Előzmények

Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2566
Elküldve: Pént. Júl. 06, 2012 08:17 Hozzászólás témája:

Nem mondanám, hogy meglepett a szavaival. Hiszen látszott, vagyis inkább mondjuk úgy, hogy éreztem valami ilyesmit a tétovázásából. Mármint hogy eddig még nem igazán érzett olyasmit, mint most... visszaemlékezve én is csak egyszer, de ha azt mai szemmel néznénk... hm. Az önfeláldozós mesék ma már a nyálas, sőt drámai kategóriába tartoznak, és általában ha a lány visszatér a halálból, az akkori szerelme és ő boldogan élnek, míg meg nem halnak. Igen. Csak külön.
Visszakanyarodva erre a mesére... már ott állt előttem, a csuklóm köré fonódtak ujjai, és ha évekkel azelőtt azt hittem, voltak már nehéz döntéseim, jócskán hülye voltam. Mert most... ki tudja, talán az a hülye varázslat beszél belőle, amit a nővérem olyan nagy előszeretettel megcsinált! És nekem erről egyszer majd beszélnem kell, de nem most. Egyelőre még be kell fognom a számat, mert ha rám jön az igazság-mondás, egyszerre jön ki belőlem minden. Még olyasmi is, ami persze meg se történt. Vagyis a hivatalos verzió ez. Gyakorlatban azért már más volt.
De így is kétesélyes. Mert talán a gyűrű beszél "belőle". Vagy... vagy... van a másik verzió, hogy tényleg őszintén érzi ezeket, és... na jó, most csak a fene tudja, nekem mit kellene csinálnom, merthogy az ilyen dolgokban én mindig bajban voltam, hát az száz százalékosan biztos.
Magam felé fordítottam az arcát, mikor a vízbe kezdett bámulni, gyengéden simogatva az arcát. És persze, az agyam diktálta szöveg helyett valami teljesen más jött ki belőlem. - Rendben. Próbáljuk meg. De... de ha egy idő után azt mondod, hogy... neked az a másik élet kell... - böktem a fejemmel a város felé, utalva az előző életére is. - Akkor azt hiszem, majd eldől, hogy melyikünkben mi az erősebb.
_________________

David Guetta ft. Sia - Titanium

Vissza az elejére


Gabriel Sadik
Vérfarkas - Bad Guy



Csatlakozott: 2011.09.12. Hétfő 20:22
Hozzászólások: 1405
Elküldve: Csüt. Júl. 05, 2012 20:58 Hozzászólás témája:

Csak hallgattam a szavait és nem tudtam mit mondjak. Igen, a gondolatok áramlottak a fejemben, de kimondani… Van enenk egyáltalán értelme? Biztos, hogy kell legyen, hisz érzem!

- Nem tudom Victoria… - kezdtem aztán teljesen másba, mint amibe eredetileg terveztem. – Ez az egész… - vettem én is egy negyed fordulatot el tőle, csak hogy belebámuljak a lezúgó vízbe, a messzibe… Így könnyebb lesz? Nem hiszem. – Úgy értem nekem még soha nem volt részem ilyenben. – piszkáltam a kezemben valami fűszálat, ami nem is tudom, hogy került bele. – Én még soha nem… - köszörültem meg a torkomat – szóval éreztem… - kereste a szemem még mindig a messzeséget. Aztán hirtelen változott minden.

- De te… - vettem egy újabb hatalmas sóhajt, eldobtam a fűszálat és feladva mindent, felé lépkedtem, hogy magam felé fordítsam. Vívódás? Na, ja. Valahogy így dünnyögik azok a hülye könyvek. – Nem tudom, mire lennék képes nélküled vagy érted. – néztem mélyen a szemeibe, miközben tenyerem a csuklójára fonódott – De talán érdemes lenne megpróbálni. – nyeltem egy nagyott – Vagyis, ha egyáltalán te is ezt akarod. – vettem vissza a korábbi stílust ellazítva – És aztán meglátjuk mi lesz. – tért el a tekintetem újra tőle, beleveszve a mellettünk lezúduló vízbe. Talán ideje lenne már eldönteni mi az istent akarok! Hogy mit? Őt! Ezt biztosan érzem. De a kérdés, hogy képes lennék e rá.
_________________
Wolf King


Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2566
Elküldve: Csüt. Júl. 05, 2012 17:34 Hozzászólás témája:

Leszálltam mögüle, és előre sétáltam. Szép volt ez a hely. Egy vízesés. Már nem is emlékeztem az utolsó alkalomra, hogy mikor voltam ilyen helyen. Régen. Mikor még szerettem nézni a csordogáló vizet.
Éreztem pár másodpercig mögöttem, aztán ellépett, és kissé távolabbról kezdett beszélni hozzám. Vagyis pontosabban kérdezni, de... istenem, ez annyira bonyolult. A fejem szétrobban a sok gondolattól, és nem tud kiragadni egyet, hogy megfogalmazza...
- Én... - kezdtem bele a szokásos módon. Igen, ez egy igazán rám jellemző mondatkezdés. - Tudom, hogy mit mondtam Charlottesville-ben. És tudom, hogy te mit mondtál. - néztem fel a szemeibe, és nyeltem egy aprót. - És nem hazudtam, mert tényleg így van. Én szeretlek. - beszéltem tovább lassan, halkan, és erőnek erejével tartottam magamat, hogy ne sírjam el magamat.
- De Te... te teljesen más vagy, mint én. És azt mondják, hogy az ellentétek vonzzák és kiegészítik egymást, de... téged éltet az, hogy szabad vagy. Éltet a függetlenség, a kalandok. És én ugyanezeket szeretem, a függetlenséget, és a kalandokat. - fordítottam hátat neki. - Én nem akarlak téged lekötni, nem akarlak megfosztani téged ezektől. - mondtam ki végül ezeket a szavakat nagy nehezen.
_________________

David Guetta ft. Sia - Titanium

Vissza az elejére


Gabriel Sadik
Vérfarkas - Bad Guy



Csatlakozott: 2011.09.12. Hétfő 20:22
Hozzászólások: 1405
Elküldve: Csüt. Júl. 05, 2012 04:26 Hozzászólás témája:

(Hotel)

Nem volt hosszú az út, mégis adott némi gondolkodást. Emlékeztem egy helyre. Egy egészen... nyugodt helyre, amikor kerestem hol mehetne végbe az átváltozás. Hát most jól jött. Nyugodt és csendes. És erre biztosan nem kódorog senki sem.
Mélyen bevágva a fák közé állítottam meg a motort.

- Azt hiszem itt jó lesz. - vettem ki a kulcsot, és a hátam mögé nyúltam, hogy lesegítsem. De ő addig önállósította magát, és egy pillanat alatt pattant le. Hát jó. - állítottam én is a motort sztendere, és hangosan zörögve az avar a talpam alatt követtem őt, egészen a vízig.

- Szóval? - kérdeztem szinte alig észrevehetően lépve mögé - Hogy is van ez kettőnkkel? - bámultam a válla fölött a semmibe, de ahogy megcsapott az illata, inkább előre lépkedtem.

- Azt mondtad szeretsz. Charlottsville-ben. - bólintottam megfordulva - Én is szeretlek. - tettem hozzá egyszerűen, ellenállva a késztetésnek, hogy mellékeljem "azt hiszem". - És akkor most...? Hogyan tovább!? - tettem fel a millió dolláros kérdést. Kapcsolatok? Egyáltalán nem volt még részem benne. Talán nem is tudom, hogyan kell. Egyáltalán menne?
_________________
Wolf King


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Szer. Jún. 27, 2012 16:39 Hozzászólás témája:

- Azért kedvesebb is lehettél volna - nevettem, aztán a kezem nyújtottam, hogy felrángasson a földről. - Mihez lesz kedved? Biliárd? Vagy csak egy csendes iszogatás és beszélgetés? Bármiben benne vagyok - fogtam meg a kezét, mintha csak békésen andalgó szerelmesek lennénk, és elsétáltam vele a kocsimig.

