Fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz a következő lépés, vagy mit kellene tennem, merre kellene indulnom. Egyszerűen úgy éreztem, hogy minden kicsúszott a lábaim alatt és egy mocsárban állok, ami bármikor elnyelhet. Tényleg nem tudtam, hogy mit kellene tennem, vagy merre kellene elindulnom, hiszen ha nem lett volna elég az, hogy vámpírrá váltam, azzá, ami sose akartam lenni, akkor még ott volt az a tény is, hogy miként lett belőlem az. Megfosztottak attól, amitől egy nőt sose szabadna. Mi van akkor, ha sose fogom tudni megemészteni semennyire se? Akkor mégis miként fogok létezni, hiszen jelenleg úgy éreztem magam, mint aki képtelen bárkinek a közelében meglenni és arra vágyna, hogy a férfiak szívét kitépje azért, hogy sose tehessenek senkivel se olyat, amit velem művelt Ryan. Még akkor is, ha nem minden férfi olyan, mint ő. Egyszerűen csak vágytam arra, hogy a saját bőrömet levethessem és vége szakadjon az egésznek. Talán sose kellett volna már másodjára visszahozni, hiszen nem csak a farkasomat veszítettem el, de azt is, aki egykoron voltam. L érintése fáj, éget és még inkább szabadulni akarok, hiszen ő is erőszakos, még ha csak engem is akar védeni saját magamtól, de az érintése mégis szinte éget és mélyen legbelül szinte még inkább szenvedek, mint mutatom. Egyszerűen csak képtelen vagyok elviselni azt, hogy hozzám ér, vagyis inkább azt, hogy bárki hozzám érjen. – Sose tudnálak megölni… - mondom zaklatott állapotban, hiszen ezen nincs mit szépíteni. Ma majdnem megöltem, de még akkor is képtelen voltam rá. Inkább olyanná tettem, amilyen én vagyok. Nem halhat meg miattam, igazából senkit se akarok bántani, vagy talán mégis. Ez a kettőség még inkább megőrjít, amikor pedig szabadulok a karmai közül, akkor könnyedén esem neki, mintha az bármin is változtatna, vagy csak könnyítene a dolgokon pedig nem könnyít. Amikor pedig átölel, akkor ismét összerezzenek, de végül nem bírom tovább… egyszerűen csak könnyeim utat törnek maguknak és szinte a karjaiba rogyok, mint egy baba. Nem érdekel már semmi se. Én nem akartam ezt, de nem dönthetek. Nem tudok visszamenni a múltba… - Sose mondtam, hogy az leszel, de ismerem magam és azt is, hogy mennyire nem akarom ezt, vagy éppen mennyire akarom kitépni a legtöbb férfi szívét. – pillantok rá komolyan, ha pedig nem engedett volna el, akkor most kibújok az öleléséből. Felkapom az egyik köntöst. Most még az se érdekel, hogy milyen fertőzéseket hord magában. A ruhámat nagyját könnyedén dobom le, hiszen csurom víz, majd pedig a köntösbe csavarom magam és úgy huppanok le az egyik ágyra. Csak megrázom a fejemet a színkátékra, de semmi erőm, se kedvem mosolyogni. – Bízom benned, de magamban nem! – láthatja, hogy nem viccelek. – Mi van akkor, ha nem vagyok olyan, mint te? Ha nem tudsz megtanítani az önuralomra, ha férfiakat fogok ölni? – kérdeztem meg aggódva, majd eldőltem az ágyon és apróra húztam össze magam. Még mindig szinte magamon éreztem az érintését. – Valaha el fogom elfelejteni? – talán költői kérdés volt, talán nem… Magam sem tudom…
Amilyen új volt Kendrának a vámpírlét, úgy nekem az, hogy valakire vigyáznom kell, hogy valakit előtérbe kell helyeznem, hogy minden lépését, minden kis rezdülésére figyelnem kell. Kicsit olyan ez, mint egy apának figyelni a kicsi lányára. Nem mondom hogy nem tudnék hozzászokni ehhez az élethelyzethez, ahogy azt sem hogy nem akarok.. mert igazából addig mindegy hogy mit csinálok, míg ennek a lánynak a közelében lehetek.. igen. Talán már nem félek bevallani magamnak, hogy mennyire.. szerelmes vagyok ebben a lányba. Ahogy az életemet kiforgatta, úgy a személyiségem is.. ha vele vagyok úgy érzem tudok még törődni, s nem veszett el minden reményem. Bár a sötétségtől ellepett lelkemen teljesen ő sem tud javítani.. érzem, hogy hiába akarok jó lenni folyamatosan emészt, és a rosszra kényszerít. Hisz régen ez éltetett, a múltbeli éltemnek pedig.. nem tudok teljesen hátat fordítani, de amíg mellette vagyok.. őt nem vihetem a rosszba, erre pedig a saját hülyeségem volt a tanuló pénz. Nem akartam neki rosszat, azt akartam hogy kicsit.. enyhüljön, segítsek rajta. De csak szokásomhoz híven elrontottam mindent. Ahogy berontok hozzá a fürdőbe egy olyan kép tárul elém, ami őszintén szólva megijeszt, ezért is vagyok ilyen heves, s nem gondolkodva fogom le, és préselem a falhoz a lányt. Tetteimnek hatalmas súlya van.. s ezentúl minden egyes lépést jól át kell gondolnom, mielőtt cselekszem. - Vagy én. Előbb velem kell végezned. - Hívom fel rá a figyelmét, nyugodtan, suttogva. Amilyen ijedt voltam egy pillanattal ezelőtt, olyan hamar is sikerült lenyugodnom, s elengedve őt ahogy szabadul egyszerre a mellkasomnak ront. Hagyom, hogy had tegye amit jónak lát.. finoman átölelem a lányt, próbálom nyugtatni őt. - Add csak ki magadból. - Suttogom neki finoman, s a hátát kezdem simogatni. Nem állítom le.. jó az, ha így adja ki magából a feszültséget.. s nem érdekel, ha ezért nekem kell szenvednem. Csak az érdekel, hogy neki jó legyen. Ezért is nyújtok segítő kezet. Én megtaníthatom hogyan állítsa le magát, ha muszáj.. hogy fordítsa előnyére azt, amivé tette Ryan. Viszont, az amit mond.. ezúttal én habozok a válasszal , s nyelek egy nagyot mielőtt bármit is mondanék.. biccentek egyet beleegyezően fejemmel. Tudom, hogy nem lesz könnyű.. de bízok magamban hogy nem kerül e kérésére sor. -Szerinted rossz mentor leszek? - Tény, hogy hónapokkal ezelőtt ha ezt kérdezem tőle, helyeslően válaszolt volna rá.. hisz alapjáraton, rossz vagyok. De miatta.. csak miatta.. képes vagyok átállni a jó oldalra, míg meg nem tanulja kontrollálni magát. - Ez fájt , Kendra. Én bízok benned. Te is bízz bennem. - Nyúlok szívemhez, s teszem a vérig sértettet. Csak kicsit.. mosolyogni akarom végre látni őt.. és remélem, hogy ehhez nem leszek kevés. Ahogy a segítéshez sem..
Senki se mondta azt, hogy az életiskolája könnyű lesz, de azt se mondták sose, hogy ennyire nehéz lenne. Egyszerűen tényleg fel akartam ébredni abból a rémálomból, amibe kerültem. Örültem L-nek, hogy újra itt van, még ha nem is mutattam ki. Régen se voltam olyan alkat, aki túlzottan kimutatná azt, hogy valaki fontos számára, vagy éppen csak szeret. S ez talán még inkább eltűnt. Jelenleg szerintem hamarabb döftem volna hátba, mintsem azt ki mondjam, hogy valakinek örülök. Nem akartam bántani azt a férfit se, de még se bírtam megállni. A vére könnyedén csábított, rosszabb volt, mintha régen egy édességhalmot lerakott volna elém bárki. Még annak is könnyebben mondtam nemet, mint arra. A vérét pedig még mindig éreztem és kívántam. Vissza akartam menni, de nem lehetett. Ha visszamegyek, akkor talán meg is ölöm, ahogyan utána talán a gyereket is. Nem tudok tisztán gondolkozni, erre nekem is elég hamar rá kellett jönnöm. Fogalmam sincs arról, hogy mit kellene tennem, egyszerűen csak éreztem, hogy nem bírom és véget akarok vetni kivételesen az életemnek. Sose süllyedtem egészen idáig ilyen mélyre. De most már minden megváltozott, s úgy éreztem, hogy semmi fény nincs, vagy semmi olyan, amibe kapaszkodni tudnék. A vérem illata se érdekelt abban, ahogyan az se, hogy mennyire fájt, hogy szinte a saját bőrömet akarom leszántani. Egyszerűen csak nem érdekelt semmi se, s vélhetően, ha L nem kapcsol, akkor tovább folytattam volna. Egyszer csak szét tudnám magam annyira kapni, hogy hamarabb folyik el a vérem, mint a sebeim begyógyulnának, ha már könnyedén nem tudom megölni magam hála az igézésnek. A kezem könnyedén szorul mögém, miközben én a falhoz préselődöm hátulról, elölről pedig L tart fogva. Idegesít az, ahogyan hozzám ér. Visítanék legszívesebben hála annak, amit Ryan művel velem. Fogalmam sincs, hogy valaha képes leszek-e elviselni valaki érintését. Egyszerűen annyira távolinak tűnik minden. – Miért ne tudnék?! Egyszer talán gyorsabb leszek, mint a kicseszett regeneráció! – mondom szinte üvöltve, s ha a kezem szabadult, akkor a mellkasát kezdtem el ököllel verni. Biztosan mindenki ismeri ezt a mozdulatsort legalább a sok hülye filmből. Tuti, hogy eléggé zakkantnak tűnhetek most, de valahogy nem érdekel. Szavaira kicsit visszább veszek, s kíváncsian fürkészem őt, ahogyan a felém nyújtott kezet is. Látszik rajtam, hogy habozok, de aztán végül a kezemet a kezébe helyezem és ezzel talán részben az életemet. – De valamit meg kell ígérned, ha kifordulok teljesen önmagamból, ha ez nem megy, akkor megölsz. – mondtam neki szinte kérlelően és reménykedek abban, hogy ezt a feltételt legalább elfogadja.
