- Nos, nézd meg Caroline kihoztál a sodromból, nem egészen 5 perc alatt. - tettem le a testet egy székre, nem volt kedvem megvárni amíg felkel, hogy megint megrúgjon..Na nem köszönöm abból már nem kérek. Amit akartam megcsináltam. Visszakapta az érzéseit, siránkozhat mindenért ami elmúlt stb.stb.. Én meg elhagyom a várost, megint, majd valamikor visszajövök, vagy nem, ezek után elgondolkozom ezen. Gondolataimat egy hang szakította félbe. Oh, remek, ennél jobb nem is kell, még egy ember akit elkel hallgattatnom, se baj fiatal még az este. Sőt valljuk be régen volt már ilyen mozgalmas estém, féltem is, hogy ellustultam, kijöttem a formámból. - Semmi, ami fontos lenne. - vontam meg a vállam, nem fogok más orrára kötni semmit, tűnjön el, s talán távozhat úgyhogy nem lesz baja.

Peter & Caroline

Nem terveztem előre, hogy tiszteletemet teszem itt. Nem voltam az a bulis típus, jobban szerettem a bálokat, melyek.. sokkal nemesebbnek tűntetik fel az ember öltönyben. Egy ilyen buli? Nem, viccnek is rossz, ha úgy nézzük.
Felsóhajtva igazítottam meg galléromat. Egy egyszerű öltönyt vettem fel, de azt sem a márkásabb fajtából. Feleslegesnek tartottam az élcelődést.
Sétáltam a folyosón, de.. talán vágytam arra, hogy találkozzak valakivel, akit már régen láttam.
Nem azt kaptam, amire számítottam. Elém tárult valami.. egy fickó, és Caroline.. és lesokkolódtam. - Mi folyik itt?

Egy pillanatra összeroskadtam a fájdalomtól, de nem sokáig hagytam magam. Caroline után igyekeztem, ez a kis cafat..azt hiszi, hogy ennyiben hagyom.. Hát akkor nagyon téved. Elkaptam a hajánál fogva. - Mégis..tudod, hogy ki vagyok akkor miért is kellett ilyet tenned? - húztam hátra a fejét, majd a felhoz löktem és a szemébe néztem. - Azt akarom, hogy kapd vissza az érzelmeidet mind egy szálig, és szenvedj miattuk. - sziszegtem halkan, aztán elengedtem, s éppen elindultam volna mikor mögé suhantam és kitörtem a nyakát.

- Olyan egy érzéketlen rohadt tuskó vagy.. – Én még próbálnám megérteni, hogy min megy keresztül.. Hogy milyen is ő valójában? Minek, ha nem más, mint egy undorító szörnyeteg, aki nem érdemelne mást, mint hogy jól lefejezzék vagy éppenséggel a szívét a szájába tömjék… Már az én gondolataimat is teljesen besötétíti.. De nem hiszem el.. Megölt egy ártatlan embert, aki csak az útban volt.. Ha kell a saját kezemmel kaparom ki a szemét.. De az csak a kezdet lesz.
- Engedj el, te pszichopata idióta barom. – Azt hiszem a káromkodással nem sokat érek el ezért próbáltam mozgolódni.. De az erőm egyre fogyott.. Hiszen a vérem folyamatosan áradt ki a testemből.. Ki kell tartanom.. Muszáj.
Megcéloztam egy férfi leggyengébbnek titulált pontját és egy hatalmasat rúgtam bele.. Na ez után csinálj valamit te rohadék..

- Ez az csődíts ide mindenkit a kiabálásoddal. - mondtam unottan, engem aztán nem érdekel, hogy itt hisztizik, mintha ő nem ölt volna még embert. Amire számíthattam volna, de nem számítottam az a képen törlés volt. Kicsit megdörzsöltem az arcom, aztán elkaptam a nyakánál. - Caroline, megmondtam, hogy békén hagylak és az érzéseidet is visszakapod. Hm..mondjuk most. - engedtem le, utána a karjánál fogva berángattam a mosdóba. - A verbéna miatt még nem tudlak megigézni, de nem baj segítünk rajtad. . - nem törődtem azzal, hogy a verbéna marta a torkom, szinte ájulásig szívtam.

