Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Feb. 22, 2013 6:38 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
Megdörzsöltem az államat, majd elsétáltam előle, és az egyik fa törzsének dőlve kezdtem el gondolkodni, bár nem azért, hogy neki segítsek, vagy bármi, csak érdekessé kezdett válni a téma. - A vér soha nem válik vízzé, mondták már neked? - kérdeztem tőle egy nagy sóhajjal, végiggondolva, hogy nemigen ismerek olyan nőt Elena családjából, aki ne tett volna meg hasonlót, vagy éppen a hűségéről lenne híres. Máris ott kezdődik a sor Tatiával, szóval ez már eleve veszett ügy. Bár én pont ezt kedveltem bennük. Talán nincs még veszve semmi a legújabb hasonmásnál sem.
- Szóval Klaus... nos, elismert tény, hogy jó pasi, de még mindig nem értem, mit eszik rajta mindegyik... - legyintettem, ezzel utalva az előbb említett kis Petrova famíliára, hiszen ha azt nézzük, ott volt Tatia a sorban, Tatia lánya, Katherine és már Elena is. Szép trófeái vannak. És ugyan én is feküdtem már le vele, én nem próbálnám fel még egyszer, maximum ha tényleg nagyon szórakozni akarnék. Nem szokásom kétszer ugyanazzal kikezdeni, bár Damon ez alól kivétel, de csakis azért, mert túlzottan szexi ahhoz, hogy egyetlen alkalmat is elhalasszunk belőle.
- Hát, ha vigasztal egy kicsit... Klaus nem jobb nálad egy fikarcnyival sem - néztem őszintén Damon szemeibe. - A nők valószínűleg azért vannak oda érte, mert jaj, ezer éves, és biztosan mindent tud arról, hogy mi kell a nőnek. Ez így is van, érti a dolgát, de... abban nem értem a hasonmást, hogy miért dobott el mindent azért, ami nem szól többre, csak egy órára... miért dobott el valami olyat, mint... te. Én még Klausért sem tettem volna meg... - vált tényleg őszintévé a hangom, majd rögtön meg is köszörültem. Kissé elérzékenyültem, de nem akarok most ilyen szentimentális lenni. Nem az én műfajom, most mégis kiváltották belőlem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Feb. 22, 2013 10:15 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
- Ez hatalmas vigasz, kösz - dünnyögtem mikor azt mondta, Klaus nem jobb nálam, csak... kicsit különlegesebb. A dolgok jelen állásán ez marhára nem változtat.
- Tudod, őszinte leszek. Néha irígylem őt. Azért, ahogy él. Lazán, szabadon, függetlenül. Talán igaza van, mikor megvet engem. A házasság, a család... nem egy magamfajtának való. Látod, mi a vége - tördeltem egy fa kérgét. - Szeretem Elenát. Még most is szeretem. De mit érek vele, ha kevés vagyok neki, és folyton más után jár? Nem az első alkalom, hogy megcsalt. És talán nem is az utolsó, ki tudja. Az egyetlen, amiért még értelme van az egésznek, a gyerekeim. Őket oda nem adnám semmi kincsért, senkinek - bólintottam. - Ezt persze te nyilván nem érted - legyintettem egyet. - Talán nem ártana őket elvinnem valahová, ahol átvészelhetik ezt az egészet. David értelme is egyre fogékonyabb, Delena pedig... borzasztó okos a két évéhez képest. Ez a mostani otthoni légkör nagyon nem tenne jót nekik - löktem el magam a fatörzstől. - Talán mennem kéne. Mint látod, van dolgom - néztem Milára, majd - magam sem tudom hogyan - de kiszaladt egy kérdés a számon.
- Van már aki elkísér téged az Alapítók báljára?
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Feb. 22, 2013 10:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
