Tudtam hogy Kendra magára céloz azzal kapcsolatban amit mondott, de nem nekem eszem ágában sem volt azt mondani, hogy igen az..pedig legbelül szívem szerint már megtettem volna.. és ezért próbáltam elviccelni a helyzetet. A kijelentésére miszerint megvakultam egy féloldalas mosollyal válaszoltam, ami talán picit még önelégültre is sikeredett. - Jaa hogy magadra gondoltál? - Úgy tettem mintha meglepődtem volna, aki egyáltalán nem vágta le a helyzetet. Pedig ez még számomra is tök világos , és adott volt. - Na igen, szerencséd volt hogy úgy találtál rám..- Felhúzva szemöldököm figyeltem rá, igazából ha az erőm teljességében történik minden akkor lehet tényleg egymás torkának estünk volna, de ezen.. szerintem annyit nem kell agyalni, most itt vagyunk..és ez a lényeg. - De ha azt mondod hogy megbántad hogy nem öltél meg akkor, azt nem hiszem el...- Szám szélére harapva figyeltem őt, igazából biztos voltam benne ezek után hogy egyáltalán nem bánta meg a dolgot, vagy ha az ellenkezőjét állítja is akkor hazudik. Ami állítása szerint neki jól megy, de én szinte egyszer sem éreztem a mai nap folyamán hogy hazudott volna nekem, ami mondhatni jól esett hogy kivétel vagyok ezen a téren..is. Ahogy megismételte azt amit mondtam láttam rajta hogy kicsit örül,de ezek után nem sokkal el is gondolkozott.. igazából valahogy éreztem hogy arra a személyre gondolhat akit megemlített nekem még az étteremben.. és ez mondhatni zavart is, de nem akartam ennek túlzottan nagy figyelmet szentelni..Mielőtt bármit is tennénk lehet jobb lenne mindent tisztázni, akár azzal a személlyel is.. én nagyon nem szeretnék lenni az a 3., aki elrontja a kapcsolatukat bár ezzel lehet már el is késtem. - Ha nem így lenne mit gondolsz magamhoz bilincsellek? - Emeltem fel a kezünket, próbáltam elterelni a gondolatait és azt akartam csak rám figyeljen. Nem akartam ennél nagyobb indokot mondani, pedig azt hiszem lett volna.. de ezt már neki is a tudtára adtam és nem szeretem magamat megismételni. Sőt.. még egyszer szerintem nem is menne hogy ilyet mondjak. - Én? Jobb? - Mosolyodtam el azon amit mondott, kétlem hogy én jobb lennék nála, amiket megcsináltam az életem során.. és van amikre még én sem vagyok büszke, de ezeket nem kell tudniuk másnak.. Mikor hozzám bújt átkaroltam őt a kezemmel és szorosan magamhoz öleltem. Jól esett nagyon is a közelsége. - Te akkor nagyooon rossz dolgokat művelhettél.. - Suttogtam halkabban neki, és ki hangsúlyoztam amit mondtam. Még mindig nem hittem el hogy rosszabb lenne nálam, de mindenkinek vannak olyan dolgai amikről nem szívesen beszélnének.. én elfogadom őt így ahogy van és nem érdekelnek az ilyesfajta dolgai.. Remélem ez kölcsönös.. Lehet hogy úgy van és túl magabiztos vagyok talán túl sok mindenben és talán még az arcomból is vissza kéne venni egy picit, ha nem akarok mindenkit elüldözni magam mellől. De ez Kendra esetében úgy éreztem nem szükséges hogy ő így fogad el ahogy vagyok. Nem szenteltem túl sok figyelmet annak amit mondott, még mindig eszem ágában sem volt felvenni magamra egy alsót fürdőzés közben. - Mi nem normális? - Értetlenkedni kezdtem, és nem hagytam szóhoz jutni mert még nem fejeztem be azt amit mondani szeretnék. - Az hogy meztelenül fürdök? - Mosolyodtam el, igazából részben igaza volt de nekem is ismételten.. egyáltalán nem vagyok szégyenlős, ami szerintem már neki is feltűnt. Mikor rám fújta a sok hab egyikét, pont az arcomra jött és úgy néztem ki mintha lenne egy hatalmas szakállam ami elég vicces lehetett. Ezek után hagytam hogy hajat mosson, így egy picit nyugton maradtam és élveztem a jó meleg vizet. A kérdésére felnyitottam a szemem, mert tényleg fogalmam sincs hogy fogjuk magunkról leszedni, én már próbáltam. - Ennyire megakarsz tőlem szabadulni? - Tereltem el a témát, mert nem akartam neki bevallani hogy ötletem sincs ezzel kapcsolatban.. tudtam hogy úgyse hagyja annyiban, de addig is legalább van időm agyalni ezen.
Akkor biztosan megvakultál. - mondtam neki még mindig mosolyogva, majd megráztam a fejemet, amikor újra megbökött.Komolyan soha se fogja ezt abba hagyni? Figyeltem őt és türelmesen vártam, mert nem volt kedvem semmit se elrontani. Kivételesen megint nem veszekedünk, de kezdtem úgy érezni, hogy a veszekedés az valami állandó dolog lesz köztünk, hiszen mind a ketten erős egyéniségek vagyunk. Szerintem biztosan igaz rád is. - mondtam neki egy féloldalas mosollyal, majd elgondolkoztam ezen az egész dolgon.- Tudod más esetben szerintem már hulla lennél. Nem tudom hogyan úsztad meg azt, hogy akkor nem csináltalak ki. - mondtam neki egy picit gondolkozva, mert tényleg fogalmam sem volt, hogy úszta meg. Nem szerettem a vámpírokat, főleg azok után nem amit Elijah művelt. Persze akkor is ott van a testvérem, aki vámpír. Eddig ő volt a kivétel, de azt hiszem most már akad még egy kivétel. Nem értem milyen idióta játékot űz velem az élet, de úgy éreztem, hogy az L-el kapcsolatos dolgokat nem tudom irányítani. Egyszerűen minden csak automatikusan megtörténik és ez részben megijesztett legbelül, mert mindig is szerettem irányítani a dolgokat.
Szóval nem tartozom közéjük. - ismételtem meg a szavait, s közben egy apró mosoly jelent meg az arcomon, már éppen kérdezni akartam, hogy miért nem, de erre már adott is választ. Fura volt az egész. Éppen arról beszélgetek egy vámpírral, akit csak egy napja ismerek, hogy mit is érzünk egymás iránt. Miért nem lehetne csak testi vonzalom, akkor minden annyival egyszerűbb lenne, de persze az élet soha se könnyű. Fogalmam nem volt arról, hogy miért érzek többet iránta, s miért viselkedek másképpen vele. Plusz még ott volt Sean is a háttérben, aki biztosan éppen most issza le magát, vagy épen valakivel hempereg. Gyorsan ki vertem ezeket a dolgokat a fejemből és újra L-re pillantottam és figyeltem az a csillogást a szemében ami megjelent. Vajon az én szemeim is csilloghatnak?! Viszont nagyon is reméltem, hogy idővel mindenre választ kapok. Biztos vagyok abban, hogy jobb ember vagy, mint én. - mondtam neki őszintén, s továbbra se érdekelt semmi és senki véleménye azzal kapcsolatban amit teszek, de felemeltem a kezét és hozzá bújtam. Valami miatt szükségét éreztem most ennek. Talán részben csak egy biztos pontot akartam az életemben, aki nem futna el az igazi énemtől se, illetve a múltam miatt se. Megint túl magabiztos vagy. - mondtam neki mosolyogva, de tetszett nagyon is, hogy egy-két dologban ennyire határozott és így gondolja. Hidd el láttam, de tudod ez akkor se normális. - mondtam kisebb habozás után, mert tényleg így gondoltam. Nem értettem, hogy miért érzem magamat előtte zavarban. Talán pontosan amiatt, ami nem is olyan régen elhangzott a szobában, illetve az utcán. Olyan volt, mintha még is kísérteni akarna azt ami köztünk van. Akkor is tudom, hogy nincs rajtad alsó. - forgattam meg a szemeimet, majd egy kevés habot a tenyerembe raktam és rá fújtam. Ezek után pedig megmostam a hajamat. Jól esett végre a meleg víz, illetve az hogy végre a testem is megszabadul a sok kosztól. - Mi lesz a bilincsel? - kérdeztem tőle egy röpke habozás után, mert picit élvezni akartam a víz mámorító erejét.
