- Ezt szívből reméltem... - mosolyogtam, amikor a kérdését lezárta egy egyszerű "semmi"-vel, és tovább kényeztettem őt kezeimmel, kissé gyorsabban mozgatva az ujjaimat.
- Nos... nem vagyok valami nagy hal, hogy kopoltyúm legyen... - hajoltam a füléhez, hogy oda suttogjak halkan, és izgatóan. - De... elég sokáig bírom a víz alatt... - haraptam bele a fülcimpájába, majd végighúztam ajkaimat a mellkasán, és hasán. Ezek után már csak annyi kellett, hogy vegyek egy nagy levegőt, és lebuktam a víz alá, hogy simogató ujjaim mellett az ajkammal is besegítsek az ő gyönyörében.

Meglepett csodálkozással néztem rá, mikor megállított, ahogy épp ki akartam kapaszkodni a vízből.
- Mi a baj, valami..... - akadt el hangom, ahogy megéreztem kezeit a víz alatt, kényes pontomon matatni.
- Semmi - fejeztem be a mondatot, és nyeltem egyet, közben éreztem, hogy az izgalom hogy önti el újra minden porcikámat és a tudatomat egyaránt.

Elszakadtam tőle, hogy magam is megmossam az arcomat némi hidegvízzel, de amikor a ruhákról kezdett beszélni, meg öltözködésről, még visszarántottam magamhoz, és újra megcsókoltam.
- Ácsi-ácsi... - kuncogtam, újra nekinyomva a hátát a stégnek, pimaszul nézve rá. - Én még akarok valamit engesztelési ajándéknak... - vigyorodtam el, perpillanat cseppet sem zavartatva magamat, hogy éppen a víz közepén állunk, és a teste lényegesebb részeit éppen víz fedi el.
Kezeimmel odasiklottam a férfiasságára, és gyengéden simogatni kezdtem őt.

- Az.... - préseltem ki a választ magamból nagy nehezen, és mikor Elena leszállt rólam, egy fél percre a víz alá nyomtam a fejem, hogy a kellemes hideg gyorsan visszatérítsen ebbe a világba.
- Te jó isten. Mint egy úthenger. Letaroltál - vigyorogtam, és megcsókoltam Elenát. - Viszont most lehet jó ötlet felvenni a ruhákat. Nem szeretném ha Delena vagy Adam szedné őket össze - kacsintottam.

Ő is követett engem, nem várakoztatva sokáig. Akkor megálltam, és csak lihegve hajoltam a nyakába, mint aki azt se tudja, kicsoda, hol van, és éppen mit fejezett be...
- Istenem... ez valami... fantasztikus volt... - lihegtem a nyaka bőrébe halkan, még mindig nem engedve ki karjaim és lábaim közül.

Már félig az önkívületben voltam, amit csak fokozott azzal, hogy az ütőeremet csókolgatta, és hangosan felhördültem, mikor megéreztem, hogy nála beköszöntött a mindent elsöprő gyönyör. Ez volt az a pillanat, mikor én sem tudtam tovább tartani magam, elért a robbanás, hogy hosszan és mélyen testébe engedjem élvezetem jelét, aztán úgy kapkodjak levegő után, mint aki most jött fel a víz alól, megfulladás előtt negyed másodperccel, és reszkető kezekkel szorítottam magamhoz Elenát.

Éreztem rajta is, hogy neki sem kellene sok az élvezethez, de úgy volt vele, ahogy én... - Csinálom... - ziháltam a fülébe elgyötörten, ahogy végigcsókoltam a nyakán az ütőerét.
Kissé vadnak éreztem magamat, ahogy a csípőm ritmusa váltakozott, néha olyan mélyre engedve őt a testembe, hogy annál mélyebbre már lehetetlen volt... de végül megéreztem a nagy pillanatot... felnyögtem, eléggé hangosan, de most nem féltem, hogy bárki meghall... a testem megfeszült, és minden porcikám remegett, de még mindig mozogtam rajta, hogy ő is elérje a kéjt.