- Neked is van lehetőséged olyannak lenni, mint ő. Korlátok nélkül, szabályok nélkül... anélkül, hogy olyasmik fognának béklyóba, mint a feleséged, aki mellesleg olyan szinten ribanc, mint az ősei - sóhajtottam fel, de tudhatta, hogy nem sértés, csupán az igazság. Nem igazán tudtam volna olyan Petrovát megnevezni, aki élete során ne használta volna ki a férfiakat. De... miért is lett volna ez alól kivétel Elena? Tipikus vonás a családjában.
- Akkor hát menj. Én pedig visszamegyek, és vadászom még egyet. Kicsit kell a vérfrissítés a városba - vontam meg a vállamat, ám ekkor megszólalt, és meglepetten kaptam vissza felé a fejemet. - Hm, nem. Nincs senki. Velem nem szívesen jönnek össze a férfiak, tudod... - kacsintottam rá. Hiszen tudhatta, hogy leginkább ember férfiakkal foglalkozom, ők viszont nem élik meg a találkozásunk másnapját.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 23, 2013 10:52 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
- Lehetek olyan, de csak titokban. Tehetem azt, amit most tettünk... a házadban is, és itt is... de csak fű alatt. Mint mondtam, gyerekeim vannak, akikért felelősséggel tartozom. Neked nincs gyereked, hát sosem fogod ezt megérteni - ráztam a fejem, majd elmosolyogtam magam.
- Szóval vehetem akkor úgy, hogy velem jössz a bálra? Elvileg Elenával mentem volna persze, de... most már csak simán nem akarok. Az sem érdekel, ha ő nem lesz ott, az sem érdekel, ha más kíséri el - mormogtam. - Egyszerűen nem tudom, mi lesz most velünk, ezek után.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 23, 2013 11:28 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
- Szóval titokban lehetsz olyan, mint amilyen most voltál. Hm, rendben. Ezt be fogom hajtani rajtad - kacsintottam rá jókedvűne, miközben felsóhajtva vártam, mire akar kilyukadni, de eléggé gyorsan meg is kaptam a választ, és úgy néztem rá, mintha éppen most szivatna.
- Te... most engem hívtál el a bálba? - lepődtem meg, még ha az nem is volt az én műfajom. - Remélem, nem vagy beteg. BÁr... az érthető, hogy nem akarsz a hasonmással menni, én sem mennék - vontam egyet a vállamon egy apró kis mosollyal, amiben volt kis gonoszság ugyan, de... szerintem túléli. - Örömmel veled tartok - adtam meg végül a választ, de az utolsó mondatára jobbnak láttam nem válaszolni. Hiszen mit tudhatnám én azt, mi lesz velük? Vagy kibékülnek, vagy... vagy nem. És Damonnek igaza van, nem tudom, milyen anyának lenni. De tudtam, hogy ezzel a gyerekeik életét tette/tették tönkre.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 23, 2013 12:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
- Hajtsd be... megteheted - vontam vállat, majd biccentettem egyet. - Nem vagy a szívem csücske, nem is leszel soha. De... erre azt hiszem, jó páros leszünk - morogtam. - Kefélni, és gyilkolni. Tőled nem akarok mást - vágtam zsebre a kezem. - És igen, vedd úgy, hogy meghívtalak a bálba. Kell a társaság. Ennyi az egész, ne fűzz ehhez semmiféle reményt. Soha nem lesz olyan, hogy te meg én. Most viszont, ha megbocsátod, tényleg megyek. Azt hiszem, megvan, hová viszem el a gyerekeket. Minél hamarabb ebből az egész őrületből - sóhajtottam. - A bál előtt még majd kereslek. Addig még azt hiszem, jónéhányszor megéhezem. Minden értelemben - kacsintottam Milára, és viharos gyorsasággal eltűntem az erdő fái között.