Örültem hogy végre sikerült megbeszélni a dolgokat, és hogy elfogadta a bocsánat kérésem.. Ha nem tette volna meg igazából már nem is tudom mit csináltam volna..a mosolyát látva a kis akcióm után végleg sikerült lenyugodnom, és picit felsóhajta ránéztem. - Hölgyet? Nem látok itt hölgyet. - Néztem körül, és vicceltem el az egészet remélve hogy nem sértem meg ezzel. Nagy mosolyora húzva számat ismét megböktem a homlokát, persze ugyanolyan gyengéden. Nagyon figyeltem rá hogy tényleg ne okozzak neki fájdalmat. A kijelentésén pedig sikerült felnevetnem, végül is részben jogos amit mondott, de ez részemről is igaz. - Azt hiszem ez fordítva is igaz. - Nem nagyon zavart az amit mondott, legalábbis így hogy hozzá tette azt, hogy élvezi a velem töltött időt. Persze ez részemről is igaz volt, csak néha már ez a sok veszekedés az agyamra megy, persze..erről én is tehetek, de most már próbálom inkább úgy le reagálni az egészet hogy véget vessek neki, és ne inkább rátegyek még egy lapáttal a dologra. Ha nem róla lenne szó akkor úgy tennék. Talán..ezért van annyi ellenségem? Még ezek után is biztos voltam benne hogy simán benne lenne ő is, így csak egy mosollyal reagáltam le az egészet, és folytattam amibe belekezdtem. Mikor végig húztam a testén a kezem, egy apró nyögés hagyta el a száját ami mondhatni boldogsággal töltött el, hogy már egy érintéstől és ennyit kiváltok belőle, és hogy élvezi azt. Mikor megrántottam a kezét, vagyis a bilincset gondolom fájt neki, pedig most tényleg nem ez volt a célom, csak hogy leszedjem..ami nem sikerült. Fogalmam sem volt hogy ezek után mi hogyan lesz, és hogy szedjük le magunkról..de most csak Kendrára tudtam figyelni. Miután ellökött magától elég komolyan néztem rá, legalábbis azután hogy ilyet mondott. - Igen, de most rólad van szó és te nem tartozol az egy éjszakás kategóriába. - Ahogy néztem őt, már a szemeim is csillogtak, fogalmam sem volt hogy ezek után hogy fogom vissza fogni magam..én már nagyon akartam őt, de valahogy sikerült tartani magam a megállapodáshoz. Miután elkezdtem kiönteni neki a szívem elég furán nézett rám és akkor kicsit megijedtem hogy ő lehet nem érez így és erősen agyaltam rajta hogy folytassam a mondandóm , és végül ehhez tartottam magam. Az egész végére kaptam egy csókot, gondoltam ezt vehetem annak hogy ő is így érez velem kapcsolatban. Picit beledőltem a csókba, és le akartam teperni őt , de nem.. ezért ültem fel hirtelen az ágy szélére, és ő mellém ült. - Most ezt úgy mondod mintha én az lennék. - Elég csak vissza gondolni a napi történésekre, szerintem egy jó cselekedetem nem történt ma..legalábbis én így éreztem. Az egész után megfogtam a kezét. Talán kicsit túl érzelmesbe sikerült átmennem a bunkóból, de ez is én vagyok.. és nem akarom őt elveszíteni szóval úgy éreztem ezeket mind a tudtára kell adnom. Ahogy figyeltem Kendrát, azt hiszem mondhatom hogy még talán soha nem is éreztem ilyen vágyat valaki iránt.. Fogalmam sincs ezt hogy érte el, de én azt hiszem nem bánom.. - Elhiheted, hogy soha nem is fogom. - Suttogtam kissé halkabban, nem akartam hogy meghallja mert már kezdtem kicsit hülyén érezni magam hogy ilyeneket mondok, és így bámulom őt.. Amint elfordult én elkezdtem levetni a maradék ruhámat is magamról. Majd pedig társultam hozzá a kádban. - Azt ne mond hogy még nem láttál ilyet. - Mosolyodtam el, igazából tetszett hogy sikerült zavarba hoznom őt ezzel, de azért a kezem végig ott volt lent, így takartam magam. A kád szélén megpillantottam egy habfürdőt, és oda nyúltam érte majd öntöttem a vízbe , de annyira megindult hogy kicsit sok is lett belőle így már szinte mindent benyelt a hab és kezdett Kendra is eltünni mögötte. - Probléma megoldva.. - Mondtam kicsit nevetve, igazából ennyit nem akartam a vízbe önteni de legalább jól jött ki a dolog.
Döbbenten pillantottam rá a következő kijelentését hallva. Először is nem igen hívott a nevem azóta, hogy találkoztuk. Másodszor meg ahogyan mondta, tényleg úgy tűnt, hogy komolyan gondolja. Nem akartam megbántani, mert tényleg nem olyannak tűnt, mint aki túl gyakran kér bocsánatot, de azért az se könnyű elfelejteni, hogy miket mondott. - Rendben van, értem. - mondtam neki higgadtan és talán egy picit sajnáltam is őt. Figyeltem őt, majd amikor megbökött, akkor elmosolyodtam. Szerettem benne, hogy tud ennyire gyerekes is lenne, annak ellenére, hogy az előbb még nagyon is komoly volt.- Héjj. - mondtam neki mosolyogva, majd elkaptam a kezét. - Nem illik egy hölgyet "bántani". - mondtam neki viccelődve, majd elengedtem a kezét. Úgy nézek ki, mint aki beteg? - kérdeztem tőle mosolyogva, majd egy pár pillanatra el is gondolkoztam.- Lehet tényleg az vagyok, mert egy vámpírral töltöm a napomat és még élvezem is. - mondtam neki játékosan és még egy fintort is vágtam hozzá. Fogalmam nem volt arról, hogyan fogja lereagálni azt amit mondok, nem bírtam kihagyni. Muszáj volt valamit beszólnom neki, de reméltem, hogy nem fog besértődni.
Tudtam jól, hogy igaza van azzal kapcsolatban amit a fülembe súg, de ezt próbáltam leplezni. -Sose lehet tudni. - mondtam neki egy féloldalas mosollyal az arcomon, majd figyeltem őt. Reméltem, hogy végül nem fogja megtenni, mert nem voltam abban biztos, hogy most sikerül fog-e magamat leállítani, vagy nem. Utáltam, hogy ezt a kettősséget érzem, mert a másik felem meg akarta, hogy lépjen. Érezni akarta az érintését és a csókját mindennél jobban, mondjuk az egész lényem így érzet, de akkor se akartam elsietni semmit se. Először sikerült is magamat tartani ahhoz, hogy nem megyek bele semmibe se. Nem érdekelt a csókja se, de egy idő után nem bírtam ellenállni a mámorító és édes csókjainak és visszacsókoltam. Éreztem amint belemosolyog a csókba, de inkább nem mondtam semmit se. Élvezni akartam a pillanatot. Amikor a keze végig siklott a fedetlen hasamon át a combomra, akkor egy apró nyögés elhagyta az ajkaimat. Ezek után pedig én indultam el felfedező útra a kezemmel, de nagy sikerrel köszönhetően a bilincsnek, amint sikeres rántott is egyet L- auch- és közben egy aprót az ajkába is haraptam. Elegem volt a bilincsből, de arra még inkább nem vágytam, hogy L rángassa a kezemet. Ő raktam rám, akkor viselje a következményeit. Elmosolyodtam amikor gyengéd csókjaimra egy sóhaj hagyta el a száját. Jó volt tudni, hogy még erre is képes vagyok, hogy valakiből ilyen érzéseket váltsak ki. De nem sokkal később el is löktem magamtól teljesen. -Ne mond nekem, hogy ennyi év alatt soha se voltak olyan lányok az életedben, akik ebbe beletartoztak. - mondtam neki komolyan és kíváncsian figyeltem őt. Nehezen tudtam volna elhinni, hogy remete életet élt ennyi időn keresztül. Először nem nagyon értettem, hogy miről beszél és kire gondol, mert rám biztosan nem. Soha senki se mondana ilyet nekem, majd amikor folytatta akkor még inkább nem tudtam ránézni. "Mellettem megtudna változni?!" Ezt ő se gondolhatja komolyan, nem vagyok jó ember és talán soha se leszek az. Éreztem az érintését az arcomon, majd pár másodperccel később szembe is fordította magával. Felnéztem rá, de nem tudtam, hogy mit mondhatnék arra amit mondott. Most vallotta be azt, hogy mennyire fontos vagyok neki. Így nem volt jobb ötletem, mint megcsókolni őt. Néha egy-egy cselekedett sokkal többet árul el, mint milliónyi szó és reméltem most is így van. Figyeltem ahogyan felül, majd követtem a példáját és mellé ültem.- Talán rossz ember iránt érzel ilyet. Nem vagyok jó ember L, de mindig itt leszek neked. - néztem rá őszintén, mert nem akartam neki hazudni. Sok rossz dolgot tettem már, s pont ezért nem értettem, hogy miért kaptam L-t az életembe. Ezek után pedig a fejemet a vállára hajtottam, majd megfogtam a kezét.. Örültem neki, hogy annak ellenére amit művelek még mindig tartja magát. Nem akartam tényleg elsietni a dolgokat, pedig bőven adtam már rá okot, hogy újra lépjen, de türtőztette magát és ennek mindennél jobban örültem. Soha ne is und meg a látványomat. - mondtam neki mosolyogva, mert tényleg azt akartam, ha úgy hozza a sors akkor mindig így nézzen rám. Élvezettel, mint aki mindjárt felfal a tekintetével. Ezek után pedig elfordultam, s próbáltam kiszedni a hajamból dolgokat, amik a mai nap után beleragadtak. De most nem nálatok vagyunk. - mondtam neki bosszúsan, majd döbbenten pillantottam rá, mert nem akartam elhinni, hogy ez most komoly. - L komolyan vedd vissza. - mondtam neki komolyan, majd elfordultam a falirányába. Nem értem mi a bajom, mert pontosan reggel zuhanyoztam Sean-el, akkor most miért akadok ki. Nem akartam megfordulni, mert tényleg nagyon zavarban voltam. Szerencsére találtam egy törölközött. Már éppen azon voltam, hogy felakasztom valahogyan közénk....