(Ősök villája)
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Jún. 27, 2012 16:30 Hozzászólás témája:

Megjegyzésén egy picit elgondolkoztam, hiszen tudtam, hogy igaza van. Akármennyire is próbáltam, nem tudtam csak egyszerűen utálni. Az már egyáltalán nem ment volna.
A helyzetét pedig átéreztem, hiszen én is egyedül éltem a birtokomon és nem volt a legkellemesebb érzés abban a hatalmas házban egyedül ténferegni. Így aztán nagyot sóhajtottam és e mellé vállat is vontam. üsse kő.
« Oké, veled tartok. De csak mert nekem sincs jobb társaságom. » Ezt már csak azért is muszáj volt hozzátennem, bár jobban nem éreztem magam tőle.
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Szer. Jún. 27, 2012 16:08 Hozzászólás témája:

- Az a legjobb, hogy miközben utálsz sem tudsz nem szeretni - jegyeztem meg meglehetős magabiztossággal, és egy levelet kezdtem el tépkedni. - Amúgy meg.... nem azt kértem, hogy mássz velem ágyba. Csak hogy legyél nálam kicsit. Elenával jót biliárdoztunk, és főzött is nekem. Most meg csak simán rossz abban a nagy házban. Na, mit mondasz? Eljössz velem? - billentettem félre a fejem, így nézve rá.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Jún. 27, 2012 12:37 Hozzászólás témája:

Mire felöltöztem, ő addigra kényelmesen elhelyezkedett és úgy nézett rám. Ha nem szégyelltem volna - és egyáltalán meg tudtam volna tenni -, akkor egyenesen a képébe röhögök kérdése és kérése hallatán. De be kellett érnem azzal, hogy kérdőn, amolyan "most viccelsz velem?" nézéssel tekintettem rá.
« Szerintem az utálatom nem kérdés tárgya. » Válaszoltam szűkszavúan és persze egy kicsit füllentve. Tény, hogy mérges voltam rá és hogy pár pillanattal ezelőtt képes lettem volna a vízbe fojtani, de mostanában az ilyen szintű utálatom nem szokott sokáig tartani, ha róla van szó.
« Hm... eddig az egyik, most meg már a másik hasonmás szórakoztasson? Nem vagy egy kicsit telhetetlen? » Felhúzott szemöldökkel pislogtam rá és kicsavartam a hajamból egy kis vizet, ami végigfolyt a már ruhával borított testemen.
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Szer. Jún. 27, 2012 07:42 Hozzászólás témája:

Vigyorogva tűrtem, hogy lábaival átkarolja a csípőmet és maga alá fordítson, majd szinte milliméterre a számtól elkérje a ruháit, és mire feleszméltem volna már fel is öltözött.
- Na és most mi lesz? - ültem fel, hátam mögött kényelmesen megtámaszkodva. - Utálsz vagy sem?
Hallgattam egy másodpercig, és kiböktem.
- Gyere el hozzám, a villába. Olyan magányos vagyok - néztem rá.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 20:19 Hozzászólás témája:

Hiába próbáltam, nem tudtam utolérni. Nem voltam egy nyugdíjas tempójú vámpír, de azt be kellett vallanom, hogy ő tényleg gyorsabb volt, mint én és még mindig képes volt a meglepetés erejével rám törni, hiszen szabályosan megijedtem, amikor egyszer csak megjelent előttem és az avarba lökött.
« Megvagyok? Hát hogyne. » Már én is mosolyogtam, amikor két lábam a csípője köré fontam és átfordítottam őt magam alá. « És most... » Egyre közelebb hajoltam hozzá, egészen addig, amíg a szám nem súrolta az övét. « Kérem a ruháimat. » Kivettem a kezeiből a ruhákat és gyorsan magamra kapkodtam őket, még mielőtt feleszméltem volna. Mintha csak nem egy perccel ezelőtt nyársaltam volna fel egy faágra.
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 20:12 Hozzászólás témája:

- Miért, én nem játszhatom, mint egy gyerek? - nevettem, és hol itt, hol ott felbukkanva csalogattam őt, vámpírsebességgel futva mindketten a köröket. - Még mindig nem talált - jegyeztem meg mikor benézett egy fa mögé, de már csak hűlt helyemet látta. - Annak idején sosem volt időm gyerekként játszani. Most miért ne tenném? - kérdeztem, hirtelen felbukkanva előtte, és az avarba döntöttem. - Megvagy! - állapítottam meg elégedetten, és két csuklójánál fogva lefogtam a földre, jókedvű nevetéssel.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 20:07 Hozzászólás témája:

« A mai napon már ez a második alkalom, hogy megsértettek, szóval én nem fokoznám tovább. » Vontam vállat egyszerűen nézve a földön térdelő alakját és lehet, hogy az előbb egy kicsit elhamarkodottan cselekedtem. Na jó, biztos, mivel már meg is bántam, hogy leszúrtam őt, de abban a pillanatban jó feszültséglevezető ötletnek tűnt... Most már annyira nem volt jó.
Mire feleszméltem, addigra már összekapkodta a ruháimat és messziről hallottam a nevetését, én pedig eltátott szájjal álltam ott egy helyben. « Hány éves vagy, hogy fogócskázni akarsz? Tíz? » Kiáltottam utána, de nem nagyon hathatta meg, így vámpírsebességre kapcsoltam és elindultam utána. « Ne akard, hogy véletlenül megjelenjek a hátad mögött. » Elmosolyodtam, de fogalmam sem volt, miért. És arról sem, hogy hol lehet, mivel nem láttam őt.
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 20:01 Hozzászólás témája:

- TE TELJESEN HÜLYE VAGY? - dühöngtem hörögve, ahogy a gyomromba szúrta a faágat. - Nem gondoltam komolyan, te őrült... - rángattam ki magamból térdre zuhanva a faágat, és egy darabig térden is maradtam, míg kissé össze nem szedtem magam.
- Neked ezer év az agyadra ment - támolyogtam aztán talpra újra. - Most mire jó az a cirkusz? Annak idején Katerinát is megdöntöttem, mégsem bántad. Ja bocs. Nem fedhetted fel, hogy élsz egyáltalán - néztem a sebemet, ahogyan összezárul. Valamiért mégsem tudtam haragudni Tatiára.
- Vérmes kis vadmacska - ráztam nevetve a fejem, és felkapkodtam a ruháimat. - Te tudod mit? Én nem bántalak. Sokkal jobban tetszik ez az ötlet - szedtem fel egy pillanat alatt a ruháit, és máris messzebb futottam velük. - Csak nem akarsz fehérneműben hazamenni? - hahotáztam messziről.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 19:56 Hozzászólás témája:

« Én sem fogadtam meg, hogy apáca leszek, de nem is ezzel van a baj. Fektesd le a város összes nőjét, kit érdekel? Nekem egyedül azzal van bajom, hogy pont a hasonmásom kellett neked. Elképzelni sem tudod milyen érzés nekem, hogy egy ugyanolyan nővel hemperegsz, mint én. » Kissé megemeltem a hangom, az érintéseire próbáltam nem reagálni. Ám akkor, amikor már a parton állva egy fadarabot nyomot a kezembe, csak pár pillanatig gondolkoztam.
« Nem szoktam a levegőbe beszélni. » Néztem a szemeibe és rögtön a hasába fúrtam a faágat, így kiadva a dühömet. Mondhatom, hogy jólesett.
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 19:49 Hozzászólás témája:

- Most mi bajod? - kérdeztem értetlenül és kissé mérgesen, mikor ellökött magától. - Mondtam, hogy vannak érzéseim irántad. Szerzetesi életet nem fogadtam - vontam vállat. - Jaj ne csináld már ezt Tatia... - léptem újra elé. - Hallod? Kiengeszteljelek valahogy? - mosolyogtam el magam. - Mondjuk így? - simogattam meg a mellét. - Jó lenne veled visszamenni az időben - mondtam halkan. - Amikor még igazán szerettük egymást. Mert most ha jól látnom, szemrebbenés nélkül megölnél - engedtem aztán el, és a kezénél fogva kivonszoltam a partra.
- Tényleg ezt akarod? - ragadtam fel egy jókora faágat, és a kezébe nyomtam. - Akkor tessék! Ne csak mondd, tedd is meg!
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 19:43 Hozzászólás témája:

« Az azért kicsit más ügy. Ő nem ugyanúgy néz ki, ahogyan te, gondolom ezt is láttad, ha már leselkedni támadt kedved. A baj csak az, hogy pont a legjobb részt nem láttad. » A hangom nyers maradt és természetesen a gúnyt ki sem lehetett volna ölni belőle. Csak hogy tudja, mert hogy ő egy Első, azt nem azt jelenti, hogy legyőzhetetlen és megtörhetetlen. « Ó és ő természetesen nem maga a megtestesült jóság. » Tettem még hozzá, de ez már akkor történt, amikor egy sziklának nyomott. Az utolsó idegszálam egyike pedig akkor szakadt el, amikor belecsókolt a nyakamba. Nem akartam megengedni magamnak, hogy élvezzem, a másik véglet most nagyobb volt bennem.
« Engedj el, különben megbánod. » Kezeimet a mellkasának támasztottam és löktem rajta egyet. « Ne érj hozzám, ha megkérhetlek. »
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 19:36 Hozzászólás témája:

- Ó, mintha te nem dőltél volna el az erdőben azzal a.... még a nevét sem tudom sráccal - mondtam. - Itt voltam, láttalak titeket. És ha nem látlak, simán a szemembe mosolyogtál volna utána, ugye? - kérdeztem, nekiszorítva őt a sziklának, de nem durván, csak épp jelezvén az erőviszonyokat.
- Piszkavas nincs, de faágak vannak. Az nem elég jó neked? - mosolyogtam rá, és megcsókoltam a nyakát. - Na persze ahhoz előbb ki kell menni a vízből. Csak azt meg nem biztos, hogy hagyom...- nevettem. - Jaj, ne csináld már. Nem kell ezt így felfújni.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 19:30 Hozzászólás témája:

« Megigézted? Hát persze. » Megforgattam a szemeimet és nem tudtam, hogy ezt elhiggyem-e neki. Persze mindent kinéztem belőle, de valami nagyon azt súgta, hogy Elenát nem kellett nagyon igézgetni még akkor sem,ha tényleg szereti a férjét. Hiszen Klaus szinte mindenkire ilyen hatással van, már maga a lénye is igéző. « Ugye te most nem fenyegetsz engem? Mert mi lesz akkor, ha véletlenül eljár a szám? Talán engem is megigézel? Vagy esetleg képes lennél bántani a pici Elena boldogsága miatt? » A hangom gúnyosba váltott át, nem tehettem róla. Így reagáltam az ilyen helyzetekre, ez ellen senki nem tehet. Sem a szép szó, sem Klaus.
Elhúztam az arcom, amikor cirógatni kezdte azt, de ettől függetlenül a szemeibe néztem. Ilyenkor könnyebb volt, mint amikor szentimentális hangulatban voltam. « Ehhez a részhez én nem fogok visszatérni. Jelenleg egyetlen érzést táplálok irántad és ebből kifolyólag meg tudnálak fojtani. » Még a szemeim is összeszűkültek és úgy éreztem magam, mint néhány hete, amikor a nappalijában nekiugrottam egy piszkavassal. Ettől most sem sok minden tartott vissza, talán csak az, hogy nem volt a közelben piszkavas.
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 18:49 Hozzászólás témája:

- Ne kárhoztasd őt - mondtam, visszanyerve az egyensúlyomat, mikor ellökött. - Megigéztem őt... ezért tette - hazudtam. - Fogalma sincs róla, hogy ez megtörtént, és azt akarom, hogy ez így is maradjon - néztem a szemébe. - Nem beszélhetsz róla sem Olivernek, sem másnak! Ha ők megtudják, tudni fogom honnan. És ezt ne akard, Tatia - csóváltam a fejem, aztán újra közeledni kezdtem. - De ha már itt tartunk... az előbb mondtál valamit. Hogy neked is vannak érzéseid irántam - kezdtem el cirógatni az arcát. - Inkább térjünk vissza ehhez a részhez.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 18:40 Hozzászólás témája:

Bólintottam a szavaira. Hittem neki és tényleg tudtam, hogy szeretett, ahogyan én is szerettem őt. Mindennél és mindenkinél jobban. A mostani érzéseim pedig kuszák voltak, de hasonlóak ahhoz, mint amit ezer éve éreztem. Mintha nem haltak volna meg teljesen ezek az érzések, csak... mélyen eltemettem őket magamban.
Valahol a lelkemben reménykedtem abban, hogy válasza nemleges lesz, de azt úgysem hittem el. Az arcom mégis megrándult, talán egy másodpercre még elgyötörté is vált, amikor belesuttogta a fülembe a választ. Kipattantak az eddig lehunyva tartott szemeim és ellöktem őt magamtól, hogy kiszabaduljak a karjai barikádjából. Nagy levegőt vettem, de nem voltam ideges... inkább csak...csalódott.
« Szóval a drága Elena sem különb tőlem vagy akár Katherine-től. » Horkantam fel gúnyosan. « Rajtad nem csodálkozom, de ő, az állítólagos megtestesült tökély és gyönyörű belső értékekkel rendelkező kislány is egy céda, valljuk be. Én legalább nem mondom senkinek, hogy szeretem, hogy utána más ágyában kössek ki. » Hirtelen jöttek belőlem a szavak, de nem meggondolatlanul. Ha egyszer így gondoltam, akkor így gondoltam.
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 18:30 Hozzászólás témája:

Elmosolyogtam magam, mikor meghallottam a válaszát.
- Tudod, hogy mennyire szerettelek a múltban - válaszoltam, és ujjaimat végighúztam a vállán. - Tudod azt is, hogy most sem érzek másképp, ha a közelemben vagy. Még akkor sem, ha Oliver oldalára álltál. Valami itt még mindig érez irántad valamit - mutattam a mellkasomra, aztán odahajoltam a füléhez.
- És a kérdésedre, hogy megvolt-e a hasonmás a válaszom, hogy igen. Méghozzá kétszer is - suttogtam halkan.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 18:24 Hozzászólás témája:

Nagy levegőt vettem, a mellkasom megemelkedett, majd apró sóhaj hagyta el a számat, amikor ajkai a nyakamhoz értek. Ismét elgyengültem a közelében és újra bizonyosságot nyert, hogy előle nem titkolhatok el semmit, hiába akartam.
« Tudni akarom, hogy rajtam kívül szükséged volt-e rá... » Néztem a szemeibe őszintén és nagyot nyeltem, amikor bevallottam ezt. És nem tudtam, egyáltalán mire számítsak a részéről..
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 18:16 Hozzászólás témája:

- Ez nem a megfelelő válasz - mormoltam, egyre közelebb kúszva hozzá, és ajkammal lágyan megérintettem a nyakát. - Mondd el, miért vagy rá kíváncsi VALÓJÁBAN . Csak valld be bátran... mondd ki, amit érzel - biztattam, és belenéztem a szemébe. - A színtiszta igazat, Tatia - simogattam az arcát.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 18:12 Hozzászólás témája:

Ha nagyon akartam volna, kijuthattam volna a karjai által elzárt kis csapdából, de nem akartam, mert talán így nagyobb esélyem volt megtudni, hogy mi is történt. Feltéve, ha ő is tisztán játszik, mert nekem ez volt a tervem.
« Mert tudnom kell. Tudni akarom, hogy kellett-e neked egy újabb hasonmás. » Vallottam be a szemeibe nézve, de azt nem tettem hozzá, hogy azért is akarom annyira tudni, mert... kissé féltékeny és irigy voltam Elenára.
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 18:05 Hozzászólás témája:

Kissé elgondolkodtam a múlton, csak az rántott vissza a jelenbe, amit kérdezett tőlem.
- Hm, csináljuk másképpen - húztam oda magamhoz, és a hátát nekitámasztottam egy mohos sziklának, két karommal két oldalán lezárva a menekülési útvonalat. - Áruld el, miért is akarod ezt ennyire tudni... és elárulom, mi történt köztünk. Persze, ha történt egyáltalán - mosolyogtam rá.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 17:58 Hozzászólás témája:

« Persze, hogy emlékszem. Hogyne emlékeznék. » Elnevettem magam visszagondolva akkori szavaira és arra, hogy én milyen szívesen mentem volna hozzá. Így ezer év távlatából is jó volt ezekre emlékezni, még ha kissé furcsának is tűnt, tekintve a mostani helyzetünket. « De nekünk csak az a kis idő jutott a tündérmesés szerelemből. Be kellett érnünk annyival. » Mondtam elmerengve, kissé szomorúan gondolva erre. Ám ez ellen már semmit nem lehetett tenni...
« Miért nem árulod el, hogy volt-e közted és Elena között valami az elmúlt két napban? Félsz, hogy talán kikotyogom Damon-nek és tönkreteszem a tökéletes kis életét? » Kérdeztem gúnyolódva kiejtve az utolsó szavaimat. Egy kicsit érzéketlen akartam lenni.
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 17:51 Hozzászólás témája:

- Nem voltunk hibásak - ráztam a fejem. - Sem te, sem pedig én. Az egyetlen aki hibás volt, az az apám. Az ő tekintélyelvű konok fejébe nem fért bele a gondolat, hogy a tiltása ellenére téged szeretlek - mondtam, és nevetve tűrtem, hogy lelocsoljon a hideg vízzel.
- Igen, tényleg szép idők voltak. A legszebbek. Emlékszel hogy azt terveztem, hogy feleségül veszlek? - mosolyogtam rá. - Kár, hogy nem úgy alakultak a dolgok. Gondold csak el, hány leszármazottunk futkosna már a világban. Biztos lenne köztük olyan szép is, mint te. Meg olyan jó pasi, mint én - feszítettem meg az izmaimat.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 17:43 Hozzászólás témája:

« Emlékszem, hogy egész végig magamat hibáztattam, amiatt, hogy bántott téged. Ha nem találkoztál volna velem, nem kellett volna szenvedned sem. Ez volt az egyik oka annak, hogy menekültem, miután vámpírrá váltam. » Ezt eddig magamnak sem akaródzott bevallani, de most mégis megtettem. Nem akartam neki még több fájdalmat okozni, jobbnak láttam, ha futni kezdek. Előle és mindenki más elől.
Összerezzentem, de már halványan mosolyogva tettem ezt, amikor vízzel fröcskölt le. Hogy én se maradjak adósa, ugyanezt tettem, szembelocsoltam a vízesés tiszta vizével.
« Szép idők voltak azok. » Tettem hozzá rá nézve és úgy éreztem, hogy az emlékekkel együtt elkapott egy érzelmi hullám is. És nem tudtam ellene mit tenni...
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 17:31 Hozzászólás témája:

- Igen, tényleg olyan - mondtam, mikor odaért mellém. - Azzal a különbséggel, hogy most nem fog felbukkanni apám, hogy aztán otthon megkapjam tőle a magamét - hunytam le a szemem, ahogy eszembe jutott az ostorcsapások fájdalma.
- Na meg azért az sem elhanyagolható különbség, hogy ma már nem az az ártatlan fiú és lány vagyunk, akik még csak most ismerkednek egymás testével - kacsintottam, és nevetve lefröcsköltem vízzel.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 17:22 Hozzászólás témája:

Én is megszabadultam a ruháimtól, csak a fehérneműimet hagytam magamon. Nem voltam szégyenlős, de most sokkal jobban esett így. Mikor milyen kedvem volt.
Klaust nézve nem akartam elmosolyodni, de valahogy mégiscsak sikerült. Szinte olyan volt, mint ezer éve, csak azzal a különbséggel, hogy már egyikőnk sem ember. És persze azzal, hogy akkor azt hittük, hogy örökkön-örökké fogjuk szeretni egymást.
Bemásztam a vízbe és rögtön alá is buktam, hogy teljesen ellepje a testem és úgy tudjak úszni. Levegőre nem sok szükségem volt, úgysem fulladok meg, csak akkor bukkantam fel a víz alól, amikor odaértem Klaus mellé.
« Ez tényleg isteni. Mint régen. » Körbenéztem a tájon és innen még szebbnek tűnt az egész. Nemhiába imádtam már akkor is ezt a helyet.
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 17:14 Hozzászólás témája:

- Ez a beszéd! - mondtam, és ledobáltam magamról a ruháimat, hogy fél perccel később már benn ússzak a vízben, és beálltam a vízesés sugara alá. Ami más embernek fájt volna, nekem meg sem kottyant.
- Isteni a víz! - tártam szét a két karomat, és élveztem, ahogy mellkasomon végigfolynak a hideg cseppek.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 17:04 Hozzászólás témája:

Inkább már rá sem kérdeztem, hogy mire gondol, nem kellett nekem ebbe az ügybe is belekavarodni. Így is elég lesz feldolgozni, hogy Klaus megölte Olivert, a részleteket inkább hanyagoltam volna. Elvégre csak a barátomról van szó.
« Majdnem ezer éve. » Pontosítottam egy kicsit a szavain, de csak úgy cukkolásból. Az agyam tiltakozott a közös fürdőzés ellen, mert eléggé berágtam rá a vacsorán való viselkedése - ami részben az én hibám volt, de hát még jó hogy nem fogom ezt elismerni - és az elmúlt két nap történéseinek elhallgatása miatt. A gond csak az volt, hogy a szám teljesen mást mondott. « Benne vagyok. » Motyogtam és lehúztam magamról a felsőmet.
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 16:56 Hozzászólás témája:

- Azért lesz majd olyan, amit magával fog vinni a Pokol fenekére - mondtam kissé szemét módon, és arra gondoltam, hogy mikor Oliver a szemem láttára haldoklik fogom majd vele közölni, hogy én megkaptam Elenától azt, amit ő nem.
- Nincs kedved fürdeni egyet? - néztem a víz felé. - Régen volt, hogy itt úsztunk. Ezer éve, ha jól emlékszem.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 16:54 Hozzászólás témája:

Nagyot sóhajtottam, amikor leült mellém és a csere oka iránt érdeklődött. Mit is mondhattam volna, ha a pontos okát én sem tudtam? Oliver akarta ezt a cserét, én pedig segítettem. Ennyi a történet lényege az én részemről. Csak azt tudtam elmondani, amire én magam is csak gondoltam.
« Talán Oliver csak egyszer az életben tényleg őszinte akart lenni ahhoz, akit szeretett és valószínűleg még most is szeret. Tudom, hogy ez mennyire irreálisan hangzik, de... előfordulhatnak még csodák. » Vállat vontam, mintha nem érdekelne az ügy, pedig azért kicsit engem is kapirgált a kíváncsiság pici ördöge belülről, hiszen én is belefolytam ebbe az ügybe. « Ha már úgyis nemsokára meghal, nem mindegy neki, hogy hülyét csinál-e magából az érzelmei miatt vagy sem? Legalább úgy hal meg, hogy ezt nem kell magával vinnie a Pokol fenekére. » Továbbra is a vizet bámultam, így könnyebb volt ilyesmiről beszélni. Mert azért az én szavaim is kissé érzelmesnek hathattak.
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Kedd. Jún. 26, 2012 14:33 Hozzászólás témája:

- Milyen jó véleménnyel vagy rólam - vigyorogtam el magam, mikor elkapta a haját az ujjaim közül. Oké, meglehetősen régi vámpír, de ugyanolyan sértődékeny és hisztis néha, mint bármelyik másik nő.
- Mit keresek itt? - vontam aztán vállat, és én is ledobtam a cipőmet meg zoknimat, hogy jóleső sóhajjal merítsem a lábam a vízbe. - Csak utánad jöttem, ennyi. Momentán ráérek, van időm, mellesleg meg akarom tudni, mire volt jó ez az egész hasonmás-csere dolog. Csak arra, hogy Oliver előrukkoljon az évezred szerelmi vallomásával? Azt megtehette volna levélben is, egy csomag bonbon kíséretében. A végeredmény úgyis ugyanaz lett volna. Elenát nem érdekli Oliver lelke, már ha van neki ilyen egyáltalán. Elenát egy valami érdekli. Oliver halála.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Hétf. Jún. 25, 2012 20:07 Hozzászólás témája:

« Mert mindent kinézek belőled és mert ismerlek annyira, hogy tudjam ha melletted van egy hasonmás, úgysem tudsz ellenállni neki. Főleg nem a drágalátos Elenának. » Kikaptam a kezéből a hajtincsemet, ami birizgálni kezdett. Kezdtem egy picit feszült lenni, de csak azért, mert én magam is tudtam a lelkem mélyén, hogy igaza van. Csak nem akartam bevallani sem magamnak, sem neki. Ahhoz túlságosan büszke voltam.
« Egyáltalán mit keresel itt? » Megpróbáltam témát váltani, hátha sikerül és annyiban hagyja a dolgot. De ki tudja, mi lesz belőle.
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Hétf. Jún. 25, 2012 19:57 Hozzászólás témája:

- Miért feküdtem volna le vele? - pislogtam ártatlanul. - Azt mondtam, nem fogom elmondani mi történt, és értsd ahogy akarod. Ezek szerint így értetted - mondtam, és a hajával kezdtem babrálni. - És bármennyire is tagadod, igenis féltékeny vagy. Ordít rólad. Mellesleg, csak egy féltékeny nő tételezi fel rögtön, hogy a férfi más nőket dönt meg - dobtam ki a fűszálat a számból.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Hétf. Jún. 25, 2012 19:50 Hozzászólás témája:

« Féltékeny... » Horkantam fel lemondóan. Saját magamnak sem akartam ez bevallani, nem hogy neki. Az kellett volna még, hogy kapjon a kezébe még egy fegyvert, amivel teljesen kiboríthat. Nem fogom adni alá a lovat, az egyszer biztos.
Ám ez az elhatározásom, hogy hidegvérű maradok, nem tartott sokáig. Megpróbáltam nyugodt lenni, de... felhúzta az agyam. « Szóval lefeküdtél vele. Legalább most már tudom, hogy egy szavadat sem lehet elhinni. » Nagyot nyeltem és a lábamnál csordogáló vizet figyeltem rezdületlenül. Nem akartam vigyorgó képébe bámulni, úgy még rosszabb lett volna.
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Hétf. Jún. 25, 2012 18:16 Hozzászólás témája:

Elnevettem magam.
- Csak nem féltékeny vagy? - kérdeztem. - Miért mondanám el, ha lefeküdtem volna vele? - feküdtem a földre kényelmesen, és néztem fel az égre, közben kitéptem egy fűszálat, és azt rágcsáltam.
- Szép napot töltöttünk együtt, ennyi a lényeg - mondtam. - Értsd ahogy akarod - vigyorogtam rá. Tetszett, hogy vörösödött a feje az idegtől. Mindig értettem hozzá, hogy borítsam ki teljesen.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Hétf. Jún. 25, 2012 18:12 Hozzászólás témája:

Jól gondoltam, tényleg nem tágított. Na, ez már így maradt, ha más nem, legfeljebb én tudok eltűnni innen. De még mit nem... óvodás szokáshoz híven én voltam itt előbb.
« A lehető legrosszabb dolog volt belebújni a hasonmásom bőrébe és részt venni a tökéletes családi életében. » Motyogtam magam elé szörnyülködve. Nagy levegőt vettem, hogy tovább folytathassam, de nem néztem rá. Attól csak rosszabb lenne. « Foglalkoznom kellett a gyerekeikkel, jó képet kellett vágnom mindenhez és nem, nem volt semmi köztünk. Lehetett volna, de... nem volt. » Az okait ennek inkább nem kezdtem el sorolni, előbb verem a fejem az egyik sziklába. Nem kell neki ezekről tudnia. De az a kérdés, amit ő is feltett nekem, engem sem hagyott nyugodni. Mint valami kisördög marcangolt belülről.
« És te? Lefeküdtél Elenával? » Most már felé fordultam és a szemeibe néztem. Tudtam, hogyha ezt csinálom akkor nem tud hazudni nekem. Ha pedig megpróbálja, én úgyis rájövök.
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Hétf. Jún. 25, 2012 18:06 Hozzászólás témája:

- Nem, nem tenném meg - vontam vállat. - Ha esetleg fel vagy húzva idegileg csak szólj, szívesen a vízbe löklek. Jó hideg, biztos lehűti majd a forró fejedet - huppantam le mellé. - Na mesélj. Milyen volt Elena Gilbertnek lenni? Tényleg semmit nem tettél Salvatore-val? - somolyogtam. - Szegény fiú, biztos örök élmény lett volna neki.
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Hétf. Jún. 25, 2012 18:04 Hozzászólás témája:

Nyugalmamat az apró faágak recsegése és egy illat zavarta meg. Klaus volt az, én pedig azt hittem, belefojtom magam a vízbe. Miért nem maradt ott a kis védelmezettjeinél és boldogított még őket néhány óra hosszáig? Vagy vitte volna ismét magához Elenát...
« Egyedül szeretnél lenni. Ugye megtennéd, hogy eltűnsz innen valamerre? » Kértem egyáltalán nem kedvesen, de ahogy ismertem, ez úgysem fog bekövetkezni. Addig nem fog tágítani, amíg teljesen ki nem akadok. De ez csak részben volt az ő hibája... nagyobb részben az enyém volt, mert nem tudtam uralkodni magamon.
_________________
Tatia Petrova - The Original Petrova Bitch ;; Ron Pope - A drop in the ocean


Vissza az elejére


Klaus
Hibrid - Sweetheart



Csatlakozott: 2012.02.08. Szerda 19:31
Hozzászólások: 1772
Elküldve: Hétf. Jún. 25, 2012 17:57 Hozzászólás témája:

(Damon és Elena háza)

Kiszálltam a kocsiból még az erdő szélén, és gyalogosan sétáltam el idáig. A szag egyre erősebb lett, már tudtam, hogy jó nyomon járok. És csakugyan... ott ült Tatia, az ezer éves vízesésnél. Mintha csak a múltba láttam volna.
- Ha most ember lennél azt mondanám vigyázz, a hideg víztől hamar felfázol - jegyeztem meg, egy fának támaszkodva. - Ez most valami rituális mosdás, vagy csak egy kis lazítás?
_________________
Klaus

Vissza az elejére


Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger



Csatlakozott: 2011.09.18. Vasárnap 20:16
Hozzászólások: 1290
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Hétf. Jún. 25, 2012 17:49 Hozzászólás témája:

Damon és Elena lakása ; Konyha

Addig mentem és keresgéltem az erdőben, míg meg nem találtam a vízesést. Azt a kis vízcsobogást, amely már ezer évvel ezelőtt is itt volt és amit Klaus mutatott meg nekem. Mint minden, ez is változott ezer év alatt: nagyobb lett, kissé gyorsabb és már sziklák szegélyezték az útját. De még mindig az a kis vízesés volt, ami életem egyik meghatározó pillanatának helyszíne volt.
Hogy miért ide jöttem? Ennek a pontos okát nem tudtam. Ez a hely régebben is megnyugtatott, nagyon reméltem, hogy ez most sem lesz másképpen. Be kellett vallanom magamnak, hogy nem volt jó a hasonmásom bőrébe bújni, mert ezzel megtapasztalhattam, milyen életem is lehetne vagy lehetett volna. Ám ez nekem nem lett volna elég, tudom magamról, hogy nem elégedtem volna meg ennyivel.
A másik oka az volt, hogy még mindig idegesített az a tény, hogy Elena Klausszal volt két napig. Nem is idegesített, hanem inkább felkavart, ami sokkal rosszabb. Nem szabadna ilyesmit éreznem és most mégis megtörténik. Ezzel együtt pedig érzem, hogy már nem vagyok teljesen ura saját magamnak.
Leültem az egyik sziklára és belelógattam a lábam a hideg vízbe. Jólesett itt üldögélni, kezeimmel megtámaszkodtam a hátam mögött és lehunytam a szemeimet. Próbáltam teljesen kikapcsolni mindenemet. A testemet és az érzéseimet is.
_________________

Csak néztem az arcát, majd nagyot sóhajtottam, és kissé kezdett lelkiismeretfurdalásom lenni, hogy hazudok. Jaj, ha tudná, hogy valójában mi volt abban a naplóban, ha csak sejtené! De nem, nem, nem. Vicki, egyszer tanuld meg befogni a nagy szádat, különben...
- Nos... azt hiszem, ennyit mondhattam a naplóról. Azt hittem, hogy jelent majd valamit, de... nagyon kevés volt benne, ami segíthetne a megoldásban - mondtam őszinte hanggal, és elfordultam tőle. - Kell még... kell még valamit megbeszélnünk? - néztem a csordogáló vizet.
_______________

Előzmény:

Gabe:

Gyanús volt… valami mégis azt súgta, hogy higgyek neki. Vajon miért hazudna? Nem hazudna ő nekem. És hogy ezt honnan tudtam? Fogalmam sincs. Valahogy csak úgy éreztem! Ott benn. Valami diktálta bennem, és én engedtem is neki.

- Értem. – nyögtem ki egy elnyújtott sóhaj kíséretében.- És mit írt az apánkról? – tartottam még mindig a szemeit. – Úgy értem… - engedtem el a kezét, hogy megint egy negyed fordulatot vegyek. – Soha nem ismertem. Semmit nem tudok róla, csak annyit, hogy anyám egy időben szerette. Meg ez a gyűrű… - forgattam meg a magam elé emelt kezemen a gyűrűmet - Még egy képet sem láttam róla soha. Mit írt róla a nővéred? – fordultam ismét felé. – Esetleg… megnézhetem? – közelítettem óvatosan. Fogalmam sem volt, hogy van ez a boszorkányoknál, lehet hogy valami ősi kincs vagy mittudomén. Akármi is ez az egész, én még egyáltalán nem voltam benne.





Vick:

Az utolsó kérdésére felkaptam a fejemet, és az agyam egyből leblokkolt... csak utána kezdett el mondvacsinált ötleteket gyártani, hogy vajon ERRE mi is lenne a helyes válasz. Óh, Vicki, kellett neked őt felhívni, mikor éppen teljesen belezavarodtál mindenbe! A fene egye meg...
- Hát... úgy értettem, hogy... megtaláltam a nővérem naplóját, és... azt hittem, ez azt jelenti, hogy sikerrel jártam... - találtam ki valamit, bár eléggé gyetra lett, de... így rögtönözve mit találhattam volna ki? - Csak azután néztem meg a hotelban, és... ugyan megtaláltam benne az apátokról szóló részt, de... semmi egyéb nem volt benne. Szóval... a napló megszerzése volt a sikeres, a többi sikertelen - beszéltem tovább, bár reméltem, hogy nem látszik az arcomon, hogy most éppen mekkorát hazudtam.