- Ne.. - Sikítottam fel, de már teljesen mindegy volt. A gerincének a roppanása.. Újra és újra játszódott le a fejemben, mintha még mindig eltörné.. Egyszerűen belevésődött a tudatomba.
- Hogy lehetsz ilyen szívtelen idióta barom? - Kiabáltam rá, ekkor már könnyekkel a szememben.. Megölte ez a lányt, mert én felhúztam.. A düh.. Egyre csak erősödött bennem mígnem hagytam, hogy eluralkodjon rajtam és egy hatalmasat mostam be neki. - Lehet, hogy erősebb és gyorsabb vagy nálam, de az nem azt jelenti, hogy ezt megúszod szárazon. - Sziszegtem.. Már szinte robbanásra kész voltam.. Legszívesebben megölném.. Csak lenne hozzá erőm.. Mindenkinek sokkal könnyebb lenne, ha ő már a holtakat erősítené..

- Miért hagynám? - néztem Caroline-ra szúrósan. - De rendben van, csak előtte..- nem fejeztem be a mondatot, hanem eltörtem a lány gerincét. Igaz még élt, de már nem sokáig.
- Nos, azt hittem arra célzol, hogy ne szívjam ki a vérét, azt nem tettem meg. De már neki úgyis mindegy. - mosolyodtam el, s mivel csak mi ketten..illetve hárman voltunk beleharaptam a lány nyakába aztán egy puffanással elengedtem a testét. - Ne akarj hősködni, erősebb és gyorsabb vagyok nálad. - fontam össze a karom a mellkasom előtt.

- Lehetséges.. De azt hiszem már akkor sejtettem a lelkem mélyén, hogy valami hiányzik az életemből, ami miatt nem tudtam értékelni.. - Pontosabban valaki, de ezt inkább jobb ha nem említem meg neki..
- Nem tudok rólad semmit, mert nem is akarod, hogy tudjak. Magad köré húzod ezt a vámpír vagyok burkot és nem engedsz senkit közel magadhoz.. Ezért maradsz mindig egyedül.. Néha jobb lenne, ha hosszabb időre félre tudnád tenni, hogy MI vagy. - Nem az a lényeg, hogy mi ő.. Hanem, hogy ki és mit akar.. De szerintem már ő maga se tudja, hogy kicsoda valójában.
Megkönnyebbülten sóhajtottam, mikor elment mellettem.. De egy lányt rángatott magával.. Na, nem.. Nem fogja azért bántani szerencsétlen lányt, mert én a fejéhez vágtam az igazságot.
Utána siettem, majd mikor meggyőződtem arról, hogy most éppen nem figyel senki pillanatokon belül előtte teremtem. - Hagyd őt békén. - Mondtam határozottan a lányra pillantva.

- Viselkedtem veled emberibben, de akkor küldtél el. - sziszegtem halkan. - De rendben van, oda mész ahova akarsz és én nem követlek, tudomást sem kell rólad venni, úgyis elmegyek innen. Te pedig menj ahova és akihez akarsz, a kis barátaid biztos meghallgatnak, mint mindig. - vágtam gunyoros mosolyt. - Te sem tudsz rólam semmit, így azt hiszem kvittek vagyunk. Ég veled, Caroline. - hagytam faképnél , s dühös léptekkel léptem ki a tornaterem ajtaján, útközben magammal rántottam egy lányt is, kell egy feszültség levezetés, talán segít, ha megölöm ezt a szerencsétlent.