Valahogy éreztem hogy a kérdésemtől nem fog megnyugodni, sőt az ellenkezőjét érem el. De nem is azért kérdeztem, csak hirtelen nem nagyon értettem hogy miért is kell leordibálni a fejemet, és szerintem ha nyugodtan mondta volna is megértem. - Kendra.. hányszor kérjek bocsánatot hogy eljusson a kis agyadig hogy tényleg sajnálom? - Kérdésem végén megböktem picit a homlokát, majd pedig elmosolyodtam. Igaza volt, talán meg fogadom a tanácsát, és legközelebb kétszer meggondolom ha mondani szeretnék valamit. Mikor kibökte nagy nehezen hogy megbocsát, komolyan egy kisebb kő esett le a szívemről.. örültem neki nagyon, persze ez kívülről csak egy mosoly kíséretében látszódott. Miután ellenőriztem a homlokát,látszott rajta hogy teljesen össze zavartam..imádtam ilyenkor a fejét, ahogy letudja reagálni a dolgokat. Amin persze én mindig mosolygok. - Most mi van? Csak ellenőriztem hogy jól vagy e. - Mondtam neki, mert elkezdte rázni a fejét ami kicsit zavart. - Tudom hogy érdekel. - Suttogtam szintén a fülébe, majd pedig rákacsintottam. Biztos voltam benne hogy nem lenne ellenére a dolog, de már magam sem tudom miért is csinálom ezt, és miért nem tartom magam ahhoz amit lebeszéltünk.. Miután meg csókoltam őt eleinte nem nagyon szándékozta viszonozni, de ez engem nem tudott meghatni és folytattam amibe belekezdtem. Szinte biztos voltam benne hogy előbb utóbb úgyis vissza csókol, és mikor ez megtörtént picit belemosolyogtam a csókba. A kezemet végig csúsztatva hasán vándorolt át a combjára, és ott kezdtem simogatni, néha picit bele is markoltam. Éreztem ahogy próbál arrébb tessékelni, így hát a lába közé helyeztem magam. Mikor a hátamon végig húzta a kezét kicsit szarul jött ki a bilincs miatt, már lassan kezdtem én is úgy gondolni hogy ideje lenne megszabadulni tőle, ezért rántottam rajta egy erőset, de az meg sem mozdult.. most ezen nem tudtam kattogni, mivel fontosabb dolgom is volt. Amint a nyakamat kezdte csókolni onnantól tényleg teljesen végem volt..köztudott hogy az egy gyenge és érzékeny pontom ami teljesen beindított, és egy halkabb felsóhajtás hagyta el a számat. Ezek után pedig nem sokkal ellökött magától, amit hirtelen nem tudtam hova tenni már ezek után. - Az egy éjszakás kalandjaim közé? - Nevettem el picit magam, ebből most ismételten lejött hogy tényleg fontos lehetek neki, aminek persze csak örülni tudtam. - Tudod..végre találtam valakit, akire.. figyelni és vigyázni szeretnék..óvni minden rossztól..és nekem tényleg szükségem van rád, úgy érzem melletted.. melletted megtudok változni..a jó irányba. - Kerestem a tekintetét, de ő nem szándékozott rám figyelni ezért hát magam felé fordítottam őt és mélyen a szemébe néztem. Fogalmam sincs hogy ezeket hogy tudtam kimondani, talán a helyzet hozta így de örülök hogy végre..kimondtam, amit gondoltam. Bár sose voltam jó az ilyenekben... Ezek után nem sokkal újra megcsókolt, azt hiszem ezt vehettem egyfajta megkönnyebbülésnek amit mondtam.. Nagyon jól esett a csókja, amit persze viszonoztam. De .. csak hogy biztosra vegyük a dolgot, és tényleg nem csak össze vissza hazudozok felkeltem az ágytól nagy nehezen, tényleg már akartam őt, de ennyire még én is képes, hogy várjak rá. Ezek után vittem be őt a fürdőszobába, ahol ismét tetszetős dolgok folytak.. komolyan, ennyire már nagyon rég kínzott meg valaki, szívem szerint már rég letepertem volna őt, de nem még nem lehet. Már magammal küzdöttem.. - Akkor sem bírok betelni a látványoddal. - Mosolyodtam el perverzen és ismét végig mérve őt kezdtem el lassan kigombolni a gatyámat, ami nem sokkal ez után a földre került és áthajítottam a sarokba, ahol Kendra ruhái voltak. Már éppen húztam volna le az alsómat, mikor Kendra szólt így ránéztem. - Nálunk ruha nélkül szokás fürdeni. - Mit sem törődve azzal amit mondott szóltam vissza gúnyosan, és ezután nem sokkal az alsóm is a többi ruhadarab közé került. Két kézzel takarva a lényeget szálltam be a kádba, Kendra mellé.
Úgy nézek ki? - kérdeztem vissza kicsit ironikusan, mert komolyan ezt ő se kérdezhette meg komolyan. biztos vagyok abban, ha egy vadidegen rám nézne, akkor is meg tudná mondani, hogy mennyire nem vagyok nyugodt. Sőt ezzel a kérdésével sikerült még jobban kicsit felhúznia,de ezt inkább ki se mutattam. Tudod előbb néha gondolkozz, s akkor nem fogsz olyat kimondani ami a másikat megbánhatja. - mondtam neki habozás nélkül, mert jó tudtam, hogy bocsánatot kért, de nem voltam olyan állapotban, hogy erre reagálni tudjak. Nem mérges voltam, hanem sokkal inkább csak ostobának éreztem magamat, hogy azt hittem nem így gondolja a dolgokat. Reménykedtem benne, hogy nem engem fog felelőssé tenni azért, hogy majdnem saját magától nem tudott megvédeni. Vettem egy mély levegőt és újra rápillantottam.- Rendben, elfogadom a bocsánat kérésedet. - mondtam kicsit halkabban,de tényleg nem akartam vele veszekedni. Meg nem az utca közepén. Figyeltem az akcióját, de kezdtem úgy érezni, hogy valami dilist nézek. Nem értettem, hogy hirtelen mi a baja, meg mit csinál. Most miért is jó ez?! Mit akar ezzel? Mintha azt nézné, hogy normális vagyok-e vagy jól vagyok-e... Nem akartam elhinni, hogy ennyire zavarja őt az, ha valamit figyelmen kívül hagyok. Figyeltem őt és nemlegesen megráztam a fejemet.
Ezek után megint elkapta a kezemet és maga után húzott egyenes a hotelhez. Élveztem azt, hogy én kerültem fölülre, s már éppen azon voltam, hogy felkellek róla, amikor megfogta az arcomat és közelebb húzott magához. Éreztem ahogy a szívem egyre hevesebben kezd verni, de magam sem értettem, hogy miért. - Miből gondolod, hogy tundi akarom? - kérdeztem tőle, de már éreztem is az érintését, amint feljebb tűri a pólómat, majd a bőrömön utána. Éreztem az ajkainak az érintését, s egy darabig nem adtam meg magamat. Megbeszéltük, hogy semmi. Tartani fogjuk magunkat, majd egy idő után nem bírtam ellenállni és visszacsókoltam őt. Próbáltam picit arrébb lökni magamról, mert eléggé nehézkes volt íhy, hogy élig rajtam feküdt. Csók közben a hajába túrtam, majd a kezemet óvatosan végig húztam a hátán. "Le kell állnom! Ez nem helyes!" próbáltam magamat meggyőzni, több kevesebb sikerrel. Ajkaimmal elindultam az állán, a nyakán, majd a vállán, de ezek után újból megcsókoltam őt. Majd egy hirtelen mozdulattal arrébb toltam. Becsuktam a szememet és zihálva vettem a levegőt. Nem értem mi ütött belém és miért mentem bele. Egyértelmű, hogy akarom ott, de nem akarok az egy éjszakás kalandjai közé tartozni. Óvatosan kinyitottam a szememet, mert fogalmam sem volt, hogy L miként fog reagálni a történtekre. - sajnálom.... - mondtam még mindig zihálva.- de nem akarok az egy éjszakás kalandjaid közé tartozni. - vallottam be neki, mert úgy éreztem meg kell magyaráznom a dolgot. Elfordítottam a fejemet, s néztem a szobát, de nem bírtam ránézni. Fogalmam sem volt, hogy miért érzek így és miért vallom is be neki. Meg ott volt az is, hogy megbeszéltük, hogy nem siettettünk semmit se. De persze sikerült megint meghazudtolnom magamat, mert hirtelen újból megcsókoltam őt, s a fejét a két kezem közé fogtam, majd ezek után újból rápillantottam. Sejtettem. -forgattam meg a szemeimet és úgy néztem rá. Biztos voltam benne, hogy erre is fog valamit mondani, majd egy apró mosoly jelent meg az arcomon, amikor láttam, hogy méri végig a testemet.- Szádat csukd be, mert még berepül valami. - mondtam neki nevetve, majd kibontottam a hajamat is.-Tudtommal láttál már így, akkor miről is beszélünk? - kérdeztem meg tőle mosolyogva. - Mivel láttam, hogy ebből már úgy sincsen menekvés- Alsónadrág marad, a többi mehet. - mondtam úgy, mintha én irányítanék mindent, s közben élvezettel mértem végig L testét. -
Enyhén meglepett ahogy le reagálta a bocsánat kérésem, nem gondoltam volna hogy utána a nyakamba ugrik, de azért erre sem. Bár mondjuk meg tudom érteni, sikerült neki is az agyára mennem. Türelmesen végig vártam ahogy leordítja a fejem, majd pedig rá néztem. - Most akkor meg nyugodtál?- Szólaltam fel nála sokkal halkabban. - Tudtommal most kértem bocsánatot amit látszólag te nem fogadtál el... azért mert hülyeségeket beszéltem és rád fogtam mindent..- Magam sem értem már miért vagyok ennyire nyugodt, normális esetben már a másik fél fejét leordítottam volna a helyéről.. de nála.. valahogy elszámoltam magamban háromig, és inkább elnyeltem az egészet.. talán jobb is így, hogy nyugodt vagyok. Ha engedtem volna az idegességnek lehet az lett volna a vége, hogy ismét bántani szeretném őt.. Vártam már a nagy visszavágást, erre nem kaptam a kis megjegyzésemért semmit.. Nem is értettem hogy miért nem vágott vissza valamivel.. talán lázas lenne? megártott neki a sok hideg? Felemelve szabad kezem nyúltam oda a homlokához hogy ezt le ellenőrizzem, de.. nem éreztem semmit. A sajátomhoz is odanyúltam, de hát nem tudom.. sose voltam jó az ilyenekben. Le engedtem a kezem, majd pedig eltűrtem a hajam a homlokomtól és az övéhez tapasztottam, hátha így hatásosabb.. azt hiszem, kicsit melegebb volt a kelleténél. Ismét megragadtam a kezét, és sietve mentünk továbbra is a hotelbe..nem akartam hogy megfázzon. Nagyon úgy tűnt hogy Kendra igen is kiélvezi a helyzetet hogy ő irányíthat..persze ez részben nekem is tetszett, de semmi nem tart örökké. Hagytam, még egy kicsit had élvezkedjen. Amint elengedte az egyik kezem és megpöckölte az orromat és a fülemet, kicsit durcis fejet vágva a feje után nyúltam, és vissza húztam magamhoz. Sikerült elmozdulnom és fél oldalasan rajta feküdtem,így ránehezedtem. - Hogy te mit szeretnél azt nem tudom, de hogy én mit...majd mindjárt megmutatom.- Súgtam a fülébe és ösztönösen a pólója alá nyúltam majd azt kicsit feltűrtem. Közben közelebb hajolva hozzá megcsókoltam. Az előbb beszéltük le a dolgot hogy nem fogunk elsietni semmit, de minden tényleg csak ösztönösen jött, és nem is gondolkoztam, csak csináltam amit jónak láttam. A többi meg már tőle is függ. Miután a kádba raktam őt , rá engedtem a vizet, igen a reakciójából ítélve igazam lett és hideg víz volt. Picit felnevettem az egész miatt, a nézése után se tudtam megkomolyodni. Egyszer csak valami hideget éreztem meg a hasamnál, mivel félmeztelenül voltam ez sem volt akkora probléma. Tulajdonképpen még jól is esett ez a hideg, kezdett már kicsit túl melegem lenni. - Ezzel csak szívességet tettél..- Mosolyodtam el, majd leguggoltam a kád mellé, és megtámaszkodtam a szélén a kezemmel és figyeltem Kendrát..Váratlanul elkezdett levetkőzni, ami picit meglepett és rám dobálta a ruhadarabjait.. nem kellet sok és legyűrtem őket magamról, majd az egyik sarokba dobtam. - Na mivan már nem zavar ha így látlak?- Végig mértem őt, néhány helynél kicsit leragadva.. nagyon is jó teste volt, szinte betelni se bírtam a látvánnyal. Ez meg már csak rátett az egészben, és tényleg egyre jobban kezdtem kedvelni őt. - De ha már itt vagyunk, gondolom nem gond ha csatlakozni merek.- Elégedetten mosolyogtam, az előbb annyira ellene volt az együtt fürdőzésnek.. már pedig akkor is beszállok hozzá, ha nem akarja. Felálltam a kádtól már amennyire a bilincs engedett, és elkezdtem kigombolni a gatyámat.