Korábban.. mondhatni, évtizedekkel ezelőtt éreztem hasonló érzéseket, mint amiket Kendra kitudott váltani belőlem. Ilyen volt akár a sajnálat is.. az együttérzés, törődés.. hogy vigyázni akarok rá, óvni.. segíteni neki. Tudom, hogy ő ennél jobbat érdemel, mint amit kapott a sorstól. Hiszen.. még ha meg is tehette volna, soha nem volt az a típus, aki fejjel futva a falnak gyilkolt akár emberre, vámpírra, vagy bármilyen lényre is értve. Most pedig.. nem elég hogy megerőszakolták, tulajdonképpen a túléléséhez szükséges az ölés. Egy dolgot tudok biztosan.. hogy átakarom segíteni ezen sötét időszakán, ehhez pedig az szükséges, hogy bármennyire ellenkezik.. nem mozdulhatok mellőle. Mégis megteszem, ahogy átpofátlankodom a mellettünk lévő szobába, szándékosan véresre alakítva a helyzetet. Nos.. az átsegítést sajátos módomon gondolván úgy értem, hogy megszeretném mutatni neki.. nem olyan rossz a vámpírlét, mint azt gondolná. Bár egy ex - farkas számára el sem tudom képzelni milyen elkeserítő lehet, s ha nem róla lenne szó.. jót szórakoznék az egész helyzeten. De így nem teszem. Nem az én világom a "bébiszitterkedés", és nehezen is esik hozzászoknom, ahogy ahhoz is, hogy ne a rosszba vigyem be őt. Én vele ellentétben, nem tartozom a túlzottan önmegtartóztató vámpírok közé. Mégis megteszem, miatta. Ez a lány.. sokszor nem tudom eldönteni, hogy jó , avagy rossz hatással van rám. Én nem kívánok magamnak vegetáriánus életet, de neki sem. Mégis megpróbálom megállítani.. régen nem érdekeltek a gyerekek, most mégis.. talán mégis lenne szívem? Figyeltem ahogy Kendra kiviharzik a szobából, majd már irigylésre méltó nyugodtsággal odaálltam a férfi elé, fogaimmal feltépve bőrömet, majd megitattam vele véremet, és megigéztem. Egyre jobb a helyzet. Most már nem csak bébiszitter, de takarítónőként is helytállok azt hiszem. Vámpírhallásom kihasználva hallgatóztam a lány tettei után. Hallottam ahogy megengedi magára a vizet, amit beszél. Nagyot sóhajtok, majd visszamegyek a szobába én is, és szépen leülök a mosdó ajtaja elé, a fejemet fogva. A gondolataimban elmerülve viszont csak később észlelem azt, amit valószínűleg odabent művel magával. Egy pillanat leforgása alatt berontok hozzá, megragadom két közét, és a háta mögé szegezem, ahogy a testemmel is hozzásimulok, és egyenesen arccal a falnak szorítom. - Normális vagy?! -Kiabálom el magam, ami nagy eséllyel még bántóbb lesz hallását tekintve. - Szerinted ettől mégis mi lesz jobb? Semmi? A tényeken nem tudsz változtatni, Kendra! - Igyekszem úgy lefogni, s kioktatni őt, hogy sehogy sem tudjon szabadulni a keletkezett helyzetből. Nem fogom végig nézni, ahogy árt magának. Szép lassan a körmei által sebek is kezdenek begyógyulni, hisz nem rég ivott vért. - De én segíthetek, hogy könnyebb legyen. A döntés a tiéd.. -Végül mégiscsak elengedem, elállok tőle, és nyújtom felé segítőkezemet, amit ha elfogad..ez egyedül csak az ő döntése.
Ha nagyon akarnám, akkor vélhetően el tudnám mondani L-nek azt, hogy mivel is igézett meg Ryan, de félek attól, hogy van olyan is, amire nem is emlékszem, hogy elültette a fejemben a bogarat. Vagy csak gyáva vagyok és nem akarok szembenézni a tetteim súlyával, azzal, ami történt velem. Lehet, hogy emiatt is ájultam el, mert nem akarok tudatomnál lenni. Az öntudatlanság szinte mámorító, túl hívogató, s ha tehetném, akkor örökre ebben az állapotban lennék. Miért ne? Mások is lehetnek kómában, akkor én meg lehetnék ebben az állapotban és akkor senkinek se esne baja. Mennyivel egyszerűbb lenne, de természetesen az élet sose volt fair, se könnyű. A mellém készített ruha is körülbelül fél percig, ha érdekelt, mert túl erősen hallottam mások szívverését. A vérük illata túl könnyedén csábított. Én küzdeni akartam, de tényleg, viszont nem ment. Könnyedén álltam tovább a véres, megtépázott ruhámban, hogy az ajtó mögött lévő személynek a vérét megízleljem. Még szerencse, hogy ez egy hotel volt és nem más, akkor nehezebben jutottam volna be a lakásba, de így könnyen ment. Nem is néztem körbe, semmit se kerestem, csak a vér szaga után mentem és így kerültem szembe egy férfival. A fejemet oldalra billentettem és úgy néztem rá. - Sajnálom, én nem akartam… - majd a következő pillanatban már megtaláltam az eret a nyakánál és könnyedén cuppantam rá. Mintha csak a legédesebb nedűt leltem volna meg. S onnantól kezdve nem volt megállás. Hallottam a közeledő lépteket, de valahogy még a lebukás veszélye se érdekelt, maximum meghallok. S jelenleg tényleg erre pályáztam, halálra, bármennyire is ironikusan hangzik tőlem, hiszen mindig az élet után kutattam, most meg eldobnám legszívesebben. Hallom L kiáltását is, de pont hidegen hagy. Miért is érdekelne? Pont nem érdekel már, hogy mások mit akarnak. Túl jó volt ez és elvette még az eszemet is a vér mámorító és oly édes íze. A következő megszólalása már kisebb szöget ütött a fejembe, de még az se állított volna meg, végül a gyerek sírás térített észhez. Riadtan léptem hátrébb, mire a pasi döbbentem hátrált és rogyott a földre. Fogalmam sem volt, hogy miként kellene igéznem, de nem is érdekelt. Ha akarja, akkor L megigézi, hogy ne kopogtasson két percen belül egy zsaru nálunk, de én félig neki menve rohantam el vissza abba a szobába, ahova vitt. Onnan pedig egyenesen a fürdőbe mentem és a víz alá álltam. - Én nem akartam ezt! – mondtam szinte zokogva, miközben a vért könnyedén kezdte el lemosni a víz, én pedig szinte neki álltam a koszos, véres ruhámat eltépni magamról, majd a következő pillanatban az alkaromat szántottam a körmeimmel, mintha csak le akarnám a saját bőrömet is hámozni, ha csak L időközben meg nem jelent és meg nem állított benne, miközben idővel már csak összerogytam és gubbasztottam zokogva a zuhany alatt.
"Mert magamat nem ölhetem meg, de az igen.. '" E mondata Kendrának teljesen elgondolkodtatott. Már miért ne ölhetné meg magát..? Mármint persze én azt nem hagynám.. de.. biztos vagyok benne hogy annak az átkozottnak benne van a keze, de inkább a szeme a dologban. Ahogy abban is biztos vagyok, hogy megigézte.. s ki tudja még mivel tömte tele a fejét..Kendra nem beszélt róla, de én sem vagyok hülye.. pár képet még én is össze tudok rakni, s ezeket a gondolatokat teljesen reálisnak látom. Érzem, hogy igazam van.. talán ezért kicsit hálás vagyok Ryan-nek, hiszen Kendra minden porcikája vágyik a halálra, hogy véget vessen nyomorúságos életének.. annak ellenére is, hogy itt vagyok mellette én.. ami láthatóan nem elég, sőt nem is kér belőle de engem nem érdekel. A kezemben cipelem, mint egy kiskirálylányt, igyekezve hogy a nap ne érjen el minket. Tudom, hogy a későbbiekben megfogja köszönni.. vagy legalábbis, nagyon tudom remélni. Ezért is viszem ilyen kitartóan.. egy egyáltalán nem idegen helyre. Hogy lenne vele célom? Lehet. Az emlékek, amik oda kötnek minket.. talán valamit Kendrában is elindítanak. Legalábbis, nagyon tudom remélni. A hotel recepciójához érek, és a nő legnagyobb meglepetésére a szám nélküli szobát kérem, annak ellenére is, hogy ezúttal van több szabad is. De nekem hajthatatlanul az kell, ezért oda adja a kulcsokat, majd lefektetem Kendrát az ágyra, odakészítve pár új ruhát mellé. Nem, bármennyire is tetszene nem öltöztetem át.. úgy érzem, hogy ezek után semmi jogom nincs ahhoz hogy ezt megtegyem. Egy darabig csak nézem őt, majd fogom magam és átlátogatok a mit sem sejtő szomszédokhoz. Barátságosan nyitok, hiszen egyelőre nem vagyok teljes jogú vámpír. Ahhoz vér kell, amit én itt és most elérek. Egy fiatal pár fogad, kik éppen nyaralni vannak, pont itt.. magam sem értem, de nem is érdekel. Míg a férfi távozik fürödni, én kettesben maradok a nővel. Több nem is kell. A háta mögé kerülök, és lefogom őt, s arcomat kiölti vámpíri ismertetőim. Fogamat a nyakába mélyesztem, és inni kezdek belőle egészen addig, míg nem hallok a másik szobából heves szívdobogást. Ellököm magamtól a nőt, de ekkor már késő volt neki. Megöltem. A másik szobához megyek vérrel ázott ruháimban, s ahogy lassan benyitok.. egy kis baba tárul elém, ki nyugodtan fekszik a kis ágyában. Ahogy közelebb érek hozzá az ajtó csapódik, s mielőtt tehetnék bármit is, Kendra már kezelésbe vette a férfit. - Állj! -Kiáltok Kendrára. Normális esetben nem állítanám meg, hiszen neki is szüksége van vérre a túléléshez, de nem hagyhatom,hogy egy gyerek szülők nélkül nőjön fel, ha már.. én elvettem az anyja életét. - Gyerekük van, Kendra.. nem ölheted meg.. - Amint kiejtem, a gyerek felsír.. nem is, üvölteni kezd.