(Damon és Elena háza)
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 23, 2013 8:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
- Mintha te nekem többre kellenél... nem vágyom olyasmire, hogy te meg én... - forgattam meg szemeimet. Nem voltam kapcsolatra vágyó. A szex jó volt, kellett, mint éhezőnek a kenyért, mert anélkül nem is én lennék. Hát igen, én vagyok a nemzetem díszpéldánya, szinte kielégíthetetlenek az igényeim.
Ahogyan eltűnt a szemeim elől, én is felsóhajtottam és úgy döntöttem, én is megyek...

(Mila lakása)
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 07, 2013 10:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
(Kávézó)

A kávézóból az erdőbe vezetett elsőnek az utam. Bár tudom, haza illett volna már mennem, Delilah-val lenni, megnyugodni... de képtelen voltam, és így nem bírtam a lányom elé kerülni... egyszerűen nem akartam kockáztatni... Mi van ha Curtis megtudja hol lakom?? Mi van ha megtudja hogy van egy ilyen kicsi lányom is?? Istenemre... Hope közelébe évekig nem mertem menni, nehogy bántsa miattam, erre most Delilah van veszélyben... Mi a fenét tegyek?? Nem hagyhatom el, én sem bírnám, és Ővele sem tehetem meg... hisz olyan kicsike még, és az anyja is... kómában... Menekülni sem menekülhetek, hazamenni is veszélyes... A fenébe is...