Nem akartam elhinni először azt amit mondott. Most komolyan engem hibáztat már ezért is?! Biztos voltam, hogy most ez a pont lenne az amikor egy pofon után sarkon fordulok. Nem érdekelt volna semmi se. Egyszerűen csak elmentem volna. Az emberek mindig azt nézik, hogy mi jót tehetnek. Soha semmi jót nem tettem eddig, erre most egyszer azt teszek és még ezért is én vagyok hibás. Mindenki elmehet a francba és leshetik mikor fogok újra jót cselekedni. Biztos voltam, hogy arcomról jól le tudja olvasni hogy mennyire mérges vagyok, dühös és mennyire fáj amit mondott. Aww bocsánatot kérsz? - kérdeztem tőle nevetve, majd mélyen a szemébe néztem.- Nem kell a bocsánatod ezek után. S amint megszabadulunk ettől. -Emeltem magasba a kezünket.- Akkor a "bajt" okozó lány lelép. Legalább többé nem keverhetlek olyanba, amibe nem akarod. - mondtam neki dühösen, majd ezek után összefontam magam előtt a karomat, s mindenhova néztem, de legfőképpen a földre. Nem bírtam volna a szemébe nézni, mert nagyon is fájt legbelül az amit mondott. Ha engem okol, akkor miért bilincselt össze magával. Fogalmam nem volt, hogy miért fáj ez, s miért érzem úgy, hogy lassan sírni fogok, de nem akartam. Erősnek kell lennem, mint eddig, de most nem ment. Egyszerűen nem.
Azt hiszem túlzottan is kedveltem L-t, ezért tudtam vele mindig őszinte lenni, s ezért fájtak ennyire a szavainak a súlya. Nem is törődtem a súlyommal kapcsolatos megjegyzésére. Nem érdekelt soha se, hogy ki mit gondol rólam ilyen téren. Szerintem pont jó volt és ennyi. Szeretek enni s nem fogok senki kedvéért se lefogyni. Ha valakinek nem tetszik, akkor fel is út és le is út. - El is fogom dönteni. - mondtam picit sejtelmesen. Mert eszem ágában se volt továbbra se elárulni neki, hogy mit is gondolok róla. Plusz ő is azt mondta nem olyan régen, hogy tartam meg egyenlőre magamnak, vagyis legyen az én titkom. Csendesen lépkedtem mellette és közben a kivilágított utcákat néztem. Fura volt, hogy csak egy-két ember van az utcákon, de most nem is bántam. Nem vágytam társaságra. Élveztem azt, hogy megleptem azzal, hogy fordítottam a helyzeten. Egy idő után fogtam magam és ráültem a hasára, majd elmosolyodtam a válaszán. - Mit szeretnék? Sose lehet tudni. - mondtam neki mosolyogva, majd az ajkamba haraptam és ezek után közelebb hajoltam, mint aki éppen megcsókolni akarja őt, de persze eszem ágában se volt. Helyette a kezemmel megpöcköltem a fülét és az orrát is. - Vigyázz, mert a végén tényleg megkapod a pofont. - mondtam neki mosolyogva, s közben újra eltávolodtam tőle. Élveztem, hogy húzhatom az agyát. Nem akartam elhinni, hogy nem tudok szabadulni. Ki akartam innét jutni, de sehogy se ment. Kezdtem örülni, hogy lerak, de persze nem úgy ahogy gondoltam. A kádba rakott és még ki is nyitotta rám a vizet. Hangosan sikítottam egyet, majd úgy néztem rá, mint aki éppen ölni készül. - Gonosz vagy. Ez tudod milyen hideg? - kérdeztem tőle, majd a válaszát se vártam meg és lefröcsköltem a jéghideg vízzel. Mivel úgy gondoltam, hogy innét úgy se fogok kijutni és nem lesz más választásom, így arra jutottam, hogy akkor "játszunk", de persze én akartam irányítani, ezért elég meglepő lépésre szántam el magamat. Ahogyan ott álltam, fogtam magam és elkezdtem lehámozni a nadrágomat, amit ezek után L-re dobtam, de közben végig úgy tettem, mintha mi sem történt volna. Ezek után pedig levettem a pólómat is, amit szét téptem, hogy teljesen letudjam venni és ez is L-en landolt. "Akkor fogjuk fel úgy, mintha strandon lennék." Mondtam saját magamnak, hiszen a fehérneműm és a bikini pont ugyan annyit takart volna. Ezek után pedig mosolyogva néztem L-re.
- Részben.- Vágtam rá a kérdésére, ha nem ajánlja fel magát akkor nekem eszembe se jut a dolog.. bár szívesen megkóstoltam volna a vérét, ha már állítása szerint annyira édes.. de még mindig nem akarom őt bántani. Viszont abban biztos vagyok ha nem is a tetteimmel, de a szavaimmal biztos bántom őt.. - Sajnálom.. már megint hülye vagyok, és nem tudom miért rajtad vezetek le mindent..- Azt hiszem ideje volt megint bocsánatot kérni tőle, egyrészt elüldözni se akartam a hülyeségeimmel, és hogy őt hibáztatom ezért is..már tőlem is sok volt. Lehet csak menekülni akartam a tetteim elől, másra mindig könnyebb fogni mindent, minthogy beismerd hogy hibáztál. Főleg az én esetemben. Komolyan, azt a rendőrt ha van isten ő küldte.. - Nehéz lenne elfelejtenem...- Mosolyodtam el majd ránéztem. - azt a súlyt.- Befejezve mondandómat kicsit gúnyosan jött ki a helyzet, de ezt valahogy nem hagyhattam ki.. tudtam, legalábbis minden nőnél kényes téma a súlya, szóval így utólag bele gondolva lehet hogy nem kellet volna..Pedig nem volt nehéz Kendra, pont tökéletes így ahogy van.. legalábbis számomra. A hotel irányában mentünk olyan gyorsan ahogy csak tudtunk, előbb még Kendra is azt mondogatta hogy már szeretne melegen lenni, szóval nem is értem mit szerencsétlenkedik annyit mögöttem. Hátra nézve láttam már eléggé kivan, és tényleg én mentem túl gyorsan.. picit lassítva tempón vártam hogy beérjen. - Ezt már döntsd el te.- Zsebre vágva kezeimet figyeltem rá félszemmel, majd pedig az utat. Eddig nem sok mindent jót láthatott tőlem, amin lehet ideje lenne változtatni.. de ha kedveskedni akarok neki valahogy mindig mást teszek, mint amit szeretnék.. valahogy ez még nem megy. Az ágyon lefogva Kendrát figyeltem rá, az arcommal távolságot tartva az övétől. Miután a derekam köré tette a lábait esélyem se volt reagálni ugyanis fordított a helyzeten.. én kerültem alulra, Kendra pedig fölém.. Mondanom sem kellet hogy mennyire tetszik ez a helyzet, szóval mondhatni szívességet tett ezzel, bár kicsit meglepett hogy így hirtelen.. - Ez attól függ hogy mit szeretnél.- Szám szélébe harapva néztem őt, igazából ha akartam volna simán leszedem magamról Kendrát, de nem.. hagytam hogy kiélvezze a helyzetet. Gondoltam hogy pofont szeretne adni, de én jelen pillanatban.. valami egészen másra gondoltam. Felkapva őt a vállamra elindultam vele a fürdőszobába, majd pedig beértünk oda, és magunkra csaptam az ajtót a lábam segítségével. A kutyus kint maradt. - Ha ezt szeretnéd. - Lesegítettem magamról Kendrát, és óvatosan belehelyeztem a fürdőkádba.. azt mondta tegyem le, hát én megtettem. A vizet megengedtem gyorsan, ami először nem csodálnám ha hideg lehetett számára. Azt mondta nem fog levetkőzni, hát akkor fürödjön ruhába.. A kád mellől néztem őt, és élveztem az egészet.
Szóval már erről is én tehetek, hogy majdnem nekem estél akkor? - kérdeztem tőle eléggé felháborodottan, mert nem akartam elhinni, hogy komolyan ezt gondolja. Én csak jót akartam és olyat tettem, amit talán soha se fogok többé, mert nem fogom a véremet kínálgatni senkinek. S ezek után talán már soha többé nem fogom felajánlani L-nek se. Nem vagyok nagy jó tevő személy, de most az egyszer azt akartam tenni , s még ezért is az én fejet harapja le. Komolyan nem értem az embereket. Aww szóval emlékszel. - mondtam neki mosolyogva, mert én emlékeztem rá. Talán pont ezért is mondtam azt az előbb, hogy ő akarja azt. Akkor szarul voltam, s azért engedtem neki, de lehet soha többé nem engedném, mert azt a gyengeség jelének tartanám, ha már valakinek vinnie kell. Fogalmam nem volt, hogy hirtelen miért kezdett egyre gyorsabban menni. Alig bírtam lépést tartani, de még ekkor se voltam képes újra megfogni a kezét.