Egyes viharok néha csendesednek, míg mások nem. Nem szabad semminek se engedni, ami egykoron volt, hiszen emlékeztem arra, hogy mivel igézett meg Ryan. Tudtam jól, ha valakit engedem, hogy fontossá váljon, akkor annak a halálára fogok éhezni, s nem akartam megölni. Őt nem, ahogyan másokat se. Sok rosszat tettem már életem során, de azért nem voltam egy gyilkoló gép se, ahogyan nem is akartam vámpírrá változni. Gyűlöltem őket, nem is kicsit. Talán csak L-t tudtam egykoron elviselni, aztán Theo-t. Bár fura módon mind a kettővel eléggé félresiklottak a dolgok. Nem is kicsit, hanem eléggé. Nem tudok mit csinálni, talán csak elcseszett vagyok ilyen téren, s most, hogy örökké élhetek még inkább élhetek magányomban és akkor nem fogok senkinek se fájdalmat okozni. Vagy talán tényleg csak meg kellene várni azt a fránya napfelkeltét. Én igazán élvezném, de sajnos nem én döntök. Egyszerűen még a természet is ellenem van, hiszen egyre inkább szakadni kezd az eső. A kérdésekre nem válaszolok, hogy ő miért van itt. Nem akarok, mintha csak menekülni akarnék minden elől. Tőle, az érintésétől, a szavaitól, a valóságtól. Egyszerűen csak fel akarok ébredni, hogy ez csak egy újabb rémálom, s semmi több. - Mert magamat nem ölhetem meg, de az igen… - mondom még utolsó lehelettel, s talán sikerül ráébrednie arra is, hogy nem csak vámpírrá lettem, nem csak meggyaláztak, hanem még más átkokat is hordozok magammal. Talán olyan átkokat, amiknek a terhét nem fogom tudni sokáig elviselni és még a halál is jobb, mint az, hogy esetleg őrülttél váljak, de sok időt nem kapok, hogy végig gondoljam, hiszen hamarosan a testem megadja magát és könnyedén rogyok össze, mintha csak ezt a fajta menekülést kínálná számomra a sors, hogy rövid ideig csak magam lehessek a sötétségben. Most szívesen cserélnék Csipkerózsikával és szenderülnék álomra. Talán nem létezik olyan férfi, akinek a csókja észhez tudna téríteni. Mennyire jó lenne, ha csak aludnék és aludnék, s közben senkinek se ártanék és nem kellene szembe néznem azzal a sok fájdalommal se, amit érzek, ami miatt a bőrömet saját magamnak hántanám le. Semmit se hallok, s míg máskor bosszantó a sötétség most mégis kellemes és vágyom rá. A tudatlanságra, az érzelemmentes világra, ahol nem kell szembe néznem semmivel se.
Fogalmam sincs, hogy mennyi ideje lehettem már kába, amikor is az utca zaja könnyedén jutott el a tudatomig és még mindig reménykedtem abban, hogy az egész csak egy rémálom volt. Lassan nyújtozkodtam egyet, de a zajok egyre inkább hangosabbak lettek, ahogyan valaki vérének az illata is eljutott a tudatomig. A szemeim sietve pattantak ki, majd az ismerős szoba csöppet se békésen vett körbe. Talán a szomszédban vágta meg valaki magát. Ki tudja… - Mi történt? Hol vagyok? – bár utóbbira túl jól tudtam a választ, de a lámpa zúgása szinte megőrjített. A kezem arcomra siklott, mint akinek nagy szenvedése van és tényleg az volt. Minden zaj túl erős volt, túl őrjítő. S fel se tűnt az, hogy esetleg másik ruhában vagyok, ha a korábbi túlzottan elázott volna, vagy szinte semmit se viselek, mert a következő pillanatban már egy másik ajtó előtt álltam, hogy bezúzzam azt, majd a borotválkozás közben megvágott pasi pillanatok alatt volt a karmaim alatt, ha csak L meg nem állított. Nem tudtam uralkodni magamon. Túlzottan csábított a vér, miközben a világ zaja egyre inkább fájdalmasabb volt számomra.
- Ha te azt tudnád mennyire igazad van kivételesen. - Válaszoltam neki halkan mosolyogva. Ha hallja ha nem nem az már annyira nem is érdekelt, nem azért suttogtam hogy ne hallja meg, inkább már nem nagyon szeretnék többet kihozni belőle. Ha annyira egyedül akart fürödni akkor gondolom jobb is , ha nem zargatom őt. Még is válaszol folyamatosan..na, mindegy. Vissza dőltem háttal az ágyra, és folytattam a pihenést. Elég unalmas volt Kendrára várni, de valamilyen szinten jól is esett hogy végre pihenhetek egy ilyen hosszadalmas nap után. Jól lefárasztott, bár már mielőtt találkoztunk volna sem voltam teljesen 100%-os. Már az elalvás szélén álltam mikor Móka sikeresen megjelölte a lábamat. Szép kis ébresztő, mondhatom. - Többet nem lesz rá esélyed, én a helyedben jól meggondolnám. - Kacsintottam Kendrára, és elmosolyodtam. Persze felfogtam hogy egyedül akar lenni már az előbb is, ezt is csak hülyeségből kérdeztem és csak húzni akartam vele. Nem is gondoltam hogy belemegy a kis játékomba bár így jobban belegondolva örültem volna neki. Szeretek másokat kényeztetni, amit gondolom már ő is észrevett. Sarkon fordulva már el is tűntem a fürdőből, becsukva magam után a fürdőszoba ajtót. Szívem szerint még mindig az ágyban pihennék, de nem lehetek egész nap ruha nélkül. Amennyire tudtam letöröltem magamról a vizet, és már el is tűntem a szobából. Azt sem tudtam hogy hol vagyok, és merre induljak..valami embert kell találnom sürgősen. Nem igazán szívlelném ha valaki meglátna így, egy rózsaszín köntösbe.. elég kényelmetlen egy darab. Meg aztán biztos nagyon is passzol hozzám.. még a végén azt hiszik, hogy a férfiakhoz vonzódom.. már a gondolattól is rosszul voltam. Sietve mentem fel a lépcsőn, és igyekeztem láthatatlan maradni. Ami persze nem igazán jött össze, és találkoztam az előző kis gyerkőcökkel akik már távozásra készültek a szüleikkel. Mielőtt még megláttak volna elbújtam, és megvártam míg elmennek. Mentem tovább , míg nem egy nőt láttam részegen aki éppen beszeretne menni a szobájába, de nem tudja lehúzni a kártyáját annyira részeg. Lassan megközelítettem őt. - Rossz a lyuk érzéked? - Mosolyodtam el, és kivettem a kezéből a kártyát, majd lehúztam és már ki is nyílt az ajtó. Bekísértem a nőt a szobájába, igazából meg sem kell szerintem igéznem annyira részeg. Mint kiderült a férjével vannak itt nászúton, aki most fogalma sincs hol van.. Na szép, mondhatom. Kértem tőle ruhát, sok győzködés után adott is. Azt mondtam neki hogy majd vissza adom, de mint kiderült.. nálam nem él sokáig egy ruha darab. Félre vonultam és ledobtam a köntöst, majd felvettem a ruhákat.. a gatya az enyhén szűk volt rám.. szerintem ezt nagyon benézte , és az ő gatyájából adott mert hogy nagyon kényelmetlen, azon a kényes helyen az is biztos..de most elviselem. Nem szeretnék vissza menni, és hallgatni a fárasztó sztorikat róluk. Vissza mentem a mi szobánkba de Kendrának már hűlt helye sem volt.. benéztem a fürdőbe, sehol. Kicsit elkeseredve ültem le az ágyra, majd jött oda móka és megláttam a nyakában az üzenetet. Kivettem, és a kezembe vettem. - Mondtam, hogy ne lépj le.. - Amint elolvastam a papírt összegyűrtem azt, majd eldobtam. Elindultam ki a szobából, Mókával az ölemben. Fogalmam sem volt merre induljak.. hogy merre vagy hova mehetett el. Lehet , hogy már más pali karjaiban pihen.. nem tudhatom. Sok minden átfutott az agyamon.. kintről valami dulakodást hallottam, pár férfi hangját ahogy molesztálni készülnek valakit. Most pedig vagyok olyan kedves és segítőkész hangulatomban hogy megyek, és legalább megnézem hogy ki az a szerencsétlen. Ki értem a hotelból, és az egyik sikátorhoz vezetett az utam. Megálltam és a falhoz dőlve néztem őket. Kendra volt az a szerencsétlen akit megtaláltak, de éreztem ezeken a senkiken hogy úgysem tudnak neki ártani, és nem látom szükségét hogy közbeavatkozzak ezért csak bámultam őket, mosolyogva.
Zene: Mr.Simple | Note: Kicsit hosszú , bocsi érte. Folyt. köv Mystic Falls sikátorai?
Megforgattam a szemeimet arra amit mondott, de ezt ő már nem láthatta, hiszen már háttal voltam neki. Komolyan nem értettem, hogy mire fel gondolja ezt, de talán igaza van. Meglátjuk.. sose lehet tudni. Biztosan mázlisták azok akik szerződtettek téged. - üvöltettem ki neki újra, de közben jót mosolyogtam az egészen. Biztosan úgy van, hiszen az előbb is kezdte bizonyítani már, hogy mennyire jól ért a kényeztetéshez, de ezt biztosan nem fogom neki bevallani. Szóval maradok inkább ennél, a szó csatánál. Nem, köszönöm nem kérek.- mondtam neki úgy mintha valami őrültséget hallottam volna. Nem értettem, hogy miből gondolja azt, hogy vágyom erre, persze nem tévedett, egyszerűen csak a büszkeségem győzött és ezért mondtam neki nemet. Nem akartam elhinni azt amit csinál, de mi mást várhattam el tőle. Komolyan ez annyira gyerekes húzás volt tőle. Nem is értem miért nem lepődök már meg ezen. Figyeltem ahogyan elviszi azt amiben bejöttem, majd sóhajtottam egyet. Remek. Már csak komolyan ez hiányzott. De én mindig feltalálom magamat és most is így volt. Fogalmam sem volt arról, hogy hova tűnt L, de most nem is számított. Most egy dolog volt fontos az, hogy hamarosan újból lesz ruhám. Türelmesen vártam, majd hamarosan meg is érkezett az amit telefonon keresztül rendeltem. Gyorsan belebújtam és elindultam kifelé, amikor megláttam valamit a kutya nyakán. Elolvastam az üzenetet, majd pársort visszaírtam. " Jó fürdőzést neked és ne felejtkezz el gondoskodni a kutyáról." Ennyi állt csak az üzenetben, mert fogalmam sem volt, hogy hova fogok most menni. Sietős léptekkel elindultam, de még megvakartam a kutyus fejét és megmondtam neki, hogy maradjon ott ahol van és ne szökjön el. Sietve hagytam el a hotelt és élveztem a friss levegő mámortó erejét.
