- akárcsak én - húztam Elenát még közelebb, és nem törődve a gyerekekkel boldogan megcsókoltam.
- Ezt csak plusz lelkierőnek, a rám váró feladat előtt - csaptam aztán finoman a fenekére.
- Nemsokára jövök. Lásd kivel van dolgod, rendbe is teszem a halakat. Pucolnod sem kell... konyhakészen szállítom - indultam el a parton hagyott haltartó háló felé.

- Ezt meg tudom ígérni - bólogattam szaporán, mikor azt mondta, hogy tartsam távol a gyerekeket. - És igen, miért ne érezném? - mosolyogtam rá, és megcsókoltam a száját. - Tegnap este is mondtam, hogy veled bárhol jól érezném magamat... - suttogtam.

- Igen - bólintottam halvány mosollyal. - Tartsd távol a srácokat a látványtól. Nincs kedvem két napig a bömbölést hallgatni, mert a halacskák gyorsan bevégezték, és nem vittük őket haza - öleltem meg Elenát, és nevetve néztem rá. - Jól érzed itt magad? -simogattam az arcát.

Kissé közelebb kerültünk a házhoz, és gyorsan talált minden gyerek kedvére való játékot, miközben én Damon felé fordultam.
- Hát... valahogy bíztam benne, hogy a halakra gondolsz - nyeltem egyet. - Segítsek valamiben?

- cuccoljunk azért kicsit közelebb - emeltem fel JJ-t és a plédet is, hogy a ház elé terítsem újra le a földre, és Davidet is letegyem JJ mellé.
- Tessék, lehet fetrengetni, és megpróbálni négykézláb mászkálni - mondtam, majd hoztam ki játékokat is a házból, és Adam meg Delena is gyorsan leheveredett.
- Tiszta idill - néztem a négy játszadozó, nevető gyereket. - Apu viszont visszatér az élet véresebb oldalához. Mármint a halakra értettem - magyaráztam.

- Ööö... igen, ez jobban hangzik - bólogattam, és leültettem JJ-t a plédre. - De akkor hozd ki a járókát, mert én azzal nem boldogulok - kacsintottam Damonre. - És oké, megcsinálom én a grillsütőn a halat. Ha már te fogtad, én elkészítem - mondtam beleegyezően.

- Most komolyan... - néztem Elenára. - Itt a jó idő, meg a napsütés, és a tópart meg az erdő... és ültessük be őket tévét nézni? - adtam át Davidet Elene kezébe.
- Kihozom a járókát, felállítjuk a teraszon. Most még fürödni úgysem lehet, ahhoz hideg a víz - mondtam. - Kiülünk a napra, nézzük az eget, meg játszunk a gyerekekkel... anyu pedig közben a kerti grillsütőn megcsinálja a halat - kacsintottam. - Ez így jobban hangzik, nem?

- Oké - bólogattam, bár javarészt ő értette, hogy miről beszél, én nemigen. - A gyerekeket jobb, ha letesszük előtte, mert ha valami, hát az nem nekik való látvány. És... anyu meg itt lesz veled, bár ő is sajnálja szegény halakat - sóhajtottam szomorkásan.
- De addig a gyerekek tudnak valami mesét is nézni a hálószobában. Ott van tévé, meg néhány dvd - vontam egyet a vállamon mosolyogva.

- Jó reggelt édeseim - vettem át Davidet, és megpuszilgattam őt, meg JJ-t is. - Szerintem egyik gyerek sem fog meghatódni attól, ha ma halat eszünk. A lényeg, hogy kaja legyen - vigyorogtam. - Gyanítom ma már nem nagyon fognak harapni. A nap eléggé fenn van, és melegszik az idő. Talán majd estefelé. Össze is szedem a cuccokat, és kipakolunk újra a stégre, mint tegnap - gondolkodtam hangosan. - Itt akarsz maradni hogy végignézd a mészárlást - kérdeztem, fejemmel a haltartó felé bökve - vagy előbb rakjuk le a srácokat?

(Gyerekszoba)

Odasétáltam a móló végén álldogáló Damonhoz, és átadtam neki David-et. - Mindkét kisgyerek felöltöztetve, és ébren. Bár ők nyilván visítani fognak, ha látják a halakat - nevettem, és megpusziltam JJ arcáz, közben figyeltem Adam-et és Delenát, akik a változatosság kedvéért egy erbőben szaladgáló nyulat figyeltek lelkesen.