Azok után amiket mondott, inkább orra bukok, mint újra a kezét fogjam. Talán makacs vagyok, nem is kicsit, de én már csak ilyen vagyok. És az annyira nagy baj lenne? - kérdeztem tőle kíváncsian, mert még így is nagy rejtélynek gondoltam L-t. Sokszor azt hittem, hogy tudom mit fog cselekedni, de még se azt tette, vagy csak félig. Tudni akartam ki is ő valójában, illetve mit miért tesz. Amikor elkezdett vetkőzni, akkor pár másodperc után elfordultam. Láttam már ilyet, de még is zavarban éreztem magamat, de nem is értem miért. Amikor a bilincsről beszélgettünk elméleti síkon, akkor eldőltem az ágyon, mer tényleg fáradt voltam már, nagyon is. Mikor újra kinyitottam a szemeimet, akkor már L fölöttem volt és már éppen leakartam lökni és mondani valamit, amikor hirtelen lefogta a kezeimet és újra megszólalt. - Tudod ez így nagyon nem fair. - mondtam neki higgadtan, majd a dereka köré csavartam a lábamat, s egy hirtelen mozdulattal fordítottam a helyzeten. Én kerültem fölülre, s mosolyogva néztem rá. - Még mindig megtehetem, nagyfiú? - kérdeztem tőle ördögi mosollyal az arcomon, s figyeltem a döbbent arcát. Ő se gondolhatta komolyan, hogy ennyire könnyen fölém tud kerekedni. - Nem sokkal később a derekam köré nyúlt, s felkapott, majd a vállára rakott.- Héjj tegyél le.. - mondtam szinte üvöltve és közben próbáltam magamat kiszabadítani az egyre erősebb fogásából, mert tényleg eszem ágában se volt együtt fürdeni, vagy zuhanyozni. Jobban mondva egy légtérben vele lenni a fürdőszobában. -
Ezt most kb. úgy jelentette ki mintha én nem lennék tisztában azzal hogy mi vagyok. Kíváncsian vártam hogy ezzel mit akar mondani, és figyeltem őt. Miután ezt a dolgot kijelentette elfordult, mivel mást nem tehettem követtem őt és mentünk a hotel fele.. - Nem is tudom ki erőltette annyira hogy igyak belőle..- Morogtam oda neki és ráfogtam Kendrára a dolgot, mintha én nem tehetnék semmiről és próbáltam mindent rá terelni, fogalmam sincs miért.. szinte biztos voltam benne hogy nem fogja annyiban hagyni, ezért begyorsítottam a tempón, és már én húztam magam után..minél előbb be akartam érni. Azon amit mondott csak mosolyogni tudtam, igazából nem akartam hozzáfűzni semmit.. de komolyan , szerintem résznyire itt is igazam volt, ennyit csak megérdemlek már én is hogy vissza adom neki a dolgot.. mikor ő annyiszor megtette velem ugyanezt.. lehet kicsit túl gyerekes tőlem, de ez vagyok én.. ezen nem tudok változtatni. Hirtelen nem értettem, hogy hova értetlenkedik ennyire.. vajon ennyire felejtős vagy csak.. azért nem emlékszik mert elég szar állapotban volt? Ezt már én nem tudhatom.. - Látom nagy nyomot hagyott benned..- Mondtam kissé csalódottan és rá néztem. Nem is értem hogy felejthette el azt a dolgot a bevásárló központban mikor karjaimba kaptam és úgy cipeltem mint a hercegnőket szokás.. ha máskor nem is, de az.. nagyon is kedves tett volt tőlem, amilyen szar állapotban volt.. Igaz aggódtam is érte, meg el is rontottam azzal hogy a két csicskám kezébe adtam őt akikkel sikerült is összekapnia amit nem is csodáltam, amilyen idegesítőek voltak.. - Azt hiszem kezdesz ki ismerni..- Ezzel most nagyon nem mondott újat, de már kezdtem sajnálni őt.. fogalmam sincs miért nem tudok vele kedvesen bánni, mikor úgy szeretném..de valahogy máshogy jönnek ki a szavak mint ahogy eltervezem.. nem akarom megbántani őt, pedig egypárszor már sikerült..Amint elkezdtem kigombolni a felsőm láttam hogy bemérte a felső testem, amin csak mosolyogni tudtam.. fogalmam sincs akkor miért fordulhatott el..Egy két részen még be volt gombolva a felsőm, de letéptem magamról és Kendra elé álltam. - Pedig nagyon is komolyan gondolom.. ha te nem mész, hát majd én.- Láttam rajta hogy megmakacsolta magát és hogy esze ágában sincs elmozdulni, így hát az egyik vállamra kaptam őt, majd pedig elindultam vele a fürdő szobába. Eléggé küzdött az egész helyzet ellen, már azt hittem hogy lefog esni.. Valahogy számítottam arra hogy ezt fogja mondani.. legalábbis a pofonra. Komolyan, már kezdett hiányozni..amennyit kaptam ma. Miután eldőlt az ágyon én rátérdeltem a szélére, majd pedig Kendra fölé dőlve megtámasztottam magam, és úgy néztem rá. - Akkor szerintem neki is állhatsz.- Félmosolyra húztam a számat, majd amint ezt kimondtam lefogtam a kezeit hogy legalább megpofozni ne tudjon, max leüvölteni a fejemet.. de az meg nem nagyon hatna meg, azt hiszem.
Igen, a magad módján. - mondtam neki habozás nélkül, mert mondhatni néha talán az volt, vagy valami olyasmi. Mondjuk nem lehet mindenki kedves vagy önzetlen. Én se azok közé tartozom akik ilyenek, de azt hiszem ma még saját magamat is megleptem azzal, hogy tudok kicsit én is az lenni. Sok olyan tulajdonságom jött elő amit nagyon régen eltemettem már magamban és ez kicsit megijesztett, hogy egy idegen, hogy képes ennyire hatni rám. Vámpír vagy. - mondtam neki, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.- Semmi bajod nem lesz egy kis hidegtől, de nekem meg igen. Plusz azt hiszem miattad lettem megint véres és nem saját hibámból. - mondtam neki természetesen, majd elfordultam. Menni akartam már a hotelbe. Fáztam, fáradt voltam és tiszta ruhát akartam. Nem volt semmi kedvem ebben a véres ruhában, nadrágban sétálni tovább az utcákon. Milyen hős és nagylelkű valaki. - mondtam neki gúnyolódva, mert egyáltalán nem volt az. S még ő mondja, hogy tud kedves lenni, hát most egyáltalán nem az volt . Nem is értem, hogy miért mond valamit az egyik pillanatban, majd nem sokkal később pedig mást.
Nem is tudom, hogy hányszor mondta, hogy nem akarja, hogy bajom essen, erre most meg ezt csinálja. Komolyan rajta nem lehet kiigazodni. Megint? - kérdeztem vissza kicsit érthetetlenül, mert mikor is tartott volna a karjaiban. Szerintem még soha se. - Mire is gondolsz pontosan? - kérdeztem tőle kíváncsian, s mosolyogva figyeltem őt, mert nagyon is érdekelt, hogy mire is célzott. - Álmodozz csak, hogy én azt szeretném. - mondtam neki egy féloldalas mosollyal az arcomon, majd megfordultam és elindultam a hotel irányába. Az se érdekelt, ha magammal kell rángatnom, de menni akartam és oda akartam már végre érni. Önző vagy.. - mondtam neki szúrósan, mert ez már tényleg annak gondoltam. Azt hittem, hogy ennyire már bízik bennem, hogy tudja, hogy nem fogok csak úgy lelépni. S most itt nem csak a meleg fürdőről van szó, hanem úgy mindenről. Nem állt szándékomban, hogy lelépjek, de talán ha túlzottan is felhúz, akkor képes leszek rá, még akkor is ha ezzel saját magamnak is fájdalmat okozok. Döbbenten pillantottam rá, majd hirtelen elkaptam a fejemet. Amit eddig láttam az nem volt rossz Mondhatni remek volt, hiszen tiszta izom volt, de nem akarom kísérteni a bennem lappangó ördögöt, így inkább nem is néztem oda, hanem a falat bámultam. - Ezt most te se gondolhatod komolyan. - mondtam csak úgy, mert én biztos nem fogom betenni vele a lábamat a fürdőbe. - Figyeltem ahogy küzd a bilincsel és tényleg kezdett elegem lenni. Megfogtam a saját kezem lévőt és lefogtam, hiszen túlzottan is fájt, ahogyan minden egyes rántásánál a bőrömbe vájt. Legszívesebben leüvöltöttem volna a fejét, de már ehhez is túlfáradt voltam. Először leültem, s közben próbáltam úgy tartani a kezemet, hogy L-t ne rántsam magammal. Figyeltem ahogyan leguggol, majd a kezét a térdeimre teszi. Szavai hallatára fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Felpillantottam rá, majd egy apró sóhaj hagyta el az ajkaimat. - Tegyünk fel? - morfondíroztam el a kérdésén.- Talán kapnál egy pofont, meg talán nem túl szép szavakat, majd ezek után vennék egy forrófürdőt. - mondtam neki őszintén, majd ezek után pedig eldőltem az ágyon, de a kezemet úgy tartottam, hogy mindkettőknek jó legyen. Nem akartam rángatni. Egyszerűen csak fáradt voltam.-