Ezek szerint értette a célzásom, de kétlem hogy ne akarná tudni hogy vajon hogy is bánhatok ilyen helyzetben a másik féllel. Az ő helyében nagyon is érdekelne, már nem csak sajátos érdekek miatt. Hanem hogy egy ilyen belsőleg üres vámpír hogy viszonyulhat másokhoz, igen, úgy. Meg aztán ez egy olyan dolog amelynek előbb utóbb úgyis eljön az ideje, de akkor szaván fogom. Egyáltalán nem zavart amit mondott, kezdtem hozzá szokni már tényleg, hogy mást mond mit amit szeretne, akárcsak én. Vagy csak húzni szeretné az agyam..ebben az egy dologban ha másban nem is , megegyezünk. - Meglátjuk. - Lassan suttogva közöltem vele egy kicsit titokzatosan az álláspontomat, és hagytam elmenni magam mellet. Persze, nem mintha ellenék telve magamtól, ilyen téren. De nála valószínű hogy tapasztaltabb vagyok, bár aztán sosem lehet már tudni. Felkaptam arra a fejemet amit mondott majd felültem, és felhúzva szemöldököm figyelmet a fürdőszoba irányában. - Én is szerződtetve vagyok egészen hasonló szolgáltatásokra. - Nyaltam meg a szám a szélét, kicsit elvicceltem a helyzetet. Igazából ezzel a kis szójátékunkkal talán sikerült elterelni magamról a témát, és enyhített a vágyon, amit iránta éreztem most meg főleg. Így vámpírként meg teljesen más érzés, mert sokkal jobban érzem már az érintéseket, minden fokozódik. Nem tudom hogy ez számára milyen lehet. Vajon ugyanaz maradt mint emberként? Vagy neki is erősödtek az érzései? - Felfogtam te falkavezér. Esetleg hátmosást nem kérsz? - Kérdeztem kissé gúnyosan, ha már annyira bejelentette hogy ő itt a nagyfőnök köztünk, bár tudom hogy nemigazán rám értette, hanem a kutyára.. de ha már megmerészeltem zavarni őt fürdés közben, gondoltam megmerészkedem kérdezni. Még mindig tisztában voltam vele hogy mi is ő, és biztos jobban hatással is tudna lenni erre a kutyára, mint én. Nem igazán tudok mit kezdeni a csöppségekkel, akár ember, akár állatról van szó ami igazából most meg is látszott. Meg aztán nem én szerettem volna annyira őt , Kendra erősködött.. persze azóta már mondhatni a szívemhez nőtt, vagy legalábbis jó úton halad az felé. Csak el ne tévessze az irányt. Nem igazán reagált a kis elterelésemre, úgyhogy nagy valószínűséggel átlátott rajtam, hogy valamire éppen készülök. Gratulálok L, egy újabb gyerekes tett tőled. De ez van, ezen már nem tudok változtatni. Kisurrantam a kezemben az ágyhuzattal, majd ledobtam az ágyra. Magamra vettem Kendra kis rózsaszín köntösét, ha már nincs tiszta törölköző plusz, ami nem vizes akkor.. meg kell elégednem ezzel. Ruha meg kell, telefonom fogalmam sincs már hogy merre lehet. Másokra pedig nem szeretek akaszkodni. Az asztalhoz mentem, és összekutattam mindent egy lapért és egy filcért. " Ha nem lennék itt mire kijönnél, leléptem ruháért. Ha elmerészelsz menni, csak gondoltam közlöm veled hogy bárhol vagy úgyis megtalállak.. L " Firkantottam gyorsan rá a lapra, majd a kutya nyakörvébe akasztgattam. Biztos ami biztos. A végére amit írtam lehet hogy kicsit fenyegetően hangzik, de lehet hogy ez a célom..hogy ráijesszek. Bár kétlem hogy ez összejönne, amilyen magabiztos. Parancsolóan ránéztem a kutyára, hogy na , te most aztán nem jöhetsz velem és maradnod kell. Gyorsan el is tűntem a szobából, a kutya pedig itt maradt Kendra nyakán.
És talán nem is akarom tudni. - mondtam neki gúnyosan, hiszen nem bírtam abba hagyni azt, hogy ne húzzam az agyát. Figyeltem őt mosolyogva, majd ásítottam egyet drámaian, hogy még nyomatékosabbé tegyem a szavaimat. Tudtam, hogy a vámpíroknál az a jó, ha valaki minél idősebb. - Amúgy meg attól még, hogy idős vagy nem jelenti azt, hogy tapasztalt is. - mondtam egy ördögi mosollyal az arcomon, majd elsétáltam mellette, mintha mi sem történt volna. Pedig hidd el. - üvöltöttem ki neki, majd még hozzá tettem.- El se hiszed, hogy egy kád forró, habos fürdő mennyi élvezettel szolgálhat. - talán kicsit gúnyosan mondtam, de tényleg nagyon élveztem a most ezt a fürdőt. Túlzottan is jól esett és egy darabig nem is akartam kimászni innét, de mint minden jónak ennek is egyszer csak vége lett. Minden nélkül berohant ide és elkezdett üvöltözni, de nem értem hogy minek. - Velem nem történne, hiszen én hozzá képest alfa vagyok. Rémlik én farkas vagyok és tart tőlem. - mondtam neki mosolyogva, majd figyeltem őt, majd szó nélkül lefröcsköltem. Csak reménykedni tudtam, hogy végre sikerült lehűtenem őt, majd vártam, hogy végre egyedül lehessek megint. Komolyan ezt már nem hiszem el amit művel. Most komolyan azt hiszi, hogy ezzel még jobban belopta magát a szívembe, hogy kivitte a húzatott is. Remek. Biztosan egyszer tényleg kicsinálom. Fogtam a zuhanyfüggönyt és leszednem, majd abból csináltam valami ruhaféleséget. Szerencsére nem látszott át, így kimentem benne, elvettem egy másik húzatott és visszasétáltam. Ezt ő se gondolhatta komolyan, hogy sikerül ki fognia rajtam. De persze, nem csak a húzatott hoztam be magammal, hanem a telefont is és így rendeltem magamnak ruhát. Ő meg majd szerez valahonnét magának. Ha már így játszunk.
És már megint kezdte..nem mintha az elején én nem voltam ilyen titokzatos vele, de az akkor volt..persze,megértem hogy káosz az élete, és előbb rendeznie kell magában, illetve azzal a harmadik személlyel is mindent. De akkor is.. nem értem miért nem tudja ezt bevallani, ha már minden erre utalt..Csak tudnám hogy akkor én miért mondok olyan dolgokat neki, ami még számomra is zavarba ejtő? Azt hiszem kezd megtörni a jég.. talán "vissza kéne fagyasztani magam"? Hogy olyan vissza utasító legyek? Mint az elején? De azzal megint csak elrontanék mindent..és semmivel sem lennénk előrébb. Vállat rántva az egészre próbáltam olyannak tűnni, mint akit egyáltalán nem érdekli már ez az egész. Lezártnak tekintem ezt a témát. De az álláspontom akkor sem változik.. biztos vagyok benne, hogy komolyan gondolja velem, csak ezt tőle jobb lett volna hallani. Érezhetően visszaélt a helyzettel, és ismét szívni kezdte a véremet. Az meg már csak rátett ahogy mondta és lereagálta ezt az egészet.. engem viszont egyáltalán nem zavart már hogy le öregez, sőt..büszkeséggel töltött el. Legalább is egy vámpír számára előnyösebb, ha idősebb vagy. Erősebb, tapasztaltabb.. - És még nem is tudod hogy mikre képes ez a Vén uraság. - Hangomon nyugodtságot,elégedettséget lehetett érezni. Rákacsintva a lányra egy mosoly kíséretében közöltem vele a dolgokat. Ezt akár veheti perverzebb jellegűnek, teljesen rá van bízva, és a fantáziájára. Az évek során elég sok mindent ki sikerült tapasztalnom a nők terén, akármennyire is nem látszik rajtam. De én is tudok kedves és figyelmes lenni, csak ahhoz kell egy kis rásegítés..például..alkohol. Akármennyire is azt mondtam neki hogy bírom a piát, egyáltalán nem így van.. már csak remélni tudom hogy elfelejtette teljesen azt a versenyt. - Azt ne mond hogy te már teljesen lenyugodtál..- Kiabáltam befelé neki, szerintem ő még nagyobb izgalomba lehetett, mint én. Én irányítottam, és csókolgattam, illetve simogattam mindenfelé. Vagy csak ennyire rossz lehettem? Vagy csak ezért vonult tényleg félre, hogy lenyugtassa magát.. ha itt marad velem, még a végén lehet megint odaáig jutottunk volna, és tényleg nincs megállás. - Fogadni mernék ha ez veled történik, már rég nem élne a kutya..- Durciztam még mindig neki. Nem tetszett hogy ez történt, és hogy Kendra ilyen jól szórakozik rajtam. Bár én is csodálkozok magamon, hogy nem csináltam semmit Mókával, miután megjelölte a lábamat.. csak leordítottam a fejét.. mindenesetre kap tőlem még egy esélyt, aztán utána vagy az utcára megy vagy Kendra csinál vele amit akar.. engem utána már nem tud érdekelni. Így sem repdesek az örömtől hogy nálam maradt. Ezzel hogy lehűsített engem is a tusolóval, mondhatni csinált egy beltéri medencét.. ha már nem volt a szobához, csinálunk mi. Gondoltam én legalább is. Próbáltam ügyelni rá hogy el ne csússzak, már csak az hiányzik hogy ennél is jobban beégessem magam előtte. Felváltva néztem a kád mellet pihenő ágyhuzatra, és Kendrára. - Kérésed számomra parancs, my Lady.- Fogva közben a törölközőmet hajoltam meg előtte, közben végig az arcát nézve. Próbáltam alázattal mondani neki és elterelni a figyelmét, már amennyire ment tőlem. Majd pedig vámpírsebességel távoztam ki a fürdőből, persze hoztam magammal az ágyhuzatot is. Ami valószínűleg nem tűnt fel neki, amilyen gyors voltam. Kíváncsian várom mire tűnik fel neki, és hogy mit fog szólni hozzá vagy épp hogy oldja meg. Az előbb nem tűnt olyannak, mint aki túl izgulná a helyzetet.
Sose lehet tudni. - rákacsintottam és mosolyogva figyeltem őt. Komolyan nem értem miért ennyire kitartó. Rá kellett volna jönnie már ennyiből is, ha nem akarok valamit elmondani, akkor nem is fogom elmondani. Én már csak ilyen vagyok. Szerintem nyugodtan érezheted annak magadat. Tekintve azt, hogy minimum háromszor annyi vagy, mint én. - mondtam neki ördögi mosollyal, de nem akartam bántani őt. Csak élveztem, hogy végre találtam valamit amivel cukkolhatom őt. Ritka pillanatok egyike. Néztem őt mosolyogva, majd a hajammal kezdtem elbabrálni. Persze külsőre nem tűnt annak, de korban nagyon is vén uraság volt. Most meg, most van és nem az előbb van. - mondtam neki és közben próbáltam visszatartani a nevetésemet. Most se lett volna ellenemre, de nem akartam elsietni semmit se. Más esetben lehet nem érdekelt volna semmi se, de most minden másabb volt. Hosszú idő után most először éreztem azt, hogy teljes káosz uralkodik bennem. Egyszerűen már semmit se tudtam és pontosan ezért is örültem annak, hogy végül megzavartak minket. Nagy dolog, vigyázz mert a végén még elveszted a lábadat Móka miatt. - mondtam neki kicsit gúnyosan és hangosan elkezdtem nevetni. Ezt már nem bírtam megállni. Egyszerűen nem. Nevetve figyeltem őt, mert nem értettem miért kell ezen ennyire kiakadnia. Nevelje meg a kutyust és akkor nem fog ilyet csinálni. Néztem őt, majd habozás nélkül kinyitottam rá a zuhanyt. Bármikor. - mosolyodtam el, mert nagyon nem tudott érdekelni most a morcossága ahhoz én túlzottan is jól szórakoztam rajta. Nem bántam meg, hogy lefröcsköltem, csak hát így minden tiszta víz lett, de mindegy is. - Lehet nincs több törölköző, de van ágyhuzat. - mutattam rá, hiszen abba jöttem be ide. Nem az a fajta lány vagyok, aki kétségbe esik ilyenek miatt.- Most pedig kifelé, mert szeretnék megfürödni. -mondtam neki kicsit kitessékelő hangon és néztem őt, amint szenved a vizes törölközőjével.
