? Mi van, ha csak félsz attól, hogy megismerem azt az oldaladat is? - kérdeztem tőle és még mindig nem mozdultam meg. Figyeltem őt és türelmesen vártam, mert miből gondolja, hogy elítélném őt. Mondjuk az is lehet, ha tudná azt a sok rosszat amit már világéletemben tettem, akkor ő fordulna sarkon....- Miért nem bizonyítod be, hogy bírod? - kérdeztem tőle ördögi mosollyal az arcomon, mert nagyon is tetszett volna egy verseny kettőnk között, de úgy gondoltam, hogy ezt nem egy ilyen helyen kellene meg tenni.- Talán majd legközelebb. - kacsintottam rá és mosolyogva néztem, mert volt egy olyan érzésem, hogy nemigen bírja az erős italokat. - Elmosolyodtam azon, amit mondott, majd bólintottam és habozás nélkül megittam az ő italát is. Most nagyon is jól esett, a mai nap eseményei után jó volt kicsit inni és lazítani. Egy pillanatra felpillantottam, mert volt egy olyan érzésem, hogy engem nézz. Alig, hogy felpillantottam a tekintettünk találkozott pár másodpercre, mire ő hirtelen elkapta a tekintetét. A hajammal kezdtem elbabrálni zavaromban, de gyorsan abba is hagytam és a fülem mögé tűrtem a hosszú hajamat. Kényelmesen elhelyezkedtem a széken és kivételesen csendben és türelmesen hallgattam végig. A végére egy apró mosoly megjelent az arcomon, de gyorsan az ajkamba haraptam, hogy ezt elrejtsem. Nem akartam, hogy azt gondolja, hogy a történetén mosolygok, sokkal inkább azon, hogy mindkettőnk vesztét valószínűleg a "szerelem" okozta, okozza. Közben megérkezett a vacsoránk és én neki álltam elfogyasztani, mert már nagyon éhes voltam. Igyekeztem lassan én nőiesen enni, de egyszerűen ez az étel maga volt a megváltás most számomra.- Szerelem szívás, azt hiszem. - mondtam két falat között, mert eszembe jutott, hogy mennyire összekavarta az életemet ez a dolog és mit meg nem tettem érte és úgy nézz ki hiába.- Nem vagy éhes? - kérdeztem tőle kicsit aggódó tekintettel, mert reméltem, hogy nem amiatt lett rossz kedve amit elmesélt magáról.-
- Ez a kettő teljesen más dolog. Hiszed vagy sem, a te érdekedben tettem..- Néztem a szemébe, mert tényleg így volt. Nem akartam hogy lássa a kis magánakciómat, hogy milyen brutális módon végzek azzal az emberrel.. gondolom elég volt hallania is. - Most ezt úgy mondod mintha én nem bírnám..- Közben pedig tényleg nem, a kevés kis gyenge pontjaim közé tartozik ez is. Valahogy sose bírtam a töményt, sok mennyiségben. Reménykedtem benne hogy Kendra ezek után nem szeretne kihívni egy ki bírja tovább az alkoholt párbajra, mert abban tuti vesztenék.. és ez az amit még nem nagyon szeretek. Fogtam a poharat és azzal szemezgettem.. de eszem ágában sem volt bele inni. Kendra kérdésére felnéztem,és rákacsintottam. - Hát ránk...- Nem kellet sok és le is húzta már az én adagomat is. Végignéztem, de már szinte a látványától is szédültem. Reméltem hogy sikerült ezzel elterelnie a figyelmét az előző témáról, de tévedtem. Nagyon úgy tűnt hogy addig nem fog békén hagyni,míg meg nem tudja.. pedig.. ő sem nagyon mondott sok mindent magáról. Legalábbis.. nem sokkal lettem okosabb a múltjával kapcsolatban. Ránéztem Kendrára de nem bírtam mosoly nélkül..csillogó szemekkel nézett rám,alig bírtam vissza fogni magamat..így inkább gyorsan el is kaptam a tekintetemet. - Ha így nézel hogy mondhatnék nemet?