Úgy gondoltam elkapok valakit. Valami tékozló idiótát az erdőben, aki ráunt az életére, és akkor talán jobb lesz, egy kis friss vér megnyugtatna... Valami jó kis kiránduló... Az biztosan segítene! Mindegy ki, vagy milyen, csak élő legyen, bárki jó, csak terelje el kicsit az agyam és érzékeimet Curtis-ről...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 08, 2013 9:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
Igazából én még mindig nagyon jó ötletnek tartottam bezárni Tatiát oda, ahová sikerült. Aztán majd... ha elindul az a nagy expedíció, hát... kiengedem. De már emberként. Vagy úgy, ahogy alakul, legyen ez most teljesen mindegy.
Kell egy kis friss levegő, és jólesően beszippantottam a levegőt, ahogy rájöttem, hogy hol is kötöttem ki. A vízesés... szent hely. Fintorognom kellett tőle, ahogy eszembe jutott, hogy mondhatni, ez Tatia és Klaus szent helye. Hánynom kell... mindjárt hányok.
De ekkor megláttam valamit, és ekkor már vigyorognom kellett.
- Óh, csak nem a régi ismerősömet látom viszont? Csak így? Lazán? - álltam meg előtte. Minek osonnék a háta mögé? Nyilván messziről hallja már, hogy jövök. Jó a hallása.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 09, 2013 8:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
Meghallottam valamit. Vagyis valakit. Valaki közeledett felém... igen, emberi léptek. És először még meg is örültem, gondoltam, végre, nem is kell sokáig várni, és megtölthetem gyomrom az édes, forró vérrel. Ám... a sors persze újabb csúfot űzött énvelem, mert a szag... melynek csábítania kellett volna, sokkal inkább undorra késztetett. Undorra... mert felismertem.
- Curtis... - nyeltem nagyot. Ám nem futottam el. Miért? Nem tudom... talán... azt gondoltam, hogy ha itt és most megöl, megmenthetem a családom? Lehet... de... nem akarok meghalni! Voltam már halott eleget, elég volt! Nem tudom... talán amiatt nem mozdultam, amit éreztem... Mintha... visszarepültem volna két évvel ez előttre, amikor minden gally roppanására futni kezdtem, és menekültem tovább, amerre csak bírtam... és ameddig csak bírtam... Egyszerűen nem vitt a lábam... ma nem... odagyökereztem...
- Miért? Mit kéne tennem? - jött ki a torkomon, mely csontszáraz volt.. mégsem tudtam futni. Kellett volna? Persze... mégsem ment. Álltam mint egy szélütött... - Fussak el? Azt.... élveznéd, mi? Újra... futhatnál utánam, játszanám veled a kisded játékod, hogy érezhesd hogy rettegek tőled... De... én nem futok többet... befejeztem a futást, mikor megkaptam a hírt hogy megdöglöttél... - néztem Rá tömény gyűlölettel és megvetéssel... a rettegésem pedig próbáltam elrejteni...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 10, 2013 3:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
Vontam egyet a vállamon, bár inkább rántás volt, nem is vállvonás, majd felsóhajtottam és beletúrtam a hajamba, miközben csak vártam és vártam, hátha mond valamit, ami még érdekes is, de ez nem igazán akart jönni.
- Hát tudod... nem, épp nem ezekre voltam kíváncsi. El tudtam volna képzelni, hogy térdre zuhansz előttem, és könyörögsz az életedért, amit már egyszer ugyan megmentettél, de azóta is a nyomotokban voltam. - néztem szinte gyilkos fénnyel a szememben, miközben láttam, hogy mozdulni sem képes a helyéről.
- És tudok ám rólad mindent, kedves barátom... huszonnégy óra bőven elég ahhoz, hogy értesüljek, micsoda boszorkányos viszonyba keveredtél, és... apuci is lettél? Hát nem elbűvölő? - mondtam fintorogva, de egy negédes omsollyal, nem is hederítve rá, hogy milyen szavakkal illetett engem. - Úgy van. Megdöglöttem. De mint látod, itt vagyok. Csak a te kedvedért - vigyorogtam még szélesebben.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 10, 2013 4:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
- Hogy rohadnál meg, te aljas mocskos féreg... - sziszegtem fogaim közt, és az emésztő gyűlölet, amit jól eltemettem magamban, csak nem akart eltemetett maradni, ahogy ez a barom se... Hogy nem túl okos dolog? Lehet... sőt, biztos... tudom én.. tudom... emlékszem... de az istenit is, akkor sem bírok magammal...
Főként akkor éreztem ezt, amikor megemlítette, hogy Ő bizony már tud a családomról... Nem... nem... nem... nem... nem... nem lehet... nem... őket nem sodorhatom veszélybe, nem...
A dühöm felülkerekedett a félelmen, és mielőtt ellenállhatott volna, fogtam azt a vigyorgó fejű torkát, és akkorát löktem rajta, amekkorát csak bírtam, erőm és gyorsaságom felhasználva... addig taszítva, míg el nem értük a legközelebbi fát, aminek úgy nekiszegeztem, hogy bíztam benne, ha elvenném onnét, ott maradna a nyoma...
- HA EGY UJJAL IS A CSALÁDOMHOZ MERSZ ÉRNI KITAPOSOM A BELEID!!! - üvöltöttem torkom szakadtából a képébe, és olyan erővel szorítottam a fához, amilyennel csak bírtam. Nyilván nem leszek sokáig nyeregben, de nem érdekel.... nem érdekel!! Ha rajtam múlna, itt helyben törném ketté a gerincét, aztán a nyakát is, még ha tudom, hogy úgysem lehetnék ehhez elég gyors... De a vigyorgó pofájának még a gondolatát sem bírtam elviselni, ha a lányomról és Yve-ról beszél... Még a gondolatukat is ki akarom verni abból az átokverte fejéből!!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 11, 2013 4:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next

Claudia & Nash
Ez nem az én napom. A vízesésnél éppen vámpírok tanyáztak és nem fogták halkra magukat. Odaosontam Claudiával a karomban a vízesés másik részére ahol biztos távolban voltunk tőlük. Ráugrottam az egyik nagyobb oválisabb kőre és ráfektettem óvatosan. A fejét oldalról odanyomtam a kőnek a másik kezemmel pedig lemostam a sebet. Majd elengedtem.
A nap elégé tűzött ezért felkaptam megint a karomba a lányt és olyan dologra készültem amiben még én sem voltam biztos. Végigmértem újra és újra a vízesés nagyságát és úgy döntöttem, hogy menni fog.
- Kapaszkodj!- üvöltöttem izgalomtól csillogó szemekkel aztán nekirugaszkodtam és átugrottam a vastag vízfalon egyenesen a vízesés mögött elterülő barlangba. Szerencsére megúsztuk csak egy kicsit lett vizes a ruhánk.