- Mert nem így van? Talán tévedek? - Akármennyire is tagadja az én álláspontomon mit sem változtat. Örülök neki persze ha igazam van és komolyan gondolja velem, de ezt mily meglepő módon megint elég furcsán mutatom ki.. már nem is én lennék komolyan. - Vén uraság? Komolyan kezdem magamat pedofilnak érezni melletted. - Kérdeztem vissza értetlenül, egyáltalán nem tetszett hogy ilyen jelzőkkel illet meg engem. Ezen akadtam ki a legjobban, és már annyira nem is tudott érdekelni hogy előtte miről volt szó. Persze, tisztában vagyok vele hogy nem vagyok éppen a legfiatalabb, de a külsőm mást mutat. Most hogy így említette.. elég fura lenne ha a saját korosztályommal kezdenék ki..még a hideg is kirázott a gondolattól. Nem is tudom mit vártam tőle, hogy majd pont ő fog "segíteni" rajtam.. ezek után amit majdnem tettünk. Gondolom..biztos megbánhatta vagy valami, úgyhogy szerintem örült is neki hogy közbeavatkoztak. - Az előbb még nem lett volna ellenedre. - Nem hagyhattam szó nélkül, az már nem is lennék. Szerintem ha nem jön az a két gyerek akkor már egy egész kellemes dolgot csinálnánk, ő sem tűnt olyannak aki majd pont a közepén állítja le magát. Még mielőtt az ágyra terültem volna magamra aggattam egy törölközőt, bár engem egyáltalán nem zavart volna ha meglátnak. Főleg ha ellenkező nemű az az illető. Nem a szégyenlősségemről vagyok híres. Szépen csendben tervezgettem hogy hogy adjam vissza Kendrának ezt a dolgot.. egyáltalán nem gondoltam volna hogy majd pont így zavarnak meg , hogy lepisil a kutya.. bár egy fokkal jobb mintha leszart volna. Torkom szakadtából üvöltöttem Mókára, nagyon mérges voltam rá de..bántani még így sem volt szívem. Nem volt elég ez, még Kendra is leordította a fejemet.. Mit sem érdekelt az egész, és felpattantam az ágyról , majd kicsapva az ajtót berohantam hozzá a fürdőbe. - Mi a franc? Nem téged pisáltak le hanem engem. - Ordítottam le az ő fejét is, és most nem érdekelt hogy nem jogosan tettem. Annyira ideges voltam hogy jelen pillanatban nem érdekelt semmi. A ritka pillanatok egyike, hogy valaki fel tud ennyire húzni.. már csak sajnálni tudom hogy pont Kendra látja ezt az oldalamat. Esze ágában sem volt kiszállni a kádból, engem pedig nem érdekelt.. akkor ő is pisis lesz. Én akkor is lemosom magamról. A tusolót mielőtt odaérhettem volna megnyitotta rám, és pont telibe kaptam az arcomra a hideg vizet..de legalább lehűtött, és sikerült lenyugodnom. - Kösz szépen. - Szóltam neki szarkasztikusan, közben pedig letöröltem az arcomról a vizet és tekintetemet rá szegeztem. Egy részem ugyan örült neki hogy telibe kaptam a hideg vizet, a másik oldalamnak pedig egyáltalán nem tetszett. A törölközőm a sok víztől elnehezült,és már csúszott volna le rólam de mielőtt ez megtörténhetett volna elkaptam. A reflexem még a helyén van legalább.. - Remélem tisztában vagy vele hogy nincs több törölköző, a köntösöd pedig kint van.. - Mosolyodtam el kissé perverzen majd az ágy felé mutattam, azt ott hagyta. Én biztos hogy nem fogom behozni neki, arra várhat. A kádban pedig nem maradhat örökké.
Nem vagy kicsit túl magabiztos egy-két dologban? - kérdeztem vissza egy féloldalas mosoly kíséretében. Majd az ajkamba haraptam. - Vagy titokban gondolat olvasó vagy? Az biztosan nem lehetsz, hiszen akkor teljesen más dolgok történtek volna. - mondtam neki a lehető legtermészetesebb hangon. Olyan volt az egész mintha csak az időjárásról beszélgettünk volna. Nem is értem őt. Persze volt egy-két tettem, de soha se mondtam ki, szóval ő se lehet ebben biztos. És azt nem jelenti, hogy a vén uraságnak is változnia kell. - mondtam neki ördögi mosollyal, hiszen biztosan tripla vagy nem is tudom mennyiszer volt nálam idősebb. Figyeltem őt mosolyogva. Komolyan ennyire ismernie kellene, hogy tudja nem fogom ennyire könnyen feladni ezt a dolgot. Akkor is az enyém lesz az utolsó szó és én fogok győzni. Megforgattam a szemeimet, majd mosollyal az arcomon néztem rá. Élveztem azt, hogy így reagál rá. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd neki álltam vizet engedni. Látod, lehetek. - üvöltöttem ki a fürdőből, mert a hallásom nekem is jó. De közben meg jót mosolyogtam a szavain. Mondhatni hízelgés volt számomra, hogy ennyire szenved emiatt. Szóval még képes vagyok csodára. Még ki tudok váltani ehhez hasonlót férfiból. Majd kibújtam a ruháimból és elmerültem a habok között. Nem érdekelt semmi se. Egyszerűen csak ki akartam kapcsolni az agyamat. Mit sem törődtem azzal amit mond, mert úgy se tudna bántani. Ebben biztos voltam, szóval élveztem a meleg víz simogatását és a csendet. Egyszerűen szükségem volt egy kis nyugalomra. Minden gondolatot eldugtam egy hátsó kis zugban a fejemben, mert most csak nyugalomra volt szükségem. Fogalmam nem volt, hogy mi történhetett, de kiüvöltöttem.- Csendesebben nem lehetne? - komolyan egy kis nyugalma se lehet már az embernek? Mindig valakinek beszélnie, vagy éppen megzavarnia kell valamit, arról meg már ne is beszéljünk, hogy miért kell üvöltözni. Szépen is lehet beszélni a kutyával, főleg azért, hogy elvisel minket, jobban mondva őt. Én a kutya fölött álok, farkas lévén, szóval talán velem ezért ennyire rendes. - Mi a franc? - néztem döbbenten L-re, de eszem ágában, se volt ki kelni a kádból. Még szerencse, hogy rajta volt a törölköző. legalább azt visszavette, gondolom hatással volt rá az, hogy nem régen kukkolóink voltak. - Ide biztosan nem jössz. - mondtam neki komolyan és még mindig döbbenten figyeltem őt, amint közeledik. Komolyan csak egy kis nyugalmat szerettem volna, hogy picit sikerüljön lehiggadnom. Hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam a tusolót és ráirányítottam, majd megnyitottam.- Most már te is tiszta vagy.- mondtam neki nevetve, majd egy vállrándítás is társult hozzá. Persze figyeltem, hogy a habok addig is minden lényeges dolgot takarjanak.
- Ha nem is mondtad, biztos vagyok benne hogy gondoltál rá. - Ha már ilyenekkel von kérdőre hogy mi lesz, ha ő megöregszik és én maradok ilyen fiatal..Közelebb lépve hozzá néztem mélyen a szemébe, igazából ha akarnám simán megigézhetném és kiszedném belőle..de nem. Ha magától nem mondja el, akkor nem fogom megtudni az igazat. Örültem hogy sikerült elterelnem a témát erről a dologról is, mert már én sem tudom mit tudnék még mondani erre.. Hát persze.. miből is gondolhattam volna hogy ezek után megtörik a jég, és levegő vétel nélkül elkezdi mondani az összes kis annyira nagyon féltett titkát.. fogalmam sincs honnan merészeltem ezt hinni. - Ahogy mondod.. az én időmben. De most már más világot élünk. - Próbáltam utánozni azt az elég idegesítően elégedett mosolyát. Ő sem hihette azt, hogy majd pont engem fog meg valamivel.. de szerintem már ismer annyira, hogy úgyis vissza szólok valamit.. ami lehet nem épp az, amit ő elvár.. és ismét besértődik rám. Belegondolva igazából.. én már nem is emlékszek rá hogy milyen lehettem régebben, az akkori időkben.. de azt tudom, hogy a mai fiatalok..hát sokat változtak, a rossz irányba.. röviden és tömören mondva. - Biztosan megoldom? - Kérdeztem vissza az ő szavaival élve. Meglepett hogy ennyire nem érdekli, vagy csak..direkt csinálja ezt velem és hagy így itt. - Ennyire még te sem lehetsz szívtelen. - Morogtam az orrom elé, és elhajítottam magam elől a takarót. Kezdtem beletörődni a helyzetbe,elég elszántnak tűnt hogy na, most ő aztán lefürdik. Elindultam lassan az ágy felé, majd leültem a szélére és az arcomat a kezembe temetve gondolkoztam el..szinte mindenen.. rajtunk lényegében. Majd elterültem az ágyon, kitárt karokkal. - Hagyj csak így nyugodtan.. de édes a bosszú. - Igazából most.. magamban beszéltem, nem hozzá.. Nem vagyok benne biztos hogy halhatta amit mormogtam, ha már éppen a vizet ereszti magának. De jobb is ha nem tud semmiről, hogy én épp tervezek valamit ellene..na jó , most már hivatalosan is gyerekesnek érzem magam. De ez van. Az ágyon fekve merültem el teljesen a gondolataimba.. El is felejtettem a kutyát,hogy ő is itt van. Bár azon csodálkozok, hogy nem lépett le nyitott ajtónál.. ennyire még ő sem ragaszkodhat hozzánk.. Már épp keltem volna fel hogy szóljak neki, erre valami melegséget éreztem a lábamnál..Lassan oda nézve láttam meg, hogy Móka éppen..megjelöl. - Móka ! - Kiáltottam rá a kutyára, aki összehúzta magát a földön..de igazából.. még ezek után se tudtam rá annyira haragudni, mint kéne.. alap esetben már rég kidobtam volna az ablakon, vagy tudom is én. Összeszorított fogakkal indultam el idegesen a fürdő fele, nem is érdekelve hogy bent van Kendra berontottam oda. - Ha nem szállsz ki te is pisis leszel.. - Nem szeretnék sokáig pisis lábbal mászkálni, elég undorító egy érzés..