Elindult a víz felé, majd mielőtt elengedte a halat, Damon is kívánt valamit, és ezt csak mosolyogva néztem.
- Jól van, fogj még egyet - simogattam meg Damon arcát, miután a hal eltűnt a szemeink elől. - Én pedig megyek a gyerekekért, és kihozom őket. Biztos nekik is kedvük lesz kis friss levegőhöz - nevettem.

(Gyerekszoba)

Noha nem láttam ugyan Elena fejébe, de már ismertem őt annyira, hogy sejtsem mire gondol, és mikor elengedte a halat, a víz felé kezdtem sétálni.
- Akkor már csak én vagyok hátra - cirógattam végig a pikkelyeket, némán mondva el a kívánságomat, majd a színes testet a vízbe csúsztattam, és a hal néhány mozdulat után már el is tűnt a szemünk elől.
- Integessetek neki! - mondtam a gyerekeknek, és kapálóztunk a hal után, még egy darabig, majd újra felvettem a botot.
- Akkor apu megfogja a harmadik halat, hogy legyen elég ebédre - mondtam. - Közben úgy hallom, JJ felébredt, és David is a határán áll - jegyeztem meg somolyogva.

Figyeltem a gyerekeket, hogy a halakat simogatták, közben mosolyogtam, és mikor Damon elém sétált, hát még szélesebbé vált a mosolyom, és végigmértem a halat, így nyúltam oda, és simítottam végig a pikkelyein, közben elgondolkodva valamin, de szerintem nem kellett sokat találgatni ahhoz, hogy mivel kapcsolatban szeretnék "kívánni". - Azt hiszem, megvan - mosolyoogtam Damonre.

- Nézd hercegnőm, milyen szép halacska - tartottam a halat oda Delena elé. - Simogasd meg, jó? - mondtam, majd odatartottam Adamnek is. - Te is... úgy ni - bólintottam elégedetten, majd Elena elé sétáltam.
- Szerintem a gyerekek már elhasználtak most magukban egy csomó kívánságot... de azért egy-egy még talán jut nekünk is - tartottam a halat oda, és mosolyogva Elena szemébe néztem.

Ahogy Damon pillantását láttam, mikor a hal a kezeibe került, eddig olyasmit láttam, amit az eddigi kifogott halaknál nem, és... ilyenkor lehetne neki nemet mondani?
- Jól van. Legyen így - bólogattam apró mosolygással. - De hátha a gyerekeknek nagyobb kívánsága van - cirógattam meg Delena haját, aki már kíváncsian pislogott, és nyúlkált a hal irányába.

- És nekem is -mondtam, felvéve a kopoltyúst. - Gyönyörű színe van. Tudjátok mit? - néztem a gyerekekre. - Ezt nem tartjuk meg. Apu majd fog helyette másikat. Igaz, ti még nem tudjátok mi a három kívánság.... de tudjátok mit? Simogassuk meg mindannyian, és dobjuk vissza a vízbe. És akkor cserébe teljesíti a legszebb vágyainkat. Mindnyájunknak. Benne vagytok? - fordultam Elena felé.

Amint Damon felugrott, és felém fordult, ráfókuszáltam a kamerával, és felvettem azt a pár percet, amit a hallal küszködött, míg végül az a szárazföldön nem kötött ki.
A két gyerek közben már ott állt szorosan Damon mellett, izgatottan figyelve, majd odasétáltak a zsákmányhoz, elégedett mosolygással nézve.
- A gyerekeknek tetszik - kuncogtam.

- Az első horgászélmény, és máris sikeres! - beszéltem vigyorogva a kamerába, míg Adam és Delena leültek.
- Nemsokára megmutatom azt is, hogy... - akadt bennem a szó, mert az orsó fékje szólni kezdett, mint a kereplő, és valami vitte a horgot a víz alatt, mint egy miniatűr tengeralattjáró.
- Hopp, fogás van! - ugrottam oda. - Kérem az eseményt dokumentálni - mondtam Elenának nevetve, és fárasztani kezdtem a halat, de időközben nagyon a lábam alá kellett nézni, mert Adam és Delena is ott tipródtam körülöttem izgatottan.
- Megvan! - kiáltottam néhány perccel később, és mikor kiemeltem a halat, magam is elámultam.
- Milyen szép... - motyogtam. - Mint egy aranyhal.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Hát... ha Harry Potter nem is... - kuncogtam, majd amíg Damon gondoskodott a horgászbotról, és a többi izéről, leterítettem a plédet, hogy a gyerekek leülhessenek rá.
- Persze, máris hozom - bólogattam, hogy elinduljak befelé, és két perc múlva már vissza is tértem, immáron a bekapcsolt kamerával. - Az első horgászélmény.

