- Nem, maradj csak. Nekem jó lesz itt a gyerekkel - néztem JJ-re és Davidre, de őket még mindig nem igazán érdekelte, hogy mi van velünk.
Hát mosolyogva néztem, ahogy Damon magyaráz Delenának a halakról, és Adam is szemmel láthatóan nagyon élvezte a dolgot, hát még mikor haladt is a vízben.
- Úgy látom, nekik csak ez kell, hogy éjszaka úgy aludjanak, mint a bunda - kuncogtam.

- Úszok egy kicsit a srácokkal, aztán cserélhetünk ha van kedved -mondtam, aztán Delenára néztem, aki egy aprót sikkantott. - Ne félj kicsim, csak a halak a vízben - mondtam nevetve, ahogy magam is megéreztem egy haltest ütődését a lábamon. - Tudod, mint otthon az akváriumban, a szobádban - magyaráztam. - Csak ezek nem olyan kicsik, hanem... körülbelül ekkorák - mutattam egy harminc centis távolságot a karjaimmal. - Na kiskomám? Neked hogy tetszik a dolog? - kérdeztem Adamet, aki szapora rúgkapálással már valamennyit haladni is tudott az úszógumival.

Teljesítettem Damon kérését, és csak mosolyogtam a két gyereken, ahogy lassan a vízbe kerültek, és szinte láttam, ahogy a két lábuk lubickol a víz alatt.
Én is feltérdeltem, hogy felhúzzam a farmeromat, és belelógattam a lábaimat a vízbe.
- Tényleg eléggé kellemes a víz - sóhajtottam, néha ránézve a két kicsire is, de ők elszórakoztatták egymást.

- Addig vigyorogjatok csak, amíg nem nektek kell csinálni - mosolyogtam a srácokra, aztán a vízbe ereszkedtem.
- Dobd be az úszógumikat - mondtam Elenának, és a két kis apró csattanás után leemeltem előbb Delenát.
- Nem hideg kicsim, ne félj - nyugtattam, mikor felhúzta a lábait, mint valami kis béka, de ahogy belekerült az úszógumiba - és a vízbe - máris elengedte magát, és szélesen mosolyogni kezdett.
- Akkor gyere te is nagyfiú - nyújtottam ki a kezem Adamért, akit szintén nem kellett nógatni, és engedelmesen tűrte, hogy őt is az úszógumiba rakjam, aztán olyan elégedettség ült ki a képére, hogy megkapaszkodtam a mólóban a röhögéstől.
- Te nem jössz, szőrmók? - néztem a macskára, aki közben végighevert a stégen, biztonságos távolságra a víztől.

- Én megleszek itt egy ideig a gyerekekkel, ne fáradj nyugággyal - ráztam a fejemet, és JJ-t is David mellé fektettem, aztán leguggoltam melléjük és így segítettem a ruhák összehajtogatásában, de közben úgy igazítottam a járókát, hogy David és JJ rálásson a vízre. Hátha majd ők is kedvet kapnak hozzá.
- Anyu is segít - fogtam meg az egyik úszógumit, bár... a két gyerek eléggé viccesnek találta, amikor én fújtam az egyiket, Damon a másikat, és végül csak elkészültünk velük.

(konyha)

- Gyertek, most már mehetünk - mondtam Adamnek és Delenának kilépve, aztán elindultam velük a stég felé, nyomunkban a díszkíséretet szolgáltató Freddel.
- Azt hiszem, nem is maradt senki a házban - vigyorogtam Elenára, aztán letettem a járókát, felállítottam a napernyőt, és elvettem Davidet, hogy betegyem a helyére.
- Kihozzak egy nyugágyat, vagy egyelőre elég lesz neked üldögélni a stég is? - néztem Elenára, aki még JJ-t fogta, és nekifogtam levetkőztetni Adamet és Delenát.
- Gyertek, ezeket felvesszük, oké? - kérdeztem, majd minkét gyerek pelenkáját összecsomagoltam. - Ezek pedig most nem kellenek. Nagyok vagytok már, szokjátok, hogy nincs - csiklandoztam meg Adam hasát, aki nevetett egyet, és egy-kettőre rájuk került a két kis fürdőnadrág.
- Lassabban, hahó - ültem le magam is. - Előbb felfújja apu az úszógumikat.

