Semmi kétségem afelől, hogy szükség van titkokra. Még ha akkor haragudtam is amiért nem mondta el most, hogy rájöttem már értem miért is nem. És legszívesebben már azt kívánnám bár ne tudnám. Nem tudom, hogy fogok Hayley szemébe nézni ha sikerül neki élve hazaérnie. Persze nem tudok rá szívből haragudni, de mégis máshogy nézek rá.
- Ezzel most nem is vitatkozom. Mindenkinek vannak titkai. - Bár sokat segít az emberen ha valakinek elmondhatja azokat. Főleg ha az egy sötét titok amit nem szabadna senkinek tudnia. Ezért jó ha van az embernek egy igazi barátja..
- Rendben, rendben! Csak nehogy miattam kerülj majd bajba. - Mondom felsóhajtva és lassan megindulok azt várva, hogy utánam jön. - Képesek jönnének visszajönni, azok után amit láttak? - Kérdezek vissza kissé hitetlenkedő hangon. Akkor tényleg nagyon idióták lehetnek. Én az ő helyükben soha többé nem jönnék vissza erre a helyre. Persze az is benne van a pakliban, hogy holnap nem fognak semmire emlékezni. Ami a legjobb lenne természetesen. Nem lenne túl jó ha holnap a fél suli erről beszélne.

// Courtney //

- És néha... ilyen hatalmas, mérföldköves titkok ezek. - suttogtam halkan, még reakcióként, de már nem tudtam, mit mondjak erről. Nem akartam az lenni, ami vagyok, de mégis kiváltottam az átkomat, és így kénytelen voltam ezzel együtt élni. De... próbálkoztam úgy csinálni, mintha ez csak valami második élet lenne, és nem veszélyeztetné emberek életét. Csak hogy nem így volt... és ezt még nehezebb volt beismernem.
- Nők miatt nem szoktam bajba keveredni. - mosolyogtam rá ekkor már kicsit jobb kedvvel, majd megvontam a vállamat. - Nem tudom. Ha alkohol van bennük, nem tudom, mire lennének még képesek. A fiatalok... fiatalok. - suttogtam. Ez midnent elárult szerintem mindkettőnknek. De talán én azért voltam ilyen negatív véleménnyel, mert nap mint nap ezzel a stílussal találkoztam az állásom végett.

Timothy

- Pontosan. Viszont most szerencséd volt, hogy épp én láttam ezt az egészet. Hiszen lehetett volna egy egyszerű lány is aki mit sem tud erről az egészről. Azért kíváncsi lennék mit mondanál neki. - Nevetek fel halkan. Akár el is játszhattam volna én is, hogy nem tudok semmiről. Ez miért nem jutott előbb eszembe? Na jó...az tényleg nagy szemétség lett volna tőlem.
Elmosolyodok mondatán ás közben meg is állok, jelezve ezzel, hogy megérkeztünk. A ház felé intek fejemmel, de nem szólok semmit. Valószínűleg gondolja, hogy miért állok meg.
- Szóval nők miatt nem? Hmm...és akkor sem ha most megkérdezem, hogy bejössz-e egy italra? - Egy csibész mosolyt engedek felé. - Csak, hogy megköszönjem vele amit ma este tettél értem. - Teszem hozzá, kissé lehajtva fejem. Hajlamos vagyok sajnos sokszor elpirulni minden apróságon. Amit mellesleg utálok magamban.

Szép... mintha ez nem akarna megoldódni. Ő fenyeget engem, én fenyegetem őt, akar ez változni? Hát nem, úgy tűik, élvezi a helyzetet. Én meg egyenesen gyűlölködöm, mert nem lenne szabad, hogy megfélemlítsen. Mikor visszatértem ide néhány hónapja, felkészültem mindenre. Csak arra nem, hogy egy Katniss félébe futok bele, akit később Elijah fog támogatni. Ki tudna neki ellenállni? Mármint... Katnissnak. Teljes perverzió, egy férfi persze, hogy csak azután megy, ami... nem is akarok gondolni arra, mi történhetett közöttük.
- Ígérje meg... hogy nem bánt többé. - néztem a szenmeibe mélyen, közben nagyot nyeltem, és csak vártam, hogy ez az ígéret elhagyja a száját. Akkor biztosan megkönnyebülök.

- Na látod, azt én sem tudom. Talán hazudnék valamit. De nem hiszem, hogy erre lenne hiteles magyarázat, és az nem az igazság lenne. Éppen ezért félek ez lenni. Bátornak kellene lennem, de félek annak a veszélyétől, hogy valaki előtt... felhergelnek. - nyeltem hatalmasat, miközben csak beleszippantottam a levegőbe, és mélyen magamba szívtam. Ezen már én is gondolkodtam, és Courtney beletalált a közepébe ennek az egésznek. Mit mondanék? Hát... megölni nem ölhetném meg, nem?
Tetszett a csibész vigyor, ami megjelent ajkai körül, és ez őszinte jókedvet váltott ki belőlem. - Lehet ennek ellent mondani? - kérdeztem felsóhajtva, beletúrva hajamba, miközben arra vártam, hogy végre megszabaduljak a sikátor sötétjétől, és végre fényt is lássak, ne csak egy... hát, nem is "egy", hanem egyenesen A semmi.
- Szívesen elfogadnám azt az italt. - mosolyodtam el végül már én is.

Szerény véleményem szerint, talán akkor nem az iskola az ideális munkahely. Egy tanárt nap mint nap felhergelnek a diákok. Legfőképp a középiskolások. Nem régen volt mikor én is közéjük tartoztam, és valljuk be én sem voltam valami mintadiák. Nem is igazán akartam az lenni.
- Ha jól tudom azt lehet kontrollálni. De lehet most egy nagy hülyeséget mondtam. Viszont azt hiszem Hayleynek segített valaki. De tényleg nem vagyok benne biztos. Ha hazatér talán rákérdezhetek ha szeretnéd..? - Mondom lesütött szemekkel. Tényleg nem vagyok benne biztos. Valószínűleg hülyét csináltam most magamból, de akkor is rémlik ilyesmi nekem.
- Azt hiszem igazad van. Nem lehet ellent mondani. Nem is fogadnám el a visszautasítást. - Emelem fel fejem ugyanazzal a mosollyal az arcomon. Lassan elindulok befelé, kizárom az ajtót majd bevárom Timothy-t is.
- Milyen italt szeretsz? - Kérdezem hátrapillantva mikor beérek a házba.

Furcsa volt egy ilyen lánnyal ilyesmiről beszélni. Hiszen mindaz, amit a felszín mutatott, nem árulkodott nekem arról, hogy ő bármit is tudna erről a világról. Amit meg kell hagyni, eléggé félreismerhető. Vagyis... erre mondják, hogy ne borító alapján ítéljük meg a könyvet. És ez Courtney esetében nagyon is helytálló.
- Ha egyszer lehetséges, szívesen megismerném a barátnődet. Csak azért, mert hátha többet tud, mint én. Eléggé régóta vagyok már ilyen, de inkább az okkult tárgyak terelték el a figyelmemet a saját állapotomról. - magyaráztam, mindenféle lelkesedés nélkül, hiszen nem egy vidám témáról beszélgettem éppen vele, majd egy halvány kis mosollyal álltam meg a küszöbnél, így néztem rá.
- Bármit szeretek. Csak ne olyan kutyatálban add nekem, mert az sértő lenne rám nézve. - mosolyogtam rá, ekkor már több vidámsággal, de ezek után újabb sóhajt hallattam és így léptem át a küszöböt.

- Ha hazatér majd bemutatom neked. Szerintem ő is szívesen elbeszélgetne valakivel. - Ha jól tudom neki sincs túl sok hozzá hasonló ismerőse. Bár ki tudja. Mióta ideköltözött lehet, hogy találkozott már pár vérfarkassal. Nem beszéltem erről vele. És a levelében sem hagyott róla semmi különösebbet.
- Ülj csak le nyugodtan. És természetesen nem terveztem ilyesmit. - Mondom és az egyik székre mutatok az asztalnál. - Öhm..alkohol vagy inkább alkohol mentes italt? - Kérdezek azért vissza. Nem ismerem. Tehát nem tudom mit szeret. Ahogy beszél azokról a fiatalokról, abból ítélve úgy tűnik mintha ő nem inna semmit. De ha viszont magamból indulok ki, én sem szeretem azokat a fiatalokat akik minden este leisszák magukat, mégis szoktam néha néha meginni valamit.