- Bírj még ki egy órát - vigyorogtam Elenára, miközben JJ kiürítette a cumis üveget, én pedig a térdemre ültettem.
- Nézd csak JJ- mutattam a kamera felé. - Integess egyet anyunak, hogy majd lássa, oké? - emeltem fel a kezét, és a kamera felé kapálóztam vele, míg JJ bámészan nézte a tüzet, aztán fogatlanul rám mosolygott.
- Már most látom, hogy olyan lesz, mint Delena - simogattam a haját. - Egy mosoly, és a pasik máris a lába előtt hevernek majd - nevettem, aztán Elena felé néztem. - Ha enni akarsz, add csak ide Davidet is. Utána majd megsütöm a mályvacukrot. Adamnek és Delenának még úgyis van a kajából.

Átvette JJ-t, de közben a számba adta azt a darab kis kolbászt, és a mellékelt szavain kacéran elmosolyodtam.
- Hát... ha tehetném, most kérném, de a gyerekek előtt nem szabad - kacsintottam rá pimaszkásan, és elvettem David szájától a kiürült cumisüveget.

- Bementem volna én... - szóltam Elena után, de akkor már el is tűnt, és nemsokára megjelent a két cumisüveggel.
- Add csak ide JJ-t - vettem át a gyereket, és etetni kezdtem, de közben még egy darab kaját Elena szájába csempészem.
- Ha kolbászra vágysz... kaphatsz, ha már mindenki elaludt - vigyorogtam pimaszul.

Delena és Adam úgy kezdett enni, mintha közel egy hete nem járt volna a közelükben tányér.
- Igen, lesz. De nem is baj, nappal játszhatnak, éjszaka meg pihennek, hogy legyen elég energia a játékhoz, és a családi programhoz - mosolyogtam, majd felálltam. - Persze, hozok nekik tápszert. És egy kis üdítőt nektek - bólogattam, majd két perces bentlét után két cumisüveggel tértem vissza, és mellé pár pohárral.
- Tessék - tettem le Damon elé, majd a plédre visszülve David szájához tartottam a cumisüveget, a másik kezemmel pedig JJ-t kezdtem etetni. - De jó, hogy két kezem van - kuncogtam. - Adsz egy falatot? - néztem Damonre mosolyogva, a kis kolbászdarabkákra utalva, és már tátottam a számat.

- Szóval folyamatosan adásban leszünk - kuncogtam, aztán kézbe kapva a tányérokat feldaraboltam a virsliket, a grillkolbászokat, és paradicsomot vagdaltam hozzá, majd Delena és Adam kezébe nyomtam a kaját.
- Tessék, jó étvágyat - mondtam, ők pedig nem is kérették magukat, úgy estek neki a kajának, mint akik három napos éhezésen vannak túl.
- Valami azt súgja, hogy lesz itt alvás este - nevettem. - Amíg ők esznek, és amíg nem sül a mályvacukor, csinálok tápszert, rendben? - pattantam talpra. - Vagy hozzak bébiételt?

- Hát... ezek miatt lesz szép - vontam egyet a vállamon mosolyogva, majd körbefordultam és végül megláttam egy kis helyet, ahová úgy tudtam lerakni a kamerát, hogy mindannyian benne legyünk. - Tessék, meg van oldva - ültem vissza melléjük, és Damon kezébe adtam a tányérokat, amiket kért, közben újra feltűzdelve néhány virslit.

- Igen, roppant érdekes látvány lesz. Egy kormos apu, két éhes gyerek, két sötét gombóc, akik egy pokrócon mocorognak, meg egy megpörkölődött bajszú macska - húztam vissza Fredet a tűz közeléből. - Igazi élmény lesz majd visszanézni. Ja, és egy anyu, akinek momentán csak a hangja lesz a szalagon - jegyeztem meg. - Majd később cserélünk, ne maradj ki a jóból - tettem le a virsliket, és dobtam még fát a tűzre.
- Kérem a tányérokat, mielőtt Adam meg Delena helyben éhen halna - néztem Elena felé.

- Meg fog történni a dokumentálás, ne aggódj - hajoltam oda Damonhoz egy pillanatra, és kedvesen megcsókoltam, majd leszedegettem a virslit a nyársról, és beszaladtam a házba, visszafelé már éppen állítgatva a kamerát, hogy jó legyen.
- Nos, az első közös grillezésünk. Szép lesz megnézni 10 év múlva karácsonykor - nevettem, miközben odaértem hozzájuk.

Fékezhetetlenül kitört belőlem a röhögés, Delena virslisütési tudományát meglátva, míg Adam csak mocorgott mellette, de rá volt írva az arcára, hogy a víz és a jó levegő meghozta az étvágyát.
- Ha anyu megsütötte a virslijét, akkor megkérjük, hozza ki a kamerát, és dokumentálja ezt a szép estét - kacsintottam Elenára. - Különös tekintettel majd a mályvacukorra, mert attól mindkét gyerek fülig ragadni fog.

A gyerekek helyet foglaltak a farönkön, én pedig a plédre ültem le, hiszen onnan is elértem a tüzet, és tudtam is figyelni a gyerekekre egyszerre.
A tűz lassan lobogni kezdett, feltüzdeltük a nyársakra a kolbászokat, és virsliket, majd Damonre mosolyogtam, miközben a sajátomat már odatartottam a tűzben, és vigyorogva néztem, ahogy Delena szintén megkaparintott egyet, és olyan közel tartotta a tűzhöz a saját virslijét, hogy kis szerencsével nem lesz az egész fekete.
- Hagy legyen meg élete első fekete virslije - kuncogtam.

Leterítettem a földre az Elena által kihozott vastag pokrócot, olyan messze a tűztől, hogy ne lehessen baj belőle, de érezzék a gyerekek a lángok melegét, majd odacipeltem még néhány farönköt a sufniból.
- Ti leülhettek ide - mondtam Adamnak és Delenának, és a tűz közelébe tettem a rönköket. - De nem szabad ide nyúlni, mert nagyon meleg, és az fájni fog nektek! - intettem őket. - Várjátok meg, amíg apu vagy anyu odaadja majd a kaját - hajoltam le, kezemben a gyufával, és nemsokára fehér füstcsík szállt a lassan sötétedő ég felé, majd fellobogtak a vörös színű, apró lángnyelvek is.
- Azt mondom, kezdjük a kolbásszal és miegymással - fogtam kézbe az első, jó alaposan megtűzdelt nyársat, és a tűzbe tartva nemsokára nyálcsorgató illatok szálltak.

[You must be registered and logged in to see this image.]

(Konyha)

A gyerekek már felbukkantak előttem, mikor hallottam Damon hangját. - Anyu már jön is, a két kicsivel - mosolyogtam, és ha tudtam volna, megsimogatom Delena és Adam arcát, de most mindkét kezem foglalt volt.
- Leteríted a pokrócot? - néztem kérlelően Damonre, majd amint megtörtént, letettem a gyerekeket, és két perc múlva már ki is hoztam a tálcákat,a tányérokkal és a mályvacukros zacskókkal.
- Nos... nézzük, apu milyen gyorsan és ügyesen tud tüzet csiholni - kacsintottam a szerelmemre.

(konyha)

Megigazgattam egy kilazult követ a szabadtéri tűzhelyen, aztán a gyerekekre néztem.
- Gyertek apuval, jó? - mondtam, és elkezdtem összeszedni a ház és a tó területén szétszóródott fadarabokat. - Segítetek nekem? - kérdeztem vidáman, mikor Delena és Adam is odahozott egy-egy hurkapálca vastagságú és méretű fadarabot.
- nagyon ügyesek vagytok! - dicsértem őket. - Vigyetek még, jó? Apu hoz nagyobbakat is - rángattam oda egy jókora ágat az erdőből, és hála a vámpírerőnek, gyorsan összetördeltem, hogy a végén csinos kis rakást építsek belőle.
- Menjetek, szóljatok anyunak, hogy jöhet - mosolyogtam a két gyerekre, majd magam is bekiabáltam.
- Előkészítve a tűz! Segítsek kihozni a cuccot? - kérdeztem.

Felkuncogtam, miután David a kezembe került. - Nos, eléggé furcsa szemmel nézne ránk anya, ha a kazettán mást is találna, ha egyszer odaadnánk neki - mosolyogtam, majd amint Damon összecsukta a járókát, és azt fogta meg a szabad kezében, a konyha felé indultunk meg.

(Konyha)

- A gyerekeknek lepépesítjük a szálkák miatt, szóval ők nem fognak ráismerni - mondtam, aztán miután megszáradtam kicsit, talpra pattantam.
- Akkor vigyük be a srácokat, meg a járókát. A napernyő maradhat, holnap még úgyis fürdünk. Remélem a víz holnap sem lesz rosszabb - emeltem ki Davidet, és Elena karjába adtam, én pedig JJ-t fogtam ölbe. - És valami azt súgja, nemsokára elővehetjük a kamerát is. Még jó, hogy tettem bele új kazettát a múltkori felvétel után - kacsintottam Elenára.

- Hát... ha csend lesz és nyugalom, akkor nem üldögélni akarok majd veled... - kuncogtam, miközben odabújtam hozzá egy kicsit, miután a gyerekek elvonultak az úszógumikkal.
- Jól van, bár nem tudom, hogy képes leszel-e hajnalban felkelni - sóhajtottam. - Ami biztos, hogy ha halat fogsz, és más célra is használni akarod majd, akkor jobb, ha Delena nem tudja, mi készül belőle - álltam végül talpra.

- Rendben - bólintottam, és szárazra töröltem a két gyereket, közben Davidet és JJ-t néztem, akik épp teljes átéléssel turkáltak egymás szájában.
- Akkor a két nagy gyerek ezt visszaviheti a házba - adtam a srácok kezébe a két úszógumit, mire el is rohantak.
- Akarod, hogy már most visszamenjünk, vagy üldögéljünk még itt kicsit? Vagy majd este, ha már csend lesz és nyugalom? - néztem Fredet, aki a sekélyebb partszakaszra sétált, és észrevett egy halat a vízben.
- Holnap hajnalban kijövök, megpróbálok pecázni. Hagy legyen Delenának öröme, hogy lát egy nagy halat. Feltéve, ha sikerrel járok - kezdtem el simogatni kedvesen Elena lábát.

Szerencsére Adamnek se lett sírás a dologból, majd mindketten kijöttek a vízből, őket követte Damon.
- Ami azt illeti, most mind felöltözhettek, és előkészíthetjük a grillt, meg a többit hozzá. Lassan lemegy a nap - sóhajtottam, majd a járókában ülő gyerekekre néztem. - Őket leköti a beszélgetés - kuncogtam.

- Édesem, ne félj, velem biztonságban vannak - tettem vissza Delenát az úszógumiba, kissé szorosabbra húzva alul a tartószíjat, aztán kiemeltem Adamet, aki erősen kapaszkodott a nyakamba.
- Jól van öcskös. Vegyünk nagy levegőt... most - szippantottam újra hatalmasat, míg Adam utánzott, hogy öt másodperccel később már is boldog mosollyal törölje ki a szeméből a vizet.
- Nem, nem csináljuk többet. Majd holnap - mondtam aztán. - Sőt, most kimegyünk a vízből, mert meleg, de azért nem standmeleg - adtam ki a két gyereket egymás után a stégre, és feldobtam az úszógumikat is, hogy aztán magam is kimásszak.

- Jól van - bólogattam, majd kicsit nyugodtabban figyeltem őket. Persze nem múlt el a feszültség belőlem, míg vissza nem jöttek a felszínre, de Delenának még akkor is tetszett a dolog, ami viszont kissé megijesztett, hogy már Adam is ezt akarta.
- Jaj... ez nagyon jó ötlet? - sóhajtottam.

- Persze hogy vigyázok - mondtam méltatlankodva. Hogy gondolhatja Elena, hogy kockáztatom Delena épségét? - Amúgy sem a tó fenekéig megyünk - tettem hozzá.
- Jól van kicsim, akkor próbáljuk, jó? - néztem Delenára. - Vegyél egy nagy levegőt... úgy, ahogy apu - szippantottam egyet az oxigénből jól hallhatóan, és vártam, hogy Delena is így tegyen, majd kb két másodpercre lebuktam vele a víz alá.
- na, hogy tetszett? - kérdeztem, mikor Delena újra levegőhöz jutott, és kitörölte a vizet a szeméből, de ekkor Adam megrángatta a karomat, jelezve, hogy ő is szeretné.

Hát ha valaki, én és Damon ismerte a lányunkat, de ezzel a dologgal most engem is megdöbbentett. Fogalmam se volt, honnan jött benne ez a dolog, főleg hogy annak idején az uszodában kissé félt a víztől...
- De ha megcsináljátok, akkor... vigyázz rá - mondtam Damonnek kis aggodalommal a hangomban.

- Igen, lehet hogy az nem ártana - dörmögtem már kissé megkönnyebbülve. - Le akarsz merülni édesem? Most komolyan? - néztem Delenára, aztán elnyúltam, és visszább húztam Adamet, aki már kezdett a kelleténél jobban eltávolodni.
- Maradj itt a közelben öcskös - mondtam neki, megsimítva a hátát, majd újra Delenára néztem.
- Akarod, hogy lebújjunk a víz alá? - kérdeztem, mire lelkes bólogatás érkezett válaszul.

- A külön programról nem kell letenned... - kuncogtam, majd tovább fürkésztem a gyerekek arcát, de azon nyomban hatalmas pánik fogott el, amint Delena addig ügyeskedett, hogy valahogy kibújt az úszógumiból, és elmerült a vízben.
- Ó, te jó ég! - pattantam magam is talpra ijedten, de mire tehettem volna bármi mást, már kinn is voltak a vízből, ám a várt reakció elmaradt Delenától. Nem kezdett el megbántottan sírni, éppen ellenkezőleg...
- Öhm... utána kellene néznünk a családfán, hogy vajon sellők vagy egyéb hasonló lények találhatóak-e rajta... - mosolyodtam el halványan, kisimítva Delena haját az arcából.

- Remélhetőleg aludni is fognak, mert apu fejében jár némi különprogram lehetősége is - kacsintottam Elenára, és visszafordultam a gyerekek felé, hogy ebben a pillanatban meghűljön bennem a vér.
Delena addig kapálózott a halak után, míg ki nem bújtatta magát az úszógumiból. Egy halk bluggyanás, és a gyerek máris merült lefelé a tó vizébe.
- Úristen! - kiáltottam el magam, és máris bevetettem magam a vízbe, hogy alig néhány másodperc elteltével máris kiemeljem Delenát.
- Na, ez most akkorát ivott, hogy egy életre megutálja a vizet - mondtam kétségbeesetten, kezemben tartva a pislogó lányomat. De ekkor csodák csodája, Delena vett egy hatalmas levegőt.
- Mék! - kiáltotta vidáman, és rácsapott a vízre.