- Mi vagyok én, Harry Potter? - vigyorogtam, de azért engedelmesen visszaeresztettem a haltartót a vízbe, és felcsaliztam a horgot, hogy egy jókora dobás után a szerelék a vízbe csobbanjon.
Felkapcsoltam a kapásjelzőt, és a gyerekek felé fordultam.
- Most egy kicsit várni kell. Remélem nemsokára jön egy újabb halacska - mosolyogtam a gyerekekre. - Anyut addig megkérjük, hozza ki a kamerát, és vegye fel a büszke horgász zsákmányát.

Delena végül csak végigsimított a halon, hogy utána két pillanattal már az apja nadrágjába kapaszkodjon, de aztán Damon magyarázni kezdett neki, minek következtében egyből jött az enyhülés, és Adam máris újabb halra vágyott, mikor húzni kezdte Damont a bot felé.
- Akkor apu... fogd meg a botodat... - kuncogtam. - És varázsolj a gyerekeknek halat! - kacsintottam rá.

A döbbenet egyelőre eléggé utat szorított magának mindkét gyereknél, majd némi tétovázás után Delena lehajolt megsimogatni az egyik halat.
- Nem kell tőle félni kicsim, nem bánt - nyugtattam, de Delenánál csak addig tartott a bátorság, amíg a hal nem csapott egyet a farkával, mert akkor bemenekült a lábam mögé.
- Hercegnőm - guggoltam le - tudod, ezek is olyan halak, mint otthon, az akváriumban. Csak ezek nagyobbak - magyaráztam. - Látod, aput sem bántják - simogattam meg a halat én is. - Apa fogta őket a bottal - mutattam a horgászfelszerelést.
Delena újra közelebb merészkedett kissé, Adam pedig megfogta a kezem, és határozottan a botok felé húzott.
- Szóval fogjak egyet itt és most? - nevettem.

Hoztam egy plédet utánuk, míg én is kabátot vettem fel, és közben mosolyogva néztem őket, főleg mikor előkerültek a halak abban a zsákban.
A gyerekek eleinte csak pislogtak a két halra, Delena szemmel láthatóan felismerte, mert látott már ilyet, csak kb... hát pár mérettel kisebbet az akváriumában. Legalábbis hasonlított azokra a kis halakra.
Aztán felpislogtak Damonre, de Delena már le is guggolt, viszont ahogy felemelte a kezét, hogy végigsimítson a hal pikkelyén, kis tétovázás volt a mozdulatban.

(konyha)

Megálltam a gyerekekkel a tó partján, és a vízen már úgy csillogott a reggeli napfény, mint a gyémánt, amikor is kiemeltem a haltartó hálót, és a földre tettem.
- Idenézzetek - bontottam ki a száját, és leengedtem úgy, hogy mindketten belelássanak, és szemügyre vehessék a két jókora, csapkodó halat. - Na mit szóltok?

- Bámulhatunk - mondtam Elenának. - Nézelődhetünk, gondolkodhatunk, vagy csak simán bambulhatunk is... kinek mi megy könnyebben - jegyeztem meg szemtelenül, és lekaptam a fejem, mielőtt kaptam volna egyet a nyakamba, aztán nevetve megcsókoltam Elenát.
- Egyébként ez a horgászat szépsége - tettem hozzá. - Hogy kicsit együtt lehetsz a természettel. Utoljára a seregben horgásztam, mikor megálltunk egy két napos pihenőre. Akkor elfelejtettem, hogy mundérban vagyok, elfelejtettem magam körül a háború összes iszonyatát. Nem létezett semmi más, csak én, a hal, és a víz. Valahogy éreztem, milyen lehetett az első vadászó, zsákmányoló ember a világban - merengtem el, és újra a kapásjelző mozgása térített magamhoz az álmodozásból, hogy újabb percek elteltével megmutassam Elenának a halat, ami engedelmesen közelített a part felé. Igaz, sok választása nem lehetett...

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Még nagyobb, mint az előző - örvendeztem, és betettem a kifogott halat a másik mellé, majd a ház felé kaptam a fejem.
- Felébredtek a gyerekek. Ahogy hallom, legalábbis Adam és Delena igen.
Letettem a botot a földre, és nyújtóztam egyet.
- Menjünk be, reggeliztessük meg őket. Utána mutassuk meg, mit fogott ma apu és anyu ma reggel - szorítottam meg Elena kezét, és kézenfogva visszasétáltam vele a házba.

(konyha)