- Meglesz. - Kiabáltam utána mosolyogva remélvén, hogy meghallotta majd beérve Violet mellé leguggoltam és megkérdeztem, hogy akkor most mit is kell csinálnom. Még életemben nem volt szükségem arra, hogy bárkinek napgyűrűt csináljak, vagy bármi mást.
- Szóval akkor mit is kell pontosan csinálnom?

Leültem a hátamat a konyhapultnak támasztva, hogy biztosan ne érje semmiféle napfény a bőrömet. Nagyot sóhajtottam és vártam Staceyt. Mindig is utáltam, ha másra vagyok utalva. Csak egy napgyűrű kell meg az erőmet akarom vissza és utána minden a régi lesz. Azt hiszem akkor minden visszakerül a régi kerékvágásba.

- A női viselkedés. Elküldik a férfiakat. - sóhajtottam. - Hát oké! Legyen.. de közlöm, hogy mélyen meg vagyok bántva, és kiengesztelést fogok követelni! - néztem morcosan, és Stacey-re mosolyogtam. - Vállald a felelősséget! - kiáltottam még utána, majd kiléptem a lakásból.
Volt még egy elintézetlen ügyem.

(Tatia birtoka)

- Egy helybeli szőke vámpírt. Aki most hivatalosan is aláírta saját halotti bizonyítványát, mert én ezt nem hagyom annyiban. - Fújtam ki a levegőt lenyugtatásként. - De szerintem mi most elintézzük, hogy Violettel minden rendben legyen. Ha van valami dolgod akkor menj nyugodtan és intézd el. - Mondtam mosolyogva, majd ezután elindultam Violet után a konyhába.

Már teljesen megfeledkeztem Curtis jelenlétéről és inkább Staceyre bíztam a beszédet én pedig amíg elmagyarázza neki nehezen, de megpróbáltam kiosonni a konyhába, hogy valamit igyak. Vér nincs itthon, hiszen nem erre számítottam. Csoda, hogy volt az az egy tasak. Mondhatni életmentő volt. Kisebb nagyobb játszadozásokkal sikerült eljutnom a hűtőig ahol az első kezembe kerülő gyümölcslevet a kezembe vettem és szürcsölni kezdtem.

- Hölgyeim.. - néztem rájuk felváltva. - Teljesen kizárnak engem a beszélgetésből. Nem lesz ez így jó. - sóhajtottam hatalmasat és Stacey-re, majd Violetre néztem. - Na, kit is akartatok ti láb alól eltenni, huncut kislányok? - vetettem le magamat a kanapéra.

Igaz, hogy várható volt ez. Egyszer mindenképpen így végződött volna a dolog, de legalább még mindig él valamennyire. Egy örökkévalóságra megtanulta a leckét. Legalábbis csak reménykedni tudok benne.
- Persze, segítek mindenben. Amit csak szeretnél. - Mosolyogtam rá és megsimogattam a karját, majd Curtis felé is vetettem egy kedves mosolyt, hiszen nem lett volna neki muszáj felállnia nyugodtan ücsöröghetett volna továbbra is. De ez egyfajta kedves gesztus volt tőle.
Ami Carolinet illeti megkeserüli ezt az egészet.

Stacey reakcióján egyáltalán nem lepődtem meg, viszont az újdonsült barátocskájáén annál inkább. Majd kiderül, hogy még mit akar azon kívül, hogy itt lakhasson.
- Túlságosan elbíztam magam és ezúttal porul is jártam, de azt hiszem meg volt a dolog lényege. Tanultam a dologból, de most itt az ideje összeszednem magam. - Mondtam el tömören. Még most sem értettem, hogy sikerült ennyi erőt összeszednie magába. Hiszen maga a lábra állás is megterhelőnek kellett volna legyen..
- Akkor segítesz? - Fordultam Stacey felé.

Egy sóhaj. Ez minden ami kitört belőlem, mikor a csörtető hangot meghallottam. A másik kicsi lány érkezett meg.
- hát veled meg mi történt? - kérdeztem rá, bár nem ismertem, de igencsak érdekelt, hogy mivel sikerült ennyire "elásnia magát".
Felpattantam és odasétáltam elé. - Ki bántott, Violet? - kérdeztem komolyan. Boszorkányok... rájuk szükségem lesz. Hát úgy kell játszanom, hogy segítsenek nekem, ha úgy adódik. Viszont előtte nekem is bizonyítanom kell.

Elmosolyodtam a szavain, majd a fejemet a bejárati ajtó felé kaptam, mert hangokat hallottam. Aztán végül feltűnt Violet amit nem tudtam eleinte rossznak vagy jónak kell-e tekintenem.
Aztán a szavai alapján egy kisebb fajta sokkot kaptam amit csak tetéztek szemfogai. Mi a franc történt? Bár ezt magam sem tudom miért magamnak tettem fel.
- Mi a franc történt? - Kérdeztem meg hangosan, majd felpattantam a kanapéról és odasétáltam hozzá, hogy átöleljem. - Rendben van. Megcsinálunk mindent, de Caroline csinálta ezt veled? Mert akkor esküszöm, hogy megölöm. - Mondtam teljesen komolyan. Nem érdekel, hogy gyerekkori barátság-e vagy sem. Violet mindennél fontosabb számomra.

(Régi börtönök)

Amilyen gyorsan csak lehetett idehajtottam, hiszen vigyáznom kellett a nappal mert még gyűrűm nem igen volt.
Besuhantam az ajtón és bevágtam magam mögött majd az árnyékos helyeken próbáltam közlekedni. Mindkettejük a kanapén ücsörgött. - Stacey, szükségem lenne rád. Segíthetnél visszaszerezni az erőmet, na meg egy nap gyűrű se jönne rosszul. - Előhúztam a szemfogaimat, hogy ne kelljen túl sok mindent magyaráznom.
- Ja meg utána rögtön átfuthatnál tudod kihez és le is rendezhetnéd a dolgot. Valamennyire sikerült felkavarnom az álló vizet, de amint látod elég rosszul jöttem ki belőle. - Sóhajtottam egyet. Túlságosan biztos voltam magamban. De ilyen még soha nem történt.. Talán elgyengültem. Nem az nem lehet.. Mindenesetre mindent visszaszerzek és most talán még erősebb is leszek, mint voltam.

- Nos, ha gondolod, menj csak. Én feltalálom magamat. - vontam egyet a vállamon. Talán elmegyek császkálni egyet a városba, és szerzek pár újabb ellenséget. Talán meglátogatom a kedvenc Salvatore házaspáromat.

Ahogy letelepedett a kanapén én is helyet foglaltam mellette és fejemet a karommal megtámasztottam.
- Hát igen. Nem rég jöttünk a városba. Először Violet utána pedig én. De azt hiszem nemsokára látogatást kell tennem valakinél. Ha minden jól megy. - Pillantottam az órára. Tehetnék egy látogatást Tylernél. Hátha sikerül elcsavarnom a fejét.

Vontam egyet a vállamon azért, amit Violettől hallottam, majd sóhajtottam egy újabbat és vigyorogva néztem a kis házat, ahol körbekalauzolt.
- Igazán otthonos. Bár nemrégóta éltek itt, úgy saccolom. - mértem végig az arcát széles vigyorgással, miközben letelepedtem a kanapéra.

- Hidd el, hogy a külseje mögött sokkal több lakozik, mint az első látásra gondolnád. - Mosolyodtam el, hiszen tudtam, hogy mikre képes. Általában én voltam az árnyéka aki követte és segítette ha valamihez két ember kellett. Viszont most már egyedül is tudok boldogulni.. Talán.
- Rendben van akkor gyere. - Megfogtam a kezét és körbehúztam a házon minden kis lyukat megmutatva neki.

- Tyű... és a csaj intézi el helyetted? - néztem arra, amerre az a bizonyos Violet távozott. - Szép lányok, szép lányok és ezek szerint nagyon rosszak is - vigyorogtam szélesen, és elengedtem őt. - Mutasdmeg nekem a házat, kérlek! - néztem rá szépen.

Kérdésére csak megforgattam a szemeimet és felnevettem. Nem egy szerelmes típus azt már biztosan állíthatom. Ha az is lenne nincs ideje a bosszúhadjárat mellett. Viszont vele ellentétben én reménytelenül szerelmes vagyok Tylerbe. De nem is ismerem és mégis. Első látásra szerelem. Még ha képen is. De most esélyem nyílik arra, hogy megszerezzem magamnak.
- Egy vámpírt kell eltakarítani az útból elég időre ahhoz, hogy közben megszerezhessem magának a pasiját. - Vigyorodtam el a dolgon. Hiába voltunk gyerekkori barátnők a kötelékünk sosem volt elég erős ahhoz, hogy őt válasszam Tyler felett.

- Készülsz beletaposni abba a lelketlen szívembe? - sóhajtottam egyet. Nem voltam én túlságosan kikészülve a hírtől, mert nem voltam szerelmes típus. Engem egy nő egyszer utasíthat el. Vagy többször is, de azoknak az időknek vége. Új lap... újabb bosszúhadjáratok. És kell majd nekem egy vámpír társ.
Ravasz vigyorra húztam a számat, mikor eszembe jutott egy név... egy nőé. Ó, drága régi ismerős! Mennyire kell majd nekem... minden értelemben, ha aktuális lesz. De egyelőre vissza ide.
- Emberi életről van szó abban a nagy tervben? - kérdeztem rá vigyorogva.

- Igen egy darabig még élvezheted magad olyan kivételesnek, hogy ott legyél. De ha Violet jól halad a tervünkkel másnak kell helyet adnom benne. - Nevettem fel ahogy ajkait megéreztem a nyakamon.
Karjaimat a nyaka köré fontam. Nem tudom miért de eléggé élveztem a társaságát. Minden egyes érintését. De ez biztos, hogy csak jelenlegi. A szívem Tyleré.

- Óha. Izgalmasan hangzik. - bólogattam szaporán, közben újra átkarolva Stacey derekát, és rávigyorogtam. - Hol lesz a szobám? Remélem, a te ágyadban. - nyomtam az ajkamat a nyakára, hogy így öleljem tovább. Nem mondom, hogy szerelmes voltam. Csak vonzódtam hozzá... ó, de még mennyire! Bele ne betegedjek..

- Csak egy rövidke kis út a boldogságomhoz. De ahhoz el kell távolítani egy vámpírt a képből és azt hiszem most épp ezt csinálja. - Mondtam mosollyal az arcomon.
Amint esélyem nyílik beszélek Tylerrel és megszerzem magamnak. Remélhetőleg Violet elérte azt is, hogy összetörjön picit én pedig, majd megvigasztalom.

A Violet nevű lányka gyorsan eltűnt a sűrűben, avagy az ajtó mögött. A kijárat mögött. De nagyon is érdekelt, hogy vajon hová mehet.
Kíváncsian figyeltem Stacey felé és feltettem a nagy kérdést az államat dörzsölve. - Hm.. milyen tervecskéről van szó? - vigyorodtam el.

- Oké. A nevem Violet. De akkor én most nem is zavarnék. - Vetettem egy 'később még beszélünk' pillantást Stacey felé, majd a szobába mentem, hogy telepakoljak egy táskát vasfűvel, hogy belekezdjek a közös tervünkbe. Legalább kicsit feldobom a szürke hétköznapjaimat.
- Belekezdek a tervünkbe, ha nem gond. Majd írom a fejleményeket. - Kacsintottam Stacey felé, mielőtt elhagytam a házat.

(Forbes ház)

Elmosolyodtam, ahogy bemutatkozott neki. Tudtam, hogy még fogunk beszélni erről az 'egy barátja' kifejezésről. Bár igazából ez annyira nem is érdekelt, mert most kíváncsi voltam, hogy mi fog következni. Hiszen azt mondta Curtis, hogy segítenem kell neki pár dologban.
Magam sem tudom miért, de életemben nem vártam még semmit ennyire mint most ezt. De kitudja lehet mikor odajutok már nem is akarom az egészet, de akkor már nincs visszafordulás.

Miből is gondoltam, hogy egyedül van? Hiszen mondta hogy van egy barátnője és lakótársa. De az én pompás memóriám.
Vetettem még Staceyre egy futó pillantást, majd odaléptem a másik lány elé. - Üdv. A nevem Curtis. Stacey egy barátja, és mostantól nagy eshetőséggel lakótársa is egyben. - vontam egyszerűen a vállamon.