<----Lockwood kripta
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 11, 2013 5:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
/ Viventem /

- Ugyan, barátom. Tudom, hogy szeretsz, mit kell drámázni? - vigyorogtam gonosz fénnyel és csillogással a tekintetemben, miközben csak arra vártam, hogy végre kitörjön belőle az állat.
Ez meg is történt. A képembe ordított, közben már a torkomnál fogva szorítva a fának. Hát igen, mondjon nekem valaki egy olyan embert, akit nem érint gyengén az, ha a családját fenyegetik.
- Furcsa. Egy gyerekkel több, vagy kevesebb... a boszorkányokból meg főleg sok van - mondtam a képébe, még mindig olyan nyugodsággal, mintha éppen barátkoznánk.
- Jobban tennéd, ha levennéd rólam a kezedet, mert... - sóhajtottam, a tenyereit nézve, amik még mindig engem szorítottak.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 11, 2013 8:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
Azt hittem eldurran az agyam a beképzelt szövegétől, de ha attól nem, hát attól bizonyosan, hogy a családomat csak azért is újra a szájára merte venni... mit venni... nyíltan fenyegette őket...!!
- Hallod egyáltalán hogy mit beszélsz, te nem normális, beteg állat?!?!?!? Ha a családomnak baja esik miattad, esküszöm, úgy végzek veled, hogy nincs az a rohadt boszorkányfajzat tárad, aki összekapar még egyszer!!! - üvöltöztem, de úgy, mint aki menten eszét is veszti, de nem érdekelt! Igen! Elvesztem én bármimet, akár az eszem is, bármit! Ha azzal megvédhetem a családomat!!
- MERT?! Mert mi lesz?? Új poklot teremtesz nekem?? Jártam már a poklodban!! Nem ijesztesz meg!! Vond vissza! Vond vissza amit a családomról mondtál! Sem a lányomhoz, sem a kedvesemhez ne merészelj nyúlni!! Ha csak rájuk gondolsz akár, itt verem rohadásig a tetves fejedet!! - szorítottam oda úgy a fához, ahogy csak bírtam, és a hatás kedvéért még egyszer jól el is rántottam onnét, aztán még nagyobb erővel csaptam vissza, hogy csak úgy nyekkenjen. Ja, nagy volt a szám, de nem láthatta hogy halálosan be vagyok rezelve magam is... de a családom... Yve... és Delilah... értük inkább én haljak meg, de ha hozzájuk mer érni... nem érdekel mi lesz velem, széttaposom, akár egy férget...!! Ha belepusztulok is!!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 12, 2013 8:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
Nash