Mondtam én ilyet? - kérdeztem vissza kicsit érthetetlenül, mert eszem ágában se volt ezt beismerni. Nem, egyszerűen nem ment volna, hiszen magam sem tudtam, hogy pontosan mit érzek vagy mit gondoljak "rólunk". Minden annyira zavaros lett, főleg amióta itt volt Violet is. Neki is igaza volt részben, de nem teljesen. Mondhatni ő is segített még jobban összezavarodni, de az élet már csak ilyen. Soha se könnyű. Miért is lenne jogos? - kérdeztem vissza nevetve, majd röpke habozás után folytattam. - Szerintem neked több titkod van, mint nekem. Akkor lenne jogos, ha kb. ugyan annyit éltünk volna. Szóval még mindig neked kellene beszélni a kis titkaidról. - mondtam neki kicsit gúnyosan, de igazából csak húzni akartam az agyát. Nagyon is élveztem ezt a dolgot, hogy sikerül megint rácáfolnom arra amit mond. Nem is értem, hogy gondolhatta azt, hogy jogos. - Plusz te férfi vagy ,szóval legyél úriember. Biztos vagyok abban, hogy a te idődben úri embernek kellett lenned. - mondtam neki egy féloldalas mosollyal, mert tényleg nem bírtam kihagyni, hogy ne piszkáljam őt. Ez már amolyan hozzánk tartozó dolog volt, hogy piszkáljuk egymást és ez tetszett benne, hogy nem ugrik egyből mindenre. Nem értettem, hogy mi tart ilyen sokáig. Ennyire nem lehet nehéz elüldözni kettő gyereket. Nem eszik meg L-t, ott van neki az is, hogy megbűvölje őket. Kezdett elegem lenni ebből a dologból, ezért is mentem oda, majd egy kicsit bevettem a farkas énemet és így sikerült elüldöznöm őket. Örültem neki, hogy nem kell "kegyetlenebbnek" lennem, de a mai fiatalokkal annyira nehéz. Azt hiszik nekik mindent lehet. Néha komolyan annyira szívesen megmutatnám nekik, hogy jobb ha visszavesznek, mert nekik lesz bajuk. Szerintem meg pont most mentek el. - mondtam neki egy apró mosollyal az arcomon és figyeltem a távolodó gyerekek sziluettjét. Biztosan megoldod. - mondtam neki egy ördögi mosollyal az arcomon, majd beléptem a fürdőbe, de egy pillanatra még kikukucskáltam.- Tudod végre kiélvezhetem azt, hogy fürödhetek. - mondtam neki kicsit lassabban, hogy vegye a célzást. Másrészről meg le akartam hűteni magamat, mert majdnem olyat tettünk amit megbeszéltünk, hogy nem fogunk. Becsuktam az ajtót, majd egy nagy kád habos fürdőt kezdtem el csinálni.
- Ezek szerint ennyire komolyan gondolod velem..?- Halvány mosolyra húzva számat figyeltem rá. Ha már felhozta ezt a témát, merem feltételezni hogy komolyan gondol mindent velem kapcsolatban, és fontos vagyok neki. Ennyire sosem jó előre tervezni, ugyanis bármelyik pillanatban bármi történhet..akár vele , vagy velem.. Próbáltam ezzel most kicsit elterelni a témát, de akár hiszi akár nem, számomra sokat jelent , és jelen pillanatban bármit megtennék érte..valószínűleg. Mondhatni ez volt a mondat végére a pont, s nem kívánok ehhez már hozzá fűzni semmit sem.. Már csak remélni tudom hogy tartja magát ehhez, hogy nem felejti el amit mondtam, akármit teszek. Biztos vagyok benne hogy nem egyszer lesz olyan hogy megbántom, vagy éppen olyan dolgot teszek ami neki nagyon nem tetszik..de ezen nem tudok változtatni. - Utánozni? - Nevettem fel kissé gúnyosan , nem hittem el hogy ilyet mond nekem.. majd hirtelen elkomolyodva néztem rá. Persze az biztos hogy az évek során nekem több olyan "titkot" sikerült összehalmoznom amiről nem szívesen beszélek, mint neki.. de igazából annyira öreg vámpírnak még én sem mondhatom magam..de nem is vagyok már zöldfülű, de azért biztos sok olyan dolog van amit még meg kell tapasztalnom. - Én nem utánozlak, csak így tartom jogosnak. - Most mondja azt, hogy nincs igazam.. Persze, ha folytatjuk továbbra is ezt a gyerekes viselkedést, akkor soha a büdös életbe nem fogjuk megismerni egymást..ezzel nagyon is tisztában vagyok.. de vagyok annyira makacs, hogy addig nem mondok semmit míg ő nem beszél magáról.. én azt hiszem, már így is elég sok olyan dolgot mondtam neki amit..már régen nem mondtam senkinek és ez még engem is meglep. Azt hiszem mondanom sem kell hogy a gyerekekkel nem tudok bánni, és nem is az erősségem.. de ez nem is tud zavarni, most már egyáltalán nem tervezek gyereket..sőt nem is szeretnék. Előbb magam körül kéne elrendezni mindent, ami lássuk be.. nem lenne könnyű feladat. Én már teljesen lemondtak róluk.. persze régen.. minden más volt. Én is, szerintem a mostani énem ellentéte voltam. De ilyen hosszas egyedüllét, és mondhatni menekülés után szerintem nem csoda, ha ennyit változtam a rossz irányba. Én mondtam Kendrának hogy maradjon a helyén , de most az egyszer talán még örülni is tudok neki, hogy mást tesz amit mondok.. elég zavaros lett hirtelen minden a gyerekekkel és átvették az irányítást.. fogalmam sem volt hogy mit mondjak nekik, mert..azért annyira én sem lehetek gonosz hogy megsiratom őket. Fogtam magam előtt a takarót és vártam hogy intézkedjen, ami látszólag hatott is náluk.. fogalmam sincs hogy a kisugárzása miatt mentek el, de a lényeg hogy sikerült elüldözni őket. - Két szerelmes pár....- Futottak el, közben vissza - vissza nézegetve pedig mondták nekünk a szokásos, régi gyerekes dumát. Szintúgy Kendra felé fordulva mosolyodtam el. - Azt hiszem nem tudunk elszakadni a nézőinktől. - Vakartam meg zavartan a tarkómat, komolyan kezdtem már hozzászokni ha Kendrával vagyok akkor valaki folyamatosan bámul minket.. persze ez nem is zavart volna jelen pillanatban, ha nem gyerekekről van szó. Egyik kezemmel megragadva Kendrát állítottam meg, majd hirtelen elé kerültem takaróval a kezemben. - Most komolyan itt hagynál? Így ?- Futott végig magamon a tekintetem, és megszorítva előttem a takarót néztem rá. - Egyedül?- Gondolom biztos érthette a célzást, hogy most éppen mire gondolhatok..vagy csak direkt teszi majd a hülyét és kihúzza belőlem. - Egyébként meg.. ne aggódj, semmi bajod nem lesz tőlem..- Felhúzva szemöldököm morogtam egy sort neki, az hogy így hirtelen elakar menni fürödni azután amit MAJDNEM tettünk az jött le hogy leprásnak néz vagy bármi.. mikor nem rég fürdött. Vagy csak leakarja hűsíteni fejét..amit még meg is értenék, amennyire fűtötte a vágy nem sokkal ezelőtt.
Egyszerűen nem hinném el. - mondtam neki őszintén, mert biztosan nem tudnám ezt elhinni neki. Miért akarna majd egy ilyen fiatalnak kinéző személy egy 40-60 éves személlyel lenni. Ennyire még én se lennék önző, illetve ott van még az a tény is, hogy nem akarom, hogy lássa amint megöregszem, majd meghalok. Igyekszem majd nem elfelejteni. - mondtam neki rezzenéstelen arccal és közben végig őt néztem. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz ennek a vége és talán pont ezért se akartam a saját érzéseimről beszélni, illetve még magam sem tudtam, hogy mi is van pontosan. Mert nem kell utánoznod, illetve neked sokkal több titkod lehet mint nekem. -néztem mélyen a szemébe. Hiszen tudtam, hogy azért jó pár éves vámpírral állok szemben. Nem akartam még neki a múltamról beszélni, hiszen soha se szoktam. Majd ha itt lesz az ideje, akkor szép lassan mindent meg tud majd. Elmosolyodtam azon amit mondott, majd kicsit végig húztam a nyakán a fogaimat is, de figyeltem arra, hogy ne bántsam őt. Nem akartam a halálát, legalább is most nem. Aztán ki tuja, hogy mik fognak még majd történni. Nem túl sok időt hagyott nekem, mert gyorsan újra ő kezdett irányítani. Élveztem amit csinál, talán még jobban, mint kellett volna. Egymás számára akár halálosak is lehetónk, de most ez se érdekelt. Figyeltem a két gyereket és közben szép lassan lehiggadtam. Magam köré tekertem a takaró húzatott, mert még se akartam egy szál fehérneműbe oda sétálni. Egyáltalán nem érdekelt, hogy mit mondott L, hiszen már úgy is kb. minden befuccsolt. A hangulat is másabb lett. Oda nyomtam a kezébe egy takarod, majd mosolyogva rájuk néztem. - Ha most nem mentek el, akkor megmondom anyukátoknak, hogy mit is csináltatok. Biztosan el lesz ragadtatva. - mondtam neki ördögi mosollyal, hiszen illat alapján tudtam, hogy ezek puccos gyerekek lehetnek és biztos nem akarnak botrányt. Figyeltem ahogyan elszaladnak, majd L-hez fordultam.- Nos, ennyi volt. - mondtam neki mosolyogva, majd a fürdő irányába indultam. - És most tényleg veszek egy fürdőt és egyedül. - mondtam neki úgy, mint aki nem túr ellentmondást. Tényleg egyedül akartam lenni kicsit.