A szemem már képtelen voltam nyitva tartani, lehunyt szemhéjam mögött színes karikák táncoltak a szikrázó napfénytől, és az élvezettől, meg az igyekezettől, hogy megpróbáljam kissé elnyújtani még a dolgot, és nem engedni az élvezetnek, ami már most rám akart törni, és örültem, hogy a hideg víz kissé lehűsítette forró bőrömet, mert tudom, hogy másképp már nem tartottam volna ki eddig, mint most.
- Istenem...- ziháltam elkínzottan. - Könyörgöm... csináld még...

- Én... élvezem... nagyon is... élvezem... - lihegtem a nyakába, már összeszorított szemekkel, mikor az ujjával is segédkezni kezdett, hogy élvezetet okozzon nekem, és tudtam, éreztem, hogy már nem kell sok...
Egyre hevesebben mozgott a csípőm rajta, néha szánt szándékkal lassítva le, hogy aztán felgyorsítsak, de még akartam érezni egy kicsit ezt... még egy kicsit, mielőtt elér a mámor.

- Irányíts te - suttogtam hevesen, és fulladozó hangok közepette. - Mert félő, hogy.... megint gyorsabb lennék az átlagnál - tettem hozzá, és miközben folyamatosan mozgott rajtam, a mutatóujjamat óvatosan teste másik nyílásába vezettem.
- Élvezd - biztattam kedvesen. - Csak élvezd, egyetlenem...

Megfordult, közben nem válva el a testemtől, és éreztem a melleimet az ő mellkasának nyomódni mindaddig, míg le nem hajolt, és kényeztetni nem kezdett.
- Istenem... - lihegtem én is, már szorgalmasan mozdulva újra és újra, és a szavait hallva szélesen mosolyogtam. - Akkor vedd el, amit annyira kívánsz... - tapadtam ajkaira hevesen.

- Ne félj, ezzel nem lesz gond - ígértem meg, majd óvatosan megfordultam, és nekitámasztottam a hátam a stég fa lábainak, míg lábammal képes voltam megállni az iszapos talajon.
- Igy tökéletes - suttogtam, majd lehajoltam, hogy számmal kényeztetni tudjam Elena nyakát és melleit. - Szeretlek - mondtam őszintén, mikor felemeltem a fejem, és a szemébe néztem. - És iszonyúan kívánlak - mozgattam magamon őt továbbra is.

Megéreztem őt magamban, mire felnyögtem, és jólesően a nyakába kapaszkodtam, mintha akármelyik pillanatban elsüllyedhetnék. Bár erre nagyon kevés esély volt ugyebár...
- De most... fogd vissza magadat... - kuncogtam a nyakába, és én is mozogni kezdtem rajta, lágyan ringatva a csípőmet, miközben a víz ellenére is éreztem a verejtékemet. Ajkam a nyakára vándorolt, és finoman beleharaptam, de a testét egy pillanatra sem engedtem el.

- Oh igaz is... - játszottam meg a hirtelen kapcsolót, és óvatosan a megfelelő helyre igazítottam magam, hogy aztán egy mozdulattal magamra húzzam Elenát, és felsóhajtottam, ahogy belemerültem a testébe.
- Mintha újra kamaszok lennénk - suttogtam, és mozgatni kezdtem őt magamon, amit a víz meglehetősen megkönnyített.

- Óh, te jó ég... - köpködtem a vizet, miután beleugrott velem együtt, de persze semmi rosszallás nélkül, éppen ellenkezőleg.
Majd ahogy a csípője a két lábam közé került, átfontam rajta a lábaimat, és átöleltem a nyakát, hogy megcsókoljam. - Úgy hiszem... éppen bele akartunk kezdeni valamibe... - néztem a víz alá, hogy véletlenül se érthesse félre, mire gondolok.

Győzedelmes vigyor ült ki a képemre, majd felpattantam, és egyetlen mozdulattal az ölembe kaptam Elenát.
- Akkor kapaszkodjon, Mrs. Salvatore, és egy nagy levegőt.... - indultam meg vele vámpírsebességgel a víz felé, hogy két másodperccel később máris hatalmas csobbanással merüljünk meg a tóban, hogy aztán prüszkölve emelkedjünk a magasba.
- Hát azt hiszem, itt ma hal sem marad - vigyorogtam, és a stég felé szorítottam Elenát. - Nos, hol is tartottunk az előbb? - ragadtam meg a fenekét, és magamra emeltem, hogy a két lábát átfonhassa a csípőmön.