Nash lemosta a sebem. A hűs víz jólesett az égő genek, de egy kicsit csípett.
A fejem már kezdett kitisztulni, de jól esett volna az arcomnak egy kis hideg víz, hogy elmúljon a fejfájás. Már annyira nem volt vészes, de jó lett volna összeszedni magam. Letett és már kezdtem volna feltápászkodni és magamhoz térni, amikor újra a karjaiba kapott. Gyanakodva néztem rá. Mi járhat a fejében?!
- Mi a...? -kezdtem el a kérdésem, de megláttam, ahogy a vízesést fixírozza izgatott szemekkel. Azonal leesett mire készül. - Hékás! Biztos, hogy ez egy jó ötlet? - kérdeztem rémülten. - Ne, tegyél le! - motyogtam, de már késő volt. Elrugaszkodott a kőről , én pedig olyan erővel szorítottam a nyakát, hogy ha ember lett volna, már rég megfulladt volna. Behunytam a szeme és csak éreztem, hogy repülünk, aztán pár másodperc múlva újra a földön voltunk. A szemeim kinyíltak és a karjaim meglazultak a nyaka körül.
- Hát te nem vagy normális! - nevetgéltem. Őrült dolgot csinált, de túléltük és ugrás közben a rémületen kívül, egy cseppnyi izgalmat is éreztem.
Csurom víz lettem. Bosszankodva csavargattam a ruhám ujjából a vizet.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 12, 2013 8:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
- Azt hiszem, problémák vannak a felfogóképességeddel - sóhajtottam, még midnig teljesen nyugodtan. - Nem tűnt fel, hogy engem hidegen hagynak a ti fenyegetéseitek? Hatalmasabb vagyok annál, amit ti el tudtok képzelni. És ugyan már... hiszen ha Isobel annyira jó barátod, tudod nagyon jól, hogy múltkor is komoly ára volt, mikor megöltek - csóváltam a fejemet gonosz vigyorral, miközben úgy löktem el magamtól, mintha csak egy bolha lenne a kabátomon. - Csak ezúttal nem lesz olyan könnyű megoldás. Nem lesz Rick, nem lesz senki, aki egy drága csókkal magához téríti... csak ki tudja... talán az áldozat más lesz, nem ő - néztem rá sokat sejtetően. Persze, hogy az ő kis asszonykájáról beszéltem, mégis mit vár tőlem? Nem árulok zsákbamacskát.
- Ja egyébként... - suttogtam, de nem volt időm befejezni, mert újra visszaszorított a fáig, én meg úgy néztem rá, mint egy bolondra. - Istenem, ennyire hülye nem lehet valaki... - mondtam úgy, mintha tényleg egy öt évessel állnék szemben.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 13, 2013 5:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next

Claudia & Nash
A lány tisztára kész volt. Elengedtem a karjaimból, hogy talpra állhasson.
Fogalmam sem volt róla, hogy minek vagyok még mindig a lánnyal, de reméltem, hogy tud adni egy jó okot is, hogy ne hagyjam itt.
- Talán szeretnél te is vámpír Barbie lenni drágám?- közelítek felé felfelé néző tenyérrel tárt karokkal. Közben mosolygok. Addig lépegetek feléje míg ő a falnak nem hátrál. Még sosem változtattam senkit át. Talán itt lenne az első jelentkezőm.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 13, 2013 7:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
Nash

Kidülledt szemekkel néztem rá. Addig közelített, míg a hideg, kőfalnak kellett nyomnom a hátam. Csurom vizes voltam és kezdtem fázni.
Meglepetten gondolkodtam el a kérdésén. Mióta az édesanyámat elveszítettem, egész életemben a vámpírok ellen voltam. Még csak végig sem gondoltam, hogy milyen lehet vámpírnak lenni, utáltam a gondolatot is, hogy az édesanyám esetleg azért hagyott el, hogy egy ilyen szörnyeteg legyen. Tehát bár sosem gondoltam az ellenkezőjére, mindig is ellenenkeztem a vámpírság ellen.
- Isten ments! - borzadtam el és fintorogva felmértem a helyzetem.
Ha esetleg nem lenne hajlandó kivinni innen, hogy jutok ki?! Megmozdulni sem nagyon mertem, mert féltem, hogy megcsúszok a vizes kövön. Szerencsére a fejfájás, és a szédülés elmúlt. A sebem sem fájt már annyira. Jól esett a hideg víz, de jó lett volna nem teljesen elázni. A hajam vizesen lapult hozzá az arcomhoz, a ruháimból csöpögött a víz.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 13, 2013 8:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next