- Igen, vannak érzéseim. És undorító, hogy képes voltál rávenni arra, hogy kikapcsoljak.. Te nem is ismersz engem.. És rohadtul ne szöszizz engem.. Nem kell kivéreztetned.. Bár elég furcsa módon mutatod ki a szeretetedet.. Minden nőnek így udvarolsz? Esetleg vámpírrá is változtatod őket, hogy utána kikapcsolják az érzelmeiket és ne maradjon egy lélek sem a közelükben? Vagy te magad ölöd meg a barátaikat? Eléggé beteges, hogy csak így tudod elérni, hogy az emberek melléd álljanak.. Csak változtatnod kellene a viselkedéseden.. Tudod egy kicsit emberibben viselkedni.. - Képtelen voltam visszafogni magam.. Hogy lehet valaki ilyen? Egyszerűen ezt képtelen vagyok felfogni.. Nem értem.. Ez egyszerűen undorító. Hogy a fenébe állhattam szóba vele? Egyáltalán minek jött vissza? Bárcsak eltűnne az életemből örökre.

Halkan kuncogtam. - Érzelmek nélkül, hisz most mondtad, hogy felfordul tőlem a gyomrod, tehát Szöszi vond le a következtetést, neked igen is vannak érzelmeid. De visszaakarod kapni őket teljes egészében, rendben. De előtte kivéreztetlek, hogy kimenjen belőled a verbéna, csak úgy bűzlesz tőle. - álltam meg előtte és rápillantottam.
- Nekem teljesen mindegy mit csinálsz, utálhatsz is, vámpír vagyok időm van rád várakozni. - szóltam még utána. Tényleg mindegy volt, hogy mit akar, de visszaadom az érzelmeit, ha ennyire siratni akarja a halott babáját. Meg a Bolhás után vágyakozni. Találok tőle jobbat.

- Nem csak lehetséges, hanem biztos. - Kacsintottam rá. Na, jó nekem ez nem megy. Jelen pillanatban semmi kedvem az ilyesmihez.. Épp most vagyok túl egy elég érdekes kapcsolaton semmi kedvem egy másik férfival enyelegni. Főleg, mikor Ő tehet arról, hogy a legjobb barátnőmet felpofoztam.. És, hogy a fejéhez vágtam olyan dolgokat, amiket nem kellett volna.. Elég a színjátékból. Ez nem én vagyok. Nem vagyok az a tervszövögető liba.. Aki ártani akar a másiknak.
- Miss Tökéletes? Szóval számodra az érzelmeim nélkül vagyok tökéletes? - Álltam meg az ajtóban karba tett kézzel. - Keress valaki mást, aki táncol veled, mert nekem már a közelségedtől is felfordul a gyomrom. - Mondtam, majd hátat fordítottam és elindultam.. Mindegy hova.. Csak tőle távol..

- Hm, lehetséges, hogy jobb lett volna, ha akkor élsz. - gondolkoztam el egy pillanatra. Akkoriban más lány volt mellettem, akit aztán később át is változtattam, de ez már régen is volt, s már meghalt. A gyors szabadságának megvolt az ára, nem figyelt oda aztán egy karó állt ki belőle, pedig én megmondtam, hogy ne kötekedjen vadászokkal. Nos, mindegy, már nem az én dolgom. Az viszont már az én dolgom, hogy Caroline-al valami nem volt rendben. Nem baj erre is rájövök, végtére is okos vámpír vagyok.
- tehát, Miss Tökéletes táncolsz velem ? - kérdeztem mikor bevezettem a tornaterembe.

- És ha egy erős boszorkány olvasta rám akkor is eddig tart? - Kérdezem. Sokat tudok a varázslatról, és ez a varázs Esther által köthetett. Ha nem vert át, a varázslata addig tart, míg ő él. Persze sosem lehetek biztos. Ilyen a természetem. Miért is bíznék én bárkiben is. Majd meghallok egy mondatot, mely igen ismerős számomra, tudom mit jelent, de vonakodom. Ha meg akarják ölni az egyik fiam, akkor ott a helyem. Szóval, ha végzek itt, követem őt, akárhová is megy. Főleg, ha Elijah az... Őt nem engedhetem, mert akkor végzek mindenkivel, aki benne volt, nem érdekel, mire teremtett Esther. Meg fogok ölni minden egyes vámpírt, vagy boszorkányt, akinek a keze benne lesz... De nem fogják megölni, főleg, ha segítek neki. De térjünk vissza a jelenbe. Nyugodt léptekkel követem őt, kiváncsi vagyok, mit is akar pontosan...