Majdnem elszakítottam magamat tőle, hogy megkérdezzem, miért szivat szánt szándékkal, de végül halvány mosolygással nyugtáztam, hogy nem volt képes sokáig visszafogni a feltörni akaró hangokat.
- Hát... - másztam oda az arcához. - Ahogy óhajtja, Mr Salvatore. Én benne vagyok - öleltem át a nyakát pimaszkodva.

Nem kellett sokat várnom, hogy megérezzem magamon a forró, puha ajkakat, és szentül elhatároztam, hogy nem adom meg neki azt, hogy hallhassa, milyen jó amit velem tesz.
Beleharaptam hát az alsó ajkamba, de nem kellett hozzá sok idő, hogy képtelen legyek visszafogni magam, és halkan felnyögtem, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felhúztam magamhoz.
- Mit szólnál, ha a vízben folytatnánk? - néztem a csillogó tó felé.

- Már késő, Mr Salvatore. Enyém a főszerep - kuncogtam, majd a bíztató szavakat meghallva hajoltam a köldökéhez, hogy egy apró puszit nyomjak oda, és gyengéden kezdtem haladni lefelé, bevetve a nyelvemet is.
Majd amikor a lényeghez értem, finoman kényeztetni kezdtem, ahogy általában, és nem is terveztem befejezni mindaddig, míg meg nem hallom a szájából az élvezete hangjait.

- De azt hittem, befejezhetem - mondtam mikor fölém került, de nem tanúsítottam ellenállást, sőt, kényelmesen elfészkeltem magam a fűben. A pokróc valahogy most nem volt lényeges.
- Hát akkor lássuk, Mrs. Salvatore... - mosolyogtam Elenára biztatóan.

Végighallgattam őt, és már egy kissé bántam is, hogy erre kértem... mert igaz volt, amit mondott. Ő ember akar lenni, ezt akarja éreztetni mindannyiunkkal, és... nem helyénvaló az, amit kértem tőle.
- Ne haragudj... - ráztam meg a fejemet, majd a mellkasára tettem mindkét kezemet, és így változtattam helyet, ezúttal már én kerülve fölé. - Akkor... most én jövök - mosolyodtam el, ujjammal végigkalandozva testén.

Kicsit lefagytam Elena szavait hallva, majd nagyot nyeltem.
- Elena.... - suttogtam - én nem akarom. Soha többé nem akarok olyan lenni, mint voltam. Nem akarok vad lenni, mert... mert ha nem vagyok az, azt is el tudom felejteni, mi is vagyok valójában. Akkor olyan vagyok, mintha igazi ember lehetnék - mondtam szomorúan. - És az akarok lenni. Ember. Már amennyire egy magamfajta lehet.

- De... nagyon jó volt - válaszoltam, mikor felvonta a szemöldökét. - De én most... nem szeretnék így... - nyeltem egyet. - Szeretném, ha kissé... lehetnénk vadabbak is... - mosolyodtam el halványan. - Azt hiszem, azt te is szereted - simogattam az arcát, miközben visszahajtottam a fejemet a plédre, még várva, hogy vajon erre hogyan fog reagálni.

Már kezdtem azt hinni, hogy Elena nemsokára elszáll, és értetlenkedve emeltem fel a fejemet.
- Mi a baj? - kérdeztem. - Talán nem esik jól? - vontam fel a szemöldökömet. - Valamit nem jól csináltam?

Segítettem kikapcsolni a nadrágja övét, de közben egy másodpercre sem hagytam abba a csókokat, amiket a nyakára leheltem, majd kissé lentebb, a vállánál jártam, mikor minden ruhát ledobált magáról, és a combjaim közé heveredett le.
- Majd otthon kijárunk a kertbe... vagy az erdőbe - kuncogtam, végigsimítva az arcán, majd ahogy hozzáfogott a kényeztetésemhez, jólesően kezdtem lihegni, a testem kissé megfeszült, hogy aztán elernyedjen egy másodperc alatt.
- Damon... várj... - szólaltam meg nem olyan sokára, ahogy éreztem azt, hogy most másra vágyom. - Most.... most nem akarom így... - csóváltam a fejemet, még mindig lihegve, de egyértelműen utalva arra, hogy nem bánnám, ha most ő is, és én is lehetnénk vadabbak.