- Mosolyodtam el, pedig nem nagyon szoktak meghatni az ilyesféle nézések...szóval nem is értettem hogy most ez miért történt másképp. Ismét felsóhajtottam, nem volt valami könnyű erről beszélnem.. igazából fogalmam sem volt hogy kezdjek bele. - 1964-et írtunk..akkoriban voltam 20 éves. - Azt hiszem ezzel sikerült meglepnem Kendrát, a tekintetéből az jött le hogy nem gondolta volna hogy már ennyire idős vagyok. Elmosolyodtam rajta. Folytattam tovább nem zavartatva magam.- és volt egy lány..akivel úgy tűnt elég komolyra fordult a kapcsolatom. Első szerelmem volt, de azt hiszem egyben az utolsó is.. Fogalmam sem volt róla hogy ő micsoda..és csak fogta magát és a kérdezésem nélkül átváltoztatott.. na igen, itt még változtathattam volna a dolgokon azzal hogy meghalok..de nem.. akkoriban féltem a haláltól, és kénytelen voltam betámadni egy embert.. Én naiv azt hittem minden jól fog alakulni köztünk, de miután átváltoztatott elhidegültünk egymástól..nagyon is. - És itt fejeztem be, azt hiszem kielégítő választ adtam Kendra kérdésére. Még mindig nehéz volt erről az egészről beszélnem, azt hiszem még mindig nem sikerült túl lépnem rajta teljesen..ennyi idő után. Közben kihozták a kajánkat, de a maradék étvágyam is elment már. Így csak ültem fölötte és néztem ahogy Kendra lakmározik.
Ennyire fájt és rosszul esett? - kérdeztem vissza, majd összefontam magam előtt a karomat mert kezdett már hűvös lenni kint. - Szerinted én hogyan éreztem magamat a boltban? - tettem fel költőien a kérdést, mert reméltem így már megérti, hogy mit érezhettem akkor. Neki poénos volt, de nekem annyira nem, de lehet meg se érti azt, amire rá akarok világítani.- A következő dolgokra nem mondott semmit se, csak hallgatott és ez részben tetszett, mert most először éreztem azt, hogy tényleg végig gondolja azt amit mondok és talán kicsit egyet is ért velem. Örültem ennek legbelül, de eszem ágába se volt ekkor még kimutatni. Kicsit azt akartam, hogy szenvedjen ő is, mint ahogyan én szenvedtem nem is olyan régen. Néztem őt fürkésző tekintettel, mert kívülről is látszott rajta, hogy küzd azzal, hogy elmondja-e nekem vagy ne. Valami miatt úgy éreztem, hogy adnia kell a múltjából dolgokat, ha azt akarja, hogy bízzak benne. Tudni akartam, hogy ki is ő valójában és miért ilyen amilyen. Pechemre megérkeztek az italok, így nem tudtam meg azt amit akartam, de nem fogom feladni, mert ha valamit tudni akarok azt előbb utóbb úgy is kiderítem. Tudod, valaki bírja a piát. - rákacsintottam mosollyal az arcomon, majd felemeltem a piát.- Mire igyunk? - kérdeztem tőle, mert inni úgy jó, ha van is mire koccintani.- Fenékig. - mondtam én is majd megfogtam az enyémet és lehúztam habozás nélkül. Egy pillanatra elterelte a figyelmemet valami, majd mire visszanéztem újra tele volt a poharam. Elmosolyodtam, de felemeltem.- Nem tudod milyen jóból maradsz ki. - mondtam mosollyal az arcomon, majd ezt is lehúztam úgy, mint akinek meg se kottyan az egész.- Nagyon finom és minőségi. - mondtam neki mosolyogva, majd hátra dőltem a székemben.- Nos? - kérdeztem vissza újra, mert ő se gondolhatja komolyan, hogy ennyire könnyen megússza a dolgot.-