(könyvtár)

Talán jobb lett volna, ha nem is várok egy percet sem. Mert itt kinn.. A lehető legnagyobb önuralomra lesz most szükségem. Méghozzá ahhoz, hogy ne képeljem fel Őt.. Már az is felbosszant, ahogy közeledik felém. De egyenlőre jobb, ha úgy tudja még mindig nincsenek érzelmeim. Valahogy még fel fogom használni ezt ellene. Bebiztosítottam magam, hogy semmi ilyesmi még csak elő se fordulhasson. Nem kellemes verbénás dolgokat inni, de ez van.. Jobb félni, mint megijedni.
- Ezeknek az eleje sosem jó. - Mondtam vigyorogva miközben magához húzott. Még mindig nehezen küzdöttem le azt a vágyamat, hogy addig üssem ameddig mozog. Megérdemelné.. De még nem jött el az ideje.
- Nem lehetett olyan jó.. Hiszen akkor még nem éltem. - Kacsintottam rá, majd a hideg is kirázott a csókjától.. Miért is viselem el? Ja, igen.. Hogy visszavágjak. Még fogalmam sincs mivel.. De kitalálom. Muszáj lesz.

- És honnan veszed, hogy mindenki hagyni fogja majd neked magát, hogy megölhessétek? - Hallgatom, ahogy beszél, s még ha fel is keltette az érdeklődésem, akkor sem mutatom ki. Arcom megkeményedik, érzelem nincs rajta semmi. - Ha erősebb bűbájt tudsz, csak rajta. Silas egyszer volt képes olvasni az elmémben, eddig képtelen ismét... - Majd megjelenik egy nő, arca eléggé gyűrött. Közelebb megyek hozzá, tekintete üvegessé vált, mikor beszélt. - Megigézte... Ha Silas akar valamit, keressen meg... - Vonom meg a vállam. Arcomon nem látszik félelem, sosem féltem tőle, pedig kellene. Ha meg akar ölni, majd eljön és megteszi. - Én vagyok, menj el... - Mondom halkan a nőnek, valahogy most zavar a jelenléte. Ha elsétált, visszapillantok Danara. - És miféle üzlettel tudod felkelteni az érdeklődésem? - Kérdem nyugodt hangon...

/parkoló/


Silas... Megigézett, és ezáltal kénytelen voltam azt tenni, amit mondott, mert ez volt megmondva. Így el kezdtem keresni Mikael-t, ha tudnám is hogy is néz ki ő. Aztán a folyosón vánszorogva megpillantottam egy fickót, akihez oda is mentem, hogy hátha ő az...
- Te, te vagy Mikael? - reméltem, ő lesz az, vagy legalábbis megmutatja majd, ki az, ha mégsem ő lenne az, majd folytattam, - Van egy üzenet számodra- motyogtam ki végül is, de nagyon nem voltam magamnál, de azért csak kimondtam azt, amit kellett.- Silas itt van, és figyel - ennyit tudtam kimondani, azután csak ott álltam.

- Akkor te csak egy boszorka lehetsz... - Jelentem ki, de nem félek tőle. Megölni ő sem képes legyen akármennyi idős, egyetlen nő tud velem végezni, és az maga Esther... - Helyesbítek, vámpírvérnyelő... Hogy a szavaiddal éljek... - Harag gyűlik tekintetemben, de nem fogom megtámadni. - Tudod, engem te nem tudsz megölni, lehetsz felőlem ezer éves is. Nem félek egyikőtöktől sem, de ha van eszetek Klaus-szal kezditek... - Javaslom gyűlölettel teli hangon. Nem, ma nem szándékozom megölni őt, egyenlőre meg kell békítenem Silas-t, bár szerintem képtelenség lenne. - Tudod, velem nem járnátok jól, nem sok vámpír halna meg... De egy igen, és sokkal több ellenséget szereznétek magatoknak, mint hinnéd! - Fogalma sincs kiről beszélek, de nem is baj, nem kell tudnia.