Az önelégült mosolyojával és azzal amit mondott fogalmam sem volt hogy mit akar elérni.. Talán azt hogy szép szavakkal illessem? De nem..én nem ez a fajta srác vagyok, és ezt szerintem ő is tudja. Néha bújok, néha meg..mintha semmi nem történt volna köztünk és egymás vérét szívjuk..Azt hiszem, jelen pillanatban is az utóbbi volt. - Tudod.. a magam módján én is kedves vagyok.- Komolyra fordítva a szót néztem rá, nekem.. valahogy mindig is nehezemre esett hogy bókoljak a másiknak, vagy épp kimondjam azt, amit érzek..Soha nem ment túl könnyen,és ezzel most is így vagyok. Egy embernek sikerült kimondatni velem ezt a dolgot, de neki is nagy nehezen.. de ezt..vagyis őt, próbálom ténylegesen lezárni és nem gondolni rá.. csak idegesítem vele magam. A szám szélébe haraptam és elfordítottam a fejem, majd pedig vissza fordultam Kendra felé. - Azt akarod hogy megfagyjak? Amúgy sem adtam volna oda.- Néztem rá kicsit gúnyosan, ha meleg helyen lennénk akkor esetleg átgondolnám hogy oda adjam neki, bár .. nem hiszem hogy akkor szüksége lenne rá, ha csak nem valami perverz hátsó szándéka van ezzel kapcsolatban. Egymás mellett sétálgattunk a MAJDNEM esése után, egy részben igaza van abban amit mondott..de persze hogy nem adok ismételten igazat neki. - Kétlem hogy bele haltál volna, és legalább visszakaptad.- Adtam elő enyhén gyerekesen, ennyivel tartozott nekem és mondhatni alig vártam már hogy vissza adhassam neki eme szívességét. Nem sokkal ez után közelebb lépett hozzám, én félszemmel rápillantottam zsebre dugott kézzel, és próbáltam tettetni hogy mennyire nem érdekel a közelsége, pedig.. pont az ellenkezője zajlott le bennem. - Én? Szerintem te szeretnéd ezt, hogy megint a karomban tarthassalak. - Mosolyodtam el, nekem még csak a fejembe se fordult el. Ő hozta fel a dolgot, és biztos vagyok benne hogy valahol mélyen legbelül biztos szeretné ő is, de ezt persze hogy tagadni fogja. Az egyik kezemet kihúztam a zsebemből, majd pedig a válla köré helyeztem, és magamhoz húztam őt.. Kíváncsian vártam hogy mit fog mondani erre az egészre. Azzal amit kérdeztem tőle úgy tűnt tényleg sikerült sokkolni őt, és jobbnak láttam ha még nem mondja ki.. persze számomra is. Tényleg fogalmam sem volt hogy mit mondtam volna rá ha esetleg olyat mond, de abban biztos vagyok hogy nem adtam volna túl kielégítő választ, és esetleg még meg is sértem őt.. Biztos vagyok benne hogy tagadtam volna mindent, még ha a tetteim el is árulnának.. Már kezdtem azt hinni hogy sosem fogunk oda érni a hotelben, ha minden egyes másodpercben megállunk.. A hotel nem volt messze, de még is távolinak tűnt így legalábbis. - De nem fogom levenni.. - Még mindig makacskodtam, az hogy így össze vagyunk kötve csak jól sülhet el, legalábbis számomra.. bár..kezdtem kicsit szánalmasan is érezni magam, hogy ilyenekkel próbálkozok.. Most már biztos volt a dolog hogy nem fog elmenni, legalábbis míg meg nem kapja a jó meleg fürdőt. A kiskutyás edényes dolog után kicsit sértődve néztem rá, majd elkezdtem kigombolni a felsőmet. - Ha te nem fürdesz.. megyek én. - Soha nem voltam szégyenlős, meg aztán szerintem nem fogok belehalni, ha meglát így. Már vagy a hasamig kigomboltam a felsőm, közben pedig rá sem néztem.. Mikor a bilincsel kezdtem "küzdeni" igazából azt csak tettetem hogy mennyire nem tudom szét szedni.. úgy tűnik nagyon jól előadtam a dolgot, ugyanis ahogy láttam Kendra kétségbeesett fejét simán be adtam neki. Annyira sikerült bele élnem magam hogy még neki is fájdalmat okoztam, pedig nem volt célom..Azt hiszem kicsit sikerült túl lőni a célon..ezek után már nem is tudom hogy merjem elmondani neki, hogy csak vicc volt az egész.. Leguggolva elé nyúltam a térdéhez.. - Tegyük fel.. de tényleg csak tegyük fel.. mit csinálnál akkor ha kiderülne hogy az előbbit csak megjátszottam?. - Guggolva néztem őt és vártam hogy rám nézzem.
Ebben biztos vagyok, hogy az másképpen nézne ki. - mondtam neki egy kisebb önelégült mosollyal az arcomon. De legbelül nem voltam abban biztos, hogy képes lenne rá. Ma már többször is nyilvánvalóvá tette, hogy ennek a kedvességének is örüljek, szóval nem is gondoltam, hogy valaki miatt vagy esetleg miattam akár képes lenne többre is. De mindig érhetnek meglepetések. Tudod, ha tiszta pólót ajánlottál volna fel, akkor valószínűleg elfogadtam volna. - mondtam neki mosolyogva, mert tudtam hogy nem számított ilyen válaszra. Így élveztem megint, hogy húzhatom kicsit az agyát, pedig volt benne igazság. Tiszta ruhákra és meleg fürdőre vágytam.- Az más. - mondtam neki durcásan. Nem is értem, hogy miért hasonlítja össze a kettőt. Ő pasi, én csaj. Még szép, hogy nem akarok elesni.- Hol marad az, hogy nem akarod, hogy bajom essen? - kérdeztem tőle mosolyogva, mert jól emlékszem, hogy mennyire mondogatta ezt korábban. Pedig majdnem miatta lett bajom és most újra. - Vagy szeretnéd, hogy eltörjem a lábamat és a karodban vihess? - kérdeztem tőle kihívóan és még közelebb is léptem hozzá. Komolyan nem értem, hogy mi ütött megint belém és miért cukkolom őt állandóan, de nem bírom magam türtőztetni és csak úgy jönnek ezek a csipkelődő szavak.
Figyeltem őt, hogy vajon erre lép-e valamit, de nem hiszem. Ami ezek után történt eléggé meglepett. Nem tudtam, hogy mit is felelhetnék arra, amit mondott, hiszen jól tudta, hogy nem közömbös számomra, ahogyan én se számára. De ezt nem tudtam volna szavakba önteni, s már éppen nyitottam a számat, hogy mondok valamit, de magam sem tudtam, hogy mi fogja elhagyni a számat, de szerencsére nem is kellett ezen többet agyalnom. Egyszer csak közelebb lépet, s a számra tette a kezét. Ekkor kicsit megkönnyebbültem és hálás voltam most az egyszer annak, hogy csöndre intettek. Bólintottam arra amit mondott, mert még egy "rendben" szó se jött volna ki a torkomon most. Remek, most már neki ezt is sikerült elérnie, hogy annyira zavarba jöjjek, hogy még egy szót se tudjak kimondani. Figyeltem őt, majd hirtelen megfogta a kezemet és újra elindultunk a hotel irányába. Én nem ezt mondtam. - megfordultam és közben ránéztem.- Ha szeretnél akkor el tudnál menni, ha levennéd ezt rólam. - mondtam neki higgadtan, mert hiába akartam már kicsit egyedül lenni, még se akartam azt, hogy csak így elmenjen... mert mi van, ha nem tartja be a szavát és eltűnne örökre... És akkor még, hogy nem vagy perv.. - haraptam el a mondtad végét, mert nem akartam felhúzni magamat. Nem akartam előtte fürdeni, mert semmit se akartam elsietni vele kapcsolatban és még ott volt az a tény is, hogy magam sem tudom, hogy pontosan mit is érzek iránta. Nem érdekelt, hogy mit fog gondolni, legalább szegény kiskutya járjon jól, így szereztem neki vizet és L arcát látva hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Élvezettel néztem ezt a csalódott arcot, mert ő se gondolhatta komolyan, hogy a fürdő utáni vágyam legyőzi az épp elmémet és fürdök előtte. Végre, gondoltam magamban és türelmesen vártam, hogy végre lekerüljön ez rólunk. Néztem az erőfeszítéseit és én is megpróbáltam, de én hamar feladtam, mert meg se mozdult. Ahogy rángatta a bilincset éreztem amint a bőrömbe vájt. Remek most már egy ilyen sebhelyem is lesz, mert nem elég egy oroginal harapásának a nyoma a nyakamon. -ouch.- mondtam közben, mert tényleg egyre jobban fájt. - Ennek most valami viccnek kell lennie. - mondtam ingerülten, mert nem akartam elhinni, hogy tényleg nem jön le rólam. - Idióta!! - mondtam kicsit üvöltve a szót, s már majdnem meg is ütöttem őt, de végül nem. Lehuppantam az ágyra és lehámoztam a magassarkúmat a lábamról.- S most mit fogunk csinálni?! -kérdeztem tőle kíváncsian, majd az arcomat a kezembe temettem és úgy próbáltam lehiggadni. Pedig már magam előtt láttam a meleg fürdőt, de persze ez se sikerülhetett...-
Azon amit mondott kicsit meglepődtem és a szám szélét megnyalva figyeltem őt , felhúzott szemöldökkel. Komolyan, meglepett hogy ilyet mond,de részben igaz is volt.. de jelen pillanatban nem ez volt a célom , bár a téma adott volt hozzá..de ezzel már elkéstem. - Az máshogy nézne ki.- Kacsintottam Kendrára. Az hogy kedveskedjek másoknak még számomra is nehéz feladat, szóval szerintem ő még megtisztelve érezheti magát azzal, amennyi kedvességet kapott tőlem a mai nap folyamán..bár annyi rosszat is... Miután felajánlottam neki hogy oda adom a pólómat egyszerre el is engedte azt, pedig amennyire szorította nem csodáltam volna ha még le is tépi rólam. Bár ha ez fordított helyzetben meg is történne , azt jobban élvezném. - Nem mondhatod hogy nem ajánlottam fel..- Mintha kissé csalódottság hallatszott volna a hangomon, bár egyrészt örültem is mert ilyen hidegben nem sok kedvem van még a pólómat is levetni, elég ha a zakóm rajta van..és már így is szét fagyok. Az utcán sétálgattunk,ahol még mindig nem volt sok ember..miután feltettem neki azt a kérdést, nem tudtam rá nézni egyszerűen..nem ment. Észre sem vettem hogy megállt, én pedig csak mentem előre így előre rántottam Kendrát de valahogy a kezem segítségével sikerült korigálni a helyzetet. - És én hányszor is estem majdnem el miattad?- Mondhatni nem bántam meg, sőt még élveztem is hogy miattam majdnem elesett..vagyis inkább viccesnek tartottam. Ma már többször is megtette velem ugyanezt, legalább most vissza kapta. Eszem ágában sem volt bocsánatot kérni ez miatt, bár.. lehet az lett volna az illendő.. - Szóval? Ne terelj..- Miután mondtam neki elég furán kezdett viselkedni, sikerült zavarba hoznom.. még csak rám se nézett, ami nagyon is zavart.. kicsit rossz érzés kapott el, vagy nem is tudom.. azt hiszem féltem a bukástól, a csalódottságtól. Fogalmam sincs miért éreztem így, mikor tisztán látszott rajta hogy érez irántam valamit.. vagy csak egyszerűen féltem az igazságtól, és fogalmam sincs hogy mit reagálnék rá..Így mielőtt bármit is mondhatott volna oda léptem hozzá és nem engedtem szóhoz jutni. - Meggondoltam magam.- Befogva száját kezemmel mondtam neki majd pedig elengedtem őt. - Ez..EGYENLŐRE maradjon a te titkod..- Hangsúlyoztam ki, azt hiszem ennek még nincs itt az ideje hogy az egymás iránti érzéseinket osszuk meg a másikkal.. magamat ismerve ez még simán átmehet a részéről utálatba..vagy legalábbis azt csodálom hogy eddig bírta mellettem.. amilyen kiállhatatlan vagyok.. A fáradtság tényleg elurakodott rajtam ígyhát én is beléptem a szobába..szép lassan. De persze elötte jól körülnéztem kint és biztosra vettem hogy senki nincs a közelbe,nehogy meglásson..már csak Kendra és a kutyus érdekébe is. Mert sosem lehet tudni. - Szóval azt akarod hogy elmenjek?- Most hogy már itt vagyunk a szobában még biztos hogy nem fogom levenni azt a bilincset..arra várhat még egy picit. - Nem is mondtam hogy fürödjünk együtt, csak elfordultam..ne aggódj, TALÁN nem nézek oda..- Vicceltem el a helyzetet, még szép hogy figyelnék, de még az is meglehet hogy tennék egy olyan dolgot amit még én is megbánnék így utólag. Főleg azután hogy tisztáztuk hogy még nem lesz semmi, és nem sietünk el semmit.. időnk az van bőven. Elkezdett húzni ezek után a fürdő felé, azt hittem már hogy bele egyezett abba amit mondtam neki így széles mosolyra húztam a számat, és csak vártam és figyeltem mit csinál.. Enyhén csalódottságként ért amint a kutyának visz vizet.. ezt nem is lepleztem. - Ha ennyire szeretnéd..- Beadtam a derekam, azt hiszem jelen pillanatba neki mindennél fontosabb volt az hogy végre letudjon fürödni. Ígyhát a jobb kezemmel elkezdtem húzni a bilincset amennyire tudtam és feszíteni, de az valahogy még csak meg sem mozdult.. Rángattam már mindent csináltam, és elég jól sikerült ezzel beégnem most..A bilincset fogva felnéztem Kendrára, kétségbe esetten. - Azt hiszem.. még is csak együtt fürdünk.- Zavartan mosolyogni kezdtem, és vicceltem el a helyzetet.. fogalmam sem volt hogy hogy fogjuk leszedni magunkról, és biztos voltam benne hogy Kendra meg fog ölni..
Figyeltem a reakcióját, mire nem legesen megráztam a fejemet. Nem akartam elhinni, hogy még erre is így reagál. Mintha semmi másra nem tudna gondolni. - Hirtelen milyen őszinte lett valaki. - mondtam neki grimaszolva, majd rámosolyogtam.- De ha egy nőt le akarsz venni a lábáról, akkor szerintem valami kedvesebb szavakat kellene súgnod neki. -mondtam neki még mindig mosolyogva, mert biztos voltam abban, hogy sejtette, hogy ennyivel nem úszhatja meg. Nem is értem miért adok neki tippeket. Ahogy befejezte a mondani valóját ellépet tőlem, viszont én még nem nagyon kapcsoltam és még mindig fogtam a pólóját. - Nincs szükségem rá. - mondtam sietve, majd hirtelen elengedtem a pólóját. Mondjuk megnéztem volna, hogy mennyire izmos, de ezt jobb, ha ő nem tudja. Láttam, hogy a gondolataiba merül. Vajon a szavaimmal váltottam ki és esetleg kételkedett magában?! Magam sem tudom, de nem akartam megbántani őt, egyszerűen csak az igazat mondtam.- Ezen miért is nem lepődök. - s még a szemeimet is megforgattam, majd tényleg lassan kezdtem feladni, vagyis annyira nem adtam fel ezt a dolgot, hanem sokkal inkább most nem volt erről kedvem beszélni. Hideg volt, a szél is egyre jobban fújt és a város egyik utcáján voltunk, ahol bárki megláthat összekötve egy vámpírral. Nem bántam, hogy vele vagyok összebilincselve, mert L társaságát és közelségét nagyon is szerettem, és ez még engem is meglepett.
De abban is biztos voltam, hogy mások ezt nem értenék meg. A következő kérdésre földbe gyökerezett a lában. Egyszerűen reméltem, hogy ezt nem fogja megkérdezni, de magam sem tudtam, hogy mi lenne a jobb, ha őszintén elmondanám amit érzek vagy tereljek, mert még magam sem tudtam teljesen, hogy mit is érzek iránta. Mivel én hirtelen megálltam, ő meg ment tovább majdnem sikeresen orra buktam, mert magával rántott. Éppen, hogy sikerült utána kapnom és elkapni a kezét és így megúsztam azt, hogy ne törjem össze magamat. - Tudod, ha felteszel egy eléggé sokkoló kérdést, akkor legalább állj meg. Nincs kedvem összetörni magamat. - mondtam neki kicsit szúrósan, de valójában csak időt akartam nyerni. Zavaromban a hajammal kezdtem el babrálni és mindenhova néztem csak rá nem, majd végül vettem egy nagy levegőt és belekezdtem és közben végig őt néztem. - Kedvelek.. -mondtam szinte alig hallatóan és láttam, hogy az ajkai szétnyílnak és mondani akar valamit, de most nem bírtam volna ki, ha félbe szakít, így az ujjamat a szájára tettem és folytattam, mintha mi sem történt volna.- De magam sem tudom, hogy miért. Minden vámpírt eleve utálok és gyűlölök, de te azt hiszem, hogy kivétel vagy. És mi van velünk?! - morfondíroztam el a kérdésén.Fogalmam sem volt, hogy hogyan kellene folytatnom, mert még számomra se volt minden tiszta. Másrészről meg eléggé zavarban is voltam, de szerencsére cselekedett mielőtt bármit mondhattam volna. Hirtelen a kezét a számra rakta, amit most kivételesen megkönnyülés volt számomra. Örültem a kutyusnak, csak azt nem tudtam, hogy mi lesz vele, hiszen hiába az én lakásom, nem hiszem hogy Sean örülne neki. Szóval nem marad más választás majd, mint L-nél hagyni. Nagyon reméltem, hogy bele fog menni a dologba, mert így lenne egy indokom is, hogy újra találkozzak vele. Csak nem túl lealacsonyító szoba ez számodra? - kérdeztem tőle mosolyogva, mert láttam rajta, hogy nem szívesen teszi ide be a lábát.- Amint ezt leveszed mehetsz ebből a szobából és akkor nem kell ilyen képet vágnod. - próbáltam erről az oldalról megközelíteni a bilincsdolgot. Ezt most te se gondolhatod komolyan. - mondtam neki döbbenten. -Vedd le és akkor megyek.Nem fogunk együtt fürdeni. - mondtam neki határozottan és összefontam a karomat. Még csak az kellene. Ezek után meg pláne nem, hogy így viselkedik. Majd nem törődve vele elindultam a fürdő felé, s magammal rángattam. Biztos voltam abban, hogy azt hiszi még is csak fürdeni megyek de nem. Kerestem egy edényt, amibe vizet engedtem, majd mellette el sétáltam vissza szobába, s leraktam a földre a kutyusnak a vizet.- Szóval? - néztem újra L-re és a magasba emeltem a kezemet. -
Hagytam Kendrát hogy a pólómnál fogva magához rántson,én mondhatni még élveztem is. Mélyen a szemébe néztem,közben pedig megnyaltam a szám szélét. - Tudod.. én csak a kérdésedre válaszoltam..- Hajoltam a füléhez és szinte suttogva válaszoltam neki.. talán kicsit ismételten merész voltam,láttam rajta hogy nem nagyon tetszett neki amit mondtam, de istenem.. én mikor nem vagyok az? Elhajoltam tőle, és már csak arra vártam hogy elengedjen.. - Ha ennyire szeretnéd neked adom..- Mosolyodtam el és mutattam a pólómra. Nem nagyon tűnt úgy hogy elszeretné engedni, én pedig ez ellen semmit nem fogok tenni. Max leveszem, ha szeretné. Tényleg nem akartam bántani, és fájdalmat okozni se neki,bár a mai nap után már ebben is kételkedek elég erősen.. vagyis inkább magamban. Nem értem hogy kelthetett bennem ilyen erős vágyat, a vére és persze maga iránt is.. - Nem talán, hanem biztos..- Ez most tényleg őszinte válasz volt tőlem, bár azt hiszem ezzel nem mondtam újat hogy nem szeretném levenni..már a tetteimből lelehetett olvasni, hogy nekem nagyon is bejön ez az egész és jelen pillanatban az sem érdekelt ha olyanokkal találkozunk akikkel nem kéne.. vagy is.. inkább nem tudtam ilyenre gondolni. Talán túl sokat fantáziálgattam más irányba, és túl képzeltem a helyzetet ami ebből az egészből kialakulhat. De reméltem hogy ezzel az egésszel bele törődik ő is , hogy rajtunk van és kész, én pedig le nem fogom venni akármennyire is szeretné. - Tényleg? Akkor őszintén mond már el hogy mit gondolsz rólunk, rólam kapcsolatban.- Azt hiszem ismételten sikerült elterelnem a témát, de persze jó irányba..érdekel nagyon is hogy vajon az ő szemébe milyen lehetek, és vajon.. szerinte van e olyan hogy "mi". Bár azért remélem nem koppanok akkorát.. Igazából én nem tudnék erre válaszolni, vagy max csak kibújnék ez alól is.. szóval tőle se vártam el sok mindent a kérdésemmel kapcsolatban. - Az volt a cél..- Kitolva rá a nyelvemet válaszoltam neki,tényleg eszem ágában sem volt megismételni magamat ezért örültem hogy nem is hozza fel..vagy csak már ő is belátta hogy ha valamit nem akarok,az úgyis van. Figyeltem ahogy a kutyussal bánik, amin nem bírtam nem mosolyogni.. biztos a szívéhez nőhetett, szóval innen nincs visszaút.. vagy nála lesz, vagy nálam.. és az utóbbival a kutya se járna jól.. Erősen agyaltam rajta hogy én tényleg ennyire lealacsonyodjak és betegyem ide a nálam, vagy inkább intézkedjek én..tettem egy nagyon kicsi lépést beljebb, a fáradtság eluralkodott rajtam.. sétáltam és szenvedtem már eleget, és beletörődtem én is hogy ilyen a szoba és kész. - Csak nyugodtan, én nem akadályozlak meg a fürdésben..- Kissé perverzen mosolyogva néztem őt, majd pedig hátat fordítva neki vártam hogy csináljon már valamit.. bár arra nem mernék esküdni, hogy végig így fogok állni.. A bilincset meg biztos hogy nem fogom levenni..
Feszülten figyeltem, amikor láttam, hogy felém nyúl. Fogalamam nem volt arról, hogy mekkora valójában a tűrőképessége, hiszen egyszer már mondhatni megbukott ezen a dolgon, amikor majdnem belőlem lett az eledel. - Milyen magabiztos valaki.- mondtam neki egy féloldalas mosollyal az arcomon. Nem tudott megrémíteni ezzel, mert ő se gondolhatja, hogy ennyire könnyű dolga lenne ilyen téren. Illetve még ott van az is, hogy még mindig úgy gondoltam, hogy nem tudna bántani.- Nem akartam elhinni, hogy valóban így gondolja. A szavai hallatára még a szemeimet és megforgattam, majd közelebb léptem hozzá és a pólójánál fogva megfogtam őt. - Soha nem tennél ilyet. Nem tudnál nekem fájdalmat okozni, plusz te se azt akarnád, hogy ez ne igazi legyen. - mondtam neki határozottan és közben a szemébe néztem. Magam sem tudtam, hogy miért vagyok ebben ilyen biztos, de nagyon reméltem, hogy soha nem akarná használni rajtam z igézést, meg ha akarta volna, akkor biztos megtette volna, amikor majdnem bántott... - Talán, mert nem is akarsz... - mondtam neki grimaszolva, mert tényleg nem értettem, hogy miért csinálta és mire jó ez. Még az is átfutott az agyamon, hogy esetleg attól félt, hogy elmegyek. Komolyan azt hiszem ezt már bizonyítottam neki, hogy nem megyek el, csak ha okot ad rá. Adott is egyet, de utána meg arra is hogy ne... Már magam sem tudtam, hogy mi van. S talán ez a bizonytalanság, miatt kissé jobban feszült voltam, mint szoktam, de most ez van... Éreztem, hogy a kézfogásomra kicsit furábban vert a szíve, de nem most nem akartam ezzel törődni, mert most kicsit pipa voltam rá, hogy ráadásul olyan bilincs van rajtunk, amit én nem tudok széttörni.
Nagyon remélem, hogy ő majd le tudja szedni rólunk, mert különben tuti a fejét fogom leszedni, még akkor is ha csak képletesen teszem azt. Én őszinte vagyok magammal. - mondtam neki mosolyogva, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Figyeltem őt, s reméltem, hogy nem ránk gondol, mert azzal kapcsolatban sem hazudtam neki. Kedveltem őt és vágyat éreztem iránta, de még magam sem tudtam, hogy pontosan mit is érzek L iránt, vagy mi lenne a helyes. Szóval mondhatni most az érzékeim és az érzéseim hazudtak számomra, vagy esetleg csak túlzottan is furák voltak azok az érzések, amiket ő ébresztett benne. Mert nagyon régen éreztem már ilyet vagy még talán soha se. Úgy mondtad, hogy senki szinte meg se hallja. - mondtam neki mosolyogva, mert biztos voltam abban, hogy a világért se mondaná ki újra. Ahhoz ő túlzottan is büszke volt. A kutyát szorosan magamhoz öleltem és elkezdtem simogatni a buksiját addig. Nagyon cuki volt, s egyre jobban kezdtem őt megkedvelni. - Milyen bizalmatlan valaki. - mondtam neki gúnyosan, majd amikor mondta, hogy csak egy szoba van, akkor automatikusan kikaptam a kulcsot és elindultam oda. Az se érdekelt, ha semmi nincsen benne, csak legyen egy fürdő és egy ágy. Nem itt akarok élni, csak melegedni akarok és végre tisztának akarom magamat érezni. Soha se adtam ennyire alá a dolgokban, de most még ez is jobbnak tűnt egy ilyen nap után, mint a semmi vagy a hideg utca. - Van benne ágy és fürdő is. - Mondtam neki egy vállrándítással és elindultam befelé. - Én nem akarok itt élni, csak tiszta ruhát akarok és egy forró fürdőt. Ennyi .. - mondtam neki háttal és közben leraktam a kutyust a földre. De mivel nem tudtam tovább menni, mert nem jött beljebb és a bilincs még mindig rajtunk volt.- Most mi van? - kérdeztem tőle sóhajtva és már a meleg fürdő lebegett a szemem előtt. Nagyon átfagytam és már nagyon rám fért volna. -
Én csak néztem őt, és kíváncsian vártam hogy vajon mit fog még csinálni.. A szavain nem izgattam túl magamat, közel hajoltam hozzá és a szemébe néztem. Az arcához nyúltam , és megfogtam azt.. - Ha nagyon akarnám itt és most magamévá teszlek.- Féloldalasan mosolyogva figyeltem rá, majd pedig kihajoltam az arcából, és elengedtem őt. - Ha ezt folytatod, egy szavamba kerül és már az enyém is vagy..- Kicsit gúnyosan mosolyogva figyeltem rá, de nem.. még én sem tennék ilyen mocskos dolgot hogy megigézem őt.. Ha a másik fél nem akarja önszántából a dolgot az már nem is jó, főleg ha Kendráról van szó. De talán ezzel az egésszel csak rá akartam ilyeszteni, és majd átgondolja jobban a helyzetét. - Ez van, meg történt..ezen már úgysem segíthetünk..- Még mindig a halálosan nyugodt oldalamat mutattam felé, de komolyan.. egy bilincsről van szó, ami fémből van..simán letépem a kezéről ha én úgy akarom..de szerintem ő is megtehetné ugyanezt, ha annyira akarná. Bár így bele gondolva jobban a dolgokba, tényleg szarul jönnénk ki ha például az a kettő vissza jönne.. talán tényleg egy kicsit meggondolatlanul tettem amit, de akkor nem tudtam gondolkodni és csak az számított hogy Kendra ne lépjen le.. Úgy látom ő is bele törődött a bilincsbe, vagy pedig rájött hogy igazam van, ugyanis viszonozta a kézfogást..amitől picikét nagyot dobbant a szívem, én sem értettem hogy miért.. nem ez volt az első, hogy fogtam a kezét.. Azon amit mondott..gyengébben megszorítottam a kezét, majd pedig elmosolyodtam. - Ó igen? Ezt most úgy mondod mintha te annyira az lennél..- Vágtam vissza neki majd pedig rákancsintottam.. na igen, ha ő is őszinte lenne magával nem harcolna szinte az érzései ellen, amit irántam érez.. Lehet hogy nála nem látszik ennyire feltűnően az , ha élvezi amit csinálok.. de én éreztem azt amit, és ahogy lereagálta a csókot..mindent elárult. Fel nevettem azon amit mondott,igaza volt de persze ezt nem akartam a tudtára adni..vagy legalábbis hogy az én számból hallja ezt, úgyis tudja az igazat. - Minek ismételgessem magam? Azt hiszem egyszer már mondtam..- Na igen, bár nem csodálom ha nem hallotta meg a kijelentésem miszerint eltévedtünk, az inkább hasonlított egy morogásra. Jó volt végre meleg helyen lenni..egy darabig csak álltunk ott, végre kezdtem érezni minden végtagomat ami jól esett. Magam sem értem hogy nem fagytam kint jéggé. Már a végére én is sajnálni kezdtem a kutyát, hogy hogy lehetek ennyire érzéketlen vele, és hogy csinálhatom ezt szegénnyel.. de én csak jót akartam neki, amit úgy látszik Kendra megoldott.. Kikapta a kezemből a kutyát majd pedig a recepcióhoz mentünk. Beszélni kezdett a nővel , úgy tűnt minden jól megy.. Felém fordult és elégedetten mosolyogni kezdett majd azon amit mondott csak felhúztam a szemöldökömet. - Kíváncsi leszek..- Viszonoztam a mosolyt,és hagytam hadd rendezze a dolgokat. A nő állítása szerint csak egy szoba volt . - Csak egy szobánk van, de..- Tenni akart hozzá még valamit, de Kendra a szavába vágott és kikapta a kezéből a kulcsot. Már itt éreztem hogy valami úgysem lesz jó, de nem akartam elszólni magam.. Elindultunk a szoba felé..lift nem is vezetett oda, csak lépcső, így kénytelenek voltunk lépcsőzni.Tök olyan volt, mintha egy tömbházba lennénk,ugyanis a szoba kulcsa az egyik lépcsőházas szobába nyitott..Kendrára néztem kicsit gúnyósan, nem kívántam semmit hozzá tenni egyenlőre,csak néztem őt. Majd pedig beléptünk.. egy egy szobás valami volt, amibe volt ágy, és egy fürdőkád..Tv is az ilyen régebbi fajtából volt. - Hm..Szóval megoldod mi?- Nevettem el magamat, ezt már én sem hittem el.. ezt nem gondolhatták komolyan, hogy majd itt szállunk meg.. de legalább..volt fedél a fejünk felett, illetve meleg helyiségen voltunk. Ez az egyetlen jó oldala volt.
Kezdőlap
