Elég jól csináltam a szerepem, ha már elkezdett bízni benne..
- Régen nem bízott bennem, vagyis annál a templomnál azt mondta, hogy nem ez terjedt rólam, vagyis azt hallotta maga rólam, hogy erkölcsös vagyok és ezt akkor a fejemhez vágta. Megmondom őszintén ekkor elgondolkoztam azon, hogy tényleg mit is akarok tenni megmenteni magát és erkölcsös lenne, vagy inkább hagyni, hogy a lány kedvére járjak, de a második nyert, ahogy ezt maga megtapasztalhatta.. - Jutott eszembe az, amikor elmondta, hogy ő milyen lény is valójában.
- De mondja csak, hogy is van ez a tündéres sztori? Akkor beszámolt róla, de még eléggé ködös ez nekem.. vannak tündérek is a városban?

Végighallgattam őt. Igen, ezt el tudom képzelni. Hogy valaki a vonzódást választja, és nem azt, hogy... azt tegye, amit az ép ész diktál. Ezt bizonyította minden egyes tett, amit elkövetett ellenem.
- Öhm... - kezdtem bele. - Igazából nem tudom, hogy mit tudhat rólunk. Én sem tudom, hogyan jöttünk létre. Talán egy boszorkány elcseszett valami varázslatot, és úgy - sóhajtottam fel. - De tudtommal... nem tudom hogy él-e itt valaki rajtam kívül, aki tündér. - vontam meg a vállamat. - Régen élt... de ő már... elment. - jutott eszembe Derek.

Nem tudtam meg sokkal többet, amit a múltkor csak annyit, hogy ebben a városban nem túl népszerű ez a faj. De ez nem is zavar örülök annak, hogy a vámpírok vannak többen. Kezdem egyébként ezt a kis vöröst megkedvelni, nem olyan rossz, mint amilyennek hittem. Szinte egy normális ember, ha azt leszámítjuk, hogy tündér.
- Értem kedves Harmony tudja lehet már mondtam, de most is szörnyen bánom a tetteimet és szeretném ha megbocsájtana értük.- Szerintem Katnissnek is van emberi érzelmei, mert mindenki tud kedves lenni, ha az akar.. Örök kérdés bennem az, hogy mik lehetnek ezek a tündérek..
- Mondja csak Harmony maguknak van valami képességük? - Csak megtudja nekem ezt válaszolni, hiszen ő is tündér..

Halványan elmosolyodtam. - Ha hiszi, ha nem... de a tündérek nagyon megbocsájtó jellemű lények. - sóhajtottam fel. - Talán ez az eddigiekben nem tűnt fel, de így van. És én igyekszem elfelejteni azt az egész történetet, de egy ideig biztosan nem leszek képes úgy nézni arra a nőre... Katnissra, mint egy normális lényre. Sajnálom. - ráztam meg a fejemet, de a következő kérdésére is csak csóválni tudtam a fejemet.
- Nem, nincs különös képességünk. Annyiban vagyunk mások, azt hiszem, hogy a vérünk... sokkal ízletesebbek. És képesek vagyunk belelátni... egyesek fejébe. - köszörültem meg a torkomat.

Elmondottak alapján nem tűnnek veszélyeseknek. Gondolat olvasás hát nagy cucc.. pff legfeljebb megtudj,a hogy melyik vámpír akarja őt bántani, de, ha tényleg nincs más erejük, akkor én a helyükben meghúznám magamat, ha a vérem eléggé vonzza a vámpírokat.
- A régi múltján kívül volt már dolga más vámpírokkal? - Nevettem el magam a kérdés végén, mert elég félre érthető. Az tény, hogy engem is vonzott a vére, de én nem szoktam vénából inni vajon, akkor hány vámpír kóstolhatót már bele. Szegény.. nem lennék a helyében, folyton lecsapolhatták régen, ha most már ez lehetetlen. Nagy szerencséje van azzal a varázslattal..

Kissé szégyenlős mosoly jelent meg az arcomon, ahogyan rákérdezett, volt-e más kapcsolatom egy-egy vámpírral a múltban. Eric volt az egyetlen aki úgy nézett rám, mint egy tündérre. Aki bántott, kínzott azzal, hogy szerette a véremet.
- Volt, igen. Damon Salvatore. - bukott ki belőlem. Damon még mindig élénken élt a fejemben. Minden pillantása belém égett, az... ahogyan rám húzta azt az eljegyzési gyűrűt már majdnem két éve. De mindennek vége szakadt. Elena miatt.
- De ő... mást szeretett. Elena Gilbertet. Biztosan ismeri maga is a hasonmást. - nyeltem egyaet.

-Persze Damon-t is ismerem és a hasonmást is elég jól.. - Húztam félre a számat, amikor eszembe jutott az a szép este vele. Elég fura egy lány, ahhoz képest, hogy csak egy ember.. Ez az egész helyzet most nagyon furcsa.. nem így kellett volna alakulnia, akkor nagy kár, hogy verbéna varázslat van a vérében..
- Így utólag tényleg igazat mondott, hogy ez a varázslat a vérére.. örökké tart, ha csak el nem távolítja valaki? - Most már csak meg mondja, ha akkor nem is volt mersze. Most már bízik bennem sikerült szerinte a bizalmát elnyerni.

- Hogy érti ezt? - Úgy bámultam rá, mintha egyenesen a villám vágott volna belém. Közelről ismeri a hasonmást? Ezt meg hogyan kellene értenem? Elijah tekintete olyasmiről árulkodik, melyet nem nézek ki Elenából. Nem, nem szűrhette össze a levet vele. Mégis mikor? Hogyan? HIszen ott volt neki Stefan... majd Damon. És míg Damon velem volt, miután megigézte Elenát, Elena Oliverrel... de meg kell jegyeznem, az a korszak Elena legsötétebb időszaka, így nem lepődöm meg semmin. De akkortájt még nem is voltak a városban Mikaelsonok. Zavaros a sztori.
- Őszintén mondtam... míg egy boszorkány le nem veszi rólam ezt a védelmezést, addig... ilyen marad a vérem - bólintottam.

Szóval igazat mondott.. Vagyis ezt nem tudhatom, de már úgyis mindegy nem akarok belőle inni. Akkor sem volt valami szép dolog csak jó ötletnek tűnt..
- Amúgy, ha ebben a városban ennyire sok az ellensége, akkor mit tartja vissza a meneküléstől ebből a városból? - Szerintem ez a kérdés jogos már, mint elég jó kérdés én már régen menekülnék és meg sem állnék. Főleg a múltkori dolog után nekem már betelt volna a pohár.

- Ezen igazából még nem gondolkodtam. Tudja, itt él a városban az a férfi, akit mindig is szeretni fogok. És nem vagyok képes elengedni őt, tegyek bármit is. Ő mindig az a férfi marad, aki... megérintette a szívemet. - nyeltem egyet. Ezen kívül nem volt más okom.
- És talán várom, hogy... újra rám találjon a szerelem. - mondtam, és félénken pislogtam fel rá. Nem tudtam, mennyire ért ő az érzelmekhez, tekitnve, hogy... majdnem ezer éves.

Ez az egész elég zűrös, de mindegy ő tudja, hogy mit akar és mit tesz.
- Értem. - Még mindig nem tudtam eltekinteni attól, amit mondott, hogy képes mások fejébe belemászni. Éreztem, hogy hamarosan történni fog valami.. csak nem tudom, hogy mi.
- Maga ismerte már régebbről Katniss-t?

//Mystic Falls parkja//

Céltalanul bolyongtam, végül már azon kaptam magam, hogy egy sötét sikátorban sétálok egyedül. Akár egy horrorfilmben. A gyanús vihar előtti csend. Megtorpantam, és fülelni kezdem. Mintha csak a nevemet hallottam volna, vagy talán a képzeletem játszadozott velem. A messziről jövő, alig hallható hangok irányába folytattam utam. Egy nyápic embert már rég elrohant volta félelmében, Én viszont nem vagyok ember, és a végére akartam járni. Közelebb érve érthetővé vált számomra minden kiejtett hang, minden kimondott szó. Harmony és Elijah! Egy pillanatra nem tudtam mire gondoljak, amiért kettesben látom őket, és akiről szó van az nem más, mint én. Talán eddig ellenem szövetkeztek?! Neeeem, ezt nem nézném ki a férfiból, de akkor meg mit csinálnak itt?! Elijah utolsó kérdésére én feleltem, előbukkanva a semmiből, és egyenesen a kislányra néztem.
- Nem, aznap éjjel ismerkedtünk meg, mikor veled is. Mondtam, hogy kicsi ez a város ahhoz, hogy ne fussunk össze újra. - görbültek felfelé ajkaim, gúnyosan, és egy pillanatra sem vettem le a szemem régi barátnémról.
- Te még élsz?! - vontam fel kecsesen szemöldököm, majd egy cseppnyi dühöt mutatva fordultam Elijah felé, és neki intéztem következő kérdésem.
- Csak nem zavartam meg valamit? - úgy gondoltam talán a vámpír igazat szól majd, a tündérkében még annyira sem bízom, mint benne.
Nem voltam olyan naiv, hogy azt hittem, elmondanák, ha forralnak valamit, mégis érdeklődtem. Kíváncsi voltam, milyen hihető sztorival állanak elő.

- Nem, én... - kezdtem bele a válaszadásba, de ekkor felbukkant ő, és azt hittem, hogy itt rögtön hanyattvágódom, és ordítani kezdek. Beszélt és beszélt. Mintha bárki is kérdezte volna. Hát nem őrület? Ez valami démoni kör, aminek soha nem lesz vége. Félő, hogy megint én húzom a rövidebbet, talán nem ártana elindulnom hazafelé, mert ez megint nem lesz könnyű menet.
- Öhm... miért, ennyire zavaró tényező vagyok neked? Mint láthatod, még élek.. - motyogtam úgy, mintha egy szellem lenne, és felé sem fordultam. Tudtam anélkül is, hogy megérkezett.
- Az egélsz életemet zavartad meg. - szűrtem ki a fogaim között. Mit ártottam én neki, he? Vajon erre tud értelmes magyarázatot adni? Összefutottunk... és Ő támadott meg engem!

Egyszer csak én édes hang csapta meg a fülemet. Katniss volt az.. Hát nem hiába mondják azt, hogy egyik véletlen vonzza a következőt. Megpróbálok mindkét félre játszani, hogy ne legyen ugyan az, mint ami volt a múltkor.
-Szia Katniss. Rég nem láttalak örülök, hogy újra összefutottunk.. a kérdésedre a válasz semmit. Hiszen mi csak beszélgettünk Harmonyval és szerintem itt volna az ideje, hogy békén hagyjuk őt. Mesélte, hogy régen vámpírfogságban volt és mi a múltkorival újra átéreztettük vele az összes fájdalmat. Nézd Katniss, akkor jó ötlet volt, de szerintem most már ezt hagyjuk. - Nem akarok Harmony oldalára állni csak megvédeni őt. Mondjuk amit mondtam Katniss hiheti azt, hogy Harmony oldalán vagyok, de nem akarom, hogy ezt higgye. Kár, hogy mér nem mondhatom el neki, hogy mennyire fontos ő nekem. Közelebb léptem Katnisshez, hogy újra megpillanthassam a gyönyörű arcát.
- Te mi járatban vagy egyébként? - Kérdeztem meg őt és most egy picit próbáltam vele foglalkozni.

Örömmel láttam, hogy jöttöm zajos sikert aratott. Mint hallottam mindkettejük szívét megdobogtattam, bár nem hiszem, hogy ugyan azzal az emlékkel, amit keltett bennük látványom.
- A világért se vedd személyeskedésnek, de te utálsz engem, nekem miért kéne másképp tennem? Arról nem tehetek, hogy még mindig az incidensünkön lovagolsz. Biztos nem Én voltam az első vámpír, aki a bájos kis életedre tört. - most komolyan?
Részemről már így is túl van tárgyalva. Megpróbáltam inni a véréből, na és? Nem sikerült. Egyszer hopp másszor kopp. Miért hiszik azt mindketten, hogy még mindig igényt tartok a vérér, tudván, hogy verbéna van benne. Felfogtam, hogy csak humbukkal lehet onnan kiszedni, de mire sikerülne elrángatnom a lányt egy boszihoz, addigra már más várát szívhatnám. Ilyen esetekben szeretem a könnyebb utat választani. Szemforgatással jutalmaztam Harmony kikívánkozó megnyilvánulását. Még is mit hitt, mikor idejött Mystic Fallsba?! Szerencséje, hogy velem hozta össze a sors, és nem egy rosszabb vámpírral. Bár nem vagyok egy szent, de még így sem tartozom bele a sátáni kategóriába.
Elijah szavai egy cseppet sem hatottak meg. Talán csak annyiban gyakoroltak rám nyomást, hogy rokonléleknek nyilvánítsam a lányt. Én vérfarkasok fogja voltam öt hosszú évig. Ez az öt év nem volt hawaii, a mindennapi kínzások, folyamatos nyaktörések.. irtózatos volt. De a múltat nem lehet megváltoztatni, vagy semmissé tenni, bele kell törődnünk, vagy el kell fogadnunk, amelyik könnyebb.
- Részemről végeztem, sikerült elvenni tőle a kedvem. - játszottam a makrancos hölgyet, összeráncolt szemöldökkel. A férfi közeledésére, nem reagáltam, két lépést hátráltam, úgy feleltem válaszára.
- Épp haza indultam, de mikor megláttalak titeket, ide kellett jönnöm köszönni. - feleltem vállat vonva.
Hamarosan el kell beszélgetnem Elijah-val, mert úgy látom félre értettük egymást.

- Nem, nem te voltál az első. De azt hozzátenném, hogy... mindegyiket utálom. És attól, hogy nem te voltál az első, semmi nem mentesít az alól, amit tettél, de rohadt dög. - sziszegtem a képébe. Mit érdekel engem, hogy mit gondol? Tőlem nekem is ronthat újra, ezúttal kap tőlem egy adag verbénát, ha kell, a szájacskájába nyomom bele a fecskendőt. Azt hiszi, hogy félek? Hát nagyon téved. Most bele kell jönnöm abba a szerepbe, ami voltam azelőtt, mielőtt idejöttem. Mert ez a nő már sok nekem. Sok, és le akarok faragni az arcából egy keveset.
- Magatokra hagyjalak titeket? Addig is nyugodtan alszom éjjel, míg rám nem rontotok. - mondtam fintorogva. Ezek ketten... ahogy megint változott Elijah személye... bár nem, most nem változott. Mert még mindig az én pártomat fogta. Most legalábbis azt hisezm. De meddig?

Csak Katnissre figyeltem és azt vettem észre, hogy nem akar engem. Távolodott tőlem, amikor hozzá közelebb léptem. Elég furának véltem ezt, ezért még közelebb léptem hozzá.
-Katniss mi a bajod van velem? Félsz, vagy nem bízol bennem, vagy mi történt? - Nem tudtam mitől van ez. Lehet, hogy tényleg nem akar ő tőlem semmit csak én vagyok most kettőnk közül szerelmes. Nem az nem lehet, akkor nem tette volna azt, amit a múltkor tett. Nem hinném, hogy csak egy éjszakás kalandot akart tőlem.
- Harmony nem zavarsz maradj csak nyugodtan szerintem el leszünk egy darabig így hármasban. - Tudom már mit akarok és hogy mi a tervem..

Hát nem veszi észre, hogy épp barátkozni próbálok a magam módján?! Mit vár!? Hogy térden állva könyörögjek a bocsánatáért?! Na arra várhat. Egy darabig tűröm a szidást, de mindennek van határa. Bosszús pillantást vetettem rá, szemeim szinte szikrákat szórtak, emellett nem hagytam, hogy ennyivel megússza. Hirtelen elé léptem, bal kezemmel megtámasztottam állkapcsát, és kitámasztottam, jobb kezemmel pedig megragadtam nyelvét, és kicsivel kijjebb húztam.
- Kíváncsi vagyok megy-e úgy is "kedveskedés", ha kitéptem a nyelved. Kipróbáljuk? - tartottam erősen, hogy ne tudjon szabadulni.
Igazából szelíd teremtés vagyok, de mint mindenkit engem is ki lehet hozni a sodromból, és abból nem származik köszönet.
~Nyugalom Katniss, tekints el attól, hogy egy nagypofájú kis lotyó. - nyugtattam magam, majd mielőtt nagyobb kedvet kaptam volna a vérengzéshez ellöktem magamtól, és beletúrtam a hajamba feszültség levezetés gyanánt.
Elijah csak nem vette a célzást, ezért megfogtam mellkasát, és út hátráltam, nem vonva ezzel magam után, mintha csak egy utánfutó lenne.
- Nem történt semmi. - feleltem nemes egyszerűséggel, de nem néztem a szemébe, próbáltam kerülni a szemkontaktust.
Ez sokkal bonyolultabb annál, mint amilyennek látszik, nem akartam itt Harmony előtt kiteregetni a lapjaim, és még az sem biztos, hogy az igazat mondom majd Elijahnak. Végül is senkire sem tartozik csak rám.
- Ha már szívességet akarsz tenni, akkor kösd is fel magad, kösz. - fordultam ismét a vöröskéhez.
Már nagyon a begyemben volt, és mivel épp senki sem akarja kinyírni, rám hárul ez az alantas feladat. Vagy inkább kísérletezek. Meglátjuk, hogy tündérből lehet e vámpírt csinálni. A nap kérdése!

Igazán megtanulhatnám már, hogy nem jó feleselni egy vámpírral, mert ez lesz a következménye. Szegény nyelvem eddig olyan jól elvolt a helyén, miért kell már ezzel is fenyegetni? Most tényleg azt akarja, hogy legközelebb én tartogassak neki valami szép meglepetést? Már ha lesz legközelebb...
Felnyögtem, de így nem votlam képes hangokat kinyögni, hát csak meredtem a szemeibe, csillogó szemekkel. A gyűlölettől, a megvetéstől csillogtak, miközben nyeltem egyet, és eleinte azt terveztem, hogy szó szerint lerúgom magamról, de azzal még annyira sem mennék mint azzal, hogy megtépem.
Végül elengedett... de már így is libabőrös lettem. Vagy a hidegtől, vagy ettől a nőtől. Még nem tudtam eldönteni, melyik van rám rosszabb hatással.
- Ha még egy ujjal hozzám mersz érni... esküszöm, hogy nem éled meg a másnapot... hitvány vérszívó... - szitkozódtam, bár nem akartam megzavarni azt, hogy közben tapizta Elijah-t. Mert ugyebár.. arra egy nő még morcosabb. Csak csendben kellene már maradnom, de nem megy.
- Vámpírrá? - lepődtem meg, és rögtön a falig hátráltam ,ezúttal önmagamtól. Szaladni nem éri meg... úgyis ellkap, nem?

Még is mi a fene folyik itt? Hogy Harmony vámpírrá áhh ez már túl megy minden határon.. Katniss sokkal gonoszabb lett, mint amilyen volt. Teljesen kifordult magából és már én sem érdeklem őt. Ez így nagyon nincs rendben..
- Katniss az előbb mondtad, hogy már nincs semmi bajod Harmonyval, akkor ezt még is mire véljem? - Mondtam neki kicsit dühösen és próbáltam közéjük állni. Komolyan mondom mint két ribanc a sztriptízbáron kívül úgy veszekednek még jó, hogy nem kezdik el egymást itt tépni előttem..
- Harmony nyugi nem fog semmi sem történni.. - Sétáltam egy picit közelebb hozzá. - Az tény, hogy Katniss megőrült, de a szavamat adtam neked, hogy, ha bárki bántani mer téged én megvédelek, mert ennyivel tartozom neked azok után. - Kíváncsi vagyok ezt hallatán Katniss milyen fejet vág majd. De hát én ilyen voltam és ilyen is akarok maradni. Mai napig is borzalmasan sajnálom, hogy olyan rohadék voltam és megkínoztuk Harmony.. De ezen már nem lehet változtatni.

Nem fojtottam vissza a kacajt, ami kikényszerült "fenyegetése" hallatán. Nevetséges volt, és szánalmas is. Szerintem nincs olyan helyzetben, hogy ezt tegye, de valaki javítson ki, ha tévednék. Ahogy láttam inkább vívtunk szócsatát, mintsem való csatát, ahol szavak helyett tettek beszélnek, bár részemről inkább mindkettő volt.
- Látom téged sem tanítottak meg arra, mikor kell befognod a szád. Kedvesem, inkább te imádkozz azért, hogy ne érjek hozzád még egyszer, mert ez lesz nyomorult életed utolsó pillanata, arra mérget vehetsz. - köpködtem flé a szavakat, dühtől feszült arccal, majd a férfi felé fordultam, hogy lássam az idegesítő képét.
- Igen addig nem is volt vele semmi bajom, amíg nem szólt hozzám. Talán azt akarod, hogy vágjak jó pofát a sértegetéshez?! Sokkal inkább az a kérdés, hogy veled mi történt? - néztem rá értetlenül.
Úgy látom a fenyegetésem, mind fizikailag, mint elméletben nem igen hatásos... álljunk csak meg! Mit mondott? Szavaim végre nem süket fülekre találtak, de van itt még egy bökkenő. Én nem mondtam ki. Vagy mégis hangosan gondolkodtam volna?! Ráérek még ezen rágódni, minden esetre sikerült elérnem a kívánt hatást, így ördögi, ám bájos mosolyra húztam ajkaim. Élvezettel néztem, ahogy rettegve hátrál, de mint mindig Elijah most is az ünneprontó szerepében tetszelgett.
- Már minden világos. - néztem még mindig a vámpír szemeibe komoly tekintettel, és lassú léptekkel közeledtem felé. - Én mindig is ilyen voltam, hármunk közül, te vagy az, aki nem tudod, hogy melyik oldalon állsz. - álltam meg közvetlen előtte, ragyogó szemekkel nézve fel rá, mint eddig.
Eddig tartozz az a nagy odaadás irántam?! Vagy idő előtt adta fel, vagy soha nem is gondolta komolyan! Én pedig majdnem elhittem, életem sokadik baklövése lett volna.
- Úgy tűnik félre ismertük egymást. - mondtam alig hallhatóan, kicsit közelebb hajolva arcához, hogy minden hanglejtés tisztán érzékelhető legyen.
Nem akartam tovább folytatni ezt a paródiát, neki is hátat fordítottam, és megtettem az első lépést a távozás rögös útján.

Úgy éreztem, most valami olyasmibe csöppentem, amibe egyáltalán nem kellett volna. Jobb lenne, ha ezek ketten egymás között rendeznének le mindent, mert ez a cívódás, ami kettejük között megy, számomra nagyon zavaró, és kellemetlen. Főképp hogy ez a nő rajtam vezeti le a feszültségét. Tőlem ne várjon csendességet, és halkságot, hiszen ő bántott engem, mikor múltkor kivéreztetett... majdnem.
Nagyot nyeltem és magam is inkább elléptem. Jobb lenne, ha ezt ők beszélnék meg, nekem semmi közöm kettejük dolgához.

Ezek addig marcangolják egymást, hogy nem is tudom mit csinálok... le állhatnának most van ennél fontosabb dolog is.. például nem értem, hogy akkor mi is van most velem és Katnissel..
- Álljatok már le egy pillanatra!! Nem lehetne egy kis fegyverszünetet tartani?! - Ordítottam el magam idegesen. Rágódtam azon amit Katniss mondott így a végére akartam járni. Nem érdekelt, hogy Harmony is itt van, mert csak örülne annak, hogy végre nem piszkálja Katniss. Tehát Katniss felé léptem egy keveset.
-Katniss! Akkor most mi van? Mit értettem félre, vagy mi ez az egész? - Tettem fel neki kérdéseket, hogy megtudjam érdemes-e elmondanom neki most őszintén, amit iránta érzek.. Nem értem már sajnos ezt az egészet és nagyon a végére akarok járni. Az érzésekkel soha nem jó játszadozni ezt itt és rögtön meg kell beszélnünk..

Ha nem lett volna itt Elijah, már rég kicsináltam volna Harmonyt, és remélem ezt ő is pontosan jól tudja. Biztosra veszem, hogy akkor nem lett volna ekkora a szája. Úgy látom, senkinek sem nehéz belopni magát a férfi szívévbe. Nem tudom, hogy érte el, hogy ő legyek az üdvöske, és a védelmét élvezze, de nem is érdekel. Nem mindig lesz itt a vámpír, hogy megvédje, akkor pedig eldől, hogy kié az utolsó szó. Van egy olyan tippem, hogy nem az övé.
- Fegyverszünetet? Ezt mond inkább az újdonsült barátnődnek, mert véres véget fog érni az ő története. - mutogattam fenyegetően a háttérben meghúzódó lányra.
Ez a párod, mindig tudja, hogy húzhat fel engem, de majd meglátják, hogy még a felért nem látták annak, amilyen vagyok. Honnan is tudhatnák?! A lányra nem tettem jó benyomást azzal, hogy meg akartam kóstolni, majd egy kicsit megkínoztam. Elijah pedig azt hiszi, azzal, hogy megfordultam az ágyában, bele lát a szívembe és lelkembe. Ugyan!
- Majd, ha végeztél vele, keress fel és megtudod. Jelenleg a Vandenberg birtokon lakom. - hajoltam még közelebb füléhez, hogy megosszam vele ezt a bizalmas információt.
Több mondanivalóm nem volt, így hát sokat sejtetően rámosolyogtam Harmonyra, egy szempillantás alatt eltűntem. A következő sarkon lassítottam csak le, hogy a haza vezető út hosszabbra sikerüljön, és átgondoljam, mit adhatok tudtára. Nem nagyon szeretek ezzel a bizonyos dologgal dicsekedni, és még mindig szorongatja ez a tudat a szívem.

//Vandenberg birtok/Udvar//

Kezdett nagyon úgy tűnni, hogy nekem itt semmi keresnivalóm és jobb, ha továbbállok. De annál nagyobb volt a meglepetésem, mikor ez a nő tett így.
Odahajolt Elijah füléhez, és mondott valamit. Eléggé halkan, de ettől még hallottam.
- Öhm... - súgtam bambán, mikor Katniss távozott, és Elijah-ra néztem. - Nem megy inkább utána? - nyeltem nagyot. Csak... hagyjanak végre békén.