Claudia & Nash
Láttam rajta, hogy halálra van rémülve...és már megint tőlem. Most hogy ittam belőle szórakozhatok is vele akár egy kicsit. Általában minden embert eleresztek, de ő most megfogott. Láttam rajta, hogy utálja a vámpírokat. Olyan szívesen tettem volna neki keresztbe.
Végülis én kinek nem szeretek keresztbe tenni?! A vizes falnak dőlt. A kezemet a feje mellé raktam. Megbillentettem csábosan mindkét szemöldökömet.
- Miért ellenkezel ennyire kedves?- vigyorgok a képébe. Szinte láttam a lélegzetemet magam előtt a párás levegő miatt. Én kifejezetten az az ember vagyok aki mindig az első gondolata után megy és ami a szívén az a száján.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 14, 2013 8:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
Nash

Végre megszólalt a vészcsengőm, mikor szorosan a falhoz nyomulva álltam a hátamat a hidegkőfalnak vetve és Nash egy centiméterre állt tőlem. Nem tudtam mire készül, de azt mondta nem öl meg, már úgy tűnt nem is szomjas. Már csak attól féltem, hogy valami elhamarkodott döntést tesz, csak , hogy szórakozhasson vele, mint egy szerencsétlen áldozattal. Nem akartam, hogy bántson , főleg nem azt, hogy olyan borzalommá tegyen, mint amilyen ő maga.
- Soha nem válnék ilyen szörnyeteggé. - motyogtam alig hallhatóan. A testem reszketett a hidegtől és a félelemtől. Lehet, hogy nem is az igazat kellett volna mondanom. Lehet, hogy ebből még baj lesz. De már mindegy volt. Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy hogyan reagál arra, hogy leszörnyetegeztem, aztán gyorsan hozzátettem: - Anyámat is egy olyan támadta meg. - vallottam be szemlesütve. Javítottam a helyzetemen? Feszülten felnéztem az arcára.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 14, 2013 8:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next

Claudia & Nash
Odanyomtam a homlokomat az övének. Megvillogtattam ezerwattos ragyogó fehér mosolyomat. Még nem tudtam mit kezdjek vele. Nagyon szerettem volna egy kicsit elszórakozgatni vele. Valahogy már nem voltam olyan együtt érző, mint előbb. Túl gyorsan elszálltak azok az érzések.
Elkotortam a haját a nyakáról. Viszont még mindig a szemébe néztem.
- Ha meggondolod magadat engem tudod hol találsz...- benyúltam a zsebembe és a kezébe nyomtam a névjegyemet. Fogalmam sincs milyen ötlettől vezérelve adom oda a névjegykártyámat egy embernek, de mindig is a hirtelen döntéseimről voltam híres. Elkezdtem körbe-körbe mászkálni a hűvös barlangban. Nem akartam elmenni. Leültem törökülésbe. -..Hogy mondtad? Egy vámpír ölte meg? ...És ez az oka amiért gyűlölöd a vámpírokat? ...Olyan naiv vagy drágám...Ilyen gondolatmenetet követvén kiirthatnánk az összes olyan fajt ami emberre támadt... - az emberi agy végtelenül primitív és ezt nem tudtam megállni mosolygás nélkül.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 14, 2013 9:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
Nash

Rémület söpört végig rajtam, mikor egyre közelebb jött és megint a hajamat kezdte piszkálni a nyakam közelében. Nem mertem megszólalni és megmozdulni sem, levegőt is alig kaptam. Azt hittem újra inni fog belőlem és én nem tudom, mennyi vért képes veszíteni egy ember addig, amíg meg nem hal és nem akartam megint olyan helyzetbe kerülni, mint az előbb, amikor még járni sem tudtam. Szerencsére megint eltávolodott és én tudtam, hogy élvezi, ahogy szórakozhat velem.
Majdnem felkacagtam, mikor a kezembe nyomta a névjegykártyáját, de csak gúnyosan felhorkantam.
- Kössz, de nem hiszem, hogy szükség lesz rá. - Nevetséges! Egy vámpír minek hordoz magánál névjegykártyát? Talán osztogatja a belvárosban, hogy több kuncsaftja legyen?!
Én még mindig a fal mellett álltam ő pedig leült a földre és az édesanyámról kérdezősködött.
- Nem mondtam, hogy megölte. Én csak azt láttam, hogy megtámadta és elvitte, de az édesanyám kutatásai és feljegyzései arról szóltak, hogy... ő is vámpír akart lenni. - nehéz volt erről beszélnem, de be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok naiv. Joggal érzek így, hiszen ő is így érezne és akárki, akinek az édesanyja az öröklét miatt hagyná ott a gyermekét egy részeges apával. - Lehet, hogy meghalt, de nincs rá semmi bizonyíték. Ez nem változtatna a felfogásomon.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 14, 2013 9:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next