Zsebre vágott kézzel vártam míg befejezi a mondandóját. Én legalább ennyivel megtiszteltem őt hogy nem fogok közbe vágni. Még csak rá se néztem a lányra, csak mikor már végzett a regéléssel. - Ez akkor sem jelenti azt hogy levegőnek kell nézni a másikat.- Próbáltam harcolni az igazamért, amit szerintem tök feleslegesen csinálok és csak ismételten jelenetet rendezünk. Jobbnak láttam nem válaszolni a kérdésére..mondjuk lényegében azért is maradtam csöndbe kivételesen, mert ebben most ténlyeg igaza volt.. magam sem értettem ezeket a hirtelen váltásokat, szóval nem csodálom ha Kendra se bír feldolgozni. Néha még én sem bírom elviselni magamat. Lehajtott fejjel követtem őt az étterembe. Egy jó ideig csak néztem Kendrát a számat harapdálva.. erősen agyaltam rajta hogy megosszam e vele a múltamat. Felsóhajtottam, és már pont kezdtem volna mondani erre kihozták a piánkat. Kaja nélkül persze, arra még várni kellet. - Szép lesz éh gyomorra innod.- Gúnyosan mosolyogtam, igazából magamból ki indulva ha azt most lehúzza így akkor nem fog sokáig józan állapotban lenni. - Fenékig.- Felemeltük mindketten a poharunkat, majd koccintottunk. Megvártam míg Kendra lehúzza az övét, és mikor éppen nem figyelt az én részemet át öntöttem az övébe. - Hé. Azt mondtam fenékig..- Mutattam a poharára mosolyogva, kíváncsi voltam vajon milyen lehet ha kicsit beérzi a dolgokat. Mondhatni leakartam őt itatni, bár akkor ehhez sikerült egy elég rossz helyet választani.
[You must be registered and logged in to see this link.] | Részemről is már remélhetőleg |
Álltál és néztél, de nem mondtál semmit se. - vágtam a szavába és néztem őt. A mosolyán már meg se lepődtem biztos voltam abban, hogy azt hiszi mindig csak arra vágyok, hogy mindenki csodáljon. Szerettem, ha az emberek csodálnak és félnek tőlem, de néha már néhány ember túlzásba vitte és ez nagyon is tudott idegesíteni. - Tudod, néma gyerekeknek az anyja se érti a szavát. - mondtam neki, majd a következő kijelentésén kicsit ledöbbentem. Próbálok őszinte lenni vele, mert azt akarja erre mond egy ilyet. Komolyan néha úgy éreztem, hogy ő mindent félvállról vesz és semmi se jó neki.- Most komolyan ennyivel lerendezed? - kérdeztem tőle, majd idegesen a hajamba túrtam.- Látod erről beszélek. Egyik pillanatban komoly vagy, majd a következő pillanatban meg csak úgy félvállról veszel mindent és döntse el az ember, hogy mit is vegyen komolyan abból amit mondasz vagy teszel. - mondtam neki még mindig őszintén, mert tényleg egyik pillanatról a másikra változott és nehéz volt vele lépést tartani. Ezek után megfordultam és elindultam befelé, mert már nagyon éhes voltam.- Amikor az asztalra csapott, akkor kicsit ijedten ugrottam hátra a székemben, mert egyáltalán nem számítottam erre, majd a kijelentésén megforgattam a szemeit.- Ott voltam, ha nem emlékeznél. - mondtam neki kicsit gúnyolódva, mert ennyire hülyének se nézzen, hogy ezt nem tudom róla, hogy már ölt. Főleg amikor ezt még úgy is megtette, hogy csak egy ajtó választott el minket. - Engem viszont érdekel. - előredőltem az asztal fölött és figyeltem őt. Tudni akartam, hogy ki is volt ez a lány és miért tette ezt vele. Soha senki se érdekelt, a nőcskéi meg pláne nem, de valami miatt érdekelt Kim múltja és az is, hogy kihez milyen köze volt. Lehet most az lenne a legjobb, ha felállnék és kisétálnék innét, mert lassan már magamra sem ismerek. Sokszor megjátszottam magamat és ez így volt helyes, legalább is számomra. De mióta L mellé sodródtam egyre többször jelent meg az igazi énem, az amit oly sok év alatt jó mélyre temettem magamat és ez megrémített belülről.
Még jó hogy tök egymásra mutogattunk. Mindig a másikra fogtunk mindent, szóval szerintem már lassan egyikünknek sincs igaza. Viszont azt hiszem ezzel most sikerült elárulnom az egyik gyenge pontom.. egyáltalán nem zavar ha oltogatnak, mert elsiklok felette. Viszont ha valaki levegőnek néz.. azt valamiért nem bírom szó nélkül hagyni. Főleg nála, hamár elhoztam ide. Vagyis elhozattam.. - Szerintem tök nyilvánvaló volt a helyzet.. álltam és néztelek, ha csak nem azt hitted hogy csodállak.- Mosolyodtam el a végén, komolyan Kendrából még ezt is kinézném. Tetszett hogy nem tud ki ismerni, talán jobb is így. Próbáltam nem sok figyelmet mutatni felé, így vállat rántottam az egészre. - Nem tehetek róla hogy így raktak össze. - Tettem még hozzá egy apró mosoly kíséretében. Talán azért vagyok ennyire elutasító másokkal szemben mert nem szeretném magamhoz közel engedni őket.. Egyszer tettem meg nagyon régen, még ifjú koromban..amit azóta sok milliószor meg is bántam. Nem értettem hirtelen hogy mi van , előbb még tök unott pofával nézett rám mikor kérdeztem valamit tőle, most pedig ő érdeklődik.. ezért fogtam annyira rövidre az egészet, mivel nem akartam untatni őt ezzel az egésszel. Kicsit az asztalra csaptam és közelebb hajoltam Kendrához a kijelentése után. - Most akkor én is bevallom hogy öltem már, nem is egyszer..- Rákacsintottam majd vissza ültem a helyemre.. mivel annyira kiemelte ezt az öléses témát nem hagyhattam ezt annyiban, muszáj volt hozzá tennem. Tudtam hogy ezzel nem mondtam újat, főleg hogy majdnem hogy előtte öltem meg azt a takarítót.. hát igen, nem éppen túl kíméletesen. - Mint mondtam egy lány miatt vagyok ami vagyok, a többi meg nem érdekes..- Amint belekezdtem elkomolyodtam. Igazából jobban kifejhettem volna a dolgokat, láttam rajta hogy érdekli vagy csak túl jó színész. Nem sok mindenkivel osztottam meg a múltamat, bár Kendránál erősen gondolkodtam rajta.. valamiért azt éreztem hogy megbízhatok benne, ami fogalmam sincs hogy alakulhatott ki a mai nap után.
Sejtettem, hogy nem tetszik neki az, hogy levegőnek nézem, de így legalább nem akadok ki semmin. Nem ez volt a baja eddig, hogy szerinte minden apró dolgon kiakadok, mert én egyiket se nevezném annak. Türelmesen végig hallgattam őt és semmi érzelem se ült ki az arcomra közben.- Honnét tudjam, hogy éppen mi a szándékod? - kérdeztem vissza kicsit érthetetlenül.- Tudod általában kiismerem az embereket elég hamar és tudom, hogy mikor mit miért mondanak, de téged nem tudlak.... - néztem őt, de nem hittem, hogy megfogja érteni. Tuti megint valamit mondani fog és megint az lesz abból, hogy az én hibám és én akadok ki. Azt már meg se mertem mondani, hogy már saját magamra se ismerek mellette és talán ez rémisztett meg a legjobban, mert magam sem tudtam, hogy melyik énem az igazi. Most először az életemben kezdtem azt érezni, hogy elvesztem és nem tudom mit kellene tennem.- Én is elmondtam a teljes történetemet, bevallottam azt is, hogy megöltem valakit. -mondtam neki kicsit sietve és halkabban, mert nem akartam, hogy bárki is meghallja.- Azt hiszem te is tartozol azzal, hogy a teljes történeted elmondod. - néztem rá kicsit kérlelő arccal, mert részben tudni is akartam, hogy hogyan lett ilyen és miért ilyen, mert akkor lehet jobban ki ismerem őt. Leadtam a rendelést, majd amikor bort kért, akkor még utána szóltam a pincérnek.- Valami erőset nem lehetne kérni? - néztem rá aranyosan, mire ő bólintott egyet. - Nos? - kérdeztem meg újra, mert tényleg érdekelt a története és hogy ki is ő valójában. Közben folyamatosan őt néztem és vártam, hogy végre választ kapjak egyszer a kérdésemre.-
Kezdőlap