- Rendben van - bólogattam, majd amint Damon eltűnt a házban, odasétáltam a víz közelébe, és letettem az egyik nyugágyra a ruhákat, de közben néha hátrapillantottam, hogy lássam, mikor érkezik meg Damon.
- Hát... a fürdés mindjárt kezdődik - mosoylogtam.

Kimásztam a vízből, és odaügettem Elenához, majd megfogtam Adam és Delena kezét.
- Akkor ti most maradjatok itt kicsit, jó? - néztem a két gyerekre. - Apu mindjárt jön. Ugye, emlékeztek mit ígértetek? - kérdeztem, mire a két gyerek leült. - Menj csak le - intettem Elenának. - Kihozom a járókát, meg a napernyőt, és aztán mi is megyünk.

(konyha)

(Konyha)

- Nos, apu szálljon ki, mert anyu négy gyerekkel nem bír egyszerre! - ordítottam oda Damonnek még az ajtóból, JJ-vel és Daviddel a kezemben. Hiszen oké, őket fogom én, de mit csináljak, ha több kezem nincs?
- És persze a fürdőnadrágod is itt van - mosolyodtam el aztán.

(konyha)

Végigsétáltam a stégen, ahová épp most is odasütött a nap, meztelen talpam puffogott a régi fán, majd letérdeltem a stég végében, és belelógattam a kezem a tóba. Igy elsőre elég jónak tűnt a dolog... akkor jöhetett a végső teszt.
- Indul a bomba! - kiáltottam, hátrálva néhány métert, majd nekifutásból bevetettem magam a vízbe, akkor csobbanással, hogy az első gondolatom az volt, ember legyen a talpán aki itt még horgászni fog.
Felbukkantam a felszínre, kisöpörtem a vizes hajam a szememből, és úsztam néhány karcsapásnyit, majd vigyorogva integettem a ház felé.
- Isteni a víz! - kiáltottam. - Kimondottan meleg!

- Gyertek szépen - fogtam meg Adam kezét, majd amint láttam, hogy Damon is jön utánunk, és Delena már készségesen nyitja az ajtót, hát megindultunk befelé, a konyha felé.

(Konyha)

- Akkor jöjjön a hölgykoszorú - csatoltam ki az ülésből a lányokat, és igencsak résen kellett lennem, mert Delena már a víz felé kacsintgatott.
- Kicsim, ha elengedem a kezedet, ugye jössz szépen mellettem? - kérdeztem Delenát, aki bólintott. - Nézd csak - adtam kezébe a ház kulcsait. - Menj előre, és engedd be anyut, rendben? - biztattam, mire ő már szaladt is, és pedig a szabad kezemmel kivettem Fred kosarát, és JJ-vel meg a macskával felpakolva Elena után indultam.

Felkuncogtam Damon szavaira, majd megálltam a másik ajtónál, és kivettem David-et. - Nos, részemről úgy vélem, "egy kicsi-egy nagy"-arány kell nekünk - mosolyogtam. - Szóval... én viszem David-et, és Adam-et. A két kishölgy pedig rád hárul - kacsintottam rá, miközben megfogtam Adam kezét, bár perpillanat még nézelődött és gyönyörködött a látványban, de nem volt ezzel másképpen David sem.

Begurultam a ház elé, és leállítottam a motort, a csend pedig szinte azon nyomban kézzel tapinthatóvá vált.
- Összetehetjük a kezünket - mondtam kiszállva. - A szép idő most meleggel is párosul. Mintha néhány napra visszajött volna a nyár - hajoltam aztán be a kocsiba. - Osztozzunk a srácokon, melyik kettőt kéred? - nevettem.

(Saltzman lakása)

Két óra, körülbelül ennyi kellett, hogy kikössünk a régen látott nyaralónál. Már hiányzott a hangulata, ez tény. De még mennyire... a gyerekkoromat idézte elő, és hát... szerettem volna, hogy a gyerekek is érezzék ezt majd 20 év múlva, mikor ők jönnek majd ide.
Damonre mosolyogtam, és megfogtam a kezét. - Eléggé úgy tűnik, hogy a jó idő kitart még pár napig itt is - szálltam ki.