Fogalmam sem volt hogy mit mondhatnék..mit mondhatnék, amivel letudnám őt nyugtatni. - És ha azt mondom hogy nem érdekel? Nem érdekel hogy nézel ki? - Az arcához nyúlva léptem közelebb hozzá, s próbáltam vele gyengéd lenni.. Ez egy elég kényes téma, és megtudom érteni hogy ennyire kiakadt a nem törődöm reakcióm után. Mivel farkas vámpírrá változtatni nem tudom, de nem is tenném csak ezért, ha ő nem akarná. Elég volt nekem átélnem, nem kívánom neki is ugyanezt. Egy emberi élet számomra túl rövid..nagyon úgy tűnik a mi kapcsolatunknak szinte már több hátránya van, mint előnye..de megéri. Úgyérzem megéri küzdeni érte. - Akármit mondok és teszek, vésd az eszedbe hogy legbelül mit érzek..ez nem fog megváltozni egykönnyen.. - Lehet hogy épp megbántom, vagy olyat teszek ami nem tetszik neki..de rég éreztem ilyet, és régen volt ilyen közeli kapcsolatom valakivel. Mindenkinek vannak hibái, és én egyszerűen nem mindig tudom úgy kimutatni amit érzek, ahogy szeretném. Keresztbe tett karral álltam háttal neki, majd szép lassan feléfordultam. - Ha nem mondasz el semmit én miért tegyem? - Egyszerűen nem hagyja hogy megismerjem.. azt mondja hogy mindennek eljön az ideje, de nem mindegy hogy mikor tudom meg róla az olyan dolgait amiről nem beszél szívesen? Miért titkolózik ennyire? Hagytam hogy fordítson a helyzeten, mivel tudom hogy mindketten szeretünk irányítani..legyen egy kis öröme, neki is. Nem féltem tőle, még csak a szemem sem rezzent ahogy megláttam hogy éppen eluralkodott rajta a farkas énje. - Ne kímélj. - Félmosolyra húzva számat mosolyodtam el, majd megnyaltam a szám szélét. Igazából mindig is élveztem, ha nem éppen gyengédebb módon csináljuk a dolgokat.. lehet ez egy beteges szokás tőlem, de változtatni nem tudok rajta. Nem sokáig hagytam hogy ő irányítson, ezért fordítottam is a helyzeten. -Te csak..feküdj és élvezd. - A reakcióiból ítélve megfogadta a tanácsomat, ugyanis kezdtünk elég hangosak lenni. Ami engem persze nem nagyon tudott zavarni, csak a falak vastagságában nem vagyok biztos.. talán ezért is csaltuk ide azt a két gyereket,a helyükbe én is utána jártam volna hogy mi történik itt. Ahogy Kendra rám nézett ismételten eluralkodott rajta a másik énje, ezért talán jobb is ha én megyek elintézni őket..bár ebben nem vagyok biztos, magamat ismerve.. -El ne mozdulj innen. Mindjárt jövök. - Odahajolva hozzá suttogtam neki mosolyogva. Igazából tudtam hogy ezzel oda lett a hangulat, minden.. pedig még csak most kezdtünk belejönni.. Részben csalódott voltam, részben pedig örültem hogy megzavartak.. Még mindig nem éreztem hogy eljött az ideje ennek a dolognak, de..egyszerűen egyikünk se bírt ellenállni a másiknak. Lassan feltápászkodtam Kendráról, majd egy pillanat alatt az ajtót támasztva néztem a két gyerekre. -Esetleg popcornt hozzak? Vagy nem vagytok szomjasak? - Kérdeztem őket kissé szarkasztikusan, majd lassan leguggolva hozzájuk néztem rájuk. Eddig tartott hogy rajtam maradt a törölköző, amit Kendra még a lábával sikeresen lebontott rólam. -Mi az ott a bácsinak?- Mutattak oda, a már nem takarásban lévő férfiasságomra. Fogalmam sem volt hogy mit kezdjek a helyzettel, gyorsan odanyúlva takartam el magamat.. egy biztos , hogy nem fogok nekik felvilágosítást tartani. Talán az lenne a legegyszerűbb ha elijesztem , vagy megigézem őket hogy lépjenek le és felejtsenek el mindent.
Én minden egyes nappal öregszem. - mondtam szinte üvöltve. Nem értettem, hogy miért akadok ki ennyire, de kiakadtam. Nem akartam azt, hogy lásson megöregedni, hiszen én szenvedni fogok, míg ő mindig ennyire fiatal marad. Néztem őt és láttam rajta, hogy nem erre számított, de akkor is jobb, ha szembe nézünk a tényekkel. Igen, eléggé másabb dolgokat mondasz. - mondtam neki komolyan, összefontam a karomat magam előtt és úgy néztem őt. Nem akartam közelebb lépni hozzá, egyszerűen csak nem tudtam hova tenni ezt a dolgot. Mármint most ezt mondja, de lehet ha tovább folytatjuk a dolgot, akkor megint pont az ellenkezőjét mondja. Nem akartam másabbat hallani. Ez akart meg maradni bennem, hogy azt mondta, hogy fontos vagyok neki. Neked ez játék? - kérdeztem tőle kíváncsian, de meg se mozdultam. Bámultam a hátát és vártam a válaszára. Igen, elégé. - mondtam neki habozás nélkül, majd a kutyusra néztem. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon, hiszen ott ült közöttünk és úgy nézett minket. Hagytam, hogy azt csináljon amit akar, egyedül magamtól kezdtem félni kicsit, hiszen egyre jobban kezdtem kikapcsolni az önkontrollt. Amit csinált az teljesen elvarázsolt és az után amiben reggel volt részen.. nos ahhoz képest ez teljesen más volt. Most az éreztem, hogy ő akar engem, s nem csak a teste van itt, hanem ő maga is. Ez a tudat még jobban tetszett, amikor a nyakamhoz ért, akkor kicsit oldalra is fordítottam a fejemet, hogy még jobban hozzá tudjon férni, s közben apró nyögések hagyták el az ajkaimat. Persze nem sokáig tartott ez a dolog, mert előjött az irányítás mániás énem, illetve a farkas énem. Egy lendülettel fordítottam a dolgon. Majd sárgásan izzó szemekkel pillantottam le rá. Éreztem az érintését az arcomon, de most ez se tudott lenyugtatni. Az én köröm? - pillantottam fel rá kíváncsian, hiszen amilyen gyorsan változtattam a dolgokon olyan gyorsan tette ő is. Éreztem az érintéseit, gyengéd simogatását és édes csókjait. A szívverésen egyre hevesebb lett, egyre gyakrabban hagyták el sóhajok a számat, elkezdtem mozogni alatta és néha még a lepedőbe is belekapaszkodtam. Fogalmam nem volt, hogy mennyi ideig bírom türtőztetni magamat, mert éreztem ahogyan repülök a perem felé, nem sok hiányzott ahhoz, hogy elveszítsem az emberi énemet és eluralkodjon rajtam az ami valójában vagyok. Éreztem amint a tekintete perzseli az arcomat. Óvatosan kinyitottam a szemet, mert fogalmam nem volt, hogy most éppen mit fog látni. A farkas énemet, vagy az emberi énemet. Követtem a tekintetemmel amerre mutat, majd visszadőltem az ágyba. - shit.. - mondtam alig hallhatóan, majd a fejemre húztam a párnát. Semmi kedvem nem volt néző közönséghez.
Kicsit ledöbbentett a kérdése, és egy pillanatra szerintem a vér is megfagyott bennem.. - Ahogy mondod.. Fogsz,majd jó pár év múlva.. - Válaszoltam neki hosszas kimaradás után, próbáltam úgy előadni mintha nem is érdekelne ez a dolog, de szerintem az arcom úgyis elárult. Még csak bele gondolni sem akartam, és megöregedni sem mostanában fog..ráérünk ezzel majd akkor foglalkozni ha eljön az ideje. Nem akartam neki mondani,de ha kell még a gyógyírt is bevenném érte, azt hiszem. Akármennyire is mondta hogy hagyjuk ezt a témát, én nem éreztem befejezettnek már nem csak azért mert nem az enyém az utolsó szó.. egyszerűen képtelen voltam befejezni. - Mondhatok bármit, de én tudom hogy mit érzek.. csak nem mindig úgy jön ki, ahogy én szeretném. - Akármit szerettem volna mindig az ellenkezőjét sikerült összehoznom, s ezáltal Kendra akár azt is érezhette hogy lököm el magamtól pedig semmi ilyesmit nem szeretnék.. ha nem szeretnék vele kapcsolatban semmit, akkor nem is erőltetném kettőnkkel a dolgot és nagyon is a tudtára adnám, az biztos. Ezt éreztem annyira kötelezőnek a tudtára adni, innentől pedig lezártnak tekintem az ügyet. - Igen? Akkor játszunk így. - Mondtam neki még mindig háttal. Ha ő sem mond el semmit akkor én miért is tegyem meg? Úgy döntöttem viszonzom ezt a szívességét, és nem kötök az orrára semmi olyat, amit nem kell tudnia. - Szerinted is gyors döntés volt? - Mosolyodtam el, majd kitoltam rá a nyelvem. Nem kellet sokat gondolkoznom rajta hogy mi is legyen a kutya neve, ha egyszer adta magát és szerintem illik is hozzá. Élveztem az egész helyzetet, bár mondjuk ki ne élvezné? De az már csak rátett hogy Kendra hagy irányítani, egyszerűen.. már tényleg ösztönösen csináltam mindent, főleg hogy Kendra sem állított le, és látszólag nagyon nincs ellenére a helyzet. Ahogy a lábát a csípőm köré fonta, valahogy sikerült leküzdeni magamról a törölközőt, akár akaratlanul volt akár nem.. de mivel teljesen Kendrához simultam így még mindig takarásban volt a lényeg. Mikor áttértem a nyakára és ott csókolgattam, most még csak meg sem fordult a fejemben hogy bántani merészeljem..a rendőr vére kitett magáért. Hagytam hogy fordítson a helyzetünkön, s amint rápillantottam már sárgán világítottak a szemei.. még mindig nem rémisztett meg, sőt az ellenkezője.. gyönyörűnek találtam. Az arcához nyúltam, és gyengéden végig simítottam rajta a kezemet. Már épp mondani szerettem volna valamit, erre megcsókolt.. Kicsit ugyan bennem volt hogy mi van ha, de ennyire talán még senkiben nem bíztam mint benne. Élveztem ahogy a nyakamat csókolgatja, és ahogy egyre ment lejjebb néhol nagyobb levegőt véve felsóhajtottam, majd fordítottam a helyzeten és én kerültem felülre. - A.a - Mosolyodtam el, és a számba haraptam. - Most a te köröd van. - Kacsintottam Kendrára, és lefogva a kezeit ismét megcsókoltam. Mindig is imádtam örömet okozni a másiknak ezen a téren, és ez most sem fog változni. Szabad kezemet a mellére helyezve kezdtem simogatni, majd végig csókolva az egész felsőtestét haladtam egyre lejjebb, végig puszilva a hasát. Mielőtt az érzékeny pontjához értem volna állítottam le magam nagy nehezen, és csak néztem őt. Szinte biztos voltam benne ha ezt folytatom akkor ismét kihozom belőle a farkas énjét, vagy még rosszabb. - Nem tudom te hogy vagy vele, de én nem szeretném közönség előtt csinálni.. - Mutattam hátra az egyik kezemmel, úgy tűnik Violet annyira becsapta maga után az ajtót, hogy kilazulhatott , ugyanis tárva nyitva volt és két kis érdeklődő gyerkőc tátott szájjal figyelte minden mozdulatunkat. A kutya az még nem is zavart volna egymagában.
És mi van azzal, hogy én öregedni fogok, de te nem? - kérdeztem vissza kíváncsian, mert nehéz volt elhinni azt, hogy ő ebbe még bele se gondolt. Mert én se vagyok könnyű esett, szóval az is lehet, hogy én fogom őt inkább elüldözni. Pedig a szavaid nem mindig ezt tükrözik. - mondtam neki határozottan és figyeltem őt. Egyáltalán nem volt jó érzés az, hogy ennyire veszekedünk emiatt. Még mielőtt bármit is mondhatott volna újra, ráemeltem a tekintetemet. - Szerintem itt és most fejezzük be ezt a témát. Nem akarok veszekedni veled. - mondtam neki őszintén, mert tényleg nem akartam veszekedni. Pedig jobb ha hozzászoksz. - mondtam neki egy ördögi mosollyal az arcomon, mert nem akartam ezen a dolgon változtatni. Minden jobb így, hogy nem tudja miről mit gondolok. Majd idővel meg tudja, addig pedig viselje el ezt. Kb 1 percre rá már be is jöttetek. -mondtam neki egy szemforgatás keretében, mert ezt ő se gondolhatja komolyan, hogy beveszem amit mond. Figyeltem őt mosolyogva, majd megsimogattam a kutyus fejét. De ezt már tényleg nekik kell eldönteni, mert egyenlőre valószínűleg csak "látogató" leszek náluk... Élveztem minden egyes csókját és érintését. Olyan volt az egész, mintha kikapcsolnám a józan eszemet, ami megálljt parancsolt volna. Nem érdekelt semmi se. Néha belemosolyogtam a csókjába, majd amikor eldőlt, akkor én is dőltem vele együtt, hiszen magával rántott. Már éppen mondani akartam valamit arra amit mondott, de újból megcsókolt mire én belemosolyogtam a csókba. Hagytam, hogy irányítson, de persze csak mértékkel. Gyengéden beleharaptam az alsó ajkába, majd köré fontam az egyik lábamat, hogy közelebb húzzam magamhoz. Elmosolyodtam a nézésén, majd az ajkamba haraptam. Ezzel a kijelentésével nem, hogy segített volna leállni, hanem kezdtem egyre jobban kikapcsolni az agyamat és teljesen az érzéseimre hagyatkozni. Amikor megéreztem gyengéd csókját és érintését, akkor egy apró sóhaj hagyta el az ajkaimat, majd éreztem, hogy kezdtem elveszíteni az önuralmamat a vágyaim felett. Hirtelen fordítottam a helyzeten és én kerültem fölülre, de amikor újra rápillantottam, akkor sárgásan izzottak a szemeim. Győzött a farkas énem, majd újra vadul megcsókoltam őt, de figyeltem, hogy nehogy megsértsem őt. Egyszerűen nem akartam bántani, csak a valódi énem előjött. Nem tudtam, hogy le fog-e állítani így, vagy nem. Fogalmam nem volt, hogy ennyire bízik-e bennem. Kibújtam a köntösből, majd újra birtokba vettem az ajkait. Lassan gyengéd csókokkal elindultam a nyakán lefelé, majd a fedetlen felső testét vettem birtokra, mire hirtelen elkapott a derekamnál fogva és újra fordított a helyzetünkön. Egy pillanatra lecsuktam a szemet, majd amikor újra felnéztem rá, akkor nyoma se volt a farkas énemnek, de amilyen gyorsan most eltűnt, olyan gyorsan jöhet elő újra. Figyeltem őt, s fogalmam sem volt róla, hogy mit fog lépni...
- Mellettem nem csodálnám ha nem bírnád idegekkel. - Nem vagyok egy könnyű eset, és ha esetleg hosszútávra is nyúlna a kettőnk kapcsolata nem csodálkoznék rajta ha Kendra diliházba kerülne, főleg így hogy mindig veszekedünk.. de azért mégis sikerül kibékülni, és remélhetőleg nem is lesz komolyabb összekapásunk. - Én nagyon is biztos vagyok benne hogy mit érzek..irántad. - Ez megint csak olyan kérdés volt amit inkább nekem kellet volna feltenni neki, ha már van egy harmadik személy is az életében.. nem akartam kimondani még hogy mit érzek, még túl korainak gondoltam hogy kimondjam azt hogy, szeretlek.. és valószínűleg ezzel is csak összezavarnám őt így inkább magamban tartom még..egy darabig. - Neked meg nem kéne ennyire titokzatosnak lenned.. - Morogtam vissza neki, s keresztbe tett kezekkel figyeltem rá kicsit felfújt arccal. Komolyan arra játszik hogy tényleg megigézzem őt, mert szinte semmit nem akar elmondani nekem ami kezd zavarni, főleg ha ennyire kíváncsi természetem van. Sarkon fordulva hátat fordítva neki duzzogtam, mondhatni..komolyan, ennyire gyerekesnek is már rég éreztem magamat. - Míg te egyedül voltál itt bent szerinted mi mit csináltunk? Ugye Móka? - Néztem a kutyára, aki hevesen csóválni kezdte a farkát és ugatott egyet..ez valószínűleg egy igennek számított nála, úgyhogy ez is letudva. Elégedetten mosolyogva fordultam vissza Kendra felé. Próbáltam nem arra figyelni hogy Kendra ismételten beszólt és elnyelni azt, nem akartam egy újabb veszekedést, és inkább élveztem a közelségét..de ezt ő is gondolhatta volna hogy engem úgysem tud átverni. Mindegy, én viccesnek találtam a próbálkozását. - Pedig most magassarkú sincs rajtad. -Mosolyodtam el majd lassan végig nézve őt a tekintetem a lábára helyeztem. Az étterem előtti esésére gondoltam, ott a cipőre fogta meg a csúszós lépcsőre.. kíváncsi vagyok ezúttal mire fogja. Felhúzva egyik szemöldököm figyeltem rá, végül is tök mindegy hogy direkt volt vagy véletlen, de ez úgy tűnik nála már tényleg szokássá kezd válni hogy a karjaimba esik. Kétlem hogy még érezne bármit is az étterembeni ivásából. Szinte már levegőt venni se volt időm,viszonozva az összes csókját kicsit beledőltem, közben pedig a köntösén a nyakát két kézzel megragadva kezdtem húzni magam után, az ágy fele. Nem gondoltam volna hogy ilyen közel van, ezért sikeresen rá is estünk.. Kendra pedig rám. Először meglepődve néztem rá, majd elmosolydtam. - Nagyon úgy tűnik átadtad a szerencsétlenséged.. - Csipkelődtem még ebben a helyzetben is, de igazából nem gondoltam komolyan a dolgot. Mielőtt bármit is szólhatott volna ismételten megragadva a köntösét magamhoz rántva megcsókoltam őt, közben pedig átfordulva felé helyeztem magam. Nem akartam egyáltalán elsietni vele ezt a dolgot, de úgy tűnik mindkettőnket fűtött a vágy és egyszerűen elvesztettem a testem felett az irányítást. Lassan kibontva Kendrát a köntösből néztem végig rajta.. - Gyönyörű vagy. - Egyszerűen képtelen voltam magamban tartani amit gondoltam, még mindig tetszett a látvány, egyszerűen képtelen vagyok ráunni..A szájáról lassan átértam a nyakára, és ott kezdtem csókolgatni őt, közben a combját simogatva,néhol belemarkolva.
Ha csak addigra már nem lennék halott. - mondtam szemrebbenés nélkül, hiszen ezzel a ténnyel is szembe kell néznünk. Lehet, hogy farkas vagyok és sok mindent kibírok, de nem vagyok halhatatlan, plusz még öregedni is fogok, míg ő nem. Szóval most.. - elgondolkoztam kicsit, majd ránéztem. - most éppen azt mondod, hogy te nem vagy biztos abban amit érzel? - kérdeztem vissza, majd összefontam a karomat. Magam sem tudtam miért nem hagyom ezt a témát, úgy se lesz most semmi jó se ebből. Veszekedtünk már így is éppen eleget, de kezdetem úgy érezni, hogy ez valami állandó dolog kezd közöttünk lenni. Láttam rajta, hogy valamin nagyon elgondolkozik, de reméltem, hogy nem bánta azt meg, hogy találkozott velem és közel engedett. Mert ha igen, akkor jobb lenne, ha most közölné, hiszen akkor sarkon fordulok és nem fogom őt zaklatni. Persze nem lett volna könnyű ezt megtenni, de inkább az, mint az a tudat, hogy bánja azt, hogy ez lett közöttünk. Nem kell neked mindent tudnod. - mondtam neki egy fintor keretében, majd elmosolyodtam azon, hogy milyen hamar el is döntötte a név kérdést.- Nem kellene esetleg a kutyát is megkérdezni? - néztem hol rá, hol pedig a kutyára. Hirtelen minden tudó lettél? - miközben megkérdeztem tőle, elég szúrosan néztem rá. Komolyan miért kell neki mindent tudnia. Most se ide kellene koncentrálnia, hanem bármi másra. Miért élvez ezt az egészet, hogy nagyon is jól tudja, hogy csak színészkedem. Reménykedtem benne, hogy hamarosan végre felveszik a telefont, de még mindig semmi se volt. Éppen indultam el, amikor sikeresen megint majdnem elestem, s neki estem L-nek. Megforgattam a szemeimet arra amit mondott, illetve arra ahogyan reagált erre az egész dologra.- Nem az én hibám volt. - mondtam úgy, mint egy ötéves duzzogós lány. Élveztem a mámorító csókját, s gondolkodás nélkül újra és újra megcsókoltam őt. Hagytam, hogy levegye rólam a köntösömet, hiszen ott volt alatta még a fehérnemű. A kezemet a nyaka köré fontam, s egyre hevesebben csókoltam őt, majd egy aprót beleharaptam az alsó ajkába is, majd újra megcsókoltam. Közben a hajába túrtam és közelebb léptem hozzá. Fogalmam sem volt, hogy miért teszem vagy mi lesz ezek után. Egyszerűen csak a szükségét éreztem, s nem tudtam elszakadni... most nem ment....
Kezdőlap
Folyt. köv Mystic Falls sikátorai?