Gabe:

- Persze, ne aggódj. – mosolyogtam a szemeibe kicsit lazábbra enegedve a szorításomban. – Azt hiszem farkasfű lehetett, már ha a könyvek nem hazudnak és ezek szerint nem hazudnak. – enegedtem lassan el és inkább a víz széléhez kezdtem sétálni. Valamiért ritka nyugodtsággal töltött el. Vagy csak az egész helyzet. – De hogy az a szemétláda honnan a fenéből tudta, hogy mi vagyok, és pláne hogy hogy került hozzá ilyen… - ráztam meg enyhén a fejemet – Arról fogalmam sincs… - vesztem bele egy időre a messzeségbe.

- Nos, majd egyszer megkérdezem tőle… - kényszerítettem valamiféle vigyort az arcomra visszafordulva hozzá, de legbelül minden egyes szót komolyan gondoltam. Megvannak a kapcsolataim, hogy a végére járjak ki és mi volt az a szemét ipse.

- De mondj meg nekem Vick te is valamit. – lépkedtem aztán újra hozzá. – Két napja… a telefonban… amit mondtál… - fogtam meg a kezeit – azt mondtad sikerrel jártál… Azt… mire értetted? – ráncoltam össze fürkészőn a szemeimet a szemeibe.




Vick:

- Ebben egyetértek... - mosolyodtam el halványan, majd amikor magához ölelt, a mellkasára hajtottam a fejemet, és csak hallgattam egy ideig a szíve dobbanásait.
Aztán végül ismét a szemeibe néztem, már egy kicsit aggódóan, ahogy eszembe jutott a Charlottesville-ban történő dolog. - Te már... ugye jól vagy? Mármint... elmúlt már a hatása annak az izének, amit belédvágott az a pasas? - kérdeztem lélegzetvisszafojtva. Én itt piszkálom, és közben lehet, hogy még mindig van hatása annak a fűnek.





Gabe:

Éreztem a borostámon felfutó kezet, és ha még hazudni is akarnék magamnak, akkor is jól esett. Akárcsak a szemei, ahogy a szemembe fúrták magukat.

- Én már semmit sem tudok... - sóhajtottam nagyot panaszosan, de aztán, nem tököltem tovább. Lassan húztam közelebb, és szorosan átöleltem. Annyira jó volt. Annyira megnyugtató, mint még soha semmi az életben. Mégis ott lebegtek a fejem felett a kérdések. Menni fog?





Vick:

Nem mondanám, hogy meglepett a szavaival. Hiszen látszott, vagyis inkább mondjuk úgy, hogy éreztem valami ilyesmit a tétovázásából. Mármint hogy eddig még nem igazán érzett olyasmit, mint most... visszaemlékezve én is csak egyszer, de ha azt mai szemmel néznénk... hm. Az önfeláldozós mesék ma már a nyálas, sőt drámai kategóriába tartoznak, és általában ha a lány visszatér a halálból, az akkori szerelme és ő boldogan élnek, míg meg nem halnak. Igen. Csak külön.
Visszakanyarodva erre a mesére... már ott állt előttem, a csuklóm köré fonódtak ujjai, és ha évekkel azelőtt azt hittem, voltak már nehéz döntéseim, jócskán hülye voltam. Mert most... ki tudja, talán az a hülye varázslat beszél belőle, amit a nővérem olyan nagy előszeretettel megcsinált! És nekem erről egyszer majd beszélnem kell, de nem most. Egyelőre még be kell fognom a számat, mert ha rám jön az igazság-mondás, egyszerre jön ki belőlem minden. Még olyasmi is, ami persze meg se történt. Vagyis a hivatalos verzió ez. Gyakorlatban azért már más volt.
De így is kétesélyes. Mert talán a gyűrű beszél "belőle". Vagy... vagy... van a másik verzió, hogy tényleg őszintén érzi ezeket, és... na jó, most csak a fene tudja, nekem mit kellene csinálnom, merthogy az ilyen dolgokban én mindig bajban voltam, hát az száz százalékosan biztos.
Magam felé fordítottam az arcát, mikor a vízbe kezdett bámulni, gyengéden simogatva az arcát. És persze, az agyam diktálta szöveg helyett valami teljesen más jött ki belőlem. - Rendben. Próbáljuk meg. De... de ha egy idő után azt mondod, hogy... neked az a másik élet kell... - böktem a fejemmel a város felé, utalva az előző életére is. - Akkor azt hiszem, majd eldől, hogy melyikünkben mi az erősebb.



Gabe:

Csak hallgattam a szavait és nem tudtam mit mondjak. Igen, a gondolatok áramlottak a fejemben, de kimondani… Van enenk egyáltalán értelme? Biztos, hogy kell legyen, hisz érzem!

- Nem tudom Victoria… - kezdtem aztán teljesen másba, mint amibe eredetileg terveztem. – Ez az egész… - vettem én is egy negyed fordulatot el tőle, csak hogy belebámuljak a lezúgó vízbe, a messzibe… Így könnyebb lesz? Nem hiszem. – Úgy értem nekem még soha nem volt részem ilyenben. – piszkáltam a kezemben valami fűszálat, ami nem is tudom, hogy került bele. – Én még soha nem… - köszörültem meg a torkomat – szóval éreztem… - kereste a szemem még mindig a messzeséget. Aztán hirtelen változott minden.

- De te… - vettem egy újabb hatalmas sóhajt, eldobtam a fűszálat és feladva mindent, felé lépkedtem, hogy magam felé fordítsam. Vívódás? Na, ja. Valahogy így dünnyögik azok a hülye könyvek. – Nem tudom, mire lennék képes nélküled vagy érted. – néztem mélyen a szemeibe, miközben tenyerem a csuklójára fonódott – De talán érdemes lenne megpróbálni. – nyeltem egy nagyot – Vagyis, ha egyáltalán te is ezt akarod. – vettem vissza a korábbi stílust ellazítva – És aztán meglátjuk mi lesz. – tért el a tekintetem újra tőle, beleveszve a mellettünk lezúduló vízbe. Talán ideje lenne már eldönteni mi az istent akarok! Hogy mit? Őt! Ezt biztosan érzem. De a kérdés, hogy képes leszek e rá.



Vick:

Leszálltam mögüle, és előre sétáltam. Szép volt ez a hely. Egy vízesés. Már nem is emlékeztem az utolsó alkalomra, hogy mikor voltam ilyen helyen. Régen. Mikor még szerettem nézni a csordogáló vizet.
Éreztem pár másodpercig mögöttem, aztán ellépett, és kissé távolabbról kezdett beszélni hozzám. Vagyis pontosabban kérdezni, de... istenem, ez annyira bonyolult. A fejem szétrobban a sok gondolattól, és nem tud kiragadni egyet, hogy megfogalmazza...
- Én... - kezdtem bele a szokásos módon. Igen, ez egy igazán rám jellemző mondatkezdés. - Tudom, hogy mit mondtam Charlottesville-ben. És tudom, hogy te mit mondtál. - néztem fel a szemeibe, és nyeltem egy aprót. - És nem hazudtam, mert tényleg így van. Én szeretlek. - beszéltem tovább lassan, halkan, és erőnek erejével tartottam magamat, hogy ne sírjam el magamat.
- De Te... te teljesen más vagy, mint én. És azt mondják, hogy az ellentétek vonzzák és kiegészítik egymást, de... téged éltet az, hogy szabad vagy. Éltet a függetlenség, a kalandok. És én ugyanezeket szeretem, a függetlenséget, és a kalandokat. - fordítottam hátat neki. - Én nem akarlak téged lekötni, nem akarlak megfosztani téged ezektől. - mondtam ki végül ezeket a szavakat nagy nehezen.



Gabe:

(Hotel)

Nem volt hosszú az út, mégis adott némi gondolkodást. Emlékeztem egy helyre. Egy egészen... nyugodt helyre, amikor kerestem hol mehetne végbe az átváltozás. Hát most jól jött. Nyugodt és csendes. És erre biztosan nem kódorog senki sem.
Mélyen bevágva a fák közé állítottam meg a motort.

- Azt hiszem itt jó lesz. - vettem ki a kulcsot, és a hátam mögé nyúltam, hogy lesegítsem. De ő addig önállósította magát, és egy pillanat alatt pattant le. Hát jó. - állítottam én is a motort sztendere, és hangosan zörögve az avar a talpam alatt követtem őt, egészen a vízig.

- Szóval? - kérdeztem szinte alig észrevehetően lépve mögé - Hogy is van ez kettőnkkel? - bámultam a válla fölött a semmibe, de ahogy megcsapott az illata, inkább előre lépkedtem.

- Azt mondtad szeretsz. Charlottsville-ben. - bólintottam megfordulva - Én is szeretlek. - tettem hozzá egyszerűen, ellenállva a késztetésnek, hogy mellékeljem "azt hiszem". - És akkor most...? Hogyan tovább!? - tettem fel a millió dolláros kérdést. Kapcsolatok? Egyáltalán nem volt még részem benne. Talán nem is tudom, hogyan kell. Egyáltalán menne?

Furán viselkedett. Meglepően furcsán, ahogy egy pillanat alatt rázott le, mégis... valami ott benn továbbra is azt diktálta bennem:Nyugalom, nem lesz baj! Minden rendben lesz. És én hittem neki. Valamiért elhittem.

- Nem. Nincs más. - vágtam oda először csak hidegen, de aztán nem bírtam tovább, a messzibe tekintő arcát fürkésztem. Nem tetszett ez nekem. NAGYON NEM! Valami ott legbelül vijjogva jelzett, hogy nem, nincs rendben, mégsem tettem semmit. Az egyetlen egy dolog amit...

- Vick... - szólaltam meg aztán a semmiből, ahogy kezem lassan a kezéért nyúlt, hogy átölelje. - Biztos, hogy akarod ezt? - kérdeztem még mindig az arcát fürkészve, de még most sem nézett rám. - Kettőnket. - pontosítottam bólintva, habár ez az egész elég röhejesen festett. Itt állok az erdő közepén, egy nővel, akiért még az életemet is odaadnám, és nyávogok, mint azok a kretén, hülye filmek. Ha nem lennék szemtanúja a dolgoknak... talán el se hinném az egészet.

Feltett egy kérdést, mire nagyot nyeltem, tovább nézve a távoli világot. Itt inkább az a kérdés, hogy a varázslat nélkül ő akarna-e engem? Ez maga a röhej. A nővéremmel az élen. Húh, hogy volt képes ilyen varázslatot létrehozni? Többet bonyolít mindent, mintsem segítene.
- Öhm... igen, akarom. Csak... azt hiszem, mindezek előtt... szükségünk lenne egy kis pihenésre, mert a Charlottesville-ben történtek után még egyikünknek sem volt lehetősége rá - próbáltam valami magyarázatot kitalálni, hogy miért vagyok ilyen furcsa mufurc.

- Értem. – feleltem egyszerűen – Rendben. – engedtem el lassan a kezét, de itt nekem valami sántított. Nagyon is sántított, a régi szimat kiszagolja a könnyelműséget, és most nagyon is jelzett az a sziréna. Mégis annyiban hagytam. Talán rájöttem, hogy bármennyire is feszítem azt a húrt, nem fog elpattanni. Nőből van. Vagy csak egyszerűen nem érdekelt. De nem… nem… olyan nincs, hogy Vick ne érdekelne, hisz ha csak rá gondolok… - sóhajtottam nagyot, még egy darabig vizslatva, de aztán elléptem. El a motor felé vissza, de egyetlen lépés után torpantam meg és fordulva vissza nyújtottam ki felé a kezemet.

- Jössz? – néztem kérdőn a szemeibe, mégsem tudtam eltaposni a kedvességet. Pedig…

A motor felé indult, én pedig még egy ideig néztem magam elé. Mennyire nem akartam én hazudni... de már belekezdtem, vigyem is végig. Most először életemben átgondoltam a színészi pályát, mert most először... mindennél jobban kell titkolnom valamit... és közben ártatlan arcot vágni hozzá. Ennyit arról, hogy becsületes vagyok, és őszinte. Most csak annak tűnök. Bár láttam rajta, hogy... valamit ő is sejt. Vagy ha nem sejt, de... nem tetszik neki. Őt még extrán nehéz megtéveszteni, hiszen sok-sok évig nem túlzottan állt közel hozzá a jófiúság... a fene tudja, hogy kikkel volt már dolga, de... most én, egy ilyen kis boszorkány próbálja átverni? Mindent meg kell egyszer próbálni.
- Igen, jövök - bólogattam, elszakítva magamat a látványtól, és felé fordultam, hogy lassan odasétálva, elkerülve a tekintetét, a háta mögé üljek, és átkaroljam a derekát... furcsa, de ez jól esett... mindennél jobban. Ahogy közel volt hozzám, és szinte éreztem az arcomon a szíve dobogását.

Csak egy pillantra hunytam le a szemem, ahogy hozzám bújt. Éreztem azokat a finom kezeket, a lélegzetét a hátamon, és egyetlen pillanatot engedélyeztem magamnak, csak, hogy élvezzem. Semmihez nem fogható. Mégis… a pillanat elmúltával felnyitottam a szemem, és indítva a motort, felbőgettem.

- Kapaszkodj… - suttogtam hangosan, hogy hallja is a zajon túl, bár éreztem a szorító kezeket, és lassan, majd élesen húzva rá a gázra, kihajtottam a kiszáradt avaron.

(Hotel)

Húú, jó messze van az a hires vizesés. De nekem semmi. Másztam már meg ennél sokkal magasabb hegyeket is (pl az alpokban). Kerek 15 lassú, emberi perc után végre megérkeztem. Lenézve a mélybe, melyet sikeresen megmásztam büszkeség töltött el. Ennyire lassan már rég nem haladtam, mint az utóbbi percekben. De megérte!
Gyönyörű látvány tárult elém. A lefolyó viz folytonosan zúgó hangja madárcsicsergéshez hasonlitható kellemes hangot hallatott. Közelebb mentem hozzá, hogy még jobban megcsodálhassam a vizesést.
Kedvem lett volna megmártózni benne, de inkább türtőztettem magam. Nem akartam benedvesiteni a ruháimat, még vámpir létemre sem.
Egyetlen egy lélek sem járt a környéken, amin meglepődtem. Elég hires a hely, ahhoz hogy bezsongják a túristák, főleg az inycsiklandóbb változatai. Óó, pedig azt hittem elfogyaszthatok még párat. Elég! Igy is eleget ittál már a mai nap folyamán! - parancsoltam rá magamra. - Vissza kellene térjél a zacsis vérre, mert akkor kevésbé viselkedsz mohón!
Megráztam a fejem, hogy eltünhessenek belőle a fertőző gondolatok. Helyette inkább leültem a vizesés közelében a friss fűbe és gyönyörködtem a látványban.

(Mikaelson villa)

Nagy sóhajtással jöttem egyre beljebb és beljebb. Régen, még a vikingek korában, mikor letelepedtünk ide, ez volt a kedvenc helyem. Mit sem változott... itt veszekedtem Mikaellel, ide jártam a gyerekeimmel, és mi lett mára... mindez eltűnt. Ami maradt, az egyedüllét, és a gyerekeim, akiknek már halottnak kellene lenniük. Csúf sors, nem?
Letelepedtem egy kődarabon, és belelógattam a kezemet a vízbe, de... éreztem, hogy van itt valaki más is. Valahol...

Egy idő után annyira belefeledkeztem a gondolataimba, és a vizesés kémlelésébe, hogy alig vettem észre, hogy valaki közeledik. Nem tűnt ismerősnek az illata, talán egy ismeretlen. Először azt hittem egy átlagos ember járkál erre, de később lemondtam róla. Ugyan már! Mégis mit képzelek? Egy halandó sem tenné meg ezt a hosszú távot egyedül! Már megint a vér! Elég! Megráztam a fejem, hogy összeszedhessem a gondolataimat, majd feláltam, hogy szemügyre vehessem az idegent.
Nem messze tőle megálltam, hogy megnézhessem magamnak. Mintha láttam volna futólag a bálon. Ahol nem töltöttem el két percnél több időt. Hát igen, igy hozta a sors.
Lassú léptekben közeledni kezdtem felé.
- Jó napot - köszöntem, mivel nem tűnt annyira fiatalnak, hogy hellót köszönjek.
Gondoltam nem verem nagy dobra, hogy vámpir vagyok. Kitudja, nem is ember. Hiszen a Mikaelson birtokon láttam.

Hamarosan már elém is tárult a lány. Pontosabban... hát a fene se tudja, mennyire nevezhető lánynak. Ez a város lassan több vámpírral rendelkezik, mint élő emberrel. Így tehát... bármelyik megeshet. De ugye én, mint erős boszorkány, egy idő után úgyis rájövök, ha elmondja, ha nem.
- Üdv! - álltam fel, és végigmértem. Mintha láttam volna már valahol... talán a bálon. Igen, onnan ismerős az arca, bár nem időzött ott sokáig. A fiammal beszélgetett egy rövid ideig.
- Úgy hiszem, hogy láttalak már... a bálon! - közeledtem felé érdeklődő pillantással. - Nem tévedek... igaz? - kérdeztem tőle végül.

Felállt és közeledni kezdett felém. Jól végigmért, mire én megborzongtam. Most hogy szemtől szemben látom, elég hátborzongatólag hat rám a jelenléte. Ahogy megszólalt, a hangján is érződött, mennyire fent hordja az orrát.
- Nem, tényleg ott voltam - néztem szembe vele szolidan rámosolyogva.
A szőr felállt a hátamon a jelenlététől.
- Mellesleg Lucy - folytattam a nevemmel - Montgomery vagyok.

Már meggyőződhettem róla, hogy ő egy vámpír. Nem is fiatal. Talán ezért olyan kiismerhető. Öt ezer éves gyerekem van, valahogy a koruk már "látszik rajtuk", érezhető a jelenlétükön.
- Üdvözlöm... Lucy! - nyújtottam felé a kezemet, hogy ily' módon is üdvözölhessem. - Az én nevem Esther. Esther Mikaelson. De ezt bizonyára tudja, ha ott járt a bálon - húzódott végül egy mosoly a számra. Nem tudtam, hogy mit tudhat a családomról... ezért most kiszimatolom.

Elfogadtam a felém nyújtott kezét, csupán udvariasságból. Esther Mikaelson. Az eredeti boszorkány. A bál szervezője. Hát persze. Nem hallottam sok mindent róla meg a családjáról, csupán hogy az övéké a legősibb vámpir család a világon.
- Örülök a találkozásnak, Esther! - Mosolyogtam, miközben belülről üvölteni tudtam volna. Mit csinálok? Haverkodok az ősök anyjával?
- Csak rövid ideig tartózkodtam a bálon. Nem igazán ismerem a családját. - feleltem higgadtan.
Hova ez a nagy igazság? Hé, ő az eredeti boszorkány, biztos kiszúrná ha füllenteni próbálnék. Vajon azt is tudja már, hogy vámpir vagyok? Holtbiztos!

- Nos, ha jól sejtem, Ön is egy vámpír. És ha így van, márpedig az én érzékeim nem szoktak csalni, akkor jobb is, ha nem kerül közel a fiaimhoz. Eléggé... hogy is fogalmazzak? A vámpírokkal is tudnak mit kezdeni, ha akarnak. - legyintettem végül, és visszaültem a helyemre, és magamra erőltettem azt az énemet, ami már ezer éve meghalt bennem.
- Szép ez a hely. Tudja, itt éltem ezer éve is. És ez a hely sok emléket őriz. Az errejárók nem is sejtik, hogy ennek a vízesésnek a közelében vált vámpírrá a világ első vámpír-családja. - sóhajtottam. A fenét érdekelt most az, hogy idegen a lány! Nem úgy tűnt, mintha világgá akarná kürtölni ezt.

Mintha megérezte volna, hogy mire gondolok. Seperc múlva már szóvá is tette, hogy vámpir vagyok. Remélem csak a véletlen műve volt és nem tud a gondolataimban olvasni.
- Igen, jól sejti - sóhajtottam fel. - Fölösleges figyelmeztetnie, erre már akkor rájöttem, mikor szóba elegyedtem az idősebb fiával, Niklaussal - vallottam be, közben helyet foglalva picit távolabb tőle. Kell a távolság, hiszen mégis az eredeti boszorkánnyal beszélek.
- Tényleg gyönyörű a hely - értettem egyet az állitásával. - Elhiszem amit mond. Sok minden van, amiről az emberek álmodni sem mernének. Higgye el, ha valaki hát én megértem, mennyi emléket őrizhet a hely ahol utoljára éltünk. - Teljesen belefeledkeztem a gondolataimba. Észre sem vettem miket hordok össze. Mintha nem is egy boszorkánnyal, csak egy sima vámpirral társalognék.

- Niklaus egy... külön történet - sóhajtottam nagyot, mikor szóba hozta, majd merengtem tovább előre, fél szemmel figyelve az arcára.
De végül valami felkeltette az érdeklődésemet. Ha valaki, hát ő megérti ezt... tehát... talán nem egy sima vámpír. És talán még használhatom is valamire. NEm tűnik fiatalnak.
- Te mit éltél át? - kérdeztem tőle, de nem bántón, csak érdeklődőn.

Kiváncsi lettem vajon mire célozhatott a fiának emlitésével. Egy külön történet. Mint minden családban biztos nekik is akadnak problémáik, főleg ha még hozzátesszük azt is, hogy 4 vámpirnak boszorkány anyja van.
- Hát - kezdtem volna válaszolni a kérdésére, de valami megállitott. Mit mondhatnék neki? Az igazságot, vagy egy apró törtrészét? Végül feladtam és előrukkoltam az igazság egy apró részével. - Dióhéjban annyit, hogy én is elkövettem azt a hibát, amit sokan mások. Rossz emberbe szerettem bele. Ez az emlék a későbbi életemre is kiterjedt. Azóta is tisztán élnek bennem a múltban történtek.

Talán nem is lepődtem meg annyira azon, amit mondott. Általában majdnem minden harmadik vámpír fő problémája az, hogy egykoron rossz férfiba, vagy éppen nőbe szeretett bele. De... ez ismétlődő probléma ebben a világban.
- Érthető. - bólintottam egyet. - És mi történt a férfival? - kérdeztem érdeklődve.

- Bevetett minden létező képességet ellenem, amivel egy vámpir rendelkezhet - sóhajtottam, visszagondolva a múltamra. - Megigézett, elcsábitott, majd a halálba küldött - soroltam szemforgatva, majd fintorogva folytattam. - Azóta sem tudja, hogy élek. De ki is használtam ám a tudatlanságát - ült ki a vigyor az arcomra.
- De ez már régen történt. Nem szeretek róla beszélni. - Néztem fel rá elkomolyodva.

A ravaszsága csak most tűnt fel. De miért is lepődöm meg ezen? Egy vámpírnak ilyennek kell lennie. Akármennyire is szörnyűséges ez, főleg az, hogy én teremtettem meg őket, nem mentesít a felelősség alól semmi sem.
Felálltam, és így néztem rá, még mindig mosolyogva. - Bocsásd meg nekem, de most mennem kell. A birtokon bármikor megtalálsz, ha szükséged lenne egy boszorkány segítségére - nyújtottam felé a kezemet, hogy újra kezet rázzak vele. - Sok szerencsét a városban, és vigyázz a fiaimmal - intettem még óvra.

(Esther szobája - Ősök villája)

Nem sokkal azután, hogy megosztottam vele ezt, amiből gondolom leszűrhette a ravaszságom, hamarosan felállt és elbúcsúzott. Én is feláltam, hogy újra megrázhassam a felém nyújtott kezét.
- Köszönöm, igérem élni fogok a lehetőséggel - feleltem kedvesen. - Tudom én kezelni őket - tettem hozzá a fiaival kapcsolatban.
Nem sokkal azután, hogy elment, úgy döntöttem jobb ha én is itt hagyom már ezt a helyet, hiszen annyira már nem élvezem a látványt. Úgyhogy feláltam, hogy minél előbb visszatérhessek a hotelszobámba.

/Lucy szobája - Hotel/

(Lockwood birtok- Tyler szobája)

Egy darabig sétálgattam aztán valahogy itt kötöttem ki. Végre egy csendes hely ahol kicsit kiszellőztethetem a fejemet.
Először csak körbesétáltam a helyet, majd egy tetszőleges helyen az egyik nagyobb sziklaféleségre ültem. Mélyeket szippantottam a friss levegőből, és csak azon járt az eszem, hogy mi lehet Caroline-al. Azt se tudom merre jár vagy, hogy mi van vele, és ez a tény nem hagy nyugodni.

/ Erdő /

Mielőtt még a kocsimhoz értem volna meghallottam a vízesés hangját. Nem is értettem, hogy nem hallottam ezt először. Csábító ajánlatnak ígérkezett, hiszen ott talán nem lebzsel senki és egy kicsit koncentrálhatok, erőt gyűjthetek a természetből.
Mikor odaértem rájöttem, hogy ez sem a megfelelő hely. Megláttam egy srácot üldögélni. Remélem ő legalább nem akar belém kötni. Mert ha neki is legalább olyan véget vetek, mint az előző lánynak.. Szép kis pletyka fog terjengeni a városban. Egy boszorkány mindenkit terrorizál. Ettől a gondolatmenettől akarva akaratlanul elnevettem magam. Most lehet hülyének nézett, de nem igazán érdekelt.

Lépteket hallottam, de nem nagyon érdekelt, ügyet sem vetettem rá. Pár perccel később viszont egy nevetést hallottam, ennek hatására hátra fordultam.Egy lány volt az...
Baromi jó. Mindig ez van hogyha egy kis friss levegőt akarok szívni.-mondtam magamban dühösen.
Nem szóltam hozzá egy szót sem, hátha elmegy. Ha meg akar valamit akkor úgy is idejön.