Claudia & Nash
Ember volt, emberi érzésekkel. Tudtam, hogy nem tudja normálisan értelmezni az előbbi mondatomat. Az én fejembe csak annyi információ vándorolt abból amit mondott, hogy az anyja otthagyta és inkább a vámpír létet választotta, és ezért a vámpírokat okolja. Micsoda nevetségesen kicsinyes lányka!?
Még mindig a földön gubbasztottam és néztem fel onnan rá. A tekintetéből próbáltam valamit kiolvasni, de nem ment.
- Az én anyám egy vámpír...Valamikor 1050 körül szült meg és hagyott magamra...Ezer éven át kerestem...Sosem hibáztattam a vámpírlétre való vágyat csak azért mert elhagytak... Sosem volt családom. Csak nemrég érkeztem a városba és végre rátaláltam pár leszármazottamra....Viszont az anyukám még mindig sehol..- nagyon fájt erről beszélnem. Próbáltam erős maradni. -..Hogy mondtad? Hogy is kellene éreznem a te helyedben?...Mióta is nélkülözöd az anyukádat édesem?... -mondtam gúnyosan és reméltem most már átlátja a helyzetét, hogy semmi oka a vámpírokra haragudnia ezért.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 14, 2013 10:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
Nash


Döbbenten hallgattam végig az ő történetét. Látszott rajta, hogy nehezen mesél erről, és egy kicsit megsajnáltam. Átéreztem a helyzetét, de úgy tűnt ő nem az enyémet, gúnyosan beszélt hozzám. Én akkor sem tudom, csak úgy megfeledkezni a több éves utálatról vámpírok iránt és a szenvedésről, amit ők okoztak. Niztos nem mind ilyen, de én eddig nem találkoztam olyannal, aki egy cseppnyi boldogságot is okozott volna nekem. Reszketett a kezem, de már nem tudtam, hogy a félelemtől, a méregtől, vagy a hidegtől.
- Hétéves koromban néztem végig, ahogy valaki beugrik az ablakunkon, rátapad az édesanyám nyakára és addig szívja a vérét, amíg meg nem hal, aztán eltűnik vele. Ez sem volt mostanában... - tettem hozzá, de úgy gondoltam, ahhoz képest, hogy ő ezer éven át kereste az anyját édes kevés. -, de komoly trauma egy hétéves gyereknek, aki őszintén hitt és bízott az anyukájában. De ő ott hagyott a részeges apámmal. - zihálva vettem a levegőt és beszéd közben vettem észre, hogy mire akar kilyukadni. Az édesanyám választotta ezt az életet. Emiatt nem hibáztathatok minden vámpírt. Egyszerűen neki nem volt elég azaz élet, amit a családjával, velem tölthetett. - Te ismerted?
A hajamba túrtam és lezuttyantam a hidegkőre én is, de tisztes távolságban Nash-től. Sosem lehet tudni.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next
Vissza az elejére Go down
 

Vízesés

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
10 / 21 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 15 ... 21  Next

 Similar topics

-
» Vízesés
» Erdő és vízesés
» Erdő mélyén lévő vízesés

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Helyszínek :: Mystic Falls-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •