Nem kellet túl sokáig várnom az ajtó felől lépteket hallottam, de ha nem csal a hallásom volt valaki vele.
Összefontam a karomat a mellkasomon amikor megláttam - Szia... sztok. - Végig mértem a férfit aki vele együtt jött. - Ööö, és te ki is vagy? - Kérdeztem felvont szemöldökkel. Nem zavar, hogy idehozott valakit, de szeretem megismerni az embereket mielőtt bármiféle kedvességet mutatok felé.

- Persze. - Mosolyogtam rá, majd elindultam befelé ahol meg is láttam a várakozó Violetet. Hát tényleg fontos vagyok neki vagy szimplán végig itthon volt.
- Szia Violet. Remélem nem baj, hogy hoztam valakit. - Fordultam hátra utalva a mögöttem lévő férfira. Az ilyesmin nem szokott kibukni, bár ki tudja mikor, hogy reagál. Jó pár éve ismerem, de mindig meg tud lepni.

(Templom)

Kiszálltam az anyós ülésről, és jókedvű voltam. Megvolt rá minden okom. Van egy társam.. hatalmas erőm. Kell ennél több? kétlem... ja, igen. A bosszú... Mr Salvatore-tól el kell vennem az autómat.. pontosabban vissza kell vennem.
- Bemehetünk? - fordultam Stacey felé.

(Hotel)

Napok óta nem láttam kimozdulni a szobájából most pedig valami fontos van. Hazafelé hajtottam, de az ő autóját nem láttam itt parkolni.
Remek. Lehet, hogy szimplán felültetett, bár az nem szokása. Más választásom nem volt, mint bemenni a lakásba és várni rá.

* Napokkal később *

Egyszerűen kimozdulni sem volt kedvem. Gondolkoztam, hogy biztos végig akarom-e csinálni a dolgot. Nem voltam biztos ahogyan semmiben sem. Inkább összepakoltam pár cuccomat és elindultam hazafelé. Igen megfutamodtam. De nem tudtam mi lenne a helyesebb döntés. Nem akartam Violet életét felforgatni az én kis szerelmi kalandommal. Habár tudom jól ez több, mint egyszerű kaland. Nem volt köztünk még semmi, de mindig megdobban a szívem, ha a közelemben van.

Kocsiba szálltam és kifelé hajtottam a városból.

(Mystic Falls határa)

(Erdő)

Hazaérve meg is feledkeztem arról, hogy Stacey itt lakik hiszen napok óta nem láttam. Nem is érdekelt, csak pihenni akartam. Hosszabb gondolkozás után úgy döntöttem rá érek lezuhanyozni, ha majd felkeltem és eldőltem az ágyamban. Az álom szinte rögtön magával ragadott.

Reggel napsütésre ébredtem. Ahogy azt este elterveztem zuhannyal indítottam a reggelt és nem kockáztattam meg, hogy még egy felsőm kárba menjen ezért úgy döntöttem, hogy itthon iszom meg a kávémat. Majd hirtelen felindulásból úgy döntöttem most már tényleg itt az ideje meglátogatnom Bonniet. A bögrémet a mosogatóba tettem, majd kiviharoztam a lakásból.

(Bennett-ház)

(Utcák)

Miután hazaértem akkor kezdtem el gondolkodni, hogy mi is lehet Staceyvel? De most sokkal fontosabb dolgaim voltak, mint vele és a szerelmi háromszögével törődni. Vér nem csak embertől kell, de boszorkánytól és vérfarkastól egyaránt. Azt hiszem azt helyben elintézhetjük. Mindent leellenőriztem még egyszer, hogy biztosan meg van-e. Majd a táskámat bevágtam a kocsiba és elindultam az erdőbe.

(Erdő)

(Park)

Gyorsan összedobáltam a táskámba a legfontosabb dolgokat, majd el is indultam a legelső ponthoz. Egy ártatlan ember vére. Az utcán csak összefutok eggyel és majd megfosztom egy kevéske vértől és helyben hagyom. Majd felébred magától pár órával később és szépen hazamegy. Az egészből nem fog emlékezni semmire csak azon fog agyalni, hogy vajon hogyan szerezhette azt a vágást a kezén.

(Utcák)

Nem sokáig olvasgattam, mert már annyira próbáltam a dolgokat a fejembe erőltetni, hogy az már szét akart robbanni. Ezért inkább úgy döntöttem, hogy még egy felsőt feláldozva elindulok egy kis friss levegőt szívni. Kiszellőztetni a fejemet aztán kezdhetek majd mindent előröl. De a tervemmel is haladnom kellene.. Bonnieval minél előbb találkoznom kell. Csak nem tudom pontosan mikor lesz rám ideje.

[Park]

[Grill]

Ahogy sikerült hazakeverednem az első utam a fürdőbe vezetett nem figyeltem most, hogy fenn van-e Stacey de nem is érdekelt. Felkeltette az érdeklődésem ez a srác. De mindegy is valamire még jó lehet az, hogy megadtam neki a számomat. Ki tudja még mire használhatok fel egy vérfarkast. Beálltam a zuhany alá és a felsőmet csak úgy, mint az előzőt a kukába hajítottam.
Zuhanyzás után újból belevetettem magam a könyvekbe, de ezúttal kerülve a képet.

Reggel a napsugarakra ébredtem kicsit szomorú arckifejezés ült ki az arcomra hiszen nem volt mellettem az akiről egészen idáig álmodoztam. Nagyot sóhajtva elintéztem minden reggeli tevékenységemet majd benéztem Staceyhez aki még mélyen aludt. Úgyhogy nem akartam itthon zörgölődni. Elmentem a grillbe a szokásos reggeli kávémat meginni.

[Folyt. Grill]

Nem szóltam egy szót sem csak végignéztem ahogy kimegy a szobámból. Mikor ezt megtette felkeltem és halkan becsuktam az ajtómat. A normális ruhámat pizsamára cseréltem mivel nem rég fürödtem. Kipakolni nem volt kedvem ezért csak azt vettem ki amire nagyon szükségem volt. Pár könyvecskét. Imádtam varázsigékről olvasgatni. Hisz ez volt az egyetlen dolog ami lekötött engem Nicken kívül. Viszont ahogy lapozgattam megtaláltam benne az egyik közös képünket.



Egy igazán pici képecske, de mégis annyi emléket hordozott magában. Letöröltem a szememből kigördülő könnycseppet, majd a könyvet becsuktam és az éjjeliszekrényre helyeztem. Óvatosan bebújtam az ágyamba majd elképzeltem ahogy mellettem fekszik és átkarol.. Hogy minden rendben.. Minden a régi.. Így aludtam el.

Gondolhattam volna, hogy fájó pontot érintek nála, de valahogy most a gondolkodás nem jött össze. Elvarázsolt a gondolat, hogy Tylerrel lehetek. Semmi más nem érdekelt csak, hogy ez minél hamarabb megtörténjen. - Azt hiszem jobb lesz, ha berendezem a szobám. - Másztam ki az ágyából és elindultam egy üres hálószobát keresni.
Később kiugrottam a kocsiba a bőröndömért majd elkezdtem kipakolászni a szekrénybe. Mire végeztem vele a hold volt már feljövőben ezért elmentem lezuhanyozni és fogat mosni, majd végül kikötöttem a puha új ágyikómban.

Mikor megemlítette Nicket a falhoz tudtam volna vágni. Idegesített, hogy még mindig nem tudom pontosan hol van. - Még mindig ugyan az. Ő szépen alszik a kis koporsójában amíg én itt a te kis életedet próbálom elrendezni, hogy minden rendben legyen. - Fakadtam ki. Utálom, hogyha róla kérdezősködnek. Főleg mivel nincs velem. Ha vele vagyok.. Sokkal nyugodtabb vagyok minden. Minél hamarabb vissza kell szereznem őt magamnak.

Valahol végülis csodáltam Violet-et, hogy ennyire harcol azért amit kitűzött maga elé, de néha azért sajnáltam az erejüktől megfosztott boszorkányokat. -És mi van Nick-el?-kérdeztem rá félénken, mivel tudom, hogy ez egy érzékeny pont az ő életében.

Bármennyire is vagyunk jó barátnők az életcélomon ez nem fog változtatni. A világ legerősebb boszorkányai közé akarok tartozni és ezt nem lehet elérni jó pofizással meg efféle maszlaggal. Szeretném magamat elég jónak találni Nickhez. Máshogy nem megy, hogyha fele olyan erős leszek, mint ő. Vagy akár olyan erős is lehetek mint ő. Ahhoz viszont Bonnie erejére is szükségem lenne. Ami amilyen naiv talán nem is lesz olyan nehéz elérni, hogy egyik napról a másikra erő nélkül ébredjen.

Nem pont ilyen válaszra számítottam tőle, de nem kötözködöm. -Hát oké.-bólintottam egy halványabb mosollyal az arcomon. Bár volt egy sejtésem, hogy mit akar cserébe kérni de remélem, hogy velem azt nem tenné meg..sőt biztos vagyok benne, hisz nagyon jó barátok vagyunk és mindent tudunk egymásról.

Hát tényleg oda meg vissza van ezért a srácért. Nem ítélem el. Rögtön azután, hogy segítettem neki hozzáláthatok a saját tervemhez. Napról, napra egyre nehezebb Nick nélkül élnem, de valahogy kibírom. Miatta leszek erős. Végül kitért a lényegre, hogy én mit kérek ezért cserébe. Szerintem már rég tudnia kellene, hogy mit kérek azért cserébe ha segítek boszorkányokon. Valaki még önszántából és felajánlotta, de majd neki is le esik a tantusz, de egyenlőre jó így még ahogy van. Az erejével se valami hasznos, de anélkül még haszontalanabb. - Erre majd még kitérünk ha mindennel végeztünk. - Elég volt ennyibe beavatnom egyenlőre.

Meglepődtem azon, hogy ismeri Tylert nagyon is, és azon meg főleg, hogy ő sem ember. -Szóval vérfarkas? Hmm.. ez talán még vonzóbbá teszi.-haraptam bele alsó ajkamba egy huncut mosollyal az arcomon. -De nyugi, vigyázni fogok vele. Eszem ágában sincsen kihozni a sodrából.-mosolyogtam továbbra is. Egy percre talán el is kalandoztam arról, hogy mi lesz akkor, hogyha Caroline eltűnik a képből. Végre megkaphatom Tylert..Nem lesz többé zavaró tényező.-csak ez járt a fejemben. Stacey eljött a te időd. -És mit kérsz cserébe?-kérdeztem egy kissé bátortalanul. Bár úgyis elmondta volna, hogy mit akar cserébe. Ennyire ismerem már.

Láttam ahogy felcsillan a szeme. Nem hiába az én ötleteim majdnem mindig beválnak. De tényleg nem akarok nagyon belefolyni a dologba. Viszont fenn akadtam a néven. Tyler. Nem lehet, hogy ezt a srácot hagytam majdnem cserben? Tanulság legközelebb a nevekbe is avasson bele. Bár akkor se tettem volna semmit másképpen. Hiszen miután lecsillapodtak a kedélyek azután mutatkoztunk be végül.
- Tyler? Azzal a sráccal ma összefutottam az erdőben. Majdnem helyben hagytam szegényt. Erős vérfarkas meg kell hagyni. De nálam nem erősebb. Bármikor át tud változni és valamennyire kontrollálni is tudja magát, de azért ha nem muszáj ne idegesítsd nagyon fel. - Kacsintottam rá, majd ledőltem mellé az ágyra. - Az érzéseidet egy időre próbáld hanyagolni. Legalább addig amíg véghez nem vittük a tervet. Utána pedig olyan erősen mutatod ki a Tyler iránt érzett szerelmed ahogyan csak akarod.

Követtem a szobába majd amíg ő felöltözött én kényelembe helyeztem magam az ágyán. Ahogy felvázolta a tervet lépésről lépésre egyszerűen elképedtem. Nekem ilyen soha nem jutott volna az eszembe, de nagyon tetszett. Tudtam, hogy jó helyre fordultam segítségért. Bár tudtam, hogy ez sem lesz ingyen. Idővel, de meg kell fizetnem az árát. Hiába vagyunk barátnők.. Ez ilyenkor annyira nem számít.
- Ez egy igazán remek ötlet. Alig várom, hogy végrehajthassuk. Aztán Tylerrel lehetek. Bár a kínzáson még elgondolkozom. Nem vagyok olyan könyörtelen. Viszont szívesen nézném azután ahogy ma láttam őket csókolózni. - Felidéztem magamban a képet ahogy előttem önfeledten nyalták-falták egymást. Felkavarodott a gyomrom. De nem kell olyan sok idő és elérem, hogy az lány Tyler karjaiban én legyek és ne Caroline. Tudtam, hogy változtatnom kell majd a viselkedésemen. Nem árulhatom el magam az első pillanatokban. De megéri harcolni.

Végig hallgattam a kis mondókáját az ő reménytelen szerelméről. Persze, hogy segítek neki, hisz ő az egyetlen barátom akiben teljes mértékben megbízom. Minden tud rólam és ez viszont igaz rám is. Elindultam a szobám felé, nem egy szál törölközőben fogom megtárgyalni a dolgokat. Előkotortam egy ruhát hozzá illő fehérneművel a táskámból, majd bementem a fürdőszobába átöltözni, de az ajtót nyitva hagytam, hogy hallja amit mondok. - Első lépésnek szerintem férkőzz a bizalmukba. Szervezz olyan programokat amikor egyszer csak az egyikkel vagy máskor a másikkal. De hogy ne legyen annyira feltűnő legyen egy olyan is amikor hárman vagytok. - Nagy nehezen felöltöztem, majd a hajamat egy törölközőbe csavartam és kiléptem az ajtóba. - Második lépésként pedig eltesszük láb alól a nem oda illő tényezőt azaz a vámpírlánykát. Ha akarod előtte még meg is kínozhatod. De akkor minden azon bukik, hogy benn tudod-e tartani. Aztán mivel a srác bizalmába is befészkeled elmondod neki, hogy a barátnője lelépett egy másik sráccal. Összetörik lelkileg te ott leszel megvigasztalod és tessék a te kis boldog befejezésed. Az első kérdésedre a választ már meg is adnám. Igen segítek végrehajtani. De nem tudhatják, hogy közöm volt a dologhoz. Mert ha kiderül elbukhatom a saját tervem sikerességét. - Mikor végre befejeztem a terv levezetését nekidőltem a falnak és vártam mit reagál rá.

- Me.. - Nem is tudtam többet szólni, mert szinte abban a pillanatban el hallgattatott. - Nagyon, de nagyon nagy szükségem van a segítségedre. Van egy srác aki nagyon bejön. De valahogy ki kellene iktatni a drágalátos vámpír barátnőjét. Vele gyerekkori barátnők vagyunk, de nincs az az erős kötelék szóval nem számít. Gondoltam neked van valami terved. - Nyeltem egy nagyot és ijedten néztem rá. Láttam, hogy gondolkodóba esett aztán elindult a hálószobája felé és intett, hogy menjek vele.

Valakinek a lépteit hallottam közeledni a lakásban. Rögtön felkaptam a fejemet, majd kiugrottam a kádból és magam köré csavartam a törölközőt. Csak nem ingyen élt itt valaki? Megmagyarázná a rendet. Vagy az is lehet, hogy az első napon egy betörőt fogtam. Mikor viszont ez az állítólagos személy mögé lopóztam rögtön felismertem.
- Stacey Lydia Jordan. Hányszor kell még elmondanom, hogy ne lopakodj utánam. - Az szájára tettem a mutató ujja mielőtt megszólalhatott volna. - Nem semmi meglepetés. Térjünk a lényegre. Miért jöttél? - Tudtam, hogy az idejövetelének több oka van. Az egyik biztos, hogy magányos volt. Soha nem volt az a nagy barátszerző típus. A másikba meg úgy is be fog avatni.

(Forbes ház)

Nem sokat gondolkoztam, csak az autómba ugrottam és egyenest ide vezettem. Ezt a helyet akár még bekötött szemmel is megtalálnám. Ez az egyetlen hely amire teljes egészében emlékszem. Leparkoltam a ház előtt ahol megláttam Violet kocsiját is. Remek itthon van. Ez lesz aztán az igazi meglepetés. A kopogást nem találtam megfelelőnek ezért mivel az ajtó nyitva volt csak besurrantam és vártam, hogy valahonnan feltűnjön, majd azt mondjam: Meglepetés! Utána pedig nekiállhatunk tervet kovácsolni.